Sürgöny, 1863. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-08 / 105. szám

Harmadik évi folyam. 105 - 1863. Szerkesztő-hivatal: Baritok-t­ere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva.­­ Vidékre, naponkint postán Félévre 8­­­50 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 „ 50 „ Negyedévre 5 „ Előfizethetni „SÜRGÖN­Y“-re. Május-juniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi­­. évre 5 ft. A „Sürgöny“ kiadó hivatala HIVATALOS RÉSZ­ e cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi ápril 24-től O­c­h­s Ármin trencsénmegyei révfalusi lakos és keres­kedő vezetéknevének „R­o­t­h" r­a kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A tekintetes királyi ítélő tábla által az alább nevezett jelentkezőknek az Ügyvédi vizsgálathoz leen­dő bocsáttatásuk megengedtetvén : Buczik Antal János, Szabó Kálmán, Varjas Imre , Kapros Gábor, Maurer Márton, Kustár Sándor, Kisorry János, Raithoffer La­jos, Baxy Imre, Bokros János, Révfy Imre, Dömötör Dávid, Csorba József, Nagy Ferencz, Dessewffy Izi­dor, Popovits Desseanu János, Argauer Alajos, Tóth János, Virozsil Tivadar, Kiss Gyula, Lakatos La­jos, Magyar László, Hegyi­­József, Kostyál Antal az 1863-dik évi , június hó­t-dik napján; — továbbá : Mitterhauszer József, Ocskovszky Vincze, Paulovics István, Enyedy Miklós, Eberling Gusztáv, Szép László, Kampfmüller Károly, Demeczky Gyula, Nekanovich Miklós, Ottlik Gyula, Hindy Kálmán, Zámbory Ödön, Tallián Imre, Barthal Bartl József, Haeffel Gyula, Bartay Gusztáv, Weinberger Salamon, Pataky György, Szászy Ágoston, Magos Menyhért, Madarassy László, Dedinszky Victor 1863 ik évi junius hó 13-án napján. — Erdélyi Sándor, Risztics Péter, Pogány-Hayde Ödön, és Salamon Alajos azonban csak 1863. évi augustus hó 29-ik napján fognak megvizsgáltatni. Kelt Pesten, 1863. évi május 6-án. «HIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Donau Zig“ a legújabb pénzügyi műve­­let eredményében, melyet azonban túlbecsültet­­ni nem akar, azon politikai eszme diadalát látja, melynek valósítása az állam életfeladatává vált. „Daczára azon zavaroknak, mikkel a korábbi időszakok pénzügyi kormányzatainak küzde­niük kellett, mindig azon meggyőződésben vol­tunk — a.­m.­e lap ■ — hogy Austria nem szegé­nyülő ország, s hogy csak a helyes eszközök alkalmazása szükséges, miszerint a nehézsé­gek legnagyobbjai eltűnjenek, s az államhi­tel megszilárduljon. Ezen nézet, fájdalom! — folytatja tovább — nagyon kevéssé volt ál­talános ; itt-ott azon hiedelemben éltek, hogy a pénzügyi szükség alig orvosolható, s a birodalom csontvelejét emészti. A csak eset­leges s­zulékony jelenség oly okokra viteték vissza, melyek nem léteznek. A bizalmatlanság ezáltal valóban sajnálandó állandóságot nyert, s a kételyek akkor sem szűntek meg, midőn az T Á R C Z A. Napi újdonságok. * A szt.­László-társulatnak néhány budai tagja — mint a „Fá n“ írja — bizottmánynyá alakult, melynek czélja a budai várplébánia-templom teljes kiépítését mun­kába vétetni. A kir. helytartó gr. P­á­­­f­f­y ő excja és bg. áldornagy ő eminentiája fülkérettek e vállalatot ma­gas pártfogásukba venni. A „P. N.“ óhajtását fejezi ki, vajha e vállalat létesülvén, a tisztes épület eredeti stylusa megtartatnék, mint egyetlen, mely az ős királyi városban a török uralom előtti korszakból fennmaradt.­­ A pesti takaré­k­p­é­n­z­t­á­r a hazai s köz­­ügyek körüli áldozatkészségének ismét új tanújelét adá. Ugyanis f. évi ápril 11-kén tartott rendes közgyűlésében kimondá, miszerint a tervben levő litván-telki min­tagazdaság létrejöttének előmozdításához tettleg hoz­zájárulna. Köztudomású dolog, hogy a magyar kir. hely­tartótanács fölterjesztése folytán a cs. kir. Apostoli Fel­sége legkegyelmesebben megengedő, miszerint ezen min­tagazdaság fölszerelésére az országos alapból tízezer fo­rint segélykép kiszolgáltathassák, de csak akkor, ha a fölszerelési összes költségnek ez összeget haladó része — mintegy 20.000 forint magán adakozások által fedezve leend; s ime takarékpénztárunk az első, mely ama feje­delmi tényhez csatlakozván, azon hazafias adakozások sorát megnyitja, s a választmány, múlt keddi május 5 iki ülésében, a föntemetett közgyűlési végzés felhatalmazása alapján a kérdéses szél előmozdítására 2000 ftnyi jelen­tékeny összeget utalványozott. Az általa eként megnyitott magán adakozói sornak minél előbbi betöltése legyen jutalma ezen közhasznú vállalataink ügyében már oly sok érdemeket szerzett intézetünknek. * A román küldöttség tiszteletére f. hó 6­kán ejtve diszlakomát rendeztek Bécsben a fehér lóhoz czímzett li­pótvárosi szállodában, melynek a „Botschafter“ rész­letes leírását közli. Érdekesebb pontjai, hogy kitűnő­­leg fényes társaság volt együtt. A díszlakomát több gaz­dag, hazafias alkotmány­barátokból álló bizottmány ren­dezte, élén Colloredo herczeg landmarschal. A te­rem virágkertté volt átalakítva. A hosszúkás, négyszögbe kifutó asztal száz terítékre volt fölállítva. A román ven­­dégek a díszhelyeken, az állami főméltóságok és a diszla­komát adók képviselője­lg Colloredo mellett foglaltak he­lyet. A ministerek közöl Schmerling, Lasser, Wiekenburg, Hein, Mecséry és Degenfeld urak s az erdélyi udvari kan­­czellár voltak jelen. Ezeken kivül az államtanács elnöke b. Lichtenfels, államtanácsos Mercandin gróf, az urak­­háza alelnöke gróf Kuefstein, gróf Thun, az erdélyi udvari kanczellária tanácsosai, Mühlfeld , Kuranda, Izábel, dr. Schindler, számos országgyűlési követ s több lap képviselői stb. stb. Strausz látta el az asztali zenét. A vendégség gazdag volt. Legelőbb hr. Colloredo, a diszlako­­mát adók képviselője emelt poharat, továbbá dr. Zelinka polgármester , b. Schaguna, gr. Salm. A társaság 9 óra tájon oszlott szét. E diszlakoma érdekes részleteiről holnap. * Sokszor írtunk már azon komiko-tragikus jelene­tekről, melyek ünnep- és vasárnaponkint az omnibusok közül a legsajátszerűbb módon nyilatkoznak. Hogy a kö­zönség a nagy tolongásban kivivni igyekezett elsőbbség miatt a kocsikat futtában igyekszik elfogni, mint — sít ve­ria verbo — az agár a nyulat, s a kocsik, egészen hasonla­tunk példájára, annál sebesebben neki iramodnak, mennél inkább nyomában vannak a felülni akarók. Ez eddig mulat­ságos tréfa lehet, de hány baleset történhetik ily módon. Épen a „Látcső“ beszéli, hogy múlt vasárnap egy liszte­sebb hölgy az omnibus roham közben krinolinja abroncsába bonyolódva, úgy odavágta homlokát a kocsi vaslépcső­jére, hogy eszméletlenül vitték tovább és élete még most is veszélyben forog. Újólag felszólítjuk a hatóságot, hogy e rendellenes rohamoknak véget vessen. Mikép­p már el­mondtuk egynéhányszor, de a személybiztonság érdeké­ben nem resteljük újra ismételni. A kocsik tulajdonosa osszon ki számokkal ellátott ülésjegyeket, s midőn a ko­csi megérkezik, a várakozók azon rendben foglaljanak helyet, a­mint kinek-kinek jegye szól. Még világosabban : minden kocsi számot kap, és annyi jegy adatik ki, a­mennyi személy egy kocsiba elfér. A tulajdonos tehát ki­kiáltja „2-ik számú kocsi“. Azután ha 12 személy fér el rajta, felülnek a várakozók a 12-dik számig, így nem lesz futkozás, törés, rombolás, taszigálás, tolongás, életveszély. — A dunántúli vinczellér-képző intézet javára ren­dezett sorsjátékból fennmaradott nyeremény tárgyak folyó hó 16-kán Nagy-Kanizsán nyilvános árverés alá jönnek. Vannak igen szép gazdasági eszközök, és több értékes tárgyak. — Kelt Kanizsán, május 2-án 1863. A játékrendező bizottmány. * Már régebben bukkantak itt egy pár hamis ötös bankjegyre, (tollrajz) s eziránt a városkapitányság a ki­rályi ügyek igazgatóságával egyetértve nyomozásokat té­tetett. Ezek nyomán f. hó 6-kán két fiatal ember szállásu­kon elfogatott. Egyúttal a műszerek is a hatóság kezébe jutottak, melyekkel e hamis jegyeket gyártották. A tette­sek egyike jogász — írja a „P. L.“ — a másika egy raj­zoló. Megemlítendő, hogy csak néhány darabot bocsátot­tak forgalomba. Ugyancsak a „P. L." írja, hogy f. hó 4-kén egy idegen az itteni vaspályán egy ötössel akart fizetni, me­lyet a pénztárnok hamisnak ismert föl az nn. sorzat 331,513 számából. Az idegen, állítása szerint, e jegyet egy pesti kávéházban a pinctértől kapta, ki neki egy 10 ftást váltott. A hamisítvány egy eddig ismeretlen bankjegy­osztályzathoz látszik tartozni. * Torqnato Tassó remek „Megszabadított Jeruzsále­m“-ét Bálint Gyula az eredetiből lefor­dította. Hartleben bizományában kapható 3 új fzért. * Emich Gusztáv b. Kemény Zsigmond beszédei­ből ezen czim alatt: „B. Kemény Zsigmond be­szél­y­e­i“ új olcsó kiadást rendezett. A három kötet tar­talma : I. Ködképek a kedély láthatárán. II. Szerelem és hiúság. III. A szív örvényei. Erény és illem. B. Kemény beszélyeit az érett gondolkozás és mély psychologiai tanulmány mellett kiválóan művészi alkotás is jellemzi. Ára a 3 kötetnek 1 ft 50. Ugyancsak e kiadónál jelent meg Dumas Sándor regényének :„Egy bretagnei nemes kalandjai a philippini szigeteken“ olcsó kiadása. A két kötet ára 1 forint. * Az „Arad. Zig“-nak írják f. hó 5-ről. Tegnap Eavinban egész csapata mutatkozott azon kártékony ro­varoknak, melyek nevezetesen a gabnaföldeken iszonyú pusztításokat tesznek. E rovarok faja, melyek közöl a le­velező is látott néhányat, egészen idegenszerű, nálunk eddig egészen ismeretlen. Nagyságuk olyan mint az úgy­nevezett disznó-légyér; feketék s szárnyuk, valamint egész felső testük mintegy liszttel látszik behintve lenni. * Wagner Richard szerencsésebb mint Napóleon. Moszkvában három hangversenyt adott és noha a jövő zenéjének bemutatása itt még koc­kázottabb vállalat volt mint egyebütt, mégis nagy diadalokat arat. Wagnert a közönség, a­hol r­egjelen, zajos tetszéssel üdvözli, ezen­kívül drága babérkoszorúkkal és gyémánt­szelenczékkel is kitünteti őszinte tiszteletét. * Az „Egri posta“ juliustól nevet változtat és na­gyobb alakban „Heves“ czim alatt a V­i­d­a József szer­kesztése mellett fog megjelenni. * A „Vezér" sorsáról. A „Vezér“ czimü lap itthon vezér és a mi a vezéreknek is szükséges : a nervus rerum gerendarum hiányában megszűnt vezérkedni. Azonban ugy látszik, feloszlása nem megsemmisülés egyszersmind; zöme megszűnt ugyan tömegben működni, hanem csatár­­lánczczá oszlott föl. Bécsig tolt előőrse egy röpiratban ad újabban életjelt, melynek czime: „Az 1536 ik évi 16 ik törvényczikk és az 1863-ki decretum utolsó czikke mint ösvény a törvényes kibékü­lésre a koronával és egy taglalata az 1848-ki törvény­­czikkelyeknek. Irta gr. Majláth Kálmán.“ * Az általunk emlitett majálist f. hó 17-kén az „Unió dalárda“ rendezi, mint alapítása első évünnepét, melynek programmja következő : „Reggeli 10 órakor az „Unió“ mindenek előtt vocál-misét fog Beckertől a bel­városi plebánia-egyházban énekelni. Ezután a tagok a „Trigis“hez czímzett szálloda nagy teremébe gyűlnek ösz­­sze, hol az egylet zászlója ünnepélyesen felszenteltetik. Erre aztán következend a társas-ebéd.­­ A tulajdonképi általános ünnepély pedig csak délutáni 2­­/* órakor fog kezdődni. A 300 ftért kibérelt nagy gőzhajó a közönsé­get s a zászlóvitel és zenekar mellett vonuló egylet tag­jait a lipótvárosi gőzhajóállomásnál fogja várni, s onnan a különösen is feldíszített Margitszigetre szállítja. A ze­nekar a hajón is működene. — A szigeten a kastély előtti tér, gyönyörű terebélyes fáival, fogja a famulatság színhe­lyét képezni. Ének, zene, táncz és különféle társas játé­kok egymást váltják fel. Az italok és hideg étkek kiszol­gáltatását az úrtéri „Hársfa“ vendéglős Sehaller vállalta magára. Pontosság és jutányoaságról gondoskodott az egylet. — A gőzös, mely a Margitszigeten külön kikötő­vel fog bírni, annyiszor, mennyiszer közlekedik. — A ha­zatérés esti 8 órakor fog kezdődni, s tarthat 9'/* óráig­­— Az ünnepély kezdetét és végét a szigeten taraczklövé­­sek fogják jelezni. — Meghivattak az ünnepélyre az ösz­­szes magyarországi dalegyletek s a bécsi „Männer-Ge­­sangverein.“ * Napfogyatkozás. Folyó hó 17-én napfo­gyatkozás lesz, mely Európa legnagyobb részében lát­ható. Buda-Pesten hetedfél óra tájban veszi kezdetét, és 8 óra utánig tart. A fogyatkozás nagysága 42 ujjnyi. A nap, a sötétedés legnagyobb foka után egy perc­c­el, azaz 7 óra 33 perczkor lenyugszik. * A budai takarékpénztár ápril havi üzleti kimuta- alkotmányos állapotok életbe léptettek. Azon­ban időközben alkalmat nyert a világ meggyő­ződni, hogy mily odaadással fogtak Austria né­pei a hon támogatásához, midőn kormányuk elhatározá magát, annak új, korszerű alapokat adni.“ Így szól a ministeriális lap, s a tölebbi­­ekből azon következtetést vonja, miszerint az eddigi rendszer következetesen fentartandó. Ugyanez ügyben a „Független“ bécsi levelezője így szól : „Hogy az osztrák financzminister kölcsön-papírt, bármily előnyösek legyenek is ennek feltételei, jó áron elhelyezni bír, mindenesetre nevezetes s kiváló figyelmet igénylő esemény. Magyarázatát az „Ost. Deutsche Post“ különösen abban találja, hogy a birod.­tanács komolyan foglalkozott a pénzügyekkel, az ál­lamháztartást szigorúan megvizsgálta, a banknak alap­jait megszilárdította s javította. Távol legyen tőlünk azon befolyást kicsinyelni, melyet az alkotmányos kor­mányzat behozatala a birodalom hitelére gyakorolt. A birod.­tanácsnak érdemeit ez irányban sem akarjuk leg­kevésbé is kétségbe vonni, de felfogásunk szerint a „Pres­se“ méltán helyezi Pi­e­n­er úr kitűnő ügyességére a hangny­omatot s igen jól emlékszünk, hogy a bíró­tanács baloldala ugyanazon férfiút, kinek legújabb sikere ma bámulással tölti el a pénzvilágot, miként szemelte ki „Pr­üge­­­knabe“-nak , a kinek megtámadásában keresték a G­­­s­k­r­a-féle nagy nemzet­gazdászok sza­badelvűségüknek azon diadalait, melyeket más téren kivívni tanácsosnak nem tartották. A birodalmi ta­nács tevékenysége hasznos volt pénzügyeink álla­potára nézve , de egyúttal nem kell feledni, misze­rint ezen testület végtére is, miután több gyakorlatiat­lan tervekből kivergődött, kevés módosítással ugyan­azon sokat gáncsolt P­­­e­n­e­r urnák javaslatait fo­gadta el. Igen helyesen mondja tehát a „Presse“, hogy Plener urnák tegnapi sikere homályba borítja a Kübekek és Bruckok dicsőségét. A tegnapi esemény mindenekelőtt bizalmi szavazatként tűnik fel Plener úr ügyessége irányában és a pénzügyér úr méltán büszke lehet oly sikerre, mely a birodalmi pénzügyek újabb történetében párját nem leli.“ A magyar földhitelintézetről a „P. N.“-ban következő értesítő czikket olvasunk. Több hazai hírlap hirdette, hogy a m. földhitel­­intézet folyó máj. hó 1-én kezdi meg működését. Tudakozódtunk e tekintetben az intézet vezetői­nél, s úgy értesültünk, hogy az érintett hírlapi közle­mény nem alapos. A magyar földhitelintézetnél az előkészületi in­tézkedések már régtől fogva nagy erélylyel folynak. A kölcsönügyi folyamodványok azonban nem fogad­tathatnak el, míg a bélyegdíj ügye legfelsőbb helyen eldöntve nem lesz. E tárgyban, mint halljuk, az inté­zet igazgatósága naponként várja a legfelsőbb elhatá­rozást, s teljes reménynyel néz annak elébe. Az előkészületekről, melyek az intézet megnyitá­sát illetőleg folynak, fölvilágosítást nyújt, többek közt, két okirat, mely velünk, az intézetnél tett tudakozá­saink folytán, közöltetett. Az egyik okirat a m. kir. helytartótanácsnak f. évi ápril 14-kén kelt intézménye, melyben tudtul ada­tik , hogy a m. földhitelintézet tartalékalapjának ked­vezőbb fölszerelése tekintetéből m. é. kisasszony hó 20-án kelt legfelsőbb elhatározással legkegy. engedé­lyezett 500,000 forint segély­pénz 150,000 ftban meg­állapított második részletének utalványozhatása tár­gyában legfelsőbb helyre tett pártoló fölterjesztés el­intézéséül, folyó évi böjtelő bó 13 án 2109. sz. a. kelt kegyelmes kir. udvari rendelvénynyel tudtára adatott a m. kir. helytartótanácsnak, hogy habár ez intézetnek a kérdéses segélypénz második részletére szorosan vé­ve csak működésének második évében lehet igénye, mégis, tekintve az említett fölterjesztésben felhozott ezen közhasznú intézetnek kedvezőbb bánásmódban leendő részesítését tökéletesen igazoló indokokat, va­lamint az országos alapnak kedvező állapotát, s fölté­ve azt, hogy az alapítók is az általuk felajánlott ősz­ieteknek lejárt részleteivel tartozásban nincsenek, megengedtetik, miszerint az országos alapból elő­legezendő segélypénz százötvenezer forintnyi második részlete is az intézet életbeléptetése, illető­leg működésének megindítása után azonnal utalvá­­nyoztassék. Erről az intézet elnöksége oly felhívás­sal értesittetik, hogy a működés megindítása napját annak idejében adja tudtára a m. kir. helytartótanács­nak, hogy az érintett összegnek készen tartása iránt egyúttal utasított országos főpénztárnál a rögtöni ki­szolgáltatás iránt megtétethessék az intézkedés , kü­lönben pedig az alapítók névjegyzéke, alapítványi összegeik megnevezésével, s a jegyzék észrevételi ro­vatában annak világos bejegyzésével, hogy az aláírt alapítványi összegből külön-külön mikor, s mennyi volt legyen készpénzül az intézet pénztárába befizetve, kel­lő tudomás és nyilvántartás végett szintén fölterjesz­tetni kívántatik. Ez örvendetes tartalmú intézmény vétele előtt egy nappal elnöki felterjesztés intéztetett a m. kir. helytar­tótanácshoz, melyben a földhitelintézet elnöke, gróf Dessewffy Emil úr, már megelőzőleg többnyire eleget ten az intézményben kifejezett kivánatoknak. Jelenté ugyanis a tisztelt gróf, hogy a földhitel­intézet beszervezése a múlt februári közgyűlés óta szakadatlanul folyamatban van, úgy hogy az alapsza­bályok 32­ §-ban kilátásba helyezett vidéki bizottmá­nyok alakítása a befejezés küszöbén áll, s az intézeti hivatalnokok kinevezése, egy pár állomást kivéve, már meg is történt. Az intézet szt.­György napkor fog­lalja el szállását (Újtér, volt Ürményi-ház, 2 ik udvar, 2-ik emelet), melynek bebútorozása, s a pénztári helyi­ségek biztos berendezése körül meg vannak téve a kellő intézkedések. Az intézet tartalékalapjának első megállapítására, az alapszabályok 98. §-a által kilá­tásba vett egy millió forint helyett az alapítók által 1,676,000 forint íratott alá.­­ E tény megemlítésével kapcsolatban fölterjeszti az elnök az alapítók betű­rendbe szedett teljes névsorát is, az általuk aláírt ösz­­szegek kitüntetése mellett, megjegyezvén, hogy az alá­írt őszietek 10%-zaléka az alapszabály 99. § a értel­mében az alapítók által már befizettetett, s az összeg a két alapító által befizetett 90%-kal együtt összesen 180.200 ftban a pesti magyar kereskedelmi bankban van gyümölcsözöleg elhelyezve. A be nem fizetett ösz­­szegeknek az alapszabály 100. §-a által megrendelt ,i­ódon leendő biztosítása körül a felügyelő bizottmány működik, s ezen ügy már szintén közelget befejezésé­hez. A szervezési munkálatok ezen állásában az igaz­gatóság hivatalos helyiségeibe legközelebb már beköl­tözendő lévén, megérkezettnek vélte az időt, az intézet működésének megkezdése iránt is határozni. Ennek­­folytán elvben el lön határozva, hogy a következő má­jus közepe hirdettessék ki oly határidőül, melytől kezdve a beérkező folyamodványok elfogadtatnak a kölcsönkérőktől, s azok tárgyalása és elintézése kezde­tét veendi, a napnak magának meghatározása és köz­tudomásra juttatása a legközelebbi napokban lévén bekövetkezendő. Jelenté egyszersmind elnök úr a ma­gyar kir. helytartótanácsnak, hogy a nagy­közönség tájékozása végett az igazgatóság egy értesítvényt ren­delt szerkesztetni és kinyomatni, mely magában fog­lalja mindazt, a­mit azoknak, kik a földhitelintézettel bármiképen viszonyba lépni kívánnak, tudniok kell. Péntek május 8. Ez értesítvény, mely könyvárusi után az egész ország­ban igen csekély árért kapható, az igazgatóság által a megyei, kir. városi, szabadkerületi hatóságoknak, ren­dezett tanácsosal bíró városoknak és káptalanoknak egyenesen meg fog küldetni, s a helytartótanács használatára negyven példány terjesztetett föl. Mind­ezen előterjesztések alapján azon kéréssel járult elnök­i méltósága a m. kir. helytartótanácshoz, méltóztassék úgy az O cs. k. Apóst. Felsége által az országos alap­ból a magyar földhitel-intézet tartalékalapjának bő­vebb felszerelésére rendelt összeg második 150.000 forintos részletének folyóvá tétele és kifizetése iránt kegyesen rendelkezni, valamint azokra nézve, a­miket az árvapénzeket, postabérmentességet s egyéb idetartozó ügyeket illetőleg egy már előbbi felterjesztésében elő­adott és kért, a felsőbb elhatározások kedvező sikerét eszközölni. Utólagosan egyszersmind a földhitel­intézet hi­vatalnoki személyzete általunk régebben közlött név­sorának kiegészítéséül tudatjuk, hogy nyilvántartóul (lignidator) Balek Frigyes neveztetett ki. A n.-szebeni román congressus jegyzőkönyve- A „Telegraful Roman“ után. (Vége.) Negyedik ülés ápril 23-án. B. Siaghuna püspök ö­nmaga kijelentvén, miként napirendre a postulátumok javaslata tűzetett ki, Pus­­káriu titkár úr, mint e tárgyban bizottmányi előadó, egy rövid felvilágosítás után, tekintettel e ténynek a választmány határozata folytán adott alakjára nézve, miszerint ugyanis a javaslatok az általános alapelvek­hez reducáltassanak, azon okból, mert a congressus még ki nem mondta határozatilag, miként lennének e postulátumok és sérelmek fölterjesztendők, fölolvasta a javaslatot, pontozatok czím alatt. Ezután előadó in­dítványozza, hogy az elősorolt sérelmi pontozatok té­tessenek át az állandó bizottmányhoz, oly fölhatalma­zással, miszerint az állapítaná meg a fölterjesztés mód­ját és alakját. Baritz György előadó mottóját magáévá teszi, azon hozzáadással, hogy a postulátumokat formulázó bizottmány a legszorosabb értelemben tartsa meg az alkotmányosság terét, s azoknak fölterjesztését siet­tesse, különbséget tévén azok közt, melyek a fejede­lem által orvosolhatók, és melyek az országgyűlés kö­réhez tartoznak. Bohotiely főbíró azon véleményben van, hogy a sérelmi pontozatok fölirati alakban terjesztessenek ő Felségéhez, hogy a legközelebbi országgyűlésen mint kir. propositiók jöhessenek elő. Puskáriu előadó ragaszkodik indítványához, szemben Bohotielu előadásával, mert a gyűlés nem vár­hatja továbbra a formulázást és fölterjesztést. Balomiri tag részéről is terjesztetnek elő postu­latumok a nyelv használása tekintetében; azonban, ál­tala fölhozott specialitások miatt, beszédre félbesza­­kasztatott, többek által is tétettek ilynemű javaslatok, különösen az iskolák és papság dotatiója, a határőrvi­­dékiek és más hasonló nehézségek tárgyában, melyek a javaslatban formulázott általános postulátumokhoz reducáltatván, Siaghina b.­ő nmlga, e tárgyalásnál ki­fejtett nézetek alapján, és a többséggel­­egyértelműleg kimondja, miként előadó javaslata, kapcsolatban Ba­ritz fölvilágosító mellékletével, elfogadtatik. Felolvastatván az állandó bizottmány részéről beadott, és 1861. évben általa megkezdett működés­ről szóló jelentés, mely méltánylólag fogadtatik el, b. Siaghina ő nuga kérdést tesz az iránt, ha akarja-e a congressus, hogy az állandó nemzeti bizottmány to­vábbra is fennmaradjon, s ha igen, szükséges lesz-e annak kiegészítése, vagy szaporítása ?­s tekintettel

Next