Sürgöny, 1863. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1863-07-18 / 162. szám

„O. Z.“ elménczkedő csikkének, mert csakugyan igaz az, hogy néha álmatlan éjjeleink vannak, de a mint a tisztelt collega czikkét elolvasták, azon éjjel pompá­san aludtunk, ■ mások is dicsekedve állitják, hogy a „Constitutionelle and liberale österreichische Zei­tungból álmatlanság ellen óvszerül a legbiztosabb si­kerrel használják. Reméljük, hogy ez ártatlan felele­tet nem veendi olybá, mintha azzal a­­svábnak már­is fejére nyomták volna a cylindert", mely mulatságot a minapi csikkében édes passióink közé sorozott. Országgyűlési törvényjavaslati előmunkálatok. Javaslat és terv az Erdély nagyfejedelemségben behozandó hitel-telek­­könyvek szerkesztése iránt.­­ Ügyvezetés. 1. §. A hitel telekkönyvezés vezetése a hitel­­telekkönyvi igazgatóságra bizatik, mely Kolozsvártt székel, és kiterjesztetik Erdélyben bármi czim alatti fekvő birtokra. 2. §. A hitel-telekkönyvek az egész országban, városokon, úgy mint fáinkon hivatalb­a foganatositan­­dók és minden törvényhatóságban egyszerre megkez­­dendők. 3. §. Azon hatóságok, melyek a birtok-viszonyok­nak az 1654. junius 21 -ki nyiltparancsok szerinti sza­bályozására hivatvák, kötelesek az ezirá­nt folyamatba tett tárgyalásokat és pereket s különösen a létező ta­gosítási ítéletek kért végrehajtásait a hitel-telekkönyv igazgatóságának bejelenteni, s ezzel a tagosítási mun­kálatot haladék nélkül közölni. 4. §. Minden bíróságok kötelesek az 1853­ május 29-én kelt nyiltparancs következtében folytatott vagy újonnan indított, ezen nyiltparancs tárgyaira vonatko­zó pereket a hitelterek-igazgatóságnak hal­adék nélkül bejelenteni, mely is intézkedni tartozik az iránt, hogy ezek a per által érdeklett jószágokról fölvett hitel-te­lekkönyvi rovatos táblákban megjegyeztessenek. II. A hitel-telekkönyvi munkálatoknak bizottmányilag megtétele. A. Általános határozatok. 5. §. A hitel-telekkönyvi munkálatok legközelebb a fekvő javak s az azokra vonatkozó birtok­jogok föl­vételét tárgyazzák, sire végre felesketett hitel-te­­lekkönyv-fölszerelők és tollvivők által bizottmányi úton eszközlendők. 6. §. A hitel-telekkönyvi munkálatot intéző bi­zottság áll egy munkavezetőből, vagy ennek felügye­lete alatti tollvivőből, és minden helység közönsége ál­tal szabadon választandó hat tagból, kik közül három tagnak múlhatlanul jelen kell lenni, hogy a munkálat érvényes lehessen. Egyébiránt mindenkinek szabadságában áll, jogai megőrzése végett a bizottmányi tárgyalásnál je­len lenni. 7. §. A bizottmányi tárgyalásoknak községen­­ként, és pedig mind a több községekből álló járásban egyidejűleg egy fölszerelő közvetlen vezérlete alatt kell történniök. Azon községek, melyekben, s azon idő, mikor a tárgyalás kezd­eni fog, a birói hirdet­sekre rendelt hírlapok utján közzé fognak tétetni s ezenkívül a me­gyei törvényszékeknek és járási bíróságoknak, vala­mint azon közsog-elűljáróknak meg fognak jelentetni. E felől továbbá azon megyei, széki, vidéki és városi hatóságok, melyeket az alapítványi, pénzalapi s m­ás javak ig­zgatása illet, valamint a lehetőségekhez ké­pest, az azon községekben fekvő nagyobb jószág­tes­tek tulajdonosai is értesítendők. 8. 11. A földbirtokosok kötelesek azon rendben, melyben fekvő javaik fölvétel alá kerülnek, a bizott­m­ány előtt személyesen megjelenni, vagy pedig a tör­vényes, avagy különbeni képviselőknek kell föllépni­ük, kik magukat szükség esetében hitelesítvényi oki­ratokkal tartoznak igazolni. Szerződésileg kirendelt képviselők a hitel-telek­­könyv készítési ügyletre szóló fölhatalm­azványt köte­lesek elő­vitatni. Azon földbirtokosok, kik azon helységben, mely­ben a tárgyalások történnek, vagy annak közelében nem laknak, kötelesek a közhírré tételre (7. §.) különös figyelemmel lenni, hogy kellő időben meghatalmazot­tat rendeljenek. Általában az szolgáljon zsinórmértékül, hogy a fölvétel minden helységben a nagyobb birtokokon kezdődjék. 9. §. A fekvő javak fölvételének a felek által be­mutatott, vagy a bizottmánynyal hivatalos uton köz­­lött úrbéri irományok, vagy az utolsó birtok szabályo­zás felőli hiteles okiratok és térképek alapján, a rek­­tifikált földkönyvek, vagy a­hol ezek nem lennének, a­­ birtokosok kivonatára, hiteles mérnöki fölmérés sze­rint „rovatos tábla“ alakjában, mely a birtok­lapot képezi, az 1 szám alatti minta szerint kell történnie. Ezen munkálat alkalmával a 26. §. szerint részben betöltött birtok­lap mellé csatolandó a be nem töltött okirati- és teher­lap is. — Mindegyik hitel-telekkönyvi jószágról külön rovatos tábla veendő fel. (11. §.) Ha valamely telekkönyvi jószág t­öb községekben fek­szik, úgy az egy községben felvett rovatos tábla a töb­bi községekben folytatandó. 10. §. Ha bizonyos ingatlan javakról már az új törvények szabálya szerint bírói leltárak, becsük, vagy leírások vetettek fel, ezek a telekkönyvi munkálatok­nál segéd­adatokat használandók. Ennélfogva a megyei, széki, vidéki és városi ha­tóságok kötelesek az ilyen hivatalos iratok létezéséről a hiteltelekkönyv-igazgatóságot értesíteni a végett, hogy ez a másolatok, vagy kivonatok megszerzése iránt intézkedhessék. (Folyt. köv.) hogy a nevezett igazgatónak az országos pénzalap irá­nyiban 1­6000 ft tartozása is elengedtetett, úgy hogy az összes segélyzés 20,000 ftra emelkednék. * Hogy Wagner Richard a pesti nemzeti színpa­don két hangversenyt rendez, mindinkább nyer hiteles­ségben. A híressé lett zeneszerző e czélból már a jövő hét folytán Pestre váratik. * Tegnap hagyta el Budán kitöltött 2 heti fogságát Pompéry János, az „Ország“ volt szerkesztője. — A GUl-Baba budai sírját évenkint látogató mu­­sulmánok egyike. — Írja a „M. 8.“ — múlt vasárnap Szatymár felöl­töttében betért az út szélén lévő csárdába, hogy az út porát avval a tiltott nedvvel lelocsolja. Mula­tozás közben egy korcsmabeli nőszemély észrevette, hogy aranypénz van nála. Mint mondják, 24 darab aranyat s néhány forint papírpénzt rejtegetett tüszőjében. Este, mi­dőn a török útját Szeged felé folytatná, előrohant 2 em­ber a kukoricákból, bottal és késsel fölfegyverkezve ; fe­jén s egyik kezén vágást ejtettek 8 pénzétől megfosztot­ták­ A szegény ■Uzlllmán tátongó sebbel érkezett Szeged­re. Rögtön intézkedések tétettek a város részéről a tette­sek nyomozására ; a nőszemélyt s több gyanús embert be is kitértek, kik közül egyik tettesre a megkárosított mu­­zulmán rá is ismert, s jelenleg már vizsgálat alatt áll. * A Ludoviceum közelében a Soroksár-utczai vám­nál álló Fuchs-féle laktanya, mely eddig kincstári keze­lés alatt állt, tegnapelőtt a város birtokába ment át. * A várostanács humanitás és kényelem szempont­jából elhatározta, rendeletet bocsátani közre, miszerint minden négy emeletes ház felhúzó géppel láttassék el a fa és víz számára. * A hivatalos­­­rak­ói lap írja : Tegnap délután a szén utcza egy házának második emeletén négy munkás egy franczia vezetése alatt töltések gyártásánál lepetett meg, ennek következtében elfogatott és börtönbe záratott. A náluk talált és a város közepén kényelmün gyártott és felhalmozott töltés készletek 6500 kész töltésből, 1 ’/2 mázsa lőpor és 233 lőportekercsekből állanak, ezenkívül találtak ott nagy mennyiségben golyókat, gyutacsokat, töltéshüvelyeket és ezekhez való szerszámokat, melyek két kocsira rakva szállíttattak el. E kocsik elszállításá­nál a nép legalsóbb rétegéből egy csoport fütyüléssel és gúnykiabálással kisérte a fedezetet, sőt kövekkel is kaji­­gálta, mire a katonák néhány lövéssel feleltek, minek kö­vetkeztében négy egyén megsérült. * Időjárásunk folyvást igen hátrányos a tenyészetre nézve. A nagy ritkán, akkor is csak cseppekre szorítkozó esőt a szél folyvást paralizálja. Az előtte való napi forró­­ságot tegnap hű­vös reggel követte, délre azonban ismét fölmelegedett. Az esővel biztató felhők sehogy sem akar­ják megnyitni csatornáikat. * Ebner Nép. János, Pest városa volt képviselője, ki a közügyérzi buzgalma és humanitása által széles kö­rökben szerzett magának tisztelőket, folyó he­sökén életkora 77 ik évében meghalt. Vele egy régi intézmény­nek, a pesti választó­polgárságnak Nestora dől sírba. Béke porainak 1 * A pesti várostanács értesittetett, hogy a bécsi da­lárda jövő hé­tő, és 16-kán két vonattal Pestet megláto­gatni szándékozik. * Az ó­budai takarék­pénztár választmánya szintén határozattá emelte, hogy a betett pénzek kamatozása a betéteit követő naptól kezdődjék. — A váczi k. siketnéma intézetben f. évi augustus hó 1-fő napján délelőtti 10 órától 12 ig megtartandó má­sodik félévi nyilvános vizsgálatra szives meghívását ezennel közhírré tenni kedves kötelességének tartja — Váczon, julius hó 17-én 1863. Az intézet igazgatója. * A magyarországi műegylet részéről folyó évi július 10 én tartott igazgató választmányi ülés­ben a f. évi június 10 -én tartott közgyűlés alkalmával az egyleti tagok által beadott szavazatok összeszedése végett kiküldött bizottmány jelentése szerint e következő egyleti tagok választottak meg igazgató-választmányi ta­goknak, n. m. : Barabás Miklós, Danzi Ágost, Dunaiszky László, Engerth Vilmos, gróf Festetics Béla, Greguss Ágost, Hannover Móricz, Harsányi Pál, Heckenast Gusz­táv, Kunfalvy János, Hupf Ágoston, Kár Mátyás, Kar­­lovszky Zsigmond, Keve József, Kiss Bálint, Králik Sa­mu, Kubinyi Ágoston, Lukács Móricz, Mandello Ignácz, Pecz Henrik, Penes János, Pichler F. S­, Plachy Ferencz, báró Prónay Gábor, Rith József, Rökk Szilárd, Rosti Pál, Raszter György, Simonyi Antal, Szabó Béla, Szekrényessy József, Szeniczey Gusztáv, Than Mór, Tóth Lőrincz, Ör­ményi József, Weber János, Walthier Gusztáv, Weber Henrik, gr. Zichy Jenő urak. Ugyanazon közgyűlés alkal­mával Orlai P. Samu „Zách Feliczián“, valamint Than Mór „Ujonczozási jelenet“ czimű eredeti olajfestvényei a magyar nemzeti múzeum képcsarnokának az egylet által ajándékoztattak. Az igazgató választmány az egyleti alap­szabályok szerint f. évi július 10-diki ülésében saját kö­réből gróf Festetics Béla urat választmányi elnöknek, Rökk Szilárd urat alelnöknek, Harsányi Pál m­at pénz­tárigazgatónak, és intibiráló választmányi tagokut e kö­­vetkezendőket megválasztotta, n. m.: Barabás Miklós, Ligeti Antal, Weber Henrik, Engerth Vilmos, Greguss Ágost, Penes János, Karlovszky Zsigmond, Szabó Béla, Walthier Gusztáv, Györgyi Alajos, Dunaiszky László, Keleti Károly, Králik Samu és Dittman Antal urakat. Ugyanazon ülésben előterjesztetett a magyar képzőmű­vészeti társulat következő tartalmú levele : „Igen tisztelt műegylet ! Társulatunk sajátlag a hazai művészet felvirá­goztatására alakulván, midőn műcsarnokunkat a honi mű­vészet termékeiből már megnyitottuk, baráti rokonérzel­­münkben el nem mulaszthatjuk az igen tisztelt pesti mű­egyletet szívélyesen felkérni, hogy e műcsarnokunkat legalább egy küldöttsége által meglátogatni szíveskedjék, már csak azért is, nehogy, ámbár társulatunk majd minden tagja egyszersmind az igen tisztelt műegyletnek is rész­vényese, s igy tettleg bebizonyítva van, hogy társulatunk az igen tisztelt műegylet iránt nem is lehet más, mint ha rokonindulattal, mégis a két társulatnak egymáshoz nem közeledése oly félreértést idézzen fel némelyeknél, mintha a két társulat hidegséggel, sőt káros versengéssel visel­tetnék egymás iránt, holott rendeltetésük különböző irá­nya agyán, de nem összeütköző lévén, egymást kölcsönö­sen gyámolitni hivatják. Szíves üdvözlettel, kelt magyar képzőművészeti társulatunknak 1863. évi június 17-kén Pesten tartott igazgató választmányi üléséből. Harsányi Pál s. k. igazgató elnök.“­­ Ezen levél örvendetes tudo­másul vétetvén, a magyar képző­művészeti társulat által megnyitott műcsarnok a műegylet igazgató-választmánya részéről 1 évi julius 13 kán testületileg meglátogattatott. Közli Ritter Sándor, egyleti titkár. * Maler S., pé­ti lipótvárosi kávés, az aug. 18-kán tartandó bécsi népünnep okáért két vonatot rendez Pestről Bécsbe és vissza. Második osztály 18 ft, 3 fk 13 ft. Ez összeg fejében az utazáson kívül még lakás, kirándulás Laxenburgba, népünnep stb. jár. A bécsi polgármester dr. Zelinka kitűnő nyájassággal fogadá az említett rende­zőt, s azt ígéri, hogy a bécsiek tárt karokkal fogadand­­ják a magyarokat, csak jöjjenek. Miután a népünnepből begyülendő, várhatólag tetemes nyereség fele a magyar szűkölködőknek van szánva, valószínű, hogy hazánkból sok résztvevője akad e vonatnak, annyival inkább, mivel a Pestre szóló retorj jegy egy álló hónapig érvényes.­­ Ugyane vállalkozó Anna napjára (j­l. 26 ra) Füredre is indít két vonatot 8 úijával. Fürdés, színház, bál, görög tűz stb. efféle szórakozások szintén csak ezen összegből fog­nak kikerülni — ha elég pártoló akad. * A Wagner Richárd által e hóban adandó szín­házi hangversenyek műdarabjaiból tegnap kezdődtek meg a próbák. *A budai magyar nyugpénz­intézet alaptőkéje tesz 360,503 ft 60krt; nyugdíjban részesül jelenleg 200 egyén. A bevétel a kiadást nem fedezvén, a múlt évi költségek fedezésére 4031 ft 80 kr a tartalék alapból vétetett. *Csöbönyi József nevű remete, ki több évig egy veszprémmegyei faluban dologtalankodott, kihallga­táson volt Ő Felségénél, hogy továbbra is hagyják meg nyugalmas odújában, honnan, mint a „Sz. L.“ hirli, a szolgabiró kiugrasztotta. * Kis-Ázsiából ismét néhány jámbor zarándok ér­kezett GUI Baba sírjához. A pozsonmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya e hó­n dikán tartotta meg ren­des havi gyűlését, melyen a szárazság által sújtott al­föld segélyezése lévén a tanácskozás főtárgya, szüksé­gesnek tartom az erre vonatkozólag hozott határoza­tot egész terjedelmében közleni. Az igazgató választmányi gyűlés jegyzőköny­vének kivonata. 62. Másodelnök Gyipko Szilárd úr előterjeszti egyleti elnök magos gr. Pálffy János úrnak hozzá in­tézett következő tartalmú levelét : „Tisztelt másodelnök úr! Igen tisztelt barátom ! Azon rendkívüli csapás, mely a különben legál­­dottabb alföld nagy részét az idei szárazság folytán sújtja, kivált a gazdasági egyleteknek kötelességéül teszi, hogy annak enyhítésére kitelhetőleg közremű­ködjenek. Ennélfogva kötelességemnek tartom, miután a pozsonymegyei gazdasági egyletnek július 6-kán tartandó bizottmányi gyűlésében személyesen jelen nem lehetendők, másodelnök urat teljes tisztelettel arra kérni, ezen választmányi gyűlésben arról tanács­kozni, hogy az ínséggel küzdő vidék szegényebb lako­sainak miként nyújthatnék legczélszerűbb módon se­gedelmet, l végre, hogy hasonló intézkedések végett a magyarországi valamennyi megyei gazdasági egyle­tekhez fölszólítások idéztessenek, indítványba hozni méltóztassék. Remény­em, hogy ez úton, főkép ha a többi gaz­dasági egyletek is, miről kétkedni alig lehet, bennün­ket támogatni fognak, az alföldet ez évben fenyegető ínség egy részben enyhittetni fog. És egyébiránt megkülönböztetett tiszteletem ki­fejezésével vagyok a pozsonymegyei gazdasági egylet elnöke gr. Pálffy János m. k.“ Mely levél folytán másodelnök úr élénken ecse­telve hazánk különben legtermékenyebb részének szo­morú helyzetét, felhíva az igazgató választmányt, utak s módokról gondoskodni, melyeken haladva, egyletünk kötelességéhez képest a szükség enyhítésére tehetsége szerint közreműködhessék. Ezen indítványnyal össze­fü­ggőleg előadatott a titkár által, hogy több magán­vállalkozók jelentkeztek az egylet tudakozódó irodájá­ban, alföldi marhák nyaraltatása és teleltetésére. To­vábbá, hogy az alföldi marhák kiteleltetésére vállalko­zók többnyire oly községek, melyek 1862. év folytán marháikat a marhavész által elvesztvén, még 1862 ki takarmány készlettel is rendelkeznek, s így az idei­­ közepesen aluli takarmány­termés mellett is bírnak ta­karmány­felesleggel. Előadattak az alföld nehezen sújtott gazdáitól érkezett kérdezősködések is. Mindezen indítványok és előterjesztések érdem­leges megvitatása után meggyőződött az igazga­t vá­­­lasztmány, hogy tekintve a gyors segély szükségét, egy albizottmány kinevezése elkerülhetlen, mely bizott­­­mány a segélyzések gyűjtése és egyéb netán szüksé­gesnek látszó intézkedéseknek megtételére az utólagos jelentés bevárása mellett felhatalmaztatik. Ezen bizottmányba megválasztattak Burián­­y- I­nácz, Barta Béla, Baján Ferencz, Csenkey Albert, és az egyik titkár. Egyúttal kijelenti a választmány, hogy­­ a marhateleltetés és nyaraltatás iránti magán­vállala­­­tok feltételei a vállalkozók által szabatvak meg, azok részletes megállapításába, vagy az ellenőrzés, kezelés és kivitelbe egyesületileg be nem folyhat, miután mind­ezek magán kiegyezés tárgyai, hanem közvetítő sze­repre, a­mennyiben ezzel a magán érintkezést könnyíti és a magán­vállalatok előmozdításával az alföldi szük­ségben szenvedők egy részén is talán segítve leend, szívesen vállalkozik. Megbízza ezért a vidéki bizottmányok tagjait,­­ hogy a vállalkozó helységekben bizalmi férfiak által­i meggyőződést szerezzenek, váljon a vállalkozók képe­sek-e az elvállalni szándékolt marhák nyaraltatására és teleltetésére; szedjék össze a vállalkozók szabatos és részletes feltételeit, s mindezekről véleményes jelen­téseiket az egyleti irodába még e hó folytán küld­­jék be. Az igy befolyt jelentések eredményeiről azon me­gyék és magánosok, kiktől már tudakozódások érkez­tek és a békés megyei gazdasági egyesület értesittetnek a segélyzés vezetésére kiküldött bizottmány által oly megjegyzéssel, hogy az ellen­ajánlatok egyenesen a vállalkozókhoz lesznek intézendők.­­ Ha a beérkező ellen­ajánlatok nyomán magán megegyezés jönne lét­re, a gazdasági egyesület az átveendő marhákért leuta­­zó meghatalmazottaknak ki fogná állítni a vidéki meg­bízottak jelentései alapján szerkezendő bizonyít­­­­ványt. Azon meggyőződésből indulva ki, hogy az ol­csóbb felszállítás a magán­vállalkozást előmozdítaná s jobb feltételek az ínség által sújtottaknak is javára es­nének, felkéretül határoztatott a cs. k. állam-vaspálya­társaság igazgatóséga, hogy ily teleltetésre felhozandó marhák szállítási dijait mérsékelni s egyszersmind a szállítást gyorsabban eszközölni szíveskedjék. Hogy végre egyesületünk az általánosan elismert és hazánk nagy részét sújtó ínség enyhítésére közvet­lenül is közreműködhessék, gyűjtéseket rendez a leg­­­­inkább sújtott vidékek felsegélésére. A begyülendő készpénz-összegek a titkári hivatalba, a netalán termé­nyekben tett aolakozások magis gr. Pálffy János ur magtárába lesznek Pozsonyba beküldendők. Felkéretnek a vidéki megbízottak, hogy lehető legnagyobb buzgósággal a gyűjtéseket megtenni szí­veskedjenek. Egyúttal a tekintetes megyei hatóság fel­kéretik, hogy ezen az egylet által emberbaráti köteles­ségből, és a gazdászatra nem csak az alföldön, hanem nálunk is okvetlen bekövetkezendő súlyos visszahatás mérséklésének czéljából megindított segélygyűjtés en­gedélyezését kieszközölni oly megjegyzéssel méltóz­tassék, hogy az egyesület a begyűlendő segedelmet sa­ját felelőssége és nyilvános elszámolás mellett belátása szerint a legnagyobb szükséget szenvedőknek kioszt­hassa. (H.) A debreczeni r. katholikus árvaház megny­itása junius 28-án 1863. F. évi jun. 28-án megható ünnepély tartatott a r. katholikusok részéről Debreczenben. Ekkor szentelte­tett fel és nyittatott meg az itt létrejött r. kath. árva­ház Debreczennek nem csak katholikus, hanem pro­testáns lakossága is szép számmal vett részt ez ünne­pélyben ; az érdekeltség mindkét részről szembetűnő volt, s ez könnyen megmagyarázható az intézet feletti hosszú küzdelmekből, melyeknek szerencsés kimene­tele s befejezése az árvaház megnyitásával mintegy megünnepelte­tett. Szokása katholikus anyaszentegyházban minden újonnan épült, vagy nagyban megújított házat, mielőtt keresztény hitű­s érzelmű lakói beleköltöznek, az egy­ház imáival megáldani, annál illőbb vala tehát az el­hagyatott kath. árvák számára menhelytűl s nevelő in­tézetül szépen fe­lkészitett s felszerelt házat nagyobb ünnepélyességgel keresztény módon avatni fel. Az ünnepi szertartást maga a tütisztelendő me­gyés püspök Szaniszló Ferencz ő nagyméltósága szándékozott vala kedvelt debreczeni hívei körében végezni, ha gyengélkedő egészsége ebben nem gátol­ja; azonban elküldötte hozzánk kedvelt helyettesét Fogarassy Mihály ez. püspök­i méltóságát, ezen árva­ intézet egyik buzgó s erélyes létesítőjét, ki hogy ez ünnepen az elért czél örömét velünk élvezheté, éle­te legszebb mozzanatai közé számította. A Szentlélek segítségül hívásával megkezdett nagy mise alatt a gyönyörű öszhangzatú és művészi pontossággal működött éneklő kar­­ nagyságos pré­post plébánosunk — főtiszt. H­á­z­­­y Károly intézke­dése folytán emelte a buzgó hivek templomi ájtatossá­gát; azután pedig a hallgatók lelkesedését fokozta köz­­kedvességü egyházi szónokunk — Szakszón Rudolf, eddig helybeli segédlelkész, ezentúl a megnyílt árva­ház felügyelőjének a keresztény szeretetről tartott szív­­reható alkalmi szent be­zéde. Az ünnepi isteni tisztelet után a templomból kijövő ájtatos nép egyenesen a mel­lék varga-utczában fekvő árvaháznak tartott, hogy a megáldás szertartásán is jelen lehessen. A nagyméltó­ságú püspök által küldött szép képekkel feldíszített tágas terem igen szűk volt a részvevők befogadására,­ a gyülekezet nagyobb része az udvaron vagy folyosón volt kénytelen maradni, hol fentisztelt ő magának meg­nyitó beszédét hallhatni remélhette. E beszédet, a­nélkül, hogy dicséretére valamit mondanánk, egyszerűen ide mellékeljük, annyival ír inkább, mivel abban az intézet eredete, czélja, törté­nelmi létrejötte, különösen pedig keresztény áldásos szelleme fel van említve és hathatósan kiemelve. A beszéd után következett a megáldás szertartása, mely egy e czélra készült hymnussal fejeztetett be. Az inté­zetbe felvett 3 fia és 4 árva leányka saját intézeti öltö­zetekben a megáldás alatt a tisztelkedő mélt. püspök körül álltak. Délben köztiszteletben álló prépost-plébánosunk vendégasztala mellett örömben áradott lakomát tartot­tnak ; a szívélyes áldomások nem hiányoztak : ezek so­rát a méltóságos püspök nyitotta meg ő cs. kir. apóst. Felsége hosszas és boldog uralkodására, kívánván az egek bő áldását, azután a kegyelmes főpásztort és a közszeretetü háziurat éltetvén, úgy az intézetre fel­ügyelő egyházközségi érdemdns bizottmányt és végre a nemes várost, melynek keblében az árvaintézet­ek fenmaradását s fokozatos gyarapodását egyhangúlag óhajtották. (P. H ) Megyei tudósítások. — Szatmár, júl. 10. 1863. Tisztelt szerkesztő úr. Az események évkönyvének azon lapja, mely a fo­­­­lyó év történeteit fogja rajzolni — gyászos betűkkel­­ leszen írva — jelvényéül azon keserű emlékű csapások­­­­nak, melyekkel a sors hazánkat ez év folytán sújtá ; mert nem említve a közélet rideg álmát — az elemi­­ viszontag más­ok, a/, általános aszály, jégverések, szűk­­ termés az elszegényedés örvénye felé vezettek, s mi­­­­den e vidéki tudósítások csak veszély-híreket hoznak,­­ s a szivek keserű fájdalmait tolmácsolják, meglepő lé­szen t. szerkesztő t­.r előtt, hogy Szatmármegyéből né­mi vigaszul a borára örömhirt közölhetek — szunnyadó­­ megyei közéletünk kezdő ébredésének örömhírét. Midőn K­o­v­á­t­s Ágoston mr megyénk főispáni helytartójává kinevezteték, s ez állást elfogadó, okunk­­ volt reményleni, mikép egy oly egyéniség, ki megyén­­­­ket 1848 előtti időkben számos éveken át mint pontos administrans tisztviselő szolgálta, s mint országgyű­­­­lési követ képviselte, minden eljárásaiban az igazság­­ érzelmei által lelkesítve, a társadalmi élet főtényezőit,­­ a személy- és vagyonbátorság érdekeit, s beléletünk­­ általános jóllétét fogja szem előtt tartani; de egyszer­smind hittük azt is, mikép oly egyén, kit személyes és­­ anyagi érdekek avagy hatalomvágy — ismerve lelkű­­­ letét — e pályára nem szólithatának, magasabb köz-­­ jogi szempontból áldozá fel nyugalmát a közélet ne­­­­héz küzdelmeinek ; s ime hitünk valósait; alig pár he­te, hogy ő méltósága székét elfoglaló, rögtön az admi­­­­nistratio rendezésére fordító figyelmét, az egyes hivat­t­­alágak teendőjét mint practicus tisztviselő pontosan megszabó, a munkát az erőhöz mérve felosztó, a tör­­vényszolgáltatás főkellékei, az igazság és gyorsaság ellenőrködése felett intézkedett. De nem felejtkezett el magasabb teendőiről sem , ugyanis múlt hó 22 re me­gyénk Dokány notabilitásait magát­­értekezletre hívta meg, mely taná­cskormány megállapodása folytán fo­lyó bé­r re egy nagyobb, s hivatalos színezetű értekez­letre hívta össze a megyének értelmi s vagyoni állás tekintetében csaknem összes lakóit, kik — néhány ki­vételével — megjelenvén, a gyűlésterem­ a számos hallgatósággal együtt zsúfolva telt meg, s valóban egy ró­i közgyűlés alakját ölté fel. Főispáni helytartó ur ő méltósága a teremben éljenzések között megjelen­vén. Üdvözlé az értekezlet váratlan nagy számmal egy­­begyűlt tagjait, a korszerű velős beszédében fejtegető állásunk nehéz voltát; kiemelő, mennyire igénylik mo­rális és anyagi érdekeink e megye belügyei felett­i önkormányzati elveken alapuló intézkedhetés szüksé­gét ; mennyire óhajtandó az országgyűlés mielőbbi egy­­behivhatása elősegélése, s más számos érdekek alap­ján a megyei autonómiának helyreállítása, s az alkot­mányos közélet akadályainak elhárítása, s ezek feletti tanácskozásra, s a lehető helyes út feltalálására hivja fel az értekezlet tagjait azon kijelentéssel , misze­rint oka van e méltóságának reményleni , hogy Ő Felségének törhetlen jóakarata s hazafias kor­mányunk buzgósága egyesülten megszerzi nekünk az elvesztett tért, ha törvényeink kellő megóvása mel­lett nem feledjük a tények kényszerűségeit se, s a jogot eszélylyel s a helyzetet józan számítással hasz­náljuk fel. E hazafias beszédet követő hosszas éljenzés szüntével megyénk egyik főbirtokosa által indítványoz­­tatott, miszerint kérettessék fel administrator úr­i­­bzsga, hogy a megye törvényes autonómiájának hely­reállítása végett ő Felségéhez kérelemmel járuljon oly czélból, hogy az országgyűlés egybehivásához remé­lt­­ünk lehessen ; az érintett indítvány ellenében az el­lenzék részéről felhozatott, mikép a megyei autonómi­

Next