Sürgöny, 1863. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1863-07-19 / 163. szám

Harmadik évi folyam, 163. - 1863. ^z erkt*sielő-hivatal: Barátok tere 7. az. a. földtiiit. kiadó-hivatal. Wátok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SORfIÖNY Előfizetési Árak austriai értékben. Budapesten há*ho*ThordvH. Vidékre, naponkint joatá* Félévre 1t l 50 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4­­ 50 ! Negyedévre 5 ! Előfizetési felhívás a Julius—decemberi félévi és Julius—szptemberi negyedévi folyamára. Előfizetési ár július—decemberig '/a évre 10 forint, július—septemberig '/* évre 5 forint A . „Sürgöny“ kiadó hivata­la HIVATALOS RÉSZ­ E cs. k. Apostoli Felsége maros némethi gróf G­y n­­­a­i Ignácz Richárd főhadnagyot a „ württembergi herczeg“ 11. sz. huszár ezrednél, cs. k. kamarási mél­tósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége múlt hó 22­61 soproni születésű Gessenauer János dunántúli kir. ker. táblai ikt.­tó vezetéknevének , G­e s­z­­­c­s im­re, és mo­­sonmegyei köpesézsyi születésű Drzmischek Nán­dor, ugyanazon kir. ker. táblai írnok vezetéknevének .Déri­re leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. VÁMHIVATALON KÉSZ. Az erdély­i országgy­üléshez intézett király­i leirat. Mi E­sti Ferencz József, Itten kegyein­éből Austria Császára, Magyar és Csehország Apostoli Kirá­ly­a, Lombardia és Velencze, Galiczia, Lodoméria s Il­lyria k­irálya,­ Austria Fehérczige, Erdély nagyfeje­­delme, s a székelyek grófja stb. Erdély kedvelt nagyfejedelemségünknek f. é j­l. 1-re Nagy-Szebenbe összehivott képviselőinek tudtul adjuk és közzéteszszük : Legkegyelmesebb nagybátyánk, Ő cs. k. Felsége I. Ferdinánd császár s király, Magyar és Csehország­ban e néven ötödik királynak a trónról, s legkegyelme­­sebb atyánk Ferencz Károly Füherczeg fi cs. k. fenségé­nek a trón utódságróli lemondása folytán, birodalmunk­ban a kormányra a pragmatica sanctio által hivatva, trónraléptünket 1848-diki dec. 2 kán birodalmunk minden népeinek tudtára adtuk. A kormányunk kezdetén mindenfelé belépett po­litikai zavarok, s ezek következményei miatt kénytele­nek voltunk az állam megmentésére a kormány teljha­talmát császári kezeinkben egyesíteni. Ez idő alatt birodalmunkban a közös szerves in­tézkedések elemei alattvalóinknak a törvény előtti egyenlősége, a minden vallás felekezetnek megenge­dett törvényes elismerése, az állás és születéstől füg­getlen hivatalképesség, s a mindenekre egyenlő s kö­zös véd s adókötelezettség, az úrbér elmellőzése, a földbirtok más terhei, s a birodalmunkban az ország közötti vámok megszüntetése által gyarapodtak s meg­erősödtek, s a legkülönnemübb nyilvános s magán ér­dekek ezer uj fonalai birodalmunk minden tartomá­nyainak és népeinek természet szerinti valódi feloszt­­atlan összeköttetését megerősíték. E czélra 1860 iki oct. 20 kán császári diplomát bocsátottunk ki, s ezzel, mint állandó, visszavonhatlan államtörvényt ünnepélyesen kihirdettük, hogy birodal­munk min­den részeiben a törvényhozói jog ezután az alkotmányszerűleg meghívott képviseleti testületek köz­reműködése mellett gyakoroltassák. E jognak gyakorlatára a törvényhozás mindazon tárgyait illetőleg, melyek oly jogok, kötelességek s ér­dekekre vonatkoznak, mik minden királyságaink s or­szágainkkal közösek, (s e császári diplománk II. sza­kaszában közelebbről vannak megjelölve,) birodalmi tanácsunk hivattatott, s megfontolva, hogy e jog, mi­szerint valósittassék, a gyakorlat bizonyos rendre­ és alakjára szólni, a birodalmi tanács összeállítását s a törvényhozásban való résztvételnek az 1860 ki ocz. 20- diki császári diplománkban fenntartott jogot illetőleg, 1861-iki febr. 26-i császári pátensünkkel a birodalmi képviselet feletti alaptörvényt szentesítettük s király­ságaink s országaink összessége számára államalaptör­vény érvényére emeltük. A törvényhozásnak az 1860 diki oct. 20-diki csá­szári diplomának II. szakaszában megjelölt közös tár­gyain kívül, mik felett Erdély kedvelt nagyfejedelem­ségünk képviselői is az öszbirodalom többi képviselői­vel közösen tárgyalandnak, a törvényhozásnak minden egyéb ügyet alkotmányszerű­leg az egyes királyságok s országok illető országgyűléseiben s országgyűlései­vel, és pedig Erdély nagyfejedelemségünkben ennek előbbi alkotmánya értelmében döntendők el. Hanem sok egyéb mellett Erdély nagyfejedelem­ség régi alkotmányának különösen azon része, mely az országgyűlés összealakítására vonatkozik, a ne­messég kiváltságos állása, az úrbér s a paraszt szol­gálatok megszüntetése s az ország lakosainak minden osztálya számára egyenlő polgári kötelességek és jo­gok megállapítása folytán oly lényegesen megváltoz­tatott, hogy az 1790— 91 diki év XI. czikkely alap­ján egybehívott országgyűlés, mi­által a nép legna­gyobb része a politikai jogok gyakorlatától kizáratott volna, az igaz országérdekek alapján az ország összes lakossága, a születés, állás, nemzetiség és vallás különb­­sége nélküli, azon valódi képviseletének nem tekintet­hetnék és tekintetnék, mely az elmellőzhetlen erkölcsi tekintélyt birja, hogy mind Erdély belügyeit az ott lakó minden népfaj megelégedésére megoldja, mind pedig ismételve kijelentett országatyai szándékunkat az összbirodalomhoz való államjogi viszonyait illetőleg valósítsa. Minthogy Erdély nagyfejedelemségnek 1848. év­ben Magyarországgal határozott uniója teljes törvényes érvénynyel soha sem létesült s tényleg is azonnal szét­bontott, már 1860-diki October 20 diki határozataink­ban indíttatva éreztük magunkat, ezt érintetlenül hagy­ni s csak az erdélyi országképviselet visszaállítását megparancsolni. Már törvényes s alkalmazható alap hiányában parancsoló uralkodói kötelesség volt, a folyó évi júl. 1-jére Nagy-Szeben királyi városunkban összehívott országgyűlés számára ideiglenes országgyűlési rend­szabályt kibocsátani, s a képviselők választását ezen rendszabály határozatai szerint megtétetni. Bízva ny­ilvánosan kijelentett szándékainkban, a birodalom államjogi alakulását az országok gondosan őrzött önállósága s egyidejűleg azon egység alapján létesíteni, melyet a birodalom szükséges hatalmi állása követel, s e művet a nyílt és szabadelvű politika alap­elvei nyomán, a birodalom minden részeiben hasonlón kifejleszteni, és pedig jog­i méltánylat szerint, tekin­tettel az egyes királyságok s országok múltjára, vala­mint egyenlő szeretettel és gondossággal azon sok ne­mes nemzet mindegyike iránt, melyek házunk jogara alatt évszázadok óta testvérileg egyesülve vannak, és áthatva a szükségességtől, az ország fennforgó sok fontos, minden egyes súlyos sérelme nélkül semmi további elhalasztást nem tűrő belkérdéseit, a lakosság minden osztályát, a nemzetiség és vallás különbsége nélkül kielégít­ő módon megoldani, valamint Erdélynek az öszbirodalomhoz való államjogi viszonyát illetőleg ismételve ki­jelentett szándékunkat alkotmányszerb­en foganatos­íti; a lakosságnak az országgyűlési képviselők vá­lasztásánál­ részvételre meghívott osztályai e meghí­vást követték a polgártársaitok megtisztelő teljes bi­zalma által is kedvelt Híveink, mint Erdély kedvelt nagyfejedelemségünk összes lakosságának valódi kép­viselői a bizalmunk által meghívott férfiakkal egyidő­­ben megjelentetek. Mint a szivünk előtt drága Erdély nagyfejede­lem­ségünk összegyűlt törvényhozó testületének nektek, kedvelt Híveink, átadjuk országatyai, császári királyi s nagyfejedelmi üdvözletünket! Nagyok és nehezek a feladatok, melyek megol­dásra várnak. De a közös méltánylat s békülékeny érzület a minden részre üdvös egyetértés mellett, bizalom, igaz­ság és tetterő által nekünk sikerülni fog, a Mindenha­tó segítségével szép s örvendetes jövőt létesíteni. Felhatalmazott kir. országgyűlési biztosunk nek­tek kedvelt Híveink legk. nagybátyánk ő cs. k. Felsége I. Ferdinand Császár, Magyar és Csehországban e néven ötödik királynak a trónrók­, valamint legke­­gyelmesebb atyánk, Ferencz Károly főherczeg ő csász. kir. fenségének a trón követészöli lemondá­sának okmányát hiteles másolatban átadja, s nektek kü­lön­ben a cs. kir. titkos házi, udvari- s állami irattá­runkban őrzött erede­i okmány megtekintését a leg­magasabb udvarunkba menesztendő küldöttség által megengedjük. Felhatalmazott országgyűlési biztosunk ezután kedvelt Hiveink, a mindhárom országos nyelven kiállí­tott 1860 diki October 20 dikáról kell császári diplo­mánkat s a szintén császári diplomaként kiállított 1861­ diki február 26 diki, a birodalmi képviseletet il­lető alaptörvényt elétek terjeszti, s kedvelt Híveink fel­szólítunk titeket, hogy azokat az országos törvények közé hiteles szövegben s a három országos nyelven ig­­tassátok. Miután trónra léptünk óta szeretett Erdély nagy­fejedelemségük képviselőit országgyűlésileg először hittük egybe, az eddigi szokásnak megfelelne, hogy Mi, dicső emlékű elődeink példáját követve,mindnyá­­jokat s egyeseket, általában s különösen jogaikban, törvényeikben , szabadalmaikban , kiváltságaikban, s felszabadításaikban, melyek tudniillik ezen Er­dély nagyfejedelemségünknek boldog emlékű első L­e­o­pro­­­d császár ő felségétől akár diploma, akár pedig más, ezen diplomát követő határzatok s mege­rősítések által engedményeztetek s adományoztattak, s ennek dicső emlékű utódai, elődeink által megerő­­sittettek, oly módon, miként ez utóljára ő Felsége leg­kegyelmesebb nagybátyánk I. F­erdinánd császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik királya által Ünnepélyes diplomával, melybe a Leopold féle diplo­ma szövege felvétetett, történt, nem csak kegyelmesen megerősítsük, hanem biztosítsuk is, hogy azokat vál­tozatlanul fentartjuk, s az egyes kegyesen igéretet va­lósággal végre is hajtjuk. Minthogy azonban minden tárgyilagos törvény, az államok s népeknek a korral változó politikai s nemzeti érdekük következményei szerint természetszerűleg né­mi lassankénti előhaladó változásoknak van alávetve, azért is az Erdélyben Általunk minden néposztályok­­nak, nemzetiség s valláskülönbség nélkül ismételve megerősített s érvényre tsmelt egyenjogúságuk, valamint az átalános katona­ s adókötelezettség oly becses té­nyek, melyek feljogosított valódi érdekeket alkottak s az Általnak érintett Leopold-féle diploma határoza­tait, és az arra következett határozványokat s erősit­­vényeket, mint többé ki nem vihetőket tüntetik fel. Ehhez járni még, hogy Mi megfontolva azt, mi­szerint Európa minden országaiban az államhatalom központosításának szeme láttára, a legfőbb feladatok­nál a közös tárgyalás a birodalom hatalmi állására nézve elutasíthatlan szükségesség parancsa jön, az egyes országok igényeit a politikai szükségesség ezen parancsával kiegyenlítve, a közös ügyekbeni törvény­hozásban való részvét nagyfontosságú jogát birodal­munk országai s népei összességére ruháztuk. Egyébiránt azon hajlamunknál fogva, melylyel Mi irántatok kedvelt hiveink s az egész Előttünk drá­ga Erdély nagyfejedelemség iránt viseltetünk, az or­szág óhajtandó megnyugtatására nyilván elismerjük s ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy ha sze­retett Erdély nagyfejedelemségünk benső államjogi felépítése s öszbi­odalmunkkázi viszonya, Erdély kö­veteinek a birodalmi tanácsba leendő küldetésük módja végleges megállapítását illetőleg alkotmánysze­­rüleg veletek kedvelt hiveink egyesülten létre jövend, országatyai szivünk megnyugtatására szolgáland ne­­taláni óhajtásaitok s kérelmeitekre e felett ünnepélyes diplomát kiállítani, mely utódaink által is mindenkor a hódolati eskü letétele előtt meg fog erősittetni. Mi tehát az eddigi szokást a Leopold-féle diplo­mát illetőleg tekintetbe nem vehetjük, mivel számos határzatainak kivitele tényleg lehetetlenné lön, s az igazsággal s lelkiismeretünkkel össze nem egyez­tethető,­ valami tényleg lehetetlenné válttat megerő­síteni. Hogy ezen előttünk közösen kitűzött magas czélt gyorsabban elérjük, s az oly számos , függőben lévő fontos kérdések alkotmányszerű tárgyalását könnye­sük és siettessük, elétek kedvelt hiveink felhatalma­zott királyi országbiztosunk által az erre vonatkozó törvényjavaslatok égés­­sorozatát terjesztjük, és­pedig: 1. A román nemzet és annak hitvallásai egyen­­j­ogúságának keresztülviteléről. 2. Az országban szokásban levő három nyelv­nek használatáról a nyilvános hivatalos közleke­désben. 3. Az o­szággyűlés szerkezetéről és rendtartá­sáról. 4. Végleges szabályozásáról annak, mi után és módo küld a mai Erdély nagyfejedelemségünk köve­teket a birodalmi tanácsba. 5. A rendezett közigazgatás és igazságszolgál­tatás könnyebb elérhetése végett szükséges változtatá­sokról, az ország politikai felosztásában. 6. A közigazgatás, és 7. Az igazság-kiszolgáltatás szabályozásáról. 8. A bírói hatóságok szervezéséről, különösen pedig a harmad folyamodása törvényszék alakításáról. 9. Az 1854. junius 21-kén a földtehermentesités keresztülvitele tárgyában kelt császári nyilt parancsunk egyes rendelkezéseinek szükséges kiegészítéseiről és megvilágosításairól. 10. Telekkönyvek beviteléről. 11. Egy jelzálogbank felállításáról. Ezennel felhívuak benneteket kedvelt híveink, hogy ezek felett ezen országgyűlés számára kiadott ügyrendtartás értelmében tanácskozzatok, s az általa­tok kedvelt híveink létrejövendő törvényjavaslatokat legfelsőbb megerősítésünk alá terjeszszétek. Ezenkívül fenntartjuk magunknak, hogy az országgyűlési tárgyalások folyama alatt elétek ked­velt híveink még más fontos tárgyak felett megfelelő törvényjavaslatokat terjeszthessünk. A gondvis­lés végzete által hivatva vagyunk sze­retett Erdély nagyfejedelemségünk sorsát minden for­dulópontok legsúlyosbikán átvezetni. Ily feladatok, a valódi ü­gyállás, a szükségesség és a szerencsés megoldás nagy előnyeinek felfogása, megerőltetés s férfias kitartás nélkül meg nem oldat­hatnak, pedig azoknak megoldatniok kell. Mi bízunk az ügy igazságában, a ti — kedvelt hí­veink — érett belátástokban, hazafias buzgóságtokban s ama önmegtagadásban, mely a türelem elveinek meg­felel. Ti kedvelt hiveink bizalmunkat tettleg igazolni fogjátok. Vajha egyesitett erőnk együttműködésétől Isten segélye ne hiányozzék ! Kikhez egyébiránt császári királyi és országfeje­delmi kegyelmünkkel és kegyességü­kkel változhatat­lanul hajlandók maradónk. Kelt fö­s székvárosunkban Bécsben, m­a 15 én, az 1863 ik, uralkodásunk 15 ik évében. Ferencz József m. p. Gróf Nádasdy Ferencz m. p. ő cs. k. Ap. Felsége legfőbb parancsára M o­­­d o v­á­n Demeter m. p. Vasárnap* Julius 19 Országgyülési tudósítások Erdélyből. Nagy-Szeben, júl. 15. Ma délelőtt tartatott az első gyűlés, mely előtt mind a r. kath , mind a szász egyházban ünnepélyes Veni Sancte mondatott; az előb­biben , melyen királyi biztos ur ő excja is meg­jelent, Raynald püspök ur ő excja pontifikált fényes segédlet mellett; utóbbiban Binder su­perintendent ur mondott alkalmi beszédet, melyben a mindenható segélyét kérte ki az or­­szággyűlés fontos és nehéz teendőire. Az isteni tisztelet végeztével gróf C­r­e­n­­ne­villé kormányzó ur ő excja, majd a képvi­selők egy része megjelenvén, mindenekelőtt a k. kegyelmes leirat olvastatott fel tartós „éljenek“ közt magyar, német és oláh nyelven, melyben ő excja országgyűlési k. biztosul ne­veztetik ki, ő excja ezután G­r­o­­­s­z Gusztáv kormányszéki tanácsos urat mint az országgyű­lés ideiglenes elnökét mutatván be német nyel­ven, felszólitá a képviselőket, hogy a szabály­szerinti fogadalmat az ő kezeibe tegyék le, mire — meghagyván, hogy a végzettekről érte­­sittessék, — hosszas éljenzések kiséretében el­távozott. Megjegyzendő, mikép a magya­rok közül gróf Béldi György, Lás­z­­lóffy számosuj­vári polgármester, meg gróf Nemes János regalistá­­kon kivü­l senki se jelent meg a mai ülésben. Elnök úr ő méltósága erre magyarul s né­metül olvasá fel beköszöntő beszédét (oláhul Marossán kormányszéki titkár s fordító adta azt elő), mely reményét fejezé ki, hogy kölcsö­nös egyetértéssel támogatandják őt a képvi­selők , valamint, hogy ezen országgyűlés va­lamennyi nemzetiség várakozásának megfelelő eredményt mutatandhat fel, melyért az utókor hálát mondand azoknak, kik azon eredmény lé­tesítésére közreműködenének. Elnök úr,kinek felolvasott beszéde „éjjel­ekkel fogadtatott ”,felszólítá most a képvise­lők hat legifjabb tagját, hogy a szabályok ér­telmében ideiglenesen vegyék át a jegyzői tol­lat, mire Trauschenfels, Brennenberg, Marossán Jakab, M­ánt­­án, Obert és L­á­s­z­l­ó is­­ foglalák el a jegyzői asztalt. Mondják, hogy az utóbbi nem tartozik a l­e­g­i­f­j­a­b­b képviselők sorába, de nélküle nem lett volna a háznak magyar jegyzője, miután a megjelent másik két magyar tagnál (Béldi és Nemes) csakugyan igen sok fiatalabb román s szász képviselő van. Ezután következett az eskü gyanánti foga­dalom letétele, melyben a képviselők név szerint felszólíttat­ván , a már előbb elolvasott eskü-for­ma folytán „fogadom“ (magyarul, németül s románul) szócskával feleltek. Érintem, hogy csak három magyar volt je­len ; ezek közül gr. Béldi és gr. Nemes, mi­dőn any­anyel­vükön mondák ki a „fogadom“ szócskát, a jelenvolt szász és román képviselők által hosszas éljenekben részesítettek. Rosenfeld szász regalista azt indítvá­ny­ozá, hogy az elnök lépjen elő és minden kép­viselő kezet adva neki tegyen fogadalmat. (köz­beszólás : „Keine Debatten." „Was sagen die Statuten.*) Az elnök szerint a szabályok akként értel­­meztettek, miszerint a fogadalomnak szóval kell történnie, úgy is ment tehát az véghez. Ezen fogadalomban az országgy­űlés tagjai a cs. kir. Apostoli Felsége irányában hűséget s engedelmességet, valamint az országgyűlési sza­bályok pontos megtartását fogadják. Elnök úr most gróf Béldi György el­nöklete alatt Rosenfeld, Haupt, Kirch­ner, Dunk­a, Popazu és Lászlóffy urak­ból álló küldöttséget nevezett ki, a mely királyi biztos urat ér­tesítendő volt arról, mikép a jelen­lévők letették a fogadalmat, valamint megkérde­zendő, mikor óhajtja az országgyűlést ünnepé­lyesen megnyitni? A küldöttség elnöke visszatérvén megbí­zatásából, kijelenté, mikép­p excra az országgyű­lés ünnepélyes megnyitását holnapra tűzte ki. Ezzel az ülés eloszlott. Összesen 88 képviselő s regalista volt je­len, hiányzott tehát a létszámból (165.) 77. R. F. I. Az erdélyi országgyűlés megnyitásáról a következő érdekes részleteket írja a „Magyar Sajtó“ és „P. H.“ rendes levelezője N.­Szebenből július 1- ről : Megtörtént is az erdélyi országgyűlés megnyitásához a bevezetés. A követek legnagyobbrészt jelen van­nak, a három nemzet követeiből alig hiányzik 15—20, a regalistákból arány szerint tö­bb. Előleges értekezle­tek már tegnap tartottak, a magyarok részéről gr. Mi­kes János és gr. Kemény Benczénél, a szászok részé­ről Schmidt Konrádnál, a románok részéről Saguna

Next