Sürgöny, 1863. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1863-07-24 / 167. szám

Harmadik­n folyam, 167 - 1863. Hierkesitö-hivatal: bar*tok*tere 7. b*. »• földs­int. Kiadó-hivatal: WT'ok-tere 7 »a. ». földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten háahoz£hordva. I Vidékre, naponkint postán félém 8­­­50 kr.­­ Félévre 10 forint. Negyedévre 4 * 50 B­­ Negyedévre fi­m Előfizdési felhívás „SÜRGÖNY“ Julius—decemberi félévi és Julius—septemberi negyedévi folyamára. Előfizetési ár julius—decemberig '/, évre 10 forint, julius— septemberig '/a évre 5 forint. A. „Sürgöny" Viadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 16-ról kelt legfelsőbb határozatával báró M­­­­­i­n­s Ferenczet, a n. szebeni főtörvényszéknél alkalmazott rendelkezés alatti országos törvényszéki tanácsost, főtörvényszéki tanácsosi ranggal s czimmel legkegyelmesebben felru­házni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi június 24-től szepesmegyei sztoszi születésű Müller József ma­gán­titkár és ennek testvére Müller István torname­­gyei dernei vasgyári tiszt vezetéknevének „E­egedé­re kért átváltoztatását legkegy­elmesebben megengedte. Ő cs. kir. Apostoli Felsége m. hó 21-től Dvor­­zsák István Kaposvár város főerdésze vezetéknevé­nek „U­d­v­a­r­i“ra leendő átváltoztatását legkegyelme­­sebben megengedte. Ő cs kir. Apostoli Felsége f. hó 7-ről Somogy­­megyebeli csokonyai illetőségű Müller Sámuel pécsi lakos vezetéknevének „M­a­l­m­o­s­i “ra kért átváltoz­tatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 7-ről S­c­h­w­a­r­t­z József nyitrazsámbokréti lakos s ügyvéd vezetékne­vének „Z­s­á­m­b­o­k­r­é­t­i“re leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte, illetőleg ezen hatósá­gi engedelemmel 1848-ik évben bejelentett név­változ­tatást utólagosan megerősítette. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi junius 30 tól Stu­de­n János esztergomi takácsm­ster vezetéknevé­nek „N­idegyre kért átváltoztatását legkegyelmeseb­­ben megengedte. A forgalo­m­­ban lévő váltópénzek létszáma. Az 1863. június végén forgalomban lévő váltó­pénzek összes mennyisége 10,334,656 ftra rúgott. Bécs, júl. 22 kén 1863. A cs. kir. pénzügyministériumtól. A vaspályán szállítandó szarvasmarhák és ser­tésekre nézve föl- és lerakodási állomásul a keleti mar­havész tartama idejére Keszthely is kitüzetik. M KHHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Független“ közli a tervben lévő aus­triai földh­itelintézeti társulatnak a kor­mány elé terjesztett emlékiratát s terve­zetét. Az első kiemeli a tőkepénz hiányát Austriában, s h­ogy azt a szükséglethez képest nem lehet rögtönözni, hanem onnan kell előte­remteni, hol az bőségben találtatik, a hitelnek ol­ a közvetítése által­ elismeri azon szemrehányás alaposságát, hogy a nagyobb austriai hitelinté­zetek a pénzforgalmat Bécsben centralizálják, minek következménye, hogy a j­­rovinciában mindenhol terveznek reálintézeteket. Az emlék­irat azonban nem hiszi, hogy a tartományi in­tézetek a czélnak megfeleljenek, mert habár a záloglevelek általi kölcsön alakja Németország­ban eredményre vezetett is, de a kölcsön e for­mája föltételezi, miszerint a kölcsönt közvetí­tőnek tőkepénzzel kell rendelkeznie, már­pedig a hitel ez alakja növelheti ugyan a tőkepénzes készségét, de tőkepénzt nem teremthet. Austriá­ban ez utóbbi hiányzik, s csupán záloglevelek kiadása által nem lehet a földbirtokos szükség­letét kielégíteni. Onnét kell a tőkepénzt hozni, u. m. az emlékirat, a­hol a kisebb kamatozás is készpénzt talál, u. m. Németország, Belgium, Né­metalföld és Francziaországból. Már ezen kül-tő­­kepénz szükségessége miatt nem boldogulhat­nak a tartományi hitelintézetek, mert a kész­pénz­forgalom a külfölddel csak Bécsen át történhe­tik, s ezért csakis ez lehet a közvetítő. Továbbá mutogatja az emlékirat a bécsi hitelintézet elég­telenségét is, s áttérvén a tervezett alapszabá­lyokra, végül kiemeli az új intézet politikai horderejét is, mely eszközlendi, hogy Austriá­ban az együvé tartozás érzete gyökeret verjen, minek épen ellenkezőjét akarák a tart. intézetek tervezői, t. i. kettévágni azon köteléket, mely pénzügyi dolgokban a tartományokat Bécshez lánczolja. Ebből kitűnik, hogy az új intézet ter­vezői az emlékirat végén ugyanazon centrali­­satio mellett kardoskodnak, melyet annak ele­jén rászalnak. A tervezet, melyet főpontjaiban már an­nak idején mi is közlöttünk, a „Függ.“ szerint következő: Az ausztriai hitelintézet mintául használta a pá­risi „Credit fonder“ t, a­mit az emlékirat nyíltan ki­jelent. Az alaptőke 24 millió frt, 200 frtos. részvények­ben, az intézet 20 szor nagyobb értékű zálogleveleket adhat ki, mint mennyit a valóságban befizetett alap­tőke tesz. Az üzletben minden ezüst pénzben számítta­­tik. A részvénytőke ezüstben fizetendő, a záloglevelek, valamint a szelvények ezüst pénzről szólanak, a köl­csönök is ezüstben fizetendők vissza. Egyelőre csak a részvények fele (12 millió fo­rint) fog kiadatni. A részvényesek pénzük után 5%-os kamatokat kapnak rendesen, azonkívül a mérlegből eredő nyereményrészletet mint rendkívüli osztalékot. Az intézet élén állanak: az ő­felsége által kinevezendő elnök, 2 igazgató, 24 választmányi tag és a vizsgáló­bizottmány 3 tagja (Censoren.) A kölcsön készpénzben vagy záloglevelekben adatik. A kamatláb és törlesztés módja a köl­csönös egyesség útján állapíttatik meg. Az intézet a szükséglethez képest fiókhivatalo­­kat fog felállítani az állam külön országaiban, szint­úgy Európa főbb börzehelyein — a papírok eladása végett. A szabadalom 10 évre kéretett, mely idő alatt Ausztriában nem engedményeztetnék oly intézet, mely két vagy több koronaországra terjeszthetné ki műkö­dését. Az intézet tartama 90 évre van téve. A kölcsönüzleten kívül az intézet a szokásos banküzletekkel is foglalkozand. Ezek a részvények alapján, nyerészkedésre fek­tetett új hitelintézet szervezetének körvonalai. Az engedményezett intézet oly zálogleveleket is kívánt kiadhatni, melyekhez kisebb kamatozás mel­lett nyeremények volnának kötve, tehát mintegy sors­jegyeket kívánt használhatni. A kölcsön­­papírok e­le­­­­mét a kormány nem engedményezte. Hogy jogi tekintetben mily kedvezményekben ré­szesült a vállalat, azt még nem tudjuk. Ehhez a „F.“ bécsi levelezője a következő észrevételeket csatolja : Az emlékirat bevezetésében foglalt pénzügyi és nemzetgazdászati elvek helyességét elismerjük; nem látnak azonban a következtetésekben logikát, miután a mondottakból se­mmiképen sem következik, hogy a birodalom egyes koronaországaiban keletkező földhi­telintézetek nem­ fognának fennállhatni. Azáltal, hogy a tartományi hitelintézetek nem nyerészkedő vállalatok, tapintatteljes vezetés, ha és pontos kezelés mellett, nagyobb kedvezményeket fog­nak nyújthatni a tőkepénzesnek, mint az új részvény­társulat, még akkor is, ha a kölcsönvevőt egyenlő elő­nyökben részesítené. Kívánatos azonban, hogy a tartományi hitelinté­zete­k is a külföldön keressenek vevőt zálogpapírjaik részére. Ha az ebbeli szándék létesítését jelenleg ne­hezíti is azon körülmény, hogy a kiadandó papírok nem szólhatnak ezüst pénzre, a javuló ezüst- agróval a czélt el lehetene érni. Ha párhuzamba teszszük például a magyar hi­telintézet 5* 1 I. I. IV./, %-os papírjait a nemrégen al­pari el­adott 1860-as sorsjegykülcsönnel, mely a közönségnek mintegy 6"/0-ot jövedelmez, valószínű, hogy a külföldi börzéken 90“/„ körül lehetend vevőt szerezni a magyar záloglevelek részére. Erre nézve azonban kívánatos volna, hogy : 1 ör. A külföld főbb börzehelyein, mint: Frank­furt, Berlin, Augsburg, Hamburg, Amsterdam, Brüssel, bankári összeköttetések létesíttessenek a végre, hogy a kamatszelvények ott is beváltathassanak. 2­ ér. A magyar záloglevelekhez olynémű boriték adassák, mely a magyar szöveg fordítását német, fran­­czia és angol nyelven tartalmazza, mint azt Rotschild párisi börzére hozott 1860-diki osztrák lotteria kölcsön­­papirjaival teszi. Földhitelintézeti ügyekről szólván, a Berlinben alakuló „Preussische Hypotheken Gesellschaft“ ról is teszek említést. Ezen vállalat alapítói múlt évi június hóban terjesztették a kormány elé alapszabály- javas­latukat. Erre folyó év június 23-án (tehát egy évvel rá) adott a kormány választ, és visszaküldi a javasla­tokat azon hozzáadással, hogy átdolgoztassanak, te­kintettel a következő pontokra ! 1. Kölcsönök csak oly összegben adathatnak zá­logra, hogy a kölcsön kamatoztatására és törlesztésére stb. a birtok tiszta jövedelmének áj-a elegendő legyen. 2. Ha a birtok oly értékcsökkenést szenved, mely nem hanyag kezelésből ered, az intézet csak a veszé­lyeztetett összegeket mondhatja fel. 3. A kiadott záloglevelek értéke az intézet alap­tőkéjének 10-szeresét meg nem haladhatja. 4. Az intézet nem adhat ki zálogleveleket kisebb kamatozással, mint a minőt azon adóstól követel, kinek a záloglevelek készpénz gyanánt adatnak. 6. A záloglevelek ellenjegyzéséhez a királyi biz­tost szabad felhasználni. 6. A hatóságok nem tekinthetik a zálogleveleket biztosított pénzelhelyezésnek. 7.A törlesztésre évenkint legalább 7a% fordítandó. Ezenkívül még 6­­ kevésbé lényeges pont ajánltatott az alapítók figyelmébe maguk miheztar­tása végett. TÁRCZA. Napi újdonságok. * Midőn Ő Felsége múlt szerdán Reichenauból , Breinon át Neubergbe vadászatra lovagolt, fiatal, körüibe 101 18 éves lánykával találkozott, ki­sírt és ruhái is össze voltak tépve. A császár megállt és kérdezte a leánykát, hogy mi baja. — A leány azt felelte, hogy cseresnye­­árusnő, s ép most támadta meg egy férfi, kést szeglett nya­kának, erkölcstelen merényletet vitt végbe rajta és 4 ftnyi összes pénzétől is megrabolta. ő Felsége tudakozódott az út után, melyen a rabló megfutott, egy részét maga be is lovagolta, s midőn ez sikertelen volt, parancsot adott a legszigorúbb vizsgálatra. A csendőrség 2 napi nyomo­zás után ki is nyomozta a tettest, ki a bűntényekben már nem ujoncz, s a hatóságnak átadatott. A lovagias fejede­lem a szegény leányt meg is ajándékozta. * A rP. H.“ írja , hogy gr. Zichy Ferencs a lo­soncz-beszterczebányai vasút bizottmányából kilépett. * B i s m a r k, Karlsbadba utaztában, külön posta­kocsival kis helységbe érkezett, e tévedésből a posta­ko­csisnak két arany helyett négyet adott borravalónak. Rög­tön az a hir terjedt el, hogy a király van itt, (Bismark csakugyan hasonlít a porosz királyhoz) az egész falu összegyűlt és hangosan kiálták : Éljen a király ! Ki Bis­­markkal ! — Bismark, ki a kocsiban ült, meghajta magát és nyugodtan szólt : „Kedves gyermekeim, Bismark rög­tön elmegy !“ — és két perc­c­el később a porosz pre­mier nevetve kocsizott ki a faluból. * Jánosi helységben, félórányira Rimaszombattól, a múlt napokban marhavész ütött ki. A helység szoros zár alatt van. Az áldozatok száma még nem tetemes. * A csizi jód forrásról a „M. S.“ következő pár hiteles adattal szolgál. A Gömör megyében Rimaszombat­hoz 3—4 órányira eső, Rimaszécs és Hanva közt fekvő Csíz helység egyik kút vizét a nép régóta részint főzéshez, részint gyógyszerül használja. Ez közelebb a polgári ha­tóságnak tudomására esvén, megvizsgáltatott, s kitűnt, ho­gy a via kitünőleg konyhasós tartalmú, de a mellett tetemes iblany (jód) alkatrészeket is tartalmaz. Az előle­­ges vizsgálatot Ilamadár Károly rimaszombati gyógysze­rész tévé , kormányilag azonban Felix Antal butamester küldetett ki a vegybontás eszközlésére. E két vizsgálat eredménye szerint a fölvett 7680 szemer esszi ásvány­vízben találtatik . konyhasó.....................................133. 161 szemer. iblany (jód)........................... 0. 634 szemer. büzeny..................................... 0. 026 . 0. 660 szemet­­ ide nem számítván a viz egyéb alkatrészeit, mint : hám , mész-, keserbalyag, szénsavas mész-, keser és vaséleg, kovasavas agyagföld, vilsavas mészéleg, kénsavas szik­­éleg stb. összehasonlítván az ismeretes hall (Felső-Aus­­triában) iblanyvizzel, kitűnik, mikép a csizi viz a fölvett mennyiségben 21.157 szemerrel több konyhasót, 0.290 szemerrel több iblanyt, de 0.413 szemerrel kevesebb bü­­zenyt tartalmaz. Remélhető, hogy ezen hazánkban egyet­len iblanyviz kellő méltánylatra találand. — Meghívás a magyar erdészegyletnek 1863. évi aug. 25-től 28-ig Veszprémben tartandó XIII. közgyű­lésére. Az alálirt központi igazgatóság az 1862. évben Gödöllőn tartott közgyűlés határozatainak alapján, a ma­gyar erdészegylet tagjait, valamint minden erdészgazda- és az erdészet­i vadászat barátait az ezen évi Veszprém városában tartandó XIII. közgyűlésre tisztelettel és oly megjegyzéssel hívja meg, hogy a tárgyalások és értekez­­­etek augustus 25 -én és 28 -án tartatnak, az erdész- és természettudományi kirándulás a Bakonyba pedig 26 és 27-én történik. Veszprém városa az ő ősi év mindannyi­szor bebizonyított vendégszeretetét újabban is tanusítan­dó, e közgyűlés látogatóinak számára falai közt igenis szívélyes elfogadást biztosított. Hogy azonban az előre­látható számos látogatás iránt elégséges előkészületek történhessenek, mindenek előtt szükséges, hogy ezen egy­leti gyűlés látogatói az elszállásolás végett idejekorán, és pedig legfelebb augustus 10-ig az e gyűlésre megválasztott ügyvezető Z­­­w o d n i k Károly erdőkerülő urnái Nagy- Vázsonyban jelentkezzenek, vagy pedig az egylet köz­ponti igazgatóságához levél által forduljanak Pozsonba, és Veszprémbe megérkezésükkor magukat a „magyar ko­­rona“ vendéglőben, mint az e czélra határozott jelenke­zési helyiségben jelentsék. Az erdészeti, vadászati és ter­mészeti termékek kiállításának a termesztőkre és italá­ban a hazai iparra gyakorlandó hatásáról és jótékony visszahatásairól meggyőződve, a választmány május 3-ai ülésében elhatározta, hogy a magyar erdészegylet XIII. közgyűlésével erdészeti-, vadászati- és természet­termé­kek kiállítása köttessék egybe. — E kiállítás tárgyai lesznek: I. Természettermékek. 1. Az állator­szágból a) Élő, kitömött vagy műkészitett emlősök és madarak, melyek az erdészet és vadászat köréhez köze­lebb viszonyban vannak. b) Egyes, vagy az erdész- és mezőgazdának ártalmas vagy hasznos rovarok gyűjtemé­nyei. c) Szarvas­szarvak, őzbak szarvak, vadászállatok szabdátlan végtagjai, stb. 2. A növényországból: a) Tőke­darabok és tőkekarikák a honban vadon növő vagy meghonosít fa- és csalitfajokból. b) Vetés- és nö­vényiskolákban nevelt ültetvények. c) Erdei gyomok, ga­zok. d) Egyes példányok a honban találtató érdekes fa- és csalitnemekből vagy azok leveleinek, bimbóinak, virá­gainak és gyümölcseinek (magvainak) egész gyűjtemé­nyei. e) Gubacs, cserzőhaj, pipaszárak stb. 3. Az ás­ványországból. a) Egyes példányok vagy egész gyűjtemények a Veszprém megyében találtató szikla- és földfajokból, kövületek, kőszén, gyeptőzeg stb. II. Erdésztermények: a) A megyében készült mindennemű fa eszközök, mint: mezei és erdészgazdá­­szati szerszámok, konyhaeszközök és szerszámok stb. b) Szurok, kátrány, faszén, háncs, topolyafenyő gyapja, fa eczet, hamuzsir stb. c) Vadásztermékek. III. A­z erdészethez szükséges szerszá­mok. a) Favágó szerszámok, b) Erdőművelési eszközök, e) Ezeknek mintái, d) Erdészeti méz eszközök, fa és ma­gasságmérők, IV. K­ü­l­ö­n­f­é­l­e­k. a) Erdészeti térképek, b) Er­­dészgazdászati gépek rajzai, mint deszkafürész, szálre­kesz, úszózár, zsilip stb. — Minden egyes kiállított tárgy­hoz czédula melléklendő, melyen írva leend: a) A kiállí­tott tárgy neve. b) Készítési vagy találási helye. c) Ára d) A kiállító neve. e) Megjegyzés aziránt, váljon a kiállí­tó a tárgyat visszakivánja, vagy pedig azt az erdészegy-­­­leti múzeumnak átengedi-e ? Megjegyzendő még, hogy a­­ szándéklott kiállításnak czélja nem az, miszerint Csak­­ szokatlant, tökéletest vagy újat juttasson a közönség tu­domására, hanem megmutatni, hogy : 1. minő erdészeti, vadászati és természeti termények termesztetnek különö­sen Veszprém megyében ? 2. a beküldött terményeknek el­ismerést érdemlő jó tulajdonai vagy hiányai kitanultathas­­sanak és az utóbbiak elmellőzésére figyelem fordittassék ; 3. a fogyasztók és terményes­ek közti forgalom megnyit­­tassék és előmozdittassék. Minden kiállítandó tárgyak a fentebbi leirás szerint legfelebb aug. 20-ig ügyvezető Z­á­­vodnik Károly urnái a „magyar korona“ vendéglőben Veszprémben átadandók vagy bérmentesen beküldendők. Remélhető lévén, hogy a tisztelt vasút-igazgatóságok a XIII. közgyűlés látogatói számára az utazási árt mérsék­­lendik, ennélfogva mindazon urak, kik e kedvezést hasz­nálni kívánják, a szükséges igazolási jegyek végett Po­zsonba, az egylet központi igazgatóságához forduljanak. A magyar erdészegylet központi igazgatóságától. Pozson, júniusban 1863. Z­á­v­o­d­n­i­k Károly, Ifj. kg E­s­z­t­e­r­h­á­z­y Pál, ügyvezető, egyleti elnök. Rowland Vilmos, Wessely József, titkár. Gr. P­á­l­f­f­y István, elnökhelyettes. *Tárgysorozata a magyar erdész­egylet XIII. közgyűlésének , mely augustua 25—28-ig Veszprémben a megyeház termében fog tartat­ni. Augustus 24 kén reggeli 8 órától kezdve a felvételi szoba a „magyar korona vendéglőben lesz rendezve; a tisztelt tagok itt jelentkezzenek, hol is a szükséges el­szállásolás iránt értesittetni fognak. Hétfőn august­ 24-kén délutáni 5 órától kezdve üdvözlési és üdülő­­dözési alálkoz­ás a Teleki- (Vizler-) kert­ben, hova a hosszú- és fürdő utczán juthatni. Kedden au­gustus 25 kén reggeli 8 órakor istentisztelet a székesegy­házban, hova a tisztelt egyleti tag urak szívélyesen meg­­hivatnak. Reggeli 9 töl d. n. 2 óráig ülés, 2 töl 4 óráig társas ebéd a „magyar korona“ vendéglő­­ben, teríték 1 ft 50 krjával boron kivül, ezután kiál­lítási szemle a „nap“ vendéglő termében. Szer­dán aug. 26-kán reggeli 5­­/a órakor gyülekezés a „magyar korona“ és „nap“ vendéglőknél i Bakonyá­ba kirándulásra, s legelsőben is a Kap. hegyre, melyről a résztvevők számára minden irány­ Péntek­ július 24. Az alföldi ínség ügye. Szeged, júl. 19. 1863. Folyó hó 16 án királyi biztosként megjelent kö­rünkben is a hazánk inség-sujtotta vidékei nyomorá­nak megszemlélése s a tapasztalt nyomor nagyságának mérvéhez aránylag nyújtandó segélyezés végett, a leg­felsőbb akarat folytán a nmlga m. kir. helytartó tanács­nak egyik leglelkesebb tanácsosa, A­b­o­n­y­i István ur ő nagysága, ki is méltóságos főispáni helytartónkkal egyetértőleg f. hó 17-re a megyében az Ínség eltávolí­tása, illetőleg enyhítése tekintetéből felállított közpon­ti bizottmány tagjait, úgy a megye és sz. k. Szeged vá­rosa, valamint a megyebeli többi nagyobb mezővárosok tekintélyesebb tisztviselőit, és az emberiség javáért küzdő, s a jelenlegi ínséges helyzet eltávolítását ma­guknak nemes feladatul kitűzött számos magánosokat is meghiva, tanácskozmányt tartanak azon módok és eszközök iránt, melyek a jelenleg is már mutatkozó ín­ség enyhítésére nézve a helyi viszonyok s körülmények­hez képest leginkább czélravezetőknek lenni lát­szanak. Ezen szempontból főispáni helytartó úr ő maga elősorolva mindenek előtt azon intézkedéseket, melyek már ez ideig általa az ínség eltávolítása tekintetéből életbe léptettek, felemlíté tehát, miszerint az időnként fölmerülő körülményekhez képest szükséglendő rend­szabályok alkalmazása végett a megyére nézve Hold- Mező-Vásárhelyen, sz. kir. Szeged városára nézve pedig helyben úgy a tisztviselőség, valamint a legtekintélye­sebb termeltetők és gazdákból egy egy középponti bi­zottmányt, minden egyes járás, s nagyobb községek­ben pedig egy fiók bizottmányt alakított, melyek is sa­ját közvetlen felügyelete alatt működéseiket a felállított szabályokhoz képest megkezdve, azt szakadatlanul gya­korolják, s eddigi működésük eredményeként felemlíté, miszerint a megyeszerte most már segélyzésre szorult s munkaképes taggal nem bird, úgy a munkaképes, de élelem nélkül szűkölködő, valamint az ínséggel sújtott és szintén segélyezésre szorult család-, illetőleg lélek­­számot összeiratván, kiderült, miszerint ezen megye te­rületén segélyt igénylő mintegy 26,989 lélekszám talál­tatott, kik közül munkára nem képes, igy folytonosan segélyezést igénylő 6445 személy találtatván — a fentmaradt 20,544 egyén pedig részint a napi élelmét kézimunkájával kereső, részint a kisebb birtokú nép­­osztályhoz tartozik, kik magukat részint 1. évi Septem­ber 1 - től jövő 1864. évi ápril 1-ig terjedő időszak alatti folytonos kézi munkával kiérdemlendő napi bér­rel — részint a kisebb birtokosokat tekintve — birto­kaikra adandó aránylagos kölcsönsegélylyel tarthat­nák fenn ; fölemlíté továbbá, miszerint a folytonos se­­gélyzést igénylő munkaképtelen néposztály részére szükségelt könyöradomány kiosztása végett megye­szerte az oly helyzetben lévő lakosok, kiknek házi szükségeiken felül létező gabona-készletük van — az illető község jótállása mellett feleslegüknek téritvény mellett, az illető község, illetőleg központi bizottmány rendelkezése alá leendő átadása iránt az Ínséggel leg­inkább sújtott néposztály nevében felhivattak, s az e részben történt felhívás már ez ideig több lelkes pol­gárok részéről a legnemesebb áldozatkészség tettle­ges nyilvánításában is mutatkozott. Előterjesztő továbbá, miszerint a legnagyobb számot tevő a­zon néposztály érdekében, mely magát folytonosan egyedül kézi munkájával kiérdemlett napi bérével tarthatja fenn, a­mígy kormányszéket ismételve felkérő, hogy a tiszai 87. és 88-ik számú átmetszések, a hold-mező-vásárhely-szegedi, és a szeged-hor­gos­­szabadkai országút, úgy a még hátralévő készítetlen tiszaszabályozási töltések, valamint az alföldi vasút­­munkálatok megkezdetése eszközlésével az élelem nél­­küli munkaképes néposztálynak napibér kiérdemlésére alkalmat nyújtani kegyeskedjék. A kisebb birtokkal biró néposztálynak az illető község által felveendő aránylagos kölcsönnek­ segé­lyezése mérvét az aratás eredménye föltételezvén.

Next