Sürgöny, 1863. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-08 / 180. szám

Harmadik évi folyam. Szerkesztő-hivatal: iratok-tere 7. ez. a. földtarot. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. 180 -SÜRGÖNY Szombat augusztus 8 Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten hájiborfhordini. Vidékié, naponkint postai Félévié 0­­ 60 kr. Negyedévre 4 . 50 „ félévre 10 forint. Negyedévi» 5 . Előfizethetni „SÜRGÖNY“-TM. Augustus— September 2 bóra 3 ft 30 kr. Augustus—October '/» évre 5 ft. Augustus—december 5 bóra ti ft 40 kr. A Sürgöny“ kiadó hivatala HIVATALOS KÉSZ. A nagyvárad budai cs. k. országos pénzügyigaz­­gatósági osztály H­e­­­s­z­e János hivatali járulnékot a pesti fővámhivatalnál, III. osztályú ideiglenes hivatali tisztté ugyanazon fővámhivatalnál kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Salamon Gergely másodosztályú adóhiva­­tatali ellenőrt harmadosztályú adó-alfelügyelővé ki­nevezte. A nagyvárad-budai cs k. országos pénzügyigaz-­­ gatósági osztály Králl Miklós rendelkezhető vám­­pénzszedőnek egy a debreczeni főhivatalnál megürült hivatali tiszti állomást adományozott. »HIVATALOS RÉSZ. Buda, aug. 7. Azon részletekből, melyek az Ínség ügyé­ről a „Független“ és „Sürgöny“ hasábjain kö­zöltettek, megközelítő fogalmat nyerhet a csa­pás nagyságáról az is, kinek alkalma nem volt, arról saját szemeivel meggyőződni. A Nagy-Kunság, Hajdúkerület, Csongrád, C­sanád, Békés megyék egészen, Hevesnek leg­nagyobb része, Temes, Torontál, Arad majd egészen. Pest, Szabolcs, Zemplén nevezetes ré­sze, Abaújnak egy része, nemkülönben a Jász­ság és Kis-Kunság, tehát hazánknak máskor legáldottabb vidékei most a lélekrenditl ínség szomorú tanyáját képezik; s itt még csak azon szerencsétlen vidékek vannak kiemelve, melyek a szó teljes értelmében tönkre silányittattak; s nincsenek felemlítve azon nagy kiterjedésű te­rek , melyek nagyobb mérvben szenvednek ugyan szükséget, de a felemlítettek­hez képest mégis némi tekintetben kedvezőbb viszonyokat mutatnak fel. Tudjuk, hogy a magas kormány a legna­gyobb erélylyel karolta fel az ínség enyhítésé­nek ügyét, s mindenek előtt igyekezett kimerí­teni azon módokat, melyek a baj megismeré­­sére vezetnek. Az érdekelt megyék kormányzói­nak s tisztiszékeinek hivatalos jelentései, egye­sektől a legkészebb előzékenységgel fogadott részletek s felvilágosítások, gazdasági egyletek, szakértők részint hírlapokban közlött, részint magánúton nyert nyilatkozatai s javaslatai, s egy csupán e czélra kiküldött királyi biztosnak az érdeklettek meghallgatása, és személyes tapasz­talatok alapján szerzett tudomása képezték azon roppant anyagot, mely a magyar kir. helytar­tótanács kebelében e czélra felállított bizottság által az ínség terjedelmének kipuhatolására fel­használtatott. S ezen adatokból nyert áttekintés teszi egyedül képessé a kormányszéket, a fel­­ismert bajnak alkalmas és lehető orvoslásán működni. Azon tervezethez, melyet e tárgyban az elől említett hírlapi közleményben olvasunk, csak legőszintébb helyeslésünkkel járulhatunk, azon óhajtás kifejezésével, hogy ama czélszerű javaslatok mielőbb jóváhagyást s életet nyerje­nek, a­mit annál biztosabban remélünk, mert épen értesülünk, hogy a kormány részéről már­is oly intézkedések tétettek, melyek által a baj lehető enyhítésére a legczélszerűbb eszközök használtatnak fel. Ugyanis, a­mint halljuk, utasíttattak a me­gyei s kerületi kormányzók, hogy minden tör­vényhatóságban a lakosság minden osztályai­nak leglelkesebb s legbefolyásosabb egyéneiből rögtön segélyezési bizottmányokat állítsanak fel, melyek a helybeli viszonyok alapos isme­retével bírva, meghatározhatják, hol kell és mennyi albizottmányokat felállítani, s micsoda módokat felhasználni, hogy a czél —­a kevésbbé sújtott vidékeken könyöradományokat gyűjte­ni, minél sikeresebben és gyorsabban eléressék. Ezen bizottmányok feladata egyszersmind a közvetítést eszközölni a legelő és takarmány hiányában szenvedő birtokosok s azok között, kik ezekkel saját szükségükön felül rendelkez­hetnek. Most hát rajtunk van a sor ! Itt van az al­kalom, szenvedő honfitársaink iránt testvéri ér­zelmeinket gyümölcsöző tettekben kimutatni. S ki ne ragadná meg ez alkalmat; kinek szive nem szorul el, ha olvassa vagy látja, mint küzdenek százezrek a kétségbeejtő nyomorral; ki ne igye­keznék versenyezni, hogy minél inkább teljesít­hesse azon fenséges feladatot, saját vérét a végső nyomor, sőt éhhalál legrémesebb alakjában fe­nyegető elveszéstől megóvni! — felszántani a sinlődő köny­eit, enyhíteni az éhező kínját, pusz­tulástól megmenteni nemzetünk leg­virágzóbb törzsét ! Bármily áldozatokat hozzon, bármily tevé­kenységet fejtsen ki a kormány, é­s valóban mindkettőt a legnagyobb mértékben teszi; még­sem lesz az kielégítő az óriási mérvű baj orvos­lására, ha magunk is lankadatlan erélylyel nem egyesítjük törekvéseinket az indég enyhítésére. Jóakarat, tehetség, erély és nagylelkűség végtelen tért nyernek itt értékesülhetni, s az emberbaráti fáradozásoknak legszabadabb mű­ködési tér van engedve : foglaljuk azt el, s mu­tassuk meg a tett mezején, hogy embertársaink, kiket a közös haza szent neve még szorosabb testvéri kapocscsal fűz hazánk, végső ínségük­ben biztosan számíthatnak nem csak jó taná­csunkra, hanem tettleges és valódi támogatá­sunkra ; hogy emberbaráti, vallási és hazafiús érzelmeink nem puszta hangzatok, hanem a jó­tékonyság és jól alkalmazott segély gazdag forrásai; mutassuk meg, hogy azon erős össze­tartás, mely e haza gyermekeit egybefűzi, nem csak sympathiák meddő érzelmeiben, hanem gyümölcsöző tettekben is nyilatkozik. Azon gondolat lebegjen szemünk előtt min­­dig, hogy csekély adományunk is képes eny­híteni a kétségbeejtő nyomort, a megrendítő ínséget, s lelkesítsen kitartó erélyre: a teljesített kötelesség öntudata lesz legméltóbb jutalmunk. Orv­iggyű­lési tudósítás Erdélyből. Nagy-Szeben, aug 4 én. A kétség eloszlott. A válaszfelirati javaslatot illetőleg itt-ott megbízhatónak­ tartott kutforrásból merí­­tett hirek s combinatiokból következtetett sej­telmek s gyanitások helyett most már a tény szól. Alkalmam volt a válaszfelirati szerkezettel közelebbről megismerkedni, és belőle addig is, m­íg azt egész terjedelmében megküldhetném, a következő főpontokat emelem ki, n. m. A bevezetésben fölemlíttetik a pragmatica sanctióban gyökerező ősi alkotmány, melynek több éven keresztül érzett nélkülözése fölött fáj­dalom fejeztetik ki, az utóbbi korszak vívmányai­ként számíttatván azonban a törvény előtti egyen­lőség, a vallás egyenjogúsítása, az átalános hi­vatalképesség, a honvédelem és közterhek vise­lésének közössége, az úrbér megszüntetése, vég­re a közbenső vámok eltörlése. Az octoberi diploma visszavonhatlan alap­törvénynek ismertetik el, melylyel a birodalom belső állami viszonyai rendeztettek, kijelöltetvén egyszersmind a határok, miken belől az őszál­­lam alkotmányának fölépítése , — a közös ügyek kezelése tekintetéből szervezett képvise­let közreműködésével, mindamellett az egyes or­szágok autonómiájának megőrzésével — lesz eszközlendő. A február 26-diki pátens az oktoberi di­plomát kiegészítő alaptörvénynek tekintetik. Örömét fejezi ki ezután a felirat, hogy az imént említett alaptörvény szerint a törvény­­hozás ezentúl csakis alkotmányos uton fog gya­koroltatni ; továbbá, hogy az ország nemcsak visszanyerte a jogot, mely szerint önmaga intéz­kedhetik saját belügyei fölött, hanem ezenfelül még a birodalom közös ügyeinek intézésében is részt vehetene. Az ország túlnyomó többsége — mond a felirat — nagy súlyt fektet Erdélynek, mint a magyar korona független részének megőrzött önállóságára és a Magyarországgali uniót nem tekintheti törvényesen létesítettnek. Elismeri, hogy az ország ősi alkotmánya az újabban kifejlett viszonyoknál fogva lehe­tetlenné vált, valamint helyesnek találja, mikép más törvény és alap hiányában nem történt — ez országgyűlés egybehivását illetőleg — visz­­szatérés az 1791-diki XI. tezikkre, hanem ideig­lenes­ országgyűlési rendszabály adatott ki. Sajnálja, hogy a kerületek képviselői, vala­mint a regalisták nincsenek mind jelen, hanem hiszi, mikép az uj választások folytán az or­­szággyűlés azon kerületekből is derék erőkkel fog szaporodni, melyek választói most saját hi­bájuk nélkül, sőt akaratuk ellenére nincsenek képviselve. Kijelenti, mikép az országgyűlés Ő cs. k. Apostoli Felségének V-dik Ferdinándnak, valamint ö cs. k. Fenségének Károly Fe­­rencz cs. k. Főherczegnek a trónréli lemondá­sára vonatkozó, s hiteles másolatban megkül­dött okmányok valódiságáról meg van győződ­ve s azokat tudomásul veszi. Kész az országgyűlés — folytatja a felirat — az octoberi diplomát , februáriéi pátenst inarticulálni, fenntartván magának, e tárgyban­­ egy törvényjavaslatnak a cs. kir. Apostoli Fel­­­­sége elé leendő terjeszthetését. Megnyugvással fogadja a felirat ő Felsé­­­­ge azon nyilatkozatát, miszerint a leopoldi diplo­mát, — a mely több pontjaiban elévült és a­­ pragmatica sanctio, jelesül az 1744. III. tezikk által már módosítva volt, — nem erősítheti meg. Örvend az országgyűlés, mikép ezen okmány csak azért nem njittatik meg és czikkelyeztetik be, mert tettleg nem alkalmazható, a nélkül azonban, hogy azért államszerződési jelentősé­gét elveszítené. Végre örömmel fogadja a felirat azon leg­­magasb ígéretet, mely szerint ő Felsége — mi­helyt Erdély a birodalmi tanácsba küldé köve­teit — azonnal új fejedelmi diplomát fog kiadni, melyet hittel erősitend meg, és ugyanerre Fel­séges utódait is kötelezendi. En­ny­iből áll körülbelül a fontos­ okmány. A phasisokra, melyeken keresztül ment, míg megérlelődött, hihetőleg visszatérendünk még. R. F. I. Nagyszeben, aug. 8. (R. F. I.) Emlitem már, mikép az erdélyi k. kormányszék az eddig nem képviselt magyar s székely választó­kerületekben az uj választá­sokat elrendelte, és általános határnapul e hó 12-dikét tűzte ki, mely határnap azonban - hal­lomás szerint — két nappal elhalasztatott, és igy augustus 14-dikére tétetett át. Ezen új választásokat illetőleg a Kolozs­várról Nagy-Szebenbe ideiglenesen áttett­e. kor­mányszék tegnap tartott első teljes ülésében (plenum) az illető hatóságokhoz intézett, és m­a­i nap azokhoz el is küldött következő legfel­sőbb intézmény olvastatott fel s hirdettetett ki : Mi Első Ferenci József, Isten kegyelméből austriai Császár, Magyar és Csehország Apostoli Ki­rálya, Lombardia, Velencze, Galiczia, Lodomér és Il­lyria királya, Austria főherczege, Erdély Nagyfeje­­delm­e és Székelyek Grófja stb. Méltóságos, Tisztelendő, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes, Tisztes, Okos, Értelmes, Őszintén kedvelt Híveink! Nagy-Szeben királyi városunkba 1. évi szent- György hó 21 én kelt királyi leiratunkkal egybekirt, és szent-Jakab hó 15 én megnyitott kedvelt Erdély nagy fejedelemségünk országgyűlésére, az ezen országgyű­lés részére Általunk kibocsátott ideiglenes országgyű­lési alapszabály nyomán megválasztott férfiakból töb­ben, habár választóiknak megbízásait elfogadták, és az országgyűlés helyén megjelentek, csak­is szent-Ja­kab hó 22-én adták át az országgyűlés elnökségének abbeli nyilatkozatukat, hogy ők az országgyűlés ta­nácskozásaiban részt nem vehetnek. Ennek folytán több választó­kerületben az Általunk kibocsátott id. országgyűlési alapszabály és ü­gyrendtar­­tás 5-dik és 13-dik §§-sai értelmében új választások esz­közlésének esete állván be, az ü­gyrendtartás 13. §. ér­telmében már megalakult országgyűlés elnöksége ezen új választások foganatosítása végett már hozzátok kedvelt Híveink folyamodott. Azon választó­kerületekben is, melyekben ezen férfiak országgyűlési követeknek választottak, a vá­lasztásban­ részvétre felszólítottak atyai meghívásunk­nak engedelmeskedve, számosan és élénken vettek részt a választásokban, mi­által tagadhatlan jelét és tanúsá­gát adták az időpont fontossága és azon visszautasít­­latlan szükség helyes megértésének és érzésének, hogy a sok függőben lévő bel-, és minden egyes jó vagy rész­­letét sajtólag érintő és föltételező tárgyak, az ország képviselőinek a törvényhozásbani részvéte által, alkot­mányos utón megoldassanak és rendeztessenek, és Er­­délyországnak az összbirodalomhozi államjogi viszo­nya, az 1860. évi mindszenthó 20., s 1861. évi böjté­­lőhó 26 án kelt határozványok alapján keresztülvi­tessék. Sőt még az 1861. évi karácsonda 12. kelt ideig­­lenes által életbe léptetett törvényhatóságok képvise­leteinek csaknem mindegyike, úgyszintén az Általunk kibocsátott országgyűlési alapszabály nyomán ország­gyűlési követek küldésére feljogosított egyes községek képviseletei is, melyek ezen országgyűlés törvényessé­gét, vélt jogi szempontjokból kiindulva, kérdés alá vo­nandónak tartották, és ellene elvileg jogfenntartással éltek , mely jogfenntartás különben. Általunk min­den esetekben, mint érvénytelen, nem­ létezőnek nyil­váníttatott, az ország politikai, nemzetiségi és va­lódi érdekeit, és a korviszonyok kívánalmait érett megfontolásra vévén és méltatván, császári királyi és nagyfejedelmi felszólításunknak hódoló hűség- és en­gedelmességgel megfelelvén, a jelenleg már megala­kult Erdély nagyfejedelemségű országgyű­lésbeni rész­véteket hazafiai alattvalói kötelességnek és szükség kí­vánalmának tartották és igen csekély kivétellel a kö­zépponti választmányokat, melyeknek az országgyű­lésben követek megválasztásának eszközlése tüzetett kötelességül, összeállították és maguk részéről is az országgyűlés létesülésében legnagyobb készséggel köz­reműködtek. Mi ezért a fentebb érintett férfiak nemleges, az ország valódi érdekeit félreismerő tartása felől annál nagyobb sajnálattal és visszatetszéssel értesültünk, mi­vel az ezen országgyűlésben képviselve lenni kívánt választóknak bizodalma méltányosan kiérdemelte vol­na azt, hogy a megválasztottak, ha politikai nézetük és személyes meggyőződésük meg nem engedi is, mi­szerint ezen országgyűlésben részt vegyenek, a vett megbízásokat inkább el nem fogadták volna, nehogy választóik ezen országgyűlésben, az új választások esz­közlésének rövid idejéig is képviselet nélkül marad­janak. Sőt, ezen sajnálatunk tetőztetett még azon érte­sülés által is, hogy ezen férfiak közül többen — mit örö­mest dicsérettel elismerünk — átvett megbízásuk tel­je­sítésére készek valónak, de nagyrészben csak téves hitegetések és azon állítás által vetettek ezen nemle­ges tartáshoz való csatlakozásra, hogy nemzetiségük érdekeit csakis egyértelmű eljárás által menthetik meg a veszélyeztetéstől. Az országgyűlés elnökségének megtalálása kö­vetkeztében ti kedves híveink, a több választási kerü­letekben szükségessé vált új választások gyors eszköz­lésére a kellő intézkedéseket hihetőleg már megtetté­tek, ha pedig ez mind­ekkoráig nem történt volna, meg­hagyjuk nektek ezennel kedvelt híveink, hogy ezen in­tézkedéseket haladéktalanul megtegyétek. Egyszersmind meghagyjuk nektek kedvelt hí­­veink, hogy ezen választásokban­ részvétre az id. or­szággyűlési alapszabály nyomán följogosított válasz­tóknak adjátok tudtál elismerésünket a felett, hogy kedvelt alattvalóink boldogságára irányzott atyai szándékainkba helyezett gyermeki bizodalommal en­gedelmeskedtek fölhívásunknak akkor, midőn Erdély nagyfejedelemségünk egybehitt országgyűlésére a kö­vetek választását foganatosították , azokat egyszer­smind fölszólítván arra, miszerint az új választásokban mentél számosabban részt vegyenek, minekutána ezen részvéttel csakis az első választások eszközlése által tanúsított azon kívonatukat és szándékukat tettlegesí­­tenék és nyilvánítanák újólag, hogy ezen országgyű­lésben általuk választott követek által akarnak va­lóban és tettleg képviselve lenni. A választók figyelmeztetendők e mellett azon tárgyak magas jelentőségére, melyek ezen országgyű­lésnél tárgyalás alá jutnak , czélja lévén ezeknek, az ország bonyolódott belviszonyaiba felderített világossá­got, a közigazgatásba és igazság kiszolgáltatásba ren­det és egyszerűsítést hozni, — a különböző nemzeti­ség­két és hitfelekezeteket megnyugtatni, — végle­ges állapotok útját törni és megállapítani, melyek következőleg kétszeresen fognak kifejlődni és ki­­mivelődni, — a sokféle kérdéseket, melyektől az anyagi érdekek és az általános jólét feltételeztetik, taglalni és megoldani, végtére az országnak az ösz­­birodalomhozi államjogi viszonyát keresztülvinni is ezáltal az ország anyagi kifejlődésére az összbiroda­­lom annyira szükséges és elutasíthatlan segítségét és támaszát megnyerni. Lelkükre kötendő továbbá, mennyire érintetik ezáltal nem csak az összes jólléte, hanem minden egyes, és a lakosság azon nagyszámú osztályának jól­vagy részlete is, mely főképen és kiválólag saját szorgalmára, saját kézi munkájára van szorulva, hogy az országgyűlésbeni képviseltetésük túlnyomólag csak saját jól felfogott érdekükben fekszik és kívánatossá vá­lik, hogy még azon férfiak is, kiket ők az első választás alkalmával bizodalmukkal megtiszteltek, azon esetben, ha irántuk­ előbbi bizodalmakat még megtartanák, és azokat netalán uyólag megválasztanák, az új válasz­tások eszközlésében nem csak a választók ismételve tanúsított abbeli kívánságát és szándékát, hogy ezen országgyűlésben képviselve legyenek, meg kellene, hogy értsék, hanem — mit különbeni becsületérzésük és hazafias érzületüknél fogva el akarunk hinni — újabb megbízásuknak annál inkább eleget teendenek, mint­hogy a választók feljogosításának alapja nem a ko­rábban fennállott, az 1846. évi és azt követett tettle­ges állapotok által kivihetetlenné vált alaki jogban, hanem az Általunk más törvényes és alkalmazható alap hiányában kibocsátott ideigl, országgyűlési alap­szabályban gyökeredzik. Azon férfiak lejalitásától elvárjuk továbbá azt­­ is, miszerint ők, ha daczára annak, hogy választóik az­­ új választások eszközlése által komoly akaratukat, ezen­­ országgyűlésben saját követeik által képviselve lenni,­­ ismételve nyilvánítják az új, netalán reájuk eső követ­­választások folytán is, politikai nézetükkel összeegyez­­tethetőnek nem találnák, az országgy. tárgyalásokban részt venni, ebbeli megbízások el nem fogadását mind­járt kinyilatkoztatják, nehogy választóik az ország­­gyűlés előhaladó tárgyalásaiban még több ideig kép­viselet nélkül maradjanak, és ismételt új választások eszközlésére, melyek a választók nagy része számára mindig tetemes személyes áldozatokkal és fáradságok­kal vannak összekötve, alkalmat szolgáltassanak. Ezeken kívül meghagyjuk nektek kedvelt Hí­veink, miszerint kedvelt Székelyföldünk lakosságát, melynél — a­mint értesültünk — zavargó, atyailag jó­akaró szándékainkat gyanúsító fondorkodások által azon félelem kisértetik gerjesztetni, hogy nemzetisé­gük általában, és főképen a Nagy-Szeben kir. váro­sunkban egybegyült országgyűlés által veszélyeztetni szándékoltatik, vagy veszélyeztetik, a Mi Császári Ki­rályi és Nagyfejedelmi, a Székelyek Grófja nevében biztosítsátok, hogy országos atyai szívünktől egy gon­dolat síncs távolabb, mint nemzetiségük elnyomása, vagy annak veszélyeztetésének megengedése, hogy Mi ellenkezőleg minden nemzetiséget egyformán akarjuk oltalmazottnak és feljogosítottnak látni, és hogy mind­egyik nemzetiségnek a gyakorlati életben is létesülő egyenjogúságában fekszik, minden egyes nemzetiség és nyelve fenntartásának és üdvös kifejlődésének leg­nagyobb biztosítéka. Ezen új választások eredményéről Mi legaláza­tosabb jelentéstöket elvárjuk, és nektek kedvelt Hí­veink egyúttal meghagyják , hogy ezen új választások eredményeit és az egyes választókerületekben a vá­lasztásra feljogosított ü e­gyének összes számának össze­hasonlító kimutatását, nem különben azok számát is, kik az első választásoknál részt vettek, úgy azokét is, kik az új választásokban részt fognak venni, maga idejé­ben köztudomásra hozzátok. Kikhez egyébiránt császári királyi és nagyfeje­delmi kegyelmünk és kegyelmességüinkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, bár

Next