Sürgöny, 1864. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1864-03-31 / 74. szám

Negyedik évi folyam. 74 sz. — 1864. Szer­kesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. K­iadó hívnia!­­ai­­.ok­lere 7. sz. földszint. Elő­fize­l­e­tni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak au­striai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 e kr. Negyedévre 4­0 50 , Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint.­ Negyedévre 5 „ HIVATALON KÉSZ A pén­zügymiiiinisterium­ kibocsátványa iuarfiug 29 röl 1864, a fegyverek s hadiszerek Galicziába s Krakóba bevi­telének s illetőleg a rokoni átvitelének megtiltása iránt, érvényes az egész birodalomra nézve. Az állam- s rendőr-ministeriummal egyetértőleg a f. évi febr. 24tól kelt császári manifestum értelmé­ben a galicziai királyságot s Krakót illetőleg elrendelt kivételes rendszabályok tartamára a fegyverek s hadi­szereknek Galicziába s Krakóba bevitele s illetőleg azokoni átvitele megtiltatik; ezért a Galicziába s Kra­­kóbai bevitelre, vagy az ezen tartományokon átvitelre szánt fegyverek s hadiszerek — a cs. kir. katonaság részéről küldemények kivételével, — visszatartózta­­tandók. Jelen intézkedésnek tüstént hatályba kellene lépnie. P 1 e n e r s. k. Hivatalos tudósítások szerint, a keleti marhavész a bánáti határezredek területén még 5 helységben ural­kodik, hol 48 darab marha van mint vészbeteg kimu­tatva. A vész utáni eddigi összes marha­veszteség 8620 darabra rúg. Kis Oláh és Bosnyákországban a marhavész, bár csekély mérvben, még folyton­ uralkodik, miért is ezen országok határai felől a behajtási, illetőleg 20 napi veszteglési rendszabály fentartatik. Szerbországban a vész megszünvén, az onnan ér­kező szarvasmarhák bebocsátása megengedtetett. A lakosok között az egészségi állapot kielégítő. — Fehértemplom katona-község lakosai között uralgott vörheny és kanyaró-betegség megszűnt. NÉVHIVATALOS RÉSZ. Az 1861-ki magyar országgyűlés. VI. Végre a c) alatti pont a birodalmi fi­­n­á­n­c­z­i­á­t tűzi ki közös ügynek. Lássuk tehát, hogy Magyarország közjövedelmeiből melyeket kezelte, vagy inkább nem kezelte a magyar or­szággyűlés. Magyarország rendes közjövedelmei 3 fő­forrásból folytak, u. m. l.a kamarai és koronái uradalmakból; 2) a királyi haszonvételekből vagy regálékból; 3) az egyenes adózásból. A kamarai uradalmakat a király ország­gyűlés beleegyezése nélkül szabadon eladhatta, elzálogosíthatta, elajándékozhatta, s jövedelmeit oda tehette, hova neki tetszett. A koronás ura­dalmakat már el nem adhatta ugyan, de jöve­delmeit szabadon szedhette, s ezekről számadást adni senkinek sem tartozott. E részben tehát az octoberi okmány által semmit sem vesztett a magyar országgyűlés, csak nyert, miután a királyi jövedelmekhez és javakhoz is hozzá­szólhat. A királyi haszonvételek közt első helyet foglalt el a s­e­r­e­g­y­­­e, mert legtöbb jövedel­met adott, egybe Magyarországon sóbányát nyitni, azt művelni, termékeit eladni kirekesztő­ig a király jogaihoz tartozott; az innen eredő jövedelmeket oda fordította, hova tetszett szólok számadást adni nem tartozott, csupán a só árát nem leh­ete országgyűlésen kívül emelni. Az októberi alapokmány tehát itt sem vett el a ma­gyar országgyűléstől jogot, hanem adott, mert legalább e jövedelmekről a birodalmi tanács­ban számot kérhet, s h­ova­ fordításukról intéz­kedhetik. A bányászat szintén a királyi haszon­vételekhez tartozott, s e jogát a király a föld gyomrában rejlő minden érezre vagy ásványra annyira kiterjeszthette, hogy minden érezbányát maga műveltethetett, vagy ennek műveltetheté­­sét magán-egyéneknek csupán bizonyos pénz és termékbeli adó (urbura) mellett engedte át. Hogy a külföldre kivitt vagy onnan be­hozott kelmékre és termékekre is az illető v­á­­m­o­t a közös fejedelem határozta meg ország­gyűlésen kívül, s ennek jövedelmeiről tetszé­se szerint rendelkezett, — már fentebb emlí­tettük. Ugyanez állott a posta és lottó jöve­delmeire. De lássuk már, hogyan állottunk az e­g­y­e­­nes adózás dolgában. Magyarországon ezelőtt egyenes adózás oly értelemben, mint ez más európai országok­ban létezett, tulajdonképen nem is volt. Mert a zsidók türelmi adója, a szabad királyi és szepesi városok által fizetett királyi bérek, a birtokos egyházi főpapság által adott v­á­r­é­p­í­­tési segedelmek a király saját jövedelmei­hez soroltattak, melyek nem az országgyűlés által vettettek ki. De még a nem-nemesek által fizetett úgy­nevezett hadi-adó is ily királyi jövede­lemből a „Lucrum Camerae“, „kamarai nyere­ségéből vette eredetét. Mi volt ez a kamarai nyereség, azt I. Károly 1342-ki decretumából láthatjuk, tudniillik oly bizonyos neme a szol­­gálmányoknak, mely valamint a külföldi nemze­teknél a kéménytől (füstpénz), gyertyától, s más tárgyaktól vette nevezetét, úgy Magyarország­ban minden jobbágy vagy paraszt kaputól s ház­helytől fizettetett, s egyenesen a király rendel­kezésére hagyatván, az országos tributumoktól és subsidiumoktól mindig megkülönböztetett, s országgyűlési kivetés nélkül egész 1563-ig ren­desen beszedetett. Hanem az említett évben az ország rendes a több évről elmaradt beszedést révén okul, megkérték I. Ferdinándot, hogy a kamarai nye­reség az országgyűlés által ajánlott rendkívüli subsidiumokkal együtt szedethessék be, mire a király reáállván, azontúl ily módon szedettek be a kamarai nyereség czimü adózások. Azon­ban az akkori háborús időkben a nemesség is gyakran, a polgárság és jobbágyság pedig még gyakrabbban adván rendkívüli hadi segedelmet, lassankint a lucrum camerae czimü adó divatból egészen kiment s nevezete teljesen megszűnt. De nem szűntek meg azért az adózá­sok, mert különösen I. Leopold alatt s még jó­val az 170®/15- ki országgyűlés előtt, az akkori külső és belső háborgások miatt az országtól, országgyűlésen kívül, mind pénzbeli, mind ter­­mesztményi adózás kivántatott és meg is véte­tett minden esztendőben. Végre az 1715. 8-ik törvényczikkelyben a haza védelme tekintetéből az állandó kato­naság tartásának és azzal válhatlan kapcso­latban álló adózásnak szükséges volta nyilván kimondatván, adó fejében bizonyos számú ló- és katona-portiék (innen a magyar ember az adót máig is portrénak nevezi) , csupán a parasztság által fizetendők, ajánltattak meg. Az ilyetén portiókbani adózás az országos kül­döttségekkel, s illetőleg nádori concursusokkal időről-időre történt alkudozások mellett egész 1722. October utolsó napjáig foly­tattat­ott, mely időben az országgyűlés az adót már kész­pénz­ben 2,138,000 forintban ajánlván meg, azon idő­től kezdve e készpénzbeli adófizetés módja 1848-ig fenmaradott, mely évben e hadi adó 4,395,244 ft 381/1 krajczárt tett. A mondottakból világos, hogy nálunk az úgynevezett h­adi-adót nem lehete a más országokban divatozó egyenes adózáshoz hason­lítani, mert először ezt csupán a parasztság és polgárság viselte; másodszor az ország rendei még óvakodtak, hogy ennek valami fekvő alapja legyen, az 1791: 8. czikkben ünnepélyesen ki­mondván : „ne onus publicum quoquo modo fundo inhaereat“; harmadszor az adómennyisége az ország törvényei közé soha be nem iktatta­to­tt, és en­nek beszedhetése mellett az országgyűlés nem is kezeskedett, a minthogy valóban az adónak fele is rendesen restantiában maradott. Szóval : Magyarország közjövedelmének 8/16-ed része nem az országgyűlés által intézte­­tett; azon négy millió forint adó pedig, mely tőle ajánltatott meg 3 évről 3 évre, oly feltételekhez vala kötve, melyek rendezett országban többé el nem fogadhatók; s általában mind ezen, mind a többi közjövedelmek hova­fordításáról az or­szággyűlésnek számadás soha nem adatott. Ily körülmények közt, miután most már az egész nemzet különbség nélkül adózik, nem elég az 1848-as törvényekhez ragaszkodni, melyek az adórendszerről semmit sem rendelkeztek, hanem szükséges az egész adórendszert s az adónak megajánlási és behajtási módját országgyűlési­­leg tüzetesen tárgyalni. S. fogadtassák el, mint mind az 1., 2., 3., 4., 5., 6. és 7. díjszabály-osztályokban van megállapítva, hogy Aus­tria az illető jövedelmekben meg ne rövidittessék azon czikkek kiviteli megvámolása által, melyekért sa­ját kevés kikötőibe, u. m. Triestbe s Fiumebe, a bevitel nem nyújt kárpótlást. II. 8. A pakolt áru levonásának kiszámításánál (tara-abzug) a szivarok csomagolása, a mennyiben együtt történik más árukkal, nem vétetett tekintetbe; itt ezen gyakran előforduló esetekre nézve is volna le­vonási szabály megállapítandó, még pedig annyival in­kább, mert ezáltal a vám­hivatalnokok önkényes ma­gyarázata — a­melyre ma mindenütt van példa — megszűnnék. VII. A hazai bortermelés érdekében nagy hálával fogadjuk, miszerint ezen áru forgalma a vámegyleten belül egészen szabad fogna lenni; a külföldi borokért, vám­mú­zsánként, palaczkok után 10 ft, hordók után pe­dig 6 fttal fizetendő védvámdijt is elegendőnek tartjuk. IX. A hamuzsír a behozatalnál szabad, hanem a kivi­telnél is szabadnak kellene lennie, vagy a vám minimum­ra volna leszállítandó. Jelenleg a vámegyletben a gu­­bac­csal a tölgyfahéj, a magyar bamuzsirral pedig az orosz versenyez, annyira, hogy az austriai áru a magas vám által sokat szenvedne. A kiviteli vám megszünte­tése ezen ügylet felvirágzását vonná maga után, mely­ből az austriai fogyasztókra nézve is előny szár­maznék. XX. A vegyészi áruk, 6. 4. A gyógyszerek közül a chloroform és kén áther ki volna hagyandó, mert ezek épen oly egyszerű kereskedelmi czikket képez­nek, mint a vegyészi segéd- és gyógyszerek, veszélyes­ségekre nézve egésségi szempontból, a phosphor, kén­eső, savanyokat sat, illetőleg nem forog fenn ok a ki­vételre, tehát a gyógyszerészeket tekintve, korlátozásra sem. Egyébiránt ezen czikkeknek a szabad behozatal­­tóli kizárása még a régi rendszerhez tartozik, és kívá­natos volna, miszerint a 6. 4. jegyzés egészen elha­gyassák, miután minden a félebbi rovatban előszámlált czikkek a gyógyszerárukkali kereskedő forgalmához tartoznak. XXII. A rongyok kiviteli vámját 4 ftot, és az en­gedély mellett Fiumén és Triesten át kivittért 2 ftot magasnak tartjuk, és a vámmérséklésre czélzó előter­jesztéseinkre hivatkozunk; a fölebbi vámdíj a rongyok beszedését gátolja. A mennyiség — mely összeszerez­­h­ető volna — sokkal nagyobb, semmint mennyit az austriai gyárak feldolgozhatnának. A fölösleg megaka­dályozott kivitelénél az árak annyira nyomottak, hogy a rongyok beszedése nem fizeti ki többé a reá fordított időt s fáradságot, minélfogva e czikk nagy része el­pusztul, holott a külföldön jó áron adathatnék el. A rongy vámdíjnak tehát 2 fíra leendő leszállítását bá­torkodunk javasolni akként, hogy ezen czikk engedély nélkül is minden irányban szállíttathassák ki a hatá­rokon túl. A budapesti kereskedelmi és iparkamara a vámdíjszabály-terveze­t iránt következő véleményes jelentést terjesztett a cs. k. ke­reskedelmi ministérium elé: „Magyarország mint földmivelő ország nem kí­vánhat egyebet, mint a lehető könnyítéseket nyers ter­ményei kivitelében és a lehető legcsekélyebb behoza­tali vámot azon gyártmányokra nézve, melyeket saját használatára fordít. Az előttünk fekvő tervezet az elsőt tekintve nem felel meg kívánalmunknak, mert a kiviteli vám díjszabálya egészen hiányzik belőle, és a reá vo­natkozó egyes tételek csak mint jegyzetek fordulnak elő benne; a második pontot illetőleg pedig nem adhat a kamara irányadó véleményt, miután az országban még nem fejlődött ki oly ipar, melynek fennállását a vám a védelem feltételezné, azonban örömmel registrál­­juk, hogy az érintett díjszabály legtöbb gyártmány vám­illetékét mérsékli. A részletes határozatokra áttérve azt találjuk az előleges szerződvény 3 dik §-sában, hogy bejövendő vámilletékek a fonal, szövet, papír, bőr,vas,üveg, agyag­, érer- és rőfös-árukért a bevitelnél és rongyokért a ki­vitelnél azon arányban osztassanak fel, hogy Austriá­­nak az összes bevétel 3/g, a vámegyletnek pedig s/8108’ jon, és azt bátorkodunk javasolni, miszerint a gyar­matáruk a déli gyümölcsökre nézve is hasonló elosztás I­n­s­é­g-ü­g­y. Heves- és Külső-Szolnok megye. A­b­o­n­y­i István inségügyi kir. biztos által, ezen ügyre vonatko­zólag feltett kérdésekre főispáni helytartó úr így vála­szolt továbbá. (V­ége.) A 4-ik pontra: Vagyis a községek, mint morális testületek s a kisebb birtokosok által nyert pénzkölcsönökre, ez ér­demben főispáni helytartó úr nyilvánitá, hogy e czélra a folyó évi január 16-án 3627. sz. alatt utalványozott 60,010 ft, továbbá múlt hó 18-kán 13,501. sz. alatt folyóvá tett 50,000 ft s végre a f. hó 4-én 20,612. sz. alatt kirendelt 140,000 ft, tehát összesen 250,000 ft, mindjárt az első, illetőleg második vagy harmadik részletről szóló intézmény megérkezte után, némi tarta­lék­ összegnek sürgős esetekre lett visszatartása mel­lett, a községek között, a központban már kéznél lévő adatok alapján kiosztatott, és habár ezen kölcsön első részének felvételét a központi bizottmánytól nem füg­gő körülmények kissé késleltették, mindazáltal az első és másod ízben utalványozott pénzkölcsön az illető községek által úgyszólván már teljesen felvéve, a har­madiknak felvétele pedig folyamatban van, mely köl­­csönökből — szorosan ragaszkodva a felsőbbi utasítás­hoz, a vagyonnal biró és szükséget szenvedő házas zsellérek láttattak el mindenekelőtt kölcsönnel, s ott, hol tartalék-alap a szűkölködők élelmezésére a zsellé­rek nagy száma, vagy a földes gazdáknak a jótállás alóli maguk kivonása által nem hagyatott, az illetők kö­­nyöradomány-kéréssel igyekeztek a szükséget enyhí­teni. Ellenben a kisebb földbirtokosok részére megálla­pított 289,500 ft, mire már oly égető szükség jön, ha­­sonlag kiszabva és az utalvány minden községnek kü­­lön-kü­lön posta utján megküldve, valamint ez érdem­ben a két, t. i. egri és szolnoki cs. kir. kerületi pénz­ügyigazgatóság értesítve van; s igy remélhető, hogy a községek a közlött minta szerinti kötelezvényt e na­pokban elkészitendvén, a pénz kiosztása azonnal meg­kezdethetik. Egyébiránt, ha valamire, ép a kisebb föld­­birtokosok által nyerendő pénzkölcsönre nézve lett volna a királyi biztos úr által a 6-ik pontban fog­lalt kérdése folytán e központi bizottmánynak azon sürgős előterjesztése és kérelme, hogy a­z. évi február 25-én 17.017. sz. a. kelt intézvény szerint mind a köt­vény­készítés, mind a pénzkiosztás alkalmára kiren­delt politikai tisztviselő mellé még egy császári ki­rályi adóhivatalnoknak is elrendelt személyes jelenlé­te ne kivántassék, különösen azon okból, mivel egy­­egy adóhivatal alá 20, 30, 40 község tartozván, — s az adóhivatal egy egyénnél többet ki nem kü­ld­­hetvén, — s ha az ekként megbízott adóhivatalnak mind a kötvénykészités, mind a pénzkiosztásnál je­len lenni köteles lesz, valamennyi község még három hó múlva sem fogja megkaphatni kölcsöneit, hanem a községek csak a kötvénynek az illető adóhivatalnál láttamozás végetti bemutatására köteleztessenek, an­nál is inkább, mivel annak hitelességéről a községi elöljáróság, in­égi segélyző bizottmány s a szolgabíró aláírása eléggé kezeskednek ; miután azonban mint kincstári képviselő személyesen jelenlévő egri cs. k. pénzügyigazgatósági biztos Láng Ignácz úr épen most történt nyilatkozata szerint a kerületi s ezek által a cs. kir. adóhivatalok ez értelemben lettek közelebb utasítva, ezen örömmel tudomásul vett nyilatkozat ál­tal az előterjeszteni kívánt kérelemnek már eleve elég tétetett, s így a főgondoskodás a pénzügyi hatóság ré­széről,oda lészen irányzandó, hogy a kölcsönösszegek, mik iránt a pénzügyi biztos úr nyilatkozata szerint az intézkedések már megtétettek, a cs. kir. adóhivatalok­nál készletben tartassanak. Végre az 5 ik pontot illetőleg: Főispáni helytartó úr előterjeszti, hogy arra néz­ve, — miszerint a tiszaszabályozási társulatok által megindított védtöltési é­s az eger-debreczeni útvo­nalon engedélyezett inségi munkálatokhoz a dolog­képes egyének kellő számban megjelenjenek, továbbá, hogy a rend és csend, valamint a tápszerek jó minő­­ségbeni és drága ár nélküli kiszolgáltatására felügyelet gyakoroltassák, a megkívántató intézkedések meg vol­tak és vannak téve, és az illető szolgabírák érdemileg utasítva, úgy­hogy el lehet mondani, miszerint a munka­képes egyénektől a tél szigorú beálltáig, úgy az idő­nek megnyíltával újra tehetséghez képest gondoskodva volt és van. Igaz ugyan,hogy némi panaszok nem hiány­zottak, jelesen pedig a tiszaszabályozási társulat által fizetett munkadíj állítólagos csekélységét illetőleg; mi­után azonban a társulatok nem ingyen, hanem kölcsönül nyerték a munkáltatásra szolgáló pénzöszleteket, de az emelt panaszok is nagyrészben túlzottak, vagy a szegény ember telhetetlen hírvágyáról tanúskodók va­­lának, a társulatok irányában a hatóság nem rendel­kező, csak rábeszélő szerepet viselhetett, és a rend fe­letti felügyeletre s a tápszerek árszabályozására szo­rítkozhatott. Egyébiránt az inségi fizetéses közmunkát illetőleg főispáni helytartó úr záradékul megjegyezni kívánta még, hogy a múlt évi 66,699. sz. a. kelt intéz­­vénynyel utalványozott 33,000 ftból 30,510 ft 65 1/2 kr jött a dolgozó ínséges nép kiérdemlett dijául forgalom­ba, naponta mintegy 1300 munkás nyert alkalmazta­tást s összesen 13,868 egyén 69,592 nap letöltésével jutott a mindennapi kenyérhez, mint jut az ugyanezen vonalon, jelesen Maklár és P.-Szikszó, Fehérakla és Poroszló, Poroszló és Tisza-Fü­red között a f. évi jan. 7-én 702. sz. a. kelt intézménynyel pótlólag 15.000 ft­nak utalványozása mellett engedélyezett munkánál az idő kinyilta óta naponkint foglalkozást nyerő 1000 em- Felosztási arány a kisebb birtokosoknak szánt 6,500,000 ftnyi kölcsönösszegből a községek részére kikerekitett 2,000,000 ft levonásával maradt s folyóvá tett 4,500,000 ft felett. erre kapott az 1,500,000 ft végrészletből jár még Pénztár, melynél utalványoztatott 1-ső ízben 2-ed ízben Folyó­számi Megye. A 4,500,000 ftból esik forint osztrák értékben 1 Arad 284000 80000 110000 94000 Aradi gyű­jtőpénztár 2 Bács-Bodrog 123200— 82000 41200 Zombori­­ 3 Békés 368000 100000 145000 123000 Gyulai adóhivatal 4 Bihar 73200— 50000 23200 Nagyváradi gyű­jtöpénztár 5 Borsod 229000 * A—JY 163000 76000 Miskolczi adóhivatal 6 Csanád 173000 50000 65000 58000 Makói „ 7 Csongrád 95500— 64000 31500 Szegedi gyű­jtöpénztár 8 Heves 289500 80000 115000 94500 Szolnoki „ 9 Nógrád 27000— 18000 9000 B.­Gyarmati „ 10 Pest, Pilis, Solt 110000— 73000 37000 Pesti „ 11 Szabolcs 69600— 46000 23600 N.-Kállói „ 12 Temes 820400 200000 346000 274400 Temesvári főpénztár 13 Torontál 658100 200000 238000 220100 Nagybecskereki gyű­jtőpénztár 14 Zemplén 4500— 3000 1500 S.­A.-Ujhelyi adóhivatal 15 Jász Kun kerület 658100 200000 238000 220100 Jászberényi „ 16 Hajdú-kerület 140900 40000 54000 46900 H.-Dorogi „ 17 N.-Kikinda 209300 50000 89000 70300 N.-Kikindai „ 18 Arad város 3100— 2000 1100 Aradi gyű­jtőpénztár 19 Debreczen város 83600— 56000 27600 Debreczeni „ 20 Szeged város 60100— 40000 20100 Szegedi­­ 21 Versecz város 19900-13000 6900 Verseczi adóhivatal. Összesen : 4600000 1000000 2000000 1500000 Csütörtök, martim 31.

Next