Sürgöny, 1864. április (4. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-08 / 80. szám

magasb körét teljesen elveszni engedte. Ezen igazságot Kovács Lajos úr is találón drastikus kitétellel fejezte ki. Mi tehát sem szükségét, sem hasznát nem látjuk annak, hogy a leendő megyék a politikai kérdések vitatásába ereszkedjenek, e részbeni föl- és közirati jogokat gyakoroljanak, vagy épen a momentán megyei képviselőség több­sége értelmében határozatokat hozzanak. Somogymegye részvétfölirata Albrecht Feherczeg ler . cs. Fenségéhez. Fenséges cs. kir. Föherczegi Kegyelmes Urunk ! A felséges uralkodó családnak jó- és bal- sorsában fiúi gyengéd részvéttel osztozó Somogymegyének hűsé­ges lakosait mély gyászba ejtő azon hir, hogy a fel­séges családnak egy drága tagja, egy virító rózsája, Fenségednek szellemdús és minden női erényekkel diszlö neje, s nagy reményű deli gyermekeinek anyja — életének legszebb évszakában elhervadt. Fenségednek ezen nagy veszteség feletti keservé­ben annál nagyobb részt vesz az egész haza, minél háladatosb emlékezetben tartja Fenségednek azon ke­gyelmét és jótéteményeit, melyeket hazánkra, mint an­nak néhány év előtti kormányzója és királyi hely­tartója árasztani méltóztatott, — s melyeket a dicsőült leereszkedő nyájasságával, bőkezűségével és szelídsé­gével mind inkább halmozott. Ha mindazon könyek, melyeket a dicsöült an­gyali jóságával letörölt, most ismét a búbánattal meg­erednek, úgy örök zápor áztatandja sírját. Ha ily veszteségben irt és vigaszt találhat Fen­séged vérző szive, azt csak szent vallásunk s némileg a hűség részvéte nyújthatja ; s midőn mi Fenségednek és fenséged hátramaradt árváinak nagy fájdalma iránti őszinte és hű részvétünk gyenge nyilvánítását tesszük e sörökben fenséged lábaihoz, bemutatván egyúttal a ma rendezett gyászisteni­ tisztelet alatt a dicsőült lelke üdvösségéért forró imánkat a mindenhatónak, —­ő cs­­kir. Fensége, a boldogult főherczegnő ezrektől siratott ravatalára tettük le hódoló tiszteletünknek s hálás el­ismerésünknek hervadhatlan polgári koszorúját. Megyei tudósítások. — Nyitra, april 4. Hetek múltak azóta, hogy a hir, miszerint e megye élére egy az 1848-ik év előtti időkben ünnepelt alispán állíttatván, az magas állomá­sát elfoglalandó a megye székhelyére jövend, s e hir első része csakhamar valósulván, kiki sietett felőle egyéni nézeteit, reményeit s a tisztikar ur helyzetét ecse­telni s bár hova is tekintünk, mindenütt csak jót és szé­pet hallánk; úgy mondák sokan, különösen az opposi­­tió táborából,­­eltekintve egyesek vérmes reményeitől s az általános felforgatás eszméjétől), miszerint az uj főispán szigorú, s bár pártjukhoz nem tartozó, de általá­nos becsülésben álló honfi, kitől csak jót lehet várni. A tisztikar pedig, mely legközelebb érdekelteték a bekövetkezett változás által, fájlalva, hogy volt fő nőkét, a jó tettekben dús, előzékenységében és min­denki, a gazdag úgy mint szegény iránti atyai gondos­kodásában valóban nemes főispáni helytartó ur ő mél­tóságát beznákfalvi B­e­rn­á­k Ignácz cs. k. kamarás urat elveszti, megtudván a kinevezés iránt a valót s vevén a meggyőződést, miszerint egy igazságos és ki­rálya bizodalmára méltó, a haza boldogságáért küzde­ni kész honfit nyert annak utódául, kinek nevét áldani mindig, de felejteni soha nem fogja­­ — újra éledett s reménytől áthatottan várta azt, ki ezentúl le­s fel tá­masza és tevékenységének bírálója leend­­ő méltósága a legkegyelmesebben kinevezett uj főispán O­c­s­k­a­y Rudolf ur, ki nyugalomba helyezett főispáni helytartónk hosszas betegeskedése miatt már csak azért sem érkezhetett előbb, mert a főispáni he­lyiség rendelkezésére bocsátható még nem volt s mert az átadás sem lehetett volna teljesíthető, annak fel­üdüléséről a jelentést vévén, minden kül­ jeleket és ki­adást mellőzve, tegnap d. u. érkezett meg. Noha ezen megérkezés egészen váratlan volt, a méltósága mégis bonn találta az egész tisztikart, de e napon egyedül a főispáni helytartóval és az alispánok­kal, minden hivataloskodást mellőzve, értekezni kíván­ván, a tisztikar egyesei, kik még az nap este az első alispán urnái megjelentek, azon biztos reményben tá­vozónak, miszerint e hó 4-e, azaz a mai nap leend az, melyen az uj főispánnál tisztelkedni szerencséjük leend. Ma d­­e. 9'/* * óra után az egész megyei központi tisztviselőség a felső járási tisztviselőkkel együtt az el­ső alispán urnál megjelenvén, ennek vezérlete alatt ö méltósága a főispán ur üdvözletére sietett. Ö méltósága a tisztikart a kis teremben fogadá. Az első alispán ekkor a megye érzelmeit tolmá­csoló beszédet tartott, melyben különösen kiemelé, hogy tudva van előtte, miszerint ő méltósága magányá­ból a nyilvánosságra lépvén, azt egyedül a trón irán­ti hűségből és a hazáért téve. Ezen üdvözlő beszédet, melyben a tisztikar ő maga kegyeibe ajánltatott s a fölötte gyakorlandó di-­sciplinának kezeibe lett adása is el.fittetett, harsány éljenzés követé. Ekkor megszólalt ő maga, s a jelenlévők ajkai elnémultak és csak a szivek dobogása vehetett az álta­lános csend fölött uralmat, kikivárta a beszédet, mely­ből jövőjére egy-egy fényt vagy homályt árasztó szócs­kát elleshetni vélt. Ő méltósága röviden, de az igazak kebel­eű­ hála­érzelmekre jogosítólag szólt. Kiemelé ő maga, miszerint igaz, hogy ő sok ideig nem tudá magát a főispáni méltóság elfogadására el­határozni , de végre a Király Ő Felsége iránti igaz hűségének s a haza iránti szeretetének engedve, elvál­laló azt, hogy tehetségeit szeretett hona javára felhasz­nálhassa. Ott hagyta magányát, ott kényelmét és függet­lenségét, csakhogy szeretett honunk java előmozdítá­sán közreműködhessék. Nagy és dicső szavak, melyek kell, hogy mind­egyikünk figyelmét lekössék s buzgó követőkre talál­janak. Továbbá felhivá ő maga a tisztikart, miszerint iránta bizodalommal és szeretettel viseltessék s bizto­sító, hogy ő mindenki iránt igaz őszinte bizalommal és szeretettel fogván viseltetni, a méltatlanul megtáma­dott becsületet a megtámadott ellenében le és felfelé védendi; de viszont meg is van győződve, miszerint maga a tisztikar kivánandja, hogy mindazok irányá­ban, kik kötelességeik teljesítésében mulasztásokkal vagy visszaélésekkel jogosan vádoltatnának, a legna­gyobb szigorral járjon el, mert meggyőződése az, hogy egy ily nagy megyét az alispán úr által említett di­­sciplina nélkül kormányozni nem lehet-, méltósága megemlíti továbbá, miszerint 14 évig a nyilvános élettől elvonult­an élvén, azon lesz, hogy a tisztikar szak­ jártasságát, melylyel maga nem bir, attól elsajátíthassa, és hogy igyekezetében min­den egyes támogatására számit. A méltóságának gyönyörű, férfias és határozott hangon elmondott, nagy lelket és nemes szivet tükröző beszéde általános örömmel és lelkesedéssel fogadtatott; éljen­­ a magyarnak egyetlen szava, melyet ugyan sok­szor pazarul ejt ki,demelylyel többnyire szive legforróbb érzelmeit tolmácsolja, volt itt is az egyetlen válasz, melyet lelke örömmeli túláradottságában adni ké­pes volt. Innét távozván a tisztikar, úgy a mint együtt volt, a távozó főispáni helytartó ur ő méltóságához ment,ki ittléte idejére a főispáni lakosztály két kis szobájába vonult, hogy itt lelke érzelmeit tolmácsolva búcsút vegyen at­tól, kit oly forrón szeretett. Itt is az első alispán Deseö Thádé ur volt az, ki szót emelve, rövid , de meleg szavakban búcsút vett a tisztikar nevében ; utána a megyei főjegyző emelt szót, ki lelke mélyéből, röviden s nem mesterkélt, de őszinte szavaival körülbelül ezeket mondá : Engedje meg mél­tóságod, hogy alispánunk után még én is szót emelhes­sek, mert mindennapi érintkezésben állván méltóságod­dal, meg kellett győződnöm, miszerint méltóságodban egy oly főnököt vesztünk, ki mindenki iránt és minden időben tanúsított előzékenysége, nagy és nemes szive által mindegyikünk keblébe a legmélyebb hálát és őszinte szeretetet oltá, kiért ajkaink imára buzdulnak s a mindenható zsámolyánál kérésünket előadván, mél­tóságod és családja boldogságáért legforróbb és legáj­­tatosabb imánkat mondjuk. Legyen méltóságod meggyőződve, hogy bár ha a sors tova és viszi körünkből, kik méltóságodat oly any­­nyira szeretni tanultuk, eltávozik, személye és nemes jelleme kebleinkben örökös hála érzelmeink képében élni fog. Nem csak mi, hanem a megyeház kapuján kívül lévők : a nép s az ellenpárt maga is bevallja, hogy mél­tóságod működése áldást hozó volt, mert szeretetteljes atyai szive mindenkit, kinek méltóságoddal érintkezni alkalma volt, elbájolt s örökös hálára kötelezett. Magzataink is megtanulják tőlünk magod nevét tiszteletben tartani, s a méltóságod iránt kebleinkben táplált hála át fog azok kebleibe is ültettetni, hogy ott örök emlékül éljen. Fogadja méltóságod szeretetünk e zálogát, s tart­son meg emlékében s mi boldogok leszünk ! A főispáni helytartó, ki beteg ágyát csak néhány nap előtt hagyhatá el, a mondottakon megindulva, bus hangon ajánlá magát a tisztikar emlékébe és tovább mondá : Harmadfél év előtt magánosan jöttem e megye­ház falai közé, komor volt akkor előttem minden, a bizonytalanság lebegett szemeim előtt, megyét és pe­dig egy oly megyét mint Nyitra szervezni nem cse­kély feladat, kivált ha az ember magában áll, és ime most harmadfél év után ismét magánosan ha­gyom el e házat, csakhogy az akkor és most közt az a különbség van, hogy jelenleg szerető , érettem érző kebleket hagyok hátra, míg ellenben akkor tisztvise­lőket keresnem kellett. Busan hagyom el e házat, mert fáj keblemnek azok köréből távozni, kik annyi nemes érzelmet táplál­nak irányomban , de másrészt boldogító érzelmeket is viszek magammal, mik közül a legtöbb az, hogy sze­rettetem, hogy azok, kik felszólításomnak engedve hiva­talokat vállaltak, barátimmá lettek. Nekem, a távozónak még csak egy kérésem van önökhöz : ruházzák önök azon igaz őszinte szeretetet, melylyel hozzám viseltettek, az új főispánra is át, s én, ha a bizonyosságot erről magammal v­endem, nyugodt leszek, mert tudom, hogy érette is a szeretet hangjai fognak emelkedni, melyekre hallgatva a nagy feladat, mely egy megye kormányzójára vár, könnyen meg­oldható. Isten önökkel! Ezeket ő maga már zokogva mondá s a tisztikar tagjainak arczain a mély meghatottság jelei szintén világosan láthatók valának. Ily jelenetet látni kell, de leírni mester legyen, ki arra vállalkoznék. Boldog azon államférfi, ki ennyi szeretetet vihet magával a magányba, mert hisz e világon minden mú­landó, a hála az egyedüli, mely igaz szivekbe oltva örökké él. r.­­. épen nem, vagy csak hiányosan van betöltve. Egyelőre azon hitben voltunk, hogy a k. a. csupán mint vendég búcsúzik, és mint szerződött tag fogja föllépteit folytatni. Erre azonban, mint értesülünk, kevés a kilátás, miután a nemz. színház a művésznőnek oly alantjáró ajánlatokat ten ittmaradhatására nézve, hogy azokat művészi reno­­ménja koczkáztatása nélkül el nem fogadhatná. A fent említett operában B o d o r f i t, mint Benza szerepkörének örökösét láttuk és ha játékából még a humor egész mér­téke hiányzott is, azonban reméljük, hogy ezt helyes énekéhez mint kiegészítő részt jövőben igyekezni fog megszerezni, mire sem tehetsége, sem szorgalma nem hiányzik. * Budaváros hatósága az alagút kijárását a krisz­tinavárosi oldalról, a­hol eddig esős időben feneketlen sár, száraz időben ugyanily mélységű por volt, járda­kövek­kel kirakatni rendelte, s a mi legörvendetesb, már a mun­kához tettleg hozzáfogtak­. Az itteni kereskedelmi körökben nem csekély fel­tűnést okoz a közelebb nemességre emeltetett munvári Werther Frigyes gőzmalomtuajdonos tönkje. Passiváit idáig mintegy 500,000 frtra becsülik, activái állásáról még nincs biztos tudomás. Főleg itteni házak vannak e tönk által érdekelve. Perügyelő Andaházy László budai ügyvéd. * Mint a „Felvidék“ közli, néhány kassai kereskedő Mexicóba szándékozik kivándorolni. * Kolozsvárit f. hó 1-jén Jankó Vincze, pesti gép­gyára lángok martaléka lett. E telep, mint hallatszik, 15,000 frtig van biztosítva a magyar társaságnál. * Wintherthurban f. é. junius 22 -én a város habs­­burgi Rudolf által nyert szabadságlevelének 600-ik év­napját nagy Ünnepélylyel szándékozik megülni. A kezde­mény az ottani műegylettől ered, mely egy történeti kör­menetet készül rendezni. * Érdekes összeállítást találunk Shakespeare műveinek előadásáról a bécsi Burg-szinházban 1770. ápril 28- kától 1864. január 6-ig. Ebből kitűnik, hogy ott a kijelölt időközben Hamlet adatott 189-szer, Sok zaj semmiért 104-szer, Romeo és Julia 91-szer, Othello 87- szer, Lear 84-szer, A makranczos hölgy 71-szer, A ve­­lenczei kalmár 69-szer, Macbeth 62 szer, Viola 47-szer, III. Richard 43-szor, Coriolan 41-szer, IV. Henrik 32-er, Julius Caesar 28 szer, Cymbeline 24-szer, Nyáréji álom 15-ször, Téli rege 14-szer, A tévedések vígjátéka 12-szer, A windsori víg nők 7-szer, Csel és szerelem 5 szer, II. Richard 5- és Antonius­­ Cleopatra 4-er. * Mint az „Invalide“ orosz lap jelenti, egy tudós egyén Szt. Pétervárott valamely készületet talált fel, mely­nek segélyével vasat és aczélt, bármely tárgyban legyen rejtve, faládában, falban, vagy a földben, fel lehet fedezni. Az orosz kormány e találmányt a fegyverkutatásoknál szándékozik alkalmazni. * Báró Berger tbszernagy, Arad városának volt a parancsnoka, s a cs. kir. hadsereg legidősb tábornoka f. hó 2-kán hunyt el Sopronban életkora 97-ik évében. * Seidner József humorista szavalati s ének-­ akadémiájában (f. hó 10-kén az Európa teremben) követ­kező művészek és műkedvelők vesznek részt : a 10 éves Józseffy Pál, Brauer tanítványa; Adami, Strakosch,Schmidt Károly és Dux Zsigmond, Barbieri urak és maga a hang­verseny-rendező ; ezenkívül Kocsis Irma és Stiegerer kis­asszonyok. * Pozsonból írják nekünk, hogy T­a­u s i­g ott kedden zsúfolt színházban adott hangversenyt s elragad­tatott hallgatósága a művészt koszorúkkal jutalmazta. Az említett hangversenyre Tausig Beregszászitól küldetett magának zongorát. Legfényesebb hatást Liszt műveivel gyakorolt; tisztelői még ugyanaz­nap fényes lakomát ren­deztek. * A budai népszínház bírálóválasztmánya tegnapi ülésében a m. évi oct. - -én kitűzött 50 arany pályadí­jat, miután a pályázati jelentés világos értelme által erre kötelezve volt, a határidőre beérkezett 10 pályamű közül az egyedül elfogadott és előadhatott „E­g­é­rfo­g­ó“ czí­­mű népszínmű szerzőjének rendelte kiadatni. Az említett mű jeligés levélkéje felbontatván, abból mint szerző B­é­­nyei István neve tűnt ki. Bényei úr húsvétig a budai népszínház tagja volt, s közelebb nejével együtt Szigeti jelenleg Sopronban működő színtársulatához szerződött. * A „Magyar képzőművész“ czimü új lap első száma tegnap adatott ki Rembrandt festész arczké­­pével s érdekes olvasmánynyal Orlay, Ilenszlmann s Keleti Gusztávtól, Kovács Mihálytól egy sevillai levél, s egyéb érdekes közlemények. Óhajtjuk, hogy megtalálja publi­­cumát. — A szolgári eljárásra vonatko­zó szabályrendeletek. R. E. S-tól öszveál­­litva megjelentek. Kiadja K­u­g­­­e­r Adolf. Ára a 82 szabályt tartalmazó füzetnek 80 kr. Tárgymutatóját, melynek közlésével, a legközelebb megjelent „Fenyitő el­járásra vonatkozó szabályrendeletek“ felmutatása alkal­mával is jótékonyan hatottunk a szakkönyvet leírni s ol­vasni kívánó közönségre, ezennel itt is közöljük, legyen az ajánlólevele a műnek : Tárgymutató: 1.A sommás szóbeli per­ek­ben követendő eljárás iránt kibocsátott udvari rendel­vény. — 2. Szab. kir. városok szóbeli bíróságai által ho­zott ítéleteknek hová leendő felebbezése iránt kibo­csátott udvari rendelvény. — 3. Utasítás a pesti külvá­rosi bíróságok számára közigazgatási és polgári ügyek­ben. — 4. A sommás szóbeli perekben hozandó ítéletek és közbevetendő felebbezések után járó b­é­l­y­eg-i­­­le­té­ke­k biz­to­sit­ás­a érdekében kibocsátott kir. udv. rendelet. — 5. A szóbeli perekben felvett tárgyalási s egyességi jegyzőkönyvek b­é­l­y­e­g-illetéke iránt kibocsá­tott kir. udv. rendelvény. — 6. Keresetlevelek több pél­dányban­ beadásánál használandó bélyeg-ellátás iránt kibocsátott helytartótanácsi intézmény.— 7. A kézbesítési dijak iránt kibocsátott üdv. rendelvény. — 8. A kézbesítések körül követendő eljárás iránt kibocsátott körrendelet. — 9. A törvényszékek által szedett díjak megszüntetése tárgyában kibocsátott helytartótanácsi in­tézmény. — 10. Bírói kézbesítéseknek a kincstár s képviselői irányában eszközlése iránt kibocsátott udv. rend. — 11. Cs. k. katonai kincstár ellen polgári bíró­ságok előtt indított keresetek hivatalból az illetékes katonai bírósághoz utasitandók. — 12. A holttá nyil­vánítás iránti kérelmek elintézésére hivatott hatósá­gok kérdésében. — 13. Államkötvények meg­semmisítése iránti kérvényeknek a bécsi orsz. tör­vényszék illetőségéhez való utasításáról. — 14. Hagya­téki-, gyám­­- és gondnoksági ügyekben hi­vatott illetékes hatóságokról.— 15. Földtehermen­­tesitési kötvények megsemmisítése körüli eljá­rásra, a pesti első biróságit váltó törvényszék kiküldetése iránt kibocsátott k. leirat. — 16. Sommás v­i­s­s­z­a­h­e­­lyezési és határigazitási perek fölebbviteli ha­tóságairól. — 17. A hivatalból gyakorlandó megsem­misít­é­s­i jognak a kir. kúriára tett átruházásáról. — 18. Világos örökösödési esetekben eljáró osztoztató választmány megalakítása a tisztiszéket vagy polgári törvényszéket illeti-e? — 19. A polgári bíróságok illetékessége visszaállításáról a cs. k. államhivatal­nokok, szolgák, pénzügyőrség ellenében polgári ügyekben. — 20. Az elkobzott vagyonok ellen emelt és per útjára utasított magán­igények tárgyalására rendelt első folyamodású bíróságról. — 21. Illetéki és közadóbeli hátralékoknak az elárverezett ingatlanok vételárából előlegesen történendő megtérítése iránt kiadott üdv. rendelet. — 22. Államkötvé­nyekre vezetendő letiltás, vagy végrehajtásróli értesitte­­tése az illető pénztár felett álló pénzügyi hatóságnak. — 23. A családi hitbizományok iránt kibocsátott kir. b­ir. — 24. Osztrák szab. nemzeti bankiadá­­sai ellen hozott végrehajtási végzé­sek foganatosítása tárgyában kiadott uta­sítás. — 25. Fekvő jószágokhoz tartozó gazdasági eszközöknek jogi természete iránt kiir. kir. leirat. — 26. A zsidóság házasságának kötése­ és felbontásáról kiadott rendelet. — 27. A cs. k. osztrák és a b­a­d­e­n­i nagyhűségi kormányok között, e két állam alattvalóinak ingó hagyatékai tárgyalására nézve létesült egyezmény. — 28. A korengedélybeli kérelmek bírálása és elintézé­se tárgyában. — 29. Korengedély iránti kérvények és minden igazságszolgáltatási ügyeknek a m. udv. korlát­­noksághoz való közvetlen felterjesztéséről. —30. A róm. kath. püspököknek végrendelet nélküli örökö­södési jogosultsági kérdésében kibocsátott htótanácsi intézmény. — 31. Szerb fejedelmi alattvalóknak Austriábani örökösödhetése iránt kibocsá­tott udvari rendelvény. — 32. Törvénytelen cselek­mények érvényes szerződés alapját nem képezhetik.— 33. A pénzügyi közegeknek az ország biróságai előtt előfor­duló cső­d­ megnyitási esetekről­ értesítése tárgyában. — 34. Csődök, hivatalos hirdetmények törvényes s késedelem nélküli országos közzététel­) módjáról. — — 35. A külön küldöttek általi kézbesítés (express,) il­letékeiről. — 36. A magyarországi s többi birodalmi ha­­­­tóságoknak közvetlen hivatalos érintkezé­séről. — 37. A kormányt felsőbb betekintés végett föl­terjesztendő jegyzőkönyvek, ha azok más, mint magyar nyelven vezettetnének, ezen nyelven is szerkesztendők. — 38. Az állam német és szláv tartományainak biróságaival a hivatalos levelezés és nyelv használata iránt kibocsátott helytartótanácsi intézmény. — 39. A cs. kir. pénzügyi hatóságokhoz menesztett, halasztást nem szenvedő hivatalos közlésekben a német nyelv kivétel­­képens használata iránt kibocsátott rendelvény. — 40. A magyar s erdélyhoni bíróságok egymásközti hi­vatalos megkeresvényeit érdeklő kir. leirat. — 41. A t­á­v­i­r­d­á­n­a­k csak rögtöni hivatalos külde­ményeknél engedhető használatáról. — 42. Magyarország románajku lakosainak anyanyelvűk hasz­­n­á­l­a­t­a tárgyában kib. intézmény. — 43. A kir. szar­­diniai bíróságok végrehajtási megkeresvényé­­nek elintézése iránt. — 44. A bányatörvény 253-ik­­­ban eszközlendő végrehajtási becslések és árve­rezések kivételes foganatosításáról. — 45.A váltóadós s­z­e­m­élyének letartóztatására vonat­kozólag megállapított elvek. — 46. Községek ellen pénzbeli marasztalás következtében elrendelt végre­h­a­j­t­á­s­o­k foganatosítása iránt. — 47. Az osz­trák nemzeti bank záloghitel-osztályának adósai ellen a bécsi császári királyi országos törvényszék ál­tal hozott végrehajtási végzések foganatositá­sáról. — 48. Az orosz bíróságok által hozott ítéleteknek végrehajtása megtagadásáról. — 49. A magyarorszá­­gi s birodalombeli bírói hatóságoknak egymás­közti feltétlen végrehajtási képességükről.— 50. A rendezett tanácsú mezővárosok törvény­székei árva és gondnokság alatti személyek ingatlan va­gyonának eladására, mint gyámi hatóságok engedel­­met adhatnak. — 51. A magyar földhitelintézet követeléseinek gyors behajtására hozott legk. k. utasítás. — 52. A magyar földhitelintézet telekkönyvi ügyeire, okiratai látomásozására és hitelesítésére vonatko­zó kérvények elintézése körül zsinórmértékül szolgáló utasítás. — 53. Úrbéri kárpótlási tőkék utal­ványozása iránti bírói eljárás meginditásáról. — 54. Zilah város és a kikindai kerületi tanácstól a polgári perek közvetlen a királyi ítélő táblához feljebbezendők. — 55. G­ölni et szab. és kiváltságos bányaváros telekkönyvi bíráskodási jogáról. — 56. A megyék régibb házi pénztárai ellen emelt magánjogi követelések felszámolása iránt 1859-dik junius 25-dikén kelt legfelsőbb rendelet módosítása. — 57. A fenállott hatóságok feloszlatása után elintézet­lenül maradt bírósági kártérítési panaszok tárgyalása iránt. — 58. A visszakapcsolt részekben érvényben lé­vő ősiségi és úrbéri törvények és rendeletek iránt ki­bocsátott királyi leirat. — 59. Gyámsági s gondnok­sági ügyekben a járásbeli szolgabirák megbízása és az árvapénztárak adósaitól szedett kezelési dijak meg­szüntetése tárgyában kiadott intézmény. — 60. A birói beavatkozást igénylő hagyatéki kimutatá­sokat az illeték kiszabására rendelt hivatallal kik tartoznak közleni ? (Vége köv.) Vidéki levelek. — Somogy, mart. 31. Most volt alkalmunk ol­vasni főispán ő magának Kára Miska meglövetésére vonatkozólag kibocsátott körlevelét, melyet ezennel közlünk. Megyénk nyugalmát feldúló és a békés polgáro­kat folytonos rémülésben tartó rabló Kára Miska f. hó 27 én aggótai erdőben a csendőrök által agyonlövetett, és személyének ugyanazonossága a megye börtönében lév­ő neje s néhány rablótársai által felismertetett. Erről t.­uraságodat oly meghagyással értesítem, miként ezen eseményt kerületében a legkiterjedettebb módon azzal tétesse közhírré, hogy ezen utolsó félel­mes haramiának megsemmisítésével a személy- és va­gyonbiztonság e megyében ismét visszatért ugyan, de megszilárdulni csak akkor fog, ha a netalán imitt-amott még elszórva kujtorgó gonosztevők az orgazdák által el nem rejtetnek, hanem ott, hol megjelennek, a lakosok ál­tal vagy elfogatnak, vagy kézrek­eríttetnek, mit annál biztosabban lehet elvárni és követelni, mivel a kegyet­lenségükről elhírhedt rablók bosszúállásátóli félelem ezeknek végelpusztulásával tökéletesen megszűnt. Kára Miska hírhedt rabló imént érintett agyonlö­­vetésének érdekes részleteiről hiteles uton e követke­zők jutottak tudomásunkra : Farkas Pál csendőr múlt hó 28 án Kadarkúton arról értesülvén, hogy Kára Miska ugyanaz­nap társai­val a gyótai erdőben volt. Ezen híradás folytán Tauber Lipót állomáspa­rancsnok, Farkas Pál, Gruber József, Rippel József, Oransky Dániel és Mauer Ferencz csendőrökkel, to­vábbá segítségül Platny János, végre Teichmann Fe­rencz és Schmierda Ferencz vadászokkal — hogy a lakosság észre ne vegye — esti 7 órakor elindulván, este 0-kor a gyótai erdőbe ért. Itt egy ideig lesben állván, és a távolból időkö­­zönkint fel-fellobbanó tüzet pillantván meg, mintegy félóra alatt mindannyian az erdő szélére értek egy völgybe, a­hol a tüzet végkép elveszték szemeik elöl; mindamellett, azt tévén fel, miszerint a rablók másnap reggel ezen a vonalon llenendnek valamely szomszéd pusztára élelemért, és mert a terület igen jó rejtekhely volt, nem mozdultak innen reggeli 3 óráig, a midőn is balta csapásokat hallottak. Az őrjárat-vezető sűrü csatárlánczra osztá embe­reit, és a hold fényénél azon pont felé ment előre, mely felöl a balta­ csapások hallatszottak; azonban ekkor csakhamar elcsöndesült ismét minden. Az őrjárat reggeli 5 óra tájban még izzó parázsra bukkant, mig Mauer Ferencz csendőr mintegy 400 lé­pésnyire budába öltözött s fel alá járó egyént pillantott meg, miről társait rögtön értesité. Ezek 100 lépést ha­ladtak előre leguggolva, később azonban futva, mert a sűrűség s a lábaik alatt ropogó falevelek lehetlenné tették a zajtalan továbbmenést, mire a rablónak tartott ember figyelemmel fordult a pont felé, melyről az őr­járat előretörtetett, levete Budáját, fegyverét kezébe vette, majd szaladásnak eredt, a csendőrök megállást parancsoló szavainak nem engedelmeskedvén. Kára Miska belátván, hogy utólérezik, vagy a nyílt mezőre jut, hol annál inkább ki lesz téve a csend­őrök lövéseinek, egy fatörzs mögött hirtelen megállapo­­dók és a tőle 60 lépésnyire álló csendőrök­e tüzelni kezdett. Tauber és Farkas csendőrök, úgyszintén Platny alvadász mindjárt az első lövés után kedvező állást foglaltak el, hogy a rabló mozdulatait figyelemmel kí­sérhessék, míg a többiek bekeríteni igyekeztek őt. Kara Miska 8—10 lövést tehetett, melyet utóbb Tauber csendőr és a hozzáférhető legénység is viszon­­zott, míg végre a rabló a közelébe sompolygott Orans­ky Dániel fegyvere által leteríttetett. Még ekkor is

Next