Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)

1864-07-24 / 168. szám

108. sz. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek visszautasittatnak. SÜRGÖNY. 1 i1—a~n in... i. ■ 1 i----@ritán-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; Hamburg-Altonóban Ilaasemstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakul; Lipcsében Engler ES. , Illyen és Fort uraknál. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Buda-Pest. Vasárnap julius 24. 1864. HIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. helytartótanács f. é. május hó 25-én 42292 sz. a. Magyarország valamenynyi r. k. érsekei és püspökeihez intézett átiratának mássa. A pesti lipótvárosi templom épitési bizottmánynak közelebbi üléséről bemutatott jegyzőkönyve szerint a mondott templom építése annyira haladt, hogy nemsokára a kupola-boltozat építéséhez kellene fogni, melynek kiépitése legfeljebb négy évre lévén felosztható, csak öszpontositott erővel és igy tetemes költséggel eszközöltethetik. Eddigelég kérdéses templom építésére Pest városa területén minden évben gyüjtettek kegyes adományok s ez jelenleg is folytattatik , de mindazonáltal, hogy a városi lakosság az építési alapot lehetőleg szaporítani igyekszik, az e czélra évenként befolyó összeg a mű nagyszerűségéhez képest csak igen csekélynek mondható. Miután az eddigi tapasztalatok szerint ítélve, remélem nem lehet, hogy ezen szűk körre utalt, és már évek óta folytatott gyűjtések által várható öszszegek a most már nagyobb gyorsaságot igénylő és ennélfogva tetemesebb költséggel járó építészeti munkálatok fedezésére csak megközelítőleg is elégségesek legyenek, indíttatva érzi magát e királyi helytartótanács .... Ságodat hivatalos tisztelettel megkeresni, miszerint egyházmegyéje területén a pesti lipótvárosi templom építési alapjának növelésére saját egyházi közegei által adományokat gyűjtetvén, a befolyó összegeket a körülményekhez képest az adakozók névszerinti kimutatása, vagy pedig az illető adakozó községek megnevezése mellett Pest városa közönségéhez beküldeni szíveskedjék. Midőn a kir. főkormányszék abbeli várakozását fejezi ki, hogy..................ságod az ország fővárosában épülő basilikának az Isten dicsőítésére való mielőbbi felépítését előmozdítani igyekezendik, egyszersmind azon kéréssel járul ....... Ságodhoz, hogy a mennyiben vagy önmaga, vagy mások, egyesek és testületek bizonyos segély-észlet évenkénti kiszolgáltatására az egész építési időszak, vagy pedig határozott időtartamára magukat kötelezni hajlandók volnának, szíveskedjék az ebbeli ajánlatokról szóló nyilatkozatokat szintén Pest város közönségének beküldeni, s erről, valamint minden más befolyt adományokról egyúttal tudomás és nyilvántartás végett ezen királyi kormányszéket is értesíteni. — Kelt Budán, a magyar királyi helytartótanácstól. 1864 évi május hó 25-én, Somogymegye főispánjának jelentése szerint, folyó hó 6. és 13-án dühöngött vihar és felhőszakadás közben omlott rendkívüli jégeső Tilos, Belezna, Srencse, Hedvahely, M.-Lad, N.-Lad, Patoffa, Merenye, Kalmáncsa, Nomok-Szt.-György, Darány községek és Szigetvár város határát s vidékét teljesen, Zákány, Surt, Pükkösd, Gyékénye, Szt.-Pál és Porrok községek határait pedig kisebb-nagyobb mértékben elverte, és minden termést annyira semmivé tett, hogy a lakosok a már is érezhető gabonahiány miatt ínséggel küzdenek. Tekintettel Somogymegye lakosságának emberbaráti szerettére, mely az alföldi szükölködők segélyezésére meginditott könyöradomány-gyűjtésben összesen 16416 ft. 15% kr. és öt darab aranyat eredményezett, az e hionbeli szükölködök segélyezésére begyült és jelenleg nélkülözhető könyöradományokból 2000 ft. küldetett nevezett megye főispánjának, azzal, hogy addig is, míg ezen elemi csapás által előidézett inség terjedelme tudva leend, és a valódi szükség igényelte intézkedések megtörténhetnek, a valódi szegény s magukon másként segíteni nem tudó ínségben szenvedőknek rögtön kielégítő segélyt nyújtson. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály egy a pesti cs. kir. fővám- és főjövedéki hivatalnál megürült harmadosztályú föhhivatali tiszti állomást Geiszler György, ottani hivatali tisztnek, s egy harmadik osztályú hivataltiszti állomást rendelkezési állapotban lévő hivatali tiszt Kass Gusztávnak és pedig utóbbinak ideiglenesen, nem különben egy a debreczeni cs. kir. fővámhivatalnál sizedésbe jött III. osztályú ideiglenes segédi állomást Berndt István hivatali gyakornoknak adományozta, azon elveit, melyeket szem előtt tartva szóltunk mi is e tárgyhoz, s adatokkal felel, miknek lényegesebb részeit ezennel közöljük olvasóinkkal: „E sorok írója, igy szól Ivánka úr, — az eddigelé egyedüli Magyarországban működő földvételi társulat bölcsőjénél állott, és látta, mily nagyszerűen fogta ezt fel Langrand-Dumonceau András úr. O, ki az első hozott nagyszerű tőkéket hitelüzletekre hazánkba., ki az első volt képes megértetni a financz világgal, hogy Magyarország nem barbár ország, hanem itt rendezett hitelviszonyok léteznek. Langrand ar eddig igen nyereményes üzleteket ajtott végre, s a részvényeseknek rendkívüli dividenciát osztott, de ezt roszalani : vakság. Azt gondolja Visontai úr, hogy ha nem kecsegteti rendkívüli nagy nyeremény a külföldi tőketulajdonosokat, ideadnák pénzüket oly kevéssé ismert országba mint Magyarország ? — tegyük fel, Visontai urnak és barátinak nem milliói, de csak néhány 400.000 forintjuk legyen kölcsönadandó s ezt kérjék p. o. Oláhországba, vagy Kis-Ázsiába, oda fogják-e adni pénzüket, ha nem várhatnak rendkívüli nyereményt és teljes biztosítékot ? — s e kölcsönadásnál vájjon oláhországi vagy kis-ázsiai érdekek fognák-e szabályozni eljárásukat? — bizonyosan nem , hanem mindenek előtt saját érdeküket tartanák szem előtt, igen helyesen. Minden kereskedő oly nagy nyereményt vesz, amilyen elérhető, s ha azt becsületes uton teszi, üzletének kockáztatása nélkül, helyesen jár el. Van egy hazai pénztársulatunk, mely szerencsés, becsületesen és valódi kereskedelmi tapintattal vezetett üzlete mellett a befizetett értéknek 100%-jával nagyobb dividenciát , oszt; ez tán „szédelgés“ ? nem ; sőt csak azt óhajtanám, vajha minden városban hasonló eredményt felmutató pénztársulatok lennének. Mi annak következménye, ha egy nagyszerű pénztársulat egy bizonyos téren nyereményes üzletet folytat? Nem más, minthogy más tőkepénzesek hasonló eljárást kísértenek meg; megvan a verseny, s ez a közönségnek hasznára szolgál. Minden egyéb okot mellőzve, már csak azért is örvendek, hogy az itt működő banknak ily jól eredményeztek üzletet. A kereskedő olcsón akar venni, s minél drágábban eladni, a körülményekhez mértten. A bank egyik főüzlete terjedelmes földbirtokot venni és vagy egészben, vagy részletekben ismét eladni; keres vevőt közelében, ha ott nincsen, távolabb, s ha ott sem talál, még messzebb kénytelen menni vevőt keresni, mert portékája el nem hordható. Jelenleg a bank mintegy 200 mértföldet bír hazánkban, nem sokára tetemesen többet; a dörömböléstől nem fog visszarettenni, és nem tart árlejtést; ha itt nem talál vevőkre, hozni fog másfelől; ettől tartok én Visontai úr, valahogy nagyon meg ne szeressék hazánk földjét mások, mert akkor lesz itt szép mivelt ország, de nem lesz magyar. Én azt óhajtom, polgártársaim szerezzék meg a lehetőségig az áruba eresztett földet. Az, aki a banknak fekvő birtokot kíván eladni, és nem tudna megalkudni, avagy az eljárás modorát nem akarja elfogadni, szabad vagyonával, kereshet jobb vevőt, az ő helyzete a bank működése által nem változott kárára, sőt jobbra fordult, mert most már van concurrens a terjedelmes birtokra is. Aki a banktól venni akar, választhat a megfizetés legkülönbözőbb modorai között, s azt választja, a mi viszonyainak leginkább megfelel; magában érthető, hogy aki készpénzért, vagy rövid időre vesz, kevesebbet fizet mint az, aki 20—40 év alatt téríti meg a bank követelését, s mindamellett szívesebben veszi a bank is a rövidebb időre kötött üzleteket. Akinek egy fizetési mód sem tetszik, — odább áll és nem vásárol. Senkinek sem jut eszébe valakit kényszeríteni : vegyen földet — de nem is lehet. — igaz, volt és talán most is találkozik elég futkosó, ki szintén fogdossa az embereket, de ez nem hivatalnoka a banknak, — alkuszkodik, némi kis nyereményt akar; — aki a bank nevében jön, annak igazoló levele van az igazgatóság részéről, habár csak alkusz is; a közönség számtalanszor figyelmeztetett, miként egyenesen az igazgatósághoz forduljon kívánságával, ne költekezzék hasztalanul alkuszokra; valóban sok pénz és idő kíméletnék meg, mely most a bank által el nem fogadható, vagy ferdén kezdett, előre megrontott üzletekre fordíttatik. De menjünk át Visontai úr részleteire. Nem való, hogy a társulat papírpénzben vesz és valóságos ezüstöt, aranyat köt ki. A bank arany- és ezüstpénzen vesz, ezt a vételnapján folyamatban lévő ár szerint számítja a bankjegyben alkudott tőkéből, s így teszi számadásba; ezen ezüstben és aranyban számított vételár képezi alapját minden egyes üzletnek; a megfelelő fizetések frankokban történnek — azaz bankjegyekben oly mennyiségben, mint az a fizetés napján megfelel a bécsi börze bejegyzett árfolyama szerint a fizetendő évezösszegnek . p. o. Ha valakinek alku szerinti évi járuléka 120 forint lenne, s a kötés napján az ezüst árfolyama, vagy a kölcsönösen elfogadott ágro 444 volna, az illetőnek valódi tartozása nem 420, hanem 405 forint 26% krajcrár, s ha idő folytán az ezüst árfolyama 444-en felül áll — többet, ha 414-en alá száll, kevesebbet fizet 120 forint bankjegynél, miglen ha majd valamikor az ágro egészen megszűnnék, évi tartozása bankjegyekben fizetve sem lesz több 105 forint 26% krajczárnál. Aki gondolkozni tud, és e század történelmét ismeri, annak nem szükség magyarázni: miért nem járhat el a bank másként ? Gazdálkodással, különösen gyapjú- és hústermeléssel foglalkozókra az ágio fluctuatiója koránt sem oly veszélyes, mintsem első pillanatra látszik, mert a jó— kivitelre alkalmas — termény ára az ágiéval együtt alább, feljebb megy; haszonbérből, vitalitiumból,nyugdíjból élő embereknek csak akkor tanácsolhatnám a vételt annuitásokra, ha azontúl maguk is gazdálkodni akarnának, vagy jövedelmeiket előbb szintén éretpénzben biztosították. Nem való Visontai úr állítása, miszerint az, ki a banktól földet vesz, köteles azonkívül összes vagyonát lekötni; — a vevőnek csak ugyananynyit érő jelzálogot kell lekötnie, mint amennyi a megvett ingatlan birtok értéke; ha több vagyonát nem akarja lekötni, az szabadon marad; a lekötött mellékjelzálog is felszabadul, amint a vételár fele le lesz fizetve, de azonkívül törvényes joga van az illetőnek, minden egyes lefizetett annuitást telekkönyvileg törlesztetni, hahogy nem kíméli a vele járó költségeket. Az „adatok halmazá“-ból, melyről beszél Visontai úr, még egyetlen egy positív adatot sem láttunk. — adataihoz tartozik az is, „hogy a nép el van vakulva, s földszerzés iránti hajlama napról napra nőttön nő !“; — ezt— úgy látszik — Visontai úr szerencsétlenségnek tartja. Talán bizony jobb lennne, ha a nép filléreit — a regále-jövedelem öregbítésére — borra és pálinkára költené! ?! Egyébiránt nyugodjék meg Visontai úr, a nép — legalább a merre én eddig jártam — igen jól tud számítani, és senki a világon nem ismeri jobban a határt s a földek termelési képességét mint a helybeli „parasztember“; — hála az égnek: fél az adósságtól — jobban mint az úr — és csak akkor vesz, ha bizton várja, miként tartozását legfeljebb 20 év alatt kifizeti; nem egy és ugyanazon egy helyen, hanem majd mindenfelé úgy okoskodik, hogy a megvett földnek legkisebb jövedelmét sem fogja addig fordítani másra, mig adóssága le nem telt.“ Erdélyi ügyek. S. C. N.-Szeben, juhi 19. Mint már utolsó tudósításomban jelölöm, Schmidt gróf indítványa az országgyűlési rend fölötti előterjesztvénynek elnapolása iránt a mai ülésben túlnyomó többséggel elutasittatott, s ennélfogva elhatároztatott, hogy a fenforgó törvényjavaslat fölötti részletes vita megkezdessék. — A napirendre térés előtt jelenti az elnök, miszerint Rannicher kormánysz. tanácsos van az uj országfelosztás fölötti korm. előterjesztvény képviseletével a kormányszéki elnökség által megbízva, » ennélfogva az illető bizottmányba uj tag választása vált szükségessé. — Ezután felolvastatik Thoroczkó városnak (székelyföld) egy kérvénye, melyet Koronka regalista nyújtott be, s melyben e városnak az országgyűlésen külön követ általi képviseltetése kéretik. A kérvény az országgyűlési rend iránti bizottmányhoz utasittatik. — Erre a kisebbségi vélemény tudósitója Obert követ nyeri a szót. Miután a kisebbségi vélemény elleneinek mértékteljes magatartását az általános vita folyamában elismerő, a tervezete ellen tett lényeges ellenvetéseket igyekezett meggyöngíteni. Mondatott, hogy a kisebbség terve, bárha a rogalisták intézményét kizárja, mégis „született országgyűlési tagokat“ alkot, milyenek a különböző egyházak püspökei s a két jogakadémia igazgatói. — Erre megjegyzendő, hogy a kisebbség az egyház és tudomány külön képviseltetését semmi tekintetben sem hozhatta javaslatba. — Hasonló elvek különben a lajthántúli koronaországok országgyűlési alapszabályaiban s igen előhaladt alkotmányos államokban, mint p. Angliában is fönnállanak. További szemrehányás az, hogy a nemzetiségek igényei nem vétettek elég figyelembe. Ennek ellenében állítja szónok, miszerint épen az érdekképviselet elve által nyeri a nemzetiség az illő figyelembevétetést, s ha a szám eredményt, mely a kisebbség terve szerint kitűnik, szemügyre vesszük, úgy ezen állítást bizonyosan igazoltnak fogjuk találni. Az erdélyi országgyűlés számára javaslatba hozott 459 képviselő közötti. 40 szász, 53 román és 66 magyar és székely tűnik ki, mi egészen helyes aránynak vehető föl. Azon ellenvetésre, hogy a kisebbségi javaslat túl sokat tartalmaz, ami az ügyrendre vonatkozik, megjegyzi szónok, miszerint az országgyűlési bizottmánynak az ő nézete szerint csak a k. országgy. biztos utján Ő Felségétől jövő parancsokat kell teljesítenie s feladatai teljesítésénél az udv. kanczelláriától jövő telegrammokra nem kell tekintettel lennie. Azon állításnak, hogy a nagybirtok, minthogy az annak köréből választott képviselők nem jelentek meg, nem bír joggal külön képviseltetésre, határozottan ellentmond, mivel az a Verwirkung elméletével határos, melyet szerencsétlennek kénytelen jelölni. Mi a rogalisták intézményét illeti, ez az ő bámulatára a múlt ülésben igen buzgó védelmezőkre talált. Utalnia kell arra, miszerint ez korábban nem történt. 1848 előtt a regalisták intézménye folyvást sérelmek tárgyát képezé; az 1861-ki k.fehérvári conferentiában az teljesen elvettetett s most különböző érdekek képviseletére, az egyensúly helyreállítására akarják használni. Őt a képviselők kinevezésének meghatározhatlan és maghatározatlan száma nyugtalanítja. A politikai állatok változók , a politikai életben igen bizalmatlan. A rogalisták intézménye jogosult volt azon időben, midőn az országgyűlésnek a végrehajtó hatalomra is nagy befolyása volt, most azonban ez megváltozott. A kormánynak különben is hatalmas befolyása van a törvényhozásra azáltal, hogy megerősítése nélkül semmi törvény sem jöhet létre. Ez intézet szükséges volt azon időben, midőn az országgyűlés az adós újonczengedélyezési jogot gyakorolta, s erős kormánypártot kelle teremteni; de mi befolyása van az országgyűlésnek most a kormányhatalomra, midőn az adós újonczczal semmi köze. Végre a rogalisták intézménye a birodalmi alkotmány álláspontjából is megengedhetlen, mert a követi házba semavattatnak kinevezett képviselők. A kisebbségi javaslat fő előnye abból áll, hogy egyik nemzetiség sem majorizálhatja a másikat, minthogy a képviselők számában észszerű és igazságos arány állíttatik helyre. Ő azt alapnak ajánlja a részletes vitához. Maga, a többség tudósítója hosszabb beszédben főleg a nagy földbirtok külön képviselete ellen nyilatkozik, miáltal csak ly szabadalmat akarnának az országlakosok egy osztálya számára behozni. Az Ő Felsége által legk. kimondott egyenlőségi elv szerint Erdély képviseletének főleg népképviseletnek kell lennie s a bizottmányi többség munkálata, mely a kományi előterjesztvénynyel teljes öszhangzásban áll, főleg ezen elven alapszik s egyszersmind a régibb országtörvényeket is kellő számba veszi. Semmi remény, hogy egy más bizottmány a két vélemény ellentéteit közvetíthesse, mert azok nagyon mélyenvágók. Miután még Binder egy személyes megjegyzésre nyer szót, melyben a tegnapelőtti beszédéből Obert által vont következtetéseket határozottan visszautasítja, bekövetkezik a szavazás Schmidt elnapolási indítványa fölött, mely, mint már emlitve volt, elvettetett s a részletes vita megkezdetett. A törvény címe fölött hosszabb vita keletkezik. A többség javaslatában ez áll : „Az erdélyi országgyűlés egybehivásáról, összeállításáról s hatályáról“ ; a kisebbségében pedig : „Törvényjavaslat az Erdély nagyfejedelemség országgyűlési rendje tárgyában.“ Fogarassy püspök az 1791. XXI. t.czikkekre akar a czimben hivatkozni. Teutsch, Binder, Lassel, b. Friedenfels a kisebbség javaslata mellett szólnak, a mely csekély többséggel elfogadtatott. Az 1. §. igy szól : „Az országgyűlést a cs. k. Apostoli Felsége évenkint hívja össze. Az országgyűlés összehívásának határidejét s helyét, a k. főkormányszék meghallgatása után, az országfejedelem határozza meg.“ E pont fölött még nem fejeztetett be a vita. Gull ezen §t egészen el akarja hagyatni, mert tartalma már az döbbent törvényekben is megvan. Butyán nem óhajt a Lipót-diplomára, sem az 1791. XXI. t.czikkre hivatkozni, valamint azt is ki akarja hagyatni, „hogy az országgyűlés megnyitásának napját s helyét a k. főkormányszék meghallgatása után az országfejedelem határozza meg.“ Obert ez-t csak a 3-dik §. után kívánja tárgyaltatni, azon esetre pedig, ha ezen indítványa elesnék, a kisebbség következő szerkezetét elfogadtatni : „Az országgyűlés a Császár által évenkint — rendesen egyszer — hivatik össze; az összehívás határnapját s helyét a Császár jelöli ki.“ Teutsch a kisebbség szerkezetét pártolja , s már csak azért sem óhajtja a k.kormányszék megkérdeztetését, mert ezáltal a korona joga csonkittatnék. Hivatkozik a főkormányszék 1861-diki feliratára, melyben az országgyűlés összehívását nem tanácssa. Fogarassy püspök sajnálja, hogy az országgyűlés a történelmi jogot nem tartja eléggé tiszteletben. Az 1847—50-ki események fölött — úgymond, hidat kell építeni, és a régi törvényhozást az újabbal lehetőleg egyesíteni. Nagy derültséget okozott beszédének azon része, melyben arra hivatkozók, hogy a régi törvények szerint azon követ, a ki el nem foglalta az országgyűlésen helyét, pénzbírságra ítéltetett. Ha — végző beszédét — e törvény még fönnállna, aligha hiányoznék az országgyűlésről annyi követ. — A legközelebbi ülés holnapután leend. NEMHIVATALOS RÉSZ. Figyelmeztetést a t. hatóságokhoz. Fölkérjük a t. hatóságokat, méltóztassanak lapunk kiadóhivatalához intézendő leveleiket a hivatalos pecséttel ellátni, és a borítékra fel jegyezni: 1- szer azon hatóság nevét, mely a levelet küldi; 2- szor e szavakat : „hivatalos hirdetmé n y n y e r“; különben a küldemények nem élveznek postai díjmentességet; általunk, valamint kiadó hivatalunk által pedig — miután tartalmuk nem lehet előttünk tudva, — a postáról ki nem váltatnak.Megjegyzendő azonban, hogy a postabérmentesség egyedül díjmentes hivatalos hirdetményekre nézve áll fönn; — A díjköteles hirdetményeket tartalmazó levelek ellenben postabérmentességet nem élvezvén, a hatóságok által bérmentve küldendők be. Kelt Budán, 1864 julius 18-kán. A szerkesztőség. Földvételi társulat vagy belga bank. Visontai ur vádjaira válaszolván Ivánka ur részletesen kifejti a forgalom szabadságának Szent László-társulat. Titkári jelentés az 1864-ik évi julius 14-én tartott ülésen. (Folytatás.) Ezek szerint a társulatunk keletkezése óta alakult valamennyi egyházközségi bizottmányoknak összes számát mintegy 150-re lehet tenni. Habár ez szép tanúsága is azon ügyszeretet-s buzgalomnak, melyet társulatunk irányában országunk mélyen tisztelt főpásztorai s egyes lelkészek tanúsítnak, mégis a bizottmányok ezen száma, ha azok közül időközben egy sem is szűnt volna meg, nagyon is csekély. Szüksége merült fel ennélfogva oly intézkedés tételének, melynek nyomán egyházközségi bizottmányok hiányában is nehézség nélkül biztosítható a társulat fennállása és az ahhoz való csatlakozhatás bármily nagyszámú tagokra nézve tetemes alkalmatlanság nélkül eszközölhető. Ezt a központi választmány a tagoknak rendesek s rendkívüliekre osztása, továbbá azáltal, hogy oly helyeken, hol egyházközségi bizottmányok nem alakulnának, az egész ügyvezetés s kezelés a lelkészre s általa felkérendő egy vagy több buzgóbb világi tagra bizassék, vélvén elérhetőnek, annak ez iránti megállapodása az alapszabályok módosítása tárgyában készített javaslat 2. s 3. §§-ban terjesztetik a nagytekintetű közgyűlés elé. Esperes-kerületi bizottmány pedig, az elnökséghez befolyt hivatalos jelentések s kimutatások szerint az egész országban csak négy alakult, név szerint az egri érseki megyében az alsó-jászsági és a kassai püspöki megyében a tarczali, nagymihályi és újhelyi kerületi bizottmányok. Minthogy azonban e bizottmányok feladatai, ha a közgyűlési képviselők választását kivesszük, nem olyanok, hogy akár az egyházközségi bizottmányok, akár, hol ilyenek nem léteznek, a helybeli lelkész és mellette működő buzgóbb világi tagok által teljesíthetők nem volnának, a közgyűlésnek pedig kerületenként választandó küldöttekből! összeállítása gyakorlatilag kivihetlennek mutatkozott, és annak legalább ez idő szerint más szervezete alig képzelhető, mint az, mely az alapszabályok módosítása tárgyában kidolgozott javaslat 44. s 12. §§-ban foglaltatik : a központi választmány nézete szerint az esperes-kerületi bizottmányok intézménye egyszerűen mellőzendő volna. A nevelős tanintézetek között, melyekben a társulatnak fiókegyletei alakultak, vannak a bécsi pázmánintézeti és a szombathelyi növeldén kívül a pesti központi és nagyváradi seminariumok is. A gymnasiumok közül felemlítendők: az egri, melyben az 1862-ki tanév végével az eme intézetbeli társulati tagok száma 237-re rúgott; továbbá a győri, nagykanizsai, pécsi és veszprémi gymnasiumok, mely intézetek díszes sorában méltó helyet foglalnak el továbbá a komáromi s budapesti gymnasiumok és a pesti főreáltanoda. Végre elismeréssel páros felemlítésre méltó , hogy a társulat az 1863-diki tanévben a pest-lipótvárosi elemi tanulók közt 400 tagot számított.