Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-01 / 224. szám

nemzetet felrázó Tyrtaeusok s ezek között első­sorban Kölcsey műve is volt. Boldogok mi, hogy nem ismerjük s alig képzel­hetjük többé ama fásult korszakot! De nem szabad megfeledkeznünk róla, nehogy ismét belesülyedhes­­sünk. Kölcsey csendes, bús alakja ne feledtesse azt ve­lünk soha! íme, tisztelt gyülekezet, csak egyes töredék-ada­tokat mutatok fel Kölcsey pályafutásából, s e töredékek sora önként dicsbeszéddé egészül. Nem is lehet más­kép. Kölcsey pályája a férfi törekvéseit az ifjú legesz­ményibb vágyaival oly ritka öszhangban tünteti elő, a­mint azt jobbadán csak a hellen­i római ó­kor jelesei­nél tapasztaljuk, a kiket ő annyira kegyelt. A férfi minden erejét arra fordította, hogy lelkiismeretesen tel­jesese, a­mit az ifjú lángoló kebellel fogadott. Az ifjú­kor nemes érzései kisérték egész életén keresztül, s „legszebb dicsősége“ —­ mond Eötvös — „hogy a ki oly tisztán lépe fel a nehéz földi pályán, annyi munka­teli év leforgása alatt nem változott, csak nőtt. . . A mi a gyermek vágyteli szivét sietve dobogtatá, mi az ifju képzetében fenségesen emelkedik, miről a gyermek, élete küszöbén, álmodozott, azért lángolt, azért reméli, azért küzdött a férfi élete végperczéig , mint a nap, mely az égen áthaladva, messzebb és messzebb kö­rökre terjeszti sugarait, de tisztán s egyformán ragyog­va mindig, s mely ha bérczeink mögött eltűnt, ugyan­azon szinekkel borítja egünket, melyekben egykor fel­kelt.“ — Ha tehát a nagy élet, mint egy kitűnő tudós oly szépen mondja, az ifjúságnak gondolata, melyet az érett kor valósított, Kölcseyről csakugyan mondhatjuk, hogy élete nagy volt. A férfi teljesítette, a­mit az ifjú fogadott. Annyi érdem, az ő folytonos, lankadatlan, ma­gasztos törekvése, és — hogy Pap Endre szavát idéz­zem — az ő „szent élete“ végre kivívta számára honfi­társai osztatlan tiszteletét, midőn férfikora derekán a halál elragadó tőlünk, a gyász közös és átalános lett. Néhány év múlva épen huszonötödik éve telik be, hogy az akadémia megülte emlékét s b. Eötvös József elmondta felette ama hathatós szavakat, melyek az egész hazában viszhangot keltettek. Egy század­negyed ! mily sok idő s mily viszontagságos! Nagy remények és küzdelmek, még nagyobb csapások és szenvedések napjai vonultak el azóta sírja felett, s ö nem lehetett küzdelmeinkben tájékoztatónk, szenvedé­seinkben vigasztalónk , fényes tehetségek villantak fel s enyésztek el irodalmunk színén, s ö nem lehetett ve­zérük. Ha ő ezt a kort velünk átélte volna! ha még most is élne! Hiszen barátját, a széplelkű Fáy Andrást alig két hónapja temettük el, s Kölcsey fiatalabb volt Fáynál. . . . De miért emlegetem a lehetőséget, mely már le­­hetlenséggé változott ? s miért idézzem fel a bánatot, mikor örülni jöttünk? Gyászünnepét Kölcseynek huszonöt évvel ezelőtt az akadémia közgyűlésén ülte meg a haza, s gyászün­nepét szokta megülni tisztelőinek azon hű serege, mely évenkint a Túr partjára zarándokol a csekei hanthoz, — de nekünk ma örömünnepünk van. Mi nem a halált, hanem a feltámadást ünnepeljük. E néma szobor azt hirdeti, hogy Kölcsey szelleme feltámadott lelkünkben. Jelképe az nem csupán a kegyeletnek és elismerésnek, melylyel Kölcsey halhatlan érdemei iránt különösen megyéje fiai és leányai viseltetnek, hanem még inkább jelképe azon érzületnek, mely immár az összes nemze­tet áthatotta s e mai ünnepélyt országos ünnepélylyé fokozza, hogy szivünkbe oltottuk a nagy tanításokat, melyeket élete és művei nyújtanak, s követni akarjuk ne­mes példáját! Emlékek, melyeket a nép állít jeleseinek, mindenkor magasztos érzetközösség jelei, s minden ily emlék a nemzeti összetartozás és összetartás egy-egy erős láncz­ szeme. A mellszobor e sugár­oszlop tetején arról tanúskodik, hogy mi mindnyájan egyesültünk azon kettős szeretetben, mely Kölcseyt egész pályáján lelkesítette : a haza és az igazság szeretetében,­­­­s ha e kettős szeretet Veszta­ lángját szivünkben se a kö­­rülzúgó viharok által kioltani, se magunk renyhesége­Nem szép és igaz-e ez mind; de ki ne érezné, hogy még sem költői. Ezen józanság úgy levonja verseit a költőibb fel­­lengésből, mint a napraforgót az esőcseppek súlya. Innen van, hogy míg lyrájában csak itt-ott talá­lunk sikerültebbet, péld­­a Il­ik népdal, addig költői elbeszélései, hol tárgyilagosabb lehet, eléggé érdekesen folynak, bárha egy már letűnt irodalmi korra emlékez­tetnek is. Technikájában a rímek kezelése sokszor a falusi kovácsot juttatja eszünkbe, a­ki inkább arra néz, hogy jól összeüthessen valamit, mint a csínra és finomságra. Ilyen a „Hozzá“ czímű versben az „elszakasztott“ és a „juttasztott“. Szerző még egy erénye, melyről nem emlékez­tünk, azon nagy figyelem és kegyelet, melylyel minden iránt, a­mi a hazában csak némileg feltűnőbb, akár sze­mély, akár esemény, — viseltetik. Nincs talán valame­­nyire érdemesünk, a­kiről lantja megfeledkezett volna, és ezt oly túl-lelkiismeretesen megvigyázta, hogy még csekélységünket is megéneklésre méltatá. S hogy főhibáját se hallgassuk el, ez szerénysé­ge. Neki nem lett volna szabad verseivel a Kisfaludy Sándorok korán túl oly sokáig késnie. B. Gyula: Napi újdonságok. 10 cs. k. Apostoli Felsége Buniczon Horvátországban a Corbavia völgyben, azon helyen, a hol Laudon tábornagy mint kapitány vezéri tanulmányai­nak élt és két gyermekét elveszté, egy a Laudon korá­ban fenállt ősrégi kápolna helyén az elhunyt hadvezér emlékére templomot építtetett, mely a sinczi püspök által a napokban szentelteték föl. E vidéken egy tölgy­erdő van, mely máig is Laudon-erdőnek neveztetik, s melyet ottani tartózkodása emlékére ő maga telepitett, tábor alakjában. — Rainer Föherczeg Ur Ő cs. Fensége sept. 29-én délelőtt 0 cs. kir. Apostoli Felségét képviselve, magán-audientiákat adott.­tt — Rainer Föherczeg Ur Ő cs. Fensége, mint az austriai cs. kir. művészeti s ipar-muzeum protectora, Moser Emil akadémiai festészt s rajz-tanárt a budai német fő­reáliskolánál s a pesti kereskedelmi akadé­miánál, a muzeum levelezőjévé nevezte ki . Említve volt a lapokban, hogy O cs.­s Apest, királyi Felsége a dicső emlékezetű Mária Terézia Csá­szárné és királyné által 1764. évben alapított szent­ István-rend százados ünnepélyének dicsőítése tekinte­téből, ezen kitűnő rendnek alapítására vonatkozó em­lék­könyvnek kiadását legkegyelmesebben engede­-t­dl-A«Aan­ 1\/T.v»il» no..- nn r\ irAniMn nr»n«lind­rr_ tett igen díszes kiállitású munkálat ezen rend alapítá­sának hiteles történetét tartalmazza és ennélfogva úgy a magy. kir. helytartótanácsot, valamint a magyar tu­dományos társaságot, nem különben az egyetemet és múzeumot méltán érdekelheti, a magyar kir. Sz.István­­rend kanczellárja gróf Zichy Hermann ö­nuga, az em­litett könyvnek négy díszpéldányát királyi helytartó ö­nmgához oly megkereséssel küldé meg, miszerint ezek­nek egy-egy példányát a nevezett magyar kir. kor­mányszéknek s honi királyi intézeteknek átadatni szí­veskedjék , a mi, mint értesültünk, már meg is történt. * A hazai festőművészetre öröm­hír azon bocsátvány, mely a „P. B.“ szerint a nm. m. k. helytartótanácstól Pest városához érkezett s mely­ben a város értesittetik, miszerint a m. államministe­­rium elhatározta, itteni festész L­á­­­z ur által 1800 ft tiszteletdijért egy festvényt készittetni, mely a pesti re­­doutépület lépcsőcsarnokát fogná díszesíteni. A város­tanács, írja a nevezett lap, a m. államministérium ez óhajtását teljesítendő, azonnal megtévő a foganatosítás­ra szükséges lépéseket. — Mától fogva a marhahús a pesti mészárszékek­ben leszállított áron, tudniillik 20 - 18 krajczáron fog vágatni. * D. V­a­­­s­z József elhunyt adv. ágens alapít­ványából tíz ösztöndíj jött üresedésbe évi 300 ft élve­zettel. Igényt a bécsi egyetem jog- és államtudományi osztályának magyar hallgatói tarthatnak reá. Az ösztön­díjasok kötelezve vannak a magyar magán- és állam­­jogbeli előadásokat hallgatni. * Báró B­e­a­s­t­k. szász államminister ur ő excja Bécsbe érkezett. ^Reményi honi idézése alatt, mint értesü­lünk, hangversenyt fog rendezni valamely jótékony czélra. * K­e­r­t­é­s­z József egy hozzánk is beküldött ügyleti leveléből értjük, hogy nyomdáját az „István fő­herczeg“ szállodából a városháztérre 3. sz. a. ház má­sodik udvarába tette át. Ennélfogva a nála megjelenő lapok — a többi közt a „Nefelejts“ kiadó-hivatala is ide jön áthelyezve. *A Lajtos ur által szervezett második dal­noktársulat, mint tegnap is emlitek, igen mostohán része­sül azon szerencsében, mely másik testvérének a „Kom­­lóbeli“-nek jutott. Miután az első magyar dalnoktársu­lat alapítása körüli érdem Lajtos úré és aequalis divi­­sio non conturbat fratres — óhajtandó volna, hogy e két társulat vagy összeforrna és szövetkezve folytatná működését, vagy legalább fölváltva működnék a Komló helyiségeiben, mely mindenesetre sokkal előnyösb hely ily produktiókra mint a távolabb kieső Beleznay. *A budai népszínház tegnap és ma zárva lesz. Ezen két nap alatt a szinház belsejében né m­»t (r­rrnnk­ A !»T*Am nldíl.l-7­lrt­székei, úgy a második sorbeli körszékek cassáltatni fog­nak, hogy a földszint újra felszabadittathassék. A hely­árak átalában lejebb szállíttatnak és a földszint mellett még egy második földszint is nyittatik 30 kr beme­nettel. A hó utolsó két napján a kedvencz Dunanan apó hozatott ismét színre. A régi gárdából Simonyi és Szi­lágyi maradtak, a többi szerep más kezekbe került. Patroclust Partényi adja, azonban nem az a kedves el­kényeztetett rézöntő fiú mint előde Vincze. Lespengot Tóth Jenő,­­ elég jól énekel, de az álarczosdi jelenet­ben nem találja el azt a mulattató hamis pathost mint Szép, midőn e szavakat mondja : meggyaláztad húgo­mat, atyám leányát! — Rudas Józsa k. a., ki mint ven­dég szivességből énekelte a párisi varrónőt, első ízben annyira félt, hogy sem csinos hangját nem használhatta eléggé, mozdulatai pedig úgyszólván megfagytak. Má­sod ízben hasonlíthatlanul sikerültebben játszott, be­szélt és énekelt , úgy hogy egy dalát zajos kívánatra ismételnie kellett. Közönség első ízben nagy számmal. * S a h­r igazgató még e hó folytán megkezdi előadásait jeles lovarműtársaságával Pesten egy külön e czélra a régi füvészkertben épülő lovarkörben. * L­a­m­p­e­l Róbertnél Pesten épen most jelent meg K­a­s­s­a­y Adolftól egy jogi vélemény, a t­ör­vény­kez­ési szabályok végrende­leteket illető 6-dik §-a fölött. Mivel ép e pillanatban több örökségi per várja a magas udvari kanczellária részéről ezen paragraphus magyarázatát, ezen röpirat jogi körökben méltó figyelmet gerjeszthet. Ára a röpiratnak 20 kr, a czime pedig : Az ausz­triai törvények alatt kelt végrendeletek érvényessége, fejtegette K­a­s­s­a­y Adolf. — Érdekes expeditiót készítenek most Francziaországban elő. Ez magán­eszközökből kelet­kezvén, a kormány jóváhagyását is megnyerte. Czélja Ragnan kapitány vezetése alatt a Niger folyón fölha­józni s Afrika belsejét beutazni. A tengerészminister Chasseloup-Laubat a császár külön parancsára 8 vontcsövű ágyút s az expeditio egész tartamára a szük­séges lőszert szolgáltatja Ragnan kapitány rendelkezé­sére. Ez vett egy goulettet s fölszerelte azt úgy, hogy tenger- s harczképes lett; továbbá bérelt egy kereske­­dőhajót s visz magával 4 ágyunaszádot, hogy ezeket a sekélyesb vizeken használhassa, hol a hajó nem alkal­mazható. Társa egy volt tengerésztiszt, épen most to­­borz tudósokat, rajzolókat, művészeket s ellátja magát mindennemű árukkal a cserekereskedésre. Ez expedi­tio katonai csapatja Gerard kapitány, volt zuáv tiszt vezénylete alá rendeltetik, s remélik, hogy kedvező siker fogja az expeditiót koronázni, melynek felszere­lésére semmit sem mulasztanak el. * Ma, October elsején reg. 9 órakor fog az egyetem kisebb dísztermében az útánválasztott egyetemi hatóságok­­ ünnepélyes beiktatása, October 5-én pedig reggeli 10­­ órakor a „Veni Sancte“ és ennek végezte után az egye­tem nagy dísztermében az ünnepélyes megnyitó beszéd, ezúttal dr. Laubhaimer Ferencz e. i. hittankari dékán által megtartatni. * A postahivatal költözésére nézve a „P.L.“ hiteles forrásból értesül, miszerint a nádor utczai 6 sz. előbb a Marczibányi Lajos-féle tömeghez tartozó ház tulajdonosa, s a pesti cs. k. postaigazgatóság közt foly­tatott alkudozások végkép félbeszakadtak. 11 Az első nyilvános tornacsar­nokban (Józsefváros ötpacsirta utcza 3. sz. a.) a téli tornázás október 3-án kezdődik. A csarnok, mely kivált felnőttek számára van berendezve, egész télen át füttetik. Ajánlható a tornázás, mint a testi és szellemi egészség leghathatósb előmozdító eszköze, leginkább oly férfiaknak, kik ülő életmódot folytatnak és szellemi­leg sokat foglalkoznak. A tornázás magyar és német tan­utasítványok mellett foly. Felnőttek ünnep-és vasár­nap kivételével naponkint este 6-tól 9-ig tornáznak. A fizetési feltételek: hetenkint háromszori tornázásért belépti­ dijképen egyszer mindenkorra három forint s azonkívül havonkint ötven krajczárnyi járulék. * A pesti városháznál tegnapelőtt tartott árlejtés­nél az ősz-utcza csatornázását Sohr Antal építész 16%% árleengedéssel, a városi bognár-munkák szállítását Búzás Károly 6% engedménynyel, s a fazekas-munkák készítését Nothhaft József 5% engedménynyel vállalta el, — Pán József pesti építész és Schossberger Zsig­­mond vegyész egy „Anticausticum“ nevezetű sajátsá­gos szerre vonatkozó találmányra nyertek három évre terjedő kizáró szabadalmat, mely mindennemű fa és egyéb éghető anyagoknak meggyulladás s elégés elleni biztositását eszközli. A szer igen olcsónak s min­dennemű éghető anyagból készült építményekre czél­­szerüen használhatónak mondatik, a farészek tudniillik ez anyaggal bevonatván, tüzmentes állapotba jutnak. — Egy másik érdekes találmányra Lindler J. R. szintén pesti lakos nyert két évi kizáró szabadalmat. Ez tudni­illik oly készüléket talált föl, melylyel a gyárak s szóval nagyobb helyiségek világítására könnyen s nagy költség nélkül légszeszt lehet előállítani. A Londoni sürgöny szerint — sept. 26-tól — az esküdtszék B r i­g­g M. ur meggyilkoltatása tár­gyában, vád emelését határozta el Müller ellen, szántszándékos gyilkosság alapján.­­ Nógrád megye egykori alispánja S­r­é­t­e­r László meghalt. — Staffenberger János pesti polgár arczképe a pesti Josefinum-árvaház helységeiben holnap (vasár­nap) reggeli 10 órakor fog ünnepélyesen felfüggesz­­tetni. dör elaludni nem engedjük, bizonyára teljesül a dal­nok jóslata: Egy szép hon támad fel, Mely lelket tölt, mely szivet ráz Neve zengésivel. Könyvtári czímm­u­tató. A t. közönségnek, különösen a m. kir. egyetemi könyvtár látogatóinak van szerencsém jelenteni, hogy eme vállalatom: „Ciimmutató a m. kir. egyetemi könyvtárban létező összes magyar és franczia, s a jelen században nyomatott német s latin könyvekhez“, — mind a négy nyelven sajtó alá készen áll, s következő cso­portokra oszlik: Első főcsoport. (Leginkább a teste és anyagi jóllétet érdeklő munkák czimei). I. Csoport: 1. Orvosi tudományok; 2. Egészségtan. — II. Csop.: I. Termé­szetrajz; 2. Földtan; 3. Természettan. —III. Cs.: I. Gazdászat; 2. Ipar; 3. Géptan; 4. Kézműtan; 5. Keres­kedelem ; 6. Hadtan. Második főcsoport. (Az elme, értelem tökélyesbitését főczélul vevő munkák). IV. Csoport: 1. Bölcsészet; 2. Mennyiségtan. — V. Csop.: 1. Nyel­vészet ; 2. Szótár; 3. Irodalom; 4. Könyvtár. — VI. Csop. 1. Philologia; 2. Régi (különösen remek irók); 3. Régészet. Harmadik főcsoport. (Kiváltkép a ke­délyt, szivet érdeklő művek czimei). VII. Csoport: 1. Széptan; 2. Szépirodalom ; 3. Művészet. Negyedik főcsoport. (Főleg az akarat tökélyesbítésére vonatkozó művek). VIII. Csoport: Vallás...— IX. Csop.: Jog. Ötödik főcsoport. (Az ember vala­mennyi, vagy egynél több tehetsége­s érdeke körül forgolódó művek czimei). X. Csoport: 1. Nevelés; 2. Ifjúsági iratok (elkülönözve csupán magyarul); 3. Művelődés; 4. Társas élet. — XI. ,Cs. Országlattan (polit. tudományok. — XII. Cs. I. Államisme (statis­tical; 2. Földleírás; 3. Utazás; 4. Földkép. — XIII. Csop.: Történelem. — XIV. Csop.: 1. Életleirás; 2. Halotti beszédek (csupán magyarul); 3. Népisme; 4. Jfezisme; 5. Czimertan; 6. Oklevéltan; 7. Kortan; 8. Éremtan. — XV. Cs.: 1. Ismerettárak; 2. Vegyes mun­kák ; 3. Hírlapok s vegyes tartalmú időszaki iratok; 4. Keleti dolgok; 5. Naptár. Azonban, hogy e czímgyűjtemény saj­tó útján megjelenhessék, arra —eddigi saj­nos tapasztalások szerint — csupán egy új va­gyon főn, t. i. az említett könyvtárt, látoga­tóinak részvétel őket érdekelvén a do­­log leginkább. Nemcsak előfizetéseket fogadok pedig el, hanem aláírásokat is, később, a munka átvétele­kor, történendő fizetés mellett. A fennebbi 15 czímcsoport úgy lévén összeállítva, hogy egy-egy közülök mintegy 4 nyomott ívet képe­­zend, 2 árát mindenik csoportnak, 10 krt számítva egy ivre, 40 krban állapítottam meg. S lehet bármelyik vagy bármennyi csoportra megrendelést tenni. Azon rész, melyre a megrendelések kellő száma (legalább 300) beérkezendik, legott nyomás alá fog bocsáttatni. 10 egyszerre megrendelt példány után szokott tisztelet­példány adatik. A megrondo rocks a dlV/ideo cooUn­g hozzám egyetemi könyvtárba, vagy alulirt szállásomra (bérmentesen) intézendők. Pest, sept. 25. 1864. Márki József tudor, m. kir. egyetemi könyvtártiszt, (Lakás: kecskeméti­ utcza, 5 sz.).) Külföld, ANGOLORSZÁG. Az angol lapok főleg a fran­­czia-olasz egyezmény által előállított új helyzettel fog­.) E sorok fölvételére egyéb lapjaink­­, szerkesztőségei is bizalommal kéretnek u­ralkodnak. A „Times“ az egyezményt az olaszokra nézve igen kedvezőnek tekinti. A pápa párthívei — úgymond — elvesztendik azon reményüket, miszerint az olasz forradalom győzelme előtt a helyzet fölött ural­kodni fognak. A jelen helyzet nem elégíti ugyan ki őket, azonban mégis azt, valami roszabbtól félvén, fönntartották volna. A pápai kormány most inkább föl­­fogandja a kibékülés szükségét, mint azon időben, mi­dőn az franczia szuronyok által oltalmaztatott. A „M. Herald“ azt állítja, hogy az olasz király semmi esetre sem harczolhat Rómában a forradalom ellen. Az angol lap továbbá azt állítja, hogy a pápa er­kölcsi tekintélye világi hatalmának elvesztése által csak nyerni fog. A „Daily News“ szerint az, miszerint az olasz ki­rály a 4­5-ki szerződés által kötelezi magát, Rómáról, mint fővárosról lemondani, az olaszokra nézve kemény megpróbáltatás ugyan, azonban mégis azok mindent remélhetnek az időtől, ha egyetértők maradnak. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Párisból sept. 28-ról távirják, R­o­u­l­a­n­d bank-igazgatóvá fog kineveztetni. Hogy az eddigi bank-igazgató, V­u­i­­t­r­y az állam­tanács elnökévé leend, ezt most a „Pa­­trie“ is megerősíti. A pápa a franczia-olasz egyezményt — mint a „Pr.“-nek távirják — főleg ama föltételek miatt veti el, melyek a római állam­adósságnak a hajdani pápai tartományokra eső részének Olaszország általi átvéte­lére vonatkoznak, mivel ebben az olasz királyság elis­merése feküdnék. B­a­r­r­o­t , madridi franczia követ, csütörtökön visszatért állomására. Másrészről B­u­­­w­e­r , kon­stantinápolyi angol követ, Párisba érkezett, miután Szerbiát s a Dunafejedelemségeket meglátogató. A „Pr.“ párisi távirata szerint, Izabella ki­rálynőnek azon levele, mely a franczia csapatok Rómá­ból kivonulása esetére, a pápa számára spanyol csapa­tokat ajánl föl, koholmány. Merode pápai hadügyminiszer, s Talbot angol főpap s a pápa kamarása, sept. 26-kán Marseille­­ből Civita-Vecchiába indultak. Algírból 23-ról kelt tudósítások constatirozzák, hogy M­a­c-M­a­h­o­n tábornagy 22-kén Oránba in­dult el. A „Patrie“ közölvén a „Nordd. Alig. Zig“ után B­i­s­m­a­r­k aug. 31 -ről kelt, Russell grófhoz válaszul intézett sürgönyének tartalmát, mit már isme­rünk, — saját berlini levelezője után hozzáteszi, misze­rint Bismark ama sürgönyben ezen vita bezáratása iránti óhajtását fejezi ki. Párisban azon hít szárnyal, hogy 500 milliónyi kölcsön fölvételéről van szó, s hogy F­o­u­l­d — ki nem helyesli ezen pénzügyi erőfeszítést — ismét be­adta lemondását. Utódául B­é­h­i­c-et emlegetik. To­vábbá azt is hírlik, hogy Chasselou­p-L­a­u­b­a­t — a mostani­­tengerészeti miniszer — veendi át a bel­ügyi tárczát. OLASZORSZÁG. Mint Turinból sept. 28-ról táv­irják, a hivatalos lap jelenti, mikép a parliament meg­nyitása oct. 24-re halasztatott el, hogy így az uj kabinet megalakulására idő engedtessék. Ezen megalakulásra vonatkozólag most azt jelentik, hogy Lanza, Sella S rétiül null kii­druzuttail ulfoquilulls, a fölajánlott ministeri tárczákat, s La Marmorával együtt 26-kan már birtokukba vevék illető ministeriumaikat; ellenben a többiek részéről, kik tárczával kínáltattak meg, az elfogadás még kétséges. Egyébiránt sept. 27-ről kelt tudósítások szerint, Turinban a nyugalom újabban nem háboríttatott meg. Ricasoli megérkezett, Nigra még nem utazott el. A 21 - 22-ki gyászos napokban megsebesült egyének a kórházban a király egyik hadsegéde által megláto­­gattattak, s a király nevében pénzbeli segélyzés oszta­tott ki köztük. A „Diritto“ folyvást hevesen kikel a franczia-olasz egyezmény ellen, s azon hírt terjeszti, hogy több turini lakosok a lemondott ministerek vád alá helyezését ki­­vánták. A többi lapok helyeslik La M­armor­á­­n­a­k minister­elnökké s külügyministerré kinevezte­­tését. A turini község­ tanács f. hó 25-diki üléséről a „Stampa“ következő adatokat közöl: A polgármester jelenté, hogy a királytól egy köz­lést kapott, az azelőtti napon hozott határozatokra vo­natkozólag. Erre fölolvastatott azon felirati terv, mely a Francziaországgali egyezmény titkos záradékára vo­natkozólag fog a kormányhoz intéztetni. T­e­c­c­h­­­o annál szükségesebbnek tartja a kérdéses okiratot, mi­vel a részakaratúak azt kívánnák elhitetni, hogy a tu­rini mozgalom tisztán községi volt. Szerinte sürgetőleg szükséges ezen híreket megc­áfolni, hogy így a vidék ismerje a valódi ügyállást, s tudja meg, hogy Turin nem akar egyebet, mint a parliamenti szavazat s a ple­­biscitum végrehajtását. Erre a fölirati terv helybenha­gy­atott. Rómából 24-ről kelt levelek constatirozzák ama mély sensatiót, mit ott a két nap óta tudomásra jutott franczia-olasz egyezmény idézett elő. Bonned­o­­s e bíbornok Riccinek, a pápa kamarásának — ki a franczia követségi palotában szerencsét kivánt neki — ezt válaszold : „Francziaország mindig azt akarta, hogy a pápa a saját souverainitására szükséges méltóság s függetlenség összes világi garantiái által vé­tessék körül. Ekkér akarja ezt — ez iránt nem kétel­kedhetünk — ama dicső fejedelem, kit Francziaország önkényt választott fejedelmévé.“ — A bibornok hozzá­­tevé, miszerint az egyháznak Francziaországbani törté­nelme világosan tanúsítja a sz. atya s Francziaország közti szoros unió szükségét. A tartományi küldöttség f. hó 24-kén a megye­fő­nök által sürgetőleg összehivatván, következő határo­zatokat hozott: 1) A törvény megtartása mellett, a lehető legeré­lyesebb módon gondoskodni kell, a mart. 20-ki szava­zat fönntartásáról, mely Rómát hirdeti ki Olaszország fővárosául; 2) az összes községeket arra kell fölhívni, hogy minden törvényes eszközzel ezen czélra töreked­jenek ; 3) a tartomány addig is 3000 fr.al járul a f. hó 21 s 22-ki események áldozatai javára megnyitott nem­zeti aláíráshoz; 4) jelen határozatok ki fognak nyo­matni, s az összes községekben elterjesztetni. F. hó 25-kén a katonaság nagy része eltávolítta­tott a közterekről. Még csak egyetlen ezred tarta meg­szállva a ministeriumokat, s egy bersaglieri-század volt a questurával szemben fölállítva. A 9 s 16-ik gya­logezredek 24-kén éjjel Turinba érkeztek. A 22-kén megsebesült Colombini ezredes egésségi helyzete megjavult, s az orvosoknak még reményük van őt meg­menthetni. Mint a „Patrie“-nak Turinból 24-ről írják, 22 ,s 23-kán a vasúti közlekedés föl volt függesztve, nehogy a genuai s milánói cselekvő­ párt exaltált tagjai a vá­rosba jöhessenek, kik bizonyosan az izgatók csoportjá­hoz csatlakoztak Voltra. 6 23-ban a ministerium szét­­oszlatása előtt, P­e­r­u­z­z­i egy kiáltványt szerkesz­tett, hogy a közbiztonsági őr­századok szétoszlatását jelentse; azonban a nép letépte a kiragasztott első pél­dányokat. A san-mauriziói tábor fölállítása miatt csak csekély számú katonaság volt a városban, s ez az oka, hogy az események oly gyászos jellemet ölthettek ; na­gyik­ooáma katonák jelenléte b­izonyosa­n meggátolta volna az összeütközést. Jelenleg Turinban 18,000 főnyi haderő van; nem csak a san-mauriziói, hanem a sommai táborból is érkeztek oda csapatok. A bizalom már las­­san kint visszatér, s a boltok újra nyitvák. A Turinban lévő követek s­zenatorok, Pareto marquis elnök­lete alatt ülést tartván, a néphez egy fölhívást intéztek, mely sokat tett a kedélyek csillapítására. Turinban m. hó 24-kén mintegy húsz hulla — nő és gyermek — volt a St. Giovanni-kórházban szemlére kitéve, hogy rokonaik megismerhessék. Midőn néhány ember kiáltá: „Vogliamo vederli!“ (Látni akarjuk őket), ez elégséges volt arra, hogy egy ezred kiszegzett szuronyokkal vonuljon a kórház elé. Victor Emanuel

Next