Sürgöny, 1864. december (4. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-08 / 281. szám
381. sz. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Cyőri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cg. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. i 11 i mi-----------1....ri~iiimni a*.................. IV.Kgázi hirdetés^I : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Marien Ottó; Hamburg-Altenában Hannenalero és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Ellgen és Fort uraknál. Buda Pest. Csütörtök, december 8. 1864. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre....................5 * Negyedévről . . . 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Tegnapi számunk hivatalos rovatában az alábbi két kinevezés hibásan lévén közölve, azokat kiigazítva újra közöljük : Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi dec. 2-ről kelt legfelsőbb határozatával, dálnoki Teleky Lajos rendelkezés alatti helytartósági tanácsost, Bénárd Lajos ministeri titkárt az államministeriumban, *# Hegedűs Lajos Candid udvari titkárt a magyar kir. udv. kanczelláriánál, valóságos helytartósági tanácsosokká, ez utóbbit extra statum, a magyar kir. helytartótanácsnál legkegyelmesebben kinevezni,a Fehérmegye kormányzatával, kir. biztosi minőségben megbizatott Grad vohl Ede rendelkezés alatti első megyei biztost, dijelengedés mellett, helytartósági tanácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott A magyar kir. udv. kanczellária Farkas Jenő udvari segédfogalmazót valóságos udv. fogalmazóvá extra statum s Kmoskó Bélát, a magyar királyi helytartótanács fogalmazó-gyakornokát, valóságos udv. segédfogalmazóvá extra statum, ugyanazon Aidvari hatóságnál kinevezte. Vasmegye főispáni helytartója a hegyháti járásbeli szolgabirói állomásra Laky Ferenczet nevezte ki. A nagyvárad-budai cs. kir. pénzügyigazgatósági osztály Drescher Tamást, a szegedi cs.kir. kerületi pénzügyigazgatóság ideiglenes hivatali tisztjét III. osztályú ideiglenes tisztté a szegedi cs. kir. gyűjtőpénztárnál és Bobics Károlyt, ugyanazon pénztár segédjét III. oszt. ideiglenes tisztté a pesti cs. kir. gyűjtőpénztárnál kinevezte. Vonatkozással a f. évi nov. 8-ról kelt hirdetmény 15. §-ára, köztudomásra juttatik, hogy a 25.000,000 ftnyi kölcsön-aláírás kibocsátása f. évi dec. 7-én fog megkezdődni. Bécs, dec. 6-án 1864. A cs. k. pénzügyministeriumtól. A keleti marhavész behurczolásának meggátlása tekintetéből a prágai cs. kir. helytartóság a szarvasmarhák és juhoknak Csehországba való hajtását vagy szállítását, továbbá nyers hús, fris csontok, olvasztatlan fagygyu, fris bőrök, szarvak és körmöknek az egész birodalombéli bevitelét megtiltotta és csupán olvasztott fagygyu, kiszárított oly csontok, bőrök és körmök bevitelét engedte meg, melyekről hiteles igazolványnyal bizonyittatik, mikép azok vészmentes helyről hozattak. Temes- és Torontál megye több helységeiben uralkodó keleti marhavész miatt a Temesvárott f. é. december hó 17-én és következő napjain megtartandott országos marhavásár betiltatott. Változások a cs. k. hadseregben Kineveztettek: trebienani Kopfinger Jenő őrnagy a főszállásmesteri törzsnél, b. Hess tábornagy szárnyhadsegédévé, a 9. sz. gr. Hartmann-gyalog-ezrednek rang-létszámába beosztással; bocken beírni Bockenheimer Ferencz első osztályu százados, az 57. sz. mecklenburgschwerini nagyherczeg-gyalog-ezred rang-létszámában, őrnaggyá a hadseregben, s a lembergi katonai élelmezési raktár ellenőrévé; dr. Dworski József másod-osztályú főtörzsorvos, s helyőrségi főorvos Velenczében, első-osztályu főtörzs-orvossá, s egésségügyi előadóvá a zárai országos főhadiparancsnokságnál, valamint a katonai egésségügyi bizottmány rendkívüli tagjává. Nyugdíjaztattak: Qeulin János ezredes s a 14. sz. tüzérszer-parancsnokság parancsnoka, érdemlett nyugalomba; a következő őrnagyok : Neckermann Raimund, a 48. sz. Ernő Főherczeg gyalog-ezredben, és Tempus Ferdinánd a hadseregben, s a lembergi katonai élelmezési raktár ellenőre. NEMHIVATALOS RÉSZ. Birodalmi tanács. A követek házának ülése (dec. 6-án.) A mai ülés ismét nagyon látogatott volt. A jegyzőkönyv és némely beadványok felolvasása után K. Burger tengerészminister emelt szót s a mexikói önkénteseknek a Bolivian gőzösön elszállíttatása módja iránt Bachofen és társai által tett interpellátióra válaszol. A minister megjegyzi, miszerint az Austriában toborzott mexikói önkéntes testületnek elszállítása egy Párisban a mexikói kormány s a Société transatlantique közt kötött egyezmény szerint eszközöltetik. A franczia kormány által segélylyel ellátott Société eszközli ezen elhajózást is s az erre nézve kötött egyezménynek alapjául a franczia kormány által saját csapatszállítmányaira nézve megszabott feltételek szolgáltak. 4-ik osztályú utasok, azaz: katonák, a fedélzeten rendesen olykér szállíttatnak , hogy az utasok fele a középső fedélzeten helyeztetik el. A mexikói csapatszállításokra nézve azonban kiköttetett , azon intézkedés létetett, hogy a hajóra szállított legénységnek mindig kétharmada, egész háromnegyede egyszerre helyeztessék fedélzet alá. Mielőtt a szerződés megköttetett, a szállításra rendelt hajókat egy külön bizottmány,melyhez a mexi kói követség kérelmére egy austriai tengerésztiszt s egy császári mérnök, valamint egy franczia biztos adatott, — vizsgálta meg s a szállításra rendelt hajók tökéletesen alkalmasan berendezetteknek s elég tévéseknek találtattak. A térességi viszonyok azoknak felelnek meg, melyek a franczia s angol szabályzatban vannak megállapítva. Mi különösen a Boliviant illeti, úgy találtatott, hogy 1100 egész 1150 embert fogadhat be, amint t. i. az összes tiszti kabinok el vannak vagy nincsenek foglalva. Tényleg azon 1120 ember, belefoglalva a törzsi főtiszteket, szállíttatott ol s azon állítás, hogy „azon hajók túl voltak tömve“, ennélfogva teljesen alaptalannak tűnik föl. Helyes kritériumot ezen körülmény megítélésére nem nyújt a rendes kivándorlási hajókkali egybehasonlítás, melyek többnyire vitorlahajók, s férfiakat és nőket, gyermekeket és öregeket, betegeket és egésségeseket vesznek föl, míg hadiszállítóhajó katonai szolgálathoz szokott férfiaknak van rendeltetve. A miniszer úr megjegyzi továbbá, miszerint a hadiszállításokra rendelt külön berendezett gőzösök egészen megfelelő szellőztetési készülékekkel vannak ellátva, a Mexicóba történő szállítások sokkal veszélytelenebbek is, mint a hátulsó Indiába történők. Semmi kétség, miszerint az expeditio vezetői részéről minden elkövettetett, hogy az kedvező feltételek mellett menjen végbe. Végül megjegyzés excja, miszerint egy mexikói tábornok, ki maga is elhajózott, a rendezéseket tökéletesen czélszerűeknek s kielégítőknek találta, s miszerint ezen illetékes ítélet azáltal is megerősíttetik, hogy a Bolivian gyorsan és szerencsésen érkezett Gibraltárba, hogy oda érve mindenki jól érze magát s az utazás akadálytalanul folytattathatott. Egy második hajó, a Brasilian is elindult néhány nap előtt egy további szállítmánynyal. Penor pénzügyminister : A kormánynál több panasz fordult meg a czukor-iparűzök köréből, nevezetesen abban az irányban, hogy a termelt czukorból nagy készletek kelet hiányában hevernek, s hogy ez okból a cukoriparra jelenleg súlyos nyomás nehezedik. Könynyebbítési eszközül említtetek föl a külföldre nagyobb kivitel lehetségessé tétele. Hogy azonban ez nagyobb mennyiségben történhessék, szükséges, hogy a fizetett adó kárpótlása azon tellértékben, melyben az adó fizettetett, eszközöltessék a kivitelnél. Mint ilyen tökéletes kárpótlás azonban az eddigi törvények által szabályzott bonificatió illetéke nem tekintetett, nevezetesen az idén nem, hol a répa, tekintettel ezen nyár éghajlati viszonyaira,bár nagy mennyiségben, de minőségileg nem jól sikerült, sokkal vizenyősebb, de czukortartalomra szegény volt. Ennélfogva bizonyos mennyiségű czukornak bizonyos mennyiségű répábeli termelési aránya, mely a bonificatió eddigi szabályozásánál alapul szolgált, jelenleg nincs igazolva. Magyarázatul hozzáteszem, hogy a jelenlegi kiviteli bonificatió azon föltevésen alapszik, hogy 12% mázsa répa szükséges egy mázsa nyers czukor termeléséhez. A kormány ezen panaszokat, melyeket épen említek, figyelemre méltóknak találta, mivel egy oly iparágról van szó, mely népgazdászati tekintetben nagy jelentőségű, és melynek tevékenysége nevezetesen a földiparra nézve igen nagy befolyással bír. A kormány tehát nem vél tévedni, ha ezen iparág jelen szükségeit, az idei esztendő sajátos időviszonyait s a termés eredményét tekintetbe véve— a kiviteli bonificatiót 1865-re aránylag fölemeli. Legmagasb felhatalmazás folytán tehát törvényjavaslattal lépek elő, mely által a kiviteli bonificatió a nyers-ezukorra 75 krral, a raffinált ezukorra 92 krral fölemeltetik. Ezen fölemelés megfelel azon föltevésnek, hogy az idén, mint máskor vétethetett, nem i1t mázsa répa, hanem 15% mázsa kívántatik egy mázsa nyers czukor termeléséhez. Midőn ezen törvényjavaslatot átadom, figyelmeztetnem kell, hogy a tárgy különösen sürgős. Ha a czélt, mely szándékoltatik, valóban el akarjuk érni, e rendszabályt azonnal életbe kell léptetni, hogy a ferakmányolt készletek felszabadíttathassanak és külföldre élénkebb kivitel lehetségesíttessék. Annálfogva szabadjon indítványoznom, hogy e kérdés tárgyalásánál az ügyrend szokott formáitól eltérés történjék és a dolog lehetőleg sürgősen tárgyaltassék. Az elnök kijelenti, hogy e tárgy a holnapi ülésben fog napirendre vétetni, midőn annak formaszerinti tárgyalása iránt is a szükségesek el fognak határoztatok Ekkor napirendre kerül a felirati terv 19-ik bekezdése, mely igy szól: „Az 1862-ki államszámadást a ház alkotmányszerű vizsgálat alá fogja venni; de ezen vizsgálat a Felséged meghagyása folytán már rég kilátásba tett miniszerfelelősségi törvény által nyerheti csak valódi jelentőségét, s a követek háza kötelességének tartja, tisztán és határozottan kimondani, hogy e törvény Austria alkotmányos államintézményeinek egyik legsürgősebb kiegészítését képezi.“ Miután előadó dr. Giskra a bizottmány álláspontját indokolta, Demel követ emel szót s említi a kormánynak annak idején adott nyilatkozatát s azon változásokat, melyeken a miniszerfelelősséget illető különböző interpellációk keresztül mentek. A miniszerfelelősségi törvény elvi szükség az alkotmányosság szempontjából s különös szükség Ausztriára nézve. Mert Austriának szüksége van ezen törvényre, hogy az alkotmány valósággá váljék, mond szónok, kimutatni igyekezvén, hogy az adóengedélyezési jogot, mely az alkotmány 10-ik §-a szerint a házat illeti, a 13-ik §-os paralizálja. Tagadják a háznak jogát, az alkotmányt magyarázni; ha miniszerfelelősségi törvény léteznék, más utat követnének, nem fognának többé magyarázni, hanem a kormányt az ő magyarázataiért felelőssé tenni. A házat illeti a kezelés fölötti ellenőrzés is, de miként lehet ellenőrizni ott, hol az ellenőrzendő magát A Mai mitovány miatt lapnak közelebbi a felelősség elöl elvonhatja. Szónok az említett törvényben az egyetlen üdvöt látja az alkotmány keresztülvitelére nézve. Miután még Obert és Mühlfeld követek a miniszerfelelősségi törvény behozataláról szóltak, az előadó pedig a szóról lemondott, szavazásra kerül a dolog s a 19-ik bekezdés nagy többséggel elfogadtatik. Ezután a 20 és 21-ik bekezdés kerül tárgyalás alá. Ezek igy szólnak: „Azon nehéz szorongattatások, melyek alatt a császárság műipara szenved, nagy részben eltávolithatlan események következményei s nem csekély mértékben növeli azokat a pénzláb ingadozása, a közhitel által igénybe vett tőkének a nemzetgazdaság minden ágaira nézve bekövetkezett megdrágulása, továbbá a bizonytalanság, melyben Austriának kereskedelmi politikája Németország egyéb államaival szemben hoszszas idő óta, s főleg tekintettel az 1853. évi szerződés közel megszűnésére létezik. „A képviselőháznak tehát sajnálnia kell, hogy Felséged kormánya még mindig nincsen azon helyzetben, miszerint előterjeszthetné az e kérdés felett tartott alkudozások eredményét. Mindazonáltal azon reménynek adjuk át magunkat, hogy ama nagy hátrányokat, melyek az eddigi alkudozások sikeretlenségéből a kereskedelmi politika terén, az osztrák érdekekre háromolnak, s ezeket jövendőre is fenyegetik, a vámtörvényhozásban kilátásba tett változtatások meg fogják kevesbíteni. Erőteljesebb megóvásban s előserélésben azonban a nemzetgazdasági érdekek csak az eddig az államszervezetben hiányzó egységes vezetés által fognak részesülni.“ Az előadó dr. Gskra hangsúlyt helyez a népgazdászati ügyek egységes vezetésének szükségére, s azt mondja, hogy őppen nem csodálkozik rajta, mikép a kereskedelmi minister ezen ministérium jelen szervezete mellett, nem léphet föl erélyesen reformálva. Ezen bekezdéshez bejegyezvék : ellene : Winterstein; mellette : Skene s b. Riese. Winterstein először is az iránt emel panaszt, hogy a kormány nem felelt meg a kék könyv előterjesztése iránt a múlt évben kifejezett óhajtásnak, amiért is ő a kormány népgazdászati politikáját csupán a sikerből ítélheti meg. A német kereskedelmi kérdésre térve az szónoka azt mondja, hogy ő nem tagadhatja meg elismerését a kormány magatartásától, a franczia-porosz kereskedelmi szerződés megkötése óta, mely magatartás az 1862. jul. 10-ki körjegyzékben talált ki- L-jezésre. A kereskedelmi kérdésbeni porosz magatartás keserű birálata után szónok azt mondja, hogy a kereskedelem teréni jelen elszigeteltségünknek annak belátására kell bennünket juttatnia, mikép nekünk épen csak saját érdekeinket kell szem előtt tartanunk, s mikép termelőink s fogyasztóink az egyedüli tényezők, melyekre tekintettel kell lennünk. Szónok lehetségesnek tartja, alkalmas vámrendszer által odajuthatni el,hogy a velünk szomszéd államok annak szükségét érezzék, mikép maguk kezdjék meg újra a vámtárgyalást. A Franczia- Angolországgali kereskedelmi szerződések kötésének eszméjét tárgyalva szónok, úgy találja, hogy abból kevés előny hárul ránk. Nyers terményeink ott mindig vám nélkül, vagy igen csekély vám mellett bebocsáttatásra találandnak, ez iránt a természet , a viszonyok gondoskodtak, a többi kivitel pedig olynemű, hogy nem lenne érdemes azért áldozatokat hozni, miket pedig Francziaországgal szemben hozni kellene. Ezért szónok is egy teremtő szellemű kereskedelmi minister szükségére utal; az Austria kimerithetlen segély forrásairól! tétel mindaddig puszta phrasis maradandómig azon egyén föl nem találtatik, ki a kincsek fölemeléséhez ért. Ő csupán azért jegyeztete be magát e bekezdés ellen, mivel ő azon nézetben van, hogy ezen bekezdés, mely a birodalom anyagi „szükségét tárgyalja, nagyon messze hátra van téve. Ő ezen bekezdésnek a felirat elején óhajt helyet. (Derültség). Skene fájlalja, hogy az állam súlypontját nem benn, hanem kívül keresik, s hogy a kereskedelmi politika a külpolitika uszályhordozója. Ő részletesen rajzolja a földmivelés viszonyait, s mindazon csapásokat, melyek az ipart a legújabb időben sújták, melyekért ő nem teheti egyedül a kormányt felelőssé. B. Riese-Stallburg a pénzviszonyoknak az ipar s mezőgazdaságiai befolyásáról szól. Ő cselédtörvényt, mezővédelmi, s erdőtörvényt kíván, s a Dunaszabályzás szükségéről, s abból az országra hárulandó előnyökről beszél. Egy teherszállítási törvény is szükséges a vasutakkal szemben, a tarifatételek önkényes fölemelésének meggátlása végett. A kereskedelmi ministérium vezetője, Kalchsberg. Mind a fölirati terv tartalma, mind a tárgyalás folytában, nyilatkozatok adása végett ismételve nyilvánult fölszólítás szót emelni kényszerünek. A fölirati terv 21-dik bekezdése fájlalja a vámügyben eddig folyt tárgyalások sikeretlenségét. Meg kell jegyeznem, hogy a kormány tökéletesen osztja az ama szakaszban az iránt kifejezett sajnálatot, miszerint alkudozásaiban nem érhető el azt, mire teljesen föl volt jogosítva, mire öt érdeket hívák föl, s mire et a birodalom becsülete, méltósága, s hatalmi állása kötelező. A szövetségjogi állás, s annak továbbképzése volt az, mit a kormány mindenek előtt megőrzendőnek hitt. Az azt hívé, hogy ez iránt nem csak öszhangzásban van azzal, mi a fölirati tervben foglaltatik, hanem arról is meg volt győződve, hogy mindazokkal öszhangzásban van, kik Austria s Németország együttműködését európai szükségnek nyilvánítják, s azt Austria érdekeire nézve különösen nélkülözhetlennek ismerik föl. Ezen öszhangzásnak nem szabad csupán a harcztérre szorítkoznia; annak a tudomány s művészet dicscsarnokában is föl kell találtatnia, valamint az emberi ipar terén, r az emberi szorgalom piacán is. Azonban, ha ezen siker-hiányok a kormány megrovására bányásztatnak ki, azon kérdés merül föl, ha váljon minden siker-hiány, mint olyan, méltó megrovást érdemel-e. Úgy hiszem, ha a sikert - mint ez más alkotnált uralható, a bú 10-én jelenk meg, makkal történt — bármily nagy legyen is az, nem tarták irányadónak, s azon okok bírálatába bocsátkoznak, melyekből ezen sikerek eredtek: az igazság kívánja, hogy azon kérdést is föltegyük magunkban, ha vájjon mik voltak ezen sikerhiány okai ? Mindazoknak, kik némi elfogulatlansággal s nyugalommal kisérték ezen kereskedelmi-politikai phasisok folyamát, be kellene vallaniok, hogy nem Austria az, mely ezen ügyben netalán támadólag, vagy szövetségeseket keresve járt el, hanem a porosz-franczia kereskedelmi szerződés volt az, mely Austria elé dobatott mint keztyű, s melynek értelmes hordereje iránt alig lehetett valaki kétségben. Azon vád, hogy a kormány ezen szerződés által meglepetett, igazolatlan, mivel az Austria háta mögött, annak kikerülésével köttetett ugyan, de mégsem lehet arról szó, hogy az által a kormány a szó saját értelmében meglepetett volna. Austria ezen szerződésre az 1862. júl. 10-ki javaslatokkal válaszolt. Az ezen javaslatokban Poroszországnak tett ajánlat komolyan volt értve, az nem puszta sakkhúzás volt, mivel Austria nem ismeri félre, hogy minő áldozatok szabatnak ilynemű vámegyesülés által Austria iparosaira. De Austria kormánya az áldozat készségére számított, mivel abban bízott, hogy a feladat nagyságát s a czél horderejét, melyről szó van, tökéletesen elismerendik. Ezen előfeltevésben az lényegileg nem is találta magát megcsalva. Hogy miért vettettek el ezen javaslatok, nézetem szerint senki előtt sem lehetett kétséges. Mivel itt valóban nem néhány magasabb vagy alacsonyabb vámról volt szó, másrészről oly, nemzedékek óta czélba vett nagy politikai érdekekről volt szó, miket föladni aligha lennénk többé hajlandók. Tehát a harertér már elettől fogva lényegesen különböző volt a két fél közt, s az ellenfélre kedvező, mivel ott most egy, már nemzedékek által kiképzett phalanx állott, mely saját czéljára már 30 éven át előre dolgozott, Austria pedig kénytelen volt, csak újabb segély által, mit hosszú és foederalistikus uton lehetett megalakitni, erősbitni magát, hogy így beléphessen a harczba. Valamely heves vérű egyénnek ugyan eszébe juthatna azon kérdést intézni a kormányhoz, hogy miért nem harcolt az erélyesen a nehézségek ellen, s miért nem nyilvánított fenyegetéseket e tekintetben. Úgy hiszem, ezen házban senki sem helyeselt volna ilynemű erélyes föllépést, mivel ez nem vezetett volna az óhajtott czélra. Ha talán valaki azt kérdené, hogy miért nem vézetett a franczia-porosz szerződés egy netaláni egyezkedés alapjául, azt kell válaszolnom, hogy ez iparunkra nézve teljesen elfogadhatón volt, s azt tönkre juttatta volna. De ettől eltekintve, úgy hiszem, ki kell mondanom, hogy ezen ajánlat sohasem vezetett volna czélra, mivel nagyobb s nyomatékosabb politikai érdekek voltak azok, melyek a másik részről ezen ajánlatot elfogadhatlannak tüntetők föl. Azon ellenvetésre, miért nem szakított félbe a kormány minden további egyezkedést, miután helyzete ily reménytelen volt, — csak azt válaszolom, mikor a kormány közvetlenül nem vonulhatott el a síkról, a 19-dik czikkből és a februári szerződésbeli jogát s igényét meg kellett óvnia, a mennyire s a meddig csak lehetséges volt. Én is osztom azon nézetet, melyet egy szónok kijelentett, mikép nincs indokolva, a közép- és déli-német államoknak szemére hányni, hogy elhagyták Austriát, miként ez egy másik házban történt. Azonban, hogy a közép- és déli-német államok nem voltak oly helyzetben, Austria követelményeit oly módon, oly erőkkel és azon téren gyámolítani, melyet csak Austria fogadhatott volna el, az ügy egész lefolyása után is tisztán áll. A déli- és közép-német államok azon voltak, hogy a vámegylet feloszlatását semmi áron se engedjék meg és addig nem igen könnyen volt az erélyesebb eljárás lehetséges, mert egy másik vámcsoportozat alakítása nélkül a további erély nem volt kivihető, miáltal Austria helyzete minden körülmény közt kedvezőtlenné len. Ennélfogva azt hiszem, hogy a siker elmaradása miatt, melyről itt beszélnek, a kormány nem okolható. Szónok ezután a 21-dik bekezdésben foglalt és azon biztonsághiányra vonatkozó passust fejtegeti, amelyben Austria kereskedelem-politikai állásának kérdése Németország más államai irányában állna. „Ha csupán csak a kormány elleni vádról volna szó, alig lenne megjegyzésem, de azt hiszem, hogy a valóban létező igen komoly helyzet mellett, melyben az ipar van, nagyon óvatosaknak kell lennünk abban, hogy bizonyos körülményeket gyógyszerül jelöljünk ki számára. Az ipar oly nagy erőmegfeszítést igényel, hogy e kérdésben kötelesség, teljes nyíltsággal és becsületességgel eljárni; ide számítom azon megjegyzést, miszerint véleményem szerint a biztonsághiány, melyről itt szóltak, az ipar szorultságára semmiesetre sem gyakorol nagyobb, vagy csak figyelemreméltó befolyást sem. Egy igen ékesen szóló szál a válaszfelirat fölötti vita kezdetekor e delphini mondatra utalt: „ismerd meg tennmagadat!“ E mondat főleg az iparra nézve áll, és én az iparosokhoz még így is szeretnék szólni: „segíts magadon, hogy megsegítsen az Isten!“ A mi feladatunk, hogy az iparosokat semmiesetre se hagyjuk kétségben azon helyzetre és szorongattatásokra nézve, amelyekben vannak, és mellékes okokra nem szabad utalnunk, hogy a beteget állapota iránt talán vigasztaljuk vagy ámítsuk. Nem titkolom magam előtt, hogy ami a termelési föltételeket, — melyek az ipart anynyira terhelik — illeti, a törvényhozási és más után még sokat lehet tenni, mindenekelőtt azonban magának az iparnak kell önmagán segítnie, hogy a nehézségeket, melyekben van, legyőzze. Továbbá azt mondják, hogy az iparra nagy hátrányok háromoltak ezen eredménytelenségből. Én ezen hátrányokat nem látom, sajnálatos és kellemetlen zavarok létezhetnek az iparosokra, de nagy hátrányokat nem látok ezen eredménytelenségből származni. Megfordítva kérdem : hogyan alakulna az arány, ha Austria sikert aratott volna, ha ma július 16diki propositióink