Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1865-04-08 / 81. szám

Az 1861. febr- 26-ki birodalmi képviseletről szóló alaptörvény ^ ik §-át illető törvény. ^­z birodalmi tanácsom mindkét házának inditvá­­n ara s 1860. oct. 20-ki császári diplomám 1. czikkével s az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviseletet illető alap­törvény 12-ik g-ával öszhangzásban, vonatkozva ezen utóbbinak 13. §-ára,rendelem, a­mint következik . Akkor, midőn a birodalmi tanács együtt nem ül, a kormány az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviselet alap­törvénye 13. §-nak alapján fel van jogosítva, a csak sürgetés, a törvényben előre nem látott s az állami alaptörvényekkel nem ellenkező rendeleteket, az öszmi­­nistérium felelőssége mellett, ideiglenes törvény erejével kibocsátani. Minden ily törvényes rendelkezés hatályon kívülivé lesz, ha a kibocsátása után összehívott legkö­zelebbi birodalmi tanács beleegyezését meg nem nyeri.“ Pankratz jelentéstevő jelentése így hangzik: A birodalmi képviselet alaptörvényének 13. §-a az esetre „ha akkor, midőn a birodalmi tanács össze­gyűlve nincs, hatáskörébe tartozó tárgyban szük­séges rendszabályok léptetnek életbe“, a rendelkező zártételben, mely így hangzik: „a ministerium köte­lessége, a legközelebbi birodalmi tanácsnak a rendel­kezés okait s eredményeit eléje terjeszteni“ — a mi­­nisterium kötelességét pontosan szabályozta. Az okok kimutatása név szerint a rendszabályok szükséges voltát (halaszthatlanság), azok sürgető szük­ségességét ,hogy hozatniok kelle)­s azon körülményt foglalandja magában, hogy a hozott rendszabályok a sürgető és kénytető szükség különleges tárgyára szorít­koztak. Az eredmény kimutatása után ki fog tűnni az eszközlött rendszabályok czélszerűsége. A birodalmi tanácsnak joga van, a kimutatott okok és eredmények fölött resolutio útján ítéletet nyilvánítani, vagy azok­nak megváltoztatására, vagy hasonló tárgyak iránti előleges gondoskodás végett, törvényhozási úton min­den esetre a kezdeményezést megtagadni. A 13. §. rendelkező utótétele az, mely a birodal­mi tanács hatáskörének tárgyaiban különben szüksé­ges beleegyezése alóli kivételt megállapítja; a 13. §. elő­­tétele azonban azon tárgyat, melyre ezen kivétel vo­natkozik , a legszűkebb határok közé szorítja. A 13. §. zártételében a helybenhagyás eszközlé­sének kötelességéről van szó ; a 13. §. előtételében arról szó sincs, hogy a rendszabályok átmenetileg átmeneti esetekre szántjak; azonban az előtételből világos, hogy az egész 13. §. csak egyes, a sürgető és kényszerítő szükségesség által korlátozott tárgyakra vonatkozik. A 13. §-at, a­mint van, úgy fogván fel, azt hitte a kisebbség, hogy a resolutiók hozatalának indítványai­hoz annál kevésbé csatlakozhat, minthogy a bizott­mány elé adott okai és eredményei bármily eljárásnak megítélés végett még elő nem adattak. Tekintve az alkotmány rövid tartamát, eddigi tö­­kéletlen keresztülvitelét, a nehézséget, arra nézve, hogy már most biztos ítéletet lehessen hozni a felett, miként a 13. §-nak mindenesetre szokatlan tartalma mily viszonyban áll a birodalom sajátságaihoz, — a kisebbség ezen §­ megváltoztatását nem tarthatta idő­­szerűnek. A kisebbség ezután ezen indítványt teszi . Határozza el a magas ház . Tekintetbe véve, hogy az alaptörvény 13. §-a a birodalmi képviseletre nézve szigorú rendszabályokra van szorítva, melyek a birodalmi tanács hatáskörének egy tárgyában oly időben, midőn a birodalmi tanács egybegyülve nincs, alkalmazandók; továbbá tekintetbe véve, hogy jelenben nem lát­szik időszerűnek, az alkotmány megváltoztatását tár­gyalás alá venni : — a Berger Jr. és társai által a birodalmi képviseletet illető alaptörvény 13. §.-nak magyarázata iránt tett indítvány­a az ez alkalomból a bizottmány által tett további indítványok fölött napi­rendre tér. A kárpátaljai kőszéntelepek. A Magyarországot északra koszorú alakban körü­l­­övedző Kárpátok ágazatai szintén rakják kőszéntele­pekkel, csakhogy ezek mindeddig igen kis mértékben használtatnak, miután egész Felső-Magyarország vas­pályákban szűkölködik, s még a tiszai vaspálya is csak Kassáig nyúlik fel, a­nélkül, hogy tovább északra az­­északi és galicziai vaspályákkal összeköttetésbe hoza­tott volna. És pedig a kőszénnek mindkét neme feltaláltatik itten. Névszerint fekete kőszén van Szepes me­­gyében Igló, Késmárk, Leibicz, Riszdorf, Durand, Ófa­­lu, Csötörtökhely; Sáros megyében Nedecz, Kaproncza, Sóvár, Finta, Zemplénben Zarantó , Szécs-Keresztúr, Nagy-Toronya vidékén , s Máramarosban a suliguli sa­vanyuvízforrás környékén. E szerint azon állítás, hogy fekete kőszén Magyarországban csak Baranya- és Kras­­só megyékben található. Csak annyiban igaz, hogy itt vannak valósággal és tettleg mivelés alatt fekete kő­szénbányák. A barna kőszénágyazatok már jobban el vannak terjedve, és pedig jelesül Pozson megyében Mo­dor, Diós; Nyitrában Miava, Vágh-Ujhely, Zlatno, Handlova (Kriegerháj); Barsban Fenyő-Kosztolán, Sz. Kereszt, Ebedecz, Lebotka; Thuróczban, A.-Zaturecz, Kis-Rákó, Mosócz, Blatnicza, Briesztye ; Árvában Alsó- Stepanó, Usztye, Laskov; Liptóban Kracsán, Hutti, Borove; Zólyomban Beszterczebánya; Hontban N.-Ma­­ros, Szokola, Palajta, Kis-Kér, Stafful­o; Nógrád megye nyugoti részeiben Balassa-Gyarmat, Kis-Ujfalu, Óvár, Becske, Nagy-Haláp körül. Ellenben az egész kassai, vagyis szonjolnoki bányakapitányság területén csak Zemplén megyében, Bánszka táján van egyedül egy ke­vés kilátással kecsegtető széntelep bányászatiig ado­mányozva. Az elősorolt széntelepek közül eddigelé a Vágh- Ujhely, Handlova,,Kosztolán, Becske, Balassa-Gyar­mat, Nagy-Haláp, Óvár, Kis-Ujfalu és Szokola határai­ban lévők vétettek mivelés alá. Legfontosabb ezek közt a handlovai széntelep Nyitramegyében, mely egy négyszög mértföldön terül el, s a méhében rejlő szénmennyiség 150,000,000 mázsára becsültetik. A kőszén ára helyben 20 krajezár, de el­adni nehezen lehet, miután e környéken a fa is elég olcsó. Ily körülmények közt a handlovai kőszénbányá­­szatnak még most nem sok haszna van, mert a fuvar­bér a surányi gőzmalomig és szeszgyárig mázsánkint 55-­60 krajezárra rúgván, az államvaspályatársulat kő­szenével nem versenyezhetik. Azonban a verseny nem lenne lehetetlen, ha Handlovától Szent-Keresztig egy jó országút építtetnék, mikor aztán a Garan folyón a délibb vidékekre olcsóért lehetne a kőszenet elszál­lítani. Másik nevezetes és művelés alatt álló kőszénte­lep F­eny­ő- Ko­s­z­t­o­l­á­n környékén van Barsme­­gyében, gr. Keglevich család birtokán. Itt a széntelep trachit-ágyazaton nyugszik. A telep vastagsága 4—6 láb, s a benne rejlő szénmennyiség 20,000,000 mázsára becsültetik, melyből évenkint 300,000 mázsát könnyen lehetne kibányászni. IV kőszén szelid­ alkatu s eladás előtt megtisztáz­­tatik. Ára egy mázsának részletes eladási esetben 24 krajczár, a surányi czukorgyárnak azonban 20 kraj­­czárért adatik. A fuvarbér mázsánkint Surányig nyáron 30 kr, télen 40—50 krajczár. Tehát nyáron a koszto­­láni kőszén Surányba állítva csak 50 krajezár, holott a steierdorfi kőszén Érsekújváron 77 krajezár mázsán­kint. Melynélfogva a kosztoláni kőszén nyáron át csakugyan versenyezhetik a bánságival, daczára annak, hogy az ál­lam vaspálya-társulat a steierdorfi kőszén árát 76 krajezárra leszállította. Végre Nógrád megye nyugoti részén Balassa- Gyarmat és Becske körül, s Honthmegyében Szokola határában szintén gazdag barnakőszéntelepek találtat­nak s miveltetnek is, habár csekély terjedelemben. Azonban az itt ásott kőszenek minőségi tekintet­ben majdnem legutolsók Magyarországban, így például egy öt lágyfának . Az óvári kőszénből 13.9 mázsa felel meg Ba­l­a­ssa-Gyarmatibó­l 14.et „ „ Nagy-Halápiból 15.8 » „■ Szokolaiból 18.6 „ „ K i s-U jfa 1 u s i b ó I 19.„ „ „ Selyeuttermelésünk. Thierry Vilmos urnák tervben lévő utazása, selyemtermelésünk érdekében, arra indított, hogy e tárgyban néhány igénytelen megjegyzést tegyek. Selyemtermelésünk a kezdemény stádiumában áll, s fájdalom, már is a külföldre tekintünk mag dol­gában ; alig kezdtük meg a termelést s már kifajultnak tartják magvainkat. Ez roppant tévedés­i hiba, mely hátrányt okoz­hat kilátásainknak. Nem hihetem, hogy­ Thierry úr hazai selyembogár­­fajainkat tenyészképteleneknek tartaná, azonban, ha ő is azt teszi, bocsásson meg — ő is tévedésben van. A tavali tenyésztési eredményből nem szabad kö­vetkeztetnünk, mert az időjárás rendkívüli volt, s nem lehet csodálkozni, ha a legegészségesb bogarak is el­vesztek, mert hideg s nedves eperlevelek első rendű mérgei a selyembogárnak. Véleményem szerint csak egy ok van, mely iga­zolja a selyembogár elfajulását s kihalását, s ez­ az eperfák szüntelen koppasztása, mely által a fa nedvei romlanak s a bogarat tenyészképtelenné teszik. Olasz­­- Francziaországban a termelés roppant kiterjedése nem áll arányban a fák mennyiségével, ezek minden évben használatban vannak, a­­bogarak három-négy éves ül­tetvényekből is etettetnek s ez a főoka, hogy a bogár­mag haszonvehetlen. Mi nem szorultunk még arra; eperfáink még ős erőteljességükben állanak,s magvunk tökéletes egész­ségben s tenyészképességben van. Zsibó környékén s Nagy-Károlyban 1863. s 1864-ben nyolczvan mázsa selyemgubó termeltetett egy fajból, mely ezelőtt 20 évvel hozatott Horvátország­ból és soha sem csalt. Tavai a rosz időjárás daczára, Nagy-Károlyban 32 fontot eresztett egy-egy faj mag, Csák­i-G­o­r­b­ó­n még,42 fontot is. Az érintett két év­ben trienti selyemtermelők 6 mázsa selyembogár-ma­­got vittek ki Károlyból, Zsibóról s Cs.­Gorbóról. Nálunk tehát nem a japáni mag hiányzik, sem pedig az elmélet hosszú számítása, hanem a gyakorlati ösztön, a physikai támogatás, a kézzelfogható áldozat­­hozi készség. Közle a múlt évben, ösztönözve a siker­­dús eredménytől, mit a zsibói selyemtermelőknél 1863- ban látott, koczkára tette kis vagyonocskáját s minden vérmese kilátás nélkül elment Nagy-Károlyba, ott életre melegített vagy 12 millió selyembogarat s a si­ker felett örvendezve sirt*) és imádkozott bogarai életéért. A bogarak minden reményét túlhaladták, úgy hogy a begubózás előtt két-három nappal könnyen le­hetett 12 mázsa gubóra számítani; de fájdalom, a siker egy másik lényeges oldala kimaradt: nem jött sem vevő, sem pedig válasz azon sok helyről, hova tanács­ért s gyámolitásért folyamodott; a bölcsek hallgattak, az erszények zárva maradtak, a pénz elfogyott, a nap­számosok zúgolódtak s nem iparkodtak a levélszedés­sel, azután jött egy nagy, hideg eső, a bogarakat éhez­­tetni kellett, s az éhség miatt kezdtek nyörsöngni, szerte-széjjel mászni; ezrenkint hullottak le az állvá­nyokról s kihasadtak, úgy hogy alig győzte három-négy napszámos felszedni, s az ablakokon kidobni; végre az éhség kinjai közt a türelmesbek begubózták magukat s lett az eredmény félannyi, mint a mennyi a számadás. Mint Eg küldötte jött végre dr. Z a n­e­t­­­ur Trient­­ből, s megszabta az árát; mostoha volt rám nézve, de nem volt mit tennem. Örülnöm kellett, hogy még ily áron is menekedhettem a kísérlet első rémeitől. Most azonban jobban ismerem e rém képét s nem riadok már vissza tőle, megküzdöm vele még egyszer, s remélem, hogy legyőzöm. De, uraim, tegyük félre a hosszadalmas theóriá­­kat, s foglalkozzunk tényekkel; nekünk g­o­m­b­o­l­y­­dákra s vevőkre van szükségünk. Ha Nagy-Károlyban egy, akármily kisszerű gom­­bolyda állittatik, az idén 20—30 mázsa gubót mernék ígérni ez egy városból s négy-öt közelfekvő faluból, s a jövő évben, kedvező idő feltétele alatt, két annyit. S így aztán , lassan kint növelve az eredményt, három­négy év alatt elterjedne a selyem­termelés az egész ha­zában. A theoriák pedig, noha sok jót mondanak, de jó tervek még nem építmények. G­e­r­z­o­n-L­á­n­g F­ü­l­ö­p­n­é: Külföld. ANGOLORSZÁG. Mint Londonból jelentik, a hámori munkások nagy strike-je még épen nincs meg­szüntetve ; a munkások visszaveték a nekik tett aján­latokat, s ellentállásukban más testületek által is támo­­gattatnak; következőleg még egy ideig tarthatandják magukat. Azonban az ügy elmérgesedvén,politikai jel­lemet vesz föl, s ha az rövid időn ki nem egyenlíttetik. *) Nem szégyen nőnek, kivált az ily közhasznú tett fe­letti örömérzet közepette. Szerk. ezen diversio a legközelebbi juliusi választásoknál a radicál pártnak fog hasznára válni. Némely angol lapok — különösen a „Herald“ — Portugal védelmére kelnek, az unionista hajók ügyé­ben. A „Herald“ azt állítja, hogy Portugal bizonyos mérvben megboszulá Braziliát, s hogy ezenfölül Euró­pának kitűnő szolgálatot tett, megmutatván, hogy mit tehet, s mit kell tenni egy oly vakmerő hadfolytató fél­lel szemben, mely folyamainkat háborgatja, s mely ki­kötőinkbe jön, hogy birtokába kerítse azt, mit a nyilt­­tengeren nem tudott elfogni. Az angol lapok telvék C­o­b d­e­n Richárd élet­rajzával, s annak működésére vonatkozó czikkekkel. Ezen nevezetes férfiú elvesztése fölött a gyász általá­nos. A halál okára vonatkozólag a lapok ezt köztik : Cobden — kinek egészségi helyzete több év óta a leg­gondosabb ápolást kívánta meg — a canadai vita miatt elhatározá magában, szenvedése daczára, már mártius 21-kén Londonba jönni, midőn gége­gyulladásba esett. Csendesen s nyugodtan múlt ki, családja s néhány meg­hittebb barátja — köztük Bright­s Moffat — által környeztetvé. A londoni lapok közöl a „Star“ s a „Daily News“ legmelegebben­­fejezik ki magasztalaikat. Ez utóbbi lap így kiált föl : „Cobden nagyobb volt, mint Caesar; ő honának valódi jóltűvője volt.“ A „Post“ — mely so­hasem szokott rokonszenvvel nyilatkozni Cobdenről — most őt oly „nagy férfiú“-nak nevezi, kit minden párt tisztelete megillet. „Ő“ — úgymond — „a társaságban igen vonzó személyiség volt, és sokan, kik a leghatá­rozottabban ellenzék véleményeit, legmelegebb szemé­lyes barátjaihoz tartoztak. Mindazok közt, kik meg­szokták a fönnálló egyházi s állami intézmények elleni harczolást, ő beszédében legtöbb mérséklettséget tanú­sított, s okoskodásában legkevésbé volt észszerűtlen. Igaz ugyan, hogy ő a legszélsőbb radicálok minden túl­zása mellett szavazott; azonban még téves nézeteit is oly nyugodt mérséklettséggel adá elő, mely köztisztele­tet szerzett számára. Ő megérdemli, hogy honfitársai által tiszteltessék, s ezen tiszteletben részesülni is fog minden munkás ember fedele alatt, ki — midőn adó alá nem vetett kenyerét eszi — Cobden Richárd nevét áldja.“ Az amerikai lapok egy oly iratot közölnek, mely­­ben Cobden a legnemesebb s legértelmesebb modor­ban nyilatkozik a confoederatio reménytelen helyzete iránt. ’* A „France“ az elhunytról többek közt igy nyilat­kozik . .­­ .­­ ■ „Az ő halála igen sajnos veszteség. Cobden neve szorosan össze van kapcsolva korunk összes gazdászati haladásaival, s azon elvekkel, melyek a nemzeteket boldogokká s virágzókká teszik. Egész élete a szép ügy: a kereskedelmi szabadság, a politikai szabadság s a béke ügyének volt szentelve; ö élő példája annak, hogy mit tehetnek az igaz s jogos eszmék, midőn az értel­­messég, hazafiasság s hit állanak szolgálatukra. Ő, a middhorsti pásztor, gazdag gyártulajdonossá lévén, 1838-ban szervező ama hires ligát, mely az egész véd­­vám-rendszer ellen volt intézve, s mely a szabad-keres­kedés teljes diadalára vezetett. A kereskedelmi szabad­ság után, az általános béke s a politikai szabadság volt azon czél, melyre Cobden lángesze lankadatlan erél­­­lyel törekedett. E czélból 1849 s 1850-ben, a párisi a frankfurti béke-congressusokon a legerélyesebb erőfe­szítést fejte ki, s a nemzetközi választott­bíróság termé­keny eszméjét formulázta. Cobden tanai legközelebbi alkalmaztatás felé haladnak. A békés congressus nagy eszméje Európa leghatalmasabb fejedelme által nemrég a kormányok tanácsai elé terjesztetett; a gazdászati szabadság ki van viva, s a politikai szabadság minde­nütt föltűnik a láthatáron.“ Az alsóház f. hó 3-ki ülésében Palmerston lord Cobden Richárd fölött tartott dicsérő­ beszédet. Kijelölő ama nagy szolgálatokat, miket ezen kitűnő polgár tett az országnak. „Még azok is­ — úgymond — akik különböző véleményben voltak tőle, sohasem kételkedtek szándékainak lojalitása iránt, melyek min­dig a hon javára voltak irányozva. Mindenki érzi, hogy Angolország nagy veszteséget szenvedett. Cobden Ri­chárd neve az angol történelem legérdekesebb lapjaira lesz följegyezve.“ Disraeli csatlakozik ama dicsérethez, mely­­lyel a kincstár első lordja Cobden jellemét s szolgála­tait elhalmozá. Szerinte az érdemes elhunyt a legna­nmi,""yMaa—a—s————— T V ÁMCXJk. Bécsi tárcza. (A bírod, tanács. Ellenzékesdi. Schmerling. Kaiserfeld. A közönség ítélete.) A birodalmi tanács jelen ülésszakának valóban váratlan élénksége bizonnyal fölkelti még azon hazai olvasóink figyelmét is, kik eddig e testület működése iránt — bizonnyal nem helyes okból — csaknem tel­jesen közönyösek voltak. És megszokva hosszas alkotmányos gyakorlatból a pártok törekvése iránt tisztában lenni, mi sem bizo­nyosabb, mint hogy előbbi figyelmetlenségüket hely­rehozni iparkodva,­­ fürkészik e sokat ígérő mozga­lom okait, s nem lelve hamarjában, kérdezgetik azava­­tottabbakat, vájjon mi neve amaz egyre mélyebb és szélesebbnek tetsző örvénynek, mely a fölhevült ele­meket egymástól napról napra távolabb vetni látszik ? Hiszen minden, még oly bonyodalmas dolognak, hat felvonásos szörnydrámának, harmincz kötetes regény­nek, valamint valamely politikai pártnak is, ha ugyan az egység föltételét nem nélkülözi, van egy összetartó alapeszméje, mely az egésznek mintegy elnevezését képezi. Ez aztán a kevésbé avatott előtt is megérthető definitiót, magyarázatot képez, melyből habár csak nagyjából, a lai­ás, a nagy tömeg is megértheti, hogy az illető d­olognak mi tulajdonképen a vágya, tenden­­tiája ? Ilyen elnevezés volt nálunk a conservativek és liberálisok elnevezése. Ilyen volt a boldogtalan em­lékű 1861.­ évben a felirati és határozati elnevezés. Mindenki tudta, melyik párt hova vergál, miben kü­lönbözik, s minden előforduló tárgyban előre lehet­ tudni azt is, melyik párt mily irányt fog követni annak tárgyalásakor. Ismeretes volt az, mit akar mindegyik, és mit nem akar ? Sőt még titkos hát-gondolataik is tudva vol­tak, a­mikről pedig nem is beszéltek. Ha már most egy ilyen, a jelen kir. tanácsi ülés­szak izgalmas okára kiváncsi, elmaradt újságolvasó hazánkfia amúgy hirtelenében azzal a kérdéssel ron­tana be hozzánk, feleljünk neki egy szóva­l: ugyan mi baja a bécsi ellenzéknek, hogy oly uralkodottul ro­hanja meg a kormányt, s egyátalán, mi az a megkülön­böztető eszme, mely körül itt a „parlamenti“ háború foly ? — mi, megvalljuk, hogy e kérdésre nemcsak hir­telenében, de tán rövid gondolkozás után is csak széles kitérésekkel volnánk képesek, úgy a­hogy, felelni. Hogy a birodalmi tanácsban élénk, heves viták fejlődhetnek ki egy és más fontos kérdésben jelen stádiumában is, azt értjük. De hogy ott egyenesen a jelen kormány megdöntését ezérte ostrom folytattatnék, és ha igen, miért? mi ezéltal? ez iránt főleg azért nem tudunk eligazodni, mert az úgynevezett ellenzék tervé­ről nemcsak azt nem látjuk, hogy az jobb a jelenlegi kormányénál, de egyátalán tervét, határozott vonások­ban, nem is ismerjük. Bizonyság erre az, hogy a nagy­közönség maga, saját benső érdekét nem ismeri föl ez ellenzék törekvé­sében , pedig a politikai élet olyan reális, olyan gya­korlati valami, hogy nem képzelhetni oly homályos fo­galmat, melyet a nép, ha az érdekét érinti, fölfogni, átérteni képes ne lenne. Sajátságos és tán hallatlan eset, hogy e parlamenti harczot a nép, az örökös tartományok leghűbb népe, a bécsi közönség, maga a reichsrathi hallgatóság mint valami színházi nézőség, inkább mulatság-vagy s kí­váncsisággal , semhogy politikai érdekeltséggel nézi, s rokonszenvével talán inkább a kormány, s illetőleg a támadás központja, az államminiszer, mint az ellen­zék mellett van. De nem,­­ a közönség nincs teljesen politikai érdekeltség nélkül. Azon perezben, melyben észreven­né, hogy a kormány ez ostromot ki nem tarthatva, le­lép, azon perezben érdekeltsége tetőpontot érne , s az érzés, mely rajta erőt venne, nem diadalérzet, mint más parlamenti majoritásoknál természetes, de a legkomo­lyabb megdöbbenés lenne. Ki meri tagadni, hogy Austria loyális, alkot­­mányhű népei baljós, aggasztó eseményt látnának Schmerling leléptében? Egy pesti lap nem­rég olyanforma csodálatos megjegyzést tett, hogy III. Napóleon szerencsétlensé­ge, miszerint kénytelen szabadelvűbb lenni alattvalói­nál. Ha csakugyan az volna, (a­mint nem az), ez épen nem volna szerencsétlenség. Mi épen azt hiszszük, nagy szerencséje a jelen híród, kormánynak, hogy az alkot­mány védelmét képviseli az ellenzék számos elemei el­lenében, és a (leyális) népek bámulatos ösztöne ezt megsejtve, mélyen érzi. Nevezetes tünemény, midőn a kormány liberális, az ellenzék — conservativ. De ez bizonyosan csak sze­rencse a kormányra nézve. E conservativ elem kívül van a képviselőhá­­zon. A jelenlévő ellenzék liberális elvekben ugyan túl akarná szárnyalni a kormányt, de mindenki érzi, hogy a gyakorlat ellenmondásban áll elméletükkel, s ha — tegyük föl — kormányra jutva, elveik kiviteléhez fog­nának, már a kezdetnél összeroskadna a rögtönzött al­kotmány könnyed szerkezetű épülete a skót kapunál, melyet pedig fönntartani, befejezni, megerősítni egye­düli és legfőbb feladatuknak, programmjuk alapeszmé­jének mondanak. Valóban fölemelő észlelet, hogy még az oly sok tanulmányt igénylő bonyodalmas politikai igazságot is, a szellemi fölényt, a természet többnyire oly külső je­lekkel, oly alakkal ruházza föl, hogy az iránt­a tárgy­­alatlanabb tömeg, az egyszerű józan eszű pár is belső ösztöne, helyes érzéke sugallatára eligazodhatik. Bárki a Lajtán, vagy akár a Rajnán, Szajnán in­nen és túlról menjen a bécsi reichsrathba, szemeivel mindenekelőtt Schmerling államminiszert keresi. Bi­zonnyal ő az osztrák alkotmányos korszak vetélytárs­­nélküli, legérdekesebb egyénisége. És ha végig hordva látcsövét a ház többi nevezetességein, visszatér az em­ber ismét e köz és nyugpontjához az új aerának, s még figyelmesebben vizsgálja e kifejezésteljes arczot, legyen bár elvi ellensége, azt gondolja magában, mit Napo­leon monda — Goethét meglátva : Ember a talpán! (C’est un homme!) Ritkán találkozunk oly arczczal, melyen a lélek annyi és oly világos kifejezései egyesülnek. A nélkül, hogy Lavaternek hírét hallotta volna, a puszta termé­szetes, gyakorlati ész is egy pillanatra észreveszi a szellem és még inkább a jellembeli hajthatlanság hatá­rozott jeleit ez alakon. Ezannyira, hogy még az életla­­pok rajzolói sem voltak képesek letörülni e két éles, uralkodó vonást ez ismeretes arczról, s még a „Figarók“ — „Bolond Miskák“ stb. képeinek legelfogultabb né­zője is arra fakad, hogy — de ez mégis kemény gye­rek lehet! Kétségkívül a lajtán­ inneni hű osztrákságnak ő a legnépszerűbb embere, kiben a nép az alkotmányos­ság legerősebb oszlopát látja. Ő a reichsrath nap­ hőse még akkor is, mikor nem beszél, csak ott ül a minis­­ter-padon, kiváló alakjával, márvány­szerű nyuga­lommal. Valóban nem érdektelen látvány a jelenlegi he­ves rohamok alatt szemlélni őt, mint ül ott, rendíthet- lenül, el nem árulva legkisebb belső izgatottságot, a­midőn Kaiserfeld, Giskra stb. fölváltva, kifáradásig szidják, mint a bokrot, éktelenül. Mint a sűrű jégeső kopogva a kemény éreztetőről, úgy hull ártalmatlanul le róla a tüzes, szúró, metsző életek, vadak szakadó zá­pora. Közönséges gondolkozású filister nem egyszer gondolja magában a karzaton. De már ezt ki nem álla­nám, nem azért a 12 ezer forintért, de száz annyiért sem ! Hisz ez valóságos szellemi vesszőfutás ..! E nyugalom szónoklása közben sem hagyja el. Mint ellenzéki vagy épen izgató szónoknak ez hátrá­nya volna, de mérséklő, megértető ministeri szónoknak ez csak előnye lehet. Nem elragadó, se nem lesújtó ha­talmú szónok­é. Ereje és főérdeme nem is a szónoklat ; az államférfim alkotó elme és kitartó szilárdság az, a mi­­t a hatalom és hir­telen polczára emelték, s ott mindeddig fenntarták. I. Y. R. (Vége köv.) Napi újdonságok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 6-án délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Gr. P­á­­­ffy Mór kir. helytartó ur 3 excja az evang. árvaintézet javára a pesti német színházban vi­rágvasárnapján tartandó hangverseny alkalmából a fenntebbi czélra 25 o. é. forintot volt kegyes ado­mányozni. Gróf Károlyi Sándor és társainak a pesti szénatérról Uj-P­estig tervezett lóvonatú vas­útra az épitési és üzleti engedély, egy leérkezett kegy. kir. udvari rendelvény szerint, 40 évi tartamra és egy­úttal minden egyéb, Pest városa területén jövőben kí­vánatosnak mutatkozó lóvonatu vasutak építésére és üzletére az előjog (gőzmozdonyu vasutakat kivéve) kö­vetkező föltételek alatt adatott meg: I. Az engedélyesek kötelesek az állam és érde­kelt községek által követelt és a pest-ujpesti pályavo­nal tekintetében Pesten 1864. évi nov. 17 és 18-ik nap­jain felvett bizottmányi tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt feltételeknek és kötelezettségeknek *) pontosan megfelelni. *) Az illető bizottmányi tárgyalásokkal olvasóinkat an­nak idején bővebben megismertettük. 8 * e­r­k.

Next