Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1865-04-08 / 81. szám
Az 1861. febr- 26-ki birodalmi képviseletről szóló alaptörvény ^ ik §-át illető törvény. ^z birodalmi tanácsom mindkét házának inditván ara s 1860. oct. 20-ki császári diplomám 1. czikkével s az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviseletet illető alaptörvény 12-ik g-ával öszhangzásban, vonatkozva ezen utóbbinak 13. §-ára,rendelem, amint következik . Akkor, midőn a birodalmi tanács együtt nem ül, a kormány az 1861. febr. 26-ki birodalmi képviselet alaptörvénye 13. §-nak alapján fel van jogosítva, a csak sürgetés, a törvényben előre nem látott s az állami alaptörvényekkel nem ellenkező rendeleteket, az öszministérium felelőssége mellett, ideiglenes törvény erejével kibocsátani. Minden ily törvényes rendelkezés hatályon kívülivé lesz, ha a kibocsátása után összehívott legközelebbi birodalmi tanács beleegyezését meg nem nyeri.“ Pankratz jelentéstevő jelentése így hangzik: A birodalmi képviselet alaptörvényének 13. §-a az esetre „ha akkor, midőn a birodalmi tanács összegyűlve nincs, hatáskörébe tartozó tárgyban szükséges rendszabályok léptetnek életbe“, a rendelkező zártételben, mely így hangzik: „a ministerium kötelessége, a legközelebbi birodalmi tanácsnak a rendelkezés okait s eredményeit eléje terjeszteni“ — a ministerium kötelességét pontosan szabályozta. Az okok kimutatása név szerint a rendszabályok szükséges voltát (halaszthatlanság), azok sürgető szükségességét ,hogy hozatniok kelle)s azon körülményt foglalandja magában, hogy a hozott rendszabályok a sürgető és kénytető szükség különleges tárgyára szorítkoztak. Az eredmény kimutatása után ki fog tűnni az eszközlött rendszabályok czélszerűsége. A birodalmi tanácsnak joga van, a kimutatott okok és eredmények fölött resolutio útján ítéletet nyilvánítani, vagy azoknak megváltoztatására, vagy hasonló tárgyak iránti előleges gondoskodás végett, törvényhozási úton minden esetre a kezdeményezést megtagadni. A 13. §. rendelkező utótétele az, mely a birodalmi tanács hatáskörének tárgyaiban különben szükséges beleegyezése alóli kivételt megállapítja; a 13. §. előtétele azonban azon tárgyat, melyre ezen kivétel vonatkozik , a legszűkebb határok közé szorítja. A 13. §. zártételében a helybenhagyás eszközlésének kötelességéről van szó ; a 13. §. előtételében arról szó sincs, hogy a rendszabályok átmenetileg átmeneti esetekre szántjak; azonban az előtételből világos, hogy az egész 13. §. csak egyes, a sürgető és kényszerítő szükségesség által korlátozott tárgyakra vonatkozik. A 13. §-at, amint van, úgy fogván fel, azt hitte a kisebbség, hogy a resolutiók hozatalának indítványaihoz annál kevésbé csatlakozhat, minthogy a bizottmány elé adott okai és eredményei bármily eljárásnak megítélés végett még elő nem adattak. Tekintve az alkotmány rövid tartamát, eddigi tökéletlen keresztülvitelét, a nehézséget, arra nézve, hogy már most biztos ítéletet lehessen hozni a felett, miként a 13. §-nak mindenesetre szokatlan tartalma mily viszonyban áll a birodalom sajátságaihoz, — a kisebbség ezen § megváltoztatását nem tarthatta időszerűnek. A kisebbség ezután ezen indítványt teszi . Határozza el a magas ház . Tekintetbe véve, hogy az alaptörvény 13. §-a a birodalmi képviseletre nézve szigorú rendszabályokra van szorítva, melyek a birodalmi tanács hatáskörének egy tárgyában oly időben, midőn a birodalmi tanács egybegyülve nincs, alkalmazandók; továbbá tekintetbe véve, hogy jelenben nem látszik időszerűnek, az alkotmány megváltoztatását tárgyalás alá venni : — a Berger Jr. és társai által a birodalmi képviseletet illető alaptörvény 13. §.-nak magyarázata iránt tett indítványa az ez alkalomból a bizottmány által tett további indítványok fölött napirendre tér. A kárpátaljai kőszéntelepek. A Magyarországot északra koszorú alakban körülövedző Kárpátok ágazatai szintén rakják kőszéntelepekkel, csakhogy ezek mindeddig igen kis mértékben használtatnak, miután egész Felső-Magyarország vaspályákban szűkölködik, s még a tiszai vaspálya is csak Kassáig nyúlik fel, anélkül, hogy tovább északra azészaki és galicziai vaspályákkal összeköttetésbe hozatott volna. És pedig a kőszénnek mindkét neme feltaláltatik itten. Névszerint fekete kőszén van Szepes megyében Igló, Késmárk, Leibicz, Riszdorf, Durand, Ófalu, Csötörtökhely; Sáros megyében Nedecz, Kaproncza, Sóvár, Finta, Zemplénben Zarantó , Szécs-Keresztúr, Nagy-Toronya vidékén , s Máramarosban a suliguli savanyuvízforrás környékén. E szerint azon állítás, hogy fekete kőszén Magyarországban csak Baranya- és Krassó megyékben található. Csak annyiban igaz, hogy itt vannak valósággal és tettleg mivelés alatt fekete kőszénbányák. A barna kőszénágyazatok már jobban el vannak terjedve, és pedig jelesül Pozson megyében Modor, Diós; Nyitrában Miava, Vágh-Ujhely, Zlatno, Handlova (Kriegerháj); Barsban Fenyő-Kosztolán, Sz. Kereszt, Ebedecz, Lebotka; Thuróczban, A.-Zaturecz, Kis-Rákó, Mosócz, Blatnicza, Briesztye ; Árvában Alsó- Stepanó, Usztye, Laskov; Liptóban Kracsán, Hutti, Borove; Zólyomban Beszterczebánya; Hontban N.-Maros, Szokola, Palajta, Kis-Kér, Staffulo; Nógrád megye nyugoti részeiben Balassa-Gyarmat, Kis-Ujfalu, Óvár, Becske, Nagy-Haláp körül. Ellenben az egész kassai, vagyis szonjolnoki bányakapitányság területén csak Zemplén megyében, Bánszka táján van egyedül egy kevés kilátással kecsegtető széntelep bányászatiig adományozva. Az elősorolt széntelepek közül eddigelé a Vágh- Ujhely, Handlova,,Kosztolán, Becske, Balassa-Gyarmat, Nagy-Haláp, Óvár, Kis-Ujfalu és Szokola határaiban lévők vétettek mivelés alá. Legfontosabb ezek közt a handlovai széntelep Nyitramegyében, mely egy négyszög mértföldön terül el, s a méhében rejlő szénmennyiség 150,000,000 mázsára becsültetik. A kőszén ára helyben 20 krajezár, de eladni nehezen lehet, miután e környéken a fa is elég olcsó. Ily körülmények közt a handlovai kőszénbányászatnak még most nem sok haszna van, mert a fuvarbér a surányi gőzmalomig és szeszgyárig mázsánkint 55-60 krajezárra rúgván, az államvaspályatársulat kőszenével nem versenyezhetik. Azonban a verseny nem lenne lehetetlen, ha Handlovától Szent-Keresztig egy jó országút építtetnék, mikor aztán a Garan folyón a délibb vidékekre olcsóért lehetne a kőszenet elszállítani. Másik nevezetes és művelés alatt álló kőszéntelep Fenyő- Kosztolán környékén van Barsmegyében, gr. Keglevich család birtokán. Itt a széntelep trachit-ágyazaton nyugszik. A telep vastagsága 4—6 láb, s a benne rejlő szénmennyiség 20,000,000 mázsára becsültetik, melyből évenkint 300,000 mázsát könnyen lehetne kibányászni. IV kőszén szelid alkatu s eladás előtt megtisztáztatik. Ára egy mázsának részletes eladási esetben 24 krajczár, a surányi czukorgyárnak azonban 20 krajczárért adatik. A fuvarbér mázsánkint Surányig nyáron 30 kr, télen 40—50 krajczár. Tehát nyáron a kosztoláni kőszén Surányba állítva csak 50 krajezár, holott a steierdorfi kőszén Érsekújváron 77 krajezár mázsánkint. Melynélfogva a kosztoláni kőszén nyáron át csakugyan versenyezhetik a bánságival, daczára annak, hogy az állam vaspálya-társulat a steierdorfi kőszén árát 76 krajezárra leszállította. Végre Nógrád megye nyugoti részén Balassa- Gyarmat és Becske körül, s Honthmegyében Szokola határában szintén gazdag barnakőszéntelepek találtatnak s miveltetnek is, habár csekély terjedelemben. Azonban az itt ásott kőszenek minőségi tekintetben majdnem legutolsók Magyarországban, így például egy öt lágyfának . Az óvári kőszénből 13.9 mázsa felel meg Balassa-Gyarmatiból 14.et „ „ Nagy-Halápiból 15.8 » „■ Szokolaiból 18.6 „ „ K i s-U jfa 1 u s i b ó I 19.„ „ „ Selyeuttermelésünk. Thierry Vilmos urnák tervben lévő utazása, selyemtermelésünk érdekében, arra indított, hogy e tárgyban néhány igénytelen megjegyzést tegyek. Selyemtermelésünk a kezdemény stádiumában áll, s fájdalom, már is a külföldre tekintünk mag dolgában ; alig kezdtük meg a termelést s már kifajultnak tartják magvainkat. Ez roppant tévedési hiba, mely hátrányt okozhat kilátásainknak. Nem hihetem, hogy Thierry úr hazai selyembogárfajainkat tenyészképteleneknek tartaná, azonban, ha ő is azt teszi, bocsásson meg — ő is tévedésben van. A tavali tenyésztési eredményből nem szabad következtetnünk, mert az időjárás rendkívüli volt, s nem lehet csodálkozni, ha a legegészségesb bogarak is elvesztek, mert hideg s nedves eperlevelek első rendű mérgei a selyembogárnak. Véleményem szerint csak egy ok van, mely igazolja a selyembogár elfajulását s kihalását, s ez az eperfák szüntelen koppasztása, mely által a fa nedvei romlanak s a bogarat tenyészképtelenné teszik. Olasz- Francziaországban a termelés roppant kiterjedése nem áll arányban a fák mennyiségével, ezek minden évben használatban vannak, abogarak három-négy éves ültetvényekből is etettetnek s ez a főoka, hogy a bogármag haszonvehetlen. Mi nem szorultunk még arra; eperfáink még ős erőteljességükben állanak,s magvunk tökéletes egészségben s tenyészképességben van. Zsibó környékén s Nagy-Károlyban 1863. s 1864-ben nyolczvan mázsa selyemgubó termeltetett egy fajból, mely ezelőtt 20 évvel hozatott Horvátországból és soha sem csalt. Tavai a rosz időjárás daczára, Nagy-Károlyban 32 fontot eresztett egy-egy faj mag, Csáki-Gorbón még,42 fontot is. Az érintett két évben trienti selyemtermelők 6 mázsa selyembogár-magot vittek ki Károlyból, Zsibóról s Cs.Gorbóról. Nálunk tehát nem a japáni mag hiányzik, sem pedig az elmélet hosszú számítása, hanem a gyakorlati ösztön, a physikai támogatás, a kézzelfogható áldozathozi készség. Közle a múlt évben, ösztönözve a sikerdús eredménytől, mit a zsibói selyemtermelőknél 1863- ban látott, koczkára tette kis vagyonocskáját s minden vérmese kilátás nélkül elment Nagy-Károlyba, ott életre melegített vagy 12 millió selyembogarat s a siker felett örvendezve sirt*) és imádkozott bogarai életéért. A bogarak minden reményét túlhaladták, úgy hogy a begubózás előtt két-három nappal könnyen lehetett 12 mázsa gubóra számítani; de fájdalom, a siker egy másik lényeges oldala kimaradt: nem jött sem vevő, sem pedig válasz azon sok helyről, hova tanácsért s gyámolitásért folyamodott; a bölcsek hallgattak, az erszények zárva maradtak, a pénz elfogyott, a napszámosok zúgolódtak s nem iparkodtak a levélszedéssel, azután jött egy nagy, hideg eső, a bogarakat éheztetni kellett, s az éhség miatt kezdtek nyörsöngni, szerte-széjjel mászni; ezrenkint hullottak le az állványokról s kihasadtak, úgy hogy alig győzte három-négy napszámos felszedni, s az ablakokon kidobni; végre az éhség kinjai közt a türelmesbek begubózták magukat s lett az eredmény félannyi, mint a mennyi a számadás. Mint Eg küldötte jött végre dr. Z a netur Trientből, s megszabta az árát; mostoha volt rám nézve, de nem volt mit tennem. Örülnöm kellett, hogy még ily áron is menekedhettem a kísérlet első rémeitől. Most azonban jobban ismerem e rém képét s nem riadok már vissza tőle, megküzdöm vele még egyszer, s remélem, hogy legyőzöm. De, uraim, tegyük félre a hosszadalmas theóriákat, s foglalkozzunk tényekkel; nekünk gombolydákra s vevőkre van szükségünk. Ha Nagy-Károlyban egy, akármily kisszerű gombolyda állittatik, az idén 20—30 mázsa gubót mernék ígérni ez egy városból s négy-öt közelfekvő faluból, s a jövő évben, kedvező idő feltétele alatt, két annyit. S így aztán , lassan kint növelve az eredményt, háromnégy év alatt elterjedne a selyemtermelés az egész hazában. A theoriák pedig, noha sok jót mondanak, de jó tervek még nem építmények. Gerzon-Láng Fülöpné: Külföld. ANGOLORSZÁG. Mint Londonból jelentik, a hámori munkások nagy strike-je még épen nincs megszüntetve ; a munkások visszaveték a nekik tett ajánlatokat, s ellentállásukban más testületek által is támogattatnak; következőleg még egy ideig tarthatandják magukat. Azonban az ügy elmérgesedvén,politikai jellemet vesz föl, s ha az rövid időn ki nem egyenlíttetik. *) Nem szégyen nőnek, kivált az ily közhasznú tett feletti örömérzet közepette. Szerk. ezen diversio a legközelebbi juliusi választásoknál a radicál pártnak fog hasznára válni. Némely angol lapok — különösen a „Herald“ — Portugal védelmére kelnek, az unionista hajók ügyében. A „Herald“ azt állítja, hogy Portugal bizonyos mérvben megboszulá Braziliát, s hogy ezenfölül Európának kitűnő szolgálatot tett, megmutatván, hogy mit tehet, s mit kell tenni egy oly vakmerő hadfolytató féllel szemben, mely folyamainkat háborgatja, s mely kikötőinkbe jön, hogy birtokába kerítse azt, mit a nyilttengeren nem tudott elfogni. Az angol lapok telvék Cob den Richárd életrajzával, s annak működésére vonatkozó czikkekkel. Ezen nevezetes férfiú elvesztése fölött a gyász általános. A halál okára vonatkozólag a lapok ezt köztik : Cobden — kinek egészségi helyzete több év óta a leggondosabb ápolást kívánta meg — a canadai vita miatt elhatározá magában, szenvedése daczára, már mártius 21-kén Londonba jönni, midőn gégegyulladásba esett. Csendesen s nyugodtan múlt ki, családja s néhány meghittebb barátja — köztük Brights Moffat — által környeztetvé. A londoni lapok közöl a „Star“ s a „Daily News“ legmelegebbenfejezik ki magasztalaikat. Ez utóbbi lap így kiált föl : „Cobden nagyobb volt, mint Caesar; ő honának valódi jóltűvője volt.“ A „Post“ — mely sohasem szokott rokonszenvvel nyilatkozni Cobdenről — most őt oly „nagy férfiú“-nak nevezi, kit minden párt tisztelete megillet. „Ő“ — úgymond — „a társaságban igen vonzó személyiség volt, és sokan, kik a leghatározottabban ellenzék véleményeit, legmelegebb személyes barátjaihoz tartoztak. Mindazok közt, kik megszokták a fönnálló egyházi s állami intézmények elleni harczolást, ő beszédében legtöbb mérséklettséget tanúsított, s okoskodásában legkevésbé volt észszerűtlen. Igaz ugyan, hogy ő a legszélsőbb radicálok minden túlzása mellett szavazott; azonban még téves nézeteit is oly nyugodt mérséklettséggel adá elő, mely köztiszteletet szerzett számára. Ő megérdemli, hogy honfitársai által tiszteltessék, s ezen tiszteletben részesülni is fog minden munkás ember fedele alatt, ki — midőn adó alá nem vetett kenyerét eszi — Cobden Richárd nevét áldja.“ Az amerikai lapok egy oly iratot közölnek, melyben Cobden a legnemesebb s legértelmesebb modorban nyilatkozik a confoederatio reménytelen helyzete iránt. ’* A „France“ az elhunytról többek közt igy nyilatkozik . . . ■ „Az ő halála igen sajnos veszteség. Cobden neve szorosan össze van kapcsolva korunk összes gazdászati haladásaival, s azon elvekkel, melyek a nemzeteket boldogokká s virágzókká teszik. Egész élete a szép ügy: a kereskedelmi szabadság, a politikai szabadság s a béke ügyének volt szentelve; ö élő példája annak, hogy mit tehetnek az igaz s jogos eszmék, midőn az értelmesség, hazafiasság s hit állanak szolgálatukra. Ő, a middhorsti pásztor, gazdag gyártulajdonossá lévén, 1838-ban szervező ama hires ligát, mely az egész védvám-rendszer ellen volt intézve, s mely a szabad-kereskedés teljes diadalára vezetett. A kereskedelmi szabadság után, az általános béke s a politikai szabadság volt azon czél, melyre Cobden lángesze lankadatlan eréllyel törekedett. E czélból 1849 s 1850-ben, a párisi a frankfurti béke-congressusokon a legerélyesebb erőfeszítést fejte ki, s a nemzetközi választottbíróság termékeny eszméjét formulázta. Cobden tanai legközelebbi alkalmaztatás felé haladnak. A békés congressus nagy eszméje Európa leghatalmasabb fejedelme által nemrég a kormányok tanácsai elé terjesztetett; a gazdászati szabadság ki van viva, s a politikai szabadság mindenütt föltűnik a láthatáron.“ Az alsóház f. hó 3-ki ülésében Palmerston lord Cobden Richárd fölött tartott dicsérő beszédet. Kijelölő ama nagy szolgálatokat, miket ezen kitűnő polgár tett az országnak. „Még azok is — úgymond — akik különböző véleményben voltak tőle, sohasem kételkedtek szándékainak lojalitása iránt, melyek mindig a hon javára voltak irányozva. Mindenki érzi, hogy Angolország nagy veszteséget szenvedett. Cobden Richárd neve az angol történelem legérdekesebb lapjaira lesz följegyezve.“ Disraeli csatlakozik ama dicsérethez, melylyel a kincstár első lordja Cobden jellemét s szolgálatait elhalmozá. Szerinte az érdemes elhunyt a legnanmi,""yMaa—a—s————— T V ÁMCXJk. Bécsi tárcza. (A bírod, tanács. Ellenzékesdi. Schmerling. Kaiserfeld. A közönség ítélete.) A birodalmi tanács jelen ülésszakának valóban váratlan élénksége bizonnyal fölkelti még azon hazai olvasóink figyelmét is, kik eddig e testület működése iránt — bizonnyal nem helyes okból — csaknem teljesen közönyösek voltak. És megszokva hosszas alkotmányos gyakorlatból a pártok törekvése iránt tisztában lenni, mi sem bizonyosabb, mint hogy előbbi figyelmetlenségüket helyrehozni iparkodva, fürkészik e sokat ígérő mozgalom okait, s nem lelve hamarjában, kérdezgetik azavatottabbakat, vájjon mi neve amaz egyre mélyebb és szélesebbnek tetsző örvénynek, mely a fölhevült elemeket egymástól napról napra távolabb vetni látszik ? Hiszen minden, még oly bonyodalmas dolognak, hat felvonásos szörnydrámának, harmincz kötetes regénynek, valamint valamely politikai pártnak is, ha ugyan az egység föltételét nem nélkülözi, van egy összetartó alapeszméje, mely az egésznek mintegy elnevezését képezi. Ez aztán a kevésbé avatott előtt is megérthető definitiót, magyarázatot képez, melyből habár csak nagyjából, a laiás, a nagy tömeg is megértheti, hogy az illető dolognak mi tulajdonképen a vágya, tendentiája ? Ilyen elnevezés volt nálunk a conservativek és liberálisok elnevezése. Ilyen volt a boldogtalan emlékű 1861. évben a felirati és határozati elnevezés. Mindenki tudta, melyik párt hova vergál, miben különbözik, s minden előforduló tárgyban előre lehet tudni azt is, melyik párt mily irányt fog követni annak tárgyalásakor. Ismeretes volt az, mit akar mindegyik, és mit nem akar ? Sőt még titkos hát-gondolataik is tudva voltak, amikről pedig nem is beszéltek. Ha már most egy ilyen, a jelen kir. tanácsi ülésszak izgalmas okára kiváncsi, elmaradt újságolvasó hazánkfia amúgy hirtelenében azzal a kérdéssel rontana be hozzánk, feleljünk neki egy szóval: ugyan mi baja a bécsi ellenzéknek, hogy oly uralkodottul rohanja meg a kormányt, s egyátalán, mi az a megkülönböztető eszme, mely körül itt a „parlamenti“ háború foly ? — mi, megvalljuk, hogy e kérdésre nemcsak hirtelenében, de tán rövid gondolkozás után is csak széles kitérésekkel volnánk képesek, úgy ahogy, felelni. Hogy a birodalmi tanácsban élénk, heves viták fejlődhetnek ki egy és más fontos kérdésben jelen stádiumában is, azt értjük. De hogy ott egyenesen a jelen kormány megdöntését ezérte ostrom folytattatnék, és ha igen, miért? mi ezéltal? ez iránt főleg azért nem tudunk eligazodni, mert az úgynevezett ellenzék tervéről nemcsak azt nem látjuk, hogy az jobb a jelenlegi kormányénál, de egyátalán tervét, határozott vonásokban, nem is ismerjük. Bizonyság erre az, hogy a nagyközönség maga, saját benső érdekét nem ismeri föl ez ellenzék törekvésében , pedig a politikai élet olyan reális, olyan gyakorlati valami, hogy nem képzelhetni oly homályos fogalmat, melyet a nép, ha az érdekét érinti, fölfogni, átérteni képes ne lenne. Sajátságos és tán hallatlan eset, hogy e parlamenti harczot a nép, az örökös tartományok leghűbb népe, a bécsi közönség, maga a reichsrathi hallgatóság mint valami színházi nézőség, inkább mulatság-vagy s kíváncsisággal , semhogy politikai érdekeltséggel nézi, s rokonszenvével talán inkább a kormány, s illetőleg a támadás központja, az államminiszer, mint az ellenzék mellett van. De nem, a közönség nincs teljesen politikai érdekeltség nélkül. Azon perezben, melyben észrevenné, hogy a kormány ez ostromot ki nem tarthatva, lelép, azon perezben érdekeltsége tetőpontot érne , s az érzés, mely rajta erőt venne, nem diadalérzet, mint más parlamenti majoritásoknál természetes, de a legkomolyabb megdöbbenés lenne. Ki meri tagadni, hogy Austria loyális, alkotmányhű népei baljós, aggasztó eseményt látnának Schmerling leléptében? Egy pesti lap nemrég olyanforma csodálatos megjegyzést tett, hogy III. Napóleon szerencsétlensége, miszerint kénytelen szabadelvűbb lenni alattvalóinál. Ha csakugyan az volna, (amint nem az), ez épen nem volna szerencsétlenség. Mi épen azt hiszszük, nagy szerencséje a jelen híród, kormánynak, hogy az alkotmány védelmét képviseli az ellenzék számos elemei ellenében, és a (leyális) népek bámulatos ösztöne ezt megsejtve, mélyen érzi. Nevezetes tünemény, midőn a kormány liberális, az ellenzék — conservativ. De ez bizonyosan csak szerencse a kormányra nézve. E conservativ elem kívül van a képviselőházon. A jelenlévő ellenzék liberális elvekben ugyan túl akarná szárnyalni a kormányt, de mindenki érzi, hogy a gyakorlat ellenmondásban áll elméletükkel, s ha — tegyük föl — kormányra jutva, elveik kiviteléhez fognának, már a kezdetnél összeroskadna a rögtönzött alkotmány könnyed szerkezetű épülete a skót kapunál, melyet pedig fönntartani, befejezni, megerősítni egyedüli és legfőbb feladatuknak, programmjuk alapeszméjének mondanak. Valóban fölemelő észlelet, hogy még az oly sok tanulmányt igénylő bonyodalmas politikai igazságot is, a szellemi fölényt, a természet többnyire oly külső jelekkel, oly alakkal ruházza föl, hogy az iránta tárgyalatlanabb tömeg, az egyszerű józan eszű pár is belső ösztöne, helyes érzéke sugallatára eligazodhatik. Bárki a Lajtán, vagy akár a Rajnán, Szajnán innen és túlról menjen a bécsi reichsrathba, szemeivel mindenekelőtt Schmerling államminiszert keresi. Bizonnyal ő az osztrák alkotmányos korszak vetélytársnélküli, legérdekesebb egyénisége. És ha végig hordva látcsövét a ház többi nevezetességein, visszatér az ember ismét e köz és nyugpontjához az új aerának, s még figyelmesebben vizsgálja e kifejezésteljes arczot, legyen bár elvi ellensége, azt gondolja magában, mit Napoleon monda — Goethét meglátva : Ember a talpán! (C’est un homme!) Ritkán találkozunk oly arczczal, melyen a lélek annyi és oly világos kifejezései egyesülnek. A nélkül, hogy Lavaternek hírét hallotta volna, a puszta természetes, gyakorlati ész is egy pillanatra észreveszi a szellem és még inkább a jellembeli hajthatlanság határozott jeleit ez alakon. Ezannyira, hogy még az életlapok rajzolói sem voltak képesek letörülni e két éles, uralkodó vonást ez ismeretes arczról, s még a „Figarók“ — „Bolond Miskák“ stb. képeinek legelfogultabb nézője is arra fakad, hogy — de ez mégis kemény gyerek lehet! Kétségkívül a lajtán inneni hű osztrákságnak ő a legnépszerűbb embere, kiben a nép az alkotmányosság legerősebb oszlopát látja. Ő a reichsrath nap hőse még akkor is, mikor nem beszél, csak ott ül a minister-padon, kiváló alakjával, márványszerű nyugalommal. Valóban nem érdektelen látvány a jelenlegi heves rohamok alatt szemlélni őt, mint ül ott, rendíthet- lenül, el nem árulva legkisebb belső izgatottságot, amidőn Kaiserfeld, Giskra stb. fölváltva, kifáradásig szidják, mint a bokrot, éktelenül. Mint a sűrű jégeső kopogva a kemény éreztetőről, úgy hull ártalmatlanul le róla a tüzes, szúró, metsző életek, vadak szakadó zápora. Közönséges gondolkozású filister nem egyszer gondolja magában a karzaton. De már ezt ki nem állanám, nem azért a 12 ezer forintért, de száz annyiért sem ! Hisz ez valóságos szellemi vesszőfutás ..! E nyugalom szónoklása közben sem hagyja el. Mint ellenzéki vagy épen izgató szónoknak ez hátránya volna, de mérséklő, megértető ministeri szónoknak ez csak előnye lehet. Nem elragadó, se nem lesújtó hatalmú szónoké. Ereje és főérdeme nem is a szónoklat ; az államférfim alkotó elme és kitartó szilárdság az, a mit a hatalom és hirtelen polczára emelték, s ott mindeddig fenntarták. I. Y. R. (Vége köv.) Napi újdonságok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 6-án délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Gr. Páffy Mór kir. helytartó ur 3 excja az evang. árvaintézet javára a pesti német színházban virágvasárnapján tartandó hangverseny alkalmából a fenntebbi czélra 25 o. é. forintot volt kegyes adományozni. Gróf Károlyi Sándor és társainak a pesti szénatérról Uj-Pestig tervezett lóvonatú vasútra az épitési és üzleti engedély, egy leérkezett kegy. kir. udvari rendelvény szerint, 40 évi tartamra és egyúttal minden egyéb, Pest városa területén jövőben kívánatosnak mutatkozó lóvonatu vasutak építésére és üzletére az előjog (gőzmozdonyu vasutakat kivéve) következő föltételek alatt adatott meg: I. Az engedélyesek kötelesek az állam és érdekelt községek által követelt és a pest-ujpesti pályavonal tekintetében Pesten 1864. évi nov. 17 és 18-ik napjain felvett bizottmányi tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt feltételeknek és kötelezettségeknek *) pontosan megfelelni. *) Az illető bizottmányi tárgyalásokkal olvasóinkat annak idején bővebben megismertettük. 8 * erk.