Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-19 / 115. szám

115. SZ. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ő­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el._________________ SORGÖNT. 5S»gAsi«8tír«leté»*­ta : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri­ hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről­ hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mólt«» Ottó; Hamburg-Altanában Baanenstein és Vogler; Hamburg­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Rngler D., Ingen és Witri uraknál. 95 Bu­da-Pest Péntek, május 19. 1885. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 20 frt. Egész évre . . . . 18 firt. —­kr. Félévre 10 . ............................................. .­­ . Negyedévre ..... * „ Negyedévre .... 4 „ 10 „ HIVATALOS RÉSZ. A magy. kir. helytartótanácstól 1865. évi május hó 2-án 17,784. sz. a. kelt s minden me­gye, kerület s vidék kormányzójához intézett rendelet. Tapasztaltatott, miszerint a helyhatóságoknál al­kalmazott tisztviselőket a magán-ügyvédkedés s ügy­nökségtől eltiltó, a jelenleg is érvényben lévő rendele­tek részint feledékenységbe mentek, részint pedig kel­lőleg meg nem tartatnak; kiváltkép pedig, hogy a tiszti ügyészek oly peres és nem peres ügyekben is ügyvéd­­kednek, melyek letárgyalására azon törvényszék hiva­tott, melynek kiegészítő részét az illető ügyvéd képezi. Minthogy pedig a helyhatósági tisztviselőket a magán-ügyvédkedéstől s bármily más magán­ügynök­ségtől eltiltó rendeleteknek ezentúli szigorú érvényesí­tését nem csak a helyhatósági tisztviselők tekintélyé­nek megóvása s azok hivatalos eljárásainak minden gyanusítástóli távoltartása, hanem egyszersmind a köz­­szolgálat tetemesen szaporodott igényei mellőzhetlenül szükségessé teszik, ugyanazért felhivatik . ... . ságod, miszerint az alattas megyei (kerületi) tisztviselőket, ide értve a tiszti ügyészeket is, a magán­ügyekbeni ügyvi­­seléstől hivatalvesztés terhe alatt azonnal eltiltani és e részbeni intézkedése eredményét i. é. június hava 15-ig ide feljelenteni szíveskedjék. Zala megye főispánja Barthodeiszky Gyula megyei törvényszéki ülnököt, felsőbb jóváha­gyás mellett, helyettes alispánná nevezte ki. Az erdélyi főkormányszéknek értesítése szerint a szarvasmarhák egészségi állapotáról Moldvából folyton beérkező nyugtalanító hírek folytán a Moldvá­ból Erdélybe hajtandó szarvasmarhákra nézve a tömösi, törcsvári, ó­ sánczi és bodzai vesz­­teg-intézetnél 10 napi vesztegidő rendeltetett el, nemhivatalos rész. Szemle. Még mindig nem hallatszik, várjon fog-e Ve­­gezzi és mikor Rómába visszatérni, szintoly ke­véssé hallatszik valami a folyó alkudozásokról, kivéve azt, hogy azokra nézve a turini minister tanács megállapodáshoz jutott. Mi az alkudozás pontjait illeti, ezekre nézve kiemeli a „Le Mon­de“, miszerint, ha Vegezzi küldetéséről némely adatok a közönség közé szivárogtak, úgy ez csak a piemonti küldött indiscretiája folytán történ­hetett. Római részről, úgymond, az alkudozás­nál érintett személyek mind esküvel kötelezvék a titoktartásra, mert a hallgatás legtöbbnyire feltétele az eredménynek s mindig attribútuma a valódi s erkölcsi erőnek. A „Le Monde“ sze­rint semmi sem indítja Rómát arra, hogy maga­tartásából kilépjen, melynek előnyeit oly jól ismeri; Róma majd fog annak idején szólni, ha szólhat s szólnia kell. E lap ezért nem is nyugtalankodik a jövő iránt; nem néz lázas kiváncsisággal az elé, a­mit a holnapi nap hoz­hat; csak azt tartja bizonyosnak és kétségtelen­nek, hogy a római curia részéről semmi oly enged­mény sem fog történni, mely a szent­szék eddigi magatartásával öszhangzásba hozható nem len­ne. A nevezett lapnak ezen nyilatkozatai min­denesetre nagy biztonság­érzetet árulnak el. Ha helyes az „A. A. Ztg“-nak tudósítása, úgy fran­­czia részről előmozdító befolyást igyekeznek a föntemlített alkudozásokra gyakorolni. E lap tudósítása szerint Drouyn de Lhuys a régens­­császárné egyenes parancsára jegyzéket intézett a florenczi franczia követhez, melynek kettős czélja van: a királynak szerencsét kívánni a pá­pával folytatott tárgyalások előmeneteléhez s egyszersmind a királyt ministerei s tanácsosainak csendes ellenzéke ellen támogatni. Fönt már em­lítettük azon hírt, hogy a király ministerei már egyetértésre jutottak. A franczia kormányt egyébiránt most kü­lönösebben a washingtoni kabinetnek várandó elhatározásai is foglalkoztatják, a­mint egy pá­risi tudósítás mondja. E szerint Francziaország nem akar bizonytalanságban élni az Unió kor­mányának jövő magatartása iránt, s a washing­toni franczia követ utasíttatott, hogy tüstént az első alkalommal kérdést intézzen Johnson el­nökhöz, váljon szándékozik-e a dolgok rendjét Mexikóban elismerni? Egyébként semmi alapos ok sem létezik arra, minélfogva az Unió kor­mányának kedvezőtlen határozatától kelljen tartani. Az austriai kormány­­— mint már jelentet­tük— beleegyezését nyilvánító arra nézve, hogy a schleswig-holsteini országképviseletnek egy­­behivatása az 1848-ki választási törvények alap­ján történjék. A „Nordd. A. Ztg.“ most ezen beleegyezést úgy magyarázza, hogy a jogfoly­tonosság fentartása végett mindkét hatalom, Ausztria s Poroszország által, az 1854-ki tar­tományi rendek egybehivatása állapíttatott meg. A­mi pedig az egybehivandó herczegségi ren­dek számára Poroszország által elfogadtat­ni ajánlt választási törvényt illeti : e tekin­tetben Poroszország vagy általános közvet­len választásokat, vagy az 1848-as választási törvényhatározmányokat hozó javaslatba, mely utóbbi javaslat mellett nyilatkozhatott tehát Austria. — Úgy látszik azonban, hogy a „N. A. Ztg.“ e magyarázata nem felel meg a valódi tényállásnak, minthogy a „W. Abendp.“ a porosz lap adatait azzal „nem teljesen öszhang­­zónak“ mondja. np 1 SS *3/ A. & tfl» 4few3fo» Könyvismertetés. „Magyar iró külföldön.“ Irta Szent Kitolna. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. Két kötet. 1865. Vastag kötetek. Szerzőjük tulajdonképen Schwarcz Gyula, e par excellence „fiatal tudósunk“, ki a magyar tudományos akadémiának fizetéstelen (levelező) s egy rakás angol, franczia és magyar tudományos tár­sulatnak fizető tagja.­ Jelen műve azonban nem szaktudományos mű, de nem is utazási rajz, hanem utazását mintegy keret gyanánt használja, melyben sok épületes és mulattató tárgyat mozaikszerüleg ösz­­szerak. Az egész egy irodalmi quodlibet, melyben minden­ről van szó, talán csak a harangöntést véve ki. Furcsa kis utazás is az olyan, midőn egy alig pelyhedző álló ifjú a tenger partjára kisétálva, a­he­lyett, hogy a hűvös elembe dobná magát, s versenyt úszkálna a heringekkel, inkább egész kis könyvtárt czepel oda magával, s azokból essüi­ket faragcsál, miként ezt fiatal tudósunk Dieppében tévé. Ő maga mondja ugyanis : „Hogy a szép időt s Dieppe kincsét se hanyagoljam el, fogtam ez emlékiratokat, (Iturbide emlékiratait), s még néhány más könyvet, és kiültem egyenesen a tengerpartra*. Ezután következik egy essai Iturbidere!, Mexi­­conak egykori szerencsétlen császárjáról*). — Mit be­végezvén a szerző, — így folytatja művét: „A másik könyv, melyet akkor Dieppe-ben magammal kivittem a tengerpartra, Chevalier „Mexicoja volt.“ Ismét egy essait teremt belőle. Aztán meg így folytatja : „A harmadik könyv, melyet magammal a tengerpartra kivittem, Dieterich tanár műve volt. A tizedik századbeli arab természet­­bölcselemről szólott“ S megint egy essait tálal elénkbe. S ezután a szerző ekként szól: „A negyedik könyv végre a Számán-Veda volt.“ Ebből átültet szerző iro­dalmunkba két érdekes szanszkrit töredéket. Aztán ekként folytatja: „Ezalatt fölértem az étterembe. Elfoglaltam he­lyemet, s egész mohósággal neki láttam a d­i­c­s­ő le­veshez.“ (Erre csakugyan igy interpellálhatná a szer­zőt valamely poéta: Hol a leves, mely dicső volt és remek ?) „Voltak az asztalnál magyarok is, még pedig egy negyvenhetes, egy negyvennyolczas és egy negyven­­kilenczes. Épen szemközt ültek velem. A negyvenhe­t) Mit a „Pesti Napló“ mutatványként közlött. tes és negyvennyolc­as egész ebéd fölött mindig vesze­kedtek egymással; a negyvenkilenczes fejét lógatta, (mint a gipsz-macska?) és hallgatott.“ De ne rohanjunk ajtóstól a házba, hanem tartsunk valamivel több logikai rendet, mint szerző tart művé­ben , s szóljunk először is e mű irályáról. Jelen ismertetés írója harmadéve a megboldogult „Független“ hasábjain a természetvizsgálók nagy­gyü­­léséről referálván, egy leaderében (221. sz. 1863.) kö­vetkező szózatot intézett Schwarcz Gyulához, mint a napnak akkori egyik hőséhez: „Kár, hogy ez alapos készültségű ifjú szaktudósunk irálya nem népszerűbb s könnyebben érthető; tanácsoljuk neki, hogy egysze­rűsítse kissé irályát, s ereszkedjék le nyelvezete ma­gaslatából a nagy­közönség érdekében. Egyedül a le­hetőleg népszerű hangon tartott tudományosság az, mely tavaszi napként termékenyitőleg hat, s a tudo­mánynak barátokat, tanítványokat s apostolokat nyer meg; mig a magas szélben tartott tudományosságnak közönségét csak is azon kevesek képezik, kik maguk is szaktudósok.“ úgy látszik, tanácsunk termékeny földbe vetett mag vala, mert szerző irálya jelen művében tisztább, világosabb, még pedig nem csak azon részeiben, hol regényes dolgokról, frivol bagatellségekről tárczairól könnyüdséggel cseveg, hanem ott is, hol egy-egy salto mortáléval a tudomány magaslatára emelkedik. Magyar gyomorra nézve nehéz emésztésűvé válik e műnek sok helye az egymásra halmozott tömérdek classicai idézetek miatt, s nem egy ártatlan olvasónak kell lakolni azért, hogy egész a pedantériáig tudós szer­ző — miként művében maga állítja : „Münchenben áttanult több munkát vagy kilencz­­száznál. Berlinben is többet vagy hétszáznál, össze­­halmozott többet h­atszáz ívnyi kéziratnál, végig be­tűzte valamenyi ódon bölcsész töredékeit Thalestől le egész Boethiusig.“ Vegyen szerző példát Chesterfieldről; utóbbi is — miként maga megvalló — tökéletes pedáns volt; midőn az egyetemből kikerült, classicai idézetek nél­kül moccsanni sem tudott, s később mégis a hiúságtól — szerinte az emberi cselekedetek e legáltalánosabb rugójától — ösztönöztetve, akarata hatalma által nem csak nagy államférfivá, de korának első rangú gentle­manjévé is vált. Egyiptom és lakosai a felsőbb lénynek vélt ní­lusi krokodilnak engesztelő áldozatul gyermekeiket dobálták. Kövesse szerző ezek példáját, s dobja pedáns­­ságát nagyhírű tanárainak, a tudomány ama „szörnyei­nek“, kiktől azt elsajátitá, s kiket „Berlin“ rovat alatt szerző drámailag ekként állít élénkbe : „Én megvallom, szinte elijedtem, midőn a bölcsé­szeti kar conclavejában egy délelőtt tizenöt, húsz oly embert láttam egymás mellé guzsorodva, mint egy Én­eke, Ehrenberg, Dove, Bopp, Böckh, Bekk­er, Ohm, Magnus, Haupt, Weber, Schott, Mitscherlich, Ranke, Raumer, Lepsius, Nitzsch, Klotzsch, Mullach, Karsten és Trendelenburg. Úgy éreztem magamat, mint midőn még gyermekkoromban legelőször pillantom meg a sy­­denhami Crystal Palace őslénytani szigetének szörnye­tegeit. Mint ama Labyrinthodonok, Ichthyosaurusok, Mosasaurusok, Pterodactylusok és Iguanodonok, min­denféle rémes attitűdében egymás hegyé terpesz­­kedve, úgy vették ki magukat a conclave zöld asztala mellett a tudomány e szörnyetegei is, vagyis helyeseb­ben martyrjai. Egyik sánta, másik süket, emez fogat­lan, amaz vak; ennek a dereka fordult már egészen félre a sok írástól, s lábai nem arra viszik többé, a merre arcra néz, hanem oldalvást, — az meg minden lépten nyomon oly irtózatosakat köhint, hogy az embernek majd a szive szakad meg bele ; nagyfejüek, pipaszár­­lábuak, sorvadt testüek legtöbben, púposhátuak, tes­tükre koldusok, ha nem egy, hát más tekintetben mind­annyian. Szegények! kiáltana föl egy délezeg cserháti ri­­pök, ha valahol az országúton velük találkoznék. Ne bántsatok bennünket, szólalnának föl­ök ma­guk, és mi elvettük jutalmunkat. Igen, elvettétek nemes büszke lelkek ti, de föl is vittétek oly fokára a tragicumnak, minőre képesek csak ti voltatok. Hajdan prófétákká, vallásalapitókká, népek királyává, a világ uraivá lettetek volna ; vad né­pek közt felnövekedve még ma is részeseivé leendette­­tek a hatalomnak, mely éltet, s az életnek, mely az idők folyását viszi, szabályozza . Chinában, ha csak tized­annyit tanultok, már rég első rangú mandarinok, tárczanélküli miniszerek *) vagytok , csakhogy nem pillanthattatok volna be akkor oly mélyen a termé­szetbe, s nem fedezhettetek volna föl annyi dicső­séget, annyi kéjt a teremtés nagy művében, mint a mennyit így fölfedeztetek, a kéjt, dicsőséget, mely­ről úgy is tudtátok, hogy ezen az utón nem lesz soha a tietek. Már egy lábbal a sírban álltok, de azért még most sem veszitek le róla könyező szemeiteket, noha csak nagy önzéstelenségtek tart egyedül attól vissza, hogy azt, ama kéjt, ama dicsőséget a sir széléről visz­­szatekintve meg ne átkozzátok!“ (Folyt, köv.) Kegyelmesebben tudakozódni méltóztatott, a városban a legörvendezőbb s leghálásabb felindulást gerjesztette, s a mélyen sújtott, kétségbeesett kedélyeket felemelte. Lelkes köszönet és áldás lebeg minden ajkon. F. hó 14-kén helytartó és parancsnokló tábornok b. Paum­­garten Ferencz abtb. 6 excja Kolomeába utazott, hogy a szerencsétlenségről a színhelyen meggyőződést sze­rezzen magának, a számos tűzkárosult ínségesnek eny­hítésére kellő intézkedéseket tegyen, és egyszersmind Császár Ő Felségének, ki — mint fentebb emlittetett, a szomorú es­emény hírére azonnal atyai gondoskodás­sal méltóztatott a kár nagysága iránt legkegyelmeseb­ben tudakozódni, — részletes­ jelentést terjesszen elő. A „Gaz. Nar.“ szerint f. hó 13-kán d. u. Kolomeá­­ban ismét tűz volt, melynek négy ház lett martaléka. A cs. k. helytartóság az összes consistoriumokat felhivta, hogy a templomokban a lelkészek gyűjtéseket eszkö­zöljenek a leégett szegény lakosok számára. Mint hirlik, azon nagy égésnél, mely Kolomen ga­­licziai várost érte s hol 500 lakház lett hamuvá, az „Azienda assicuratrice“ Triestben 200,000 ft biztosítási összeggel van érdekelve, — úgyszintén a magyar biz­tosító társulat is 2000 fttal részes.­­ Az urak házának legközelebbi ülése­i. május hó 22-kén, hétfőn d. e. 11 órakor fog megtartatni. * Dante-ünnepek Austriában. A grá­­c­z­i olasz származású tanulók az egyetem Aulájában folyó hó 16-kán tartották Dante hatszázados jubi­­laeumát az egyetemi rectoratus engedélyével. — Tri­­entben folyó hó 14-kén mint az ünnepély első napján Dante szobra állíttatott fel a városi könyvtárban. E szobor carrarai márványból van, Giotto arczképe után, Malfatti szobrásztól, s a trienti helyhatóság megrende­léséből készült. Trevisoban a Dante által megéne­kelt Cagnono és Sil folyók egybefutásánál a költő em­léke fog lelepleztetni. Aleneoban a nap eseményére vonatkozó felolvasások tartottak és estve zenészeti akadémia rendeztetett. B­o­s a velenczei szobrász „Dante apotheosisa“ czímű csoportozatot készített carrarai már­ványból, mely homor­ műben azon eszmét fejezi ki, hogy Palladio, Tizian, Canova és Rossini lelkesedésüket Dantéból merítették. Antonelli v­e­l­e­n­c­z­e­i könyv­nyomdájából , a „Vita nuova di Dante“nak egy disz­­kiadása került ki.­­ Az „Agr. Ztg“ május 16-ki számában írja : Ő fensége Schau­mb­ur­g-L­i­p­p­e uralkodó herczeg Vuk Karadzics munkáinak kiadási költségeire 500 ftot és Vukovics Imre topolováczi földbirtokos 100 ftot adományozott.­­ Ugyane lap irja : Ő felsége az orosz czár Vuk Karadzics szerb iró özvegyének életfogytig­lan évenkint 100 aranyra menő nyugdijat adott, mely nyugdij nevezett özvegy halála után, annak szintén özvegyen maradt leányát illeti. A „M­a­t­i­c­z­a S­z­e­r­b­s­z­k­a“ irodalmi egylet, Birodalmi tanács. A követek­ házának ülése máj. 17. A jegyzőkönyv felolvasása s a beadványok köz­lése után napirendre térnek. Első tárgy: az erdélyi vasútnak adandó kedvez­mények iránti törvénynek harmadik felolvasása. Tudósító Rechbauer követ a törvénynek második felolvasásban elhatározott változtatásait ol­vassa föl, mire a törvény véglegesen határozattá emel­tetik. . Következnek a kérvény­­­bizottmánynak jelen­tései. M­i s t­e­k község Morvaországban a kassa-oder­­bergi vaspályát Misteken át kívánja vezettetni. (A ke­reskedelmi ministeriumhoz utasíttatik tekintetbevétel végett.) Tudósító Schule­r-L i b r o y követ : Istvánfalva községe Bánságban az arra a hatást kéri, miszerint a szer­ződéses községek számára a Bánságban a bérletügyet szabályozó törvény bocsáttassék ki, vagy a községek új telepitvények kijelölése által viszontagságukból kira­gadtassanak. (A magyar udv. kanczelláriának sürgető­­leg ajánltatik tekintetbevétel végett.) Szarvkö községe Sopron megyében isméti igazsá­gos és részrehajlatlan bizottmányt kér a földtehermen­­tesítést illetőleg. A kérvény e szavakkal kezdődik : „Mély fájdalommal kénytelen a tisztelettel alulirt köz­ség tapasztalni, hogy a bíród, tanácsban képviseltetve lenni nincs szerencséje,é­s aztán azon módot írja le, mi­ként járt el a bizottmány a földteh­ermentesítésnél. (A magyar udv. kanczelláriához alkalmasnak látszó hiva­tali eljárás végett utasíttatik.) Német-Ecska és Zsigmondfalva községek ké­rik a bíród, tanácsot, járuljon közre a kormány­nál , miszerint a kérvényzőknek heverő munkaerőt a kincstári rétföldek kiszárítására s mivelésére alkalmaz­tassák s ezen községek az állam előnyére s egy leg­újabban fölmerült terv részbeni valósitása végett az ál­lamjövedelmek szaporítására a cs. k. határőrvidékben telepíttessenek le. A bizottmány javasolja, hogy a kér­vény ministerelnök ur­a cs. Fenségének — legmagasb helyen leendő meleg pártoltatás végett — sürgetőn ajánltassék. Pratobevera követ ezen indítványt nem tartja helyesnek s indítványozza, hogy a kérvények te­kintetbevétel végett a hadügyministeriumhoz utasittas­­sanak. (Elfogadtatik.) T­öbb abrud-bányai és vöröspataki aranymunkások Erdélyben a zalathnai bányakapitány­ság eljárása ellen panaszkodnak s a reájuk rótt bánya­bér alóli fölmentetést kérik. (Beható megfontolás végett a pénzügy­ministeriumnak adatik át.) Terv számvételi osztályok szervezése iránt a lom­­bard-velenczei királyságbeli pénzügyi főnökségeknél s pénzügyi járási hatóságoknál. (Nincs aláírásokkal el­látva, több pénzügyirodai hivatalnokok által dr. Giskrá­­hoz küldetett s ez által beadatott.) A pénzügyministe­­riumnak tudomásvétel s méltánylás végett átadatott.) A kereskedelmi s iparkamrák Felső-Austriában kereskedelmi ministeriumnak gyakorlati hatáskörrel leendő alakittatását s kereskedelmi ministernek kine­­veztetését kérik. Hasonló kérvény jött az insbrucki kereskedelmi s iparkamrától is. Az összminnisteri­u­m­nak méltánylás s tekintetbevétel végett sürgetőleg ajánlta­­tik, hogy az Ő Felségénél egy kereskedelmi s népgaz­­dászati ministeri állás mielőbbi betöltetését pártolja.­ Hoppe Tódor, gumpoldskircheni községi hi­vatalnok egy pénzügyi tervet nyújt be. A terv azon ajánlatban sarkallik , hogy az állam letéti­ biztosíték mel­lett 500 millió birodalmi-kincstári-jegyet kölcsönözzön a telek és háztulajdonosoknak 5%-re 20 évi részletfizetés­sel. (A pénzügyministériu­mhoz utasíttatik.) .Jelentéstevő Men­de: Weszterheimi Wettstein Károly lovag, a cs. k. állam­i főpénztár hivatalnoka, egy emlékiratot nyújt át, az államhivatalnokok nyugdíja­zási rendszerének reformja végett. — A pénzügymi­­nisteriumhoz tétetik át s ajánltatik az érintett tárgy feletti tanácskozás alkalmával kegyes méltánylatra. Jelentéstevő Gschier: Az egeri porkolábok szolgálati idejük lejebbszállitását s egykori nyugdijké­­pességük elérhetését kérik. Az államm­inisterium részére hagyatik fel alkalomszerű rendelkezés végett. Több tartomány oszágos állatorvosai állásuk ja­vítását kérik. Az államministériummal tudomás végett közöltetik. A csehországi mérnök-segédek és építész-tanulók kérik, hogy üresült helyek betöltetésekor a belföldi al­kalmazásban lévők a külföldi disponibilis hivatalno­kokkal hasonló bánásmódban részesüljenek. Az állam­­ministeriumnak méltánylat és lehető tekintetbevétel végett átadatik. Theresienstadti iparosok kérik, hogy az ott előjövő katonai­ munkák az ottani polgárok és lako­sokra bizassanak. Az államministeriumnak lehető te­kintetbevétel végett átadatik. Napi ujdonságok. * Kolomeából jelentik a „Lemb. Zig“­­nak, miszerint azon értesülés, hogy O cs. kir. Apos­toli Felsége a szerencsétlen város sorsa iránt meg­*) Részemről, — bár állásom a tudományok iránti rokonszenvemről kezeskedik , — a tudomány efféle szörnye­tegeitől kormányzott államban egy pohárka kőbányait sem tudnék nyugodt gélekkel lehörpenteni. A betűszedő megjegyzése.

Next