Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-16 / 112. szám

népjogok s az alkotmányos élet elveinek megőrzése, feladata teljesítésében föltétlenül s a szembe álló akadályok által meg nem zavarva halad előre ; reá nézve az eszményi zsinórmérték az irányadó. A minis­­teriumot ellenben, melynek nem­csak elveket kell ki­mondania s határozatokat hoznia, hanem egyszersmind elveket s határozatokat az állami élet minden térein gyakorlati" érvényre emelnie,­­ nem vezethetik csupán eszményi tekintetek, hanem a valódi s nagyon concret akadályi mozzanatokat is számba kell vennie. Bármily hajthatlan s elvhit legyen is egy állam­férfiú,mégsem hajt­hatja egész tisztaságában végre azt, a mi talán az eszmé­nyileg helyesebb s mire mint olyanra a népképviselet is törekszik. Oly politikusok, kik nem képesek com­­proraissumot kötni, nem államférfiak. — Ennél­fogva is gyakran látjuk a történelemben azon jelensé­get, hogy ellenzéki férfiak, kik valamely követelést a követi székről egész tűzzel vé­delmeznek, mihelyt a kor­mányra jutnak, teljességgel nem tanúsítanak annyi buz­galmat azon követelés végrehajtásában, sőt azt csak részben foganatosítják. Nem azért talán, mert elveiket megtagadták s renegátokká váltak ; ellenkezőleg, min­den ragaszkodásuk mellett korábbi elveikhez s ezek daczára, csupán azon okból, mert jobb belátást szereztek maguknak azon nehézségekbe, melyek elveik keresz­tülvitelének ellentállnak, s mert nem egy gyakorlati tekintetre lettek figyelmesekké, melyekre nézve előbb a helyes, úgy tapasztalt tekintettel nem bírtak. Kitagad­hatná­m­, hogy hadi budgetünkenek 80 millióra leszállítása pénzügyünk tekintetében kívánatos valami, de nagy kérdés, vájjon maguk azon urak, kik a követi házban a hadi budgetnek ezen sommára korlátozását kívánták, váljon maga a tisztelt bizottmányi előadó is, ha a hiva­talba hivattatnék, nem akadna-e gyakorlati nehézsé­gekre, melyek a hivatal­viselést a népképviselői tevé­kenységtől nagyon is elválasztani képesek. Bármily avatott legyen is dr. Giskra bizottmányi előadói tevé­kenysége folytán a katonai viszonyokban, mégis kétel­kedünk, várjon mindent úgy el tudna-e intézni, mint magának elképzeli, még ha minister hatalmával birna is. S igy járna nem egy a többi urak közöl is, kik — mint képviselők, e vagy ama sommával beérketni hiszik, míg mint miniszerek más nézetre lennének kénytelenek térni, mert a gyakorlati szükség gyorsan megtérítené őket. A bureaucratia ellen is számos szemrehányást s az önigazgatásnak magasztalását halljuk. Igen, kérd­jük, miben álljon az önigazgatás? Hisz a ministérium az összes országgyűlések közreműködése mellett életre hívta a községi rendeket, s mielőtt még országgyűlés létezett s az autonómiára nézve óhajokat fejezett ki, az országos bizottmányok mint igazgató országos közegek intézményét elvileg megállapította, mint ezt az ország­rendek tanúsítják. Már az összes autonómiai készülék, mely valamely oldalról kivontatott, tevékenységben van. Igen, a ministérium még többet tett: tetszésére bizá az országgyűléseknek, a járási képviseleteket mint közbenső tagokat a községek s az országgyűlés, illetőleg ország-bizottmány közt behozni. S az ország­­gyűlések legnagyobb részt visszautasíták az ily járási képviseletek behozatalát; csak egynéhány koronaor­szág határozott a mellett. E szerint maguk korlátozák az autonómia azon mértékét, melyet készségesen meg akartak adni. Mi magától érthetőleg nem­ fejezünk ki megrovást; teljesen méltányoljuk azon tekinteteket, melyek több országgyűlést arra bírának, hogy a já­­ási képviseletek behozatalát elodázzák. Ámde, ha­­ a dolgok így állnak, mit jelentsen az autonómiának, a l­ureaukratia csökkentésének, az ezen sokat gyalá­­zott testület költségeinek kivonata ? Az ügyeknek az igazgatási hatóságoktól az autonóm orgánumokra átme­nete szakadatlanul folyamatban van s ha az utóbbiak las­sanként tevékenységük egész körét kitöltik, ha a kez­detnek nehézségeit legyőzendették, micsoda autonó­miát kell akkor még teremteni? Beszélnek, intenek, rónak , de még semmit sem hallottunk arról, hogy mi­ként kellene az autonómia terét tovább kitölteni? Az igazgatási készülék a maga hivatalnoki karával ugyan újonan fog szabályoztatni, a politikai szervezet a sző­kébb kir. tanács határozathozatalára vár. De hiszi-e valaki a követők közül, hogy a politikai szervezet a bureaukratiát el fogja törölni, vagy tudva van-e, hogy a szervezetnek csak nagyobb czélszerűség, egyszerűsí­tés, az ügykezelés szoros­ módszere s mindenekelőtt az igazságügynek teljes elválasztása az igazgatástól a czélja? Kiadóbb pénzügyi eredményt, valami roppan­tat, a­mit az emelt szemrehányások után az igazgatás­tól követelni látszanak, az új szervezet valóban nem fog teljesíteni, mert az igazgatást vezetni kell s erre hivatalnokok kellenek. Tehát e tekintetben is bizonyos határozatlan, esz­ményi előfeltevésekből indulnak ki, melyek helyes világnál tekintve hálás beszédtárgyaknak igen, de gya­korlati programm pontjainak nem tűnhetnek föl. Bármint kutassunk, lényegileg nem látunk más ellentéteket, mint olyakat, melyek a népképviselet­i ministérium közt természetes kölcsönös állásaikból erednek, bármint igyekeznek is némely részről egészen óriási mérvű elvi különbségeket feltalálni. De ha a do­lognak egészen elfogulatlanul néznek a fenekére, akkor a mi véleményünkön lesznek, mi mellett az összeütkö­zés bizonyos külső jelenségeinek élessége fölött min­denesetre el kell bámulnunk. Ezen hevesség valóban nem ered elvi virályok mélysége­s horderejéből, hanem­­ elégséges udvariasság hiányából. Ezzel nem mon­dunk paradoxont. Csak azt nem bírjuk felfogni, hogy az alkotmányos kifejtés ügyének, — mely valóban nem kevésbbé fekszik szívünkön mint bármely még legel­­lenzékibb követnek is, — lehessen azzal szolgálatot tenni, ha elvi természetű mesterséges ellentéteket teremtenek s a ministeriumot antiliberális s alkotmány-ellenes tö­rekvések színében tüntetik föl; míg azok, kik a sze­mélyeket s viszonyokat ismerik, tudják, mily csekély mérvekre zsugorodik össze az absolute nem elvi ellen­tét, ha bizonyos fölösleges pótlékokból következtetjük, melyek azokkal egyáltalán nem függnek össze. — Jelentés a császárfürdői bálokról. A csészárfü­rdői igazgatóság felkérése folytán, az idei fü­rdői bál­­rendező bizottmány következőleg alakult meg, betűsorban : Ágoston József (lövész-utcza 8. sz. a.); Állványi Károly (császár-fürdő), gr. Bethlen János (aldunasor 17. sz.) , Bu­­lyovszky Gyula (Buda, halászváros 89. sz.), Fodor József, Hadzsi Emil (Budavár, bécsi kapu 173. sz. a.), Kempelen Béla (hatvani utcza 11. sz.), dr. Köve József elnök (nagyh­id­­utcza­­3. sz.), Lendvay Márton (vas-utcza 8. sz.), Légrády- Niedermayer László (budai takarékpénztár), dr. Mandl Pál (vngyhid-utcza 8. sz.), Mészáros Károly (új világ-utcza 14. sz.), dr. Milassin Vilmos (Lipót-utcza 3. sz.), dr. Patrubány Gergely (úri utcza 14. sz.) Petényi Ottó (aldunasor 9. sz.), Kupp Imre (pesti városház) és Windt Mór (József-tér 3. sz.) urak. — A bizottmány közgyűlésén elnökül közszavazattal megválasztatott dr. Köve József, jegyzőkul Á­g­o­s­t­o­n Jó­zsef és H­a­d­z­s­i Emil urak. Ez alkalommal közhírré teszszük, mikép a rendező bizottmány igyekezni fog, hogy a báli meg­hívók május hó közepéig posta útján szétküldessenek a fővá­rosban, felkérvén egyúttal az illetőket, kik mégis meghívókhoz nem jutnának , s arra igényt tarthatnak, mikép meghívók vé­gett méltóztassanak az illető bizottmányi tagok bármelyikéhez (kiirt lakásukon) fordulni , kik azt a legnagyobb készséggel ki fogják szolgáltatni. A bizottmány igyekezni fog, hogy a csá­­szárfü­rdői bálok ne csak népesek, de fényesek, kedélyesek, s a­mi legfőbb, zártkörűek is legyenek, a­mit az összes bizott­mány biztosítani ígér. A bálok május 31-kén veszik kezdetü­ket, s az idény végéig kivétel nélkül minden héten szerdán (rész­idő esetében a zárt üveg­teremben) fognak megtartatni. A tánczot megelőzőleg olykor műkedvelői előadások is tartat­nak, melyeknek rendezését Bulyovszky Gyula, Lend­vay M., Milassin V. és Windt Mór urak voltak szíve­sek magukra vállalni. Belépti jegyek : Családjegy (közvetlen a családhoz tarto­zó négy személyre) 12 bálra s a műkedvelői előadásokra 10 ft, egyes személyre 4 ft, egy bálra családjegy 2 ft, magán­jegy 1 ft, s csupán a meghívó­jegyek előmutatása mellett vált­hatók Pesten a császárfürdői pénztárnál (redout-épület) a „Magyar király“-lyal szentben, a császárfürdőben pedig a pénz­tárnál. Végül azon édes reménynyel fejezem be e sorokat, hogy a t. közönség, melynek minden kényelmet, mulatságot, a legjobb zenét stb. megszerezni igyekszünk, szíves lesz vi­szont a minden anyagi haszon nélkül, egyedü­l a közönség ked­véért rendezett császárfürdői bálokat minél gyakrabban felke­resni. Budán, apr. 2(i. 1805. — Ágoston József, jegyző. * C­s­o­k­o­n­a­i V. M­i­h­á­l­y fuvoláját, — melyen a költő bizalmas baráti körben oly gyakran hallatá „Csikóbőrös kulacs“-a dallamát, — jelenlegi birtokosa a debreczeni főiskola régiséggyüjteménytárába akarja mint legilletékesb helyre beadni. E fuvolának mostani birtokosa I. Dömsödy Károly ur, kinek birtokába e hangszer irigy került. Az 1802-dik évi nagy tűzvész­kor Csokonaiért háza is lángok martalékává válván, kismesterutczán lakó Pándy János, (a fuvola mostani birtokosának anyai részről volt nagyatyja,) házánál a le­égett költőnek s anyjának lakást ajánlott, kik is két évig lakván Pándy Jánosnál, midőn tőle távozának, a költő fuvoláját hagyá emlékül a vendéglátó házi ur fiainak, Lajos és Károlynak. Utóbbi, halála előtt pár évvel, mint becses ereklyét s nagybátyai ajándékot hagyta azt mos­tani birtokosára. (H.gy.) — Magyar tudományos akadémia. P­á­l­y­á z­a t-h i r d e t é s. A pesti hazai első takarék­­pénztár kegyeletéből, ennek saját kezelése alatt fenn­álló „Fáy András alapítvány“ alapító­ levele értelmében, ugyanazon takarékpénztár igazgató választ­mánya részéről ezer­ötszáz forint jutalom tűzetik ki a magyar tud.­akadémia által megbírálandó „oly munkára, mely a múlt század vé­gétől a jelen ideig hazánkban uralko­dott nemzetgazdasági nézeteket, ezek fejlődése történelmét és közviszonya­inkra gyakorolt befolyását kimeritőleg adja elő.“ Beküldési határidő 1866. decem­ber 31-ike. A pályaművek idegen kézzel, tisztán leírva, lap­­számozva, bekötve, a szerző igazi nevét, polgári állását és lakhelyét tartalmazó jeligés levéllel együtt, szóval az akadémia általános pályázati szabályai megtartása mel­lett, a fönt kitett határideig az akadémia titoknoki hi­vatalába küldendők. A jutalom kiadásának ideje ké­sőbb fog közhírül adatni. Kelt a magyar tud. akadémiának 1865. május 8-án tartott üléséből. Arany János, titoknok. — Magyar földhitelintézet. A magyar földhitelintézet igazgatósága részéről ezennel értesitte­­tik a tisztelt közönség , hogy Frölich Frigyes ur, ki eddig a nevezett intézet pénzügyi osztályát mint igaz­gató az intézet teljes megelégedésére vezette, saját ke­reskedői elfoglaltatásai és ügyletei miatt ezen állomá­sáról lemondván, a pénzügyi osztály vezetését, további szabályszerű intézkedésekig, ideiglenesen közvetlenül az intézet elnöksége vette által. Kelt Pesten, a magyar földhitelintézet igazgató­ságának 1865. május 13-án tartott üléséből. Lónyay Menyhért, Csengery Antal, alelnök, titoknok.­­Zágrábban Galac könyv- és müke­­reskedésében — mint az „Agram. Ztg“ f. hó 12-ki szá­mában, írja — ezen czim alatt : Hrvatsko-magyarszki narodni miloglasi (horvát-magyar hazai dalok) Zden­­csaj Ernesztinától egy díszesen kiállított zenemű je­lent meg.­­ A „Concordia f. máj. 14-ki számával egy új román szépirodalmi tartalmú képes hetilap küldetett szót. Czimo Família fora enciclopedica si beletristica cu illustrationi (Családi encyclopaediai s szépirodalmi ké­pes lap) tulajdonos s kiadó-szerkesztő Vulcanu József. A kiállítás csinos, a képek tiszták. Nyomtatja Kocsi Sándor. " Emlitettük annak idején, hogy Pest városa ismét egy 200,000 ftnyi újabb kölcsön engedélye­­zéséért folyamodott, a redoute és alsó-duna-rakpart építése körül felmerült és az utóbbinál ez évben még felmerülendő költségek fedezésére. E kérelemnek a m. kir. helytartótanács részéről hely adatvan, a város kö­zönsége egyszersmind utasittatott, hogy az alsó-duna­­rakpartnak az „Angol királynődig mielőbb várható el­készülte folytán nyerendő házhelyek mikénti beépítése iránt egy végleges javaslatot azonnal mutasson be, melynek esetleges elfogadása után a házhelyek közárverés útján mielőbb értékesítendők, az ekként be­folyandó pénz kizárólag az ide fordított kölcsönök tör­lesztésére lévén felhasználandó.­­ A kérdéses 200,000 ftnyi, valamint a már ennekelőtte engedélyezett, de még fel nem vett 100,000 ftnyi kölcsön feltételei, érvényesí­­tések előtt, kormányszéki jóváhagyás végett még fel­­jelentendők lesznek. —A „Győri K .“irja: Május 11-én hunyt el a győri főt. káptalan legidősb tagja, Sütő József, Zámról ne­vezett czimz. apát, győri székesegyházi olvasó-kanonok, bölcsészet- és hittudor, a pesti kir. egyetem hittudor­á­nyi karának bekeblezett tagja, szentszéki ülnök, arany­­misés áldozat. A boldogult 82 évet élt, s 56 évig szol­gálta az Urat. * Ó­budai viaszformáló Hahn a népszínház olda­lában egy kocsipanorámát állított fel érdekes táj- és egyéb képekből , továbbá természettani utánképzetek­­ből. A két osztályba való bementidíj, mint tudjuk, 20— 20 kr. — Nemzeti színház. Múlt héten szombaton Feli­cián Dávid kedves keleties jellegű zenével bíró „Lalla Roukh“ czímű regényes dalműve adatott. A czímszerepet ez alkalommal Kendelényi Fanni kisasszony énekelte. A kisasszony hangja , mint már első föllépte alkalmával érintettük, inkább a lyrai szakmára hajlik, azért örömmel üdvözöltük e szereposztálybani föllépé­sét. Habár mind énekében mind játékában vannak még hiányok, mit kezdőnél máskép képzelni nem is lehet, mindamellett ezen estre kedvezőbb volt reá nézve az előbbenieknél. Ha nagyobb terjedelemmel nem biró hangjában nincs is közép és mély fokozat, a felső han­gok meglehetősen könnyedek, csengők és rokonszenve­sek, és voltak pillanatok, a­hol a kisasszony méltán ki­­érdemli a tetszés-nyilvánítást, melyet ösztönül vehet jövendőre. — A kisasszony különben még fiatal, szorgal­mas és ami több,ambitiója is van azért hiszünk jövőjében, hogy ha hangját erőltetések által koc­káztatni nem fogja (a rendes iskolázás és túl nem hajtás legelső feltétele egy még mindig változás alá eső, meg nem állapodott hangnak.) Játéka még több tekintetben gépies : az ábrándozó, fellengős, regényes és valódi szerelmet óhajtó herczegnőt inkább gyermekiesen, mint naivul adta: szavalata sem mutat még művészeti nyomokat. Paul­iné asszonynak „Mirza“ kitűnő szerepe, „Luciádhoz nem is hasonlítható, miután ez utóbbi ke­vésbé az ő tere. A közönség kedves játékát és énekét többszöri kihívással jutalmazta. Kőszeghy s Pauli szintén megfeleltek szerepeiknek és ők is kitüntetésben részesültek. — Az előadás többi része Feder kisasz­­szony táncza, úgy derék énekkarunk, valamint zene­karunk által egyöntetűvé és öszhangzóvá vált. Feder kisasszony még mindig nem szövetkezett a gráfiákkal. A szép számmal megjelent közönség, mely közt sok idegen is volt, mint mondják, az e nap ide érkezett bo­­roszlói kéjvonalnak részvevői, figyelemmel hallgatta végig az operát. T­i­m­á­r úr második föllépte tegnapelőtt Szigeti­nek „Kisértet“ czimű három felvonásos népszínművé­ben mint csizmadiainas „Miska“ — elődjeit tekintve, egészben nem sikerült; de ez csak onnan van, mert min­dent túloz és az alak természethűségével keveset gon­dol. Jó színésznek pedig azon kell lenni, hogy ne csak a genre-t igyekezzék eltalálni, hanem az abba fekte­tett jellem magvát is, itt péld­­a becsületes és gazdáját mindenekfelett szerető fiút, nehogy úgy látszassák, mintha csak csirizzel akarna magának koszorút fag­­gatni. Szigeti Sas Istvánja ismert eredeti alak. Balázs-Bognár Vilma asszony „Zsuzsi“, valamint a többi szereplők az előadás sikerét gondos, eleven játék­kal emelték. A kevés számú közönség a három fősze­replőt több izben megtapsolta. — Pest város főorvosa 1864-ik évi s­e­b­é­s­z­e­t­i és egészségügyi jelentéséből következőket közöljük : Az időjárati viszonyok más óvákhoz hason­lítva rendellenes nedvesek és hűvösek valónak, úgy hogy az eső mennyisége, mely 1863-ban 145.s. p. v. volt, ez évben 217.23 pár. vonalra rúgott; a légkövmérsékmény, mely in ma­­ximo közönségesen -1­­27­­.°-on felül van, most csak -1- 24,6% R-ra emelkedett és legalacsonyabb állása 15.;6 R.° volt. A közegészség állapota rosz volt, mert a kö­zönségesen uralkodó betegségeken kívül a k­ei­­­e­g é­s h­a­g­y­­m­á­z járványlag uralkodott, olyannyira, hogy most minden 100 beteg közül 20, holott rendes években alig 2 szenved typhusban. Megbetegedett e kórban sokkal több férfi mint nő, gyermek ritkán ; foglalkozásra nézve számszerint legtöbb volt szegényebb sorsú , és pedig a typhusban elhalt 388 között volt. 224 napszámos, 25 cseléd, 20 ruházatkészítő, 19 keres­kedéssel foglalkozó, 16 tisztviselő, 8 kőmives, 6 ács, 6 laka­tos és kovács stb. A váltóláz ritkán, de annál többször a zildógü­­m­ő k­ó­r került orvosi kezelés alá. A kimutatott 43082 betegesedési eset közt 30621 já­­rólag, 12461 a kórházakban fekvőleg gyógykezeltetett, s. p. 8869 a sz. Rókus-, 491 a szegény gyermek-, 638 az izraelita-, 217 a keresked. kórházban stb.; ezekben a gyógyulási arány 46 , 16%, a halálozási 7 , 13%-ra rúgott. Egy-egy ezer beteg közt általában szenvedett : 23 tüdőlobban, 57 tüdőgümőben, 111 bujakórban, 2 himlőben, 3 vörhenyben, 3 kanyaróban, 41 hagymázban, 2 váltólázban, 3 sülyben stb. A halálozás 457-el nagyobb mint a múlt évben ; öszv. halt 6574, és p. 3630 fi-, és 2944 nőnemű. Életidőre nézve volt: 0—1 évesig 2184, 1—10 é. 1108, 10—20 é. 265, 20-30 é. 499, 30-40 é. 754, 40—50 é. 673, 50—60 é. 497, 60—80 é. 501, 80 éven felül 93. A halál indokát tekintve, volt:­ 314 halva­szülött, 264 vele­szülött, és 150 agg-gyöngeségben, 15 himlőben, 85 vörhenyben, 16 kanyaróban, 388 hagymázban, 40 vérhasban, 259 tüdőlokban, 1306 tüdőgümőben, 797 rángásokban, 140 hüdösben. Született 6609, s p. 3412 fi- és 3197 leány­gyer­­mek ; volt 2335 törvénytelen, tehát ez utóbbi 35,31% aránynyal. Házasult 1296 pár, s p. 69-el kevesebb mint 1863- ban és 221-el kevesebb mint 1862-ben és csak 80 gyermek­kel született több mint 1863-ban. A házasultak közt volt val­lástétel szerint: 947 róm. kath., 94 ev. ág. hitv.,44 helv. hitv. és 201 izraelita. Született róm. kath. szülök után 5014, evang. 528, görög n. egyes. 12, zsidó 1055. Orvosrendőri és törvényszéki bonczo­­lat 381 emberi hullán vitetett véghez, ezek közt 296 ter­mészetes, 87 erőszakos halállal múlt ki; ez utóbbiak közt 6 megfagyott, 31 vízbe fulladt, 48 történetes testi sérelem kö­vetkeztében, 1 párbajban esett el, 1 meggyilkoltatott, 33 ön­gyilkos volt, ezek közt 11 felakasztás, 10 vízbefullasztás, 6 agyonlövés, 3 vérérnyitás, 3 mérgezés következtében halt el. Hasznos házi­állatainknál a közönségesen előforduló betegségeken kívül semmiféle járvány nem észlel­tetek. Az egészségügyi személyzet: 232 orvos­tudor, 61 polg. sebész, 10 fogorvos, 17 báromorvos és 146 bábából állott; volt azonkívül 45 sebészműhely és 14 gyógy­szertár a közönség rendelkezésére. ~ .Vasárnapi lapunk hivatalos részében a második sorban a „cs. k.“ (császári királyi) betűk közé nyom­dahibából egy felesleges „a“ betű csúszott, mely e szerint h®Vreigazitandó. Vidéki levelek: Polgár (Szabolcs megye) május 10. Az idei esz­tendőt nagy viharok nyitották meg; a februáriusi árviz után martius havában ismét e veszély fenyegetett. Az áradó viz állása martius 6-án 8' 7" 0"' volt és ekkér folytonosan egész april 19. napjáig 16' 7" 0"'-ig emel­kedett. A viz állásáról naplót vezetni és azt a méltósá­­gos megyei főispán urnak a legterhesebb felelősség ter­he alatt beterjeszteni szoros kötelességgé tétetett, mely rendeletnek Polgár város elöljárósága meg is felelt. A nagy árvíznek közbejöttével, mely, Istennek hála, a pol­gári vonalon legkisebb kárt nem tett, beköszöntött az 1863. évben fenyegető szárazság, mert a mint e folyó évi mártius 30-kán az utolsó esőnk volt, azon időtől fogva egész a mai napig, május lü­léig, még har­matnak sem örvendhettünk, csupán a mai napon volt egy kis csendes esőnk, de ez a szomjazó földnek még porát sem verte el. Az igen sovány időben és a száraz­földekbe elve­tett tavaszi mag, valamint tengeri, kolompár, bab, kö­les sat. a nagy rögök alatt ott sinylenek és az áldásos eső nélkül ki nem kelhetnek; az őszi vetés sárgulni kezd, melyet a májusi nagy fagy annyira megcsigázott, hogy 8—9 hüvelyknél nem nagyobb és már is szárba megy; az őszi búzát és a jövedelmező repezét a hideg egészen megölte, a kaszálókat semmivé tette, a legelőt egészen leperzselte, a­minek következtében az 1863. évben el nem döglött és megmaradt lábas jószág és juh csak kínlódik, éhezik ra­jta és jelenleg, május 10 kén, hol a múlt évben már boglya volt, most a kopár és elsült földnél egyebet nem láthatni. Méltóságos gróf V­a­y Dániel közszeretetü me­gyei főispán ur ő méltósága, erélyesen felkaroló az ár­vák ügyét, a faiskoláknak felállítását és a fatenyész­tést és fáradhatlan tevékenységgel szenteli gondjait a megye jólétére. Polgár városának 35 évig szolgált buzgó hi­vatalnoka T­a­r­c­z Imre , a­ki megyénkben példás és feddhetetlen életéről tisztelt, hivatalát pontosan és lel­kiismeretesen vitte, 20 évig mint városunk aljegy­zője, 15 évig pedig mint városi cse­kk­ adószedő, a folyó évi május hó 2-kán 63 éves korában, mind­nyájunk közsajnálatára meghalt, özvegyet és négy gyermeket hagyva maga után. Áldás poraira! T­h­ú­r­y György: Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház f. hó 11 -ei ülésé­ben White a belügyi állam­titkárhoz (a kincstár első lordja távol lévén) kérdést intézett aziránt, hogy várjon a kormány elh­atározá-e a hadfolytatói jogok visszavonását az amerikai confoederált államoktól. Sir G. Grey azt válaszola, hogy — vélemé­nye szerint —jobb lenne ezen indítványt néhány napra elhalasztani. A londoni „Index“ egy hosszas czikket közöl a déli államoknak Lee­s Johnstone capitulatiói következtébeni helyzetéről, s azon kérdést tárgyalja, hogy váljon tovább is folytatni kellene-e az ellentállást a távoleső államokban, p. o. Texasban, vagy pedig az éj­szakiakra kellene-e hagyni egy oly helyzet zavarait, mely se béke, se háború nem lenne. E lap politikai eszközül a tétlenség egy nemét tanácsolja, meg lévén róla győződve, hogy az unió örökre lehetetlen, s hogy a politikai s katonai események egy oly hatalmas nem­zetiséget alakítottak, melyet az éjszakiak minden tö­rekvésük daczára sem bonthatnak szét. A „France“ szerint az Angolország s a vám­egy­let közti kereskedelmi szerződés már véglegesen meg­köttetett, s az aláírást még csak némely formaságok be­töltése késlelteti. A „France“ szerint Clarendon lord egés­­sége tetemesen meg van rongálva, s noha ezen kitűnő állam­férfi legújabban is jelen volt egy kabineti tanács­ülésben, attól félnek, hogy — legalább egy időre — kénytelen leend hivatalos foglalkozásait félbesza­­kasztani. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur du Soir“ a császárnénak egy oly rendeletét közli, melynélfogva a törvényhozó­ testület ülésszaka máj. 15-től jun. 14-ig meghosszabbíttatik. Mint a „Moniteur“ Medeabból f. hó 12-re esti 7­ óráról jelenti, a császár 11-én oda érkezett,­­ másnap reggel ismét Algírba utazott el. Mint Metzből 13-ról távírják, biztos hír szerint F­o­r­e­y tábornagy a császár által azzal bízatott meg, hogy a porosz királyt, a rajnai tartományban, a császár nevében üdvözölje. A „France“ levelezői szerint a császár f. hó 15-ke felé induland el Algírból Oránba. A „Patrie“-nak egy Algírból f. hó 10-ről kelt sür­gönye szerint, a császár 9-én este jelen volt a főkor­­mányzó által a Mustapha-palotában tiszteletére ada­tott bálban, mely rendkívül fényes volt. A császár au­­dientián fogadott el bizonyos számú bennszülötteket az algíri kerületből, a város előkelő személyeit, s a mezid­­zsai legtiszteltebb marabut, S i-A­l­i-E m b­a r e­k családjának főbb tagjait. A bennszülöttek a császárnak hozzájuk intézett jóindulatú szavai által mélyen meghatva távoztak el. Délután a császár Algir két fő meséját látogatá meg, hol számos hívek voltak össze­gyűlve. A papok imádkoztak a császárért, s hálával fo­­gadák annak vallásuk oltalma iránti biztosításait. A császár által az arab néphez intézett kiáltvány a két mosóban ki volt ragasztva. 9-én d. u. 1 órakor a csá­szár az algíri földmivelési társulat küldöttjeit fogadá, s igen nagy jóindulattal értekezett velük a tartomány ál­talános érdekeiről. Esti 5 órakor, a kormányzó kísére­tében, Algir főbb épületeit látogatá meg; először is a székes­ templomot, s erre a könyvtárt s múzeumot. A régiségek gyűjteményében különösen magára vonák figyelmét a Carthagóból eredt emlékek, s erre nagy ér­dekkel szemlélt meg egy, Bonaparte első consul által Mustapha pasa, algíri begyez intézett, pergamentre irt levelet. Végre még a cs. lyceumot, s az arab-franczia cs. főiskolát látogatá meg. Egy f. hó 9-ról kelt sürgöny több adatokat közöl a császár előbbi kirándulásairól. E szerint Bufantban a császár minden kiséret nélkül, gyalog sétált a tömeg között, és sajátkezűleg rendjellel díszített föl egy gyar­matost , s a földmivelési cs. társulat elnökét. Milianari­­ban szintén rendjellel díszített föl egy kardot. OLASZORSZÁG. Victor­ Emanuel király f. hó 11-én este indult el Turinból Florenczbe, La Mar­mora tábornok kíséretében. A turini senatus központi osztályának jelentése kedvező az olasz vasutak eladására nézve. * 46 NÉMETORSZÁG. A „Nordd. Alig. Zig“ jelenti. Poroszország elfogadá Austriának azon javaslatát, mi­szerint a jogfolytonosság megállapítása végett, elő­ször is mindkét herczegségben az 1854. évi tartományi rendek hivassanak egybe. Ezen lépés szükséges volt, mivel a tartományi rendek jogosan megkívánhatják, hogy egy új választási törvény kibocsátása iránt véle­ményük kihallgattassék. Ezért Poroszország azt indít­­ványozá, hogy ezen fönnálló rendi gyűlések, az idő­közben történt változások miatt, új választások által­­ haladéktalanul kiegészíttessenek, a rendek sietve ösz­­szehivassanak, s azok elé választási törvény terjesztes­sék, mindkét herczegség közös képviselete végett, vagy az 1848. évi alkotmány mintájára, vagy pedig általá­nos s közvetlen választások alapján. Ha Austria ebbe

Next