Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-26 / 272. szám
272. ssE. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győr Pál papirkereskedésében (hatvani-utcaa, a ev. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magán«hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért S kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után SO kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő árak : Hajnal Frankfurtban és Hamburg-Altenában BSabsonztain és Vogler; Hamburgban Tivfckeisu Jlsbsst) , Lipcsében K.*sS'Ss*r Sí?., Hígén és Vort urak. I Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................SO kt. Egész évre . . . . IS frt. — kr. Félévre ...... 10 » Félévre . . . . • , — , Negyedévi.............................* • Negyedévi........................ . SO . Buda-Pest. Vasárnap, november 26.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra. A „SÜrgöny” f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papírkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a posta-téritvény szolgál. Előfizetési árak : December hóra. Vidékre naponkint küldve . . 1 ft 70 kr. Budapesten házhoz hordva . 1960 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Császárné 6 Felsége a következő nőket : Székhelyi Maráth Stephanie, sz. Prandaui Hitteprand bárónőt; báró Sennyey Mária, sz. Fiáth bárónőt; gr. Barkóczy Antónia, sz. Festetits grófnőt; gr. Török Zsófia, sz. Révay bárónőt; gr. Festetits Adél, sz. Almásy grófnőt; gr. Zichy Irén, sz. Meskó bárónőt; gr. Dessewffy Paulina, sz. Wenkheim bárónőt ; gr. Pálffy Geraldine, sz. Károlyi grófnőt; marquise Pallavicini Helena, sz. Zichy grófnőt; gr. Károlyi Mária, sz. Orczy bárónőt; gr. Szapáry Mária, sz. Grünne grófnőt; gr. Eszterházy Erzsébet, sz. Orczy bárónőt; br. Wenkheim Francziska, sz. Szapáry grófnőt, és br. Wenkheim Mária, sz. Apponyi grófnőt saját legmagasb palota-hölgyeivé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Hirdetmény. A keleti marhavész állásáról legutóbb beérkezett hatósági jelentések szerint ezen rész, mely a nemzetgazdászatot négy év óta szakadatlanul sújtotta , s az ország jólétét komolyan fenyegette, a barmászrendőri óvintézkedések erélyes és következetes foganatosítása, különösen a bunkózás nagyobb mérvbeni alkalmazása folytán elvégre az egész országban végképen megszűnt s az eddig betiltva vagy megszorítva volt szarvasmarhákkali forgalom mindenhol ismét helyreállittatott. Ezen örvendetes esemény oly megjegyzéssel hozatik köztudomásra, mikép a szomszéd tartományokban netán még uralgó marhavész behurczolásának meggátlása czéljából a kellő évrendszabályok erélyes foganatosítása elrendeltetett. E tekintetben az ország valamennyi törvényhatóságaihoz a következő körlevél intéztetett: Az ország jólétét négy év óta szakadatlanul fenyegetett s a hazai szarvasmarhatenyésztést folyvást aláásott keleti marhavész, legutóbb beérkezett hatósági jelentések szerint, a barmászrendőri óvintézkedések erélyes foganatosítása, következetes ellenőrködése, különösen pedig a bunkózás kellő mérvbeni alkalmazása folytán az egész országban végképen megszűnt, s az eddig betiltva, vagy megszorítva volt szarvasmarhákkal a forgalom mindenhol ismét helyreállíttatott. Ezen örvendetes eseménynél fogva e királyi kormányszék következő intézkedéseket talál elrendelemdőknek; és pedig: 1) A múlt évi június 6-án 33,337. sz. a. kelt itteni intézménynyel felállítani rendelt 20 járvány-főbizottmány ezennel beszüntettetik, s az ezen főbizottmányok alá a marhavész ügyeire nézve ideiglenesen rendelve volt hatóságok rendes hatáskörükbe helyeztetnek. 2) A fennebbi intézményhez csatolva volt működési utasítással a főbizottmányi elnököknek engedett rendkívüli hatáskör ezennel a megyék és kerületek kormányzóira s a szab. kir. városok polgármestereire ruháztatván át, ezek működéseiket a fennebbi utasítás értelmében teljesitendik, és csupán a volt főbizottmányi elnököknél még tárgyalásban lévő marhavész-ügyek lesznek még ezek által elintézendők. 3) A szarvasmarháknak vaspályákon való szállítása tekintetéből 1862. évi május 8-án 88,200. szám alatt kelt, s ezen idő óta folytatólag kiadott itteni intézvényekkel kitűzött föl- és lerakodó vaspályaállomások, úgyszintén a pályakocsik tisztítása tekintetéből idén évi december 3-án 96,130. szám alatt kelt itteni intézvénynyel megállapított tisztogató állomások ezennel hasonlólag beszüntettetvén, a vaspályákon kocsitisztitás fejében minden egyes szarvasmarha után a járvány tartama alatt engedélyezett 55 krnyi dij beszedése egyúttal betiltatik s erről az illető vaspálya-igazgatóságok közvetlen innét értesittetnek. 4) A netán még ezentúl egyes községekben fölmerülendő ezen vész elfojtása, illetőleg a szomszéd tartományokban, különösen jelenleg még Galicziában uralgó marhavész behurczolásának meggátlása czéljából a kellő évrendszabályok foganatosítása teljes erélylyel eszközlendő , s a mutatkozó szükséglethez képest a határszéleken fenálló községi bizottmányok működése be sem szüntetendő, a netán mutatkozó résznél pedig a központi és járási, vagy községi járványbizottmányok azonnal felállítandók. 5) A szarvasmarhák egésségi állapotáról szóló jelentések, sőt ha közigazgatási területén a marhák között betegség sem fordult volna elő, az ezen körülményről szóló nemleges jelentések ezentúl is a meghatározott időszakokban ide fölterjesztendők. Végül a múlt évi június 6-án 33,337. sz. a. kelt itteni intézménynyel a marhavész tárgyában kiadott szabályrendeletek gyűjteményének folytatása a közönségnek — tájékozás, alkalmazkodás s a járások között leendő kiosztás végett megküldetik. Kelt Budán, nov. 16-án 1865. A m. k. helytartótanácstól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Az u.j kölcsön megköttetéséről a „Wien. Abendpost“ következő közleményt hoz: „Legközelebbi hétfőn a legfontosabb európai pénzpiacokon:Páris-, Brüssel-, London-, Bécs-, Frankfurt- és Hamburgban, megnyittatnak az aláírások a legújabb austriai kölcsönre. Franczia- s Németország legtiszteltebb hitelintézetei közöl többen s a legjobb hangzású pénzerők e hitelmiveletnek megköttetését befolyásuk s nagy ügyleti egybeköttetéseik által előmozdították s az európai tőkére való hivatkozást oly módon késziték elő, mely a csász kormánynak azon megnyugtató reményt nyújtja, hogy nem hasztalanigyekezett a legtapasztaltabb európai pénzüzérek s leghiggadtabb pénzférfiak bizalmát megszerezni. Az új kölcsönnek szerencsésen kombinált formája, valamint a visszafizetési módozatok, s azok kamatozása a pénzérték semmi további ingadozásainak ki nem tett értékben, mindenesetre oly előnyök, melyek annak minden körülmények közt a tőke legnagyobb figyelmét biztosítanák; de mindezen előnyök végül hatástalanok maradnának, ha az európai pénzvilág azon meggyőződésre nem jut, hogy a csász kormány végre egyszer szabályozott pénzügyi gazdálkodást akar keresztülvinni, s ezért semmi áldozatot sem tart elég nagynak, hogy a külföldi tőkeerők segélyével ezen oly nehéz czélt elérje. Midőn a jelen kormány a közügyek vezetését átvette, épen nem titkolható maga előtt, hogy a pénzügyi kérdés megoldása nem kevesebb nehézségekkel van egybekötve, mint maga az államjogi viszonyoknak szabályozása, azonban ama legbensőbb kölcsönhatás mellett, mely ezen két legfontosabb belkérdés közt létezik, joggal el lehet várni, hogy a rendezett s kielégítő állapotok helyreállításával belül a pénzügyi nehézségek is megnyugtató megoldatásra találandnak. Azonban a korábban elvállalt kötelezettségekre való tekintet sürgős kötelességévé tevék a pénzügyigazgatásnak, azonnal az erre szükséges pénzeszközök megszerzéséről kölcsön útján gondoskodni. Ez azonban nem volt bizonyos emberek ízlése szerint. A legkalandosabb híreket terjesztgeték s a kormányra oly dolgokat tukmáltak, melyekre még álmában sem gondolt, — főleg természetesen csak azon szándékból, hogy a bizalmat aláássák s neki minden pénzügyi miveletet megnehezítsenek. A pénzügyigazgatás azonban ezáltal nem vezetteti magát tévútra, hanem a legalkalmasb rendszabályokat lépteti életbe, hogy a hazai pénzeröket ne kelljen ismét igénybe venni s az ipar és kereskedelemtől utolsó segédforrásait elvonni. Az utolsó adókölcsön eredménye mindenesetre igen csalogató volt és sokaknak a legalkalmasb mód látszott lenni pénzszerzésre, annál inkább, minthogy a nagy pénzpiaczok azon nagy veszteségek által, miket austriai értékekben szenvedtek, egy új austriai kölcsönre nagyon kevéssé látszottak hangolva lenni, s ezenfölül még az utolsó ezüstkölcsön nagy része sem volt valósítva. De a pénzügyigazgatás , mely az adókat nem akará ismét évekre elzálogosítani , mindezen nehézségek által nem hagyá magát a hazai tőkére való hivatkozásra indíttatni, hanem megmaradt a mellett, hogy ezúttal csak a kültökéhez fordult. Ezen népgazdászati tekintetek képezik ezen művelet genesisét, mely mindenesetre azáltal, hogy rendkívül hosszúra nyúlt, az államra szokatlan áldozatokat is rótt; azonban az újkori pénzügyi történelem mutatja, hogy Francziaország. a restauratio első éveiben egy 5 pctes kölcsönt 60 on alól vett föl s az Egyesült Államok az utolsó években 6 pctes bonjaikat még 40-en, sőt még azon alól is eladták, hogy az államnak a nagy szorongattatás pillanatában a lét eszközeit megszerezzék. Austria maga a franczia háborúk után még sokkal keményebb föltételeket volt kénytelen elfogadni, hogy egy kölcsönt elhelyezhessen, s államunk hitele mégis a rákövetkező békeévekben úgy megerősült, hogy Austria hitelezőinek papírbirtokuk leggazdagabb nyereséget hozá meg. Csakhogy ezen harmincz évi békeidőt, fájdalom! nem tudák a népek jólétének emelésére felhasználni, míg ma a külföldi tőke Austriába vándorlását csupán azon okból mozdítják elő oly gazdagon, mert az iparnak és kereskedelemnek, valamint a földbirtoknak nem akarják léteszközeiket megnehezíteni, hanem inkább üdvös kifejtésüket a legkiterjedtebb előmozdításban részesíteni. Az áldozatok, miket Austriának ezúttal hoznia kell, hogy a külföldi tőkét a múlt év veszteségeiért kárpótolja, mindenesetre elég jelentékenyek, hogy a kormánynak a nép adózó erejének legnagyobb kíméletét legszentebb kötelességévé tegyék; azonban alig lesz, ki ezen pénzügyi művelet népgazdászati és politikai jelentőségét félre fogja ismerni; s a kormány a külföldi tőke bizalmában is megtalálhatandja azon megnyugvást, hogy mindenütt, Lapszemle. A „Debatte“ a lajthántúli tartományi gyűlések megnyittatásáról, különösen pedig az austriai tartománygyűlésen benyújtott indítványról, melyet alább közlünk, következőleg szól: „Ma előttünk fekszenek az első tudósítások az országgyűlésekből, s azok erős világot vetnek a helyzetre. Ami az egyik képviseletnél tiltakozásra talál, a másik által élénk tetszéssel fogadtatik, s amit az egyik országgyűlés alkotmányszegésnek nyilvánít, a másikat köszönet-nyilvánításra készteti. Ma azonban még lehetetlen, pontosan jelölni a csoportozatot, mely a lajthán-inneni gyűlésekben kifejlődni fog. Ez órában azon indítvány, melyet K. Tinti és társai az alsó-austriai országgyűlésen benyújtottak, képezi Bécs számára a politikai napi eseményt. A különböző pártoknak, melyek kizárólag a magyar jog alapjához, vagy kizárólag a feler. okmány alapjához ragaszkodnak, nehéz lesz ezen esemény irányában állást foglalni. Reánk nézve azonban, kik szívesen fölkeressük azon pontot, melyen a szemben álló pártok egymásnak kezeiket nyújthatják, a helyzet valóban kínos. Híven ragaszkodva az alkotmányos elv zászlójához, nem smerhetjük el, kivéve az állam háború-s más rendkívüli szükség-eseteit, az alkotmány felfüggesztésének jogát; de épen, mert jó alkotmányos érzelműek vagyunk, soha sem fogunk azon elmélettel megbarátkozni, mely úgy találja, hogy a magyar alkotmány mégis azon dolgok közé tartozik, melyeket tetszés szerint elkobozhatni, el- és átodrogrozhatni. Mi csak azon jelenményt csodálhatjuk, hogy nagyszámú tiszteletreméltó, higgadt és a legjobb szándéktól vezérelt férfiak összetalálkoznak, miszerint egy sor tételt állítsanak föl, melyek közöl jogilag egy sem áll meg. De még csodálatosb ezen jelenmény, ha e nagy demonstratio czélja iránt tudakozódunk. Ama jogokat akarják-e megóvni, melyeket az oct. és febr. okmányok a lajban inneni országoknak adtak? Ez fölösleges, mert e jogok a sept. pátensben a leghatározottabban s a legkétségtelenebböl meg vannak óva. Vagy ezen jogok azonnali gyakorlatát kívánják? Más szóval, azt akarják, hogy a kormány azon darabját a szűkebb bírod, tanácsnak, mely a Schottenthor előtt ülésezett, ismét tágabb bírod, tanácsnak nyilvánítsa s ezen gyülekezet által az egész birodalom számára adókat és kölcsönöket szavaztasson meg ? Ez esetben legújabb keltű protestánsaink elé egy kérdést kell terjesztenünk. Vajjon a közös ügyeket megoszthatóknak tekintik-e vagy nem ? Ha megoszthatóknak tekintik, lehetségesnek tartják-e, hogy a magyar országgyűlés s a lajtán inneni bírod, tanács, mindegyik önmagában, szavazza meg a birodalmi terheknek vagy netaláni birodalmi kölcsönöknek reá eső részét. ? Ha igen, akkor bátran beállhatnak a debreczeni határozatpárti emberek szövetségébe s mi szerencsét kívánunk nekik az új szövetségesekhez. De ha ők, úgy mint mi, megosztatlanoknak tartják a közös ügyeket, ha múlhatlannak tartják, hogy ez ügyek közösen tárgyaltassanak, akkor fel fogják fogni, hogy mi ezen kezelési módot egyoldalúnak tekintjük, mindegy akár egyedül a koronától, akár a birodalom egy részétől egyetértésben a koronával induljon ki, s hogy ennélfogva a birodalom egy része sem lehet jogosítva, a közös jogot gyakorolni, mig a másikkal e gyakorlat formái és módozatai iránt ki nem egyezett. Mig e kiegyezés be nem következik, addig egyedül a koronában ismerjük el a közös jognak egyedül hivatott őrét. Senki sem fogja föl inkább, mint Magyarország, mily kíncs a lajthán inneni országokra nézve a lemondás ; de a mily kevéssé juthatna Magyarországnak eszébe , egyetértésben a koronával a birodalomnak akarni törvényeket szabni, adókat szavazni s terheket róni, szintoly kevéssé vehetik a lajthán inneni országok e jogot igénybe maguk számára. Ez oly világos és igaz, hogy egy idegen e dolognál csak egyet nem bírna felfogni, t. i. hogy eszes, alkotmányos érzelmű férfiak miként vitázhatnak még e fölött. Hogy ma még e helyzetben vagyunk, ennek nem Magyarország az oka , hanem azok, kik három éven keresztül tücskön-bokron át követék a Schmerling-politikát s az autonomistákat kigúnyolók, sőt országárulóknak kikiáltók, midőn ezek a jogálláspontot tisztázni s a bírod. tanácsot visszatartani akarák, hogy az egész birodalom számára törvényeket ne alkosson s terheket ne rójon. Ha a birod. tanács nagy többsége elég értelemmel s jogérzettel birt volna arra, hogy Rechbauernek akkori beszédét teljes értékében felfogja, — ha akkor csak egy részét érezte volna az oct. diploma iránt azon gyöngédségnek, melyet az most feltüntet, — ha akkor vizsgálat alá veszi, várjon az oct. diploma talán mégis, és pedig épen legkitűnőbb részében nem sértetette meg : régen tisztában volnánk a megoldással s a mostani nyomortól ma meg volnánk kimérve. A tiltakozás indokolása csak annyit mutat nekünk, hogy azon férfiak, kik akkor nem álltak a helyzet magaslatán, ma sem szerencsésebbek. Mi ennélfogva az egész tiltakozási zajt azon zavar utóhatásai közé soroljuk, melyet a Schmerling-nera a jogfogalmakban előidézett, s reméljük, hogy az ezen gonosz hatásoknak legalább utolsója lesz. Ha Austria népei egyszer majd túl lesznek a nap ez aggodalmain s elhangoltságain, s a kiegyenlítés terén egymással békében s kielégítve találkozandottak, akkor a mai nagyszerű fölpezsdülésre, mint egy curiosumra, mosolyogva fognak visszatekinteni.“ A „Vidov Dan“ a magyar-horvát kérdésről így ír : „Ha nem csalnak a mindenüenen feltünedező különféle jelek, főleg pedig azok, melyek a horvát udvari kanczelláriában kelnek , a magyar-horvát kérdés végkifejlődéséhez közelget. Többször értekeztünk mi már e tárgy felett, s nyíltan kijelentők, mi véleményt táplálunk, s rég előre látván, hogy ily fordulatot veendnek ott a dolgok, a mostan legközelebb lefolyt jelenet legkevésbbé sem lepett meg bennünket. A legszebb, legfényesebb jövőt óhajtva a horvát nemzetnek, mely velünk érzelem-, eredet-, nyelv-, történet- és egyes érdekekre nézve oly rokon, - mindenha mondogattuk, hogy Zágrábban a reális politikát kell követni, ezzel egy uton haladni; hogy ott az igények és szükségletek — melyek valóban égető szükségek — s nem a rokon- vagy ellenszenvek szerint kell működni ; a fennálló viszonyok s körülmények szigorú logikája szerint munkálkodni. Téves valami, de nem látni azt, ami oly világos, s holmiféle kívánalmak mellé rejtőzni, melyek tán igen szépen csengnek s hangzanak, de a szorosan vett concret politika világában nem verhetnek erős gyökeret. E végből mindig a kibékülést, a kiegyenlítést tanácsoltuk, melyre a horvátok a magyarokkal ráállnának szabad akaratból, mint nemzet nemzettel. Ez nem sikerült, s most idegen kezek ragadák meg ezen fonalat, melyet a horvátok kezeikből eleresztettek s elvesztettek , hogy soha többé vissza ne nyerjék azt. A dolgok ily mibenléte mellett a horvátok s magyaroknak nagy és igen fontos kötelességet kell teljesitniük, s ha e kötelességet lelkiismeretesen s becsülettel teljesítik, mindkét fél boldog s szerencsés teend, ellenkező esetben szerencsétlenség s átok lángpallosa alatt fognak nyögni. Ami legelőbb is a horvátokat illeti, szabadjon baráti tanácsot adnunk nekik: ragadják meg szilárdul az adott s nyújtott alkalmakat, s önhatóságú jogaik megőrzése mellett — saját független akaratból — Sz. István koronájának részeivel lépjenek szoros viszonyba s kapcsolatba. Ez aztán azt fogja eredményezni, hogy nem kell egy bizonyos harmadiknak közbenjárását kikérni s felhívni; mi több , azon kell lenni, hogy ezen idegen, vagy holmi harmadik személy netáni közbenjárása tehetetlenné, tétlenné , semmivé tétessék, történt légyen a segély felajánlása bármi szin alatt; igy aztán a horvát nemzet jogait fenntartván, szerencséjének is önmaga lehet kovácsa. Horvátország értelmesből vigyázni s őrködni fognak, hogy a történelmet s ennek tanulságait soha el ne veszítsék szemeik elöl; valamint arra is fognak ügyelni, hogy a jövőt egyoldalulag fel ne fogják, s hogy központiságukat át ne helyezzék a természeti központból a mesterkélt művészi központba. A dolgok állása Európában átalában, ennek délkeleti részén pedig különösen azt igényli, hogy a keresztény európai világ végvidékein s határain legyen egy nemzeti szövetség, mely minél erősebb s biztosabb leend, annál fényesebben fog ezen szövetség egyes tagjainak jövője kifejlődhetni. A délkeleti nemzeteknek most a római régi költővel kell felkiáltaniok : „Jövőnk önmagunkban van,“ mert e szavak szerint kell magukat jelenben mindenhez alkalmazniok. El van veszve az, kiről másnak kell gondoskodni. De a magyarok se felejtkezzenek meg azon szent mondásról : „Midőn legerősebb vagy, akkor cselekedjél legigazságosabban.“ A magyaroknak két dolgot kell — s mint reméljük, ezt teendik is — szemeik előtt lebegtetni, melyek nemzeti fenállásukra oly igen nagy befolyást gyakorolnak . s hogy a nagy magyar állam szerencséje soha sem jött kaloldalról, idegenektől; s 2) hogy azon perez, midőn a magyarországi nemzetek bármily indokból nem tekintik Magyarországot saját hazájuknak, mely mindannyiokat egyformán szereti s öleli, — az leend utolsó percze e szép országnak. Magyarország oszlopait, melyeken nagysága s önállósága nyugszik, ennek nemzetei képezik, teszik, és semmikép sem egyes vagy több hatalmasok és erősek kegye avagy támasza; ezen oszlopaival Magyarország az idők minden s bárminő viharaival, melyek Schmerling korával még nem egészen szűntek meg, daczolhat s megküzdhet, mig ezen erős oszlopok nélkül a legelső világtörténeti catastropha beálltával el kell vesznie, össze kell dőlnie , miként az óriásnak rothadt lábaival. Ezen oszlopok pedig csak úgy szerezhetők s nyerhetők meg, ha minden nemzetek egyenlő s hasonló jogokkal ruháztatnak fel, —s nem máskép. A magyaroknak jelenben az alkalmak igen kedvezni látszanak, ezeket felhasználva szerezzék vissza szentelt jogaikat, de ne mások jogai megcsonkításával. — Talán vannak személyek s helyek , a melyek s a hol igen örömest vennék a többi nemzetek jogainak a magyarok általi megszorítását s megcsorbítását; de mi igen bízunk a magyarok politikai érettségében, hogy ők csak a jogokért fognak harczolni s küzdeni, s mindazt félrevetendik, a mi jogtalan, a mi igazságtalan. A magyaroknak s horvátoknak egymást hasonló nemzetnek kell tartani, mely egymást nélkülözhetlenül szükségli. Ekként cselekedjenek. Ám jaj nekik, ha ezt nem teszik, s ha egymáson akarnak jogtalan győzelmi ünnepet ülni, jogtalan győzelmi diadalt aratni! egymásnak lesznek így megölői!Ahol a kellő elfogulatlanságot megérzék, föl is teendik róla azon képességet s erőt, Austria újjáalakítását alkotmányos uton is végrehajtani. Az uj kölcsön megkötése tehát oly esemény, mely a cs. kormánynak úgy, mint Austria népeinek teljes megnyugvására fog szolgálni.“ A „G. Corr.“ irja : Néhány bécsi lap e napokban a cs. franczia csapatoknak Rómából kivonulására vonatkozó sürgönyről tett említést, melyet a pápai nuncius közlött volna itt. Úgy értesülünk, hogy az illető hírnek semmi tényleges alapja sincs.