Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)

1865-12-07 / 281. szám

281. SK. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utc­a (a várban) 184. av. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten g­y­ő­r­i Pál papírkereskedésében (hatvani-utcaa, a ei. kir. postahivatal melletti sarokhál). Ké­ziratok nem küirdetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­■ Linkt 31 fogadtatnak el. ________________ SÜRGÖNY. «•siám-hird­etések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért s kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. i. — Külföldről­ hir­detéseket átvesznek a következő urak : lrajnai Frankfurtban és Ham­­burg-Altenában ffransenstein és Vogler; Hamburgban Thrh.­heim Jakab ( Lipcsében Bagler UK., Jügen és Fort urak. Buda-Pest. Csütörtök, december 7.1865. lefi­ttési uraki Naponta! postai isétkfű­déssel. Budapesten háshol hordva. Egész évre . ■ ■ • ■ M (rt. Egész évre ■ . . . II frt. — kr. Félévre , i .... 13 i Félévre . . ■ | . f s — a Negyedévre..........................* . Negyedévre . . . . t . II . HIVATALOS RÉSZ. Császári rendelet 1865. nov. 519-ről r­észvénytársulatoknak és részvényeken­ commandót­­ársulatoknak, biztosítási társaságok kizárásával, Aus­tinba üzlet­ folytatás végett bebocsátása iránt. Hogy oly halogatások elkerültessenek, melyek­­nek következménye az egyes államokkali diplomatiai tárgyalások kezdése lenne, — birodalmam állam- és nöpgazdászatai érdekeinek méltánylása tekintetéből, vonatkozólag 1865. sept. 20-ki nyilt parancsom második csikkére, miniszertanácsom meghallgatása után elren­­delendőnek találom, a mint következik: I. sz. Minden külföldi részvénytársulat és részvé­nyeket commandit-társulat, a biztosítási társulatok kizárásával, Austriában jogosan fennállónak fog elis­mertetni, és saját c­ége alatt — az itteni hasonló nemű társulatokkal egyenlően — üzletének iparszerű folyta­tása meg fog annak engedtetni, ha az ugyanaz kimutatja, hogy azon államban, a­melyben magát megalakította, annak törvényei szerint jogosan fennáll, és ott valósággal és rendszeresen folytatja üzletét; b. azon állam kormánya, melyhez tartozik, a hasonló nemű itteni társulatoknak az ottani államterü­leten az iparszerű üzletvitelt, és jogaiknak a bíróság előtti keresését a kölcsönösség alapján, egyenlően a belföldi társulatokkal, megengedi, ha továbbá c, a társulat czéljai a belföldi államérdekekkel, és azok alapszabályai az itteni törvényhozás előtt a for­galom biztonságára nézve irányadó alaptételekkel nem állanak ellentétben, és ha végül d. a társaság egy alapszabályszerű, megkívántató esetben honi államának kormánya által jóváhagyott ha­tározattal magát érvényesen kötelezi, miszerint üzlete folytatásánál Austriában, az általános törvények mel­lett, különösen a jelen rendelet szabványainak meg­felel. II. sz. Az I. czikkben említett előfeltevések be­álltának elhatározása és a bebocsátási nyilatkozat meg­adása azon hatóságokat illeti, melyek a hasonló nemű belföldi társulatok alapítása tekintetében illetékesek. A bebocsátás a külföldi társulatnak egész alapsza­bályszerű tartamára, vagy rövidebb időtartamra mon­­dathatik ki. Minden meghosszabbítása azon időtartamnak, melyre az eredeti bebocsátási nyilatkozat terjed,—min­den oly fiókoknak és ügynökségeknek felállítása, me­lyek abban nem foglaltatnak,­­ valamint minden, a társu­lat honában az alapszabályokon történt kiegészítés vagy változtatás alapján az üzlet­vitelnek Austriában szán­dékolt kiterjesztése vagy változtatása azon hatóságok u­tólagos határozatának van alárendelve, melyek a be­bocsátást kinyilatkoztatták. III. Cz. Mielőtt a külföldi társulat saját üzlet­folytatását, a bebocsátási oklevél alapján megnyitja, szélesbiti vagy megváltoztatja, (II. cz.), annak ezen oklevél szövegét, s az alapszabályok illető lényeges határozatait azon lapok által közzé kell tétetnie, me­lyek külön rendeletek által jelöltetnek ki. Ugyanezen­­lapok által kell ama többi közzétételeknek is történ­niük, melyekre a társulat ezen törvény szerint köte­lezve van. IV. sz. A társulat Austriábani összes üzlet­­folytatása végett egy,­­ egy vagy több személyből álló, az Austriábani állam­­ kormányzatnak hely­benhagyás végett bejelentendő , s a nyilvános la­pok által kihirdetendő képviselőséget fog kinevezni, melynek tagjainak az ezen országbani főtelep helyén kell állandó lakásukat venni. A társulat itteni képviselőségének ez utóbbit mind az állam­ kormányzattal, mind Austriábani har­madik személyekkel szemben, bíróság előtt és bírósá­­gon kívül, korlátlan teljhatalommal, mindazon ügyek­ben képviselnie kell, melyek az Austriábani üzletfoly­tatáson alapulnak. Oly jogviszályokban, melyek ilynemű ügyekre­­ vona­koznak, a külföldi társulat mint vádlott az aus­­triai törvényszékeknek van alávetve, s ha az alapsza­bályok értelmében választott-bírósági eldöntésnek van helye, ilynemű ügyekre nézve csupán egy Austriában kirendelendő választott-biróság lesz illetékes. V. Cz. A társulat itteni képviselősége azon or­szág politikai országos hatósága elé , melyben az itteni főtelep széke van, minden egyes üzlet­év há­rom első hónapja alatt, a legutóbb lefolyt üzletév iránt következő okiratokat tartozik előterjeszteni : a) a tartatott közgyűlések jegyzőkönyveit; b) a társulat általános vagyon-mérlegét; c) a különös vagyon-m­érleget az Austriábani üzl­etfolytatás iránt, melyben az ezen üzletre szánt acti­­vák, valamint az Austriában lévő üzleti beruházások, a társulat egyéb vagyonától elkülönítve kimutatandók. Ezenkívül a társulatnak a fölőbb említett mérle­geket közzé kell tennie. VI. Cz. A képviselőség tagjai, a társulat összes itteni hitelezőivel szemben személyesen kezeskednek minden oly kárért, mely a benyújtott külön mérleg helytelenségéből (V. Cz. c. lit.) ered, s mely az an­nak fölállitásánáli kötelességszerü gondosság alkalmazá­­s­a által kikerülhető lett volna. VII. Cz. Az Austriába bebocsátott társulat jogai s kötelességei a hasonnemü belföldi társulatokra nézve érvényes törvények , rendeletek szerint lesznek meg­ítélendők. Különösen pedig alkalmazandók a társaságra a törvényes meghatározások az államfelügyelet gyakor­­l­atára és a­mennyiben az kereskedelmi üzlettel bír Austriában, a kereskedelmi jegyzőkönyvbe vezetés kö­telességére vonatkozólag, a­hol ilyenek törvényesen léteznek. Azonképen tartozik a belföldi társaságokhoz há­zon tag, Austriában üzletéhez tartozó üzletalapjaitól, belföldön csinált üzletétől, kereskedelmi és egyéb jö­vedelmeitől az adókat, illetékeket és díjakat a belföldi törvények és rendeletek mérve szerint beszolgáltatni. VIII. sz. A bebocsátási nyilatkozat érvénye meg­szűnik : a) ha a társaság az üzletet Austriában a meg­­engedési nyilatkozatban világosan meghatározott, vagy ennek hiányában hathónapi határidő elmúltával a be­bocsátási nyilatkozattól számítva valósággal meg nem nyitotta; b) ha a társaság az Austriában már megnyitott üzletet az államhatóság engedélye nélkül három hóna­pot meghaladó időszakon át megszüntette ; c) ha a társaság a maga hazájában jogilag lé­tezni megszűnt, vagy a teljes rendelkezési vagy for­galmi képességet vagyona tekintetében elvesztette; d) ha az idő letelt, melynek tartamára az enge­délyezési nyilatkozatban az Üzletszerű ügyvitel a tár­saság számára Austriában engedélyezve volt. A határidőknek az a) és b) alatti megszabásai nem zárják ki, hogy az engedélyezés egyes üzlet­alapokra az általános üzleti törvények alapján, még a fentebbi határidő előtt is megszűnjék. IX. Cz. Az államhatóság az engedélyezési nyilat­kozatot visszaveheti: a) ha a társaság hazája a kölcsö­nösségre való tekintetből (I. Cz. b) a belföldi társasá­gokra hátrányos változást hoz be, vagy b) ha a társa­ság e törvényt áthágja. X. Cz. Külföldi biztosító-társaságok engedélye­zését illetőleg Austriábani üzletre külön szabvány fog kiadatni. XI. Cz. E rendelet végrehajtásával az illető köz­ponti hatóságok bízatnak meg. Schönbrunn, nov. 29-én 1865. Ferencz József, s. k. M­e­n­s­d­o­r­f­f s. k. Legfelsőbb rendeletre: Lovag Meyer Bernát s. k. Szatmármegye főispánja a hivataluktól fegyelmi úton fölmentett nyiri járási II. kerületi szolgabiró G­a­­c­s­á­l­y­i Lajos, és ugyanottani megyei esküdt B­u­d­a­­házy Mihály helyébe Nagy Istvánt szolgabirónek, és Vörös László tiszteletbeli esküdtet rendszerinti megyei esküdtnek nevezte ki. Szabad kir. Szakolcza város királyi bizto­sa az ezen városnál üresedésbe jött főjegyzői s egy­úttal tiszteletbeli tanácsnoki állomásra Szlovácsek Rudolf urat, — a megürült főügyészi állomásra pedig Cservinka Lajos megyei első alügyészt nevezte ki A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügyigaz­gatósági osztály B­i­c­k­­ Vilmos pénzügyőrségi osztály­főnököt fogyasztási főadóhivatali adószedővé Budán, és Pichler Ferencz II. osztályú pénzügyőrségi biz­tost III. osztályú adószedővé a pesti fogyasztási adó­­vámvonalnál, mindkettőt ugyanis ideiglenes minőség­ben — nevezte ki: harczot. Ez maga egy nagy tény, — mond végül a „Deb.“ s már maga a nyílt kísérlet eredmény.­­ Így K. beszéde, daczára több helyeinek, melyek több irány­ban igen komoly ellenvetésre alapos okot szolgáltat­hatnak, nem fog nevezetes hatás nélkül maradni, ha közvetlenül nem vezet is azon eredményre, melyre a styriai országgyűlési felirat törekszik. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „D­eb­at­te“ egészen másként nyilatkozik Kaiserfeld beszédéről mint a „P. N.“, sőt va­lódi örömmel üdvözli azt, minthogy Kaiserfeld a ma­ga hazafias érzületében, jogérzetében erőt talált magá­ban, a szűkkeblű nézetek alacsony álláspontja fölött világos és határozott akaratra fölemelkedni, s beszé­dében egy programmnak, a jövő programmjának mag­­vát tévé le, mondván : „A fenforgó kérdések correct megoldásának egy új s másnemű pragmatica sanctiót kell maga után vonnia.“ Ezen tétellel jelöli meg Kai­serfeld a tért, melyről beszédét megítélni kell. A biro­dalmi tanács, de nem a februaristák birodalmi tanácsa az ő centralizáló törekvéseikkel, jogeljátszási elméle­tükkel s a magyar korona országainak contumach­o­­zásával, a dualistikus birodalmi tanács, Magyaror­szágra nézve kötelező erő nélkül, csak a nyugati orszá­gokat, de ezeket szűkebb s bővebb hatáskörében fel­ölelve, ezen bírod, tanács mint tényező az uj pragma­tica sanctió megállapításánál, mint a nyugati és keleti országok közti paritás kifejezése, tehát ez utóbbinak paritását világosan elismerve, ezen intézmény az, me­lyet K. a múltból a jövőbe, mint annak egyik rendít­­hetlen támaszát magával átvinni akar. K. meg kivánja Magyarország jogát őriztetni, de egyszersmind a bi­rodalmi tanácsot, mint a nyugati országok jogainak öszfoglalatát kérdésen kívül állónak kivánja tekintetni. E két jognak összeegyeztetése végett új elméletet állít föl. A birodalmi tanácsot oly intézménynek állítja föl, mely, hogy minden irányban hatályos lehessen, nem szükségli a Magyarországgal­ szerves összeköttetést. Gyakorolja az a maga jogát önmaga számára, nem azért, mert ezen jogok közös ügyekre vonatkoznak, hanem mert törvényesen jutott e törvények birtokába, s nem mint a birodalom képviselője, hanem egyedül mint a birodalom nyugati felének képviselője; s nem törvényhozási jogánál, hanem csak azon benső össze­függésnél fogva, mely a monarchia összes országait összeköti, van az általa hozott törvényeknek visszaha­tása azon országokra, melyek benne nincsenek képvi­selve. Ezen elmélet uj s a febr. statútum szelleme ellene szól; négy éves gyakorlat tanúságot tesz ellene s nem egy részről fog megtámadtatni. K. mint határozott ellene a foederalismusnak lép a sorompók közé; e részről tehát a legerélyesebb ellenzéket várhatja. — Előre lefegyverezni igyekszik azokat, midőn enged­ményeket tesz a választási törvények ügyében s az il­letékesség megosztását mulaszthatlannak jelöli. Ezzel ugyan a centralistákat haragítja magára, de ez uraknak a „Deb.ft szerint nincs más választásuk, mint Kaiser­­feldhez csatlakozni, vagy elszigeteltségükben tönkre menni. E szerint K. a centralizmus ellen kezdi meg a Erdélyi ország­gyűlés. Kolozsvár, dec. 3. A folyó hó e­sején tartott vegyes értekezlet alkalmával el­mondott beszédekből e következőket kö­­zöl­j­ük: Tisza László (Tordamegye köv.) különösen M­a­a­g­e­r ur beszédére felel. Az 1848-iki törvényt egy szavával élőnek, má­sikkal megszakitottnak állítja Maager ur az 1863. 1864. szebeni s maga a mostani országgyűlés által is. Nem is akarva itt a logikát megtalálni, csak azt je­gyezi meg, hogy a törvény, mely maga utján megvál­toztatva nincs, elévülhetlen s annak erejét annak meg­szegése — történjék az bár többször — meg nem semmi­sítheti. Manger úr az 1791-iki törvények szerint egybe­alkotott erdélyi országgyűlést állitja egyedül törvényes­nek előbb, s majd a jelen gyűlést azért támadja meg, nem hogy törvénytelen, hanem , hogy a jogegyenlőség elvének nincs benne elég téve. Szónok törvényesség szempontjából e 2 gyűlés — az általa óhajtott, s a meglévő közt— különbséget látni nem tud; annyi azonban bizo­nyos, hogy jogegyenlőség szempontjából előbb áll a je­len gyűlés annál, mely az 1791. törvények merev al­kalmazása mellett keletkeznék. Ezen ellenvetés tehát semmis. Szükség lévén Manger úrnak czéljai elérhetésé­hez arra, hogy ezen gyűlés törvényhozási képességgel bírónak nyilatkoztattassék, azt állítja, hogy e gyűlés tör­vényes, mert octroiból keletkezett éppen úgy ez is, mint az 1863. szebeni. Szónok egyfelől határozottan tiltako­zott az ellen, hogy oly országban, mely alkotmánynyal azelőtt is birt, az octroi valaha jog­alapot képezhes­sen, másfelől kijelenti, hogy azt, hogy egy törvényte­len lépésnél az azelőtti hasonlóra mint praecedens esetre hivatkoztak, még nem hallotta,de az, mit Manger úr akar beburkoltan elérni, hogy az ezen gyűlésnek tör­vényessé emelése által törvényesítse az ezelőtti szebeni törvénytelen gyülekezeteket, oly eljárás, mely a parla­mentáris élet históriájában hallatlan. A szász szónokok valamelyike törvényes erdélyi országgyűlés létezhetését azzal igyekezett kimutatni, hogy az 1848-as törvényekben arról semmi nincs, hogy Erdélyben országgyűlés ne lehessen. Ez új bizonyítás­­mód, melyre nem azt használják fel, mi a törvényben van, hanem azokat idézik, a­melyek nincsenek. Azon állításra, hogy az 1863. és 1864. szebeni úgy­nevezett országgyűlést már csak azáltal is törvényes­nek ismerte volna el a jelen gyülekezet, hogy a jegyző­könyvek 3 nyelven vitelét annak határozatából itt is folytatja, egyszerűen csak azt feleli, hogy a jegyző­könyv 3 nyelven vitele itt a világért sem a szebeni ha­tározatnak, hanem első előleges tanácskozásunk hatá­rozatának kifolyása, melyben igen helyesen megál­lapí­­t­otta ezt az alkotmányos többség, egészen önként, a testvér-nemzetiségek iránti igaz rokonszenvből, elle­­nök minden féltékenység távollétének bizonyítására. Különös fogalom­zavarnak tartja azt, hogy Man­ger úr az uniót kiviendőknek mondván, hozzáteszi, hogy ez egy concessio csak a szászok részéről a ma­gyaroknak. Igen veszedelmes volna, ha e ferde nézet lábra kapna, hogy a fenálló törvény elismerése conces­sio, s hogy ez elismerés s a törvény teljesítésének kí­vánsága erőszak lenne. A Leopoldi diploma nem, mint Maager ur mondá, az osztrák vagy római császárral, hanem a magyar ki­­rálylyal köttetett, miben a jelen ügyre s hazánk jövő­jére nézve nevezetes különbség van. Dózsa Dániel (Maros-Vásárhely követe): A szász képviselő urak elmondott szónoklataiból három nézet-árnyalatot constatk­oz, mielőtt rövid taglalásukhoz fog. Első­­. Manger úr elmélete, a­mely, ha helyesen fogta fel, ide megy ki. A jelenleg összegyűlt ország­gyűlés épen úgy ootrogált, mint a szebeni, követke­zőleg az az unio-törvényczikk módosításába nem ele­gyedhetik, hanem feladata ez országgyűlésnek új vá­lasztási rendszabályt dolgozva ki, egy oly országgyűlés megalkotását eszközölni, mely aztán mint alkotmányos gyűlés ama törvényt revideálhassa s változtathassa. A másik nézet az igen tisztelt Bömb­es úré. E szerint az 1848-iki I. törvényczikk positiv törvény, azt egy külön erdélyi országgyűlés discussiója alá nem vonhatja, s a nemzetek és helyhatóságok jogai, igényei csak is a pesti közös országgyűlés által egyenlíthe­­tők ki. A mihez képest a t. képviselő úr kivánatának, hogy neki s elvtársainak a szászföld helyhatósági al­kotmánya fentartása iránti óhajtása a küldendő aláza­tos felirathoz mellékeltessék, nem lehet megfelelni. A harmadik nézet Szász-Régen város tisztelt kép­viselőjéé. E nézet elmélete szerint ezen gyűlés törvény­hozási joggal nem bír, s repraesentatio jogával sem bírna; miután azonban a többség egy felirat mellett áll, ezzel elismerte e gyűlés alkotási jogát; ennélfogva e gyűlés revideálja az unio-törvényt, s egészítse ki az 1848-iki II-dik törvényczikkben említett rendszeres bizottmányt. A­mi az első nézetet illeti, erre nézve igénytelen véleménye az, hogy aetrogált gyűlésnek egy alkotmá­nyos törvényhozó gyűlés teljességgel­­nem lehet követ­kezménye, mert köztünk az alkotmányos lét nem feje­delmi kegyelemből most kiinduló új iromány, hanem a nép és fejedelmek közti évezredes kötésekből kifolyó positív jog, a­hol így a törvényhozás jogfolytonosságát octroyk által megszakítani nem lehet, annyival kevésb­­bé az alkotmányosság jövőjét octroykon alapítani meg. Nem akarja taglalni azt, hogy ezen mostani gyűlés mennyi részben octroyált jelenlévő elemeire nézve; annyi bizonyos, hogy elévült, miután 1848-ban az ország összes törvényes képviseletének, s abban a királyföld akkori képviselőinek is teljes egyetértésével hozatott az egye­sülés törvénye, s ez a pesti országgyűlésre küldendő követek megválasztása által az ország minden törvény­­hatóságai részéről jogérvényesn­ek tettlegesen is elismer­tetett, s gyakorlatba vétetett. És igy ma az akkor örök­re bezárt erdélyi országgyűlések határozmányai által a nemzetiségeket megnyugtatni pozitív lehetlenség. Mindennek egyedüli illetékes helye csak a törvényes közös országgyűlés. (Helyes.) A­mi a t. képviselő úr azon észrevételét illeti, hogy az unió-törvény néme­lyeknek visszatetszék s vihart keltett fel, mások talán megbánták , ez nem érv arra, hogy ezért törvényelle­nes gyülekezetekben a létező jogot koc­kára tegyük, mert e tan végre a forradalom tanához vezet. Ha ma megbánjuk az uniót, holnap megbánjuk magát a leg­szentebbet, a pragmatica sanctiot. Ha ma jogot enged­nek egyes töredékek reactiojának a köztörvények el­len, holnap már felbomlik a rend. Nem lehet tehát pár­tolnia, hogy a rész az egésznek joga felett külön gyü­lekezetekben határozhasson, annál kevésbé ismerheti el azon elméletet, hogy a törvénynek meg nem felelő gyű­lés­i törvényes országgyűlést alkotni képes lehessen. A­mi Bömc­es úr elméletét illeti, azt egészen osztja, az a positív törvényeknek megfelel. 1848-ban is fentárták a szász képviselők maguknak azt a jogot, hogy kebeli autonóm jogaik értelmében kívonataikat előterjeszthessék, be is adták emlékiratukat az ország rendeihez, a­kik azt ajánlattal tették át az unió-bizott­­mányhoz, s beadták később emlékiratukat szintén a magyar ministériumhoz is. Miután most Brassó képvi­selője azt kívánja, hogy ezen gyűlés feliratához mellé­keltessék a szászok illető képviselőinek a királyföld és helyhatósági autonómiájának lehető fentartása iránti kívánalma, ez ellen annál kevésbbé tehetünk kifogást, mert ez nem áll ellentétben az 1848-iki országgyűlés eszméivel s azon felül meg van győződve, hogy a ma­gyar elem a méltányos kivánatokat annál kevésbbé foghatja ellenezni, mert a szász nemzet hasznos tagja a magyar koronának, s ha voltak is évszázados törté­nelmünkben olykor felújuló viszályaink a szász nem­zettel, mi mindig kellőleg tudtuk becsülni őket, kik a magyar államban fontos hivatást töltenek be. Sz.-Régen város képviselője nézetét illetőleg, ha­bár a t. képviselő úr is az uniót életkérdésnek elismeri, s méltányolja, de alkalmazását nem oszthatja. 1848-ban lehetett volna az erdélyi, akkor még törvényes ország­gyűlésnek az unió részleteit kidolgozni, de akkor ez senki által sem sürgettetvén, egy oly törvény jött létre, mely ma a magyar királyság közös törvénye, s a­mely­nek változtatásába egy jogilag ma nem lehető erdélyi képviselet a legnagyobb akarattal sem elegyedhetik. Nem oszthatja a t. képviselő úr azon állítását sem, hogy egy felirat elhatározása által már oly törvényho­zási cselekvénybe elegyedtünk, hogy ezen gyűlés ille­tékessége általa el volna ismerve. Repraesentatio joga- Követválasztási mozgalmak. M. - S z­i­g­e­t­h , dec. 2-kán. A koczka el van vetve itt is, e havasok területén. Meg vannak választva az országgyűlésre a férfiak, a kik hivatást és bátorsá­got éreztek magukban, fellépni a végzetteljes küzdtér­­re, hol a válság jobbra avagy balra fordultát várja a nemzet , melynek , mint a koszorús költő énekli: „gyásznapjai már valának ! . . Képviselői ezek a nemzetnek, melynek dicső múltja méltán köve­teli a jobb jövőt, — elérhetőt, összeműködve a hatalom törvényes fejével, kiről kegyelettel énekli a szittya: „lelje népe boldogságán örömét... hir, szerencse koszorúzza szent fejét.“ Képvi­selőink , a­kikről fel kell tennünk, hogy számot vetet­tek magukkal a rendkívüli feladat nagy voltáról s még nagyobb horderejéről, —Íme, mind a hatan meg vannak választva; a­kikről, miután a feladat nagyszerűségét ismerve , képviselőkül felléptek , elmondhatni: „a­e s triplex pectora cingit . . .“ E honfiak e következők: 1) Szaplonczay József,a szigeti, 2) Várady Gábor, a técsei, 3) Markos István de Bede, a huszti, 4) M­i­h­á­l­i Péter, a sugatagi, 5) Vissói Pap Simon, a vissói, 6) Szilágyi István, az ökörmezői kerületekből. A­kiknek imás érzülettel kívánjuk, hogy a haza és törvényes fejedelmünk, valamint a lajtbán­ tuli né­pek,­­ üdvös egyetértés utjáni egy sz­ivvó lélekké alkotás nagy művében a nagyszerű országos tanács­kozást kezdjék és végezzék is bonis avibus!... Z o m b o r y Lipót. A szent-endrei választó­ kerületben f. hó 2-án d. o. 10 órától dec. 4-re déli 12 óráig és igy 50 órán át tartott választásnál A­c­s Károly 1861-iki képviselő 192 szavazati többséggel Kállay Béni és Bacsák Imre ellenjelöltek ellenében képviselőül meg választatott. Szavazott 3926 választó. — Ezekből Ács Károly­ra 2059, Kállay Bénire 1822 s Bacsák Imrére 45 sza­vazat esett. A választás ellen a Kállay-párt óvást je­lentett ki. „H.“ A bereghmegyei munkácsi kerületben Eötvös Tamás 1861-ki képviselő választatott meg újólag. Beszterczebánya, dec. 5. Zólyommegye választó­kerületeiben országgyűlési képviselőkké meg­választattak : Pl­a­t­h­y György felkiáltással, L­e­h­ó­c­z­­k­y, Kalauz Pál, és Ruttkay István , nagy szava­zat­többséggel. D­e 11 a, dec. 5. Torontál megye Zichyfalva vá­lasztó­kerületében Dániel Pál választatott meg egy­hangúlag képviselőül, 2000 magyar, német, szerb és román nemzetiségű választó közakaratából. Kassa, dec. 5. A nagymihályi választó­kerület­ben S­z­i­r­m­a­y Géza egyhangúlag megválasztatott országgyűlési képviselőül.

Next