Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)
1865-12-07 / 281. szám
281. SK. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utca (a várban) 184. av. Fiók-kiadó-hivatal Pesten győri Pál papírkereskedésében (hatvani-utcaa, a ei. kir. postahivatal melletti sarokhál). Kéziratok nem küirdetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele■ Linkt 31 fogadtatnak el. ________________ SÜRGÖNY. «•siám-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért s kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. i. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : lrajnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában ffransenstein és Vogler; Hamburgban Thrh.heim Jakab ( Lipcsében Bagler UK., Jügen és Fort urak. Buda-Pest. Csütörtök, december 7.1865. lefittési uraki Naponta! postai isétkfűdéssel. Budapesten háshol hordva. Egész évre . ■ ■ • ■ M (rt. Egész évre ■ . . . II frt. — kr. Félévre , i .... 13 i Félévre . . ■ | . f s — a Negyedévre..........................* . Negyedévre . . . . t . II . HIVATALOS RÉSZ. Császári rendelet 1865. nov. 519-ről részvénytársulatoknak és részvényeken commandótársulatoknak, biztosítási társaságok kizárásával, Austinba üzlet folytatás végett bebocsátása iránt. Hogy oly halogatások elkerültessenek, melyeknek következménye az egyes államokkali diplomatiai tárgyalások kezdése lenne, — birodalmam állam- és nöpgazdászatai érdekeinek méltánylása tekintetéből, vonatkozólag 1865. sept. 20-ki nyilt parancsom második csikkére, miniszertanácsom meghallgatása után elrendelendőnek találom, a mint következik: I. sz. Minden külföldi részvénytársulat és részvényeket commandit-társulat, a biztosítási társulatok kizárásával, Austriában jogosan fennállónak fog elismertetni, és saját cége alatt — az itteni hasonló nemű társulatokkal egyenlően — üzletének iparszerű folytatása meg fog annak engedtetni, ha az ugyanaz kimutatja, hogy azon államban, amelyben magát megalakította, annak törvényei szerint jogosan fennáll, és ott valósággal és rendszeresen folytatja üzletét; b. azon állam kormánya, melyhez tartozik, a hasonló nemű itteni társulatoknak az ottani államterületen az iparszerű üzletvitelt, és jogaiknak a bíróság előtti keresését a kölcsönösség alapján, egyenlően a belföldi társulatokkal, megengedi, ha továbbá c, a társulat czéljai a belföldi államérdekekkel, és azok alapszabályai az itteni törvényhozás előtt a forgalom biztonságára nézve irányadó alaptételekkel nem állanak ellentétben, és ha végül d. a társaság egy alapszabályszerű, megkívántató esetben honi államának kormánya által jóváhagyott határozattal magát érvényesen kötelezi, miszerint üzlete folytatásánál Austriában, az általános törvények mellett, különösen a jelen rendelet szabványainak megfelel. II. sz. Az I. czikkben említett előfeltevések beálltának elhatározása és a bebocsátási nyilatkozat megadása azon hatóságokat illeti, melyek a hasonló nemű belföldi társulatok alapítása tekintetében illetékesek. A bebocsátás a külföldi társulatnak egész alapszabályszerű tartamára, vagy rövidebb időtartamra mondathatik ki. Minden meghosszabbítása azon időtartamnak, melyre az eredeti bebocsátási nyilatkozat terjed,—minden oly fiókoknak és ügynökségeknek felállítása, melyek abban nem foglaltatnak, valamint minden, a társulat honában az alapszabályokon történt kiegészítés vagy változtatás alapján az üzletvitelnek Austriában szándékolt kiterjesztése vagy változtatása azon hatóságok utólagos határozatának van alárendelve, melyek a bebocsátást kinyilatkoztatták. III. Cz. Mielőtt a külföldi társulat saját üzletfolytatását, a bebocsátási oklevél alapján megnyitja, szélesbiti vagy megváltoztatja, (II. cz.), annak ezen oklevél szövegét, s az alapszabályok illető lényeges határozatait azon lapok által közzé kell tétetnie, melyek külön rendeletek által jelöltetnek ki. Ugyanezenlapok által kell ama többi közzétételeknek is történniük, melyekre a társulat ezen törvény szerint kötelezve van. IV. sz. A társulat Austriábani összes üzletfolytatása végett egy, egy vagy több személyből álló, az Austriábani állam kormányzatnak helybenhagyás végett bejelentendő , s a nyilvános lapok által kihirdetendő képviselőséget fog kinevezni, melynek tagjainak az ezen országbani főtelep helyén kell állandó lakásukat venni. A társulat itteni képviselőségének ez utóbbit mind az állam kormányzattal, mind Austriábani harmadik személyekkel szemben, bíróság előtt és bíróságon kívül, korlátlan teljhatalommal, mindazon ügyekben képviselnie kell, melyek az Austriábani üzletfolytatáson alapulnak. Oly jogviszályokban, melyek ilynemű ügyekre vonakoznak, a külföldi társulat mint vádlott az austriai törvényszékeknek van alávetve, s ha az alapszabályok értelmében választott-bírósági eldöntésnek van helye, ilynemű ügyekre nézve csupán egy Austriában kirendelendő választott-biróság lesz illetékes. V. Cz. A társulat itteni képviselősége azon ország politikai országos hatósága elé , melyben az itteni főtelep széke van, minden egyes üzletév három első hónapja alatt, a legutóbb lefolyt üzletév iránt következő okiratokat tartozik előterjeszteni : a) a tartatott közgyűlések jegyzőkönyveit; b) a társulat általános vagyon-mérlegét; c) a különös vagyon-mérleget az Austriábani üzletfolytatás iránt, melyben az ezen üzletre szánt activák, valamint az Austriában lévő üzleti beruházások, a társulat egyéb vagyonától elkülönítve kimutatandók. Ezenkívül a társulatnak a fölőbb említett mérlegeket közzé kell tennie. VI. Cz. A képviselőség tagjai, a társulat összes itteni hitelezőivel szemben személyesen kezeskednek minden oly kárért, mely a benyújtott külön mérleg helytelenségéből (V. Cz. c. lit.) ered, s mely az annak fölállitásánáli kötelességszerü gondosság alkalmazása által kikerülhető lett volna. VII. Cz. Az Austriába bebocsátott társulat jogai s kötelességei a hasonnemü belföldi társulatokra nézve érvényes törvények , rendeletek szerint lesznek megítélendők. Különösen pedig alkalmazandók a társaságra a törvényes meghatározások az államfelügyelet gyakorlatára és amennyiben az kereskedelmi üzlettel bír Austriában, a kereskedelmi jegyzőkönyvbe vezetés kötelességére vonatkozólag, ahol ilyenek törvényesen léteznek. Azonképen tartozik a belföldi társaságokhoz házon tag, Austriában üzletéhez tartozó üzletalapjaitól, belföldön csinált üzletétől, kereskedelmi és egyéb jövedelmeitől az adókat, illetékeket és díjakat a belföldi törvények és rendeletek mérve szerint beszolgáltatni. VIII. sz. A bebocsátási nyilatkozat érvénye megszűnik : a) ha a társaság az üzletet Austriában a megengedési nyilatkozatban világosan meghatározott, vagy ennek hiányában hathónapi határidő elmúltával a bebocsátási nyilatkozattól számítva valósággal meg nem nyitotta; b) ha a társaság az Austriában már megnyitott üzletet az államhatóság engedélye nélkül három hónapot meghaladó időszakon át megszüntette ; c) ha a társaság a maga hazájában jogilag létezni megszűnt, vagy a teljes rendelkezési vagy forgalmi képességet vagyona tekintetében elvesztette; d) ha az idő letelt, melynek tartamára az engedélyezési nyilatkozatban az Üzletszerű ügyvitel a társaság számára Austriában engedélyezve volt. A határidőknek az a) és b) alatti megszabásai nem zárják ki, hogy az engedélyezés egyes üzletalapokra az általános üzleti törvények alapján, még a fentebbi határidő előtt is megszűnjék. IX. Cz. Az államhatóság az engedélyezési nyilatkozatot visszaveheti: a) ha a társaság hazája a kölcsönösségre való tekintetből (I. Cz. b) a belföldi társaságokra hátrányos változást hoz be, vagy b) ha a társaság e törvényt áthágja. X. Cz. Külföldi biztosító-társaságok engedélyezését illetőleg Austriábani üzletre külön szabvány fog kiadatni. XI. Cz. E rendelet végrehajtásával az illető központi hatóságok bízatnak meg. Schönbrunn, nov. 29-én 1865. Ferencz József, s. k. Mensdorff s. k. Legfelsőbb rendeletre: Lovag Meyer Bernát s. k. Szatmármegye főispánja a hivataluktól fegyelmi úton fölmentett nyiri járási II. kerületi szolgabiró Gacsályi Lajos, és ugyanottani megyei esküdt Budaházy Mihály helyébe Nagy Istvánt szolgabirónek, és Vörös László tiszteletbeli esküdtet rendszerinti megyei esküdtnek nevezte ki. Szabad kir. Szakolcza város királyi biztosa az ezen városnál üresedésbe jött főjegyzői s egyúttal tiszteletbeli tanácsnoki állomásra Szlovácsek Rudolf urat, — a megürült főügyészi állomásra pedig Cservinka Lajos megyei első alügyészt nevezte ki A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Bick Vilmos pénzügyőrségi osztályfőnököt fogyasztási főadóhivatali adószedővé Budán, és Pichler Ferencz II. osztályú pénzügyőrségi biztost III. osztályú adószedővé a pesti fogyasztási adóvámvonalnál, mindkettőt ugyanis ideiglenes minőségben — nevezte ki: harczot. Ez maga egy nagy tény, — mond végül a „Deb.“ s már maga a nyílt kísérlet eredmény. Így K. beszéde, daczára több helyeinek, melyek több irányban igen komoly ellenvetésre alapos okot szolgáltathatnak, nem fog nevezetes hatás nélkül maradni, ha közvetlenül nem vezet is azon eredményre, melyre a styriai országgyűlési felirat törekszik. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Debatte“ egészen másként nyilatkozik Kaiserfeld beszédéről mint a „P. N.“, sőt valódi örömmel üdvözli azt, minthogy Kaiserfeld a maga hazafias érzületében, jogérzetében erőt talált magában, a szűkkeblű nézetek alacsony álláspontja fölött világos és határozott akaratra fölemelkedni, s beszédében egy programmnak, a jövő programmjának magvát tévé le, mondván : „A fenforgó kérdések correct megoldásának egy új s másnemű pragmatica sanctiót kell maga után vonnia.“ Ezen tétellel jelöli meg Kaiserfeld a tért, melyről beszédét megítélni kell. A birodalmi tanács, de nem a februaristák birodalmi tanácsa az ő centralizáló törekvéseikkel, jogeljátszási elméletükkel s a magyar korona országainak contumachozásával, a dualistikus birodalmi tanács, Magyarországra nézve kötelező erő nélkül, csak a nyugati országokat, de ezeket szűkebb s bővebb hatáskörében felölelve, ezen bírod, tanács mint tényező az uj pragmatica sanctió megállapításánál, mint a nyugati és keleti országok közti paritás kifejezése, tehát ez utóbbinak paritását világosan elismerve, ezen intézmény az, melyet K. a múltból a jövőbe, mint annak egyik rendíthetlen támaszát magával átvinni akar. K. meg kivánja Magyarország jogát őriztetni, de egyszersmind a birodalmi tanácsot, mint a nyugati országok jogainak öszfoglalatát kérdésen kívül állónak kivánja tekintetni. E két jognak összeegyeztetése végett új elméletet állít föl. A birodalmi tanácsot oly intézménynek állítja föl, mely, hogy minden irányban hatályos lehessen, nem szükségli a Magyarországgal szerves összeköttetést. Gyakorolja az a maga jogát önmaga számára, nem azért, mert ezen jogok közös ügyekre vonatkoznak, hanem mert törvényesen jutott e törvények birtokába, s nem mint a birodalom képviselője, hanem egyedül mint a birodalom nyugati felének képviselője; s nem törvényhozási jogánál, hanem csak azon benső összefüggésnél fogva, mely a monarchia összes országait összeköti, van az általa hozott törvényeknek visszahatása azon országokra, melyek benne nincsenek képviselve. Ezen elmélet uj s a febr. statútum szelleme ellene szól; négy éves gyakorlat tanúságot tesz ellene s nem egy részről fog megtámadtatni. K. mint határozott ellene a foederalismusnak lép a sorompók közé; e részről tehát a legerélyesebb ellenzéket várhatja. — Előre lefegyverezni igyekszik azokat, midőn engedményeket tesz a választási törvények ügyében s az illetékesség megosztását mulaszthatlannak jelöli. Ezzel ugyan a centralistákat haragítja magára, de ez uraknak a „Deb.ft szerint nincs más választásuk, mint Kaiserfeldhez csatlakozni, vagy elszigeteltségükben tönkre menni. E szerint K. a centralizmus ellen kezdi meg a Erdélyi országgyűlés. Kolozsvár, dec. 3. A folyó hó esején tartott vegyes értekezlet alkalmával elmondott beszédekből e következőket közöljük: Tisza László (Tordamegye köv.) különösen Maager ur beszédére felel. Az 1848-iki törvényt egy szavával élőnek, másikkal megszakitottnak állítja Maager ur az 1863. 1864. szebeni s maga a mostani országgyűlés által is. Nem is akarva itt a logikát megtalálni, csak azt jegyezi meg, hogy a törvény, mely maga utján megváltoztatva nincs, elévülhetlen s annak erejét annak megszegése — történjék az bár többször — meg nem semmisítheti. Manger úr az 1791-iki törvények szerint egybealkotott erdélyi országgyűlést állitja egyedül törvényesnek előbb, s majd a jelen gyűlést azért támadja meg, nem hogy törvénytelen, hanem , hogy a jogegyenlőség elvének nincs benne elég téve. Szónok törvényesség szempontjából e 2 gyűlés — az általa óhajtott, s a meglévő közt— különbséget látni nem tud; annyi azonban bizonyos, hogy jogegyenlőség szempontjából előbb áll a jelen gyűlés annál, mely az 1791. törvények merev alkalmazása mellett keletkeznék. Ezen ellenvetés tehát semmis. Szükség lévén Manger úrnak czéljai elérhetéséhez arra, hogy ezen gyűlés törvényhozási képességgel bírónak nyilatkoztattassék, azt állítja, hogy e gyűlés törvényes, mert octroiból keletkezett éppen úgy ez is, mint az 1863. szebeni. Szónok egyfelől határozottan tiltakozott az ellen, hogy oly országban, mely alkotmánynyal azelőtt is birt, az octroi valaha jogalapot képezhessen, másfelől kijelenti, hogy azt, hogy egy törvénytelen lépésnél az azelőtti hasonlóra mint praecedens esetre hivatkoztak, még nem hallotta,de az, mit Manger úr akar beburkoltan elérni, hogy az ezen gyűlésnek törvényessé emelése által törvényesítse az ezelőtti szebeni törvénytelen gyülekezeteket, oly eljárás, mely a parlamentáris élet históriájában hallatlan. A szász szónokok valamelyike törvényes erdélyi országgyűlés létezhetését azzal igyekezett kimutatni, hogy az 1848-as törvényekben arról semmi nincs, hogy Erdélyben országgyűlés ne lehessen. Ez új bizonyításmód, melyre nem azt használják fel, mi a törvényben van, hanem azokat idézik, amelyek nincsenek. Azon állításra, hogy az 1863. és 1864. szebeni úgynevezett országgyűlést már csak azáltal is törvényesnek ismerte volna el a jelen gyülekezet, hogy a jegyzőkönyvek 3 nyelven vitelét annak határozatából itt is folytatja, egyszerűen csak azt feleli, hogy a jegyzőkönyv 3 nyelven vitele itt a világért sem a szebeni határozatnak, hanem első előleges tanácskozásunk határozatának kifolyása, melyben igen helyesen megállapította ezt az alkotmányos többség, egészen önként, a testvér-nemzetiségek iránti igaz rokonszenvből, ellenök minden féltékenység távollétének bizonyítására. Különös fogalomzavarnak tartja azt, hogy Manger úr az uniót kiviendőknek mondván, hozzáteszi, hogy ez egy concessio csak a szászok részéről a magyaroknak. Igen veszedelmes volna, ha e ferde nézet lábra kapna, hogy a fenálló törvény elismerése concessio, s hogy ez elismerés s a törvény teljesítésének kívánsága erőszak lenne. A Leopoldi diploma nem, mint Maager ur mondá, az osztrák vagy római császárral, hanem a magyar királylyal köttetett, miben a jelen ügyre s hazánk jövőjére nézve nevezetes különbség van. Dózsa Dániel (Maros-Vásárhely követe): A szász képviselő urak elmondott szónoklataiból három nézet-árnyalatot constatkoz, mielőtt rövid taglalásukhoz fog. Első. Manger úr elmélete, amely, ha helyesen fogta fel, ide megy ki. A jelenleg összegyűlt országgyűlés épen úgy ootrogált, mint a szebeni, következőleg az az unio-törvényczikk módosításába nem elegyedhetik, hanem feladata ez országgyűlésnek új választási rendszabályt dolgozva ki, egy oly országgyűlés megalkotását eszközölni, mely aztán mint alkotmányos gyűlés ama törvényt revideálhassa s változtathassa. A másik nézet az igen tisztelt Bömbes úré. E szerint az 1848-iki I. törvényczikk positiv törvény, azt egy külön erdélyi országgyűlés discussiója alá nem vonhatja, s a nemzetek és helyhatóságok jogai, igényei csak is a pesti közös országgyűlés által egyenlíthetők ki. A mihez képest a t. képviselő úr kivánatának, hogy neki s elvtársainak a szászföld helyhatósági alkotmánya fentartása iránti óhajtása a küldendő alázatos felirathoz mellékeltessék, nem lehet megfelelni. A harmadik nézet Szász-Régen város tisztelt képviselőjéé. E nézet elmélete szerint ezen gyűlés törvényhozási joggal nem bír, s repraesentatio jogával sem bírna; miután azonban a többség egy felirat mellett áll, ezzel elismerte e gyűlés alkotási jogát; ennélfogva e gyűlés revideálja az unio-törvényt, s egészítse ki az 1848-iki II-dik törvényczikkben említett rendszeres bizottmányt. Ami az első nézetet illeti, erre nézve igénytelen véleménye az, hogy aetrogált gyűlésnek egy alkotmányos törvényhozó gyűlés teljességgelnem lehet következménye, mert köztünk az alkotmányos lét nem fejedelmi kegyelemből most kiinduló új iromány, hanem a nép és fejedelmek közti évezredes kötésekből kifolyó positív jog, ahol így a törvényhozás jogfolytonosságát octroyk által megszakítani nem lehet, annyival kevésbbé az alkotmányosság jövőjét octroykon alapítani meg. Nem akarja taglalni azt, hogy ezen mostani gyűlés mennyi részben octroyált jelenlévő elemeire nézve; annyi bizonyos, hogy elévült, miután 1848-ban az ország összes törvényes képviseletének, s abban a királyföld akkori képviselőinek is teljes egyetértésével hozatott az egyesülés törvénye, s ez a pesti országgyűlésre küldendő követek megválasztása által az ország minden törvényhatóságai részéről jogérvényesnek tettlegesen is elismertetett, s gyakorlatba vétetett. És igy ma az akkor örökre bezárt erdélyi országgyűlések határozmányai által a nemzetiségeket megnyugtatni pozitív lehetlenség. Mindennek egyedüli illetékes helye csak a törvényes közös országgyűlés. (Helyes.) Ami a t. képviselő úr azon észrevételét illeti, hogy az unió-törvény némelyeknek visszatetszék s vihart keltett fel, mások talán megbánták , ez nem érv arra, hogy ezért törvényellenes gyülekezetekben a létező jogot kockára tegyük, mert e tan végre a forradalom tanához vezet. Ha ma megbánjuk az uniót, holnap megbánjuk magát a legszentebbet, a pragmatica sanctiot. Ha ma jogot engednek egyes töredékek reactiojának a köztörvények ellen, holnap már felbomlik a rend. Nem lehet tehát pártolnia, hogy a rész az egésznek joga felett külön gyülekezetekben határozhasson, annál kevésbé ismerheti el azon elméletet, hogy a törvénynek meg nem felelő gyűlési törvényes országgyűlést alkotni képes lehessen. Ami Bömces úr elméletét illeti, azt egészen osztja, az a positív törvényeknek megfelel. 1848-ban is fentárták a szász képviselők maguknak azt a jogot, hogy kebeli autonóm jogaik értelmében kívonataikat előterjeszthessék, be is adták emlékiratukat az ország rendeihez, akik azt ajánlattal tették át az unió-bizottmányhoz, s beadták később emlékiratukat szintén a magyar ministériumhoz is. Miután most Brassó képviselője azt kívánja, hogy ezen gyűlés feliratához mellékeltessék a szászok illető képviselőinek a királyföld és helyhatósági autonómiájának lehető fentartása iránti kívánalma, ez ellen annál kevésbbé tehetünk kifogást, mert ez nem áll ellentétben az 1848-iki országgyűlés eszméivel s azon felül meg van győződve, hogy a magyar elem a méltányos kivánatokat annál kevésbbé foghatja ellenezni, mert a szász nemzet hasznos tagja a magyar koronának, s ha voltak is évszázados történelmünkben olykor felújuló viszályaink a szász nemzettel, mi mindig kellőleg tudtuk becsülni őket, kik a magyar államban fontos hivatást töltenek be. Sz.-Régen város képviselője nézetét illetőleg, habár a t. képviselő úr is az uniót életkérdésnek elismeri, s méltányolja, de alkalmazását nem oszthatja. 1848-ban lehetett volna az erdélyi, akkor még törvényes országgyűlésnek az unió részleteit kidolgozni, de akkor ez senki által sem sürgettetvén, egy oly törvény jött létre, mely ma a magyar királyság közös törvénye, s amelynek változtatásába egy jogilag ma nem lehető erdélyi képviselet a legnagyobb akarattal sem elegyedhetik. Nem oszthatja a t. képviselő úr azon állítását sem, hogy egy felirat elhatározása által már oly törvényhozási cselekvénybe elegyedtünk, hogy ezen gyűlés illetékessége általa el volna ismerve. Repraesentatio joga- Követválasztási mozgalmak. M. - S zigeth , dec. 2-kán. A koczka el van vetve itt is, e havasok területén. Meg vannak választva az országgyűlésre a férfiak, a kik hivatást és bátorságot éreztek magukban, fellépni a végzetteljes küzdtérre, hol a válság jobbra avagy balra fordultát várja a nemzet , melynek , mint a koszorús költő énekli: „gyásznapjai már valának ! . . Képviselői ezek a nemzetnek, melynek dicső múltja méltán követeli a jobb jövőt, — elérhetőt, összeműködve a hatalom törvényes fejével, kiről kegyelettel énekli a szittya: „lelje népe boldogságán örömét... hir, szerencse koszorúzza szent fejét.“ Képviselőink , akikről fel kell tennünk, hogy számot vetettek magukkal a rendkívüli feladat nagy voltáról s még nagyobb horderejéről, —Íme, mind a hatan meg vannak választva; akikről, miután a feladat nagyszerűségét ismerve , képviselőkül felléptek , elmondhatni: „ae s triplex pectora cingit . . .“ E honfiak e következők: 1) Szaplonczay József,a szigeti, 2) Várady Gábor, a técsei, 3) Markos István de Bede, a huszti, 4) Miháli Péter, a sugatagi, 5) Vissói Pap Simon, a vissói, 6) Szilágyi István, az ökörmezői kerületekből. Akiknek imás érzülettel kívánjuk, hogy a haza és törvényes fejedelmünk, valamint a lajtbán tuli népek, üdvös egyetértés utjáni egy szivvó lélekké alkotás nagy művében a nagyszerű országos tanácskozást kezdjék és végezzék is bonis avibus!... Z o m b o r y Lipót. A szent-endrei választó kerületben f. hó 2-án d. o. 10 órától dec. 4-re déli 12 óráig és igy 50 órán át tartott választásnál Acs Károly 1861-iki képviselő 192 szavazati többséggel Kállay Béni és Bacsák Imre ellenjelöltek ellenében képviselőül meg választatott. Szavazott 3926 választó. — Ezekből Ács Károlyra 2059, Kállay Bénire 1822 s Bacsák Imrére 45 szavazat esett. A választás ellen a Kállay-párt óvást jelentett ki. „H.“ A bereghmegyei munkácsi kerületben Eötvös Tamás 1861-ki képviselő választatott meg újólag. Beszterczebánya, dec. 5. Zólyommegye választókerületeiben országgyűlési képviselőkké megválasztattak : Plathy György felkiáltással, Lehóczky, Kalauz Pál, és Ruttkay István , nagy szavazattöbbséggel. De 11 a, dec. 5. Torontál megye Zichyfalva választókerületében Dániel Pál választatott meg egyhangúlag képviselőül, 2000 magyar, német, szerb és román nemzetiségű választó közakaratából. Kassa, dec. 5. A nagymihályi választókerületben Szirmay Géza egyhangúlag megválasztatott országgyűlési képviselőül.