Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)
1865-12-08 / 282. szám
282. sz« Ötödik évi folyam. SORGÖMT. Szerkesztőségi iroda és kiadó-foiratal Budán, bécsi-utoia (a várban) 184. m. Fiók-kiadó-hivatal Festes győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utoia, a cs. bír. postahivatal melletti aarokháe). Kéziratok nem küldetnek viaaea. Bérmentetlen levelek csak renden levelezőinktől fogadtatnak el._______ Magánhirdetések: egyhanáben petit aoregyaseri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért T kr., háromszori vagy többszeri hirdetéséért G kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyeg oly külön, minden beiktatás után 90 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majna Frankfurtban és Hamburg-Altenában Laarenstein és Toller; Hamburgban Keim Jakab ; Lipcsében Bugler H., Higén és Port urak. Buda-Pest. Péntek, december 8.1865. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hándos hordva. Égési évre . . . ■ . *0 Ért. Égési évre . . . . 18 írt. — k*. Félévre .#•••• 1® ■ Félévre • ■ • . 9 ■ *■* e Negyedévre..........................® • Negyedévr..................4 . *0 . HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége jobbaházi Döry Zsigmond magyarországi földbirtokost cs. k. kamarás méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Weichlein Konrád Frigyes és Kovarzik Jakab II. osztályú adóhivatali ellenőröket , ugyanis az előbbit III. osztályú adószedővé, az utóbbit pedig I. osztályú adóhivatali ellenőrré nevezte ki. Sáros megye főispáni helytartója Berzeviczy Béla megyei tiszteletbeli aljegyzőt megye - kormányzói titkárrá nevezte ki. NEM HiIVATALOS RÉSZ. Miskolcz város főbirájától a következő értesítést kaptuk : Ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk a Miskolczon f. évi October 3-án dühöngött tűzvész által elpusztult szegényebb polgárok segélyezésére 500 ft kegyadományt juttatni méltóztatván, ez örvendetes körülményt azon szives, egyszersmind bizalmas kérésemmel van szerencsém közölni, hogy a cs. kir. Apostoli Felségének atyai szivéből eredt ezen magasztos kegyességét becses lapjában nyilvánosságra hozni szíveskedjék. Miskolcz, nov. 30-án 1865. Lapszemle. A „Wien. Abend post “-nak a bírói kar tagjainak esetleges országgyűlési bizományáról írt czikke, mely táviratilag jelezve volt, következőleg hangzik : „Sok oldalról tették már azon kérdést : várjon a bírói állás tagjaira nézve tanácsos-e, a bizományt az országgyűlésre elfogadni, s az álláspont különbsége szerint, melyből e kérdést felfogják, mindenesetre különböző nézeteket is lehet e tárgyban táplálni; de még azok is, kik talán czélszerűségi okokból ezen két állást egymással meg nem férhetőnek nyilvánítják, nem fogják félreismerni azon nehézségeket, mikbe a bírói országgyűlési követ gyakran azon kötelességekre nézve ütközik, melyeket ezen kettős állás rá ró. Mert eltekintve attól, hogy a biró az elöszabott szolgálati esküben világosan megesküszik : „hogy a legfelsőbbleg kijelölt kormányelvekhez szeghetlenül ragaszkodni fog*, mig mint követnek lényegben mindazon politikai nézeteket kell kifejezésre s érvényre juttatnia, melyeknek küldői hódolnak, ezenfölül ily biró alig fogja magát azon alapos aggály elől elzárhatni , hogy birói hivatali cselekedeteire nézve, okkal vagy a nélkül, mindazon felek bizalmát lényegesen megcsorbítja, kikkel mint követ a politikai téren szembeszállt. Ámde a biró legalább azon egyet érvényesítheti, hogy épen mint biró csak a törvényhez van kötve; és hogy, ha birói határozatai s ítéleteinél különben csak lelkiismeretes meggyőződése szerint a törvény terén mozog, ő azért nem vonattathatik felelősségre. Egészen másnemű azon viszony, melyben az államügyészeti hivatalnok, s nevezetesen a főállamügyész, a kormányhoz áll. Azon koronaországban, melyre nézve alkalmazva lett, ő a törvény szeme, de egyszersmind az igazságügyminiszer közege, szolgálati esküjében megesküszik, hogy mindenben pontosan a neki adott utasításokhoz fogja magát tartani, melyek lelkiismeretes és föltétlen követéséért Ő a törvény világos utasítása szerint az igazságügyministernek felelős. Nem áll tehát rajta, saját kezére politikát űzni; még kevésbbé lehet neki megengedve, hogy mint országgyűlési követ mindazon politikai elveket nyilvánosan megtámadja, melyek mellett mint a minister közege föllépni köteles. A folyó évi sept. 20-kies. manifestum s császári pátens az összes királyságok s országok országgyűléseivel közöltettek, elég bizonysága annak, hogy a korona tanácsosai ezen államokmány nyilvános méltánylásától nem idegenkedtek, sőt hogy még azoknak részbeni megtámadtatásától sem ijedtek vissza. Ámde ily támadások csak oly férfiaktól eredhetnek, kik politikai törekvéseikben bizományukon kívül semmi más kötetelességet, akik lelkiismeretükön kívül más bírót nem ismernek. De a cs. kormány lehetlen, hogy tűrje, miszerint azokhoz, kik az említett államokmányokban a ministériumtól származó jogsértést látnak, oly férfiak is csatlakozzanak, kik arra hivatvák, hogy épen ezen ministérium elveit képviseljék, s a tőle kapott utasítások szerint járjanak el. Az öszhangzás két oly különböző kötelességkör közt nem eszközölhető, az ellenmondás a kettő közt pedig semmi kormány által nem tüzethetik, mely önmagát tiszteli s cselekvését önmaga zsibbasztani nem akarja.* Követválasztási mozgalmak. Újabb követválasztások : Zemplén megyében : Szirmay Géza , Vecsei Károly. Tolna megyében : Szluha Benő , Kurcz György. Torontál megyében : Rónay Lajos, Trifunátz. Temesben :Mocsonyi György. Vas megyében : Horváth Elek. Torontál megyében a párdányi kerületben Nikolits Sándor. Mint hírlik, a szerb választóbizottmány Újvidéken nem egyezhetett meg közös programmban, melyet a szerb követek a magyar országgyűlésen védelmezendettek. Dec. 5-kéig—irja a„G.C.“—185 követi választás volt tudva, melyek közül száz uj választás. A száz uj választás közül 42 van, kiknek elődjei 1861-ben a határozati párthoz tartoztak, és 13, kik részint eddig is képviselt, részint oly 1861-ki követek helyébe választattak, kik akkor külföldön időzve, megbízást el nem fogadhattak. 185 követ közül 73 olyan, a kik 1861- ben a felirati, s 41, akik a határozati párthoz tartoztak. A pártok új alakulásáról — mond az idézett lap — nem lehet más jóslatot mondani, mint azt, amely abban foglaltatik, hogy a legtöbb jelenlegi követ, föllépésekor mint jelölt Deák elveit vallotta. Felirati és határozati pártról most természetesen nem lehet többé szó, s más elnevezések még meg nem állapíthatók, míg az országgyűlésen a fontos kérdések szóba nem jönnek, melyek után a pártcsoportosulás következik, s ez is valószínűleg a kérdések különféleségéhez képest különböző teend. Erdélyi országgyűlés, Kolozsvár, dec. 4. A folyó hó 1-jén tartott vegyes értekezlet alkalmával elmondott beszédek közül érdekesnek tartjuk még e következők közlését. B ö m c h e s : Kegyelmes úr! Magas országgyűlés ! Bátor vagyok a szász követek minoritásának nevében fellépni. Ha egy nép több százados, örökölt és megkedvelt alkotmányos viszonyok közül kilépendő, egészen új alkotmányos állapotok közé készül elhelyezkedni, nem lehet csodálni, hogy ha ezt a lépést némi aggodalmak közt teszi. Ha tehát a szász nemzet azon pillanatban , midőn a kir. javaslat áll előtte s a Magyarországgali egyesülésről van szó , szintén ezen aggodalom által van meglepve, nem hiszem, hogy ennek valaki , s különösen a t. Kir. és KR. (Mitstände) rész magyarázatot adnának. Küldőim , a kiknek az unió iránti érzületét én teljesen osztom (éljen!), ök pártolják a magyar királysággali egyesülést, pártolják a szent István koronája országaival! uniót, mivel ök az 1848-ks I. tczikket Erdélynek Magyarországgali egyesüléséről törvénynek tartják, s mert annak végrehajtását szükségnek és az igazságszolgáltatás adusának tekintik (helyes!), mivel ezáltal a magyarországi országgyűlés kívánt kiegészítését elősegíteni s ezáltal a fenforgó nagy kérdés revisiojánál közreműködni, a Sajbán-inneni és túli országok közti alkotmány-viszály kiegyenlítését elősegítni kívánják , s mivel Magyarország szabadelvű törvényei s a nemes testvéries magyar nemzet megszeghetlen , századokon át tanúsított alkotmány-hűségében — e nemzetet mint Magyarország főnemzetét tekintve — az ő (a szászok) jogaik és szabadságaik oltalmát feltalálhatni vélik; (helyes !) küldőim mindazonáltal a maguk és a szász föld (Land) megnyugtatása végett óhajtanák, hogy némi biztosítékot nyerjenek a magyar királyoktól hét század alatt nyert s azóta oly sok magyar király által megerősített jogaik és szabadságaikra nézve. Mint nemzetem igaz fia, kötelességemnek ismerem, ezen biztosítékok megnyerésére törekedni. De mint ha tisztelője az alkotmányszerű jognak, melynek képviseléséért nekem egyszer-másszor már némely küzdelmeket kell kiállanom, bevallom, hogy ezen országgyűlés ily biztosítékok megadására nem illetékes; be kell vallanom, hogy e biztosítékok nyújtására csak a magyarországi közös országgyűlés lehet hivatott és illetékes (helyes!). A magas KR. és RR., amint az eddigi tárgyalások folyamából következtethetem, felirat felküldésében fognak megegyezni, melyben ki fog mondatni, hogy az 1848-ki I. t. ez. Erdély és Magyarország egyesitéséről jogérvényes ; továbbá kérni fogják Ő Felségét, hogy Erdély követeit is hivja meg a már összehívott magyar országgyűlésre (helyes!). A pesti közös országgyűlésen az erdélyi képviselők feladata lesz, hogy Erdély, annak minden részei s így a szász nemzet érdekeit is képviselje. A magyarországi közös országgyűlés rendeitől bizonyára joggal és méltányossággal megkívánhatjuk, hogy minden szabadelvű intézmények iránt, melyek részben igen szabadelvűek s századokon át jóknak bizonyultak be, nem lesznek idegenek. De a száz nemzetnek joga is van ezt követelni. A szász nemzet csak azt adhatja fel, a mi a Magyarországgali egyesülésnek — nem tekintve a kárhozatos, a minden alkotmányos élettől egyáltalában idegen centralizatiot — teljesen útjában állana. Én tehát az indítványozott feliratra szavazok, ha a magas országgyűlés az általam és néhány elvbarátom által szerkesztett, a szász nemzet jogait és szabadságait általánosságban magukba foglaló pontokat, melyeket én az országgy. elnök önmagának írásban is benyújtandók, a felirathoz elfogadni, s azokat a felirat szövegében, mint az unió t. ez. tárgyában a magyar országgyűlés ebbe terjesztendő kir. javaslatnál legmagasb tekintetre méltatandókat ajánlani hajlandó lenne (helyes!). Egyébiránt én és elvbarátaim nem vélekedhetünk úgy, hogy az erdélyi követeknek a pesti magas közös országgyűlésen csak erre kell szorítkozniok, s hogy más pontokat is, névszerint a szász nemzeti universitás 1848. július 3-iki határozatait az idők és körülmények szerint nézetükkel megegyezőknek ne tarthassák s azokat ne képviselhessék. Wächter: Nagyméltóságu elnök úr! T. KK. és RR! Szót kértem annak kifejezésére , hogy tisztelt brassói követtársam nézeteit minden tekintetben pártolom. Ha nem is hosszas beszédben, mégis kötelességemnek tartom, rövid szavakkal azon álláspontot kijelölni, melyet elfoglalok a fennforgó fontos kérdésnél, úgymint a tisztelt Kolozs megye követe ajánlatánál, melyet már is a tekintetes karok és rendek többsége nézetének tarthatok. Tekintetes karok és rendek! A politikai életben is a lelkiismeret az, amely mindenkit erkölcsileg kényszerít, a helyesnek ismert irányban minden mellékgondolatok nélkül tovább haladni. Ezen szempontból kiindulva, nem azokhoz tartozom, akik politikai ellenségüket elítélik, hanem becsülöm mindazokat, kik benső meggyőződésből politikai hitvallomásukat fenntartják ; de ugyanezt politikai ellenségeimtől is követelem. Az első 1848-diki jogérvényes törvény, melynek megváltoztatása vagy megszüntetése csak alkotmányos uton történhetik , — ez az én meggyőződésem consequentiából és logikából tehát el kell ismernem, hogy egy tökéletesen törvényes országgyűlés Erdélyországban nem lehet, és így tehát az ad hoc egybehívott országgyűlés az unió-törvény revisiójába nem ereszkedhetik. Nem tagadom, az unió-törvény revisióját kívánom, sőt elkerülhetetlen szükségesnek tartom. De miután elismerem, hogy az unió-törvényen véghezviendő módosításokról oly határozatoknak kell hozatni, melyekben hazánk minden lakosai megnyugvást és biztos kezességet nyerjenek mindörökre, ki kell nyilatkoztatnom, hogy ennek törvényes helyen, t. i. a pesti országgyűlésen kell megtörténni. Sajnálom, hogy 1848-ban az unió törvényhozásánál azon határozatok nem állapíttattak meg, melyek egyrészről hazánk közös érdekeit, másrészről Erdélyország lakosainak és igy azon nemzetnek is, melynek tagja lenni szerencsés vagyok, évszázadokban gyökerező jogát és szabadságait biztosítják, mint ez a pozsonyi 1848-diki Vll-ik törvényczikk 5-dik §-ban történik. De Magyarországnak Erdélyországgal törvényesen határozott és teljesedett uniójával szemben, azon törvényen megállapodva, az én nemzetem és testvérnemzeteim jogainak biztosítását csakis ott kereshetem, ahol ez egyedüli törvényes úton lehetséges. Követtársam ajánlatában a tisztelt kolozsmegyei követ úr ajánlatához egy pótlék találtatik, én kimondom, hogy a legnagyobb súlypontot ezen pótlék elfogadására helyezem. Választóim megnyugvására és megelégedésükre fog szolgálni, ha a tekintetes karok és rendek azon kívánságok, követelések és feltételek jogosságát elismerik, melyeknek az unió-törvény revisiójánál a szász nemzet jogai fentartása végett tökéletesen tekintetbe kell vétetni, hogy a szász nemzet az uniótörvényt elnyomásnak , sőt szerencsétlenségnek ne tekintse. A tekintetes karok és rendek pártolását, nem kegyelmet, hanem mint törvényes jogot, azon unió alapján követelem, amely a tekintetes karokat és rendeket lekötelezi a viszont-jogok és szabadságok fenntartására. Azon ígéretek alapján, a melyeket a tekintetes karok és rendek 1848-ban a szász követeknek tettek, és a melyek ezeket az unió pártolására vitték. Végtére követelem mint nemzetem hit fia, ki a tekintetes karok és rendek lojalitásában és honszeretetében bízik. Bömbes: Kegyelmes uram! Még egyszer szót kell kérnem ; pirulva kell bevallanom, hogy beszédem végén elfeledem az én s elvbarátim indítványát felolvasni (derültség.) Elnézésért esedezem tehát (halljuk!) (Felolvassa a dec. 1-jei előtanácskozáson már közölt indítványt.) L é s z a y . (Szászváros követe.) Tekintetes KK. és KR! Ámbár a curiatum votumokat az 1791- diki IX-dik törvények értelme eltörlötte, ámbár a szokott követi utasítások korszaka lejárt, s most kiki keble, feje, meggyőzödése szülte instructióhoz alkalmaztathatja magát; mindamellett a t. Ki. RR. méltányos tekintetből minden e hazában lakó népfajoknak a fennforgó tárgybani véleményüket tudni óhajtván, én is mint szász törvényhatóság alatt lévő város egyik képviselője, oly város küldöttje, melynek lakosai egyetértésben s jólétben együtt élni, együtt halni óhajtanak, az ő —meggyőződésem szerint—jól felfogott érdekükből kifolyólag, a fennforgó ügyben oda nyilatkozom, miszerint mellőzve a Felséges urunk királyunkhoz felterjesztendő felirathoz csatoltatni kivánt részletes feltételeket, melyek különben is a budapesti közös höngyülésen lesznek előadandók s tárgyalandók, Brassó városa igen érdemes képviselőjének véleményét pártolom. (Helyeslés.) Brennerberg Ferencz: Kegyelmes uram! Magas országgyűlés! Mióta politikai kérdések felett gondolkozni tanultam, vezércsillagom a jogfolytonosság vala (Tetszés.) Vezércsillagom vala akkor is, midőn 1863 ban mint követ kötelességemnek ismerem, mandátumomat letenni (Éljen! Halljuk!) A jogfolytonosság elve az, mely arra ösztönöz, hogy kinyilatkoztassam, hogy Kolozs megye követének indítványát, kapcsolatban Brassó város követe indítványával, teljesen pártolom. (Éljen!) Rá cz i u: Pártolj?. Lagunát, s csak annyiban ereszkedik az unió törvényessége megvitatásába, amennyiben a körülmények megengedik. Tagadja, hogy az unio-törvény minden törvényes kellékekkel el volna látva. Szóló szerint az unio-törvény nem bír morális erővel, mert az ország lakosainak nagyobb része az ellen óvást tett, óvást tett pedig a román nemzet a balázsfalvi gyűlésen, hol 40,000 lélek gyűlve össze, tisztán kijelentette, hogy az unió mindaddig ne mondassák ki, mig a román nemzet negyedik nemzetnek nem fog elismertetni. De továbbá a jelenlegi országgyűlési képviselet is nagyon hiányos, miután 13 román követ van szemben 189 magyarral. Az 1791-iki XI-ik t. ez. nem alkalmas többé Erdélyt továbbra is repraesentálni, amit maga a korona is elismer, a szebeni gyűléshez 1863-ik év július 15 én leküldött rescriptumában. Mak olvashatók, nyomás gyakoroltatott a szász képviselőkre, kik különben az unio-törvényt nem fogadták volna el. Ma a gubernium alelnöke Groisz, ki 1848- ban Kolozsvár polgármestere volt, e vádat visszautasítandó vala; azonban Gull szükségesnek látta módosítani tagnapi kifejezéseit. Ily körülmények közt Groisz nyilatkozata elmaradt. Erre Sterka Sulutiu érsek hosszabb beszédet tartott, melyben elősorolja a románok azon kérelmeinek eredményeit, melyeket azok az 1744, 1791, és 1848-iki országgyűlésekhez intéztek. Szónok a békés megoldás feltételéül azt állítja fel, hogy a románok negyedik nemzetiség gyanánt ismertessenek el , miután e kivonat teljesítése nélkül a román nemzet semminemű államcselekvényhez nem adhatja beleegyezését. — S u I u t i u érsek egyébiránt egy pótindítványt terjeszt elő, melynek értelme oda megy ki, hogy ha Erdély a pesti országgyűlésre meghivatnék, ez az 1868-diki szebeni választási törvény alapján történjék, miután az 1848-diki választási törvény és a 8 frtnyi census mellett a románokat nem eléggé hiszi képviselve. Egyébiránt a gyűlés ma ismét azon nyugodt jellemet ölte fel, mely anynyira díszére válik a komoly férfiaknak. — A magyarok közül báró Kemény Domokos kormányszéki tanácsoson kívül, ki e minőségében a jelenlegi kormány eljárását védi, még Gaál János, gróf Teleki Domokos, Mikó Mihály és Simon Elek, Erdély legkiválóbb tehetségeinek egyike, beszéltek. Ma a g er is szólt és variálta az utóbbi ülésben mondott beszédét. Még 33 szónok van beirva. Kolozsvár, dec. 4. A mai ülés nem minden figyelemre méltó mozzanat nélkül folyt le. Tudva van, hogy Gull képviselő tegnap beszéde hevében egész azon állításig ragadtatott, miszerint 1848-ban száz meg száz zászlóval, melyeken „halálos fenyegetések“ volt mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi »zárna vasárnap, e hely kén jelenen« meg. Tartományi gyűlések. Az alsó-austriai országgyűlés második ülésében folytatólag dr. Czedik emelt szót, emlékeztetvén, miszerint épen a követi ház volt az, mely először emelt szót a Magyarországgali kiegyezés iránt, s most azt mint a kiegyenlítés akadályát háziták félre. Nem bírja felfogni, miként lehet Pesten és Zágrábban az oktoberi diplomát és februári pátenst előterjeszteni, holott azok nem léteznek. A lakosság nyomasztott hangulatban van. Azt mondják nekünk — így szól nyomatékteljesen — a birodalmi alkotmány fictio s háttérben az absolutismust látjuk leselkedni. Elősorolja a bírád, tanács eredményeit, s állítja, miszerint a jelen ministerium szerencsés volt, gazdag örökséget vehetni át. Dr. Berger: Ha az utóbbi 17 év politikáját szemügyre veszszük, azt látjuk hogy tévedések és kísérletek váltják föl egymást. E korszakot a kísérlő tévedés, vagy a tévedő kísérletek korszakának lehetne nevezni. Szóló idézi az 1848 ban létezett alkotmányokat, és azt mondja : oly kormány, mely a „mi várhatunk” jeligével a tétlenséget elvvé emelte , a februári alkotmányt nem vihette ki, ellenben a jelenlegi kormány igen sokat tett. A felfüggesztés csak a tévedés egy újabb állapota, és a jelen korszakot úgy tünteti föl, mint az absolutismust a fügefalevéllel, mely könynyen a meztelen absolutismussá válhatik. Amit az első szóló kárhoztatott, hogy t. i. a németek közös cselekvésre egyesültek, épen előny, mely mutatja, hogy a németség egy párt, mely jogait védi, és az ő joguk győzni fog oly igazán, amily való, hogy az egység Austria hatalmának föltétele! (Bravó.) Innen és túl a Lajthan a kiegyenlítés csupán a jog alapján lehetséges. Szóló e jog vizsgálatába ereszkedik és kérdi, vájjon szükséges volt-e a februári pátenst felfüggeszteni, ha azt a birodalom másik felének elfogadásra előterjeszteni szándékoztak. A februári alkotmány az egyik félen fennállhatott volna, mialatt a másikban előterjesztik, és még akkor is, ha a reichsrathot a kiegyenlítés akadályának tartották, a felfüggesztésnek nem kellett volna bekövetkeznie, hiszen megvolt a 13. §., és ha csodálkoznak, hogy épen ő idézi a 13 i. §-t, kijelenti, hogy neki a 13. §. még kedvesebb, mint a septemberi pátens II. czikke, mely nem más, mint egy teljes absolutismussá növekedett 13. §. Szóló ezután a „Wien. Ztg.“ czikkével polemizál, melyben azon gondolat volt kifejezve, hogy az alaptörvény felfüggesztése alkotmányszerüleg szükséges volt, ha a fictionak megszűnni és az alkotmánynak jogilag valósulnia kelle, és az alkotmány szövegéből igyekszik ez érvelés helytelenségét bebizonyítani. Nem hiszem, hogy hasznára válnék a monarchia tekintélyének, ha a számos trónbeszédet és császári üzeneteket fictióknak nevezik. (Bravo !) A felfüggesztés fogalma a jogtudomány terén egészen új, eddigelé ismeretlen. Előtte ismeretes a törvény megszüntetése, de felfüggesztése nem. Miután nem tudni, mi következik a felfüggesztés végével, meg kell hajolni a következés előtt és a felfüggesztést az alkotmány tagadásának kell tekinteni. A felfüggesztés nem jogi-, de hatalomkérdés. De az egyébként már magában is következetlen. Miért nem függesztették föl az oktoberi diplomát is, miután az is épen oly kevéssé engedhető meg, hogy valamely törvény innen érvénynyel bír, melynek elfogadása fölött julan alkudoznak ? Szóló nem is talál arra indokot, miért hogy a kormány a szűkebb reichsrathot a tágabbtól el nem választotta, és mégis csak a tágabbat szüntette meg, annál kevésbbé, mivel szükséges lett volna a szűkebb reichsrathot a februári törvényből kiválasztani, ha ez utóbbit a magyar országgyűlés elé terjesztik, mert a szűkebb reichsrab fölött a magyar országgyűlésnek nincs mit szólnia. Azon aggodalomtól sem szabadulhat, hogy a csinált helyzetnek vége egy odrog lesz. A kérdés jogi kérdés, és mint ilyen tárgyalandó, nem pedig mint bizalom kérdése. — Magyarország nem hivatkozhatnék ezeréves alkotmányára, ha minden beállott felfüggesztése alkalmával beleegyezését adta volna. Az alkotmányt meg kell változtatni a kiegyenlítés czélja végett, de az csak törvényes és alkotmányos úton változtatható meg, a törvényes közeg által, nem pedig a drog útján. És miután meggyőződése a többség javaslatában van kifejezve, ennélfogva e mellett szavaz. (Bravo !)