Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)

1865-12-08 / 282. szám

282. sz« Ötödik évi folyam. SORGÖMT. Szerkesztőségi iroda és kiadó-foiratal Budán, bécsi-utoia (a várban) 184. m. Fiók-kiadó-hivatal Festes győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utoia, a cs. bír. postahivatal melletti aarokháe). Kéziratok nem küldetnek viaaea. Bérmentetlen levelek csak renden levele­zőinktől fogadtatnak el._______ Magán­hird­etések: egyhanáben petit aor­egyaseri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért T kr., háromszori vagy többszeri hirdetéséért G kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyeg oly külön, minden beiktatás után 90 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak : Majna­ Frankfurtban és Ha­m­­burg-Altenában Laarenstein és Toller; Hamburgban Keim Jakab ; Lipcsében Bugler H., Higén és Port urak. Buda-Pest. Péntek, december 8.1865. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hándos hordva. Égési évre . . . ■ . *0 Ért. Égési évre . . . . 18 írt. — k*. Félévre .#•••• 1® ■ Félévre • ■ •­­ . 9 ■ *■* e Negyedévre..........................® • Negyedévr..................4 . *0 . HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége jobbaházi D­ö­r­y Zsigmond magyarországi földbirtokost cs. k. kamarás­ méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóz­­tatott. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügy­igazgatósági osztály Weichlein Konrád Frigyes és Kovarzik Jakab II. osztályú adóhivatali ellenőrö­ket , ugyanis az előbbit III. osztályú adószedővé, az utóbbit pedig I. osztályú adóhivatali ellenőrré ne­vezte ki. Sáros megye főispáni helytartója Berzeviczy Béla megyei tiszteletbeli aljegyzőt megye - kormány­zói titkárrá nevezte ki. NEM HiIVATALOS RÉSZ. Miskolcz város főbirájától a következő értesítést kaptuk : Ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelme­sebb Urunk a Miskolczon f. évi October 3-án dühöngött tűzvész által elpusztult szegényebb polgárok segélye­zésére 500 ft kegyadományt juttatni méltóztatván, ez örvendetes körülményt azon szives, egyszersmind bi­zalmas kérésemmel van szerencsém közölni, hogy a cs. kir. Apostoli Felségének atyai szivéből eredt ezen magasztos kegyességét becses lapjában nyilvánosság­ra hozni szíveskedjék. Miskolcz, nov. 30-án 1865. Lapszemle. A „Wien. Ab­end post “-nak a bírói kar tagjainak esetleges országgyűlési bizományáról írt czikke, mely táviratilag jelezve volt, következőleg hangzik : „Sok oldalról tették már azon kérdést : várjon a bírói állás tagjaira nézve tanácsos-e, a bizományt az országgyűlésre elfogadni, s az álláspont különbsége szerint, melyből e kérdést felfogják, mindenesetre kü­lönböző nézeteket is lehet e tárgyban táplálni; de még azok is, kik talán czélszerűségi okokból ezen két állást egymással meg nem férhetőnek nyilvánítják, nem fog­ják félreismerni azon nehézségeket, mikbe a bíró­i or­szággyűlési követ gyakran azon kötelességekre nézve ütközik, melyeket ezen kettős állás rá ró. Mert eltekintve attól, hogy a biró az elöszabott szolgálati esküben világosan megesküszik : „hogy a legfelsőbbleg kijelölt kormányelvekhez szeghetlenül ragaszkodni fog*, mig mint követnek lényegben mind­azon politikai nézeteket kell kifejezésre s érvényre juttatnia, melyeknek küldői hódolnak, ezenfölül ily biró alig fogja magát azon alapos aggály elől elzár­hatni , hogy birói hivatali cselekedeteire nézve, okkal vagy a nélkül, mindazon felek bizalmát lényegesen megcsorbítja, kikkel mint követ a politikai téren szem­­beszállt. Ámde a biró legalább azon egyet érvényesítheti, hogy épen mint biró csak a törvényhez van kötve; és hogy, ha birói határozatai s ítéleteinél különben csak lelkiismeretes meggyőződése szerint a törvény terén mozog, ő azért nem vonattathatik felelősségre. Egészen másnemű azon viszony, melyben az áll­a­m­ügy­é­s­z­e­ti hivatalnok, s nevezetesen a fő­­államügyész, a kormányhoz áll. Azon koronaországban, melyre nézve alkalmaz­va lett, ő a törvény szeme, de egyszersmind az i­g­a­z­­ságügyminiszer közege, szolgálati esküjében megesküszik, hogy mindenben pontosan a neki adott utasításokhoz fogja magát tartani, melyek lelkiismeretes és föltétlen követéséért Ő a törvény világos utasítása szerint az igazságügyministernek felelős. Nem áll te­hát rajta, saját kezére politikát űzni; még kevésbbé le­het neki megengedve, hogy mint országgyűlési követ mindazon politikai elveket nyilvánosan megtámadja, melyek mellett mint a minister közege föllépni köteles. A folyó évi sept. 20-ki­es. manifestum s császári pátens az összes királyságok s országok országgyűlé­seivel közöltettek, elég bizonysága annak, hogy a ko­rona tanácsosai ezen államokmány nyilvános méltány­lásától nem idegenkedtek, sőt hogy még azoknak rész­beni megtámadtatásától sem ijedtek vissza. Ámde ily támadások csak oly férfiaktól eredhetnek, kik politikai törekvéseikben bizományukon kívül semmi más köte­­telességet, a­kik lelkiismeretü­kön kívül más bírót nem ismernek. De a cs. kormány lehetlen, hogy tűrje, miszerint azokhoz, kik az említett államokmányokban a ministé­­riumtól származó jogsértést látnak, oly férfiak is csat­lakozzanak, kik arra hivatvák, hogy épen ezen mi­­nistérium elveit képviseljék, s a tőle kapott utasítások szerint járjanak el. Az öszhangzás két oly különböző kötelesség­kör közt nem eszközölhető,­­ az ellenmondás a kettő közt pedig semmi kormány által nem tüzethetik, mely ön­magát tiszteli s cselekvését önmaga zsibbasztani nem akarja.* Követválasztási mozgalmak. Újabb követválasztások : Zemplén megyében : S­z­i­r­m­a­y Géza , V­e­­c­s­e­i Károly. Tolna megyében : S­z­l­u­h­a Benő , K­u­r­c­z György. Torontál megyében : Rónay Lajos, T­r­i­f­u­­n­á­t­z. Temesben :Mocsonyi György. Vas megyében : H­o­r­v­á­t­h Elek. Torontál megyében a párdányi kerületben N­i­­kolits Sándor. Mint hírlik, a szerb választó­bizottmány Újvi­déken nem egyezhetett meg közös programmban, me­lyet a szerb követek a magyar országgyűlésen védel­­mezendettek. Dec. 5-kéig—irja a„G.C.“—185 követi választás volt tudva, melyek közül száz uj választás. A száz uj választás közül 42 van, kiknek elődjei 1861-ben a ha­tározati párthoz tartoztak, és 13, kik részint eddig is képviselt, részint oly 1861-ki követek helyébe válasz­tattak, kik akkor külföldön időzve, megbízást el nem fogadhattak. 185 követ közül 73 olyan, a kik 1861- ben a felirati, s 41, a­kik a határozati párthoz tartoz­tak. A pártok új alakulásáról — mond az idézett lap — nem lehet más jóslatot mondani, mint azt, a­mely ab­ban foglaltatik, hogy a legtöbb jelenlegi követ, föllé­pésekor mint jelölt Deák elveit vallotta. Felirati és határozati pártról most természetesen nem lehet többé szó, s más elnevezések még meg nem állapíthatók, míg az országgyűlésen a fontos­ kérdések szóba nem jön­nek, melyek után a párt­csoportosulás következik, s ez is valószínűleg a kérdések különféleségéhez képest különböző teend. Erdélyi országgyűlés, Kolozsvár, dec. 4. A folyó hó 1-jén tartott vegyes értekezlet alkalmával elmondott beszédek közül érdekesnek tartjuk még e következők közlését. B ö m c h e s : Kegyelmes úr! Magas országgyű­lés ! Bátor vagyok a szász követek minoritásának ne­vében fellépni. Ha egy nép több százados, örökölt és megkedvelt alkotmányos viszonyok közül kilépendő, egészen új alkotmányos állapotok közé készül elhe­lyezkedni, nem lehet csodálni, hogy ha ezt a lépést né­mi aggodalmak közt teszi. Ha tehát a szász nemzet azon pillanatban , midőn a kir. javaslat áll előtte s a Magyarországgali egyesülésről van szó , szintén ezen aggodalom által van meglepve, nem hiszem, hogy en­nek valaki , s különösen a t. Kir. és KR. (Mitstände) rész magyarázatot adnának. Küldőim , a kiknek az unió iránti érzületét én teljesen osztom (éljen!), ök pártolják a magyar királysággali egyesülést, pártolják a szent István koronája országaival! uniót, mivel ök az 1848-ks I. tczikket Erdélynek Magyarországgali egye­süléséről törvénynek tartják, s mert annak végrehajtá­sát szükségnek és az igazságszolgáltatás ad­usának te­kintik (helyes!), mivel ezáltal a magyarországi ország­gyűlés kívánt kiegészítését elősegíteni s ezáltal a fen­­forgó nagy kérdés revisiojánál közreműködni, a Sajb­án-inneni és túli országok közti alkotmány-vi­szály kiegyenlítését elősegítni kívánják , s mivel Magyarország szabadelvű törvényei s a nemes test­véries magyar nemzet megszeghetlen , századokon át tanúsított alkotmány-hűségében — e nemzetet mint Magyarország főnemzetét tekintve — az ő (a szászok) jogaik és szabadságaik oltalmát feltalálhatni vélik; (helyes !) küldőim mindazonáltal a maguk és a szász föld (Land) megnyugtatása végett óhajtanák, hogy némi biztosítékot nyerjenek a magyar királyoktól hét század alatt nyert s azóta oly sok magyar király által megerősített jogaik és szabadságaikra nézve. Mint nemzetem igaz fia, kötelességemnek ismerem, ezen biztosítékok megnyerésére törekedni. De mint ha tisz­telője az alkotmányszerű jognak, melynek képviselé­­séért nekem egyszer-másszor már némely küzdelme­ket kell­ kiállanom, bevallom, hogy ezen országgyű­lés ily biztosítékok megadására nem illetékes; be kell vallanom, hogy e biztosítékok nyújtására csak a ma­gyarországi közös országgyűlés lehet hivatott és ille­tékes (helyes!). A magas KR. és RR., a­mint az eddi­gi tárgyalások folyamából következtethetem, felirat fel­küldésében fognak megegyezni, melyben ki fog mon­datni, hogy az 1­848-ki I. t. ez. Erdély és Magyarország egyesitéséről jogérvény­es ; továbbá kérni fogják Ő Fel­ségét, hogy Erdély követeit is hivja meg a már össze­hívott magyar országgyűlésre (helyes!). A pesti közös országgyűlésen az erdélyi képviselők feladata lesz, hogy Erdély, annak minden részei s így a szász nemzet ér­dekeit is képviselje. A magyarországi közös ország­gyűlés rendeitől bizonyára joggal és méltányossággal megkívánhatjuk, hogy minden szabadelvű intézmények iránt, melyek részben igen szabadelvűek s századokon át jóknak bizonyultak be, nem lesznek idegenek. De a száz nemzetnek joga is van ezt követelni. A szász nem­zet csak azt adhatja fel, a mi a Magyarországgali egye­sülésnek — nem tekintve a kárhozatos, a minden alkot­mányos élettől egyáltalában idegen centralizatiot — teljesen útjában állana. Én tehát az indítványozott fel­iratra szavazok, ha a magas országgyűlés az általam és néhány elvbarátom által szerkesztett, a szász nemzet jogait és szabadságait általánosságban magukba fog­laló pontokat, melyeket én az országgy. elnök ö­nmagá­­nak írásban is benyújtandók, a felirathoz elfogadni, s azokat a felirat szövegében, mint az unió t. ez. tárgyá­ban a magyar országgyűlés eb­be terjesztendő kir. ja­vaslatnál legmagasb tekintetre méltatandókat ajánlani hajlandó lenne (helyes!). Egyébiránt én és elvbarátaim nem vélekedhetünk úgy, hogy az erdélyi követeknek a pesti magas közös országgyűlésen csak erre kell szo­­rítkozniok, s hogy más pontokat is, névszerint a szász nemzeti universitás 1848. július 3-iki határozatait az idők és körülmények szerint nézetükkel megegyezők­nek ne tarthassák s azokat ne képviselhessék. Wächter: Nagyméltóságu elnök úr! T. KK. és RR! Szót kértem annak kifejezésére , hogy tisztelt brassói követ­társam nézeteit minden tekintetben pár­tolom. Ha nem is hosszas beszédben, mégis kötelessé­gemnek tartom, rövid szavakkal azon álláspontot kije­lölni, melyet elfoglalok a fennforgó fontos kérdésnél, úgymint a tisztelt Kolozs megye követe ajánlatánál, me­lyet már is a tekintetes karok és rendek többsége né­zetének tarthatok. Tekintetes karok és rendek! A poli­tikai életben is a lelkiismeret az, a­mely mindenkit er­kölcsileg kényszerít, a helyesnek ismert irányban min­den mellékgondolatok nélkül tovább haladni. Ezen szempontból kiindulva, nem azokhoz tartozom, a­kik politikai ellenségüket elítélik, hanem becsülöm mind­azokat, kik benső meggyőződésből politikai hitvallo­másukat fenntartják ; de ugyanezt politikai ellensége­imtől is követelem. Az első 1848-diki jogérvényes törvény, melynek megváltoztatása vagy megszüntetése csak alkotmá­nyos uton történhetik , — ez az én meggyőződésem­ consequentiából és logikából tehát el kell ismernem, hogy egy tökéletesen törvényes országgyűlés Erdély­­országban nem lehet, és így tehát az ad hoc egybehí­vott országgyűlés az unió-törvény revisiójába nem ereszkedhetik. Nem tagadom, az unió-tör­vény revisióját kívá­­nom, sőt elkerülhetetlen szükségesnek tartom. De miután elismerem, hogy az unió-törvényen véghez­­viendő módosításokról oly határozatoknak kell hozatni, melyekben hazánk minden lakosai megnyugvást és biztos kezességet nyerjenek mindörökre, ki kell nyi­latkoztatnom, hogy ennek törvényes helyen, t. i. a pesti országgyűlésen kell megtörténni. Sajnálom, hogy 1848-ban az unió­ törvény­hozá­sánál azon határozatok nem állapíttattak meg, melyek egyrészről hazánk közös érdekeit, másrészről Erdély­­ország lakosainak és igy azon nemzetnek is, melynek tagja lenni szerencsés vagyok, évszázadokban gyöke­rező jogát és szabadságait biztosítják, mint ez a po­zsonyi 1848-diki Vll-ik törvényczikk 5-dik §-ban tör­ténik. De Magyarországnak Erdélyországgal törvénye­sen határozott és teljesedett uniójával szemben, azon törvényen megállapodva, az én nemzetem és testvér­nemzeteim jogainak biztosítását csakis ott kereshetem, a­hol ez egyedüli törvényes úton lehetséges. Követtársam ajánlatában a tisztelt kolozsmegyei követ úr ajánlatához egy pótlék találtatik, én kimondom, hogy a legnagyobb súlypontot ezen pótlék elfogadására helyezem. Választóim megnyugvására és megelégedésükre fog szolgálni, ha a tekintetes karok és rendek azon kívánságok, követelések és feltételek jogosságát elismerik, melyeknek az unió-törvény revisiójánál a szász nemzet jogai fentartása végett tökéletesen te­kintetbe kell vétetni, hogy a szász nemzet az unió­­törvényt elnyomásnak , sőt szerencsétlenségnek ne tekintse. A tekintetes karok és rendek pártolását, nem kegyelmet, hanem mint törvényes jogot, azon unió alapján követelem, a­mely a tekintetes karokat és rendeket lekötelezi a viszont-jogok és szabadságok fenntartására. Azon ígéretek alapján, a melyeket a te­kintetes karok és rendek 1848-ban a szász követeknek tettek, és a melyek ezeket az unió pártolására vitték. Végtére követelem mint nemzetem hit fia, ki a tekin­tetes karok és rendek lojalitásában és honszerete­­tében bízik. Bömb­es: Kegyelmes uram! Még egyszer szót kell kérnem ; pirulva kell bevallanom, hogy be­szédem végén elfeledem az én s elvbarátim indítvá­nyát felolvasni (derültség.) Elnézésért esedezem tehát (halljuk!) (Felolvassa a dec. 1-jei előtanácskozáson már közölt indítványt.) L é s z a y . (Szászváros követe.) Tekintetes KK. és KR! Ámbár a curiatum votumokat az 1791- diki IX-dik törvények értelme eltörlötte, ámbár a szokott követi utasítások korszaka lejárt, s most kiki keble, feje, meggyőzödése­ szülte instructióhoz alkal­maztathatja magát; mindamellett a t. Ki. RR. méltá­nyos tekintetből minden e hazában lakó népfajoknak a fennforgó tárgybani véleményüket tudni óhajtván, én is mint szász törvényhatóság alatt lévő város egyik képviselője, oly város küldöttje, melynek lakosai egyetértésben s jólétben együtt élni, együtt halni óhaj­tanak, az ő —meggyőződésem szerint—jól felfogott érdekükből kifolyólag, a fennforgó ügyben oda nyilat­kozom, miszerint mellőzve a Felséges urunk királyunk­hoz felterjesztendő felirathoz csatoltatni kivánt részle­tes feltételeket, melyek különben is a buda­pesti közös höngyülésen lesznek előadandók s tárgyalandók, Brassó városa igen érdemes képviselőjének véleményét pár­tolom. (Helyeslés.) Brennerberg Ferencz: Kegyelmes uram! Magas országgyűlés! Mióta politikai kérdések felett gondolkozni tanultam, vezércsillagom a jogfolytonos­ság vala (Tetszés.) Vezércsillagom vala akkor is, midőn 1863 ban mint követ kötelességemnek ismerem, mandá­tumomat letenni (Éljen! Halljuk!) A jogfolytonosság elve az, mely arra ösztönöz, hogy kinyilatkoztassam, hogy Kolozs megye követének indítványát, kapcsolat­ban Brassó város követe indítványával, telj­esen pár­tolom. (Éljen!) R­á c­z i u: Pártolj?. Lagunát, s csak annyiban ereszkedik az unió törvényessége megvitatásába, a­mennyiben a körülmények megengedik. Tagadja, hogy az unio-törvény minden törvényes kellékekkel el volna látva. Szóló szerint az unio-törvény nem bír morális erővel, mert az ország lakosainak nagyobb része az el­len óvást tett, óvást tett pedig a román nemzet a ba­­lázsfalvi gyűlésen, hol 40,000 lélek gyűlve össze, tisz­tán kijelentette, hogy az unió mindaddig ne mondas­sák ki, mig a román nemzet negyedik nemzetnek nem fog elismertetni.­­ De továbbá a jelenlegi országgyűlé­si képviselet is nagyon hiányos, miután 13 román kö­vet van szemben 189 magyarral. Az 1791-iki XI-ik t. ez. nem alkalmas többé Erdélyt továbbra is repraesen­­tálni, a­mit maga a korona is elismer, a szebeni gyűlés­hez 1863-ik év július 15 én leküldött rescriptumában. Mak olvashatók, nyomás gyakoroltatott a szász képvi­selőkre, kik különben az unio-törvényt nem fogadták volna el. Ma a gubernium alelnöke Groisz, ki 1848- ban Kolozsvár polgármestere volt, e vádat visszauta­sítandó vala; azonban Gull szükségesnek látta módosí­tani tagnapi kifejezéseit. Ily körülmények közt Groisz nyilatkozata elmaradt. Erre Sterka Sulutiu érsek hosszabb beszédet tartott, melyben elősorolja a romá­nok azon kérelmeinek eredményeit, melyeket azok az 1744, 1791, és 1848-iki országgyűlésekhez intéztek. Szónok a békés megoldás feltételéül azt állítja fel, hogy a románok negyedik nemzetiség gyanánt ismertessenek el ,­­ miután e kivonat teljesítése nélkül a román nemzet semminemű államcselekvény­­hez nem adhatja beleegyezését. — S u I u t i u érsek egyébiránt egy pótindítványt terjeszt elő, melynek értelme oda megy ki, hogy ha Erdély a pesti ország­gyűlésre meghivatnék, ez az 1868-diki szebeni válasz­tási törvény alapján történjék, miután az 1848-diki választási törvény és a 8 frtnyi census mellett a romá­nokat nem eléggé hiszi képviselve. Egyébiránt a gyű­lés ma ismét azon nyugodt jellemet ölte fel, mely any­­nyira díszére válik a komoly férfiaknak. — A magya­rok közül báró Kemény Domokos kormányszéki tanácsoson kívül, ki e minőségében a jelenlegi kor­mány eljárását védi, még Gaál János, gróf Teleki Domokos, Mikó Mihály és Simon Elek, Erdély legkiválóbb tehetségeinek egyike, beszéltek. M­a a g e­r is szólt és variálta az utóbbi ülésben mondott beszédét. Még 33 szónok van beirva. Ko­l­ozs­vár, dec. 4. A mai ülés nem minden figyelemre méltó mozzanat nélkül folyt le. Tudva van, hogy Gull képviselő tegnap beszéde hevében egész azon állításig ragadtatott, miszerint 1848-ban száz meg száz zászlóval, melyeken „halálos fenyegetések“ vol­t mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi »zárna vasárnap, e he­ly kén jelenen«­ meg. Tartományi gyűlések. Az alsó-austriai országgyűlés máso­dik ülésében folytatólag dr. Czedik emelt szót, em­lékeztetvén, miszerint épen a követi ház volt az, mely először emelt szót a Magyarországgali kiegyezés iránt, s most azt mint a kiegyenlítés akadályát háziták félre. Nem bírja felfogni, miként lehet Pesten és Zágrábban az oktoberi diplomát és februári pátenst előterjeszteni, holott azok nem léteznek. A lakosság nyomasztott hangulatban van. Azt mondják nekünk — így szól nyomatékteljesen — a birodalmi alkot­mány fictio s háttérben az absolutismust látjuk lesel­kedni. Elősorolja a bírád, tanács eredményeit, s állítja, miszerint a jelen ministerium szerencsés volt, gazdag örökséget vehetni át. Dr. Berger: Ha az utóbbi 17 év politikáját szemügyre veszszük, azt látjuk hogy tévedések és kí­sérletek váltják föl egymást. E korszakot a kísérlő tévedés, vagy a tévedő kísérletek korszakának lehetne nevezni. Szóló idézi az 1848 ban létezett alkotmányo­kat, és azt mondja : oly kormány, mely a „mi várha­tunk” jeligével a tétlenséget elvvé emelte , a februári alkotmányt nem vihette ki, ellenben a jelenlegi kor­mány igen sokat tett. A felfüggesztés csak a tévedés egy újabb állapota, és a jelen korszakot úgy tünteti föl, mint az absolutismust a fügefalevéllel, mely köny­­nyen a meztelen absolutismussá válhatik. A­mit az első szóló kárhoztatott, hogy t. i. a németek közös cse­lekvésre egyesültek, épen előny, mely mutatja, hogy a németség egy párt, mely jogait védi, és az ő joguk győzni fog oly igazán, a­mily való, hogy az egység Aus­tria hatalmának föltétele! (Bravó.) Innen és túl a Lajthan a kiegyenlítés csupán a jog alapján lehetséges. Szóló e jog vizsgálatába ereszkedik és kérdi, vájjon szükséges volt-e a februári pátenst felfüggeszteni, ha azt a biro­dalom másik felének elfogadásra előterjeszteni szándé­koztak. A februári alkotmány az egyik félen fennáll­hatott volna, mialatt a másikban előterjesztik, és még akkor is, ha a reichsrathot a kiegyenlítés akadályának tartották, a felfüggesztésnek nem kellett volna bekö­vetkeznie, hiszen megvolt a 13. §., és ha csodálkoz­nak, hogy épen ő idézi a 13 i. §-t, kijelenti, hogy neki a 13. §. még kedvesebb, mint a septemberi pá­tens II. czikke, mely nem más, mint egy teljes absolu­tismussá növekedett 13. §. Szóló ezután a „Wien. Ztg.“ czikkével polemi­zál, melyben azon gondolat volt kifejezve, hogy az alaptörvény felfüggesztése alkotmányszerüleg szüksé­ges volt, ha a fictionak megszűnni és az alkotmánynak jogilag valósulnia kelle, és az alkotmány szövegéből igyekszik ez érvelés helytelenségét bebizonyítani. Nem hiszem, hogy hasznára válnék a monarchia tekintélyé­nek, ha a számos trónbeszédet és császári üzeneteket fictióknak nevezik. (Bravo !) A felfüggesztés fogalma a jogtudomány terén egészen új, eddigelé ismeretlen. Előtte ismeretes a törvény megszüntetése, de felfüg­gesztése nem. Miután nem tudni, mi következik a fel­függesztés végével, meg kell hajolni a következés előtt és a felfüggesztést az alkotmány tagadásának kell tekinteni. A felfüggesztés nem jogi-, de hatalomkérdés. De az egyébként már magában is következetlen. Miért nem függesztették föl az oktoberi diplomát is, miután az is épen oly kevéssé engedhető meg, hogy valamely törvény innen érvénynyel bír, melynek elfo­gadása fölött jul­an alkudoznak ? Szóló nem is talál arra indokot, miért hogy a kormány a szűkebb reichs­rathot a tágabbtól el nem választotta, és mégis csak a tágabbat szüntette meg,­­ annál kevésbbé, mivel szük­séges lett volna a szűkebb reichsrathot a februári tör­vényből kiválasztani, ha ez utóbbit a magyar ország­gyűlés elé terjesztik, mert a szűkebb reichsrab­ fölött a magyar országgyűlésnek nincs mit szólnia. Azon aggodalomtól sem szabadulhat, hogy a csinált helyzet­nek vége egy od­rog lesz. A kérdés jogi kérdés, és mint ilyen tárgyalandó, nem pedig mint bizalom kér­dése. — Magyarország nem hivatkozhatnék ezeréves al­kotmányára, ha minden beállott felfüggesztése alkal­mával beleegyezését adta volna. Az alkotmányt meg kell változtatni a kiegyenlítés czélja végett, de az csak tör­vényes és alkotmányos úton változtatható meg, a tör­vényes közeg által, nem pedig a d­rog útján. És miután meggyőződése a többség javaslatában van kifejezve, ennélfogva e mellett szavaz. (Bravo !)

Next