Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-21 / 41. szám
ben feljegyezve nincs, — addig, míg büszke hajói a világ minden tengerére befolyást fognak gyakorolni? E hatalmat senki sem fogja tagadni. És ha, amit a felirat igér, Magyarország kibékítése után, Ausztria többi tartományainak biztonsága új erővel fog gyarapodni, — e gyarapodás által anyagilag és szellemileg emelkedni fog, és lesz európai nagyhatalom. Ha pedig silányságában, szegénységében tovább fog süllyedni, ezen állást nem fogja tiszteletben tartani senki, mert a hatalom oly valami, mit senki el nem tagadhat, de amelyet decretálni nem lehet. (Helyes.) Tisztelt képviselőtársunk még azt állította, hogy a 48 ki törvények helyreállítása elkerülhetetlen, hogy a helyreállítás nélkül lehetetlen a revisto, és ez szükséges a kiegyenlítésre. Mindezek megvannak a feliratban, csakhogy azon sima modorban, melyben szól az, kiegyenlítést kíván, ő pedig — bocsánat, nem akarom sérteni — a logikai következtetésnek cynismusát állította fel, (ellenmondások) azon pontig, hol törni vagy győzni kell. (Nagy zaj, ellenmondások.) Bocsánat, illustrálni fogom állításomat! Azon hasonlítást, melyben Rómának Karthágóhoz küldött izenetét hozta fel, én merőben visszautasítom és részemről el nem fogadom ; mert a felirat és a rómaizenet közt legkisebb hasonlatot sem látok. Először a római követ szavait, ki ezen izenetet vitte, győzelmes nemzet légiói támogatták, mi pedig hódoló nemzet vagyunk. (Zaj. Ez nem áll!) Mi hódoló tisztelettel (ez már más) fejezzük ki feliratunkban azon kívánalmainkat, melyeket a kiegyezkedésre szükségeseknek tartunk. Bármint fogjuk fel helyzetünket, a kérdést nem elméletileg, hanem gyakorlatilag kell tekintenünk, és tökéletesen osztom azon értelmezését a felirati javaslatnak, melyet Eötvös József tisztelt barátom tegnap kifejtett. Azt hiszem, és meg vagyok győződve, hogy az alkotmányos eszméknek tisztulásával az Ausztria és Magyarország, vagyis a lajthán túli és inneni tartományok közti érdekek oly közösek, egymással nem ellenkezők, sőt megegyezők lesznek, hogy ezen viszonyok tisztultával Magyarország Ausztriával együtt mint nagyhatalom áll a külföld előtt,, belől pedig mint barátságos külön élő alkotmányos független nemzet álland fenn. Van azonban igen. képviselőtársam Ghyczy Kálmán beszédében két pont, miben vele tökéletesen egyetértek. (Halljuk.) És az nagy baj, hogy e két pont reánk nézve legsúlyosabb körülmény, t. i. kérdéseink megoldásának legnagyobb akadálya az, hogy a kormány czéljairól értesülve nem vagyunk. Ezen nem segíthet más, mint a felelős kormány. Nem tartozom azok közé, kik a parliament felelős kormányról azt hiszik, hogy ezáltal megtalálta az újabb nemzedék azon panaceát, melylyel minden bajátorvosolja; sem azok közé, kik azt hiszik, hogy ez a politikának netovábbja, és azon varázsvessző, melylyel a nemzet minden bajait, nehézségeit leküzdheti. Azt hiszem, még sok nehézségen és nehéz iskolán kell a nemzetnek keresztülhatolni, míg e részbeni tévedéseiket belátják. Előttem úgy áll, mint exigentia, és azért is exigentia, mert én helyette mást, jobbat és a privilegiális alap megszüntetése után, egyéb garantiát az alkotmányosságnak nyújtani nem tudok. (Helyes.) És azért, ha elgondolom magamnak, hogy ha bejönnének ide közénk a felelős magyar miniszerek, és mint ilyenek, érintkezve egyenesen a törvényhozással, érintkezve egyszersmind Felséges Urunkkal, tanácskozásainkra befolynának, meg vagyok győződve, hogy oda vihetnék egy nap, vagy rövid hét alatt a tanácskozás eredményét, hova azok nélkül talán hónapok alatt sem lehetne. A másik, miben egyetértek tisztelt képviselőtársammal, az, hogy miután ezen bonyodalmas helyzetben, ezen circulus vitiosusban valakinek az első lépést meg kell tenni, úgy nézetem szerint is csakugyan a korona, a kormány az, mely az első lépést méltányosan megteheti, nem a nemzet. És ennek oka az — jót ismételni is szabad — mert a nemzeteknek nincs egyéb kincsük, nincs egyéb erejük, nincs egyéb védelmi pajzsuk, mint a törvény és törvényesség. Ha ezt elvesztik, elvesztették azon egyetlen varázserőt, melyre minden viszonyok közt hivatkozhatnak Míg a kormány a joghatalom öntudata mellett anyagi erővel is rendelkezik, és azért, ha közelítő lépése a nemzetnél bizalom helyett bizalmatlansággal, jóakarat helyett konok szándékkal, készség helyett konok daczczal találkoznék is, jó lelkiismerete tiszta öntudatában, Európa előtt igazolva vonulhatna vissza azon pontra, melyet magasztos hivatása érzetében elhagyott volt. Nem fárasztom tovább a tiszt, ház figyelmét. (Zajos felkiáltások : halljuk még !) A mi szívemen feküdt, elmondtam; én a részletes vitatkozásban alig fogok részt venni, mert a feliratot, úgy amint van, sem nem magyarázva, sem nem fejtegetve, elfogadom. (Zajos éljenzés.) TÁRCZA: Napi ujdonságok. — Károly Lajos főherczeg ő cs. fensége Bécsben f. hó 19-én délelőtt Ö. cs. k. Apostoli Felségét helyettesítve — magán-kihallgatásokat adott — A prímás ő eminentiáját Ő Felsége pénteken külön-kihallgatáson fogadta, mely félóráig tartott. Aztán a kanczellárhoz hajtatott ő eminentiája, s ott szintén félóráig időzött. — Magyarország herczeg-primása bibornok-érsek tegnapelőtt az udvari kápolnában csendes misét olvasott, melyen Ő cs. kir. Felségeik is jelen voltak.— P±z egyetemi templomban, írja a P. H. — 18 kán főtiszt. Pollák J. egyetemi tanár tartott a 1 élek halhatatlanságáról igen szép és velős egyházi beszédet. Az ország primása, Cziráky János, Károlyi István, Győry László grófok s egyéb mágnási családaink a főváros színével megtörték a templomot. A vecsernyét ő eminentiája tartotta. — Az orvostanhallgatók bálbizottmánya részéről a köszönő küldöttség tegnapelőtt, e hó 19-én volt Ő Felségénél audientián. A küldöttséget bizottmányi elnök Mészáros Károly vezette. — Az e héten vasárnap a városi vigazda termében a magyar zenész segélyző egylet javára végbement nagy hangverseny nem csak műelvileg, hanem anyagilag is tökéletesen sikerült, amennyiben a terem hallgatókkal zsúfolásig megtelt, mégpedig mondhatjuk, a főrangú osztályból szép számmal képviselve, mit a jótékony czél tekintetéből emelünk ki. Az érdekes műsor egyes számai, melyek mind magyar szerzemények valának, az első dal kivételével a nagy számú közönség zajos kívánságára egytől egyig ismételtettek. Szívességből közreműködtek: Carina k. a., Pauliné asszony, Füredi Mihály, Reményi Ede, Székely Imre, Szerdahelyi Kálmán és a pest-budai dalárda Zimay László karnagy igazgatása alatt, mindannyian dicséretesen és nagy szabatossággal. De az est diadala kiválólag csak Pauliné asszony művészi énekét, valamint Reményi Ede szép hegedűjátékát illeti. E művészünk a távozni sehogy sem akaró közönség nagy lelkesedése közt pótlékul a Rákóczy-indulót játszta el megragadólag. Köszönetet szavazunk a közreműködőknek, valamint a rendezőségnek a segélyzendő zenészek nevében. — Pózner Károly Lajos pesti kereskedő, ki köztudomás szerint minden évben figyelemreméltó adományokkal járul jótékony czélokhoz, ez idén is azáltal adá a köznevelés előmozdítása iránti hazafiai buzgóságának szép jelét, hogy a Felséges fejedelmi Párnak a haza szívébe Pest-Buda fővárosába legközelebb lett legmagasb bevonulása alkalmából nyilvános hazai intézetek, különösen pedig leányiskolák számára hitkülönbség nélkül következő iskolai czikkeket, jelesül: 25 rizsma iró-papírt, 25 rizsma középfinom irkát, 25 rizsma finom irkát, 300 darab palakőtáblát, 300 darab palakőtáblát finomabbat, 5000 darab palavesszőt, 21 skatulya = 300 tuczat réztollat, 25 skatulya = 300 tuczat réztollat fínomat, 300 darab tolltartót, 300 tuczat tollszárat adományozott. Az itt elősorolt czikkek adományozó által e czélra készített 25 db ládácskákba berakva, s azonfelül minden egy ládácskába tett egy darab aranynyal, szem előtt tartva az egyes vidékbeli lakosság szegénységét, s a superintendentiák területének nagy kiterjedését, a következő egyházi hatóságokhoz, illetőleg tanodai igazgatóságokhoz küldettek át kiosztás végett, jelesül: az esztergomi érsekség, a szepesi, kassai, rozsnyói, beszterczebányai, szatmári, nyitrai, szombathelyi, veszprémi latin szertartásu, munkácsi, eperjesi, nagyváradi, lugosi gör. kath., budai, aradi és karánsebesi gör. keleti püspökségekhez, továbbá a négy ágostai és négy helvét hitvallású superintendentiák mindenikéhez egy-egy, végre s. a.-ujhelyi izraelita leánytanoda igazgatóságához szintén egy láda, mindegyik egyenlő tartalommal. — Közelebb a terünk-parancsolta rövidséggel emlékezünk azon lakomáról, melyet a nemz. casino, feledhetetlen nagy alapitója emlékére az idén is megtartott. Egy momentum azonban szélesb fölemlitést érdemel, ez a gr. Wadsten János beszédje folytán bemutatott levél, melyet gr. Apponyi György áldomásában mint Széchenyi nagy lelkétől eredeti kincsnek nevezett. A levél eredetéről gr. Waldstein a következűleg értesité a díszes gyülekezetét: „Szerencsém volt a nagy férfiút amaz útjában követni, melyet 1830-ban Konstantinápolyba tett. Terminusként kitűzte hazánk lobogóját Sophia s fénylő Achmedije ormaira; a gőzhajózást, mely addig csak Zimonyig ment, a fekete tenger túlpartjaira átvivén. Ekkor irta Hirsova tájékán ama rövid, de nevezetes politikai végrendeletet, melyet, mond szónok — másolatban kezemben tartok, — midőn a legnagyobb fájdalom közt, a halálhoz közel vélte magát. 8-an indultunk ez útra, és alig múlt néhány hava, csak hárman voltunk az élők sorában, pestis és más, az útban kifejlett nyavalyákban több mint decimálva. Ezután évekkel később összehítt bennünket a nagy férfiú a kaszinóba. Ő soha sem nyugodott, az voló szándéka, a hazafiságot soha el nem altatni, s azt mindig versenykészen kiállíthatni. Egy aláírást kivánt és nyert tőlünk, mely szerint a jelen voltak azon ígéretet tették, hogy mindenki végrendeletében a nemzeti kaszinónak némi ajándékot hagyományozni , magát lekötelezte.“ Szóló ezen ígéretnek ezúttal is eleget kívánván tenni, olajfestvényei közül egy Velasquez iskolájából eredt spanyol képet s becses művet ad át a kaszinói igazgatóságnak. Apponyi György — mint felköszönté-iében kijelenti — hasonlót tesz; egyszersmind felszólítja gr. Waldsteint, hogy egy más, még becsest kincse tartalmával is ismertesse meg a kaszinói gyülekezetét. Gr. Apponyi lelkes éljenekkel fogadott kedélyteljes szavai után felolvastatott gr. Széchenyi István levele, illetőleg politikai végrendelete, mely a „M. V.“ közlése szerint igy hangzik : „Kedves barátom Waldstein János! Te legjobban látod, micsoda szenvedések alatt diktálom neked ezen sorokat. Legyél mindennek élő tanúja, hogy ha valamit kihagynék. Midőn Pestről elutazunk, egészségem gyenge vala; több jószágaimon több esztendeig nem voltam; a visszasietésre dorgáló diaeta szemem előtt volt, hogy egy pár hónapot a közjó előmozdítása végett hazánknak feláldozzak. Beszédesnél s nálad némiképen más a czél, mert az elsőnek ilyen vizen való utazás mestersége, én pedig nem értek hozzá semmit. Te ifjú lévén, minden útra örömest léptél volna. Azonban 14 napig mindig keserűség nélkül folytatunk, és csak szinte Sistov városától fogva jött reám a hideg, mely 6 napokig csak kevés szabad és tűrhető pillanatokat engedett, — és ez időnek legnagyobb részét szivszorongatások és elfulasztások közt töltöm, s egyéb régi nyavalyák hozzájárulván, ugyannyira elnyomott az, hogy sokszor a kétségbeeséshez közel, életemnek rövid uton véget akartam szakasztani. És ha a léleknek halhatatlanságát nem hinném, Istenben nem bíznék, ennyi fulasztó kínokat nem tűrnék. Ezen sorokat én neked azért diktálom, hogy a jó barátunknak, (ha az Isten ezen kínoktól ki akarna szabadítani) minden publicitás nélkül mutasd meg: Magyarország fölemelésére csak 3 eszköz van: Nemzetiség, közlekedés és végre más nemzetekkel való kereskedési összekapcsolás. Ezeket kötöm nektek szivetekre, emeljétek az elsőt tehetségtek szerint fel, s diszesitsétek igazi nemesség által. Fejtsétek a másodikat ki Buda-Pest fővárosunkban. Tegyetek mindent, hogy Buda-Pest megszűnjék egy vak zsák lenni, s ennek elérése végett a Duna vizét hajózásnak s kereskedésnek kinyitni kell. A kik ezen sorokat olvassák, és azt a te belátásodnak engedem át, édes Waldstein! emlékezzenek meg rólam, fontolják meg a mondottakat, és mely nehéz pillanatban írtam azokat. Ha meghalnék, s még itt annyit kell szenvednem, mint szenvedtem, örömest fogok kimúlni és amennyire lehet, minden morgás nélkül, csak erős lelkű s tiszta hazafiuságra buzdítson ezen egy-két szó: Virágozzon és boldoguljon drága anyaföldünk ! Költ közel Hirsovához a Dunán Julius 17. 1830. Sajátkezüleg, mint következik: „Hogy pedig kérdés tán ne történjen, vitelek barátságosan titeket: Legyetek törvényes királyunknak és Dinastiájának hivei — úgy mint én Isten, Mária úgy segéljen, úgy élek, úgy halok.“ Ha pedig lehet, mindig veletek leendek ! 1! Széchenyi István m. k.“ — Aradi Jenő jól szervezett dráma, színmű és operette színtársulata a napokban megy N. Váradra, hol a böjti idényt tölteni. Onnan Erdélyt szándékozik meglátogatni. — Izsó Miklós a debreczeni emlékkert-társulat részéről a Csokonai szobor elkészítésével jön megbízva. E czélból lerándult Debreczenbe, hogy a leendő szobor környezetével megismerkedjék, s a szerződést megkösse. A szobor érczből lesz öntve, valószínűleg a müncheni állami öntödében. (P. H .p.) — Belgiumban jelenleg 3000 zenetársaság létezik 75,000 közreműködő taggal, ezek közé számítandó 1000 dalárda 30,000 énekessel — Rómában Meyerbeer „Afrikai nő“-jét mint drámát adták; a zenét elhagyták, de a darab második előadása alkalmával a rómaiak is elmaradtak. Az „Afrikai nőt“ következő nagy színpadok hozták már színre : a párisi nagy opera, a Coventgarden Londonban először olaszul, azután angolul, az udvari operaház Madridban, a városi színház Bolognában, a brusseli színház, a berlini királyi operaház , továbbá a nürnbergi, darmstadti, haagi, hannoverai, kölni, antwerpeni, weimari, lüttichi, newyorki, washingtoni, philadelphiai, baltimorei, cincinnatii, chicagói, mannheimi, schwerini, karlsruhei, szt.-pétervári, hamburgi, lipcsei és gothai színházak, valamint a miénk , most pedig várják előadatását Bécsben , a milánói scala - színházban, Florenzben, Turinban és Triestben. Azok után, amiket ezen opera kiállításáról eddig olvastunk, bátran állíthatjuk, hogy a mienk a párisival és berlinivel nagyszerűségben, pompában és fényben mérkőzhetik. Nekünk e szerint egyéb kívánnivalónk nincs, mint hogy az igazgatóságnak sikerüljön e dalművet annyiszor adatni telt házak mellett, mint a még most is közkedvességben álló Faustot. — Az angol követség egy tagja, Sommerset Beaumont Pestre érkezett. — Tegnapelőtt számos tisztelőinek kísérete adá meg a végtisztességet Kiss Károly akadémiai rendes tag hűlt tetemeinek, ki hosszabb betegeskedés után f. hó 17 én 73 éves korában végezte be munkás életét- A temetési szertartást a belvárosi pébános teljes segédlettel végezte. Az elhunyt azon alapítvány élvezője volt, melyet néhai Festetics László az akadémiában katonai tudósok számára dotált. Az érdemdús veterán tudós nevezetes hadtudományi s egyéb könyvgyűjteményt hagyott hátra. — Pest városánál a főpolgármester Bertalanfy és Thuróczy György urakat tiszt. ügyészekké nevezte ki. Zichy Nándor gróf beszéde az alsóház február 17 -i ülésében. Tisztelt ház! A mit a feliratra vonatkozólag megjegyezni kivántam, azt most már csak igen rövid szavakba foglalom. Azon szavakba, miszerint oly körülitással , oly elemzéssel , mint annak. képviselőtársaim gr. Apponyi és Bartal György az európai politika színvonalára emelkedett beszéde adott, magam is legnagyobb örömmel elfogadom és azokhoz csatlakozom. Nem mulaszthatom el azonban ez alkalommal vonsatkozni, miszerint a válaszfelirati vitatkozásoknak hasznos és szükséges eredménye vagyon. Felemlíttetett egyik képviselőtársunk által, miszerint kívánatos volna, hogy a válaszfeliratban minden magyarázat nélkül mindnyájan megnyugodnánk. Én ezen nézetet nem oszthatom, mert alig tartom lehetségesnek, hogy egy nagyobb ügy iránt nyilatkozzunk anélkül, hogy az minden oldalról megvitattatott volna, kivált pedig a politika terén az értelmezés adja meg gyakran a kiejtésnek valódi jelentését. Örömömre szolgál egyszersmind azon nézetegységet kiemelhetni, mely az eddig történt több nyilatkozásokból kiderül; ugyanis azon nézetegységet, mely báró Eötvös József s több sok más tagok, mely gróf Apponyi György, Bartal György s egyebek nyilatkozatai között létezik. Egyetértenek ezek azon nézetben, hogy a legmagasb trónbeszéd most maga tűzte ki czélul a magyar politikának azt, miután évszázadokon át törekedett, t. i. alkotmányos épületünk betetőzését. Ezen czél utáni törekvésben kezet foghatni örvendetes feladatomnak ismerem. Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy ezen betetőzés fogalmát épen gróf Apponyi képviselőtársunk nyilatkozatában határozottan körvonalazva látom , midőn kijelentette, hogy azon ügyeket, melyek minket a birodalom népeivel közösen érdekelnek, épen a közös tárgyalás útján véli hatályosan elintézhetőnek. Nem oszthatom azok nézetét, kik alkotmányos viszonyainkat tisztán csak magyar szempontból kívánják tekinteni, mert jól meg lehet különböztetni a magyar szempontot a maga lényegében egy átalános európai szemponttól, mert a magyar emberben az európaiig civilizált embert tisztelem, s nem szeretném elkülönöztetni lényünktől azt, ami az átalános művelődés jellege, attól, ami a magyar ember sajátja, és azért én csak azt hiszem, hogy csak az alkotmányos formák, csak a képviseleti rendszer, csak a felelős miniszeriális kormány által lesznek Magyarország, valamint a többi tartományok igényei is kielégíthetők. Engedjék, hogy még néhány átalános kitételekre felelhessek. Hallottuk azt több oldalról kiemeltetni, miszerint egyik vagy másik részről tiltakozás történt volna a 48-iki törvények érvényesítése ellen. Én úgy hiszem, hogy nincs magyar ember, ki a törvény érvényesítése ellen tiltakozhatnék; a törvény szent, s ahhoz mindnyájan ragaszkodunk, annak életbeléptetését mindnyájan kívánjuk, és csak abban lehet különbség, miként fogjuk fel a törvény életbeléptetését. Nincs oly szent, nincs oly magasztos dolog, melyet az élet minden pillanatában tettlegesíthetnénk. Én tehát, midőn fenntartjuk a 48-iki, valamint minden törvényeink érvényét és közigazgatásunk mielőbbi helyreállítását óhajtjuk, nem hunyhatok szemet azon nehézségek előtt, melyek 17 évi szünetelés után a törvények és a törvényes közigazgatás azonnali életbeléptetését környezik. Nem hallgathatom el aziránti csodálkozásomat, miként lehetséges azok után, melyek az 1861 ki feliratunkban, és a melyek mostani válaszunkban mondattak, kétkedni a pragmatica sanctionak mikénti magyarázata fölött; s mi ebben a válaszfelirattal, valamint ez a trónbeszéddel, egyértelműben vagyunk ; és én azon subtilis distinctiókat nem látom szükségeseknek, melyek más magyarázatot látnak a pragmatica sanctióval megférhetőnek, mint a magyar jogtudomány és történelem annak természetszerint nyújt. Meg kell jegyeznem továbbá azt is, hogy nem láthatok abban különbséget, miszerint a pragmatica sanctio által a birodalom összetartása, vagy egysége, vagy nagyhatalmi állása biztosíttatott. Magában a válaszfeliratban azt mondjuk, hogy közös érdekünk abban rejlik, hogy közös védelmet kül és belellenség ellen létesítsünk. Márpedig, kérem, a nagyhatalmi állás az, mely biztosságunkat kül-ellenség ellen leginkább biztosítja. Nem tudom megkülönböztetni, miként lehetne a birodalom egységében és az állami egységben oly subtilis distinctiót tenni, miszerint nem lehetne feladatunk, szintúgy, mint a birodalom többi részeinek, oda törekedni, hogy saját érdekeinket a birodalom érdekeivel együtt leghatályosabban előmozdítsuk ? Igen sok, kisebbszerű megjegyzéseim lennének még, melyeket azonban, minthogy inkább személyesek, nem tartok fölemlitendőknek . — A válaszfeliratra hármas megjegyzésem van : constatálom legelőször, hogy a ház hálás elismeréssel vette Ő Felségének nyilatkozatát, mely a trónbeszédben foglaltatik; constatálom továbbá, miszerint a ház késznek nyilatkozik, azon kérdések tárgyalásába ereszkedni, melyek alkotmányos bonyodalmaink tisztázására szükségesek; constatálom harmadszor azon tényt, miszerint ezen tárgyalások folyamára nézve kijelentette, hogy máris hozzáfogtunk a közös érdekeket tárgyaló javaslat elkészítéséhez. — így fogván fel ezeket, a trónbeszédre adandó válaszfelirathoz csatlakozom. (Helyeslés.) Ürményi József beszéde a képviselőház február 19 -i ülésében. T. ház ! Aki azoknak, akik egy igen t. képviselőtársunk elmés megjegyzése szerint, szükségesnek tarthatnák azt is elmondani, ami már elmondva volt, aki azoknak sorát megkezdeni kívánná, hihetőleg nem lehetne ennyi tartalom-gazdag szónoklat után más helyzetben, mint én találom magamat a szőnyegen lévő tárgy mellett, vagy ellenérveknek dolgában, t. i. az igen kellemetlen szegénység helyzetében. így tehát csak azon morzsákat fogom gyűjtögetni igyekezni, amelyek csekélyebbnek látszó értékességüknél fogva a gazdagon megrakott asztalon itt-ott elhagyattak, mellőzvén, mert már mind azt ismétlésbe kellene ereszkednem, mellőzvén az ország jelen politikai állapotának ecsetelését , azonnal ad médiás rés kívánok szólani, és megjegyzéseimet tenni. A ház asztalán lévő okmány egy felelet; igen természetes tehát a megítélésben az a kérdés, és csakis ez természetes, váljon ez felelete arra, ami rendeltetése, a jelen esetben a kir. trónbeszédre. És, hogy azt megítélhessem, röviden kell ismételnem, ami a kir. t trónbeszédnek tartalma, vagyis : mi a kérdés ? A kirtrónbeszéd, mindenekelőtt elvetve a jogvesztés theóriáját, a pragmatica sanctió terére áll; továbbá ajánlja mint legfőbb tárgyat, a közös ügyeknek tárgyalását, és azoknak kiegyeztetését; ajánlja azt különösen a lajtán túli részeknek alkotmányossá vált állapotánál fogva, és végre a 48 ki törvényeknek életbeléptetésére való készségét nyilvánítja, mihelyest azokból kihagyatnak mindazok, mik ezen életbeléptetésnek Ő Felsége uralkodói fölfogása szerint akadályul szolgálnak. Mi már most ezekre a felelet? Azt mondja a válasz, hogy a jogfolytonosság követelményei azáltal, hogy a 48-ks törvények alaki jogosultsága elismertetett, még nem teljesíthettek, hanem azoknak életbeléptetése okvetlenül szükséges. Azt mondja továbbá, hogy a 48-iki törvényekben a mit Ő Felsége változtatni, vaagy javítni, egy felelős magyar ministérium közbenjárásával kívánna, azt azonnal tárgyalni szoros kötelességünknek fogjuk tartani; — mondja továbbá, hogy közös ügyeket elismerünk és azok iránt a sajthántúli népekkel mint szabad nemzettel érintkezésbe kívánunk bocsátkozni s a kiegyenlítést reméljük. Az első és természeténél fogva leglényegesebb tárgy tehát a válaszfeliratnak a jogfolytonosság feletti elmélete és annak taglalása ; és ha azon állítás áll, tehát hogy a jogfolytonosság hatása, vagy hogy jobban fejezzem ki magamat, — annak folytonos cselekvése az 1848-ai megszakasztás idejétől fogva egész azon pillanatig hat és tart, melyben bármely alakban az 1848-ki törvényeknek ismét birtokába fogunk lépni, akkor a válaszfelirat minden tétele tökéletesen áll, és hozzá szó többé nem fér. De épen a jogfolytonosság ezen fogalma az 1. hát ! melybe én — meggyőződésemnél fogva megnyugodni nem tudok és véleményem szerint azt állítom, hogy a jogfolytonosságnak ideje és azon időszak, melyre ez hat, nem más, mint az 1848-iki megszakadástól fogva azon szempillantásig tart, melyben Ő Felsége a 48 iki törvények jogosultságát kimondta. Ezt pedig követi egy más időszak, mely nézetem szerint amattól lényegesen különbözik és vele csak erkölcsi összeköttetésben áll. Kettő kell tehát hát , hogy a mi jogosult kivánataink teljesüljenek. Az egyik és legfőbb az, hogy azon 17 évről, mely a 48 ki megszakítástól mostanáig terjed, a törvénynélküliség jellege töltltessék le, és ez az, amiről mi tökéletesen egy vélekedésben állottunk és harcoltunk; ez az , amitől minden alkotmányos jövendőnk kockáztatása nélkül soha sem állhatnánk el, és nem is fogtunk volna elállni, mert ezen államjogi felfogásra vonatkozólag nézetkülönbség csak a jogvesztés embereinél volt, különben pedig tökéletesen véleményegység uralkodott; ez az 1. ház a mi Ő Felsége igazságszeretetét és bölcseségét arra bírta, hogy azon nyilatkozatot, melyben az 1848 ki törvények jogosultságát elismeri, megtegye és ennek minden akadályait fejedelmi nagylelkűséggel és önállósággal legyőzze. Második kívánalmunk szintoly lényeges, hogy t. i. ezen már nem törvénynélküli, hanem a körülmények rendkívülisége folytán elkerülhetlen ideiglenes törvénytelen állapotból mielőbb a törvényesre mehessünk át. Ezen kettőből áll, nézetem szerint, a mi kívánalmunk tömege. Ha Ő Felsége a fent említett nyilatkozat után semmit sem mondott volna, igen természetesen az 1848-diki törvények életbe lépnének. Azonban Ő Felsége azon szempillantásban, midőn a törvénynélküliség epocháját befejezte, és e tekintetben aggodalmainkat megnyugtatva lenni hitte, az 1848-i törvények életbeléptetésének akadályait elősorolja s azokat mint olyanokat határozottan ki is jelentette, mi az 1848 iki törvények felfüggesztésével ugyanazonos. Én ezen két epochában — és talán a t. ház is — lényeges különbséget látok, mivel az egyik hatása a