Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-01 / 99. szám

V­i­z­ék M­t­a A bármely telekkönyvi ügy­­et elintéztetik, arról egyszersmind egy hivatalból kiállítandó felzeten az illető községi elöl­j­áróság is értesíttessék, azon meghagyással, hogy azt az illető telekjegy­­zőkönyv lapján nyilvántartásilag ke­resztülvezesse, mert csak így lehetene haszna a minden községnél másolatban létező hiteltelek­­könyvnek. Minthogy pedig számtalan példa mutatja, hogy a csalási hajlammal bírók a telekkönyvi szabá­lyok horderejét a tudatlan nép megkárosítására fordít­ják, ennek akadályozására szintén szükséges lenne, minden birtok el- vagy átadó ügyletének valósá­gát a telekkönyvi hatóságnál azon község elöljárósá­gának bizonyítványával egyszersmind igazolni, hol az eladott birtok fekszik; ily okmányban kimutatandó lenne leginkább azon körülmény , hogy az el- vagy átadó valóban a telekkönyvi hatósághoz intézett kér­vényében foglalt vezeték s keresztnévvel bir, s hogy a kérdéses birtok még tulajdona; ellenkezőleg meges­­hetik, hogy egy vagyontalan, egy másik vagyonos ne­vűnek vallván mását, oly egyénnek, ki őt nem ismeri, más birtokát is adhatja el, vagy kölcsönt kérhet más rovására, s az ilyetén visszaélések aztán csak az ille­tők hosszas fáradsága s költségével oszlathatók el. Mindezen előadottak tehát csak arra intenek ben­nünket, hogy gazdáink, földbirtokosaink a telekköny­vek és azok czélszerű vezetése nélkül teljes biztonságot nem élvezhetnek, biztosak jogaik megtámadása s ve­szélyei ellen nem lehetnek; továbbá, hogy csak azok segélyével szerezhetünk magunknak tudomást mások vagyon­állapotáról s különösen vagyona terheiről, adós­ságairól, mit szükséges tudni, ha másokkal valami ösz­­szeköttetésbe akarunk lépni, és hogy épen ezen alapok folytán telekkönyvek nélkül a valódi hitel sem eszkö­zölhető. Hivatkozunk e tárgynál a felejthetlen emlékű Széchenyi­re. E nagy államférfiú hite szerint jövőnk legfőbb alapja földbirtok - viszonyaink okszerűen ki­fejtett rendszerén nyugszik, annak pedig legelső és leg­­lényegesb feltétele : a hitel teremtése. Ha föld­­birtokosaink eljutottak azon tudatra, mikép önveszély­­zés nélkül tovább nem nélkülözhetik a hitelt, akkor be kell látniok azt is, hogy rendesen megalakult telek­könyvek nélkül ahhoz, és annak jótékony mulasztjai­­hoz el nem juthatnak. Laurenchik János. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsó­ház apr. 28 -i ülé­sében reggeli fél 4 órakor, a r­e f o­r­m-b­­ 11 másod­szori felolvasása fölött történt szavazásnál, az 318 szavazattal, 313 ellen elfogadtatott. Cameron, abyssiniai britt consul, kinek fog­ságban tartatása komoly alkudozásokra adott alkal­mat, most már szabad lábon van. Egy Merewer­­ker ezredes által A­den bői martius 28-dikáról a külügy­ministeriumhoz intézett levél értesité C 1 a­­r­e n d o­n lordot ezen tudósításról, ki azt a felsőház előtt felolvasó. R­a­s­s­a­m angol küldött eszközlé ki az összes európaiak szabadon bocsáttatását, az abyssiniai császár parancsából befogatott franczia missionariuso­­kat is ide értve. A császár Rassamot fényes foga­dásban részesíté s vele úgy bánt, mint egy nagy nemzet követével. Egyik kamarását Magdalába küldé, a foglyok szabadlábra helyezése s Debra Taborba szállítása végett, honnan azokat Rassam Európába szál­­lítandja vissza. A császár Rassamot gazdag ajándékok­kal halmoza el, s V­i­c­t­o­r­i­a királynőhöz igen udvarias levelet intézett. FRANCZIAORSZÁG. A „France“ szerint a fran­czia átlánttult átalános társulatnak Bécsben székelő kép­viselője az austriai ö­nkéntesek Mexikóba küldését eszközlő mexikói bizottmánynyal egy oly szerződést írt alá, melynélfogva a társulat 500 ember­nek Triestből Vera­ Cruzba átszállítására köte­lezi magát. A f. hó végén már 1,200 ember fog elszál­­littatni. A többi szállítások jövő September, October s november hónapokban fognak történni, hogy igy a mexikói öbölbe azon évszakban érkezhessenek meg midőn ott semmi járvány sem uralkodik. A törvényhozó­ testületnél a katonai hadjutalékra vonatkozó törvény fölött a vita jövő csütörtökön fog megkezdetni. 0 Sli­vier Emil beje­lenti, hogy ő ez alkalommal Európa általános helyze­tét — mely a közvéleményt foglalkoztatja s nyugtala­nítja — bírálat alá venni szándékozik. Ő tudni kívánja, ha várjon a kormány elfogadand­ó meghatározott számú kérdéseket. Roucher államminiszer azt válaszola, hogy ez iránt utasításokat fog kikérni, s csütörtökön fog vála­szolni. A „Mém. dipl.“ szerint azon hír, mintha Austria Velenc­ében tetemes haderőt öszpontosítha, na­gyon túlozva van. Szerinte az egyedüli elhatározott rendszabály a folyó évbeni katona kötelesek behívásá­ban áll, kiknek nagy része szabadsággal el van bo­csátva. Austria az olasz sereg részéről semmi megtá­­madtatástól sem fél, hanem oly fegyveres csapa­tok ellen tesz előintézkedéseket, melyek ellenében a florenczi kabinet, egy Párisban tett nyilatkozat szerint, maga is tehetetlennek nyilvánítá magát. Ugyanezen lap szerint a dunafejedelemségi értekezlet ápr. 24 -i ülésében közegyetértéssel el­ismeri, hogy egy idegen fejedelem válasz­t­á­s­a a szerződésekkel össze nem egyeztethető. E lap hozzáteszi, hogy különösen a hohenzollerni h­er­cz­e­g­n­e­k, mint az egyik garantírozó udvarhoz tar­tozó személyiségnek megválasztatása meg nem en­gedhető. A „Constitutionnél“ egy, Boniface által aláírt czikkben arra emlékeztet, mikép tegnap azt állitá, hogy Olaszország se rendkívüli hadkészületeket, se csapat-öszpontosításokat nem eszközlött. Ellenben bizonyosnak látszik, hogy Austria a legutóbbi időben a várnégyszögben s Velenczébeni helyőrségeit erősítte, s számos katonai előintézkedéseket tett. Ezen rendszabá­lyok ama helyzet által voltak megfejthetők, melyet az austriai porosz viszály Németországban idézett elő, s melyből minden perczben háború keletkezhetett. Ezután — úgy látszik — azt igyekeztek meg­tudni, hogy váljon h­atott-e alá szerződés Porosz s Olaszország közt. „Mi“ — úgymond — „nem hiszszük, hogy ezen szerződés létezett volna, azonban azon kér­dés, hogy vájjon áll e fönn szerződés vagy nem, nem igen nagy jelentősséggel bírt. Nagyon valószínű, hogy ha Austria Németországban háborúba bonyolul, Olasz­ország igen könnyen sodortatta volna magát oda, hogy V­e­r­e­n­c­z­e megtámadása által szaporítsa Austria za­varait. De az Austria s Poroszország közti háború veszé­lye most már — úgy látszik — el van hárítva. A köz­vélemény által kivívott ezen siker csak emelheti annak tekintélyét. A Németországban­ constatált fordulat Aus­­triának Olaszországbani helyzetét is tetemesen megvál­toztatja. Miért tartaná az fönn tehát ott saját haderejé­nek kifejtését? Austria, melynek bölcs s méltó politi­kája Németországban a háborút kikerülő, nyilván nem gondol arra, hogy Olaszországnak hadat üzenjen. Minő visszahatást fogna egy ily háború Porosz-, Németországban, s egész Európában előidézni ? Mellőz­zük tehát az olasz királyság elleni aggressio hypothe­­sisét, mint Austria érdekei- s szándékaival ellenkezőt. Eziránt nem létezik több kilátás, mint aziránt, hogy Olaszország Austriát meg fogná támadni. Ha­­szinte elismerhetjük is, hogy Olaszország — ha Német­országban háborút látna — Austria ellen tetemes csíny elkövetésére határozná el magát, de bizonyosan nem lenne kedve, egymagában bocsátkozni oly vállalatba, melynél Austria egész erejével fogna szemben állani. Egyébiránt igazságot kell szolgáltatnunk az olasz kormány bölcsesége­s mérséklettségének, mely még akkor is föltűnő tartózkodást tanúsított, midőn Német­országban az ellenségeskedések közvetlenül küszöbön állani látszottak. Újólag állíthatjuk, hogy ezen kormány amaz előkészületek egyikét sem rendeli el, miket a lapok annak tulajdonítottak. Az ügy ezen állásában hihető, hogy Austria nem fog késni, hadseregi létszámát — szintúgy Olasz-, mint Németországban az el libi s­t­a­t­u­s q­u­o r­a vinni visz­­sza. Ez lesz ama rendszabályok természetes kiegészí­tése, miket az becsületteljes módon kezdeményezett. Ezen kiegészítés szükséges arra nézve, hogy Eu­rópa szántára a béke fönntartásábani komoly bizalom­mal a cselekvésnek azon egész nyugodtsága s szabad­sága visszaadassék, melyre annak munkálatai s jólété­nek kifejtése végett szüksége van.“ TÁRCZA. „Benoit o­ n csalá­d“. A német színpad Sardou elhíresztelt „B e n o i t o n család“ czimű párisi életképével megelőzte a nem­zeti­zzinházat. E mulasztást a napi érdek szempontjából semmivel sem lehet kimenteni, s legkevésbbé azzal, hogy a nemzeti színház közben a „Narancs virágok“ czímű gyönge darab fordítását adta. E narancslevelet — azért, hogy fordítását egy előkelőbb színészünk pré­selte ki — bátran el lehetett volna tenni a későbbi nyári napokra. A „Benoiton család­­ot a közönség várta, elég indok, hogy inkább ennek aratásával kellett volna sietni. Tehát a német színpadon adták először; ez, meg­lehet, a nemz­ szinl­áznak is ártott, de a darabnak min­denesetre. Mit tartunk Sardou ez új művéről ? röviden elmondjuk. Bármennyire hű­ és elmésen összeállított photographiája az a párisi társadalmi viszonyoknak, a túlhajtott fényűzésnek és cormptiónak, megvonjuk, mint költői mű tetszésünket meg nem nyerte. Életkép — igaz — a szó teljes értelmében, mely a div­atváros és részben a kor arczáról van lemásolva; alakjai testestől­­lelkestől s ha ez utóbbiról még szó lehetne) a párisi csa­ládokból valók; életmód, gondolkozás, gyarlóságok, szenvedélyek minden vonásról v­onásra illik azon szel­lemhez, mely ama világvárosban uralkodó irányt vett; de valamint egy camera obscurának a mozgó életet visszatükröző képei művészi alkotásnak nem nevezhe­tők, úgy Sardou darabja sem, mely a költészet illatát, a művészi maradandó örökéletű vonásokat nélkülözi. A­mint az itt photographirozott élet csak némileg is mó­dosul, a Benoiton család mint egy ködfátyolkép ele­nyészik ; igazi költői, benső, általános emberi igazság, valódi szép nélkül nem létezik maradandó műbecs, köl­tői halhatatlanság. Még arra is, hogy egy vígjátékíró a fényűzés árnyoldalait, a nemes, emberi érzések rová­sára burjánzó realizmust feltüntesse és szemben az em­beri lélek magasb, boldogítóbb törekvéseivel elitélje — sokkal erőteljesebb vonások kivántatnának. A Benoiton család élethű alakjai és eseménye (cselekményt bajos fölfedezni) daczára, oly laposan pereg le,, oly napi ér­dekű csak, mint egy elmés tárczaczikk. E mellett nem titkolhatjuk, hogy az egész úgy hat reánk, mint a fojtó szöngöz : minduntalan szeretnénk ajtót, ablakot nyitni, hogy egy kis enyhébb levegőt szívhassunk és egy da­rabka derü­ltebb, Ártatlanabb kék égben gyönyörköd­hessünk. A gonoszság, mely felett a büntetés pallosa lebeg, nem okoz oly nyomasztó hatást, mint e társadal­mi penész és rothadás, bár milliók, pompa, selyem, csipke és csábító jólét fogja körül. E darabban egy cso­mó ember jár, kel, beszél, cselekszik a­nélkül, hogy többet látnánk emberi lényükből egy számoló­gépnél. S ez az, a­mi tagadhatatlan fakó egyhangúságát kiáll­­hatatlanná teszi. A realismus pora ujjnyi vastagon ta­karja s minden mozdulat vagy lebbenés csak arra szol­gál, hogy a portakaró kellemetlen porfeleggé változzék, hogy köhögésre ingereljen : száraz, kicserepedett ajkak­kal epedezünk egy üdítő friss csepp után Kastal forrá­saiból­ — Egyetlen lény benne, a­ki egy kissé szivébe is hagy pillantanunk, D’Evry asszonyság de ez is csak correctora a többiek gyarlóságainak, tehát oly lény, a­ki mások hibáiért és nem magáért van itt. A szerző, hogy egyéneit, — illetőleg ezek sz­m­adási könyveit, börzeaggályait, selyemruháit, vaspénz­tárait, házassági szerződéseit, divatos maxim­áit bemu­tassa, egész felvonásokat tölt be apró, cselekm­ényb­e nem tartozó jelem­­ekkel, fesztelen couvercatióval, jövés menéssel; némi drámai esemény, ez is csak közbetuldva — a 4-ik felvonásban fejlődik. Didier úr egynéhány röf csipke vásárlásából gyanút táplál neje ellen, hogy ez viszonyt folytat Champrose úrral; a gyanú oly fokra hág, hogy Didier atyasága örömeit is Champrose úrra írja át. Sardou az atyaság perét itt olyformán intézi el, mint a bibliában Salamon. A gyermek halála hírét hoz­zák : s íme, míg Champrose az e hitre nyugodtan marad, az igazi atya (Didier) összerendül. E jelenet hatásos, de ép oly kíméletlen, mint a­mily valószínűtlen próbakőnek. Először: Champrose, mint a ház barátja is megrendülhe­tett volna s a gyanuskodó férj szemében egy kis részvét is könnyen nagyobbnak látszhatik vala; — másodszor: a megdöbbentő hit hallatára igazán lelke mélyéig meg­rendülő apáról föltehető e, hogy az egyúttal a szemlélő s­zerepét is játsza, vájjon Champrose úr arczából olvas e ki atyai érzésmozdulatot ? — Az eredmény en fia mégis az, hogy Didier kibékül nejével, a csipkevásár is felvi­lágosodik, és pro coronide a Benoiton család is felhagy a kirívó fényűzéssel; de kérdjük,azon beszírt száraz elve­ket, azon veszedelmes kora érettséget, azon szívtelensé­geket, miket az öreg és kis Benoitonok és Formichel apa és fiú stb. vallanak és tanúsítanak, épp úgy le le­het e vetkőzni ilyetén motívumok után, — mint a­hogy Martha, Camilla és Jeanne nevetséges öltözékeiket fél­reteszik ? Elérkeztünk azon pontra, melynek a Benoiton család — egészen a darab szellemében — reclame-ját köszöni: a fényes öltözékekre; megvalljuk, a mi derék német színésznőink e tekintetben a darab morálját már előre megmentették; itt ugyan minél kevesebb ragyogó és suhogó pompát láttunk. Ut egy kék ruha és egy zöld kis lenge franczia kalap volt, s ezt is Evry asszonyság viselte, a­ki különben ugyancsak kikel az ostoba fény­űzés ellen.E mulasztás hagyján, hanem a­mi az előadóknál teljesen és feltűnőleg hiányzott, ez a grace,a franczia biztosság, könnyűség, kellem és tan­algási báj vala. A mi német színészeink (drámában) tudnak larmogant vagy pathetikus jelez­eteket hatással adni; eltalálják a sentimentalis ellágyulást; de azon grace, mely a Benet­ton családban, vagy egy La dame au Camelias-ban kell nem sajátjuk. Ettől elvontan a szorgalmas és gyors be­tár­­ulásért dicséretet érdemelnek mind ők , mind az ügyes, életrevaló igazgató. B. Gy. OLASZORSZÁG. A florenczi lapok oly ren­deleteket jelentenek, melyek a szabadságosokat behívják. Továbbá egy oly intézkedés is jelentetik, mely a sereg hadilábra helyezését rendeli el. Mint a „Perseveranzá“-nak Fl­or­enczből.Ír­ják, ott ápr. 26 án katonai értekezlet tartatott, melyen Cialdini s Petitti tábornokok is jelen vol­tak. A több mint 100,000 ember felszerelése végett el­rendelt számos szállításokon kívül, az összes korosztá­lyok behívása is elhatároztatott. A sereg parancsnoksá­gát a háború kiütése esetében a király venné át, s az állam régenssége Jenő, carignani herczegre ruháztatnék. La Marmora a táborkar főnöke leend; az 1-ső hadtest parancsnoka Cialdini s a 2-diké D­u­­rando tábornok lesz. Humbert herczeg az 1-ső hadtest 1-ső hadosztálya sAmadeus herczeg az 1-ső dandár parancsnokságát venni át. Arese gróf senator Párisba utazott, hogy Napóleon császár előtt kimutassa annak szükségét, mi­kép a jelen helyzet gordiusi csomóját karddal kell ke­resztül metszeni. Az „Opinione“ szerint, a Vacca admirál alatt Tur­in­ban állomásozó hajóraj 2 pánczélos hajó, 1 csavar-fregat, 1 aviso-hajó, 1 tíz ágyús brigantino­s a jelenleg még Görögországban lévő „Carignan herczeg“ pánczélos hajóból áll. A hajóraj által elfoglalt állás az adriai tenger kulcsát képezi. Naponkint lő­gyakorlatok eszközöltetnek. NÉMETORSZÁG:Frankfurtban a rendkí­­v­ül­i r­e­f­o­r­m­b­izottmány üléseinek ápr. 28-án kellett volna megkezdetniük, azonban azok a porosz követnek Berlinbe utazása miatt elhalasztottak. A „Nordd. Alig. Ztg“ egy látszólag félhivatalos czikkben, a Bécs s Berlin közti diplomatiai alkudozások­ra utalva, azon nézetet indokolja, miszerint Austria Poroszország elleni háborúra törekszik s Olaszország „állítólagos“ hadkészü­leteit ürügyül használja föl saját hadkészületei folytatásának igazolására. Ezért Porosz­­országnak nem kell lefegyverkeznie. A bécsi kabinet saját párisi követének jelentései által azon hitre csá­­bíttatott, hogy Olaszország egy austriai-porosz háború­nál semleges fog maradni. A „Dresdner Journal“ szerint, a Szászország hadkészületeire vonatkozó hírlapi közlések ré­szint valótlanok, részint igen túlzottak, név sze­rint valótlan a tartalékok behívása iránti közlés. Szint­­oly valótlan azon közlés is, mintha a közép-álla­mok a német nagyhatalmakat aziránt fognák megke­resni, hogy viszályuk kiegyenlítéséig csapatjaikat a szövetségi várakból vonják ki. AMERIKA. A „Moniteur“-nek egy N­e­w-Y­o­r­k­­bó­­ f. hó - ról kelt levele szerint, a fenianok leg­közelebb ismét nagyon mozognak. Egyik főnökük, Killian egy, 2—300 főnyi expeditió élén tengerre indult, a Bermunda szigetek valamelyikébe, vagy pedig Új-Braunschweignak Campo-Bello nevű pontjára szándékozván. Annyi bizonyos, hogy a canadai önkéntesek, kik általában haza bocsát­tattak, legközelebb újra összehivattak. N­e­w-Y o r k­b­ó 1 f. hó 14-én kelt tudósítások szerint, az elnök aláírta a kölcsön iránti javas­latot. Napi újdonságok. — Mint értesülünk, Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 22 kén kelt legfelsőbb elhatározásával, Késő Ensel Sándor pestmegyei közp. t. ügyész „Külhoni fogházak börtönrendszerei“ czimü müvét legkegyelmesebben elfogadni és megparancsolni méltóz­­tatott, hogy írójának a legmagasb köszönet irásilag fejez­tessék ki. Nevezett művet a „Pol. Hetilap“ is ily sza­vakkal ismertette egy hosszabb tárczaczikkben. — Az egész munka kisebbnek látszik, mint a minő valóban ; közzétételével írója szolgálatot ten a börtönjavítás ügyének hazánkban, mert az eddig elhintett magvakat elseperte a forradalom vihara, most a nemzet ismét érdekkel viseltetik e tárgy iránt. — A „P. Lt.“ irja: Miután József főherczeg és hitvese C­­­o­t­i­­­d­e főherczegnő ő fenségeik nem régi­ben a pest-árpádutczai Malvieux féle házat magukhoz váltották, a várostanács egy feliratot határozott­­ csak fenségeikhez,melyben az emlitett vétel iránti örömét s egy­úttal óhajtását fejezi ki, mikép­p cs. k. fenségeik Pest vá­rosát időnkénti itt tartózkodásukkal megtisztelnék. — A várostanács ezenkívül ápr. 28-diki ülésében helyben hagyta az alsó kövezett part építése által nyert háztelkek eladási feltételeit s a gazdasági bizottmányhoz utasí­totta az árverési határidő mielőbbi elhatározását. Azon társaság terve, mely e telkeket hazai­ építésre óhajta megszerezni, mint a gazdasági bizottmány, úgy a város­tanács által sem találtatott elfogadhatónak, mindezáltal szabadságában álland, hogy a telkek eladásánál mint árverező részt vegyen.­­ A polgári nagy bizottmány múlt szombaton tanácskozásra gyűlt egybe a városházán. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnöklő dr. Havas Ignácz úr a toll­vivő és pénztárnokkal, valamint a 25 ös és hetes szű­­kebb ünneprendező bizottmány leköszönt. Ennek követ­keztében Perger Ignácz úr mint korelnök lépett a ta­­nácskozmány élére. Hoszabb vita fejlődött, várjon a nagy bizottmány tevékenysége folytatására illetékes-e, vagy egy újabbnak kell helyébe lépni. Dr. Szabó Alajos úr indítványára a volt nagy bizottmány megmaradt, miután­­ Felségeik remélhető visszatérésével tevékeny­ségét még be nem fejezte. A bizottmány szavazatai beszedetvén, dr. Havas elnökkel együtt a bizottmány régi szerkezetében vette fel újra működése fonalát. A fogadási ünnepélyek költségeire, valamint a programm elkészítésére nézve ugyancsak dr. Szabó indítványára határoztatok, hogy az előbbiek önkéntes adakozás útján fedezendők, a részletes programm kidolgozása pedig a huszonötös rendező bizottságra bízandó. Ha­sonlókép el­len fogadva a községi tisztviselők belépése is. Az említett 25 ös bizottmány hétfőre tűzte ki tanács­kozási összejövetelét.­­ Mennyire korszerű és várva várt munka a „M a régészeti kalau­z“, tanúsítja az, hogy a meg­rendelések Bürlin jönek ; ezek közt kiválókép felemlít­hető egy győrvidéki falusi lelkés­z buzgalma, ki maga 50 példányt kért a nevezett munkából, hogy azt kortársai közt terjeszthesse.­­ Az akadémiának a szótár után a „M­ű­ r­é­g­é­s­z­e­t­i k­a­l­a­u­z,“ mely ar­­chaeologiai kutatásaink és tanulmányaink alapját veti meg, bizonyosan egyik igen keresett kiadványa lesz. A Lützowféle művészeti szaklap legújabb számában az osztrák birodalmi művészek szerepéről czikkez, a jövő évi párisi világtárlaton. „Két nevezetes tény“ — úgymond czikke folyamában — fog kiderülni a párisi világkiállítás alkalmával. Először : csekély mérvű fejlettsége az osztrák plastikának, mely Bécsben főleg diszítményi munkák közül elég szerencsével gya­­koroltatik ugyan, de önálló, magasabb becsű műveket csak nagy ritkán alkot; másodszor: a buzdítás csekély mértéke, melyben a történelmi művészet a közönség által tett megrendelések útján részesül Ausztriában. Egyedül a Császár az, ki nagyobb stylü történelmi fest­mények létesülését eszközli. Csaknem valamennyi tör­ténelmi festmény, mely a kiállításra küldetik, császári megrendelésre készült.“ — Példázgatásból talán fölem­líti vala a czikkíró, ha tudomása volna róla — teszi hozzá a „Pol. Hét.“, — hogy épen Magyarországból egy nagyobb jelentőségű történelmi festmény fog szerepelni A „Sürgöny“ magán-táviratai. Bécs, ápril 30. A „Wiener Abendp.“ egy czikke írja: Az austriai kormánynak nincs élén­­kebb kívánsága, mint a béke fentartása; semmi sem fekhetett, semmi sem fekhetik attól távo­labb, mint az Olaszország elleni támadás gondo­lata. Csak miután a florenczi kormány erősza­kos harczi törekvéseire vonatkozó bizonyítékok jutottak kezeibe, v­érze magát kötelezve, oly intézkedésekről gondoskodni, melyek a védel­met lehetségessé fognák tenni, azonban csupán csak a védelmet és semmi mást. Florencz, april 30. A mai „Opinione“ szerint az állam kivételes állapotának következ­­tében a ministerek a minister­elnök rendelkezésére helyezik tárczáikat. La Marmora kérdést inté­zett Ricasolihoz, ha vájjon elvállalna-e a minisz­térium újra­alakítását, mire ez azt válaszolá, hogy a miniszter­ változásra nem tartja még az időt elérkezettnek. — A kormány a csapatok szállítására Genuában olasz kereskedelmi hajót bérelt. Táviratok: N­e­w-Y­o­r­k, apr. 14. A D­a­v­i­s-féle per tárgya­lását Richmondban két hónap múlva várják. A „City of Washington“ t a „Proportis“ a tengeren kormány s uta­sok nélkül találta. Egy más sürgöny szerint a „City of Washington“ utasai a „Proportis“ által szerencsésen New-Yorkba szállíttattak. Kopenhága, april 28. A birodalmi tanács landsthingjében az alaptörvényi javaslat 28 szavazattal 16 ellen harmadszori felolvasásra utaltatott. A tanács elnöke ismételte azon nyilatkozatát, hogy a kormány ragaszkodik a törvényhez. A volksthingben hasonló el­járás várható. London, april 28. A mai kabinet tanácsban a kabinet állítólag elhatározta, hogy nem mond le és ra­gaszkodik a reform-bilihez. Bukarest, april 28. Golesco és Catar­­g­i­u helytartók visszaérkeztek Bukarestbe. A kormányt még folyvást olyan hírek nyugtalanítják, melyek sze­rint valamely belföldi fejedelem mellett lázadás volna kitörőséiben, a­nélkül, hogy a complottot fölfedezhetné. A katonaság készen áll. Moldvában szintén újabb nyug­talanságoktól tartanak az elválás végett. Foksánba egy ezred gyalogság indult. Az orosz főconsul tiltakozása következtében a belügyminister Offenberg báróhoz egy igen lekötelező iratot intézett, melyben megc­áfolja a tiltakozás indokát, minthogy soha sem volt szándékuk­ban — úgymond — Oroszországot a felkelés támoga­tásával vádolni. A kormány elhatározta egy bizottmány kinevezését, melynek az adóhátralékokat a rendőrség segélyével be kellene hajtania. New York, apr. 18. A congressus azon levele­zés előterjesztését követelte, mely Napoleon császárral a francziáknak Mexicóból való kivonulására vonatko­zólag folytattatott. A fém­ek folyvást gyülekeznek Új- Braunschweig határain. Egy hét hajóból álló hajóraj a halásztavakon állíttatik fel. Szigorú semlegesség paran­­csoltatott. Karlsruhe, april 29. A karlsruhei lap írja : A bajor kormány a Münchenben átnyújtott sürgönyre, melyben azon várakozás fejeztetik ki, hogy a rendkí­­vüli katonai rendszabályokat Bajorország is vissza fogja venni, hítszerint azonnal kijelentette volna, hogy ugyanazon pillanatban, de természetesen nem is előbb, melyben a két nagyhatalom megegyezése folytán a függőben lévő kérdés fegyver általi megoldásának ve­szélye megszünendett, fölmentettnek fogja magát tar­tani azon kellemetlen szükségtől, hogy máshol keresse Bajorország érdekeinek biztosítását, mint csupán a ren­des szövetségszerű alkudozások útján. Florencz, ápril 29. A hivatalos lap , a m a r-

Next