Sürgöny, 1866. október (6. évfolyam, 224-249. szám)
1866-10-26 / 245. szám
Pest. Péntek, October 26. 1866. 245 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda : Pest, kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadó-kivaltal: Pesten, (barátok tere 7-ik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Ilérmontatlon levelek csak rondos levelezüinktől fairadtattunk el. MLagfM-hirdetéeseit : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Ilmnsenstein és Vogler; Hamburgban Tlirkholm •Tartalm; Lipcsében Etistrlov M. és Fort Krno urak 21 kifizetési árak. Naponta! postai szétküldéssel. Egész évre.............................20 frt. Félévre..............................10 r Negyedévre 5 „rBudapesten házhoz hordva: Egész évre . 18 fit — kr. Félévre Negyedévre ' 15» HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 21 röl kelt legfelsőbb leirattal, a f. évi april 21 -röl kelt legfelsőbb leirattal elnapolt horvát-szlavón országgyűlést f. évi nov. 19 re ismét legkegyelmesebben összehívni méltóztatott. Változások a cs. k. hadseregben. Felruháztatott: Baltogh József, első oszt. százados, az állandó nyugalomba való visszahelyeztetése mellett őrnagyi ranggal ad honores . Zangen Antal és báró Karaisi Károly, első oszt. nyugalmazott századosok, őrnagyi ranggal ad honores. Kilépett: Miklós württembergi herczeg, a 22 sz. gr. Wimpffen gyalogered alezredese, ezredesi ranggal ad honores. Nyugdijaztattak : a következő ezredesek : Lovag v. d’Elvert Jánost, vártüzérségi igazgató filmban, s gát kérelmére, jól kiérdemlett nyugalmi állapotba ; horkani Horetzki János, vártüzérségi igazgató Velenczében; Mailat Károly, a 14 sz. szertützérségi parancsnokság parancsnoka, és Zimmermann János, az 5. sz. szertüzérségi parancsnokság parancsnoka, mindhárman jól kiérdemlett nyugalmi állapotba; továbbá waldenstrauchi Weyracher József, az 58. sz. István Főherczeg gyalogezred parancsnoka; Beranok János, vártüzérségi igazgató Maninában; nordensteini Huber Lajos, a 2. sz. tüzérségi lőszertelep parancsnoka; wallfeldi Walluschek Frigyes, a 8. sz. báró Wolsdorf tüzérezred parancsnoka; és Wurm János, a 4. sz. szertüzérségi parancsnokság parancsnoka; Kafka Janos, a 4 sz. lovag Hauslab-tUzir ez red alezredese; a következő őrnagyok : Hutber József, a 8. sz. szertüzérségi parancsnokság parancsnoka; és morgenfeld nemes Morkitzer János, a 9. sz. lovag Schmidt tüzérezredtől, — alezredesi ranggal ad honores; Artner Rudolf, az 5. sz. II. Lajos bajor király gyalogezredtől; Mohr Frigyes, a 14. sz. szertüzérségi parancsnokságtól ; Schmerhofsky Tamás, a 18. sz. szerdizérségi parancsnokságtól. TÁRCZA. Esztergom főpapjai. (Főt. Mayer István kanotok ur összeállítása szerint) (Vége.) 58. Lósy I. Imre (1637-1642.) Az 1629-ki éhség idején az éhezőknek megnyitota magtárait. A pozsoni sz. Imréről czimezett, máig is fnnálló papnöveldét alapította, s a nagyszombati egyetemen a jogtan karát (utódával együtt) alapította. 1638 ban Nagyszombatba nemzeti zsinatot gyűjtött. 59. Lippay V. György (1642—1666.) A kath. egyháznak egyik lánglelkü előharczosa volt; mindent elkövetett, hogy az anyaszentegyháztól elszakadt göröghitüeket, különösen az oláhokat, az édes anyának viszszanyerje. Csalóközben az eleredt atyafiakat csakugyan nagyobb részben visszatérítette, és Sz. Antalban Sz. Ferencz rendének zárdát emelt. A tudományoknak nagy barátja lévén, Trencsénben, Beszterczebányán , Selmeczbányán, Késmárkon, Rozsnyón, Gyöngyösön tanodákat állított, s azokat Jézus társaságának bölcs vezérlete alá helyezte; érdemes plébánosok számára 50,000 frtot, a haza védelmére szolgálandó Érsekújvár megerősítésére 200,000 frtot, szóval hazai jótékony czélokra 600,000 írtnál többet szentelt. 1648 ban nemzeti és 1658. megyei zsinatot tartott Nagyszombatban. 60. Szelepcsényi VI. György (1666—1685.) Roppant tudománya és ékesszólása minden európai udvar előtt tekintélyessé és itthoni királyi helytartóvá tette Mint kinevezési oklevelében is felemlittetik, nemcsak a budai nagyvezérhez, hanem az ottomán portához, az erdélyi fejedelmekhez, a lengyel királyhoz több ízben királyi követül küldetve, élte koczkáztatásával is a hazának nagy szolgálatokat tett. A tudományok és sz. hit terjesztése tekintetéből Nagyszombatban pap és nemes ifjak számára jeles nüveldéket, a Jézus társaság vezetése alatt Szakolczán, Zsolnán, Lőcsén tanodákat, és Pozsonban irgalmas barátokkal kórodát alapított. A karmelitákat is ő hozta be. A franczia klérusnak nagy mozgást okozott 4 pont függetlenségi határozmányát (Declarationem eleri Gallicani) 1682 ben Nagyszombatban tartott zsinatban a magyar egyház szilárd kárhozatával ellensúlyozta. A törökök megtörésére sokat tett, jelesen Bécs ostromának megszüntetésére 500,000 frtot áldozott. Mária Zell templomát sok adománynyal gazdagította, hol tetemeit is nyugalomra tétetni óhajtotta 61. Széchényi VII. György ( 686—1695.) E derék főpásztornak a 150 év alatt török rabigában nyögött haza és egy ház sebeinek behegyesztése jutott osztályrészül, de nála alig is tett volna más többet. Az éhhalállal küzdők ezre az ő magtárából éledtek ; a hon védelmére roppant összeget szentelt, például: a budavári bástyák kijavítására 210,000 frt, a pesti hadikórházra 157,000 frt, az esztergomi vár javítására 15,000 frt, Pécs bástyafalainak javítására 10,000 frt, Győr bástyáira 16,000 frt, Szombathely bástyáira 10,000 frtot, az ifjúság nevelésére Budán, Győrött, Lőcsén, Trencsénben convictusokat és gymnasiumokat alapított, 29 szerzetes-rendházat épített, mindannyit a szent hit és tudomány csarnokául, s oly tömérdek sok pénzt áldozott szentegyházak emelésére, javítására és a szent lélek eleven templomainak, szegény embertársainak felsegélésére, hogy a történetírókként „e magyar érseknek hírén az egész földkereksége ámulattal csüggött, és Rómában csodaszerünek tartatott, hogy egy embertöl ennyi telik.“ (Turóczi 135.1.) Azonban tudnunk kell, hogy jeles főpapunk az alázatosságnak legnagyobb barátja, s a fényűzésnek legnagyobb ellensége volt, s ezért bőséggel megáldatván, a bon legnagyobb jóltevőivé felmagasztaltatott. 62. Kollonics Leopold gr. (1695—1707.) A töröknek hazánkbéli kiűzéséhez nagyon hozzájárult; előbb az egyházi lovagrendnek tagja lévén, a harczban is kitüntette magát. Épen Budának török kézből visszavétele napján a pápa által bibornoknak neveztetett ki. Egyházának az orosz oláhok közül 10,000nél több lelket megnyert; a törökök Bécs, Eszék, Várad alól elűzetvén , a honvédelemben elvérzett harczosoknak ezernél többre ment árváit összeszedte, és neveltetésükről gondoskodott; a kalocsai elpusztult egyházi megyét megnépesitette; a nagyszombati könyvnyomdát folytonos mozgásban tartotta; hazájában, Komáromban és Pozsonban, Eperjesen Jézus társaságával tanodát hozott létre stb. stb. A megdicsőbbnek tetemei Pozsonban, az általa épített Megváltó egyházában takarittattak el. 63. Keresztély Ágoston bibornok (szász’herczeg 1707—1725.) Előbb mint harczos Buda visszaerőszakolásánál vitézségével tüntette ki magát. A császár által a birodalmi gyűlésbe képviselőül volt kiküldve. Érdemeiért Károly császár által 1714-ben „római szent birodalmi herczeggé“ neveztetett ki, mely méltóság az oklevélként utódaira is szállott. 64. Eszterházy 11. Imre (1725—1745) Jószívűségéről vala hires. Jövedelmét templomokra, szegények gyámolitására forditá, többi közt Pozsonyban a■/ Márton templom főoltára, Alamizsás sz. János ékes kápolnája, az Erzsébet apáczák háza és kórodája ; Nagyszombatban a kegyelmes szűz kápolnája, s 21 templom és tanoda neki köszöni fölépültét. — 1738 ban ülé földszenteltetése 50-ik évét,mikor a mária-zelli templomnak egy 2000 aranyat nyomó kelyhet, és a pozsonyi társas templomnak 6000 fő értékű egyházi öltözéket ajándékozott. A szegényeknek pénztárát kiürítvén, nyakáról az arany keresztet is föláldozta, ezért méltán „szegény ék atyja“ czimével dicsőittetett. 65. Csky VII Miklós (1751—1757). A szegények gyámolitásában hasonló. Az országban tett körútja alkalmával a tanuló ifjúságot ösztöndíjakkal segítette, s különösen a köznemességet segítette. Hullája Pozsonyban, Alamizsnás sz. János kápolnájában nyugszik. 66. Barkóczy II. Ferencz (1761—1765). A műveltséget Rómában nyerte. A főpap Isten dicsőségét, a tudósok és tudományok ügyét szivén viselte. Az egri lyceumot ő alapította. Főtörekvése volt a török beütés miatt Esztergomból száműzött érseki széket és a káptalant eredeti helyére visszahozni, s a szétdúlt székesegyházat fölépíteni, s e nagy művéhez hozzá is fogott, de az érdemes papot ily törekvésében 1765 ki junius 22- kén bekövetkezett halála megakadályozá. 67. Battyányi I. József kardinális (1776—1799), Battyányi Lajos ország nádorának volt fia, kinek az egyházi ügyek rendezése, s a honfiak java körüli érdemei nem csekélyek. Pestváros neki köszöni a közegészségre és földerítésre hasznos erdőt, mely ma „városliget“ nevet visel. 68. Károly Ambrus (cs. kir. austriai főherczeg 1808—1809). Pápai fölmentés és fölhatalmazás folytán előbb váczi helyettes és 23 éves korában esztergomi érsekké jön. Nemesszivüségét a vizáradás által sújtott budaiak vigasztalásában tüntette ki. 1809 ben Napóleon már hazánkat is elfoglalandó volt, midőn az országot egyfelől a nádor, másfelől fiatal prímásunk körü elutazták, s a nemzetet a haza védelmére lelkesíték. Eközben a buzgó főpap mi fáradalmat sem ismert, majd ismét a sebesülteket vigasztalta, a harczban sebesültek kórágyainál vigasztaló angyalként járván, maga is beteg jön, és emberszeretetének áldozatul esett. — Meghalt Tatán 1809-ki September 2-án. Tetemei Esztergom basilikája alatt nyugszanak. 69. Rudnay Sándor bibornok (1818—1831). Nyitramegyei Szentkereszten 1760 ik October 4. született. Esztergommegyei tudós és lelkes pap lévén, csakhamar plébánossá és kanonokká, 1815 ben erdélyi püspökké neveztetett, hol, kivált az 1817 ben kiütött éhség alkalmával a szegénységgel sok jót tett, s ily hivatal buzgalma őt a főegyházi méltóság polczára emelte. Neki jutott a szerencse, hogy székét Pozsonból és a főkáptalant Nagyszombatból, hová 1543 ban a török elől menekültek, ünnepélyesen visszahozza, a mikor a nagyszerű bazilikának alapját megvetvén, azt élte fogytáig lankadatlanul építteté. Azotföllii számos templomot és iskolát emelt, és a szegényeknek folytonos vigasztalója volt. 1822-ben Pozsonban nemzeti zsinatot tartott. A kitűnő főpap hamvai a maga által kijelölt helyen, a basilika alatti érseki sírboltban, épen Kopácsy teste alatt nyugszanak. 70. Kopácsy II. József (1838 -1847.) 1775-ki máj. 30. Veszprémben született, ugyanott mint tanuló és pap feltűnt, és éles esze, nyomós itéló tehetsége, szorgalma, egyenes és szilárd jelleme őt sebesen fölemelték. Mint tanár Fleury apát nevezett s munkáját francziából magyarra fordította és 1801 ben közzétette ily czim alatt: „Az izraeliták és keresztények szokásairól“. Több remek beszéde is világot látott. 1822 ben fehérvári, 1825 ben veszprémi püspökké, 1808-ban ország prímásává lön. A székesegyház építését műértelemmel folytatta, és kapjára a szent keresztet fölfűzte; a nagyszombat társas uj káptalant 1844 jan. 1-én fölavatta; a népnevelés különösen szivén feküdt, és a káptalanokkal Veszprémben és Esztergomban mesterképezdéket, Balassa Gyarmaton nőnöveldét állított; a magyar tudós társaság, a tébolyda, irgalmasnének, gyermekkórház, és sok más jótékony intézet alapításához nagylelkűleg hozzájárult, a budapestieket és esztergomiakat az 1838 ki árvíz alkalmával nagyban segítette, a gazdálzatot emelte, a tudós férfiakat tisztelte, a magyar irodalomnak bő pártfogója volt; a szegények közt, szerény csendben, évenkint 20—40 ezer pengő forintot osztott ki. 71. Hám VIII. János (1848). Állásáról csakhamar lemondott, előbbi püspöki székét Szathmáron újra elfoglalván. 72. Scitovszky IX. János bibornok, kinek életrajzát lapunk pár napja hozta. bardenhaini nemes Bez Bálint, a 13. sz szer tüzérségi parancsnokságtól; végre dr. Köbtier Ármin, első oszt. főtörzsorvos , a pesti helyőrségi kórház főnökorvosa. A dholita-járvány állásának kimutatása NEMHIVATALOS II Szemle. A porosz szász békeszerződésre vonatkozólag még most sincsenek biztos adataink. A bécsi „Pressernek egy távirata, melyet alább távirati rovatunkban közlünk, 10 millió tallér hadi kárpótlásról s arról szól, hogy Drezda vegyes szász és porosz köyőrséget kap , elintézeten marad a katonai fensőség, a hadsereg szervezése s a diplomatiai képviselet kérdése, melyekre nézve az északnémet parlament elhatározásainak aláveti magát Szászország. Ennyit tartalmaz a távirat a békepontokból ; hitelessége természetesen még bevárandó. Érdekesnek véljük közölni itt egyszersmind a „Zeidl. Corr.“ czikét, melyet e békeszerződésre vonatkozólag ir. Minden homályossága mellett is némi világot vet a Szászország irányában követett porosz politikára. „A Szászországgal kötött békeszerződés határoziányaiban—igy szólóczikk — nem arról volt szó, hogy az ország egyes pontjai porosz seregek által foglaltassanak el, hanem csak ideiglenes intézkedésekről az irányban, melyek tartóssága a kir. szász hadsereg újjászervezésére megkivántató idő hosszától függ. Magában értetik, hogy míg ezen újjászervezés átmeneti stádiuma tart, bizonyos porosz seregrészek szükségkép az országban fognak maradni , de az is világos, hogy e foglalás a hadi állapot megszűnte után a szász községekre nem fog financziális terhet jóni. A porosz kormány a János királyival folytatott alkudozásban mindizikerült, ami oda volna magyarázható, mintha a legyőzött német uralkodót megalázni törekednének. Minélfogva, mihelyt a szász király meggyőződött, hogy a nekik ajánlott feltételek tisztán és egyedül az összes németség közös biztosságának érdekében voltak formulázva, hogy nem annyira veresége érzetéhez, mint inkább német hazafiságához és a szász nép jóléte iránti kötelességéhez, appelláltak, kételyei is szükségkép eloszoltak, és a békeműnek szükségkép gyors haladást kelle tennie. Most már biztos kiátás nyílt, hogy ezentúl már, mikor része lesz Szászországnak is az újjászületett Éjszak Németország végzeteiben és munkájában, lassan kint enyészni fognak mindazon kellemetlen emlékezések, melyeket még a szász népesség egyes osztályai a háborúhoz kötnek. Minél nagyobb mértékben valósul e remény, annál inkább válik lehetővé, megkímélni Szászországot mindazon határozmányoktól, melyek bizalmatlanságot eláruló bilincsek gyanánt tűrnének fel. Nem Poroszorság dolga az általa alkotott államcsoportban a közös intézmények üdvös hatását keserű indulatok és féltékenykedések támasztásával csökkenteni. A szabadelvű, munkás, belátással bíró szász népnek teljes alkalma lesz tulajdonságait az összességnek előnyére kifejteni, és nincs már messze az idő, midőn átlátandja, hogy ama súlyos válság, melyen most már átesett, javára fordult. E bizalom egészen magaskebtű, s amennyiben a szász nép jóakaratát illeti, alkalmasint nem is fog csalódni. De, fájdalom, a tapasztalás már gyakran bebizonyította, hogy a szász kormány több ízben mohón kapott mindennemű egyesülési szerződések után Poroszországgal, míg ezek biztos horgonyoknak látszottak végső szükség idején , de mihelyt más lehetség mutatkozott, mindannyiszor eldobott magától mindent. A népakarat sohasem volt elég erős e változékonyságnak útját állani. Ha az éjszak-német szövetség nem készül el tökéletesen, mielőtt még Drezdában újra némi önállóságra vergődtek, úgy el lehetünk készülve rá , hogy onnan fognak jőni a legzibbasztóbb akadályok. Századok traditiója ily esetekben mindig erősebb, mint a pillanat szüksége által kierőszakolt elhatározások.“ Szintén érdkes felvilágosításokat tartalmaz a „Nordd. Alig. Zig“ nak egy czikke. E czikkben az említett lap leczkét tart a badeniaknak , kik épen most a fölött vitatkoznak , vájjon csatlakozzanak-e az északnémet szövetséghez. A badeni kamra és a kormány, melynek miniszterelnöke Freydorf oly nagy rokonszenvet tanúsít Poroszország iránt, s oly nagyon óhajtja a csatlakozást, e cikkből megtanulhatják, hogy törekvéseik fölött kicsinylőleg mosolyognak Poroszországban. A „Nordd. Alig. Ztg“ nevetséges törekvésnek nevezi a badeni kamrának azon óhajtását, „hogy a szövetséges állami viszony alakításánál (Délnémetországba belépvén az észak-német szövetségbe) nemcsak az egyes államoknak ezzel megférő önállása benső alkotmányszerű állapotában fönntartandó, hanem a szövetségi alkotmány által még némi biztosítékot is nyerjen.“ „Ez indítvány — mindja erre a „Nordd. Alig. Ztg“ — mutatja, hogy mennyire távol vannak még attól Dél- Németországban, hogy a dolgokat helyesen tudnák megítélni, mert alapjában véve, ez indítvány semmi egyebet nem tartalmaz, mint megváltoztatott formában a Bund helyreállítását, melytől Poroszország csak imént szakadt el nagy áldozatok kockáztatásával , s nem bírjuk elfojtani megütközésünket, hogy Dél-Németországban még mindig komolyan arra gondol’’“rínak, mszerint Poroszország hajlandó oly viszonyba lépni, melyben magára vállalja a kötelezettséget, hogy a délnémet államok benső állapotainak fönntartását garantírozza, sőt még azt is megengedi, hogy e dí’ német államok az ő benső viszonyaiba beavatkozhassanak.“ Az apró államok jóindulatú, de impraktikus politikusai felett gúnyolódva aztán, végül megjegyzi a „N. A. Ztg.“, hogy Poroszország nem feledi ugyan el német hivatását s Poroszország politikája mindig oda lesz irányozva, hogy Vilmos király szavai szerint „egy talpalatnyi német földet se hagyjon elveszni“, — eziránt legyenek megnyugtatva Dél Németországban, — hanem Poroszország, miután a Bund jármából kiszabadult, s teljesen önálló nagyhatalommá lett, soha többé nem fog „hasonló függő állásba“ lépni nemzeti, természetes szövetségeseihez. Az északnémet parlament összeülését illetőleg egy félhivatalos közlést hoz a „Nordd. A. Ztg.“ E szerint nagyon korai volt azok reménye, kik azt már a legközelebbi időben összeülni vélték. A választási törvény kihirdettetik ugyan a legközelebbi napokban, de maga a választás „nem várható“ a legközelebbi időben, „még kevésbé a parlament egybeülése.“Mielőtt ehez hozkezdene a kormány, először is szükséges erre nézve az északnémet szövetség minden kormányával megegyezni a határnapra nézve. Továbbá tekintetbe veendő, hogy az észak-német parlament s a porosz országgyűlés nem ülésezhet egyszerre, tehát előbb be kell várni a porosz országgyűlés ülésszakának befejezését, ez ülésszak pedig az összeüléstől kezdve legalább három hónapig eltart, miután a budgeten kívül még más fontos ügyeket is el kell végezni. Végül pedig még arra figyelmeztet az említett félhivatalos lap, hogy az új tartományok szervezését illető kormányi javaslatok elkészítése hosszas időt vévén igénybe, ezeket a legközelebb jövő országgyűlési ülésszak alatt nem terjeszthetni elő, tehát a most következő s az 1867. octoberi ülésszak közt még egyszer össze kell ülni az országgyűlésnek ad hoc e végett. E hosszas magyarázatnak ki nem mondott, hanem azért természetesen érthető következménye az, hogy az északnémet parlament nem hogy ez évben, hanem még a jövő 1867 ben sem ülhet össze. A .iWien. Abendpost“ legutóbbi szám a három dementit közöl. Az első így szól: „Egy Innsbruckban megjelenő lap azt íratja magának Trientből,mikép ott azon hír van elterjedve, „hogy a békét kötő két kormány, Austria és Olaszország a bécsi békeszerződés egy közzé nem tett pótczikkelyében kötelezték magukat, hogy bizonyos politikai eshetőségek közt egy év leforgása alatt határszabályozást fognak létrehozni Tirol és Olaszország közt.“ Világosabban nem mutathatjuk ki e hit s az ehhez kapcsolt combinatiók teljes alaptalanságát, mint ha a leghatározottabban kijelentjük, hogy a két szerződő hatalmasság közt egyáltalán semmi titkos czikk nem köttetett, tehát a „határszabályozásra“ nézve a bécsi béke IV. czikke tekintendő hzártadónak’ “ Octob. 24-én beteg maradt.; Octob. 25-ig szaporodott ! Összesen Ebbi 1 K szerint a beteglétsz. ‘O bD 3 g ti, a meghalt további gyógyk. .i. maradt szaporodott fogyott Budán ....2 — 2 — --2 — — Pesten.... 59 18 779 13 55— 4 Összesen 61 18 799 13 574 Napi ujdonságok. — Ő cs. kir. Apóst. Felségeié, oct. 22-diki legmagasb kézirata által Troppau fé és Kathrein külváros szegényei és szükölködőinek 5000 forintot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. — Már minap említek, hogy gr. Gyulai táborszernagy báró Edelsheim tábornokot fiának fogadta. Most Ő Felsége báró Edelsheim tábornoknak megeu-