Sürgöny, 1866. október (6. évfolyam, 224-249. szám)

1866-10-14 / 235. szám

írt ki Diszitményi költségekre .... 9,828 25 Házbiztosításra............................................2,131 25 Szenvedő tőkék törlesztésére és kama­tokra .................................................. 7,455 62s/io Színpadi napi költségekre .... 19,184 38 Elegyes kiadásokra, minők : szerződési kötelezettségen fölüli fölléptekért a tagoknak szerződésileg járó külön föllépti dijak. Ügynöki dij Házfel­ • tartási költségek. Tüzelő anyagok. Nyomtatványok. Házbér-jövedelmi s egyéb adók. Szerepjátszó kardal­nokok külön dija. Perköltségek. Pos­ta dijak. Különféle javítások sat. . 13,772 28 Összesen . 236,429 606/,o Összeegyeztetés. Bevétel összesen. . . . .231,518 35/10 Kiadás összesen .... 236,429 605/10 Volt tehát mart. 31-én túlkiadás 4911 57 Jegyzetek. A) A 40,000 ftnyi kegyes fejedelmi évi segélyből csupán 30,000 ft vezetett be, miután ezen kezelési évet illető utolsó negyede, azaz: 10,000 ft, a következő év elején jön utalványozva. Ezen 10,000 ft rovására tett kiadások: 1. A fennebbi túlkiadás........................4911 57 2. A nyugdíjintézettől kölcsönzött 12,000 ft utolsóelőtti részlet­ törlesztése . . 2000 — 3. Ezen 2000 ftnak s a még fennmaradó utolsó törlesztési részletnek­­ évi 5% kamatja....................................... 200 — 4. A nyugdíjintézeti 4 fél-jutalomjáték évi váltságdíja............................. 500 — 5. Az „Afrikai nő“ kiállítási költségeiből fizetetten maradt összeg . . ... 5229 76 Összesen : 12,841 33 Mely összegből levonva a kegyes feje­delmi segély ez évi utolsó részletét . . . 10000 — Marad valódi túlkiadásul : 2841 33 E túlkiadás eredt: 1-e1 A szomszédos „Griff“ fogadó leégé­se alkalmából részint mulhatlanul szükségessé vált, részint hatóságilag elrendelt kőmüvesi, la­katos, kútmester, kádár, s kötélverői újítások­ból s történt károk kijavításából, mire . . 1,05028 fordittatott. 2 or Az évek során, de leginkább a cs. kir. Ap. Felsége kegyes adománya folytán fel­szaporodott díszletek tartására a színház mö­götti régi füvészkertben egy állandó félszer épít­tetett............................................f. 1,048 57 3-or A színház beruházására a cs. kir. Ap. Felsége által kegyelmesen kirendelt 20,000 ftnyi kegyes adományból a színpadi gépezet és világításnak ez év nyári szakában eszközlött új berendezéséért Mühldorfer, koburgi színházi gé­pésznek fizetett 2000 fton felül, a kezelési pénz­tárból fizettetett.............................................. 800 — összesen : 2,898 85 Megjegyzendő még az is, hogy a díszesen kiállított „Afrikai nő“ dalmű öszves, mintegy 16 ezer forintra menő kiállítási költsége kevés híján ezen év jövedelméből fedeztetett, s a kö­vetkező évnek majd minden teher nélkül adó lett át. A következő év javára tett kiadások közé sorozandó még az e folyó évben szintekerü­lendő „Lohengrin“ czímű dalmű szerző­jének fizetett tiszteletdij............................... 500­­ és a 200 főnyi fordítói dij : összesen . . . 700 —­­ B) Az intézetnek az évenkénti törleszté­sek által folyvást keresbülő tőke­ adóssága tesz jelenleg...................................................77,611 6­­ C) Az Ő cs. kir. Ap. Felsége által beruházásokra kegyelmesen kirendelt 20,000 ftból még rendelkezésre áll 2,630 ft 57 kr­t. é. E szerint, ha a kegyes fejedelmi segély negyedik részlete annak idején bevételbe vétethetik, s az utóbb fölsorolt, előre nem látható kiadások be nem következ­nek, jelen kezelési év némi készpénzmaradványnyal lett volna befejezhető. Radnótfáy Sámuel, udvari tanácsos és a nemz.­színház intendánsa. Pozsonyban „Cselédjavító-egylet“ szer­­veztetik, mire Prépost István úr a helytartósági nagy méltóságú elnökségtől az előintézkedések megtételére felhatalmazva lévén, ez ügyben felhívást bocsátott ki. Az egész országban — úgymond a felhívás — ál­talános a panasz, hogy a cselédek romlottak — velük a háztartásban és gazdálkodásban ezért élni lehetetlen , mert hiányzik náluk a szorgalom, hűség, engedelmes­ség, serénység, ügyesség és erkölcsi tisztaság. A cselé­dek ezen romlottságának, — mely a vallás iránti egy­kedvűség, testi gyönyörök utáni vágy, módnélküli fény­űzés, hiú pompáskodás, pazarló módiskodás jellegét vi­seli , oka leginkább a fenforgó rendkívüli viszonyokban keresendő. Már­pedig kétségkívül ezek a legsimább ös­vények az erkölcsi romlásra. Hogy e veszélyes hatás úgy a gazdálkodásra, mint a háztartásra, — mely már nagyon is észrevehető — elháríttassék: nem csekély feladat, mindenesetre pedig olyan, mely összes cseléd­­­tartó gazdáink és gazdasszonyaink közreműködését veszi igénybe. Közczélra törekvő egyesült erővel gyakran a leg­kisebb nehézség és akadály nélkül vitték ki azt az élet­ben, mit egyesek szakadatlan küzdelmei nem voltak képesek még csak távolról is megközelíteni. A „Cselédjavító-egylet“ szükségessége az egész országban az átalános óhajtások közé tartozik. Kitartó buzgalommal mindent el kell követnünk, hogy e még hazánkban soha nem létezett egylet a lehető legszilárdabb alapra állíttassák, hogy hatáskörét a legnagyobb mérvben terjeszthesse ki a cselédek erköl­csi nemesítése érdekében, s őrködhessék azok egész­ségi állapota felett is. Hol találkozik oly gazda, vagy gazdasszony, szóval, bármely néven nevezendő cselédtartó, a ki valóságos jótétemény s gyakran szinte megbecsülhe­tetlen kincsnek ne tartaná az ép testű és lelkű, tiszta erkölcsű s jó magaviseletü cselédet ? — és vájjon nem a legna­gyobb ritkaság- e korunkban a feddhetetlen er­kölcsi magaviseletü, takarékos s hü cseléd ?! — Bizony­nyal a legnagyobb ritkaság. Honnét van ez ? Alig kell okát fürkésznünk, minden a dolog azon lényegében és természetében fekszik, hogy hiányzott nálunk minded­dig egy oly társulat, vagy egylet, mely mintegy gépe­zetet formálva — tettleges befolyást gyakorolhatott s beavatkozhatott volna a cselédrendszerbe. És mi a cselédjavító egyletnek legfontosabb teen­dője ? Őrködnie kell, hogy csak jó erkölcsű férfi- és nő­személyek alkalmaztassanak cselédeküt, mert a­hol a jó erkölcs hiányzik, ott bátran feltehetjük, mikép a szorgalom és hűség is ingatag lábon áll. De nem egyedül lelki — illetőleg erkölcsi — ál­lapota veendő figyelembe a cselédjelöltnek; vannak kórok, melyek elrejtvék s csak később jöhetnek tudo­másul — kórok s nyavalyák, melyek megannyi ragad­ványok, egész családot megmérgezhetnek az együttla­kás közelsége által is. A cselédjavító egyletnek szükséges ennélfogva, hogy szakértő orvossal is rendelkezzék, ki a cseléd egészségi állapota felett egészségi bizonyítványt szolgáltasson ki. — Ily ügyelet leginkább a főzés­sel foglalkozó szakácsnőknél, szolgálóknál , pesz­­tonkáknál, (vagy szobaleányoknál) főleg pedig és különösen szoptatósdajkáknál alkalmazandó szigo­ruan. — Mert a szoptatósdajka, midőn emlősből a csecsemőnek tápot ad, saját vérét nyújtja át, melynek életadó vagy életvevő ereje a gyermek egész életére ki­hat. Napjainkban pedig, a midőn az orvosi kimutatá­sok azt bizonyítják, hogy a bujasenyv s az abból el­ágazó öröködő bajok mindinkább sűrűbben fordulnak elő, szintén elkerülhetetlen, sőt életkérdéssé emelke­dett azon nézet, hogy cselédjavító egylet alakuljon, mely a cselédjelöltek mind erkölcsi, mind egészségi ál­lapotára egész figyelmét kiterjeszsze. Egy ily cselédjavító-egylet, mely szab. kir. Po­zsony városa és vidéke cselédtartó gazdáiból és gazd­asszonyaiból alakulna, legsikeresebben működhetnek e tekintetben. Ennek úgy kellene alakulnia, hogy abba minden rendű s rangú cselédtartó gazda és gazdasszony, a ki csak kívánna — csekély évi, például 1 frtnyi, vagy ha a tagok nagyobb számmal lennének, csak 50 kvnyi díjnak az egylet pénztárába leendő befizetése mellett fölvétetnék, — melyért az ily egyleti tag számára szük­séges cselédet az egylettel kapcsolatban álló Fő tuda­­kozódánkból díjmentesen kapná. Megalakulásakor az egylet választana egy állandó bizottmányi elnököt, egy pénztárnokot, egy jegyzőt, egy orvost és öt, vagy több páratlan számú bizottmányi ta­got, a­kik az egylet ügyeit vezetnék s működésükről minden évnegyedben, midőn az elnök a tagokat össze­hívná — számot adnának. Megalakulván az egylet és bizottmány, követke­zőleg munkálhatna a cselédek javítására : 1­ör. A tagok által fizetendő évi dijakból jutalma­kat tűzne ki a legjobb szolgálati bizonyitványnyal, il­letőleg ajánlással ellátott cseléd számára. A jutalma­­zottnak egyleti tagnál kellett légyen szolgálnia. 2 or. A bizottmány följogosittatnék minden jó bi­­zonyitványnyal ellátott cselédet — ajánlás tekintetéből — dicsérő okmánynyal kitüntetni; a roszul ajánlott cseléd megfogadása ellen az „Egyleti Közlöny“­­ben nyílt óvást tenni. 3 ov. A bizottmány létszám-kimutatást is adna, il­letőleg az „Egyleti Közlönyében időnkint kö­zölné azon cselédek neveit, kik jó — vagy rész erköl­csi maguk viseleténél fogva megfogadásra méltók, vagy nem méltók lennének. Ez azonban csak előleges tájé­kozás lenne a cselédekre nézve, mert az egylet által külön kibocsátandó igazoló szelvény okvetlen megki­­vántatnék. 4-et. Az egylet közönséges gyűlésén minden tag megtehetné előterjesztését, a bizottmány munkálkodá­sát helyeselve, vagy rosszalva, belátása szerint újabb rendszabályokat indítványozhatna , melyek szavazat­­többséggel emeltethetnének érvényre. Viszont a bizott­mánynak joga lenne az egyleti tagokat egy­enkint, vagy átalánosan megkérdezni, mi jelenségeket tapasztaltak a cselédügy körül; például: mi kiirtandó rész, vagy mi örvendetes jó szokások kaptak lábra a cselédek között a legközelebbi időkben ? s mily eszközök ajánltatnak azoknak gyarapítására, vagy kiirtására ? 5 év. Megismertetné a bizottmány a gazdákkal koronkint azon erkölcsnemesítő, olcsó irodalmi terméke­ket, melyeknek olvasása a cselédekre szintén javító ha­tással lenne, hogy azokat a gazdák cselédjeik számára megszerezhetnék.­­ Ha egyszer a cseléd rendszer ekként szabályozta­tik, okvetlenül tapasztalandjuk, hogy a jó erkölcsű, szorgalmas, munkás és hű cselédek száma naponkint s észrevehetőleg szaporodni fog ; mert önként átlátandja minden szolgálatba állani szándékozó, hogy szolgálati helye csak úgy akad, ha jó erkölcsi bizonyítványra tesz szert, hogy pedig ilyet eszközölhessen magának, kényszerülve lesz magát példásan viselni. Nem is emlí­tem azon előnyöket, melyek e magyarországi első cse­léd­javító egyletre, s az ezt felkaroló Pozsony város és vidéke jóra termett népére — a legpéldásabb erkölcsű cselédek jutalmazása, illetőleg ösztöndíjazása által — , háromolni fog. A kik tehát egyleti tagokul belépni óhajtanak, legyenek szív sek becses neveiket — saját maguk ér-­­­dekében — e közkézen forgó aláírási ivre feljegyezni s az ivet betöltve — vagy a Cselédjavitó egyleti ideig­lenes bizottmány elnökéhez tek. Beck Antal úrhoz (Ir­galmas barátok tere 237. sz. 1-ső emelet) beküldeni, vagy pedig a (hosszú­ utczában 77. sz. földszint) már megnyitott „Cselédjavító egylet“ irodájában e czélra előfekvő jegyzőkönyvbe beíratni, hogy a teljes TÁRCZA Napi újdonságok. — Császár Ő Felsége névnapját Rómában is ünnepélyesen megülték f. hó 5 én a St. Maria all’Anima egyházban. Monsignore Franchi, thessaloniai érsek pon­­tificált. Az ünnepélyen jelen valának a cs. kir. követség tagjai, Ottenfels báró követségi tanácsossal élükön, az all’Anima intézet igazgató congregatiója, több bibornok s a Rómában jelenlévő osztrákok. ■— Ő eminentiája hogylétéről a „P. H.“ 12 ik orvosi jelentése igy szól: D eminentiájának állapota f. hó 9-dike óta meg­hűlés folytán növekedőleg megrosszabbult. A múlt éjjel a magas beteg nyugtalan volt, semmit sem alhatott, és sokszor csak nagy nehezen vehet lélekzetet. Esztergom, oct. 12. 1866. Dr. A­r­g­e­n­t­i Döme, kir. tanácsos, mint rendes orvos. — Pest városa gazdászati bizottmányának f. hó 11-én tartott rendkívüli ülésében előterjesztetvén a hely­tartótanácstól leérkezett észrevételek az 1864 - i zárszámadásra, ezek közt a városligetre tett ki­adások ellen is kifogás létetett, mennyiben azok rova­tában 5108 forintnyi túlköltés történt. Erre a bizottmány viszonozza, miszerint a túlkiadás onnan ered, mert a bi­zottmány által kivetett 17,530 frt 10,01­0 írtra szállítta­tott le, mely összeggel a városligetnek jó karban tar­tása még a legszerényebb mérv szerint is lehetetlen. Sőt ellenkezőleg a bizottmány elkerülhetlennek tartja, hogy a közönség méltányos igényei tekintetéből, a városliget számára, mely már 1864 ik évben maga 9324 forintot jövedelmezért, a szükségnek megfelelő összeg vetessék föl a következő évi budgetbe, s elhatároztatott a város­tanácsot megkeresni, miszerint a városligeti bizottmány­nak meghagyja, hogy a valódi szükségnek megfelelő javaslatokat tegyen, melyek aztán a budgetbizottmány által a közelebbi évi költségvetésbe fölveendők lesznek. — Abauj uj zászlója. Abaujmegye volt zászlóját durva kezek elrabolták volt mi 1861-ben a lelkes főispán, gr. Péchy Manó nejét, b. Mesko Zenaide urhölgyet arra bírta, hogy egy uj megyei zászló hímzéséhez fogjon. A végzet azonban úgy akarta, hogy a zászlóhoz a grófnénak csak neve, mely oly tiszta, s emléke, mely oly áldásos, legyen kötve. A grófné megszűnt élni, mielőtt a zászló elkészült. A derék gróf azonban mind neje emléke, mind kedvelt megyéje irányában kötelességének ismerte, hogy a zászlót éppen úgy, a mint tervezve volt, elkészíttesse s e napok­ban őrizet végett az abaujmegyei levéltárnoknak átadta. A zászlót az „Abaujmegyei Köz­löny“ így írja le : A zászló háromszinü, kétszer össze­hajtott damaszk­ selyemből készült; egyik oldalán fel­hőkbe burkoltan a Szentanya, karján a gyermek Jézussal van kihimezve, oly mesteri nagyszerűséggel, hogy ily­­szerű festményt is csak nagy ritkán lát az ember; másik oldalán Abaujmegye czímere, mely fölött a sas minden pillanatban csaknem elrepülni készül, oly híven van hímezve. A szövet szélei belülről cserkoszoru-szerű arany­hímzéssel vannak átszőve, kívülről pedig dús aranyrojtok kerítik. Kelmére a zászlóval azonos, ugyan­csak háromszinű s körülbelül 5’ szélességű szalagok mindegyikéről a következő nagybecsű s gazdagon arany­nyal hímzett sorokat olvashatjuk: A vörösről: „Hon java: a jelszó. Jog, igazság és egyetértés szent zászlója alatt küzdeni, halni tudunk.“ A fehérről „Péchy Zenaide grófné, szül. báró Mesko, Abaujmegye főispánjának neje, honszerelme zálogául e nemes megyének ajánlá.“ A zöldről: „Ha Isten velünk, ki ellenünk!“ „Hazád­nak rendületlenül légy hive oht magyar!“ A szép készít­ménynek megfelelő szép szavak. — A belga követség utján azon közlés érkezett Pest városa tanácsához, hogy f. hó 26-án és 27-én Brü­s­selben nagy ezéllövési ünnepély rendeztetik tetemes jutalmi dijakkal, mihez a pesti lövésztársulat képviselői is barátilag meghivatnak. Ezen meghívás a főlövészmester Kimer úrnak átküldetett, ki most a jele­sebb lövészeket a brüsseli ünnepélybeni részvételre felszólitandja­. Az itteni iparbank ismeretes alapitója, H­e­l­­ler Z., mint a „Presb. Zig“-ban olvassuk, ma (vasár­nap) Pozsonyban a nemzeti egylet helyiségeiben nép­szerű előadást tart az ipar, a szerszámok s az iparisko­lákról. — Prágából jelentik. Számos iparosok, ház­tulajdonosok és nemesek, köztük a helytartó, az állam pénzügyi helyzete tekintetéből a hadikárok megtéríté­séről lemondtak. — Nt. Korend­y János ur, esztergom-főegy­­házmegyei áldozát és segédlelkész Nagyölveden, f. hó 1-jén 117­ órakor éjjel, nyolczadfélórai szenvedés után, az uralgó járvány áldozata lett. A temetési szertartást másnap d. u. 4 órakor az egyházkerületi ft. esperes úr végezte.­­ A börtönkönyvtárak számára tett­ küldemények. Lapunk 219. szban tett felhívásra­ szerkesztőségünk által felajánlott 30 db könyvön kívül, Pest megye e czélház főlevéltárából a népiskolák számára letett olvasókönyvekből 40 db, Gerlóczy Imre főlevéltárnok 13 db, Walka János tisztelendő úr az általa kiadott „Magyar tót olvasókönyv“ ekből 10 db, Somogyi Ferencz biró egy db, és Pfeiffer Nándor pesti könyvárus 64 db vegyes tartalmú, több­nyire általa kiadott könyvvel járult. Ha ily nagy mérv­ben fognak érkezni az adományok, úgy az 52 megyé­ben újévig legalább felének lesz börtönkönyvtára. A küldemények Rése Ensel Sándor pestmegyei ügyész­hez intézendők, mint a ki e könyvtárak létrehozását emberbaráti szép föladatává tette.­­ Fegyházleirások. — Fegyenczóvó­­egylet állása. A „Jogtudományi hetilap" újabban a magánrendszerben épült n­­ váradi megyei fegyházat írja le, megemlítvén a czélszerűtlen építkezést. E lap tudomása szerint a „Fegyenczóvóegylet“ kér­dése sem aludt el; a növiltgi helytartótanács az ez ügyben benyújtott kérelmet a pestvárosi tanácshoz tette által véleményadás végett. Nevezett lap munkatársai újab­ban a lipótvári fegyintézet zenede tanodája ré­szére tettek szép gyűjtéseket könyvek , hangjegyek s pénzben, mely utóbbihoz a takarékpénztárak járultak legnagyobb mérvben.­­ A buda­pesti állam­hivatalnokok temetkezési egyletének folyó hó 13 án közgyűlést kelle vala tartania, az alapszabályok magyar fordítását megvizsgá­landó; de miután a tagok kellő száma nem jelent meg, a közgyűlés f. hó 24-én délelőtti 9 órakor fog meg­tartatni. — A Sz.­Endre melletti Iszbék helységben f. hó 10-én következő borzasztó gyilkosság történt: Bartos nevű nős paraszt egy­másnak feleségével sok ideig til­tott viszonyban élt, mig végre kevés napok előtt kije­lentette neki kedvese, hogy már ráúnt s többé róla mit­­sem akar tudni. E fölötti boszujában Bartos volt ágya­sára egy kétcsövű puskával lesett, s f. hó 10 én estve 8 órakor, midőn épen egy közelfekvő malomba akart menni, jól irányzott lövéssel leteritette. A gyilkos erre lakásába menekedett, hol ajtaját s ablakát eltorlaszolta s mindenkit agyonlövéssel fenyegetett, ki hozzá köze­ledni merne. Az ottani kisbiró azonban bátran ment a gyilkoshoz, azon cselt használván, hogy azt kiáltá neki, miszerint nem érdemes, hogy ennyire ellentáll, miután a nő, kire lőtt, nincs is megsebesülve, hanem csak féle­lemből rogyott össze. Közben a kisbiró a zavarba jött gyilkoshoz oly közel jutott, hogy fegyverét kezéből ki­­ragadható s a sz­­endrei csendőrség segélyével őt elfo­­gathatá s a megyei törvényszéknek átszolgáltathatá. — Helyi esetek. Tegnapelőtt esti 8 órakor a nyilvános utczán egy tolvajlás követtetett el, mely ép­pen oly eredeti mint szemtelennek mondható. Lakatos­mester Dlaudi az említett órában csendesen ment a Li­­pótutczában s egy 22 frt értékű angol plaidbe volt bur­kolva. Egyszerre plaidjét lekapja válláról egy ember, és zsákmányával futni kezd. A tolvaj azonban üldözőbe vétetett s a városháztéren elfogatott. Ez szabadságos katona, neve Andrekovits, s szemtelenségét azzal men­tegette, hogy hidege volt-Egyébiránt még alig melegedett föl a fölebbi egyén a kapitányság fogházi helyiségeiben, s már ismét egy másikat hoztak be a biztonsági őrök, ki a zsibá­­rus-utczában egy bolt ajtajáról egy kiakasztott 20 frt értékű női köpenyt kapott le s azzal tova osolni igye­­kezett; de szintén üldözőbe vétetvén, elfogatott. Ez utóbbi egyén is szabadságos lévén, úgy mint a fölebbi a budai hadkiegészítő parancsnokságnak szolgálta­tott át, létszám betöltésével az üdvös czél gyors eszközlése te­kintetéből — az állandó bizottmányi tagok mielőbb megválasztathassanak, mely választásra az egylet min­den tagja — annak idejében — alálirt mint a Cseléd­javitó-egylet meghatalmazott alapitója, s ideiglenes igazgatója által tisztelettel meg fog hivatni. Kelt Pozsonban, 1866-ik évi sept. havában. Prépost István, mint a cselédjavitó-egylet meghatalma­zott alapítója s ideiglenes igazgatója: Krajcsovits Kamil, munkatárs. A Cselédjavitó egyleti ideiglenes bizottmány Elnöke : B­e­c­k Antal, pénztárnoka : H­a­­­z­­ Ká­roly, jegyzője :Rosznáky Tivadar, orvosa :------­Közreműködő tagjai : Schiller Adolf, Földes Gyula, idősb K­j­u­r­y Károly, Királyföldy Endre, K­o­l­m­á­r József, Kania János, Hackenberger Károly, L­i­n­z­b­o­t­h János, Bauer Ágoston, Linzboth Ignácz, Hackenberger Vilmos. Külföld. ANGOLORSZÁG. Azon beszédnek, melyet Bright a leedsi meetingen tartott, főbb helyei így hang­zanak : „Bármelyik korszakig menjünk vissza a történe­lemben, az angol királyságban mindig találandunk va­lamely törvényhozó gyűlést. Hozzáteendjük, hogy az alsóház az egyetlen valódi alap, ha nem is az egyetlen valódi biztonság, ezen királyság népe számára. Min­denki tudja, hogy napjainkban a korona nem adhatja meg a szabadságot a népnek, valamint lényegesen nem kevesbítheti az általa bírt szabadságot. Azt is tudjuk, hogy a felsőház — már csak alko­tásánál fogva is — nem tekintethetik az angol szabad­ság oly védpajzsául, melyben bízni lehetne. Azt is tud­juk, hogy csupán az igazságos és lejális képviselet tehet egy országot szabaddá. úgy hiszem, az alsóháznak semmi lét­oka sincs, ha csak azon nemzet nevében nem beszél, melyhez tar­tozik. Az nem csupán azért állíttatott föl, hogy a korona s a dynastia mellett beszéljen ; nem is azért állíttatott föl, hogy csupán a nemesekkel , nagy­birtokosokkal foglalkozjék; az nem igényelheti mag­ának a népies gyűlés nevét, ha mindenek előtt a rottenborough­­kereskedőkről beszél. Azt mondom, hogy annak jelleme le van alázva, midőn padjain huszankint láthatni par­liamenti tagokul szerepelni oly pénzzacskókat, kik Lancaster, Yarmouth, vagy más, hasonló helyzetben lévő rottenborough-k részéről választattak meg. Az alsóház, ha csupán a korona, a nemesek, a nagybirtokosok, a rottenbo­rough-kalmárok, s azon egyének nevében beszél, kik parliamenti helyeiket megvásárolták, nem képvisel többé biztonságot a nép szabadsága számára, s ha az csupán a népesség l/8-a vagy az e nevében beszél, nem képezi többé a nemzet loyális képviseletét. Ha valamely képviseletnél­ kell léteznie, annak öszhangzásban kell lennie az angol alkotmány elvei­vel ; annak a nép összes osztályait kell képviselnie, úgy hogy mindenki — már akár bírjon szavazatjoggal akár nem — érezze, mikép a ház legálisan őrködik az ő jogai s érdekei fölött. Ha a nemzetnek két részre kell oszlania, melyek közt roppant ar létezik, jövőben nem fog egyéb létezni alávetettségnél, mivel lehetetlen czélunkat elérnünk; de ha egyetértésben működünk a közép­osztálylyal, vala­mint a legmagasb társadalmi osztály legértelmesebb , legigazságosabb tagjaival, megérh­tjük ezen nagy rendszabályok teljesülését, a nélkül, hogy a közbéke megsértetnék, s hogy azon általános öszhangzás — mely­nek a nép minden osztályánál kell uralkodnia — meg­­szakittatnék. / Színház és művészet. — A nemzeti színpadon f. hó 12 -én Szigligeti „A nő uralom“ czimű kedvelt vígjátékát adták,csak kis közönség előtt, mi azért sajnos, mert ha közönség se fordítmányra, se eredetire nem jő a színházba, a directiónak igen bajos magát tájékozni, mit adasson tehát. S végre is az opera azon szükségben segítő, mi a drámát kihúzza a sárból. A mai vigj. praecisioval ada­tott elő, s a jelenvoltakat jól mulattatta; az est gyöngye mindenesetre F­e­l­e­k­­­n­é asszony volt, kinek „Ilon“ szerepe igen jól áll. — A nemzeti színház igazgatósága az operaren­dezőt Bécsbe küldte oly czélból,hogy „Lohengrin“ berendezését személyesen tanulmányozza, s mindenre ügyeljen, hogy az opera költőjéhez méltóság legyen kiállítva nálunk is. Az ének- és zene­próbák szorgalma­san folynak belőle, és nemcsak a magán­énekesek, ha­nem a zene és énekkarok is lelkesedéssel tanulják e nehéz dalművet. Szakértők ítélete szerint ez opera nálunk rendkívüli hatást fog előidézni. Carina k. a. és Ellinger úr már külföldön is énekeltek ez operában, tehát annál inkább remélhető, hogy már talán november hó elején előadható lesz. A közönségre még egy más meg­lepetés is vár, t. i. hogy Wagnert, a szöveg és zene köl­tőjét közöttünk üdvözölhetjük, miután,mint biztosan tudjuk, az igazgatóság még e napokban intézend egy meghívó levelet Wagner úrhoz, hogy a dalmű első előadására megjelenni szíveskedjék, és azt vezényelje. „Lohengrin“ minden tekintetben fényesen lesz kiállítva.

Next