Sürgöny, 1866. december (6. évfolyam, 275-297. szám)

1866-12-07 / 280. szám

Pest, kigyó-utcza 4. szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bár mentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ___ SÜRGÖNY. Pest. Péntek, deczember 7. 1806. 280. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Magán-hirdetések : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim ,Tarcill, Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel: Egész évre...........................20 frt. Félévre.................................10 „ Negyedévre............................5 „ ----- -" ■ 1 ^ ’ ~~ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt. — Félévre......................9 „ — Negyedévre ... 4 „ 50 kr. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. pénzügy ministerium marscheili T e 8 8 ey Antal másod osztályú csász. kir. kerületi pénzügyi biztost ideiglenes első osztályú cs. kir. kerületi pénzügyi biztossá nevezte ki. A magyarországi cs. kir. pénzügyigazgatóság Ujlaky János és Sust József cs. kir. pénzügyi fogalmazókat ideiglenes harmadosztályú cs. kir. kerületi pénzügyi biztosokká , továbbá Gaber József, Czotfner Géza, Lász Károly, Krausz József és Reitz Emil jr., pénzügyi gyakornokokat ideiglenes harmadosztályú cs. kir. pénzügyi fogalmazókká nevezte ki. Kelt Budán, november 22 én. Hirdetmény. Vág Beszterczén közforgalomra korlátolt napi szolgálattal cs. k. távírda-állomás nyittatott. Pesten dec. 4. A cs. k. állam-távirda magyarországi felügyelősége. A cs. k. államministerium, egyetértve a többi érdeklett központi hatóságokkal, az osztrák bányák, gép- és érczgyárak kölcsönös biztosítási egyletének alapítását, székhelylyel Bécsben, jóváhagyta. Változások a cs. k. hadseregben. Áthelyeztettek: Chamot Sándor, alezredes a 4. sz. Ferencz József Császár dzsidás ezredben , a 2. sz. herczeg Schwarzenberg dzsidás ezredhez, és báró Gal from Oberstradam Rudolf, őrnagy a 11. sz. II. Sándor orosz császár dzsidás ezredben, a 7. sz. Károly Lajos Főherczeg dzsidás ezredhez. Felruháztattak: Leidenbroni nemes Fruck Gyula nyugalmazott ezredes, vezérőrnagyi ranggal ad honores ; Dobrowitsch Antal, gr. Wallis Lajos és Zsembery Mihály, első osztályú nyugalmazott századosok, őrnagyi ranggal ad honores; hornibali Horsetzky Adolf, nyugalmazott első osztályú főhadibiztos, udvari tanácsosi czimmel és ranggal. Nyugalmaztattak: Pfeili nemes Feyl Edmund, az 51. sz. Károly Ferdinánd Főherczeg gyalogezred őrnagya; Amon Alajos őrnagy, a trabant-testőrség számfeletti gárda-alhadnagya; és Lutz József, első osztályú hadipénztári igazgató NEMHIVatalos rész. Szemle. A félhivatalos „Wien. Abendpost“ határozott megczáfolásai daczára még mindig találkoznak bécsi lapok, melyek Oroszországgal kitörő félben lévő viszályról hoznak alaptalan, költött híreket; igy p. a „Mähr. Corr.“ , a „Fremdenblatt“ valami állítólagos orosz jegyzékről szólnak, melyben Oroszország Goluchowski viszahivatását, a rutheneknek a lengyelek keli egyenjogúsítását, a Galicziában uralkodó lengyel agitatió megszüntetését stb. kívánta volna. „Midőn a közvéleményt bizonyos lapok ily költött hírekkel nyugtalanítják — úgymond a félhivatalos lap, — önkéntelen azon gyanú támad az emberben, hogy ily izgatásnak határozott czéljai lehetnek. Hogy mit akarnak ezzel elérni, nem fejtegetjük. Azon mesterfogás, mely szerint az igazság bebizonyítását reánk akarják hárítani, kik a koholt állításokat tagadják, ahelyett, hogy az állítólagos tény mellett maguk hoznának föl bizonyságokat, sem a jogtudomány, sem a logika előtt meg nem állhat. Mi az ellenzék ama jogosultságának elismerése mellett, a kormány fenforgó tényeit és c célzatait megtámadni , mégis nem nyilváníthatjuk lelkiismeretes taktikának, ha a kormány ama komoly törekvése közepett, a békét s jó egyetértést az öszszes hatalmakkal megőrizni, a közvéleményt elére tükröztetett új veszélyekkel nyugtalanítják.“ A „Wien Journal“ legközelebbi számában ezt írja a februári alkotmány visszaállítását sürgető alsó-austriai tartománygyűlés válaszfeliratára : „E válaszfeliratban — véleményünk szerint — a legfontosabb pont volt a februári alkotmánynak minden részeiben leendő azonnali helyreállítása után nyilvánított tartaléknélküli kívánság. Épp itt fog ama válaszfelirat minden jelentékeny támogatás nélkül maradt , s ezen óhajtás — mint előre megmondók — leghatározottabb kisebbségben maradandó birodalomban. Azon országgyűlések, melyek csak a szűkebb birodalmi tanács helyreállítását kívánják, sokkal közelebb állanak nézeteikben a kormányhoz, mint az alsó austriai tartománygyűlés többsége, mire a bizonyíték felállítása is igen könnyű. Aki csak szűkebb birodalmi tanácsot kíván, az elismeri, hogy a centralista alkotmány kiterjesztése az egész birodalomra nézve lehetetlenség, s hogy a kormány igen helyesen cselekvék, midőn a magyar országgyűléssel kiegyenlítési tárgyalásokat kezdett, miután az a februári alkotmányt visszautasította. Elismerendő továbbá, hogy a bir. tanács felfüggesztése politikai szükségesség volt, miért a kormánynak szívesen engedményez felmentési szavazatot. Ha mindazonáltal abban a kormánynyal egyetérteni nem akar, hogy az a szűkebb birodalmi tanács összehívását elmulasztá, akkor e tekintetben részére az igazolást igen könnyűvé teszi. Ez utóbbi testület csak egy nagyobb egésznek függelékéül alkottatott, s ha ez elesik, amannak éppen az alkotmányos kormányforma érdekében lényeges átalakításra s szabadalmának megbővítésére van szüksége. Ez épen az alkotmányszerű jogok legtöbbjével nem bír ; jelesül nem bír joggal a költségvetés engedményezésére, a birodalmi pénzügyek ellenőrzésére, a sereget illető törvényhozásra, a kiis és kereskedelmi politikába való befolyás gyakorlatára, az adótörvényhozásra stb. Mihelyest a kiegyenlítés Magyarországgal megtörtént s ezáltal annak megállapítása bekövetkezik, mely mint közös ügy az egész birodalomra nézve érvényes leend, csak akkor lehetséges azt, minek a feler. alkotmányból el kellett maradnia, azáltal pótolni, mi a halgot betölteni képes. Mielőtt azonban az utóbbi nagysága ki nem vehető, senkinek sem sikerülhet e munkát befejeznie. Hogy ezen nézet szerencsére igenis átalános elismerésre talál, ezt épen a legnagyobb koronaországok feliratai fogják bebizonyítni, melyek sem a tágabb, sem a szűkebb birodalmi tanácsot nem kívánják, hanem csak a Magyarországgal megtörtént kiegyenlítés után akarják az alkotmányt a lajtan inneni országokra nézve életbeléptetve ütni. Csak rövid idő fog lefolyni, s mindenki elismerheti, hogy épen az alsó austriai tartománygyűlés kívánsága talál legkevesebb viszhangra az országban, s hogy az a birodalomban a leghatározottabb s a legkétségtelenebb kisebbségben maradt.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése deczember 6-kán. Elnök : Andrássy Gyula gróf A k. leiratra adandó felirati javaslatok ügyében a vita végre befejeztetek a mai ülésben. A följegyzett szónokok közül többen elálltak a szótól. Azok, kik beszéltek, következők : Kacskovics Ignácz Deák indítványát pártolja. Csanády (a szélső balról) szeretett volna perbefogatási indítványt tenni a kormány férfiak ellen. A kormány legnagyobb ellensége az 1848-iki törvényeknek. Vádolja a 15ős bizottmány munkálatát, hogy feláldozza az ország függetlenségét ; vádolja név szerint Deák Ferenczet. Arra hivatkozik, hogy eljöhet az a nap, mikor a nemzet tiltakozni fog a most itt történtek ellen. B. Vay Lajos azon ellenvetést igyekszik cáfolni, mely a Lajtán túl és innen is létetett, hogy ha egyszerre behozatik a régi alkotmányos állapot, mielőtt a municipiumok s egyéb ügyek szereztetnének, zavarok állnának be. Szóló azt hiszi, most is van elég zavar, s példákat idéz az inségligyre s a legutóbbi ujonczállítás helyett alkalmazott toborzásra nézve. Szóló azt látja, hogy a kormány különböző közegei különböző, ellentétes irányban működtek. A két felirati indítvány közül szóló Deák Ferenczét pártolja. Ezt kívánja tőle a következetesség. Meg kell maradni azon téren, melyre a ház lépett, míg nem változtak a viszonyok. Hiszen Tisza K. indítványának pártolói sem mondtak le még minden reményről a kiengesztelődésre nézv. Emlékeztet szóló az országgyűlést megelőző időszakra; a választók nagy többsége oda nyilatkozott akkor, hogy az ország alkotmányának megőrzése mellett a kiegyezkedésen munkálkodjanak képviselői. Ezen elvek mellett választottak meg. László Imre (a szélső balról) attól fél, hogy a leirat az opportunitás terére csalogat. Tisza K. mellett szavaz. Gróf Eszterházy István szintén Tisza K. indítványára szavaz. Tóth Kálmán úgy látja, hogy Austriának még szerencsétlenebb államférfiai vannak, mint amily szerencsétlenek hadvezérei. Austria államférfiai folytonosan azon törekszenek, hogy Magyarország jogait körmeik közé kaparitsák. Épen ez mutatja, hogy mily becsesek e jogok. A jelen esetben mérsékletre int, és Szalay mondását idézi : Az erőhöz mi sem illik jobban, mint a mérséklet. Szaló a fenyegetést az erős ellen veszedelmesnek, a gyönge ellen szükségtelennek tartja. Deák indítványára szavaz. Gróf Bethlen Gábor Tisza indítványát pártolja. Bánó Miklós gátolni akarja a lajthántali hajlamokat és eloszlatni az illusiókat. Kivánja tehát, hogy a 67 es bizottmány folytassa munkálkodását. Miután szólni kezdett a képviselőház, el nem hallgathat. Szólni kell a lajtbántali népekhez. Szóló érzi a népekkeli szövetkezés szükségét, de van e hazában annyi erő, hogy nem tűri, miszerint Austriának alávettessék. Az idő rövid, a munka sok. Pártolja Deák indítványát. Gál Péter Tisza indítványa mellett emel szót. Bartál György beszédét alább egész terjedelmében közöljük. Simay küldői iránti kötelességének tartja, hogy ne csupán szavazzon, hanem szavazatát indokolja is. Deák indítványát támogatja. Bernáth Zsigmond tudja azt, hogy minden perez drága, azért csak röviden akar szólni Ha ministerek ülnének e házban, nem tartana a tárgyalás ily hosszan. Szóló azon szomorú nézetét fejezi ki, hogy ezen országgyűlés megszűnt a vélemények összeegyeztetési helye lenni. Nem cáfolja senkinek nézeteit. Elismeri, hogy alaposak a 67-es bizottmány munkálkodásának folytatása mellett fölhozott érvek , de meggyőződése szerint még alaposabbak az ellene fölhozottak. Politikai morálról volt szó e házban ; szóló e két fogalmat: politika és morál, nem bírja összeegyeztetni. Bismarck politikáját idézi és kárhoztatását mondja ki ez immorális politika fölött. Tisza Kálmánt pártolja. Patay István nem egyezik bele a bizottmány munkálatába- Fölveszi a kezlyüt hét elvtársa nevében. Azt kivánja: „vagy minden, vagy semmi“.Eltelbszatbba nem megy. Székely Deák indítványára szavaz. Mikó Mihály szintén. Úgy hiszi, azok a következetesek most, kik a 67 es bizottmány kiküldetése ellen voltak, de nem azok, kik részt vettek abban. Miért sérteni most a jogfolytonosságot, ami akkor nem sértetett ? A túlsó oldalon kifejezett aggodalmakat osztja, de időelőttinek tartja. Ennek akkor lesz helye, ha a 67-es bizottmány munkálata a ház asztalára kerül, megengedi, hogy sikamlós a tér, de a bizottmány tagjai erős férfiak, kik nem térnek le a jog teréről. Azt hiszi, a szerencsés megoldás a beteg Austriának is új egészséget kölcsönöz. A még följegyezve lévő szónokok elállván a szótól, elnök a házszabályok értelmében a két indítványtevőnek adja a zárszót, és pedig oly rendben, a minőben azok a ház asztalára letétettek. E szerint előbb Tisza Kálmánt illeti a szó, ki hosszas beszédben igyekszik cáfolni az ellene fölhozott érveket. Aztán Deák Ferencz szól a ház zajos éljenzései közt indítványa támogatására. Deák beszédét egész terjedelmében közöljük alább. Most szavazásra kerül a két indítvány. A húsz— húsz aláírással ellátott kérvény névszerinti szavazást sürget Az elnök ez értelemben m adja ki a végzést. A névszerinti szavazás eredménye az jön, hogy Tisza K. indítványa 227 szóval 107 ellen elvettetett. Deák Ferencz beszéde a képvielőház deczember 6-ki ülésében. (Zajos éljenzés , felkiáltások : halljuk !) T. ház ! Indítványom részletes kifejtését nem tartottam szükségesnek, mert az igen egyszerű; úgy hiszem, igen világos, én legalább bővebb fejtegetésekkel sem tudnám azt világosabbá tenni. Indítványom indokolására azért nem szólaltam fel eddig, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy miután az én indítványom minden része a ház eddigi határozatainak fentartását tűzte ki czélul, ugyanazon okok, melyek a házat ezen határozatok hozatalára indították, támogatják az én mostani indítványomat is. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az ország sebei súlyosak és veszélyesek ; nekünk feladatunk e sebek orvoslása felett tanácskozni, és az orvos, midőn súlyos sebet kell orvosolnia, nem azt keresi mindenek előtt, melyik kéz ütötte a sebet, hanem azt, melyik legyen az orvosság, melylyel azt orvosolhassa. Én tehát személyekkel, kik e sebeket osztogatták, bibelődni nem fogok : a személyek eljárásának megítélése a történelemé. — Nekem kifogásom főkép és kizárólag a rendszer ellen van, azon absolut rendszer ellen, amely minden bajainkat okozta. Ezen rendszer ellen kifogásaimat többször előadtam, a ház azokat osztotta és felirásokban is kifejezte. Személyek, a rendszer fennmaradása mellett különbséget nem tesznek; a felelősség hiánya és az absolut rendszer fennállása mindazokat, kik azon rendszer eszközei, absorbeálni szokta; és alig van ember, ki kimutathatná, hogy Ő Felsége egyik-másik tanácsosa minő tanácsot adott, és melyek voltak azon factorok, melyek az ő tanácsát megbuktatták. (Helyeslés.) Semmi dolgunk a személyekkel, nekünk dolgunk van a rendszerrel; mi azt mondjuk, a rendszer rész, ime a következményét láthatjuk, és még azon meggyőződésemet nyilvánítom, hogy akárminő egyének állíttassanak oda, ezen rendszer mellett az eredmény ugyanaz lesz. Mert, ha oly hazafiak állíttatnak oda, kik az ország alkotmányának visszaállítását teljes lélekből kívánják és sürgetik, ha a többi factorok nem képesek velük megküzdeni és az ő véleményüket legyőzni s eredményre jutni , azon pillanatban megszűnt az absolut rendszer; ha pedig ők nem tudnak eredményre jutni, az absolut rendszer megmarad. Mi azt mondjuk akkor, hogy ők lépjenek le. Ezen lelépés vagy le sem lépés nagyon fontos az egyes ember eljárásának megítélésére, de az eredményre nem tesz különbséget, mert ha lelépnek, mások lépnek helyükbe, és lehet, olyanok, kik még annyit sem tesznek a közügyért, mint ők tán tenni akartak. Az absolut rendszer a valóságos alkotmányosságnak csak halálával, vagyis megszűntével tehet szolgálatot. Nem bíbelődvén tehát személyekkel, szólok a tárgyhoz. (Halljuk.) Igen nehéz oly tanácskozásokat folytonos figyelemmel kísérni, melyekben a tanácskozók nem tartják magukat szorosan a kitűzött tárgyhoz. (Derültség.) Igen nehéz a cáfolatok tömkelegébe bocsátkozni, midőn a mondottak nagy része nem szorosan a tárgyra vonatkozik, hanem más analog, vagy néha nem is analóg tárgyakra is kiterjeszkedik. A kérdés, mely a tulajdonképi vitatkozás tárgyát képezi, igen egyszerű. — T. barátom, Tisza Kálmán is, én is, azt mondottuk, hogy minket a leirat nem nyugtat meg. Ez tehát sem mi köztünk, sem, úgy látszik, a ház tagjai közt vitatkozás tárgya nem volt, mert én nem hallottam szót, mely azt mondotta volna, hogy valakit megnyugtatott. — T. barátom is feliratot indítványozott, én is feliratot indítványoztam. T. barátom kijelentette, hogy ő szorosan ragaszkodik mindazokhoz, miket eddigi feliratainkban a jogfolytonosságra nézve kimondottunk ; ugyanazt kijelentettem én is. Mi tehát a végső pont, mely a két indítvány közt különbséget tesz? Tisza Kálmán képv.társam azt mondotta, hogy addig, míg az alkotmány tettleg helyreállítva nem lesz, még bizottságilag sem haladhatunk, s ennélfogva azt kívánta, hogy a 67-es bizottság se folytassa tovább működését. Én meg azt mondottam, hogy tartassék fenn továbbra is a képviselőháznak azon határozata, melylyel a 67 es bizottságot megbízta, hogy a közös viszonyokból származott érdekek ügyében javaslatot készítsen, és a bizottság fölytassa működését. Sem ő, sem én nem mondottunk sem többet, sem kevesebbet indítványunkban. Ez a vitatkozásnak valóságos tárgya, s ez az, ahol két fél egymással egyet nem ért. Ha végigtekintünk a közelebbi napok tanácskozásai menetén, valójában senki sem kétkedik azon,hogy sokkal, igen sokkal több beszéd tartatott és érvek mondattak el, melyek nem szorosan a kérdéshez tartoztak. Én ezt igen természetesnek találom. Régóta figyelemmel kísérvén, tapasztalásból tudom, miképen szoktak eltérni a tanácskozások magától a vitatkozás tárgyától. Hiszen maga Cicero, a legnagyobb szónak is beszéd közben mondá, hogy térjen a beszéd oda vissza, ahonnan eltért. Én igen természetesnek találom, hogy valamint egyesek, úgy testületek is ezen, hadd mondjam ki igazán, hibába gyakran esnek. Ennek az az oka, hogy mindenki állítása mellett érveket hoz fel, ezeket sokszor messzebbről hozza, s nem magából a tárgyból meríti; a másik e messzebbről hozott érvekre felelvén, ismét más tárgyról vonja le okoskodását, s mire észre veszi magát, egészen más dologról beszél, mint a vita tárgyáról. (Derültség) A jelen helyzetben tán nem tévedek, ha azt mondom, hogy még egy oka van a tanácskozás szétágazásának, s a felhozott érvek különféleségének. Ennek oka az a kérdés, mely kettőnk közt a különbséget képezi, nagyon egyszerű, ha valaki szorosan a tárgyhoz tartja magát, érdekesen alig tudna 10 perczig beszélni, a tárgy egy pár szónoklattal ki volna merítve, s a tovább beszélés érdektelen. Most azonban a keblek tele vannak keserűséggel, azon keserűséggel, melyet kívánalmainknak újabb magtagadása fokozott; a tulajdonképeni kérdésen tért nem találnak, s attól messze elmenve, máshonnan is szednek érveket és alkalmat, hogy a keserűséget kiöntsék. Nem fogom előadásomban én is elkövetni azt, amit én magam nem helyeslek ; nem bocsátkozom tehát részletes cáfolatába az indítvány ellen felhozott érveknek, s nem tartom szükségesnek az indítványomat pártolók érveinek minden egyes tételét védeni és újabb támogatni. Nem teszem pedig azt, mert higgye el a ház, hogy akár az eredményre, akár a közvéleményre, akár a haza javára nézve tökéletesen mindegy, ha egyik vagy másik szónok némely érve cáfolatlan marad, (Derültség) kivált, mikor az argumentum meszszebbre és más tárgyra is átment, mint a miről tulajdonképen szó volt. Tartom tehát magamat szorosan a tárgyhoz, — megjegyezvén előre még azt, hogy én a következetlenség vádját argumentumul fölhozni nem akarom. Vajmi kényes dolog az embereket, kivált a politikai téren, azonnal következetlenséggel vádolni. Minden ember a maga meggyőződését azon motívumokból meríti, melyek ö reá hatnak. És ha vagy más okok folytán, vagy bővebb megfontolás következtében meggyőződése változott, miért ne mondhassa ki változott meggyőződését, habár az eltérés előbbi véleményétől. Hiszen a politikai vitatkozásoknál fő czél az, hogy egyik a másiknak nézetét megváltoztassa, s a politikai vitatkozásoknál kötelesség, hogy valóságos meggyőződésünket mondjuk ki, habár előbb máskép lettünk volna is meggyőződve. A politikai vélemény nem olyan, mint a magánéletben másnak adott szavunk vagy ígéretünk, melyet megtartani kötelességünk; a politikai meggyőződésnek szabadnak kell lennie, s azt előre lekötni hiba. Nem azzal támogatom tehát indítványomat, hogy a következetesség megkívánja hozott határozatunk fentartását, hanem azt mondom, hogy amely okok indították a házat azon határozat hozatalára, ugyanazon okok támogatják most annak föntartását, mert ezen okoknak sem lényegét, sem erejét semmi azóta meg nem változtatta. Egyik ellenvetés, mely indítványom ellen felhozatott, az, hogy magát a jogfolytonosságot sértjük, ha működésünkben haladunk. Ez többek által mondatott, de ki nem fejtetett, engem legalább ezen állítás valóságáról semmi meg nem győzött. Ugyanis vegyük figyelembe a történteket. Az Országgyűlés kezdetén kiküldöttünk egy bizottságot, hogy az a közös érdekekből eredő viszonyokra nézve javaslatot készítsen ; kiküldöttük ezt, ámbár alkotmányunk nem volt helyreállítva; tudtuk mi akkor is, hogy alkotmányunk teljes helyreállítása nélkül nem egyezkedhetünk, törvényt nem alkothatunk. Miért bíztuk meg tehát a bizottságot mind a mellett a javaslat készítésével ? Azért, mert azt reméltük , hogy alkotmányunk rövid idő alatt teljesen vissza fog állíttatni, s az általunk ugyanakkor feliratilag sürgetett jogfolytonosság tettleg életbe lép, és mi alkotmányos helyzetünkben a már kész javaslatot vehetjük tanácskozás alá. Senkinek szándéka nem volt, senkinek eszébe nem jutott, hogy mi végleges egyezkedésekbe bocsátkozzunk, habár az alkotmány helyre nem állíttatnék is, mert hiszen ez fonák eszme volna s ellenkeznék az alkotmányosság minden fogalmával s a háznak világosan kimondott határozataival. Az alkotmány most sincsen helyreállva, a jogfolytonosságot a kir. leirat sem léptette életbe , mi tehát újra és ismét követeljük és sürgetjük annak vissza.