Sürgöny, 1866. december (6. évfolyam, 275-297. szám)

1866-12-08 / 281. szám

281 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok-tere 7­dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza, vérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinkről t­iirradtatnak e­. SÜRGÖNY: Miigun-h­irtid­esélt : egyh­asábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számitta­tik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majna­ Frankfurtban és N­ainburg-Alté­­nában Ilnasenstein és Vogler; Hamburgban T­ürtt­heim Jakab; Lipcsében­­Hujv­lor­­t. Is Fort. Ernő urak. Pest. Szombat deczember 8. 1866. Előfizetési árak. Napontai pontai szétküldéssel. Egész évre.............................20 frt. Félévre....................................10 r Negyedévre................................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt. — kr Félévre . . . . . _ Negyedévre ... NEMHIVatalos rész. Szemle. Az észak amerikai Egyesült­ Államok elnökének a congressushoz intézett üzenete, melyet azonban csak rövid távirati kivonatban ismerünk meg, képezi e perez­ben az európai sajtó vitatárgyát. Az elnöki k­er­et Pá­riában, mint némely lap véli, igen nagy és komoly ha­tást tett. Az ottani börzén és a politikai körökben már napok óta majdnem egyedüli beszélgetés tárgya volt, hogy mit fog tartalmazni ez üzenet. Most látják, hogy ez üzenet nem csak a congressusnak, hanem egyszers­mind Francziaországnak is szól, még­pedig igen erélyes és egészen más hangon, mint várták. A lapok már azt hirették volt, hogy Francziaország teljesen megegyezett Amerikával Mexikóra nézve, s hogy Napóleon maga is alig várja, hogy csapatait hazahívja. Most látják az el­nöki üzenetből, hogy Francziaország megígérte ugyan Mexikó kiürítését, de Amerika viszont semmi kötelezett­séget nem vállalt, hanem feltétel nélkül követeli a fran­cziák azonnali kivonulását, mit Napóleon, úgy látszik, meg is ígért, de azért szeretett volna tavaszig elhúzni, halasztani. Az amerikai üzenet határozott kötelezettsé­geket említ, melyeket Francziaország magára vállalt, s most Amerika teljesíttetni kíván. Francziaország „be­csülete és érd­keire“ való tekintet nélkül. És valóban a „Moniteur“ sietett is, mint a távirda közté, azonnal köz­zétenni, hogy „parancsok adattak a franczia hadi-kikö­tőkben , készületeket tenni a Mexikóban lévő franczia csapatok hazaszállítására.“ Mindezekre nézve azonban csak az elnöki üzenet teljes szövegének ohasása után hozhatni ítéletet. Angolország irányában is határozott hangon ny­i­latkozik az elnöki üzenet, legalább a­mennyire azt a távirati kivonat után ismerjük. Az Alabama-ügy mi­előbbi rendbehozását sürgeti, mert a kiegy­ez­kedés fon­tosságát „nem lehet eléggé nagyrabecsülni.“ Orosz lapok még folyvást foglalkoznak Golu­­chowski grófnak galicziai hely tartóvá lett kinevezteté­­sével. A sz.-pétervári ném­t lap azt mondja, hogy Go­­luchowski a legalk­almasb egyéni ég arra, hogy a Mie­­roslawski féle forradalmi agitatióknak ellene működjék. Az észak-német szövetség szervezésén, mint a po­rosz félhivatalos „Prov.Corr “ írja, mert már minden ki­telhető gyorsan működnek, így ír az említett lap : „A nagy államférfiu, kire a külügyek vezetése bízatott, egész újonan visszanyert erejét és frisseségét dicsteljes megkezdett műve befejeztetésének szenteli. A régi te­hetetlen szövetség romjain új erőteljes épület állítandó Németország hatalma­s nagysága számára. Az összes éjszak-német államok, közel 30 millió embernek kö­zössége fogja egyelőre az új szövetség­et alakítani. Azon szerződésnél fogva, melyet a porosz kormány az éj­szak-német államokkal kötött, lesz a szövetségi alkot­mány a Poroszország által tervezett alapokon az éj­szak-német sz­övetség parlamentjének közrehatása mel­lett tanácskozás alá veendő. A szövetséges ko­rmányok kötelezték magukat ugyanazon időben mint Poroszor­szág, a parlamenti követek m­e­gválasztását, elrendelni s a parlamentet Poroszországgal közösen egybehívni. Egyszersmind meghatalmazottak küldetnek Berlinbe, hogy a szövetségi alkotmány tervét, mely a parlament­nek tanácskozás s megegyeztetés végett elő fog terjesz­tetni, megállapítsák. A porosz kormány minden bevezető lépést megtett, hogy ezen határozmá­nyokat ma­­ már tetté érlelje. A monarchia régi s új tartom­án­yaiban a választási törvény az éjszak német szövetség parla­mentje számára ki van hirdetve s minden előkészüle­tek meg vannak téve, hogy a parlamentet február hó­ban össze lehessen hívni. A szövetséges kormányokhoz azon felhívás bocsáttatott, hogy meghatalmazottjaikat az alkotmány­terv megállapítása végett f. hó 15 éve Berlinbe küldjék s egyidejűleg Poroszországgal a parla­mentbe a választásokat elrendeljék. E felhivásnak meg­­felelőleg majdnem az összes kormányok kijelölök meg hatalmazottjaikat s a parlamenti választásokhoz az előkészítő intézkedéseket megtették. Közben kormá­nyunk kidolgozta az alkotmány alapvonásait, me­zek a meghatalmazottakkal a tanácskozás végett előterjesz­­tendők lesznek. Míg a kormányok az alkotmányterv fölött közösen tanácskozt­ak, az alatt egyszersmind a választások is mindenütt végrehajtandók lesznek. Köz­vetlen a mostani országgyűlési időszak után kellend a porosz népnek a maga követeit az éjszak német szövet­ség parlamentjébe megválasztania. Ennélfogva a porosz, a német történet egyik legjelentékenyebb percze előtt állunk.“ Kapcsolatban a tölebbiekkel írja a „N. Alig. Ztg“, Hessen Darmstadt kivételével az összes kormányok, me­lyekhez a nov. 21-ki porosz sürgöny intézve van, az ab­ban kifejtett nézetekhez beleegyezésüket s egyszersmind magukat készeknek nyilvániták, a v­álasztásokat a par­lament számára még idején eszközöltetni, hogy ez febr. 1-jén egy hegy ülhessen. Bónis Sámuel, Böszörményi László, Csanády Sándor, Cseh Sán­dor, Csernovics Péter, Csiky István, Csiky Sándor, Damaszkin János, Deáki Lajos, Desslwwffy Ottó, Domahidy Ferencz, Döry Ádám, Eöry Sándor, Eszterházy István gróf, Gábriel István, Gaál Péter, Ghiczy Ignácz, Ghiczy Kálmán, Gubody Sándor, Ha­lász Boldizsár, Hertelendy György, Horváth Elek, Iván­ka Imre, Jámbor Pál, Jókai Mór, Kállay Ödön, Károlyi Ede gróf, Keglvich Béla gr., Kende Kanut, Kiss Lajos, Kiss Miklós, Konkoly Thege Pál, Kupricz Imre, László Imre, Lovassy Ferencz, Lukács György, Luksics Bó­dog, Lukyuich Mihály, Luzsénszky Pál b., Lüke Géza, Madarassy Mór, Madarász József, Makray László, Mar­kos István, Maróthy János, Miskolczy Lajos, Mocsonyi Antal, Mocsonyi Sándor, Nagy Ignácz, Nikolics Sándor, Nyáry Pál, Odescalchi Gyula bg, Oláh Miklós, Papp L­­os, Papp Pál, Pa­pp Simon, Patay István, Peley Lajos, Perczel István, Pethe András, Pethes József, Pétery Károly, Plathy György, Podmaniczky Ármin b , Podmaniczky Frigyes b., Prónay Jó­sef, Ragály Nándor, Ráday László gr., Ruttkay István, Salamon Lajos, Sárközy József, Siklóssy Károly, Sipos Orbán, Soldos Imre, Somossy Ignácz, Szaplonczay József, Szi­­lády Áron, Szontagh Pál, Thalabér Lajos, Thúry Ger­gely, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, T­iza Lász­ló, Varga Antal, Varró Sámuel, Vallyi János, Várady Gábor, Véghső Gellért, Vidacs János, Zámory Kálmán, Zsit­vay József. Tisza Kálmán indítványa ellen szavaztak : Almásy György gr., Ambrózy Lajos b., Andreans­ky Boldizsár,Armbruszt Péter, Ányos István, Bartal György, Bay György, Bánffy Albert b , Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Beniczky Gyula, Baén­i­l­e­­rencz gr., Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Besze Já­nos, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bethlen Sándor gróf, Bezerédj László, Bider Mihály, Bittó István, Botka Mihály, Branovácsky István, Bujanovics Sándor, Czebrián László gr., Konrád Mór, Csáky Albin gr., Csáky László gr., Császár József, Csengeri Antal, Csik András, Csörghe László, Czorda Bódog, Dapsy Vilmos, Dánffy Károly, Dány Ferencz, Dániel Pál, Deák Ferenc , Dedinszky József, Delimanics István, Detrich Zsigmond, Dimitrievics Milos, Dolóczky Ig­­nács, Domokos László, Dózsa Dániel, Dózsa Elek, Dras­­kóczy Gyula, Eötvös József b., Eötvös Tamás, Erős Lajos, Fa­ragó Ferencz, Faur János, Fábián Gábor, Fáy Gusztáv, Feldenfeld Jáno­s, Fejér János, Fest Im­re, Fischer István, Frideczky Timót, Fülöp Lipót, Gaj­­zágó Salamon, Gál János, Gál Miklós, Gecze János, Ge­­duly Lajos, Glatz Antal, Gorove István, Gozsdu Manó, Gyene Károly, Hedri Ernő, Hullán Ernő, Horváth An­tal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváh Károly, Horváth Lajos, Hosszú József, Hunfalvy Pál, Huszár Ist­ván, Huszár Károly­­, Ibrányi Lajos, Ihász Rezső, In­­key József, Ivácskovics György, Ivánka Zsigmond, Jan­­kovics Antal, Jekelfalusy Lajos, Joannovics György, Joneszky Deme­tr, Justh József, Justh Kálmán, Kacs­­kovics Ignácz, Kalauz Pál, Kandó Kálmán, Karácsonyi Ferencz, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kálnoky J. gróf, Kálóczy Lajos, Kárát­z Benjamin, Keglevich Ist­ván gr., Kemény Gábor báró, Kemény István báró, Ke­mény Zsigmond báró , Kerkápoly Károly , Királyi Pál, Kiss Jakab, Kossuth Pál, Kovách László, Kuba János, Kubicza Pál , Kudlik István , Kun Kocsárd gr., Kurcz György, Láng Gusztáv, Lator Gábor, Lá­zár Dénes, Lehóczky Egyed, Lipthay Béla, b., Lónyai Gábor, Lónyai Menyhért, Máday Lajos, Maniu Aurél, Mátyása József, Medán Endre, Mihajlovics Miklós, Mi­hályi Péter, Mikó Imre gr., Mikó Mihály, Milutinovics Svetozár, Miske Imre b., Molnár József, Molnár Pál, Nánássy Igrácz, Nagy Elek, Német Károly, Ónossy Mátyás, Opitz Sándor, Orczy Béla b., Oroszy Miklós, Paczolay János, Papp Lajos, Papp Zsigmond, Perczel Béla, Perényi Zs. b., Pete A., Pillér Gedeon, Prukberger József, Rajner Pál , Ramicher Jakab, Ráday Ge­deon, gr., Ráth Péter, Reviczky István, Rónay Já­nos, Rónay Lajos, Rónay Mihály, Rudics József b., Rudnyánszky Flórián , Sebestyény László , Semsey Albert, Simay Gergely , Simon Pál , Siskovics József, Somsich Imre gróf, Somsich Pál, Stepha­­nides Henrik, Sulyok Mór, Szabadfy Sándor, Szabó Imre Pápay., Szabó Imre, Szabó Sámuel, Szakál Lajos, Szapáry Géza gróf, Szapáry Gyula gróf, Szász Károly, Széles Dénes, Szemző Mátyás, Szentkirályi Mór, Széchenyi Béla gróf, Széchenyi Imre gróf, Székács József, Székely Gergely, Széli József, Szilágyi Iatván, Szirmay Géza, Szirmay Pál, Szitányi Ullmann Bernát, Szmrecsányi Dárvis, Teleki Domokos gróf, Teutsch György, Thúry Sámuel, Tolnay Gábor , Tolnay Ká­roly , Torma Károly , Tóth Kálmán Tóth Lőrincz, Tóth Vilmos , Trauschenfels Emil, Trefort Ágoston, Trifunácz Pál, Ujfalussy Miklós, Urbanovszky Ernő, Örményi József, Vadnay Lajos, Varga Flórián, Vass Sámuel gr, Vay Béla b., Vay Lajos b., Vécsey Oláh Károly, Vécsey József b., Vietoris János, Vojnits Bar­nabás, Vojnits Lukács, Wodianer Albert b., Zeyk Jó­zsef, Zeyk Károly, Zichy Antal, Zichy Ferraris Bódog gróf, Zichy Jenő gr., Zichy József id. gr., Zichy József ifj. gr., Zsarnay Imre, Zsámbokréthy József, Zse­­dényi Eduárd. Nem vettek részt a szavazásban : Andrássy Gyula g­ól (elnök), Miletics Svetozár, Román Sándor, Vlad Alajos. Tisza indítványa mellett szavazott összesen 107, ellene 226, nem vett részt a szavazásban 4, nem volt jelen 50 képviselő. Miután a névsorban némi tévedések fordultak elő, Deák Ferencz tanácsolja, hogy jövőben, ha névszerinti szavazás történik, a képviselők hiteles nyomtatott név­lajstromot osztassanak ki a ház tagjai közt, hogy a sza­vazást mindenki ellenjegyezhesse. Keglevich Béla gróf óhajtja, hogy a szavazás alkalmával minden egyes fölszólított á­lljon föl, mint az előbbi alkalmaknál szokásban volt e házban. Bónis a jegyzőkönyvnek egy kifejezésére tesz megjegyzést. Tisza K. indítványa, úgymond, nem „fél­­retépetett“, hanem „el nem fogadtatott.“ A jegyzőkönyv e szerint igazíttatik ki. Az elnök bejelent több rendbeli petitiót, melyek a házhoz benyujtattak. Kiadattak a kérvényezési bizott­­mány­nak. Do­maniczky Boldizsár somogy megyei képvi­selő rongált egész ege helyreállítására szabadságidőt kér- Megadatik. Ezután a kir. leiratra adandó válaszfelirat készí­tésére Deák indítványa értelmében 15 tagú bizottmány választatik. A szavazativek beadatván, az ülés pár órá­ra fölfüggesztetik.­­ Újra megnyitván az elnök az ülést, fölolvastatik a választás ered­ménye. Bejött összesen 245 szavazati lajstrom , ebből egy üres. Megválasztottak : Deák Ferencz 241, Andrássy Gyula gróf 223, Szentkirályi Mór 222, Zeyk Károly 215 Csengeri An-­tal 214, Gozsdu Manó 211, Vay Lajos báró 211, Go­­­b­rove István 210, Eötvös József báró 205, Lónyay Menyhért 205, Mikó Imre gróf 205, Somsich­ Pál 203, Kemény Zsigmond báró 200, Bezerédj László 188, és Rainich­­ Jakab 177 szóval. Végül az elnök bemutatja Trauschenfels Emil brassóvidéki képviselő jelentését a Gáll József és Wagner Frigyes segesvári képviselők választása körüli vizsgálat tárgyában. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése deczember 7-kén. Elnök: Z­e­y­k Károly. Jegyzők: Tóth Vilmos, Ocsvay Ferencz. Mindenekelőtt fölolvastatik a tegnapi ülés jegyző­könyve; fölolvastatnak ez alkalommal a Tisza Kálmán indítványa mellett és ellen szavazók névsorai is: Tisza Kálmán indítványa mellett szavaztak : Almássy Sándor, Angyal Pál, Ács Károly, Baranyi Ágoston, Batthyány Géza gr., Beliczey István, Beniczky Ödön, Bernáth Zsigmond, Bethlen Gábor gr., Békásy Lajos, Bobory Károly, Bogyó Sándor, Boczkó Dániel, Tisza Kálmán beszéde a képviselőház december 6-ai ülésében. T. ház ! Bocsánatot kell kérnem elsőbben is azért, hogy a t. ház figyelmét még én is igénybe veszem. Azon jog, melyet szabályaink adnak arra, hogy indítványom védelmére még utoljára szót emelhessek, nézetem sze­rint kötelességemmé teszi azt, hogy a vitatások bezá­rásakor egynémely legfőbb észrevételekre, melyek indítványom ellenében felhozattak, megfelelni megkí­sértsem. Csupán és tisztán arra fogok szorítkozni. Ha tán mégis hosszabb lennék mint óhajtottam, esedezem a t. ház türelméért. Kezdenem kell mindenekelőtt egy igen fó barátom Eötvös Jósef úr beszédével , azt mondja: igaz, hogy alkotmányunk teljes visszaállítása előtt törvényeinken változtatnunk, vagy újabb törvényeket alkotnunk nem lehet, de nyilváníthatja az országgyűlés készségét arra, hogy bizonyos föltételek mellett egy vagy más törvé­nyeinken változtatni kész lesz. Abban tökéletesen igaza van. Ezt országgyűlési feliratainkban mindannyiszor meg is tevők. Most azonban nem az kívántatik tőlünk, hanem az, hogy megmondjuk, hogy bizonyos főfontos­ságú tárgyban minő elvek szerint, mily módon fogunk megállapodni. Én meggyőződésem szerint azt tartom, hogy ebbe nem mehetünk, mert e részletes nyilvánítá­sok bizonynyal bírnak kötelező erővel reánk nézve, míg nem bírnak a kormányra nézve, és a kormány va­lószínűleg olyan eljárást követne ezen megállapodás irányában, melyet már más alkalommal követett. T. i. kötelezőnek tekintené mindazokat, melyekben a mi nézeteink az övéihez hajlanak, és nem akarná elis­­merni azokat, melyek országos jogaink biztosítását fog­lalván magukban, neki nem tetszenek. Hallottam a t. házban többektől mond­atni, hogy ne féljünk az országgyűlés megállapításaitól, hisz azok kötelező erővel nem bírnak. Helyesen jegyze meg ezek ellenében­­. barátom Bónis Sámuel, hogy ha nem is törvényesen kötelező, de korlátoló erővel bizonyosan bírnak reánk nézve, és én azt kérdem, hogy ha nem bírnak még semminemű er­kölcsi kötelező erővel is, ugyan miként hiszik azon­t­ képviselők, kik e nyilvánításaik által Ő Felsége többi országainak népeit akarnák megnyugtatni,­­ hogy azok megnyugtatására használand. Ha van azoknak bizalma adott szavunkhoz, megnyugtatta már őket azon nyilatkozatunk, hogy a mi érdekeikkel ellenkezik, azt nem kívánjuk; ha nincs bizalmuk bennünk, akkor mi e nyilatkozatainkkal, melyekre nézve magunk kimondtuk, hogy semminemű kötelező erővel nem bírnak, bizonyosan nem fogjuk megnyugtatni őket. Mert élni fog bennük azon meg­győződés, vagy legalább gyanú, hogy, ha mi alkotmá­nyunkat visszakapjuk, meg fogjuk változtatni határoza­tainkat. Áttérve­­. barátom azon indokolására, miért kí­vánta és miért kívánja még most is, hogy a közösen érdeklő viszonyok tárgyában megállapodásra jussunk , azt mondja ő, hogy kívánta azt, mert meg van győ­ződve arról, hogy a képviselők a pragmatica sanctioból folyó kötelességeken kívül egyedül az ország érdekeit fogják szem előtt tartani, hogy tehát oly megállapítások vagy oly elvek nem fognak e képviselőházban elfo­gadtatni, melyek az országra nézve veszélyesek lehet­nének. Osztom azon véleményt, hogy meg kell győződve lennünk arról egymás irányában, hogy készakarva, ön­szántából senki köztünk ily veszélyes elveket elfogadni nem fog. Hinnünk kell ezt mindnyájunknak mindnyá­junk irányában,­­ szükség, hogy ezen meggyőződés meglegyen az országban is, mert különben a képvise­lőház hatályának és tekintélyének vége volna. Azon­­­­ban, te­hát­ tévedni emberi dolog, csalhatlanságot sem halandó ember, sem halandó emberekből álló testület magának nem igényelhet; és ellenkezőleg azokkal, melyeket itt elmondani hallottam, én ismerem és tudom, hogy a többség megállapodásai köteleznek, de azt, hogy csalhatatlanok volnának, soha el nem ismerem. De uraim, ha elég volna munkálataink folytatá­sának igazolására azon hit vagy tudat, hogy az ország­gyűlés nem fog oly elveket elfogadhatni, melyek a ha­zára nézve veszélyesekké válnának, hisz akkor bátran neki mehetünk a 48-ks törvények revisiójának, készít­hetünk új törvényeket, mert ezen hitnek azok irányá­ban is fenn kell állania. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy ő ok­vetlen szükségesnek tartja, hogy legyen az országban e tárgyra nézve egy erős közvélemény és ezt csak az országgyűlési tárgyalások által hiszi elérhetőnek. El­­mondatott előttem, nem akarom ismételni, csak érinteni, hogy a közvélemény arra, hogy üdvös legyen, arra, hogy a törvények, melyek hozatnak, megnyugtatók le­gyenek , az országgyűlési megállapodások előtt kell hogy alakuljon; elmondatott az is, mi az útja annak, hogy a hazában erős közvélemény létezzék; mind e fe­lett kijelentette az eszközt, a­mely által ez elérhető, a múlt idő folyamában felküldött második felirat; erre csak azt kell hogy nyilvánítsam, hogy engemet, ha nem is lettem volna még meggyőződve arról, hogy a köz­­ügyeket tárgyalnunk s azokban megállapodásra jutnunk most még nem szabad, a­mit t. barátom a közvélemény szükségességéről és arról, hogy az még nem létezik, mondott, bizton meggyőzött volna, — mert ha áll, hogy szükség van ezen közvéleményre — , minthogy áll, és ha áll az is, hogy a közvélemény még megálla­podva nincs, ez nem arra utal bennünket, hogy siessünk a közösen érdeklő viszonyok tárgyalásával, de igen­is azt követeli, hogy várjuk, míg ezen közvélemény már megállapodva lesz. (Zajos helyeslés.) Azt is mondja tisztelt barátom, hogy inkább kívánja most a tárgya­lást mint kívánta tavaszkor , mert megváltozván az arány, mely köztünk s­e Fetsége többi országai és tar­tományai között fönnállótt, a veszélyt kevesebbnek látja; azt is mondja, hogy a germanizálási törekvések is kevesbedtek azáltal, hogy Ausztria elvált Németor­szágtól. Legelsőbben is azt jegyzem meg, hogy midőn azt mondja, hogy a veszély kevesbedett, elismeri, hogy veszély van. Továbbá nem vitatom, mennyiben elő­nyösebb vagy hátrányosabb ránk nézve az, hogy Ő Felsége többi országai megkevesbednek, meggyengül­nek. Mert hisz nekünk nem azon országok és tartomá­nyokkal van dolgunk, hanem fejedelmünkkel van, és én azt mo­ndom, hogy mihelyest mindazok, a­melyekhez jogunk van, teljesítve lesznek, mi is bizonynyal teljesí­teni fogjuk kötelességeinket. De azt mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem oszthatom azon nézetet, miszerint most, midőn azon országok és tartományok meggyengültek, inkább kell velük szorosabb viszonyba, szövetségre lépnünk ; én úgy gondolom, hogy a gyakorlati politika nem e tant hirdeti, de igen­is azt, hogy kivált oly helyzetben, mint mi va­gyunk, nem a gyengék, hanem az erősek szövetségét kell keresni. A germanisatiotól,szintén megvallom, a 18 év alatt történtek után nem félek, miután nem sikerült az a még ki nem merült államok erejével rendelkező absolutis­musnak sem. Most pedig, midőn Ausztria Németországtól elvált, látom én a felsőbb körökben azon törekvést, vissza­szerezni az elvesztett helyzetet, e törekvés pedig olyan, mely meggyőződésem szerint mind hazánkra, mind ma­gára a trónra, mind a Felsége többi országai és tartomá­nyaira sokkal több veszélyt fog hozhatni, mint a­meny­nyit a Németországnál maradás okozhatott volna. Áttérek most tisztelt barátom Vas megye egyik kerülete képviselőjének beszédére. Természetes, hogy miután a múlt napokban nyilvánító, hogy beszédének azon részei által, melyeket mi magunk részéről­ gyanúsítónak hittünk és hihettünk, ezt nem czélozta, mellőzni fogok mindent, mi ezen “kellemetlen tárgyat megújíthatná, mert én e nyilatkozatát tökéletesen és­ teljes örömmel elhiszem. Kimutatta azt egy tisztelt barátom és elvro­konom, hogy a­mily éles ellentétet a logikával a tisztelt képv. ur a kormány eljárásában felmutatott, ez az ő elő­adásában is benfoglaltatik , a­mennyiben bizonyosan visszautasítaná a 48-iki törvények előleges revisióját s meg is kívánja, hogy tárgyaljuk a közös érdekű vi­szonyokat, a­melyekre ismét maga mondta , hogy azoknak tárgyalása a 48-iki törvények revisióját impli­cite magában foglalja. A­mi azt illeti, lehetne-e okot vagy ürügyet találni most a szakításra, erről meggyő­ződésem szerint nem lett volna szükség vitatkozásba bocsátkozni, mert én ugyan nem látom egyik­ indítvány­ban sem azt, hogy valaki most szakítani igyekeznék, nehezen gondolnám legalább,hogy indítványomról, mely­ben nem akartam egyebet,mint hogy kérjük meg a Felsé­gét, figyelmeztetve a kiegyezés szükséges voltára, hogy bennünket mielőbb oly helyzetbe tegyen, hogy a ki­egyenlítés valósulhasson, és hogy eljárásunk által ad­junk erőt ezen meggyőződésünknek, mondom, nem gon­dolnám, hogy erről azt lehetne mondani, hogy szakítási szándék által sugalmaztatok. Azonban, ha szóba jött a kérdés, kénytelen vagyok kimondani, hogy ha ezt po­litikailag helyesnek, c­élszerű­nek tartanók, nem ugyan a szakításra, mert ezt az országgyűlés sohasem tet­te, de az országgyűlési értekezlet fonala mások által történt elszakitásának kimondására nem ürügyet csak, de okot is találhatnánk. Hivatkozom e tekintetben igen tisztelt hazánk­fia és képviselő társunk Deák Ferencznek 1861-ki má­jus 13-án tartott remek beszédére, melyben figyelmez­tetett bennünket, hogy óvakodjunk könnyelműen a sza­kítást előidézni, s azt mondja, hogy azon perez volna az, melyben kénytelenek lennénk az egyezkedés fonalát elszakítottnak tekinteni, midőn tőlünk azt kívánnák, hogy az újoncz- és az adó-megajánlási jogról mond­junk le. Azt hiszem, hogy őt senki sem fogja azzal vádol­hatni, hogy valaha a kiegyenlítés útját nehezíteni és az A mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi száma kedden, f.­bó Il-kén jelenend meg

Next