Sürgöny, 1866. december (6. évfolyam, 275-297. szám)
1866-12-08 / 281. szám
281 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadóhivatal: Pesten, (barátok-tere 7dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza, vérmentetlen levelek csak rendes levelezőinkről tiirradtatnak e. SÜRGÖNY: Miigun-hirtidesélt : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majna Frankfurtban és Nainburg-Alténában Ilnasenstein és Vogler; Hamburgban Türttheim Jakab; LipcsébenHujvlort. Is Fort. Ernő urak. Pest. Szombat deczember 8. 1866. Előfizetési árak. Napontai pontai szétküldéssel. Egész évre.............................20 frt. Félévre....................................10 r Negyedévre................................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt. — kr Félévre . . . . . _ Negyedévre ... NEMHIVatalos rész. Szemle. Az észak amerikai Egyesült Államok elnökének a congressushoz intézett üzenete, melyet azonban csak rövid távirati kivonatban ismerünk meg, képezi e perezben az európai sajtó vitatárgyát. Az elnöki keret Páriában, mint némely lap véli, igen nagy és komoly hatást tett. Az ottani börzén és a politikai körökben már napok óta majdnem egyedüli beszélgetés tárgya volt, hogy mit fog tartalmazni ez üzenet. Most látják, hogy ez üzenet nem csak a congressusnak, hanem egyszersmind Francziaországnak is szól, mégpedig igen erélyes és egészen más hangon, mint várták. A lapok már azt hirették volt, hogy Francziaország teljesen megegyezett Amerikával Mexikóra nézve, s hogy Napóleon maga is alig várja, hogy csapatait hazahívja. Most látják az elnöki üzenetből, hogy Francziaország megígérte ugyan Mexikó kiürítését, de Amerika viszont semmi kötelezettséget nem vállalt, hanem feltétel nélkül követeli a francziák azonnali kivonulását, mit Napóleon, úgy látszik, meg is ígért, de azért szeretett volna tavaszig elhúzni, halasztani. Az amerikai üzenet határozott kötelezettségeket említ, melyeket Francziaország magára vállalt, s most Amerika teljesíttetni kíván. Francziaország „becsülete és érdkeire“ való tekintet nélkül. És valóban a „Moniteur“ sietett is, mint a távirda közté, azonnal közzétenni, hogy „parancsok adattak a franczia hadi-kikötőkben , készületeket tenni a Mexikóban lévő franczia csapatok hazaszállítására.“ Mindezekre nézve azonban csak az elnöki üzenet teljes szövegének ohasása után hozhatni ítéletet. Angolország irányában is határozott hangon nyilatkozik az elnöki üzenet, legalább amennyire azt a távirati kivonat után ismerjük. Az Alabama-ügy mielőbbi rendbehozását sürgeti, mert a kiegyezkedés fontosságát „nem lehet eléggé nagyrabecsülni.“ Orosz lapok még folyvást foglalkoznak Goluchowski grófnak galicziai hely tartóvá lett kineveztetésével. A sz.-pétervári némt lap azt mondja, hogy Goluchowski a legalkalmasb egyéni ég arra, hogy a Mieroslawski féle forradalmi agitatióknak ellene működjék. Az észak-német szövetség szervezésén, mint a porosz félhivatalos „Prov.Corr “ írja, mert már minden kitelhető gyorsan működnek, így ír az említett lap : „A nagy államférfiu, kire a külügyek vezetése bízatott, egész újonan visszanyert erejét és frisseségét dicsteljes megkezdett műve befejeztetésének szenteli. A régi tehetetlen szövetség romjain új erőteljes épület állítandó Németország hatalmas nagysága számára. Az összes éjszak-német államok, közel 30 millió embernek közössége fogja egyelőre az új szövetséget alakítani. Azon szerződésnél fogva, melyet a porosz kormány az éjszak-német államokkal kötött, lesz a szövetségi alkotmány a Poroszország által tervezett alapokon az éjszak-német szövetség parlamentjének közrehatása mellett tanácskozás alá veendő. A szövetséges kormányok kötelezték magukat ugyanazon időben mint Poroszország, a parlamenti követek megválasztását, elrendelni s a parlamentet Poroszországgal közösen egybehívni. Egyszersmind meghatalmazottak küldetnek Berlinbe, hogy a szövetségi alkotmány tervét, mely a parlamentnek tanácskozás s megegyeztetés végett elő fog terjesztetni, megállapítsák. A porosz kormány minden bevezető lépést megtett, hogy ezen határozmányokat ma már tetté érlelje. A monarchia régi s új tartományaiban a választási törvény az éjszak német szövetség parlamentje számára ki van hirdetve s minden előkészületek meg vannak téve, hogy a parlamentet február hóban össze lehessen hívni. A szövetséges kormányokhoz azon felhívás bocsáttatott, hogy meghatalmazottjaikat az alkotmányterv megállapítása végett f. hó 15 éve Berlinbe küldjék s egyidejűleg Poroszországgal a parlamentbe a választásokat elrendeljék. E felhivásnak megfelelőleg majdnem az összes kormányok kijelölök meg hatalmazottjaikat s a parlamenti választásokhoz az előkészítő intézkedéseket megtették. Közben kormányunk kidolgozta az alkotmány alapvonásait, mezek a meghatalmazottakkal a tanácskozás végett előterjesztendők lesznek. Míg a kormányok az alkotmányterv fölött közösen tanácskoztak, az alatt egyszersmind a választások is mindenütt végrehajtandók lesznek. Közvetlen a mostani országgyűlési időszak után kellend a porosz népnek a maga követeit az éjszak német szövetség parlamentjébe megválasztania. Ennélfogva a porosz, a német történet egyik legjelentékenyebb percze előtt állunk.“ Kapcsolatban a tölebbiekkel írja a „N. Alig. Ztg“, Hessen Darmstadt kivételével az összes kormányok, melyekhez a nov. 21-ki porosz sürgöny intézve van, az abban kifejtett nézetekhez beleegyezésüket s egyszersmind magukat készeknek nyilvániták, a választásokat a parlament számára még idején eszközöltetni, hogy ez febr. 1-jén egy hegy ülhessen. Bónis Sámuel, Böszörményi László, Csanády Sándor, Cseh Sándor, Csernovics Péter, Csiky István, Csiky Sándor, Damaszkin János, Deáki Lajos, Desslwwffy Ottó, Domahidy Ferencz, Döry Ádám, Eöry Sándor, Eszterházy István gróf, Gábriel István, Gaál Péter, Ghiczy Ignácz, Ghiczy Kálmán, Gubody Sándor, Halász Boldizsár, Hertelendy György, Horváth Elek, Ivánka Imre, Jámbor Pál, Jókai Mór, Kállay Ödön, Károlyi Ede gróf, Keglvich Béla gr., Kende Kanut, Kiss Lajos, Kiss Miklós, Konkoly Thege Pál, Kupricz Imre, László Imre, Lovassy Ferencz, Lukács György, Luksics Bódog, Lukyuich Mihály, Luzsénszky Pál b., Lüke Géza, Madarassy Mór, Madarász József, Makray László, Markos István, Maróthy János, Miskolczy Lajos, Mocsonyi Antal, Mocsonyi Sándor, Nagy Ignácz, Nikolics Sándor, Nyáry Pál, Odescalchi Gyula bg, Oláh Miklós, Papp Los, Papp Pál, Papp Simon, Patay István, Peley Lajos, Perczel István, Pethe András, Pethes József, Pétery Károly, Plathy György, Podmaniczky Ármin b , Podmaniczky Frigyes b., Prónay Jósef, Ragály Nándor, Ráday László gr., Ruttkay István, Salamon Lajos, Sárközy József, Siklóssy Károly, Sipos Orbán, Soldos Imre, Somossy Ignácz, Szaplonczay József, Szilády Áron, Szontagh Pál, Thalabér Lajos, Thúry Gergely, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tiza László, Varga Antal, Varró Sámuel, Vallyi János, Várady Gábor, Véghső Gellért, Vidacs János, Zámory Kálmán, Zsitvay József. Tisza Kálmán indítványa ellen szavaztak : Almásy György gr., Ambrózy Lajos b., Andreansky Boldizsár,Armbruszt Péter, Ányos István, Bartal György, Bay György, Bánffy Albert b , Bánó József, Bánó Miklós, Bencsik György, Beniczky Gyula, Baénilerencz gr., Berde Mózes, Berzeviczy Tivadar, Besze János, Bethlen Farkas gr., Bethlen János gr., Bethlen Sándor gróf, Bezerédj László, Bider Mihály, Bittó István, Botka Mihály, Branovácsky István, Bujanovics Sándor, Czebrián László gr., Konrád Mór, Csáky Albin gr., Csáky László gr., Császár József, Csengeri Antal, Csik András, Csörghe László, Czorda Bódog, Dapsy Vilmos, Dánffy Károly, Dány Ferencz, Dániel Pál, Deák Ferenc , Dedinszky József, Delimanics István, Detrich Zsigmond, Dimitrievics Milos, Dolóczky Ignács, Domokos László, Dózsa Dániel, Dózsa Elek, Draskóczy Gyula, Eötvös József b., Eötvös Tamás, Erős Lajos, Faragó Ferencz, Faur János, Fábián Gábor, Fáy Gusztáv, Feldenfeld János, Fejér János, Fest Imre, Fischer István, Frideczky Timót, Fülöp Lipót, Gajzágó Salamon, Gál János, Gál Miklós, Gecze János, Geduly Lajos, Glatz Antal, Gorove István, Gozsdu Manó, Gyene Károly, Hedri Ernő, Hullán Ernő, Horváth Antal, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváh Károly, Horváth Lajos, Hosszú József, Hunfalvy Pál, Huszár István, Huszár Károly, Ibrányi Lajos, Ihász Rezső, Inkey József, Ivácskovics György, Ivánka Zsigmond, Jankovics Antal, Jekelfalusy Lajos, Joannovics György, Joneszky Demetr, Justh József, Justh Kálmán, Kacskovics Ignácz, Kalauz Pál, Kandó Kálmán, Karácsonyi Ferencz, Kardos Kálmán, Kaucz Gyula, Kálnoky J. gróf, Kálóczy Lajos, Kárátz Benjamin, Keglevich István gr., Kemény Gábor báró, Kemény István báró, Kemény Zsigmond báró , Kerkápoly Károly , Királyi Pál, Kiss Jakab, Kossuth Pál, Kovách László, Kuba János, Kubicza Pál , Kudlik István , Kun Kocsárd gr., Kurcz György, Láng Gusztáv, Lator Gábor, Lázár Dénes, Lehóczky Egyed, Lipthay Béla, b., Lónyai Gábor, Lónyai Menyhért, Máday Lajos, Maniu Aurél, Mátyása József, Medán Endre, Mihajlovics Miklós, Mihályi Péter, Mikó Imre gr., Mikó Mihály, Milutinovics Svetozár, Miske Imre b., Molnár József, Molnár Pál, Nánássy Igrácz, Nagy Elek, Német Károly, Ónossy Mátyás, Opitz Sándor, Orczy Béla b., Oroszy Miklós, Paczolay János, Papp Lajos, Papp Zsigmond, Perczel Béla, Perényi Zs. b., Pete A., Pillér Gedeon, Prukberger József, Rajner Pál , Ramicher Jakab, Ráday Gedeon, gr., Ráth Péter, Reviczky István, Rónay János, Rónay Lajos, Rónay Mihály, Rudics József b., Rudnyánszky Flórián , Sebestyény László , Semsey Albert, Simay Gergely , Simon Pál , Siskovics József, Somsich Imre gróf, Somsich Pál, Stephanides Henrik, Sulyok Mór, Szabadfy Sándor, Szabó Imre Pápay., Szabó Imre, Szabó Sámuel, Szakál Lajos, Szapáry Géza gróf, Szapáry Gyula gróf, Szász Károly, Széles Dénes, Szemző Mátyás, Szentkirályi Mór, Széchenyi Béla gróf, Széchenyi Imre gróf, Székács József, Székely Gergely, Széli József, Szilágyi Iatván, Szirmay Géza, Szirmay Pál, Szitányi Ullmann Bernát, Szmrecsányi Dárvis, Teleki Domokos gróf, Teutsch György, Thúry Sámuel, Tolnay Gábor , Tolnay Károly , Torma Károly , Tóth Kálmán Tóth Lőrincz, Tóth Vilmos , Trauschenfels Emil, Trefort Ágoston, Trifunácz Pál, Ujfalussy Miklós, Urbanovszky Ernő, Örményi József, Vadnay Lajos, Varga Flórián, Vass Sámuel gr, Vay Béla b., Vay Lajos b., Vécsey Oláh Károly, Vécsey József b., Vietoris János, Vojnits Barnabás, Vojnits Lukács, Wodianer Albert b., Zeyk József, Zeyk Károly, Zichy Antal, Zichy Ferraris Bódog gróf, Zichy Jenő gr., Zichy József id. gr., Zichy József ifj. gr., Zsarnay Imre, Zsámbokréthy József, Zsedényi Eduárd. Nem vettek részt a szavazásban : Andrássy Gyula gól (elnök), Miletics Svetozár, Román Sándor, Vlad Alajos. Tisza indítványa mellett szavazott összesen 107, ellene 226, nem vett részt a szavazásban 4, nem volt jelen 50 képviselő. Miután a névsorban némi tévedések fordultak elő, Deák Ferencz tanácsolja, hogy jövőben, ha névszerinti szavazás történik, a képviselők hiteles nyomtatott névlajstromot osztassanak ki a ház tagjai közt, hogy a szavazást mindenki ellenjegyezhesse. Keglevich Béla gróf óhajtja, hogy a szavazás alkalmával minden egyes fölszólított álljon föl, mint az előbbi alkalmaknál szokásban volt e házban. Bónis a jegyzőkönyvnek egy kifejezésére tesz megjegyzést. Tisza K. indítványa, úgymond, nem „félretépetett“, hanem „el nem fogadtatott.“ A jegyzőkönyv e szerint igazíttatik ki. Az elnök bejelent több rendbeli petitiót, melyek a házhoz benyujtattak. Kiadattak a kérvényezési bizottmánynak. Domaniczky Boldizsár somogy megyei képviselő rongált egész ege helyreállítására szabadságidőt kér- Megadatik. Ezután a kir. leiratra adandó válaszfelirat készítésére Deák indítványa értelmében 15 tagú bizottmány választatik. A szavazativek beadatván, az ülés pár órára fölfüggesztetik. Újra megnyitván az elnök az ülést, fölolvastatik a választás eredménye. Bejött összesen 245 szavazati lajstrom , ebből egy üres. Megválasztottak : Deák Ferencz 241, Andrássy Gyula gróf 223, Szentkirályi Mór 222, Zeyk Károly 215 Csengeri An-tal 214, Gozsdu Manó 211, Vay Lajos báró 211, Gobrove István 210, Eötvös József báró 205, Lónyay Menyhért 205, Mikó Imre gróf 205, Somsich Pál 203, Kemény Zsigmond báró 200, Bezerédj László 188, és Rainich Jakab 177 szóval. Végül az elnök bemutatja Trauschenfels Emil brassóvidéki képviselő jelentését a Gáll József és Wagner Frigyes segesvári képviselők választása körüli vizsgálat tárgyában. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz ülése deczember 7-kén. Elnök: Zeyk Károly. Jegyzők: Tóth Vilmos, Ocsvay Ferencz. Mindenekelőtt fölolvastatik a tegnapi ülés jegyzőkönyve; fölolvastatnak ez alkalommal a Tisza Kálmán indítványa mellett és ellen szavazók névsorai is: Tisza Kálmán indítványa mellett szavaztak : Almássy Sándor, Angyal Pál, Ács Károly, Baranyi Ágoston, Batthyány Géza gr., Beliczey István, Beniczky Ödön, Bernáth Zsigmond, Bethlen Gábor gr., Békásy Lajos, Bobory Károly, Bogyó Sándor, Boczkó Dániel, Tisza Kálmán beszéde a képviselőház december 6-ai ülésében. T. ház ! Bocsánatot kell kérnem elsőbben is azért, hogy a t. ház figyelmét még én is igénybe veszem. Azon jog, melyet szabályaink adnak arra, hogy indítványom védelmére még utoljára szót emelhessek, nézetem szerint kötelességemmé teszi azt, hogy a vitatások bezárásakor egynémely legfőbb észrevételekre, melyek indítványom ellenében felhozattak, megfelelni megkísértsem. Csupán és tisztán arra fogok szorítkozni. Ha tán mégis hosszabb lennék mint óhajtottam, esedezem a t. ház türelméért. Kezdenem kell mindenekelőtt egy igen fó barátom Eötvös Jósef úr beszédével , azt mondja: igaz, hogy alkotmányunk teljes visszaállítása előtt törvényeinken változtatnunk, vagy újabb törvényeket alkotnunk nem lehet, de nyilváníthatja az országgyűlés készségét arra, hogy bizonyos föltételek mellett egy vagy más törvényeinken változtatni kész lesz. Abban tökéletesen igaza van. Ezt országgyűlési feliratainkban mindannyiszor meg is tevők. Most azonban nem az kívántatik tőlünk, hanem az, hogy megmondjuk, hogy bizonyos főfontosságú tárgyban minő elvek szerint, mily módon fogunk megállapodni. Én meggyőződésem szerint azt tartom, hogy ebbe nem mehetünk, mert e részletes nyilvánítások bizonynyal bírnak kötelező erővel reánk nézve, míg nem bírnak a kormányra nézve, és a kormány valószínűleg olyan eljárást követne ezen megállapodás irányában, melyet már más alkalommal követett. T. i. kötelezőnek tekintené mindazokat, melyekben a mi nézeteink az övéihez hajlanak, és nem akarná elismerni azokat, melyek országos jogaink biztosítását foglalván magukban, neki nem tetszenek. Hallottam a t. házban többektől mondatni, hogy ne féljünk az országgyűlés megállapításaitól, hisz azok kötelező erővel nem bírnak. Helyesen jegyze meg ezek ellenében. barátom Bónis Sámuel, hogy ha nem is törvényesen kötelező, de korlátoló erővel bizonyosan bírnak reánk nézve, és én azt kérdem, hogy ha nem bírnak még semminemű erkölcsi kötelező erővel is, ugyan miként hiszik azont képviselők, kik e nyilvánításaik által Ő Felsége többi országainak népeit akarnák megnyugtatni, hogy azok megnyugtatására használand. Ha van azoknak bizalma adott szavunkhoz, megnyugtatta már őket azon nyilatkozatunk, hogy a mi érdekeikkel ellenkezik, azt nem kívánjuk; ha nincs bizalmuk bennünk, akkor mi e nyilatkozatainkkal, melyekre nézve magunk kimondtuk, hogy semminemű kötelező erővel nem bírnak, bizonyosan nem fogjuk megnyugtatni őket. Mert élni fog bennük azon meggyőződés, vagy legalább gyanú, hogy, ha mi alkotmányunkat visszakapjuk, meg fogjuk változtatni határozatainkat. Áttérve. barátom azon indokolására, miért kívánta és miért kívánja még most is, hogy a közösen érdeklő viszonyok tárgyában megállapodásra jussunk , azt mondja ő, hogy kívánta azt, mert meg van győződve arról, hogy a képviselők a pragmatica sanctioból folyó kötelességeken kívül egyedül az ország érdekeit fogják szem előtt tartani, hogy tehát oly megállapítások vagy oly elvek nem fognak e képviselőházban elfogadtatni, melyek az országra nézve veszélyesek lehetnének. Osztom azon véleményt, hogy meg kell győződve lennünk arról egymás irányában, hogy készakarva, önszántából senki köztünk ily veszélyes elveket elfogadni nem fog. Hinnünk kell ezt mindnyájunknak mindnyájunk irányában, szükség, hogy ezen meggyőződés meglegyen az országban is, mert különben a képviselőház hatályának és tekintélyének vége volna. Azonban, tehát tévedni emberi dolog, csalhatlanságot sem halandó ember, sem halandó emberekből álló testület magának nem igényelhet; és ellenkezőleg azokkal, melyeket itt elmondani hallottam, én ismerem és tudom, hogy a többség megállapodásai köteleznek, de azt, hogy csalhatatlanok volnának, soha el nem ismerem. De uraim, ha elég volna munkálataink folytatásának igazolására azon hit vagy tudat, hogy az országgyűlés nem fog oly elveket elfogadhatni, melyek a hazára nézve veszélyesekké válnának, hisz akkor bátran neki mehetünk a 48-ks törvények revisiójának, készíthetünk új törvényeket, mert ezen hitnek azok irányában is fenn kell állania. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy ő okvetlen szükségesnek tartja, hogy legyen az országban e tárgyra nézve egy erős közvélemény és ezt csak az országgyűlési tárgyalások által hiszi elérhetőnek. Elmondatott előttem, nem akarom ismételni, csak érinteni, hogy a közvélemény arra, hogy üdvös legyen, arra, hogy a törvények, melyek hozatnak, megnyugtatók legyenek , az országgyűlési megállapodások előtt kell hogy alakuljon; elmondatott az is, mi az útja annak, hogy a hazában erős közvélemény létezzék; mind e felett kijelentette az eszközt, amely által ez elérhető, a múlt idő folyamában felküldött második felirat; erre csak azt kell hogy nyilvánítsam, hogy engemet, ha nem is lettem volna még meggyőződve arról, hogy a közügyeket tárgyalnunk s azokban megállapodásra jutnunk most még nem szabad, amit t. barátom a közvélemény szükségességéről és arról, hogy az még nem létezik, mondott, bizton meggyőzött volna, — mert ha áll, hogy szükség van ezen közvéleményre — , minthogy áll, és ha áll az is, hogy a közvélemény még megállapodva nincs, ez nem arra utal bennünket, hogy siessünk a közösen érdeklő viszonyok tárgyalásával, de igenis azt követeli, hogy várjuk, míg ezen közvélemény már megállapodva lesz. (Zajos helyeslés.) Azt is mondja tisztelt barátom, hogy inkább kívánja most a tárgyalást mint kívánta tavaszkor , mert megváltozván az arány, mely köztünk se Fetsége többi országai és tartományai között fönnállótt, a veszélyt kevesebbnek látja; azt is mondja, hogy a germanizálási törekvések is kevesbedtek azáltal, hogy Ausztria elvált Németországtól. Legelsőbben is azt jegyzem meg, hogy midőn azt mondja, hogy a veszély kevesbedett, elismeri, hogy veszély van. Továbbá nem vitatom, mennyiben előnyösebb vagy hátrányosabb ránk nézve az, hogy Ő Felsége többi országai megkevesbednek, meggyengülnek. Mert hisz nekünk nem azon országok és tartományokkal van dolgunk, hanem fejedelmünkkel van, és én azt mondom, hogy mihelyest mindazok, amelyekhez jogunk van, teljesítve lesznek, mi is bizonynyal teljesíteni fogjuk kötelességeinket. De azt mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem oszthatom azon nézetet, miszerint most, midőn azon országok és tartományok meggyengültek, inkább kell velük szorosabb viszonyba, szövetségre lépnünk ; én úgy gondolom, hogy a gyakorlati politika nem e tant hirdeti, de igenis azt, hogy kivált oly helyzetben, mint mi vagyunk, nem a gyengék, hanem az erősek szövetségét kell keresni. A germanisatiotól,szintén megvallom, a 18 év alatt történtek után nem félek, miután nem sikerült az a még ki nem merült államok erejével rendelkező absolutismusnak sem. Most pedig, midőn Ausztria Németországtól elvált, látom én a felsőbb körökben azon törekvést, visszaszerezni az elvesztett helyzetet, e törekvés pedig olyan, mely meggyőződésem szerint mind hazánkra, mind magára a trónra, mind a Felsége többi országai és tartományaira sokkal több veszélyt fog hozhatni, mint amenynyit a Németországnál maradás okozhatott volna. Áttérek most tisztelt barátom Vas megye egyik kerülete képviselőjének beszédére. Természetes, hogy miután a múlt napokban nyilvánító, hogy beszédének azon részei által, melyeket mi magunk részéről gyanúsítónak hittünk és hihettünk, ezt nem czélozta, mellőzni fogok mindent, mi ezen “kellemetlen tárgyat megújíthatná, mert én e nyilatkozatát tökéletesen és teljes örömmel elhiszem. Kimutatta azt egy tisztelt barátom és elvrokonom, hogy amily éles ellentétet a logikával a tisztelt képv. ur a kormány eljárásában felmutatott, ez az ő előadásában is benfoglaltatik , amennyiben bizonyosan visszautasítaná a 48-iki törvények előleges revisióját s meg is kívánja, hogy tárgyaljuk a közös érdekű viszonyokat, amelyekre ismét maga mondta , hogy azoknak tárgyalása a 48-iki törvények revisióját implicite magában foglalja. Ami azt illeti, lehetne-e okot vagy ürügyet találni most a szakításra, erről meggyőződésem szerint nem lett volna szükség vitatkozásba bocsátkozni, mert én ugyan nem látom egyik indítványban sem azt, hogy valaki most szakítani igyekeznék, nehezen gondolnám legalább,hogy indítványomról, melyben nem akartam egyebet,mint hogy kérjük meg a Felségét, figyelmeztetve a kiegyezés szükséges voltára, hogy bennünket mielőbb oly helyzetbe tegyen, hogy a kiegyenlítés valósulhasson, és hogy eljárásunk által adjunk erőt ezen meggyőződésünknek, mondom, nem gondolnám, hogy erről azt lehetne mondani, hogy szakítási szándék által sugalmaztatok. Azonban, ha szóba jött a kérdés, kénytelen vagyok kimondani, hogy ha ezt politikailag helyesnek, célszerűnek tartanók, nem ugyan a szakításra, mert ezt az országgyűlés sohasem tette, de az országgyűlési értekezlet fonala mások által történt elszakitásának kimondására nem ürügyet csak, de okot is találhatnánk. Hivatkozom e tekintetben igen tisztelt hazánkfia és képviselő társunk Deák Ferencznek 1861-ki május 13-án tartott remek beszédére, melyben figyelmeztetett bennünket, hogy óvakodjunk könnyelműen a szakítást előidézni, s azt mondja, hogy azon perez volna az, melyben kénytelenek lennénk az egyezkedés fonalát elszakítottnak tekinteni, midőn tőlünk azt kívánnák, hogy az újoncz- és az adó-megajánlási jogról mondjunk le. Azt hiszem, hogy őt senki sem fogja azzal vádolhatni, hogy valaha a kiegyenlítés útját nehezíteni és az A mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi száma kedden, f.bó Il-kén jelenend meg