Symbolon, 2012 (13. évfolyam, 22-23. szám)
2012 / 22. szám
XIII. évfolyam 22. szám megváltoztatna. Ilyen téren olyan fegyver van a muzsikus kezébe adva, ami által ellenkező értelmet is adhat az őt inspiráló irodalmi szövegnek. A szóban forgó melodráma, A holt költő szerelme tanulmányozásához, a megalkotás és bemutatás életrajzi körülményeit illetően emlékeztetnék néhány történeti adatra. A Soproni Szemle 1956. 10. évf., 4. száma - és ezen kívül még számos adat - tanúsága szerint 1874. január 16-ától Liszt Ferenc hetekig gróf Széchenyi Imre sopronhorpácsi kastélyának vendége volt. Ekkor írta Liszt Jókai A holt költő szerelme című rémballadájának kísérőzenéjét. Hosszas tartózkodásának bizonyítéka, hogy a kastélyban február 12-én díszhangversenyt is adott (Thier, 1956, 357.). A Jókai-szöveg vagy ez idő tájt készülhetett el, vagy nem sokkal előtte. Az irodalomtörténet ez évben született művének tekinti Jókai költeményét (Jókai Mór, s. a.). Lévén, hogy Liszt magyar nyelvtudása igencsak hiányosnak bizonyult, a Jókai-szöveget Dóczi Lajos (művésznevén Dux Adolf) igencsak jól sikerült fordításában ismerte meg (Jókai Jus publicum, s. a.). A kész melodráma bemutatásának időpontja felettébb vitatott. Egyes források szerint „1874. februárjában” (Hamburger, 2010, 398.), az International Music Score Library Project adatbázisa szerint március 16-án (vö. IMSLP s. a.), Budapesten mutatták be Laborfalvi Róza - Jókai hitvese - közreműködésével. Jókai alkotása erősen kapcsolódik Petőfi méltán egyik leghíresebb verse, a Szeptember végén „túlvilági jelenést vizionáló harmadik szakaszához” (Liszt Ferenc és az irodalom, 2011): „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, / Fejfámra sötét lobogóul akaszd, / Én feljövök érte a síri világból / Az éj közepén, s oda leviszem azt.” (Petőfi Sándor összes költeményei, s. a.) Az özvegyi fátyol Jókainál ekképpen jelenik meg: „Új nászéjig az özvegyi fátyolt, Oly lenge lepelt f eltépi a szél.” (Jókai Mór válogatott versei, s. a.) Az összefüggések megértéséhez érdemes visszatérnünk a Petőfi-mű keletkezésének körülményeihez. Petőfi 1847. szeptember 8-án feleségül veszi Szendrey Júliát. A mézesheteket gróf Teleki Sándor koltói birtokán töltik, s ez idő alatt írja a Szeptember végént is (Mikes-Demei Kocsis, 1930). Ennek tudatában viszont feltevődik egy felettébb meglepő kérdés: milyen szerelmes vers is az, mely már a mézeshetekben az özvegyi fátyol eldobásának képzetét vetíti elő? Még épp, hogy eljöttek az oltár mellől, s poétánkat máris a hűtlenség nyomasztó érzése izgatja. Miben állhat ez? Petőfi házasságkötése előtt pontosan egy évvel ismerkedett meg Szendrey Júliával, az erdődi tiszttartó, Szendrey Ignác leányával. Petőfire elejétől fogva mély benyomást tett a lány. Júlia részéről is az érdeklődés lassan szerelemmé kezdett fejlődni, bár Petőfi iránt kissé szeszélyesnek mutatkozott, vallomására egyértelmű választ nem adott. A szigorú apa kétszer is elutasította a leánykérést, nem tartotta Petőfit az ő művelt lányához méltó párnak. Az apa jóváhagyása ellenére mégis megköttetett a házasság (Mikes-Dernői Kocsis, 1930). 4 Id. Sincerus: Liszt Ferenc Jókai Mór házában. Sopronvármegye, 1934. ápr. 8. 5 A melodráma eredeti kézirata „Februar 1874. Horpács F. L.” jelzéssel. 6 A Jókai-versből származó idézetek itt és a továbbiakban a következő forrásból: Jókai Mór Válogatott versei. Elérhető: mek.oszk.hu/05100/05177/05177.dec. 168