Symposion, 2 (Novi Sad, 1993)
Böndör Pál WORK IN PROGRESS 1 Mindenki megtalálja a maga helyét. A szoba már kihűlt de rajta átdobva a szürke öreg nagykabát aminek a hátán nagy zsírpecsét díszeleg mint afféle védjegy. E gyötrelem amelyre nincs ír napokra van kiporciózva, és egyegy rossz napot valahogy még kibír. 2 Aki teheti a vér- és terepszín egyenruhák elől elmenekül. Negyedik felvonás 9. szín - ott tartunk most körülbelül. Mint minden átejtés korában a műsor ocsmány és kitűnő a vétel s van aki később s van aki korábban de idővel csak megtellik szeméttel. 3 - E megoldás olyan lapos! - máris töröl javításhoz kitép - Inkább elitta volna az eszét! - a kéziratba túl lapoz. Minden mozdíthatót át- s áthelyez százszor. A versből egyre kevesebb marad. Átírja azt a keveset is. Most felkapja a fejét: - Mi ez? - A kibaszott és kurva éjben így kezdi Kosztolányi szellemében? Kilépnek innen ha nem hat e méreg mint zápfogat melyen megpattant a zománc? Hm tűnődik el románc? Ballada inkább? Tá-ti? Ti-tá? Beállítja az ingát. És mert fájdalmam gyökerei mélyek hűlt helyem véres lesz mint egy cigány-románc. Fél tíz. Borzadva nézi ez kinek a műve? - mint tarka lepkét a gyerek hatűre feltűz. „Ó jó zene a hörgő kínokra egy kalandor csörgő" K. D. SYMPOSION 1 SYMPOSION