Symposion, 7 (Novi Sad, 1996)
Szakmány György Ménízis Itt ülök / / V / mint egy sötét veremben egy nem túl koszos váróteremben annyira azért nem rossz mint egy verem mondom nincs annyi kosz nem tudom mért van kedvem mostanában verset írni így ni ez majdnem szabadvers Kassák hasonlóan írt nekem tetszik a ló meghal a madarak kirepülnek ez hasonló de nem vagyok utánzó én több rímet írok mint Kassák de ugyanannyit sírok nem akarok avantgárdista lenni de csak így tudok verselni a Képes Ifi verskritikusa azt mondta egy pofának ki verset írt és beküldte ne tedd hogy használsz szavakat csak mert így a sor vége összecseng mert az nevetséges apám füle cseng én meg pont ezt teszem és keveset eszem (nincs pénzem) , / / i \ ?: remélem nem. bánod hogy ezt olvasod egy papa meg cigányt // / //. ^szid mert az hangosan beszél itt cigányul a tata meg részeg is és nem ért csak magyarul leszálltam Kiskunhalason negyed kettőkor Kelebiára megyek háromkor vajdasági vagyok Budán tanulok éhes voltam megettem egy szendvicset és négy rúd kekszet hazáig mostmár éhezem miközben a tájat nézem a vonatablakból mert nemsokára kimegyek ám e szobából és megint vonaton leszek és a fák tájat szelnek már negyed három van csak keveset vártam amíg vártam írtam ezt a verset remélem nem sértett az emberek hülyén néztek rám én nem bántam máskor is írok mert ez nem számtan ezt szeretem azt meg nem pé es ez csak úgy volt lehetséges hogy betartom kedvenc frázisom egy írónál mindig legyen irón. Kiskunhalas, 1996. február 21. .... r* Ay 'f cz** t JH