Symposion, 22-23 (Novi Sad, 1998)
í 2 Bozsik Péter Dekódolt tartomány* Mircea Dinescunak és kevés vajdasági barátomnak A birodalom hülyék hona -Kívülről látom, lent Belgrádnál, a vár alatt riadót fúj Halálszabadság, kedves Milos herceg, a cárevics, Tito nevelt fia. A számítógépekből tömjén füstölög. Engem meg füsthiány kínoz, csak ezzel foglalkozom. Ritka, hogy öt előtt ér el az álom, szégyenszemre addig is cigarettázom - gondolatban. Ez tölti ki érem, napom. Hisztériázok vagy fekszek a pamlagon, tökmagot rágok és fontoskodok. Kisbácskai gyerek vagyok. (Mint aki készen állt régóta ) Csanatavéri. (Mint aki mert.) Pontosabban csingágósi. Külfalusi. (Mint aki a városokhoz méltónak ítéltetett.) A nincs száműzi az eretneket. Szeszkazánok születnek errefelé, merénylők meg diktátorok ( ritkábban költők) a történelem kültelkein. A tartományban korhű birodalmi szél fúj, kossava, Kosovón szkipetár zászló lobog. Hamarosan eltörlik, feledésre kárhoztatják a verset, és nem tudják, hogy jobbat, vagy hozzá hasonlót hoznak helyette. Egymást zabálják föl a sasfiókák, maradványaik molylepkékhez válnak hasonlatossá, fészkeik kártolt gyapot, az égbolt világosan látható füstöt bocsát le, az erősebb megmarad. Divat arrafelé a patrióta kannibál, tapasztalatból tudom. Symposion