Szabad Föld, 1945. augusztus-december (1. évfolyam, 1-16. szám)

1945-08-29 / 1. szám

52430 SZERDA r EJ „ „ 1945 AUGUSZTUS 39. rengő­sorr­­ ’ JJC\ ■■ ' JgL f# 1945AUG27 MM i * SzabadFöld SZABAD FÖLDÖN ELŐRE! Irta: NAGY IMRE földművelésügyi miniszter M N­agy időket élünk. Országunk életében olyan sorsdöntő esemé­nyeknek vagyunk szemtanúi, ame­lyek századonként ha egyszer adód­nak egy-egy nemzedék számára. Gyökeresen fölszámolni a múltat, szilárdan megalapozni a jövőt, meg­teremteni a népi demokráciát Magyarország állami életében és gazdasági berendezkedésében, s ez az a feladat, amit a fergeteges ese­mények a magyar nép elé állítottak. Mit tettünk az elmúlt 8 hónap alatt? A tények bizonyítják, hogy elég sokat. Az is bizonyos azonban, hogy a nagy átalakulás történelmi jelentőségének és távlatainak szem­szögéből nézve, a feladatok megol­dásának csak a kezdetén vagyunk. • Ebből a helyzetből adódik a népi demokrácia stratégiai célkitűzése, a demokratikus erők legszélesebb ösz­­szefogásával, a legteljesebb erőki­fejtéssel tovább menni előre az or­szág demokratizálása útján. Ez a döntő kéré­s, amely­ körül manap­ság a harc mindjobban kiéleződik. A reakció, amely a népi demokrá­cia első tavasza óta p politikai téren súlyos vereségeket szenvedett, alélt­­ságából magához térve harcra ren­dezi sorait. Máris támadásba ment át, hogy visszafordítsa az események kerekét. A reakció azért jelent ere­jén és befolyásán túlmenő veszélyt a demokrácia számára, mert hiány­zik itt a harcos egység, vagy lega­lább is az nem olyan, amelyet a reakció elleni fokozottabb harc megkövetelne. Nem titkolt aggoda­lommal látjuk, hogy e téren komoly veszély­ekkel kell számolni. Vannak úgynevezett demokraták, akik sok­nak, túlzottaknak tartják a népi de­mokrácia eddigi vívmányait is és ha már azokat nem lehet vissza­csinálni, legalább is meg akarnak állni ott, ahol ma vagyunk, minden áron fékezni igyekeznek, amivel a reakció malmára hajtják a vizet. Az új Magyarországért folyó harcot, a népi demokráciának tehát két fronton kell vívni: egyrészt a szem­benálló reakció, másrészt a demok­rácia táborán belüli fékezők ellen. Az erők átcsoportosulása most folyik. Aki figyelemmel kísérte a Szociáldemokrata Párt kongresszu­sát és a Független Kisgazdapárt or­szágos választmányi ülését, vagy kö­rülnézett a Polgári Demokrata Párt berkeiben, meggyőződhetett róla, hogy a demokratikus pártokba be­szivárgott reakciós elemek befolyása és vezetése alatt kialakulóban van egy új politikai csoportosulás, amely a reakció és a népi demokrácia kö­zött helyezkedik el és amelynek célja a demokratikus továbbfejlődés lefékezése. Ezzel számolnunk kell, mint olyan tényezővel, amely fel­fogja a reakció ellen mért csapáso­kat és megnehezíti az ellene folyó harcot, másrészről pedig akadá­lyozza az újjáépítést és a demokra­tikus fejlődés ütemét. Ilyen körülmények között a népi demokrácia csak úgy tudja két fronton a harcot eredményesen megvívni, ha van egy céltudatos, határozott vezető ereje, amely tán­­toríthatatlanul küzd a népi érdeke­kért. Most, a hamarosan sorra kerülő országos választások előtt, amikor a harc elkerülhetetlenül éles­­ebb formákat fog ölteni, a kommu­nista párt politikai vezető szerepe, a legszélesebb néptömegeket mozgó­sító ereje mondhatnék sorsdöntő a magyar demokrácia és az ország egész jövendőjére. Ebből a helyzet­ből adódik felmérhetetlen jelentő­sége annak, hogy megjelenik a Kommunista Párt falusi hetilapja a „Szabad Föld», amely a reakció és demokrácia küzdelmének legfonto­sabb frontszakaszán, a faluban van hivatva népszerűsíteni és begyöke­­reztetni a Párt politikáját és mozgó­sítani megvalósítására a legszéle­sebb néptömegeket. Legfontosabb feladata belevinni a köztudatba, hogy a demokrácia terén félúton megállni nem lehet, hogy az eddig elért vívmányokat is csak úgy lehet biztosítani, ha továbbfolytatjuk a harcot, az eddiginél nagyobb eréllyel és lendülettel azokért a követelé­sekért, amelyek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programmjá­­ban vannak lefektetve. Ma is ennek a programmnak az alapján állunk és áll velünk együtt a magyar nép. Ennél a programmnál nem akarunk többet, de kevesebbel sem érjük be, mert az ország felemelkedése és­­újjáépítése a programm teljességét követeli. T­ovább előremenni az ország demokratikus újjáépítése terén, a nép számára újabb vívmányokat biztosítani és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programmját, melyet a négy nagy demokratikus párt alapul fogadott el az együtt­működésre, maradéktalanul meg­valósítani csak akkor tudjuk, ha a demokrácia erejét megsokszoroz­zuk. Ennek egyik feltétele a demok­ratikus népi erők eddiginél szoro­sabb együttműködése és egysége. Meg kell azonban mondanunk, hogy mi nem ak­ármilyen összefogást, nem akármilyen egységet akarunk, hanem harcos, népi, valóban de­mokratikus összefogást, amely le akarja és le is tudja hengerelni a mindjobban fészkelődő reakciót. Olyan nemzeti egységre és össze­fogásra van szükség, amely bizto­sítja, hogy itt ebben a hazában a nép nélkül és annak akarata elle­nére ne lehessen politikát csinálni, hogy itt az történjen, amit a nép akar. Erős kommunista párt nélkül gyenge a demokrácia. Ezért a kom­munista párt megerősödése általá­nos nemzeti érdek. Elsőrendű fon­tosságú feladata a vidéken dolgozó kommunistáknak, hogy a párt a faluban, a parasztság körében is mély gyökereket eresszen és tovább erősödjön. Reakciós berkekből nem ritkán hallani, hogy a kommunista párt a városi munkások pártja és a faluban nincs gyökere. Keserű csalódás éri a reakciót, amely ilyen dajkamesékkel áltatja magát. A falu népe jól tudja mit köszönhet a kommunista pártnak, amely sza­badsághoz és földhöz juttatta és amely egy jobb jövendő kialakítá­sáért is az élen jár, továbbvezeti a küzdelmet a demokratikus nem­zeti programm megvalósításáért. A faluban a földreform megvaló­sításával a nagy demokratikus át­alakulás terén döntő sikert értünk el, de ez csak az első lépés volt. Megszüntettük a birtokmegoszlás feudális aránytalanságait. Ma már nincsenek a tahiban a földhözragadt nincstelenek százezrei, de nincsenek ezer- és tízezer-holdas latifundiu­mok sem. A főfeladat most abban áll,hogy megszilárdítsuk a paraszti földbirtoktulajdont, a beléje vetett bizalmat és hitet. Minden új birto­kosnak szentül meg kell győződve lennie arról, hogy a földet örök tulajdonba kapta, amit tőle soha senki el nem vehet. De ugyanilyen bizonyosnak kell lennü­ök a 200 hol­don aluli kisgazdáknak is arról, hogy kíméletlenül visszaverünk minden kísérletet, bárhonnan jöj­jön is, amely birtokaikban hábor­­g­atni akarná őket. Siettetni kell az új birtokok telekkönyvi bekebelezé­sét és lehetővé kell tenni a meg­váltási árak törlesztését. Le kell zárni a földigénylést és a juttatást és ezzel be kell fejezni a földrefor­mot, hogy elhárítsuk a termelő munkát zavaró bizonytalanságot, amivel a reakciós suttogó propa­ganda állandó lázban tartja a kis­­gazdatársadalmat. A népi demokráciából eddig leg­többet a falu kapott. Számára a kommunista párt jelszava: földet, kenyeret, szabadságot,­­ már meg­valósult. Ezenkívül megmentettük a parasztságot a Jurcsek-féle beszol­­gáltatási tervtől, amely valósággal kirabolta a földmívelő népet. Mind­ezekért a parasztságnak kötelességei is vannak a demokráciával szemben. A legsürgősebb: minél előbb eleget tenni beszolgáltatási kötelezettségé­­nek, hogy biztosítsuk a városi la­kosság élelemmel való ellátását. Aki ennek nem tesz eleget, hátbatá­­madja a demokráciát és veszélyez­teti a nép vívmányait. Kaptál föl­det,­­ adj kenyeret! Ez ma a kém-

Next