Szabad Föld, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-01 / 1. szám

40 fillér január­­ III. írfolya­m, Boldog újévet kívánunk minden olvasónknak! Gerő elvtárs ismertette Magyarország hároméves gazdasági tervének alapjait Félmilliárd békebeli pengő a virágzó mezőgazdaság megteremtésére A már meglévő anyagi feltételek mellett a politikai feltételeket is meg kell teremtenünk A Magyar Kommunista Párt a stabilizáció megteremtését csak az első lépésnek tekintette a dolgozók életszínvonalának felemeléséhez. Kongresszusunk elhatározta, hogy pártunk kidolgozza az ország gaz­dasági újjáépítésének hároméves tervét. E terv vázlata ma készen áll. Nyilatkozott mellette a Füg­getlen Kisgazdapárt és a Szociál­demokrata Párt is. Mindketten örömmel fogadták, kivihetőnek tartották és bejelentették, hogy a kommunisták kezdeményezése ta­lálkozik pártjaik célkitűzéseivel. A hároméves terv éppenúgy az adott lehetőségeken alapszik, mint a sta­bilizáció. Nem álom tehát és a ki­­csinyhitüek hiába legyintenének lemondóan. Igenis megvalósítható és a nép tömegeinek segítségével m­eg is fogjuk valósítani! A tervet Gerő elvtársunk ismer­tette a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiájának legutóbbi előadásán. — Maga a terv, —■ kezdte be­számolóját Gerő elvtárs , amely­nek természetesen csupán alap­vonalait ismertetem előadásom­ban, nem tart számot arra, hogy minden részletében véglegesnek tekintsék. Mi ezt a magunk részé­ről javaslatnak szántuk, amelyet szakembereknek és a nagyközön­ségnek megvitatásra ajánlunk az­zal, hogy kérjük alapvonalaiban való elfogadását. A Magyar Kom­munista Párt­ kész együttmunkál­kodni mindenkivel, aki valóban őszintén magáévá tette az állami gazdasági terv ügyét és hajlandó bírálatával, vagy közreműködéssel­ hozzájárulni e nagy nemzeti ügy sikeréhez, az egységes, az egész ország érdekeit szem előtt tartó nemes cél megvalósításához. — Ha mégis a Kommunista Párt vette kezébe a kezdeményezést ebben a fontos kérdésben, ezt nem azzal a szándékkal tette, hogy ki­sajátítsa magának a hároméves terv ügyét, hanem azért, mert * I ti ,i.t. •/.tálát targyn­­tat­tv, hogy a nemzetnek szüksége van a Kommunista Párt kez­deményezésére az ország nagy problémáinak meg­oldásánál és mert a terv előkészí­tése nézetünk szerint, jelentékeny mértékben elősegíti és meggyor­sítja a kormány által jóváha­gyandó állami gazdasági terv vég­leges kialakítását, amelyet tör­vényerőre emelni a nemzetgyűlés lesz hivatott e­melés nagyobb mértékű emelke­dését megokolttá, szükségessé, sőt elkerülhetetlenné teszi, hogy ettő­l fü­gg mezőgazdaságunk­nak magasabb színvonalra való felemelése, a földre­form eredményeinek gazda­sági megszilárdítása, az új­­gazdák és általában a kisbir­tokosok anyagi talpraállítása.­­ [A hároméves terv utolsó esz­tendejében a bányászat termelésé­nek összértéke 1938-hoz viszo­nyítva 11.8%, a kohászaté 137.5%, a vas- és fémiparé 153.6%, a gép­iparé 1ll­.8%, a villamosenergia termelésé k­ft%, a vegyészeti iparé 142.1%. Ugyanekkor a köny­­nyű ipar ágazataiban az emelke­dés megfelelően a következő: a fa­iparnál 117.7%, a textiliparnál 121.6%, a papíriparnál 122%, a bőriparnál 102.8%, és azt jelenti, hogy a jelenlegi évi egymillió két­százezer pár lábbeli helyett hatmilliót fogunk termelni, ez azonban a tényleges szükség­lethez képest még kevés; többet azonban nem lehetett felvenni, mert a nyersanyaghelyzet előre­láthatólag nem fogja megengedni a termelés nagyobb fokozását ezen a területen: a ruházati iparé 108.3%, az élelmezési iparé 116.3%, és a sokszorosító iparnál 106.9%. Az építőanyagipar terme­lése az államgazdasági terv har­madik évében el fogja érni az 1938-as termelési érték 135%-át. ■— Felvetődik az a kérdés, vaj­jon lehetséges-e ipari termelésün­ket oly mértékben fokozni, hogy a terv harmadik évében átlagosan összértékben 1938-as változatlan pengőben számítva 26,5%-kal meghaladjuk az 1938-as év terme­lését? Szerintünk ez nem könnyű, de feltétlenül megvalósítható fel­adat. Mezőgazdaságunkat átalakítani és korszerűsíteni kell . Ami a mezőgazdasági ter­melésünket illeti, itt hároméves tervünk azt a célt tűz­ az or­szág elé, hogy a terv utolsó esztendejében általánosságban elérjük az 1938-as termelést Már a hároméves terv megvalósí­tása során irányt kell vennünk mezőgazdaságunk messzemenő át­alakítására és korszerűsítésére, bár jól tudjuk, hogy három esz­tendő leforgása alatt ezt a folya­­matot befejezni nem leszünk ké­­pesek. Célunk: a dolgozók életszínvonalának emelése, a munkanélküliség megszüntetése A Hároméves Államgazdasági Tervjavaslatunk alapvető célja: az egész nép, a munkások, a parasztok, az értelmiség, a dolgozó kisemberek millióinak életszínvonalát az 1938-as életszínvonalra, sőt e színvonal fölé emelni. Mert ne feledjük el, hogy valóban demokratikus országban a termelés fejlesztése, a beruházások, az építkezések nem öncél. Mindez csak eszköz arra, hogy a nép életét könnyebbé, szebbé, boldogabbá tehessük. Ennek az alapvető elgon­dolásnak megfelelően és természetesen számolva az adott lehető­ségekkel, hároméves tervjavaslatunk a dolgozó tömegek életszín­vonalának évről-évre való fokozatos emelkedését irányozza elő. A terv első évének végén, számításaink szerint, a munkások, a köz- és magántisztviselők, a vasutasok és postások, a tanítók és taná­rok, valamint a nyugdíjasok életszínvonala el fogja érni az 1938-as életszínvonal 85 százalékát, a terv második évének végén az élet­­színvonal már általában eléri az 1938-as életszínvonal 100 százalé­kát, míg a terv harmadik évének végén az általános életszínvonal mintegy 9 százalékkal fog a békebeli életszínvonal fölé emelkedni, vagyis eléri az 1938-as életszínvonal 109 százalékát.­­ Még a hároméves terv befejezése előtt, számításunk szerint teljesen megszűnik a munkanélküliség. Nehéziparunk fejlődésétől függ mezőgazdaságunk emelkedése •­ Ennek az alapvető célnak a megvalósításához szükséges, hogy 1917 augusztus 1-t­ől, egészen 1850 augusztus 1-ig, az ipari ter­melésben nemcsak elérjük az utolsó békeév, azaz 1938—39. színvonalát, hanem azt mintegy 26,5 százalékkal meg is haladjuk. Emellett a szélesebb értelemben vett nehézipar termelését, ame­lyet a rövidség kedvéért „A“­csoportnak nevezek, tehát a szén­bányászat és a kohászat, az elek­tromos energia­­termelését, a gép­ipar és ezen belül a mezőgazda­­sági gépipar, továbbá a­ vegyészeti ipar és különösképpen a mező­­gazdasági vegyészeti ipar terme­lését nagyobb mértékben kell fo­koznunk, mint a „B“­csoportét, azaz a könnyű iparokét. p— A» „A“ csoportba» C íwr­ Újesztendőre írta: Urbán Ernő Fehér «remfedic *1«++ Szundikál a búza, Roppan a hó, csikorog, Csizma sarka zúzza, ijesztendő reggelét, Jobb jövendőnk elsejét Remény koszorúra». Végi­gvert a háború, Vérben állt az ország, Seótlan szájjal tűrt a nép, Viselte a sorsát, Hamis harcok a fiát, Szive legdrágábbikát Messzi elsodorták. Mégis, mégis talpra állt! Osztott határ várta, Eke mögé asszony állt, Kint vetett az árva S lett kenyér, ha barna is, Szaporodott barma fa, Csörömpölt a járma. Kínból, vérből, semmiből Új élelmik támadt! Mennydörögve dől a szén, Dohognak a gyárak, Sírnak-rínak a sínek, Munka láza lepi meg Épülő hazánkat. Föl a szívvel, magyarok! Jobb jövendő készül, Mostohából szép hazánk „E d e s ü n k“-ké szépül. Szerteszórja kin esdi, Minden arcot földerít. Dolgozz hát­ vitézül! Másfélmilliárd békebeli pengő beruházásokra —• A hároméves államgazdasá­gi terv döntő fontosságú része a be­ruházások kérdése. — Itt abból indultunk ki, hogy a terv megvalósításának három esztendeje alatt körülbelül másfél­­miliárd 1938-as pengőt fordíthat­tunk beruházásokra. — Váljon lehetséges-e ekkora összeget elvonni a nemzeti jöve­delemből ugyanakkor, amikor jó­vátételt is kell fizetnünk. Szerin­tünk lehetséges. — Ha az 1938-as nemzeti jöve­delmet 4,9 milliárd pengőre tesz­­szü­k, ha továbbá feltételezzük, hogy ebben a gazdasági évben nemzeti jövedelmünk,már körül­belül 3,2 milliárd pengő lesz, akkor aligha tévedünk, ha 1947-1948-ra a nemzeti jövedelmet­ mintegy 3.8 milliárdban, a következő évre mintegy 4.5 milliárdban és a há­roméves terv utolsó évére mintegy 5.3 milliárdban irányozzuk­ elő. Ez az előirányzat minden tekin­tetben reálisnak látszik, ha figye­­lembe vesszük termelési lehetősé­günket és az ipari, valamint a mezőgazdasági termelés helyre­­állításának eddigi ütemét. Mennyit akarunk beruházni az iparba ? ■— A bányászatban és kohászat­ban, együttesen a három évre, 160.1­00.000 pengő oly módon fel­osztva, hogy az első évben ruház­nánk be többet, a másodikban már valamivel kevesebbet és a harma­dik évben még kevesebbet. Az említett összeg oroszlánrészét a szén­ipar kapná, csaknem százmil­lió pengőt, míg a többit a hv.d­ie pest-lispei földgázvezeték megépí­tésére, ásványolajku­tatásra és fúrásra, stb. fordítanánk. •­ Az ipari beruházások összege a három esztendőre, előirányza­tunk szerint, 225.800.000 pengő és ebből új villamos erőműtelepek­ létesítésére, valamint az elosztó hálózat kifejlesztésére majdnem 79.000.000 pengő futna. Itt irá­nyoztuk elő a Mátravidéki, továb­bá a WM csepeli, az ajkai, a kom­lói, a lispei és egyéb erőművek megépítését. Az ipari befekteté­seknél egyedül szerszámgépek be­szerzésére 15.000.000 pengőt irá­nyoztunk elő, mert tudjuk, meny­nyire leromlottak üzemeink a há­ború alatt. Előirányoztuk továbbá egyes fontos üzemek bővítését és újjáépítését, így a Ganz Villamos­ságiét, a Ganz-hajóét, a WM cső­gyárét, stb. Az iparban szerepet játszik a mezőgazdasági gépipar be­ruházása.­­4 vegyészeti ipar is.900.000 pengő beruházással szerepel, ebből egyedül a Péti Nitrogén­ Művek 20 millióval. A textiliparban előirá­nyoztunk 21.000.000 pörgőt, fő­ként 120.000 új fonóorsó beállítá­sára. Igen jelentékeny összegekkel szerepel a beruházásoknál az élel­mezési ipar, leginkább szövetkezeti vonalon. A közlekedésbe ? — A közlekedés összes beruhá­zásai tervünkben 389.200.000 pen­gővel szerepelnek. Ebből a MÁV. (Folytatás a második oldalon­ i)

Next