Szabad Föld, 1949. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1949-04-03 / 14. szám

1949 április 3. Mezőgazdasági AkadémiaSIÓFOK VÁDOL!«*« 1919 NYARA. Verő­fényes forró délelőtt■ Pára reszket a Balaton vég­telen kék tükre felett, a langyos víz­ben gyermekek lubickolnak. Arcukul, vézna testüket süti a nap. Pesti mun­kásgyerekek, a Tanácsköztársaság hozta őket Siófokra nyaralni. Szabadságot hozott Siófoknak a Tanácsköztársaság. A munkásember, parasztember felemelt fejjel jár az utcán. Nyár van, szabadság: Tanács­­köztársaság. A Fogas-szálló söntésé­­ben összecsendülnek a poharak! — Éljen a dolgozó nép országa) Aztán ki-ki siet a dolgára. Kertész Ferenc párttitkár értekezletre megy, Tóth Gyurka, a vasutasok bizalmija, az állomás felé ballag, Fehér Imik­ácslegény pedig át Újhelyire. Oda­haza vasárnapi ebéddel várják. Gomblyukában szekfű virít, zsebé­ben szakszervezeti könyvecske. Ki­vallotta, bár hallotta, hogy közeled­nek az ellen forradalmárok . Ahogy átatér a Sió hídján, Ujhely felöl lövések csattannak. Fehértollas lovastisztek vágtatnak el az ország­úton­ Valamelyik ráordít: — Gyere ide, vörös bitang.­ Beveti magát a Sióba,, elrejtőzik a nádasban. Golyók zizegnek a sás között. .. Bevonultak Horthyék. -­­ Késő éjjel, tolvaj módjára osom haza. Megkerüli a házat. Zörget- Sokáig. Az öreg nem mély alvó- Miért nem nyit ajtótt ... Előrekú­­szik. Süt a hold- Rásüt az útmenti eperfára- Ott függ apja, anyja- Szá­juk szélén fekete csík. Megalvadt vér. Ráfolyt a mellükre tűzött kom­­munista könyvecskére. A hatodik ház előtt is akasztott ember: Déri Pista, a direktórium elnöke, Vissza, vissza a nádasba! Aki ha­zafi, most üldözött vad. Fehér Imre hajnalig hasal a nádban- A tavon hajnalig ropognak a fegyverek. * Szentkuty-Freisberger, Horthy vá­rosparancsnoka, tíz kenesei parasz­tot, vörös katonát hurcolhatott ki ladikban a Balaton vizére. Kezük összekötözve: nem védekezhetnek- Letaglóznák őket, mint a barmokat, s az egész ladikot elsüllyesztik. Siófokon 12 órája fehéruralom van.m 1919 AUGUSZTUS 24. Siófokon két hete nem alszik senki. Horthyék éjjel ,­dolgoznak“. A Deutsch-man­­tár közelében álló házakba hörgés, sikoltozás hallatszik át- Vallatnak a darutollasok- Éjfélig pezsgődnek a tiszt urak, éjfél után kezdődik a „nyírás“. 43 egymáshoz láncolt, fel­­ismerhetetlenségig összevert embert kísérnek Tab felé■ Kertész Ferenc, a titkár elég jól bírja magát. Ha­lász Lajos félhalott, minden mozdu­latnál folyik belőle a vér. Vánszo­rognak, bukdácsolnak- Mellettük ló­háton ordítoznak a tisztek. Suhog a bikacsök. — Díszmenet „elvtársak“! Büdös parasztok! — Kellett nektek népszabadság. A falutól két kilométerre megáll a menet. Az út Tab felé fordul. — Itt fogtok megdögleni! Sűrű, di­mbes-dombos cserjés a tabi útkanyar. A túloldalon vasúti sínek. Apró őrház. Két pribék elő­­ráncigálja a váltóőrt és feleségét: — Ha valamire emlékeztek, halál fiai vagytok! Mély gödröt ás a 43 mártír. Sa­ját sírjukat ássák. Aztán felropog­nak a fegyverek­, az áldozatok ki­tárt karral­ hullanak a sírba. Ker­tész Ferenc karján lőtt sebbel a ku­koricás felé iramodik és megmene­kül. Bocska Gábor vörös tengerész­nek nincs ereje a szökéshez■ Felug­rik, öklével az aranycsillagos fő­hadnagy arcába sújt­ . — Meglakoltok még ezért, úri banditák! A barna enyingi parasztgyerek rettenetes kínhalált hal. Meztelen­re vetkőzetik, húsába bicskával vörös csilagot vágnak, testét a vá­gányokra­ kötözik. Hab­ik a tiszt­urak szája. — Munkás-paraszt szövetségről pofáztál a cselédeknek? Most munkás-vasutas barátaid tépnek da­rabokra! Jön a pesti vonat, fénylik a lám­pája. A vezető megállítja a szerel­vényt. Amíg le nem veszik a testet, egy tapodtat sem viszi tovább a vonatot. —­ Nem viszed, vörös csibész?! Majd visszük mi! Az egyik csirkefogó valóban értett a mozdonykezeléshez, s Bocska Gá­bor egy perccel később három da­rabra szakítva hever a sínek men­tén­ Másnap Horthy jelentést kap: — 42 profit és parasztot tüntettünk el! MÉG AZ IS MESSZIRE ELKE­RÜLI a Thanhoffer-villát, aki az — Hajtani is suhogott a fehér tisz­tek korbácsa, mert kiálltam a pa­­rasztok szabadságáért! — mondja Tóth György siófoki öreg gazda. — Én aztán tudom, milyen nagy kincs a szabadság és a demokrácia. Azt üzenem minden dolgozó paraszt­­testvéremnek, küzdjenek a népi de­mokráciáért, a kizsákmányolók ellen, utcára kimerészkedik. A nyaraló emelete: tisztikaszinó. Pincéje: kín­zófogda. Odafenn zenegép muzsikál, a pincében foglyok ordítanak a kín­tól. Tóth György siófoki gazdálkodó rozsdás csigán lóg, hátrakötözött kézzel. Dús haja kitépve, feje al­vadt vércsomó. Combjából patakzik a­ vér. Belétört valamelyik vallató tiszt bicskája. Mellette még négy enyingi paraszt függ. Testük apró­kat rándul, nem sokáig bírják a gyötrelmeket. Lakkcsizmás Horthy-tiszt­a val­lató■ — Jó termés volt az idén, ugye? — Az volt. — Azért kü­ldtetek lisztet a pesti proliknak? — Rosszabb termésből is küldtünk volna! — No, akkor ti is megkapjátok a vörös csillagot! Már hozzákészül, hogy Tóth György melléről lenyúzza a bőrt, de ebben a pillanatban kiáltozás hallat­szik: — Tűz van, ég a ház! A tisztek hanyatthomlok menekülnek kifelé. A tisztikonyhán szolgáló szakácsnő nem tudta, elviselni a halálhörgést, tüzet rakott a kamrában, s felál­­mázta a házat, hogy valamiképpen véget vesssül a foglyok gyötrelmeinek. * HALÁSZ LAJOSNÉ Horthy fő­hadiszállásán, a Braun-villában je­­len­kezik kihallgatásra. Elhurcolt fér­­jét keresi. Karján négynapos kis­gyermeke sirdogál. Horthy kidobja. — Nem érünk rá apró­­S­mnyi ügyekkel foglalkozni! Másnap megérkezik az ántánt el­lenőrző bizottság. Horthy és Magas­házi tábornok fogadják az ,,urakat“. Este a Fogas szállóban durrog a pe­ngő. Reggel kiszáll a bizottság a Deutsch magtár­ba, de csak bekuk­kantanak. A küszöböt egyik sem lépi át. — Nagyon büdös van odabent — húzzák el orrukat a missió tagjai és feljegyzik: ,,A Deutsch magtárban mindent rendben találtunk. A fog­lyokkal való bánásmód emberséges”. Eltűnt siófoki áldozatok hozzátar­tozóit is fogadja a küldöttség. Ott áll Halászná is Csakhogy a panaszo­kat, Horthyék tolmácsa fordí­ja le s aki panaszt mer tenni, másnap idé­zést kap a Thanhof­fer villába. Ha­­lásznét is előállítják s néhány , dor­gáló szóló kíséretében négy fogát ki­ülik a darutollas pribékek. Az imperialista államok álszent küldöttei, bár tudnak, a szörnyűsé­gekről és közbeléphetnének, hallgatá­sukkal segédkezet nyújtanak a vérei­ké­zel fehér terroristáknak . .. Fehér Imre, Tóth bácsi és Halász Lajosné, siófoki lakosok élő­ tanúi 1919 szörnyű augusztusának Ma már mindhárman őszhajú, idős em­berek. Csoda hogy élnek, hogy túl­élték 1919-et. De itt vannak és vá­dolnak. Szenvedő tanul Horthyék gyalázatos rémtetteinek s tanult arra is, miként támogatják az im­perialisták Horthy gyalázatos bűn­szövetkezetét a dolgozóit dicsőséges forradalmának leverésében. Bánii Tibor, Halász Lajosné férjét 1919-ben Horthy banditái elfogták, megkínoz­­ták és kivégezték. Megmentése érde­kében kisujját sem mozdította meg az ántánt ellenőrző bizottsága. Bez­zeg ma kígyót-békát kiabál a nyu­gati rádió, ha népi demokráciánk bíróság elé állítja Horthy cinkostár­sait. Az imperialisták akkor is a nép ellenségei voltak, ma is azok! — Itt szenvedtek 1919 augusztusá­ban Horthy munkás- és paraszt áldo­­zatai. — Fehér Imre megmutatja a Deutsch-magtár vaskampóit, ahol a szerencsétlen foglyokat kínozták. Mezőgazdaságunk fejlődésének ará­nyában a dolgozó parasztság tömegei is felsorakoztak a népi demokrácia mellé. Hatalmas fejlődést látunk a szövetkezeti mozgalomban és öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy jól dol­goznak termelőszövetkezeteink is. A magyar föld dolgozó népe hatalmas támogatást kap a munkásosztálytól, amikor traktorokat, cséplőgépeket, öntözőberendezéseket készít, hogy még jobban erősítse az évszázadokig elhanyagolt mezőgazdaságot. De nem­csak a munkásság és a parasztság összefogására van itt szükség, hanem égető szükség van mezőgazdasági szakemberekre is- Olyan mezőgazda­­sági szakemberekre, akik a munkás­ság és a dolgozó parasztság soraiból kerülnek ki és alkalmazni tudják a fejlettebb mezőgazdasági tudományt, technikát a minőségi és mennyiségi termelés fokozásában. Ennek a feladatnak a fontosságát felismerte a népi demokráciánk kor­mánya és ezért a napokban megje­lent rendeletével élet­re hívja a Mező­gazdasági Akadémiát. A Mezőgazdasági Akadémián ta­nul majd az a mintegy 300 ember, aki már eddig is megállta helyét a mezőgazdasági termelés és a munka frontján. A termelőszövetkezeti cso­portok tagjai, a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozói választ­ják ki legjobb fiaikat, hogy az Aka­démiára küldjék. Az Akadémián egy évig legki­válóbb szakembereink tanítják a hallgatókat a biológiára, a nagy­üzemi termelésre, a gépesítés, állat­­tenyésztés és növénytermelés tudo­mányára. A Mezőgazdasági Akadémia felál­lítása csak első lépés ezen a téren. A népi demokrácia kormánya tisztában van vele, hogy tovább kell menni a megkezdett úton és új irányt kell adni a meglévő mező­gazdasági isko­láinkban is. És ugyanakkor új isko­lákat kell felállítani munkások és dolgozó parasztok részére, hogy mi­nél több mezőgazdasági szakembert neveljünk és minél nagyobb ered­ményeket érhessünk el a termelés terén. A Szabad Föld örömmel köszönti a Mezőgazdasági Akadémia életrehí­­vását és köszönti az Akadémiára kerülő hallgatókat, akik a nép fiai­ként jönnek fel a mezőgazdaság tu­dományának új otthonába. Amim van, a demokráciának köszönhetem Végh György somogyi középparaszt a tenyészállatvásáron Sokan megnézték Végh György somogymegyei középparaszt saját­nevelésű tenyészbikáját a mezőgaz­dasági kiállításon. Nem is csoda. — Szép jószág. — Megérdemelte az első díjat — hangzik innen is, onnan is a szak­értő vélemény, miután alaposan körülnézegették. —• Luxus ez máma a magunk­fajta kisembernek — jegyzi meg va­laki­ Végh György gazda szerényen, szótlanul szalonnáik a jászol előtt, de szemében a büszkeség csillog. Nem ok nélkül. Életében most ho­zott először maga nevelte jószágot a kiállításra, pedig már elég régen gürcöl kilenc hold földecskéjén- Csakhát a múltban a dolgozó pa­rasztnak oda sem lehetett szagolni az efféle helyekre- Meg aztán tehet­sége sem volt hozzá- Elég volt a maga baja, örökös félelemben élt, hogy a végrehajtók mikor viszik már el az utolsó jószágot is az ól­ból. — Akkoriban ez gyakran megtör­tént mifelénk — meséli szomszéd­jainak, akik szintén dolgozó kis­­parasztok. — A nagygazdák meg csak erre vártak. Rögtön rávetették magukat az eladósodott kisember földjére és potom pénzért megvásá­rolták. Vagy pedig „jóindulatúlag“ kölcsönt ígértek, de abban sem volt köszönet, mert azt is uzsorakamatra adták. Biz’ igaz ez — állják körül az em­berek — tapasztaltuk a magunk bőrén■ —. Cselédként kezdtem, majd bérletbe vettem ki földet és küz­döttem — folytatja Végh György —, mert nem élet volt abban az időben, csak kínlódás. Bicskáját összecsukja, ennivalóját gondosan elpakolja egy zsákba. — Csak a demokrácia segített rajtam egyedül '-^-mondja •, amim van: adósságmentes földem, öt mar­hám, meg a két lovam a demokrá­ciának, köszönhetem. Azt is tudom, hogyha meg akarom tartani, erős termelőszövetkezetre van szükség. Csak ez biztosítja a családom jö­vőjét­ Felhívás a DéFOSz helyi szervezeteihez Április 3-tól 10-ig terjedő héten minden helyi szervezetünk tartson taggyűlést. Előadót a helyi szervezet állítson be, aki beszámolóját a központ által leküldött beszédvázlat alapján tartsa meg. DÉFOSz Országos Központja. Kik nyertek díjat a Tenyészállatvásáron? Nagy érdeklődés előzte meg a Te­nyészállatvásárra felhozott állatok díjazását. A kiállítás díjazó bizott­sága alapos és lelkiismeretes vizsgá­lat után a következő díjakat osz­totta ki: a nóniuss­ kancák közül I. díjat id. Kürti János Hajdúszoboszló, a 77. díjat ifj. Kurunczi István, Föl­deák, a­ III. díjat pedig Szűcs Károly kiszombori gazda lova nyerte.­­ A méncsikóknál az 1. díjat ifj. Muzsik János, Szegvár, a 77. díjat Záberger János T­eleki gazda csikója nyerte. A hidegvérű kancák 1. díját Ru­be­c­ István g­öllei, 77. díját pedig­ Bognár József gencsapáti gazda lo­vának ítélték oda. A csikós-kancák I. díját Molnár József nádudvari gazda lova vitte el. A szarvasmarha-kiállításon a ma­gyar-tarka bikák nagy díját Puska Vendel göllei, 7. díját pedig Sós­ Jó­zsef hódmezővásárhelyi gazdának ítélte oda a bizottság. A szlonentáli­­bikák nagydíját Horváth Antal oros­házai háromholdas törpegazda biká­jának ítélték oda, az első díjat pedig Sarkadi János görcsönyi gazda bi­kája nyerte. A fehér hússertések bírálatánál Maksai Ferenc kevermesi gazda ser­tése nyerte a nagydíjat, az 7. díjjal pedig Hajas Géza pitvarosi törpebir­tokos sertését jutalmazták. A man­galica tenyészet nagydíját Kövér Sándor pincehelyi újgazda vitte el, az 7. díjat pedig Kovács Lajos sze­relm­es kisgazdának ítélték oda. A szövetkezeti csoport sertéste­nyésztési versenyében I. díjat az Oroshn­ai Földművesszövetkezet, I/a. díjat pedig a Mozsgói Földmű­­vesszövetkezet, a 77. díjat viszont a­ Mohácsi Földművesszövetkezet serté­sei vitték el. A juhok bírálatánál a nagydíjat Szűcs János gönyüi kisgazda, az I. díjat pedig J­ss István mikei gazda vitte el. Borbély Miklós családjáért Múlt számunkban közöltük, hogy Dögei Imre, a DéFOSz országos köz­pontja képviseletében 500 forint gyorssegélyt jutatott át­ a meggyil­kolt pusztamonostori DéFOSz-titkár özvegyének. Most a következő levelet kaptuk: „Tisztelt Szerkesztőség! Iskolánk hallgatósága és vezető­sége a kulákok által megyilkolt Bor­bély Miklós funkcionáriusunk csa­ládja részére 172, azaz egyszázhet­venkettő forintot gyűjtött össze. Kérjük, szíveskedjék részükre elkül­deni. DéFOSz központi iskolá­jának hallgatói.“’ SZABAD Üt­D 7 Meg kell alakítani a hitelvélem­ényező bizottságokat (245.544/1949. F. M. számú rendelet.) A dolgozó parasztság megerősítésére folyósított hitelek rendeltetés­­szerű felhasználásának ellenőrzése, a hiteligények előzetes véleményezése céljából népi hitelvéleményező bizottságok alakulnak. Ezek a bizottságok a hitelszövetkezetek vezetősége mellett működnek ,azzal a feladattal, hogy bizosítsák a hitelek tervszerű elosztását és gondoskodjanak arról, hogy a dolgozó parasztság felemelkedését szolgáló hitelekből egyetlen fillér se kerüljön a falusi kizsákmányolók kezébe. A bizottságok feladata az is, hogy a hiteligénylések tekintetében javaslatot tegyenek. Ez a javaslattételi jog azokra a hitelkérdésekre nem vonatkozik, amelyek a termelőszövetkezeti csoportok üzemtervein alapul­nak, továbbá azokra sem amelyek a szerződéses termeléssel kapcsola­­tosak. A bizottság tagjai: a DéFOSz kiküldötte, a földművesszövetkezet egy tagja, a helyben működő szövetkezeti termelőcsoport egy tagja, a hitel­­szövetkezet megbízottja és ha van mezőgazdasági gépállomás, annak a kiküldötte. Tanácskozási joggal felruházott tagja a községi jegyző, valamint a gazdajegyző, illetve a termelési bizottság egy tagja. A bizottság elnöke a DéFOSz kiküldötte. A megalakításáról a DéFOSz helyi szervezete gondoskodik, ha nincs, a községi jegyző. A bizottság szótöbbséggel hozza a határozatait, szavazategyenlőség esetén az elnök dönt.

Next