Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

53430 - ^ ' Ingyenes mellékletünk: Szabad Föld képes rasSmep flflHHM AB AD fÖLD 1 ÉVFOLYAM, I. SZÁM. ÁH.* III ll.lt i ' ’ 1 ' '•1 AR BOLDOG ÚJESZTENDŐT! Az 1953-as esztendőt már csak órák­ban számolhatjuk, hamarosan a naptár utolsó lapja is múltat mutat már­­-* új esztendőre virradunk. Hasonlókép­pen a karácsony előtti napokhoz, most is ünnepi hangulat tölti el az embere­ket, ezernyiféle öröm pirosítja az arco­kat, fényesíti a szemeket, a szeretet megannyi megnyilvánulásával találko­zunk a családi otthon melegében, a munkahelyen. S közelednek a forró pillanatok, amikor ki-ki a legkedve­sebbje egészségére emeli poharát, és elhangzik a szívből fakadó jókívánság: boldog újesztendőt! Régen, a „hárommillió fcoldu­s" or­­sz­igában is kívántak egymásnak bol­dog új évet az emberek, de a­z csak nem akart elkövetkezni ... Merőben más ma a világ — más az újesztendő­­várás ünnepi hangadata is. Mennyivel tisztábban cseng felszabadult népünk ajkán a régi jókívánság: boldog új­esztendőt! Megszépült, gazdagodott és megújhodott a tartalma, jelentése: bol­dog új esztendőt a szocializmust építő magyar népnek! Boldog újesztendőt az ország és a hatalom birtokosának, a hős munkásosztálynak, a derék dolgo­zó parasztságnak, értelmiségnek! Szilveszter éjszakáján csillagokig szálljon a dal, sziporkázzék a jókedv, lobogjon szívünkben az életöröm! A magyar nép boldog újesztendejének programmja és legfényesebb bizonyí­téka itt van előttünk: pár nappal ez­előtt újságjaink milliós példát­yszám­­ban vi­ték szerte az ország minden falujába, a tanyavilág legtávolabbi pontjaira is pártunknak és kormá­nyunknak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló hatalmas horderejű­­ határozatát. Nemcsak parasztságunk, nemcsak a mezőgazdasági dolgozók — egész népünk rendkívül érdeklődéssel, lelkesedéssel tanulmányozza és üdvöz­li a határozatot, amely kiemelkedő eseménye népi demokráciánk egész fejlődésének. Nehéz, sőt tehtetetlen feladat volna néhány kurta sorban méltóképpen fog­lalkozni a határozat jelentőségével. Magában az a tény, hogy a mezőgazda­ság fejlesztését szolgáló nagyarányú munkaterv az elkövetkező három év­ben mintegy 12—13 milliárd forintot irányoz elő a mezőgazdasági termelés fejlesztésére — olyan jelentős, hogy ez már magában is utal a programok nagyszerűségére, pompás távlataira. Főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt három évben összesen 3 milliárd forintot ruháztunk be a­­né­pgazdaságba. Persze, az ellenségnek a 11 mi­liárd is „kevés”. Az imperia­listák zsoldjában hazudozó rádiók és újságok is azt kértéák, hogy kevés a 12 milliárd. Gonosz ármánykodással elködösnik az összeg valódi nagysá­gát. Viszont minden józanul gondol­kodó parasztméer, aki figyelmesen át­tanulmányozza a határozatot, kellő­képpen tudja értékelni a 12 milliárdos összeget. Három év alatt is ezer új traktort kap a mezőgazdaság. Műtrágyagyár­tásunk olyan ütemben fejlődik, hogy 1956-ban 600 ezer tcim műtrágya jut földjeinknek, vagyis hármszor any­­nyi, mint a most lezárult esztendőben. Öntözött területeink nagyság., a követ­kező három év alatt 160.000 kg. hold­dal emelketik. (Húsz évvel ezelőt kb. 15.000 kat. holdat öntöztek Magyar­országon...) Mindezek csak kiragadott szártok — de mögöttük látnunk kell és látjuk is a magyar föld felvirágzásának cso­­dálatot, programmját, a ha­trozat cél­kitűzése, a mezőgazdasági leemelés­nek nálunk eddig soha nem látott fel­üdülését, a város és falu bőséges élelmiszerei látását, eddigi eredmé­nyeink legfőbb alapjának, a munkások és dolgozó parasztok szövetségének ősi megszilárdítását — a bőség, a jóle! haza­*.. Erről van szó. Vannak azonban henyületes, jóhisze­mű parasztemberek is, akik a határo­zat megjelenése után kicsit csóválták a fejüket: „igen, szép dolog ez, aho­gyan ki van nyomtatva, bárcsak min­den pontja megvalósulna... dehát, ki tudja, hogyan lesz az ...” — mondják az ilyen tamáskodó emberek. Amikor a becsületes kételkedőknek felelünk, először is szögezzük le, hogy a ha­trozatnak minden egyes pontja reális, vagyis megvalósítható. A meg­valósíthatóságot mindenekelőtt az bi­zonyítja, hogy gazdasági jellegű ha­tározat még soha nem készült annyi körültekintéssel, megfontolással, o­yan széleskörű kollektív munkával, mint ez. Legkiválóbb tudósaink, Kossu­t-díjas akadémikusaink, gyakorlati és elmé­leti szakembereink, élenjáró dolgozó parasztok, gépállomási és állami gaz­dasági dolgozók vettek részt a határo­zat megszerkesztésében. És­ azt is el­mondhatjuk, eddig még egyetlen me­zőgazdasági határozat se támaszkodott ilyen nagy mértékben a dolgozó parasz­tok évtizedes tapasztalataira, a gya­korlati munkában jól bevált módsze­rekre, mint a mezőgazdaság fejleszté­sének új programmja. Ezt is minden parasztember azonnal észreveheti, mi­helyt áttanulmányozza a határozatot. Ami a kérdés másik részét illeti: az igazság bizony az, hogy a határozat még öt év múlva is csak határozat maradna, ha csak gyönyörködnénk benne s a kisujjunkat se mozdítanánk megvalósítása érdekében. Komoly munka vár dolgozó népünkre, rám, rád s mindenkire. Ez a határozat nem­csak a parasztság ügye, hanem min­denkié, az egész országé. Ha tsz-tag vagy, a szövetkezetben — ha egyé­nileg gazdálkodsz, földeden és házad áján — ha tanuló vagy, az iskolában — ha kutató vagy a­ laboratóriumban, fogj hozzá azonnal, minden halogatás nélkül a rádjutó fe­ldatok megoldásá­hoz. Mindenki a maga területén, tes­­testől-le késtől, az ü­gy nagyszerűsé­gébe vetett hittel álljon sorompóba. Tarr József kilencholdas ópályi dol­gozó paraszt a határozat elolvasása után azonnal tervezett, homokos föld­je terméshozamát javítandó, ezután minden évben egy kát­­ho­dón termel keserű csillagfü­rtöt. 1200 ölet zöld­trágyázáshoz használ, 400 ölet mag­nak hagy... A nyírmadai Dózsa tsz­­bert elhatároz­nak, ahol lehet, máris hozzáfognak a gazdálkodás fellendíté­séhez: a már meglévő 350 köbméteres fi­óhoz további 300 köbmétert készíte­nek. Pártunk és kormányunk minden el­képzelhető segítséget megad a hatá­rozat jó végrehajtásához. Elég meg­említeni, hogy 1954 első felében 3000 mezőgazdasági szakember megy fát a közvetlen termelési munkába. Jelen­tősen mejavítják a mezőgazdasági felvilágosító és tudományos munkát. Lapunkra, a Szabad Földre is nagy és megtisztelő feladatok várnak. Pár­tunk és kormányunk határozata hang­súlyozza: „A dolgozó parasztság kö­rében népszerű Szabad Föld nyújt­son még több szakmai segítséget a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­hez". Ezeket a szavakat szerkesztősé­günk megszívleli, minden erőnket lat­­ba vetjük, hogy ezt a feladatot, amel­­yet pártunk és kormányunk közvetle­nü­l számunkra jelölt meg, maradékta­lanul végrehajtsuk — mi mindenek­­előtt ezzel segítjük elő a határozat megvalósítását. A tizedik évfolyamába lépő Szabad föld annál több és jobb eredménnyel tötheti be hivatását, ha minél több dolgozó paraszt olvassa. Ezért fontos, hogy ötról-hétre több dolgozó parasz­­család ártozzon a Szabad Föld előfi­zetőinek áatalmas családjába. Most, az ijesztendő alkalmából me­­teg szeretettel köszöntjük hűséges ol­vasó­inkat, akik fosszú évek óta min­den héten olyan szeepte­tek várják kedves lapjukat, a Szabad Földet, mint amilyen szeretettel mi írjuk. Hőségü­ket mi is hűséggel és — ígérjük — az eddiginél is szebb, jobb, érdekesebb, tartalmasabb újsággal viszonozzuk. Ezt a célunkat szolgálja mélynyomá­sos képes mellékletünk is, amely má­tól kezdve minden héten gazdagítja a Szabad Földet. Köszöntjük a falusi népnevelőiket, akit, nyolc és fél év óta fúlséges, lelkes terjesztői a Szabad Földnek. Népneve­lő munkájuk során most már nemcsak hasznos cikkeket olvashatnak fel —­­szebbné­l-szebb kéjfeket is mutathatnak a dolgozó paraszt csal­á­dóknak. Köszöntjük a pártsajtó valamennyi lelkes terjesztője közül kiemelkedő fa­lusi és tanyai postásokat, aki­k ugyan csak évek óta, fáradságot nem ismer­ve, buzgó szorgalommal apostolkodnak a Szabad Föld olvasótáborának növe­lése érdekében. Köszönjük áldozatos munkájukat s kívánjuk, minél több si­kert érjenek el a most induló Szati Föld előfizetésgyűjtő országos I­r­senyben! Köszö­njük lapunk valamennyi or­sója­, minden barátját, kicsiket és nőiteket egyaránt — s mindent minden magyar dolgozónak holdó esztendőt kívánunk! népünk alkotó erejével, pártunk vezetésével előre a mezőgazdasági programoj győzel­m­éért! Hoffodits András rk­társ bzsardr­á Kásjutni i • eartósofi ülésen Tisztelt Központi Vezetőség! A Központi Vezetőség október 31 -i ülésének határozata leszögezte,­ hogy Magyarországon a szocializmus to­vábbi építésének kulcskérdése és egész fejlődésünk döntő láncszeme a mező­­gazdasági termelés fejlesztése Ezen fontos megállapítás alapján dolgozta ki a Politikai Bizottság a mezőgazda­ság fejlesztésének programmját, ame­lyet ma, mint határozati javaslatot, a Központi Vezetőség elé terjeszt­ A mezőgazdaság általános fejleszté­sére irányuló nagy célkitűzéseket — amelyeket e tervezet tartalmaz — csak akkor lehet végrehajtani, ha egész pártunk és egész népünk meg­érti, hogy a mezőgazdasági termelés kérdésének f­elvetése egyenesen követ­kezik népi demokráciánk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődéséből. E terv végrehajtása, ezért nem is szűken vett parasztkérdés — mint ahogyan sokat­ még ma­ is gondolják — hanem egész népünk ügye. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését nagyon mélyreható gazdasági okok teszik szükségessé. Népgazdaságunkban jelenleg nagy aránytalanság van az ipar és a me­zőgazdaság között, ami az iparban is és a mezőgazdaságban is komoly za­varokat okoz; közismert, hogy az ipari termelés a felszabadulás előttihez ké­pest több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a mezőgazdasági terme­lés egyhelyben topog.­­ Elsősorban ez az aránytalanság okozta azt, hogy a mezőgazdasági ter­melés nem tudta megfelelően kielégí­ti a l­e! ■ » v -- -kb­ p mu­tatkozó szükségeséit, amelyek az utóbbi évek folyamán gyorsan nőttek, mert sokszázezerrel emelkedett a bér­ből és fizetésből élők száma és mert városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók jogos igénye, több és jobb élelmiszer iránt. A Központi Vezetőség júniusi hatá­rozata és a kormányprogram­ — amely új szakaszt nyitott népi demo­kráciánk történetében — gazdaságpo­litikánk alapvető feladataként a dol­gozók, elsősorban az ipari munkások, életkörülményeinek állandó javítását jelölte meg. Az e célkitűzés elérése érdekében eddig végrehajtott intézke­dések osztatlan örömet okoztak a dol­gozók minden rétegében, de még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, min­denekelőtt meg kell teremteni az éle­t-s színvonal emelésének anyagi feltéte­­­­leit, elsősorban a mezőgazdasági ter­melés fejlesztése útján, és biztosítani kell a lakosság bőséges ellátását ke­nyérrel, hússal, zsírral, tejjel, gyü­mölccsel és borral, valamint más élel­miszerrel, továbbá nagyobb mennyi­ségű nyersanyagot kell biztosítani könnyű- és élelmiszeriparunk számai­ra is-, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látni olyan fontos közszükség­leti cikkekkel, mint a cukor, a textil­áru, a cipő stb. A mezőgazdaságnak az ipari ter­meléssel szemben való elmaradottsá­gának felszámolása azonban nemcsak gazdasági okokból, ha­nem a munkás-paraszt szövetség megerősítése szempontjából is szükséges. A mezőgazdasági termelés elhanya­golása f­gényítette a párt befolyását a dolgozó parasztság között. A nehéz­ségeket csak fokozta az, hogy a vá­rosi lakosság ellátásának biztosítása érdekében a­z elmúlt években a mező­gazdasági termelés fejlesztésének se­gítése, a dolgozó parasztok érdekelt­ségének növelése helyett a begyűjtés mennyiségét emeltük, amely mögött nem állt a termelés megfelelő növe­kedése. Ez odavezetett, hogy — fel­használva az iparban kínálkozó mun­kaalkalmat — nemcsak a nagygazdák, hanem a dolgozó parasztok közül is sok tízezer ajánlotta fel földjét és ment el dolgozni a városba, ami a tartaléktőrdéi? ugrásszerű megnöveke­dését eredményezte. A mezőgazdasági termelés fejleszté­sét).*.; nsplvw./b­e tűzé­se •' az « se­gítség, amelyet az ’ipari munkásság, fej­lett szocialista iparunk ad a falu­nak, kedvezően fogja éreztetni hatá­sát, mert megteremti a lakosság élet­­körülményei állandó javításának leg­fontosabb előfeltételét, az élelmiszerek bőségét, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés felemelése, a virágzó mező­­gazdaság, egyben jómódú megelége-­ dett dolgozó parasztságot is jelent. Mindez megerősíti a munkásosztály és a dolgozó parasztság elszakíthatat­lan szövetségét, népi demokráciánk alapját. Ezek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek miatt egész népi demo­kráciánk továbbfejlődésének alapvető kérdésévé vált a­ mezőgazdasági ter­melés növelése. Félreértések elkerülé­se vége,; azt is meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági termelés fej­­ ­­­ lesztése és további segítése, az ipar és a mezőgazdaság,közötti rendkívüli aránytalanság felszámolása után is, a­ szocializmus építésének fontos ré­é­szét fogja képezni, továbbra is pár­­­tank politikájának előterében , fog ál!!-n­ni, annak alapját fogja képezni, mert ez az egyetlen járható útja annak, hogy megvalósítsuk gazdaságpoliti­kánk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. E kérdés napirendre tűzése tehát megfe­lel egész népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmisé­günk érdekének, ezért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy országos ügy ez, amelynek megoldására mozgósítani kell pártunk minden erejét, egész dol­got,­ népünket, s népgazdaságunk minden erőforrását. A mezőgazdaság,­ termelés általá­nos fellendítésében támaszkodnunk kell országunk vezetőerejére, ipari munkásságunkra és fejlett szocialista nagyiparunkra. Az ipari munkásság és a fejlett szocialista nagyipar nélkül a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­ben olyan célkitűzéseket megvalósíta­ni, mint amilyent a Központi Vezető­ség elé terjesztett tervezet tartalmaz,, elképzelhetetlen ipari munkásaink, fejlett szocialista nagyiparunk segít­ségével a mezőgazdaságot gyorsan el tudjuk látni gépekkel, a termelés fejlesztéséhez szükséges különféle ipari termékekkel, és emellett ipari mun­kásaink nélkülözhetetlen segítséget tudnak al­ni a mezőgazdaságnak a fejlett technika alkalmazásában is. A mezőgazdasági termelés felteme­­ll­ében nagy sertig-lépet­t-­­ hogy xxt­on értelmiségünk- a mezőgazdasági szakemberek?, mérnökök, tanárok és tanítók szaktudása, tapasztalata is fel­tétlenül szükséges ahhoz, hogy a föld­művelés kulturáltsága rövid idő alatt nagy léptekkel haladjon előre. A párt­szervezeteknek úgy kell dolgozniok,­ hogy régi értelmiségünk zöme a fia­talokkal vállvetve, ezen ügy nagy jelentőségét felismerve, lelkesedéssel és odaadással munkálkodjék­­ e terv maradéktalan végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítésében, a földművelés és állattenyésztés kultúrájának emelésé­ben bátran támaszkodhatunk egész dol­gozó parasztságunkra, annak szorgal­mára és szakértelmére, népi demokrá­ciánk, pártunk és kormányunk iránti hűségére, hazafias érzésére. Mi jellemzi jelenleg mezőgazdasági termelésünket ? Dolgozó parasztságunk a felszabadu­lás min nagy erőfeszítéssel és hősies munkával gyorsan helyrehozta e hábo­rú okozta harcokat. Termésátlagaink és állatállományunk nemcsak elérték, ha­nem egyik-másik terü­leten meg is ha­ladtak a felszabadulás előttit. Sok új módszer honosodott meg; a felszabadu­lás előttihez képest többszörösére nőtt a tarlóhántás, az őszi­ mélyszántás.­ Az elmúlt években elterjedt a silózás,­­új kultúrák honosodtak meg (pl. a rizsi, s az öntözött terület sokszorosára nö­vekedett. Mindez mutatja, hogy a dol­gozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok nagy érdeklődéssel fogadják mindazt az áfat, amelynek alkalmazá­sával emelni lehet a termésátlagokat, az állattenyészt­és hozamait és növelni lehet a földművelés kulturáltságát. A mezőgazdasági termelés egyes te­rületein megmutatkozó fejlődés ellené­re is a termésátlagok és az állatte­nyésztés hozamai — különösen a szük­ségletek növekedéséhez képest — nem emelkednek kiél­égí­tőén elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termelés alapvető kérdéseinél? • megoldásában csal­ kevéssel jutottunk előre. Minde­nekelőtt kevés gondot fordítottunk a talaj termékenységének fokozására. Az elmúlt években a tagosítások miatt és a termelőszövetkezetek túlzott ütemű fejlesztése következtében, a falun ter­melési bizonytalanság lépett fel, amely odavezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjeit nem javította, hanem még a szükséges trágyázást sem vé­gezte el. Az alapvető agrotechnikai munkálatokban is — bár a felszabadu­lás előtt, helyzethez képest előrehalad­tunk — nagy még a késedelem. Ez vonatkozik nemcsak a tarlóhántásra és az őszi mélyszántásra, hanem a vetés­re, a növényopolási és betakarítási munkákra is. Nem sikerült megterem­teni az áll­at­tenyésztés hozama állan­dó növekedésének legfontosabb előfel­tételét. a szilárd takarmányalapot, nős szálastakarmányalal? vetésterülete csök­­­kent. A kukorica vetésterülete nőtt ugyan, de termésátlaga nem múlja fe­lül lényegesen a felszabadulás előttit, rétijeink és legelőink pedig továbbra is rendkívül elhanyagoltak. Mindezek miatt meg kell állapíta­nunk, hogy mezőgazdasági termelé­sünk, beleértve a növénytermelést és az állattenyésztést is, alacsony szín­vonalon áll, és jelenlegi helyzetében nem képes megfelelően kielégíteni né­pünk egyre növekvő szükségleteit A mezőgazdasági termelés elmara­dottságának egyik legfőbb oka, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sére irányuló politikában, különösen a középparaszt-kérdésben, hibákat követ­tünk el. Elhanyagoltuk az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok támogatását, akiknek kezében van jelenleg is a szántóterület több mint 60 százaléka. A kedvető hogy növeltük volna az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a termelési kapcsolatokat, leszűkítettük azokat. A gépállomásokon egészen ez év júniusáig o­lyan bérrendszer volt érvényben, amelyik szint­e lehetetlenné tette, hogy a gépállomások egyénileg gazdálkodóknak dolgozzanak. 1952-­ ben a gépállomások mindössze 47.000 normálholdnak megfelelő, a kedvezőbb feltételek mellett ez év őszén már 300 ezer norm­álbornak megfelelő talajmun­­kát végeztek ,az egyénileg gazdálko­dóknak. Ez­, azonban a szükséghez ké­pest még mindig nagyon kevés. Műtrá­gyát az egyénileg gazdálkodók csak a (Folytatás a 2. oldalon.)

Next