Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

Országgyűlési tudósítás (3. oldal) — Itt az új Postaszabályzat (7. oldal) — Kétfelé élni (7. oldal) — Hetven esztendős a Mezőgazdasági Múzeum (9. oldal) — Utazás a gabona körül (10. oldal) Divatnézőben Bukarestben (12. oldal) — Kisorsolták a Szabad Föld Kupa második fordulójának mérkőzéseit (15. oldal) (Szabad Föld) Van-e elég hűsítő (Riport az 5. oldalon.) (Berendi Ferenc felvétele.) Ital? Versenyben a pártkongresszus tiszteletére... II jókedvű tizenegy és a többiek Ebédidő van. Egy parányi szobában szorongunk tucatnyian. Az asztalon néhány füzet, kimutatás, aztán az előbb volt ebéd roncsai, kávéfőzőgép és egy félig kiivott dupla. Odakint perzsel a hőség, a „szobát” körülfogó helyiségekben több ezer aprójószág piheg. A hartai Lenin Tsz baromfikombinátjában vagyunk, látogatóban a Tyereskova nevét viselő szocialista brigádnál, amelynek tagjai nyolcvanötezer darab csirkét adnak át egy év alatt ■— egy részüket továbbtenyésztésre — a népgazdaságnak. A Tyereskova-brigádnál Bent a faluban, amikor a központi irodában valakitől a kongresszusi verseny iránt érdeklődtem azt mondta: a párttitkár Csehszlovákiában van, a kimutatások még elzárva, a fiókjában. Kérdezzem meg tehát egyenesen a tagokat, végtére is ők ebben a kérdésben a legilletékesebbek. Elsőként a Tyereskova-brigádot említette. Most hát kérdezem őket, pontosabban szólva hallgatom a kilenc asszonyt és a két leányt — ők alkotják ugyanis a brigádot — és a „plusz egy főt”, az egyetlen férfit a brigádvezetőt. A tervezett évi 85 ezer csirkéből 52 ezeret már felneveltek és átadtak. Munkájuk minőségére utal, hogy az elhullási százalék országos viszonylatban is alacsony, alatta van a 2 százaléknak. És ha már itt tartunk, akkor hadd mondjak el még egy adatot: a Tyereskova-brigád tagjai 30 kiló takarmány ellenére adnak egy kiló baromfihúst. — Mi nem írtunk le papírra semmit, hogy ilyen, vagy olyan vállalást teszünk. Szocialista brigád vagyunk és így természetes, hogy mindenből a legtöbbet, a legjobbat akarjuk nyújtani. A kongresszus tiszteletére is az a legtöbb, amit tennünk lehet, hogy rá akarunk szolgálni továbbra is a „szocialista brigád” címre. Ha az olvasó netán most azt gondolja, hogy a brigád tagjai közül valaki felállt és ünnepélyes képpel mondta el az idézet nyilatkozatot — akkor téved. Tizenegy jókedvű, ha úgy tetszik borsosan pajzán nő csiviteléséből állt az össze, akik, mint elmesélték, ha a kelleténél hangosabban beszél velük a „plusz egy fő”, akkor kollektíven sírva fakadnak ugyan, de a munkát nappal és éjjel, télen és nyáron, hétköznap és ünnepnapokon is egyforma szorgalommal és pontossággal elvégzik. — No igen... — mondták búcsúzóul — azért valami többletet még tudnának adni. Ha a szellőzést, a levegőcserét megoldanák, akkor ők garantálni tudnák a jószágok arányos növekedését és még a takarmányon is „hoznának” valamit. Ventillátorok vannak is, csak fel kellene szerelni őket. De hát ahhoz ők nem értenek. Talán ha a szerelőbrigád szorítana rá valahogy egy kis időt, akkor... Egy munkáshétköznap ... Egy órával később a Szakasits Árpád nevét viselő 18 tagú szerelőbrigád vezetőjével beszélgetek. Percek alatt kiderül, ez a brigád is elnyerte már a szocialista címet és jelenlegi munkájukat, feladataik mércéjét — ideértve a kongresszusig elkövetkező hónapok munkáját is — ez a körülmény határozza meg. ■— Minden eddiginél több és nagyobb munka vár ránk — meséli az alacsony, barnásult, agilis művezető. — Ez évben egyesültünk ugyanis a solti Egyetértés Tsz-szel s a gazdaság összterülete megközelíti most már a kilencezer holdat. Ami már e megnövekedett munkából ránk vonatkozik, az magyarán szólva azt jelenti, hogy az eddigi négy kombájn helyett egyszeriben hét kombájn javítása, karbantartása, munkára való felkészítése várt ránk, harminc helyett ötven erőgéppel kell számolnunk, kilenc öntözőmotor helyett tizenöttel, a tizenkét szolgálati motorkerékpár helyett tizennégy karbantartási munkáival és így tovább. És mindezekhez ugyanannyi idő, ugyanaz a műhely és műszaki felkészültség és lényegében ugyanaz a munkaerő áll rendelkezésre, mintha mi sem történt volna. Napi 12 órát dolgozunk, ha kell többet, ez a legtöbb, amit tehetünk, minden feladatot idejében, a lehető leggazdaságosabban megoldani! No és még talán valami, amit úgy lehet érdemes feljegyezni, hátha ötletet ad másoknak is. Közismert, hogy általában anyagellátási problémával küszködünk. Éppen azért a mi brigádunk elhatározta, hogy az elromlott gépek, eszközök, stb. mintegy tizenöt százalékát új anyag felhasználása nélkül állítja helyre. Elromlik két kapcsoló? Nem dobjuk el. A kettőből csinálunk egy használhatót. Szóval, valahogy így .. . Az ajtó félpercenként nyílik, a telefon percenként cseng. Kicsit csodálkozom a tempón. A brigádvezető mosolyog és azt mondja, éppen olyan ez a nap is, mint a többi. A szokásos munkáshétköznap. Olyan, amilyenekből a szocialista jövő formálódik. Jelszavak helyett... Vagy húsz kilométerre odébb, Kalocsán ezekről a hétköznapokról beszél a városi pártbizottság titkára és a 4400 holdas Iszkra Tsz elnöke is. A kongresszusi készülődés legünnepibb megnyilatkozásai ezek a munka-szorgos hétköznapok. Kimutatás, terv, plakát, dekoráció, jelszavak és jelmondatok, bizony nincsenek itt sehol. De azt mindenki tudja, hogy például itt az Iszkrában 160 nő ígéretet tett arra, hogy exportszállítások idején a retek, a paprika, a paradicsom és a többi kertészeti termékek szedését és csomagolását függetlenül a napszaktól bármikor hajlandók kifogástalanul és azonnal elvégezni, ha beáll az üres vagon. Azt is tudják, hogy a palántaültetésnél a traktorosok minden eddiginél jobban igyekeznek , hogy igyekezetüket a szövetkezet azzal honorálja, hogy rendes fizetésükön felül bizonyos elültetett tőszám után a fizetésük 10 és 15 százalékát juttatja nekik. És azt is tudják, hogy a sertésgondozók igencsak rákapcsoltak, mert minden nyolc és fél malacon felül felnevelt állat után ötven százalékos részesedést kapnak. — Mi most, rövid időközönként, nem értékeljük a kongresszusi munkavállalások eredményeit. Hagyjuk, dolgozzon mindenki lelkiismerete, ereje szerint. Az értékelést és a jutalmak kiosztását novemberre hagyjuk, de akkor, méltó keretet teremtünk majd neki. Kalocsáról hazaérve a kongresszusi versenyről szóló jelentéseket találtam íróasztalomon is. Az elsőt Törökszentmiklósról jelentette a Távirati Iroda. A jelentés arról szól, hogy a huszonkét és félezer holdon gazdálkodó hét termelőszövetkezet közös alapot létesített a kongresszusi versenyben résztvevő tsz-gazdák jutalmazására__ Az alpra minden gazdaság holdanként 50 fillért fizetett be, így csaknem 12 ezer forintot tartalékoltak. Az összeg felett a városi versenybizottság rendelkezik. A nagy nyári betakarítási munka legjobbjait, a kombájnosokat, traktorosokat, szállítómunkásokat, a kiváló növénytermelőket a közös alapból jutalmazzák. De a közös alapon kívül valamenynyi szövetkezet saját jutalmazási keretet is létesített: erre holdanként 2,50 forintot tettek félre. A pénzösszegből a verseny legjobbjai kapnak jutalmat, ezen kívül a különböző célfeladatok végrehajtását is honorálják. A jutalmak odaítélésére az év végén kerül sor. Két és fél millió terven felül Az országos hírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet nem kell olvasóink(Folytatás a 2. oldalon)