Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
1966. JÚLIUS 3. GALLÉ TIBOR EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Nem a felfedezés, inkább az emlékeztetés szándékával mutatták be nemrég Gallé Tibor (1896—1944) alkotásait. Egy kitűnő kezű grafikusra emlékeztek, egy olyan alkotóra, aki érzékeny és mélyen lelkiismeretes művelője, mestere volt a képzőművészetnek. Az elmúlt félévszázad különböző művészeti áramlataival sodródva grafikáin, festményein életre keltek az Alföld felleges ege alatti szélmalmok, rozzant tanyaházak, útfélen ballagó emberek, esőáztatta falusi utcák, vándorló cigányok, munkában elnyűtt idős parasztemberek, vidám borivók és így tovább. Az élet megannyi szép és komor pillanata, szülőfalujától, Hartától kapott sok-sok élménye színesedett keze alatt műalkotássá. A fiatalon elhunyt, nagyszerű grafikus művei közül, íme, az 1927-ben készült, Pipázó paraszt. Hogyha kérdik... Hogyha kérdik, hol van Sasad, amerre a hajnal hasad, amerre a virág szirma hulló sorsát szélbe írja Ahová én nem születtem, mégis az ő társuk lettem Ahogy kertjeiket járom, minden virág a virágom, minden illat szálló élet,, lélek, amit bennük érzek, amit évszázadok súlya hiába, ha mélybe — húzna, mert a világ, ha szorító, lelkünk lesz a szabadító! Vasvári István Csak együtt könnyű lenne egyedül előre menni, — a dolgokon mit se tűnődve — előre törni a jövőbe, s fölmutatni magam diadalmasan. Könnyű lenne — semmit nem venni észre, fütyülni minden szomorúságra és miértre, s így húzni el. Mennék is, ha csak az fénylene előttem: a karrier. De nem! Soha egyedül! Csak együtt lehetünk boldogok, valamennyien. Nélkületek s— külön — megőrülne a szívem. Káldi János iAttADJUi.D 9 HETVEN ESZTENDŐS a Mezőgazdasági Múzeum Fennállásának 70. esztendeje alatt több mint nyolcmillió ember kereste fel Budapesten a Városligetben a Mezőgazdasági Múzeumot, ezt a világviszonylatban is egyedülálló intézményt. Az Új Magyar Lexikon azonban meg sem emlékezik róla, csak a „múzeum” címszó alatt közöl egyetlen adatot s ez az, hogy 1960-ban a leglátogatottabb magyar múzeum volt, 328 000-en gyarapodtak itt mezőgazdasági ismereteikben. Az épületcsoportot, ahol a Mezőgazdasági Múzeum hét évtizeddel ezelőtt helyet kapott, legalább képről mindenki ismeri, ha nem is pontosan, hiszen a sommásan Vajdahunyad várának nevezett épülettömböt, az ország legszebb román, gótikus, reneszánsz stílusú műemlékeinek jellegzetes részletei alkotják. A honfoglalás hetedik évfordulóján rendezett kiállítás — és nem mezőgazdasági múzeum — céljaira emelték ezeket az épületeket. A mezőgazdasági tudományok magyar úttörői és a legjobb gazdaemberek már száz esztendővel ezelőtt, a múlt század közepén foglalkoztak egy mezőgazdasági jellegű múzeum létrehozásának gondolatával. 1869-ben a gondolat tette lett: a Magyar Gazdasági Egyesület „Köztelekének nevezett székházában (Széchenyi, a gazdasági élet nagy reformátora adta a nevet), megnyitotta kapuit a kertészeti múzeum, amely később gazdasági múzeummá bővült s mintegy húsz éven keresztül terjesztette a mezőgazdaságra vonatkozó ismereteket. A társadalmi erő azonban nem volt elegendő fenntartására, meg is szűnt. Egy magyar agrármúzeum alapításának gondolata azonban tovább élt. Az országos Magyar Gazdasági Egyesület tagjai sürgették leginkább egy mezőgazdasági múzeum létrehozását az állam erejéből. Az egyesület 1896 elején küldte el felterjesztését a földművelésügyi miniszterhez, s a jóváhagyás 1896. június 20- án meg is érkezett. „ ... célja és hivatása mindannak bemutatása, ami a magyar mezőgazdaságra érdekkel és fontossággal bír, amiből a hazai mező-, kert-, szőlő-, vagy erdőgazdaság megbízható és gyakorlati tanulságot meríthet.” Alapítói így fogalmazták meg a múzeum feladatát s ez a fogalmazás ma is időszerű. Az új múzeum csak egy évvel később nyitotta meg kapuit. Az ezredévi országos kiállítás értékes mezőgazdasági, erdészeti, vadászati, néprajzi és más anyagából kiválogatott gyűjtemény, az első 22 kiállítás megrendezése időt követelt. A magyar mezőgazdasági tudósok egész gárdája vett részt ebben a munkában, köztük Hermán Ottó is. Az első világháború visszavetette a múzeum fejlődését. A kiállítások elavultak. Csak 1926-ban kezdődött meg igen vontatottan a múzeum egyes részlegeinek felújítása, kiegészítése. Majd ez a munka is elakadt, végülis, a több mint két évtizeden át elmaradt felújítás és átrendezés 1934-ben következett be. A kiállítások száma 36- ra növekedett. Akkoriban 100 000 ember tekintette meg évenként ezeket a kiállításokat, s minden tizedik látogató külföldi volt. Új élet kezdődik A további fejlődésnek a második világháború vetett gátat 1944. július 2-án az épülettömb hat bombatalálatot kapott. Mivel a múzeum termeit nem választják el belső falak, a bombák hallatlan pusztítást végeztek. Pótolhatatlan értékek mentek teljesen tönkre, a gyűjtemények fele megsemmisült, vagy megsérült. Tetézte a pusztítást, hogy a főváros ostromakor a múzeum tűzvonalba került. Az újjáépítés idején sok mindenre nem futotta. A Mezőgazdasági Múzeumra különösen nem. Csak 1950-ben teremtődtek meg a felemelkedés lehetőségei. Micsoda ünnep volt a múzeum életében a Madártani Intézettel közösen rendezett első időszaki kiállítás a madárvédelemről ! És a ma? Matolcsi János, a múzeum főigazgatója így beszél erről: — A ma — a szocialista mezőgazdaság. A termelőszövetkezeti mozgalom gyors kibontakozása és fejlődése szükségessé tette a szemléltető anyagok gyökeres átrendezését, hiszen korábban a kiállítások a kisparaszti gazdálkodásban alkalmazott munkamódszereket, termelési eljárásokat mutatták be. Az új kiállítások hozzájárulnak azoknak a tudományosan megalpozott szakismereteknek a gyors elterjesztéséhez, amelyek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek. Az elmúlt tíz esztendő alatt 36 új kiállítást rendeztünk. Ezek egyharmada állandó jellegű : szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdaság; takarmányozás; ló-, juh-, sertés-, baromfitenyésztés; a XVIII—XIX. század eléi; a mezőgazdaság gépesítése; az erdőgazdálkodás; a borászat; a vadászat; a halászat és a pásztorélet. Az időszaki kiállításokon a növénytermelés különféle ágazatait mutatjuk be, s emlékkiállításokkal áldozunk mezőgazdasági tudósaink emlékének. Legközelebb Ujhelyi Imre, a törzskönyvezés meghonosítója és Tangl Ferenc, a korszerű takarmányozás úttörője születésének 100. évfordulója alkalmából rendezünk kiállítást. A kiállításokkal azonban gondjaink vannak. A háború után idetelepítették a Természettudományi Múzeum növénytárát, s ez 3000 négyzetméterrel csökkentette alapterületünket. Remélhetőleg ezt visszakapjuk majd, s létrehozhatjuk az állandó növénytermelési kiállításokat is. — Munkánk szerves része az agrártörténeti tudomány művelése. Munkatársaink 18 témán dolgoznak, köztük a szántásvetés eszközeinek fejlődése és agrotechnikai hatása; termelt növények és a haszonállatok tenyésztési módszereinek fejlődése; a termelési politikai, a földművelési rendszerek, a termelés struktúrája és az üzemi szervezet változásai. — Régészeti ásatásokat is folytatunk. A Tolna megyei Bölcske község határában munkatársaink legutóbb egy bronzkori települést tártak fel, magvakat, állati csontokat, vesszőből és sásból font kosarak maradványait, hombárt, őrlőkövet, csont, és kőszerszámokat találtak. Ezekből következtetni lehet az akkori állattenyésztésre, növénytermelésre, halászatra, vadászatra. — Terveink közé tartozik — folytatja, Matolcsi elvtárs —, hogy a Balaton-partján levő szántópusztai majort, mint mezőgazdasági műemléket, szabadtéri múzeummá alakítják át, s Szántód és Zamárdi között egy olyan működő gazdaságot rekonstruáljunk, amely a 200 esztendővel korábbi termelési módszereket mutatná be, korhű gazdasági épületekkel, régi magyar haszonállatfajtákkal, (magyar szürke szarvasmarha, racka-juh). Ez az élő múzeum idegenforgalmi látványosság is lenne. Gazdag gyűjtemény — Nagy feladatunk a gyűjteménytárak olyan korszerű rendszerének megteremtése, amely tudományos és tanulmányi célokra egyaránt használható. 1899-ben 16 000 tárgy volt a múzeum birtokában, a második világháború pusztítása után csak 12—13 000 maradt. Mindent elölről kellett kezdeni. A hatalmas fejlődést bizonyítja, hogy ma már 120 000 tárgy és adattári anyag szerepel gyűjteményünkben. A tárgyak között gépek, munkaeszközök, épületmakettek, dermoplasztikai preparátumok, vadászati trófeák, házi- és haszonállatok csontjai, képek és szobrok, érmek, pecsétnyomók és lenyomatok, agrobotanikai tárgyak. Az adattárban egyedülálló a munkaeszköztörténeti archívum, amely a fényképét és a leírását közli mintegy 30 000 féle mezőgazdasági munkaeszköznek. — Hadd tegyem még hozzá: múzeumunk kiad egy, az élettel állandóan lépést tartó nemzetközi agrártörténeti bibliográfiát. Ez évente jelenik meg, a legutóbbi kötetben 90 ország adott időszakban megjelent mezőgazdasági könyveit és cikkeit dolgozták fel. Hamarosan elkészül a 8. és egyben utolsó kötete a magyar agrártörténeti bibliográfiának, amely 1945-ig minden mezőgazdasági témájú könyvet, füzetet, különlenyomatot regisztrál. A világon egyedül a magyar mezőgazdasági múzeum ad ki nemzetközi agrártörténeti bibliográfiát. Nagy elismerést is arat szerte a világon. Kincsem és Dal... A termelési tennivalók mellett látható itt a világ egyetlen veretlen versenylovának, a Kincsemnek a csontváza, a zborói Rákóczi uradalomból származó eredeti faeke, az első magyar gyártmányú traktor, a 60 lóerős, 80 mázsás Titán. A látogató behatolhat az aszúkészítés tikaiba, különféle korok vadászfegyvereit csodálhatja meg, elmerenghet a népi halászat jellegzetes eszköze, a bödönhajó láttán. Szoborban látható itt a világhírű Dáma, amelynek évi tejhozama 19 698 kg volt. S nemcsak a gyermekeket, a felnőtteket is elbűvöli a ló mozgását bemutató stroboszkóp, a mozi hajdani őse. A látogató ismeretterjesztő előadásokon vehet részt, a filmekből tanulhat. Egyszóval szórakozás és tanulás egyszerre a Mezőgazdasági Múzeum. Ha a téli fűtését is megoldanák, talán már a 75. évforduló előtt örvendhetnének a tízmilliomodik látogatónak! * Péteri István