Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967. január 1-től új nyugdíjtörvény lép életbe a termelőszövetkezetekben (3. old.) - Az 1967. évi terv célkitűzései (3 old) - Az MSZMP KB határozata nyomán fellendült a melléküzemági tevékenység a baranyai tsz-ekben (4. old.) Mit vér az új esztendőtől? (5. old.) - Újévi köszöntő (7. old.) - Régi idők híres esetei - Az utolsó bihari betyár (9. old.) - Ami a riportból kimaradt... (10. old.) - Legfrissebb külpolitikai események (II. old.) - A magyar sport évi mérlege (13. old.) Szabad Föld XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ARA: 1 FORINT 1967. JANUÁR 1. Jövő heti, január 8-i számunkhoz színes, képes falinaptárt mellékelünk MEZŐGAZDASÁGUNK ÚJ ÉVE Írta: Erdei Ferenc 1967. január 1-ével nemcsak új esztendő kezdődik, hanem új fejlődési fázisa is szocialista mezőgazdaságunknak. Ekkor lép életbe két nagy jelentőségű intézkedés: a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszere és a termelőszövetkezetek beruházási hiteleinek a rendezése. De 1967-ben még számos más, hasonlóképpen nagy jelentőségű elhatározás is megvalósul. Elkészül az új termelőszövetkezeti törvény, az új földtörvény, amely a termelőszövetkezeti tulajdont is törvénybe iktatja és megvalósításának a módjait rendezi, s végül, de nem utoljára, a termelőszövetkezetek megválasztják országos tanácsukat és létrejönnek a területi termelőszövetkezeti szövetségek. És mindezeken belül fokozatosan valósulnak meg a gazdaságirányítás reformjának egyes elemei, folytatva a már eddig is megtörtént lépéseket. Mindezek a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusi elhatározásának és már korábban a párt Központi Bizottsága döntéseinek a következményei. Maga a felsorolás mutatja, hogy kiemelkedő jelentőségű, egymással összefüggő, egész agrárpolitikai komplexumról van szó. Hosszas előkészítés után, körültekintő mérlegelés alapján, mint a szocialista mezőgazdaság egész következő időszakára kiható nagy jelentőségű elvi elhatározásokat hozta meg e döntéseket a kongresszus. Ezek az elhatározások tulajdonképpen két alapvető elvi álláspontra vezethetők vissza. Egyik: az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesztésének elve, ami azt is jelenti, hogy mielőbb meg kell szüntetni a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságát és több vonatkozásban hátrányos helyzetét. A másik pedig az, hogy a mezőgazdaságban dolgozók életszínvonalát, személyi jövedelmét és társadalombiztosítását közelíteni kell a munkások és az alkalmazottak szintjéhez, hogy mielőbb azzal egyenlő legyen. E két elvi álláspont magától értetődően és szükségszerűen következik a szocializmus teljes felépítésének a politikájából. A mezőgazdaság fokozottabb fejlesztése és a dolgozó parasztság életszínvonalának emelése ugyanis az egész szocialista társadalom érdeke, s a szocialista építés teljességének elengedhetetlen követelménye. Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindezek a nagy jelentőségű intézkedések csakis a mezőgazdaság és a parasztság érdekeit szolgálják. Kétségtelenül azt is szolgálják, és ezt sem tagadni, sem szégyenleni nem kell, ,m hiszen ennek éppenséggel elérkezett az ideje. A szocializmus jelenlegi fejlődési fokán tarthatatlan lenne olyan álláspont, amely továbbra is tűrné a mezőgazdaság elhanyagoltságát és hátrányosabb helyzetét, valamint a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának jelentős elmaradását a munkások és alkalmazottak életszínvonala mögött. Ezért kell az egész népgazdaság és az egész szocialista építés érdekében állónak tekintenünk a mezőgazdaság és a mezőgazdasági lakosság hasonló szintjének elvi kifejezését és ennek a lehetőséghez képest való megvalósítását, illetőleg közelítését. És van még egy különleges szempont, ami miatt a parasztság érdekében különösen szükségesek voltak ezek az intézkedések. Ez pedig azoknak az idősebb paraszt embereknek, férfiaknak és asszonyoknak a megbecsülése, akik a szocialista átszervezés időszakában is jelentős áldozatokat hoztak és a jelenlegi időszakban is szinte erejükön felül dolgoznak a termelésben. Ezen túlmenően azonban nemcsak a mezőgazdaság, hanem egész népgazdaságunk részéről és egész szocialista építésünk politikája szempontjából is megértek a feltételek ezekre az intézkedésekre. Gazdaságilag különösen a következők miatt. Újabb közgazdasági vizsgálatok alapján nyilvánvaló lett, hogy a jelenleg fennálló (s még inkább a korábbi) árak mellett a mezőgazdaság nagyobb arányban járult hozzá a nemzeti jövedelemhez, mint ahogy azt folyó árakon kimutatni lehetett. Másfelől viszont a mezőgazdaság és a mezőgazdasági dolgozók nem értékarányosan részesedtek a nemzeti jövedelemből. Ezen már nem is vitatkoznak a közgazdasági szakemberek, vita csupán azon van még, hogy ebből a helyzetből mi következik a jövőre. De e tekintetben is van néhány olyan következtetés, amiben már nincs, vagy alig lehet vita. Az egyik az, hogy ipari fejlődésünknek is feltétele a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztése, hiszen a tovább fejlődő ipar növekvő belső piacot kíván, valamint több olyan nyersanyagot, amit a mezőgazdaságnak kell termelnie. Ugyancsak egyetértés van abban a gazdaságpolitikai következtetésben is, hogy mind a mezőgazdasági üzemek teljesítőképességét és jövedelmét, mind pedig a mezőgazdaságban dolgozók személyi jövedelmét növelni kell. És nincs vita abban sem, hogy még a most kialakuló árak mellett is külön állami segítségre van szükségük a mostoha körülmények között dolgozó szövetkezeteknek. Azért mert mind a beszerzési, mind az értékesítési árak még a gazdaságirányítás reformjának teljes megvalósítása után sem lesznek olyanok, hogy azok a rosszabb körülmények között gazdálkodó szövetkezetekben a termelés teljes költségét fedezzék, a megfelelő üzemi jövedelmet és a tagok illő személyi jövedelmét biztosítsák. Politikailag pedig a munkás-paraszt szövetségről van szó. E politika következetes elvi alkalmazását az MSZMP IX. kongresszusa kellően hangsúlyozta, s a Központi Bizottság referátuma és határozatai arra is rávilágítottak, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége miközben erősödik és fejlődik, történeti fejlődése során új meg új problémákat is vet fel és ezeknek a megfelelő megoldását is megköveteli. És a kongresszus úgy értékelte, hogy a jelenlegi történeti időszakban időszerűek mindazok az agrárpolitikai intézkedések, amelyek tekintetében állást foglalt. Éppen ennek alapján az a politikai jelentősége az idevágó kongresszusi határozatoknak, hogy erősítik a munkás-paraszt szövetséget és szilárdítják jövőbeli fejlődése alapjait. Mindezeknek az elhatározásoknak és intézkedéseknek a megvalósítása és hatása az új esztendőben kezdődik. Reálisan látnunk kell tehát, hogyezek hatása még nem bontakozik ki teljesen az új esztendőben, de kedvező hatásuk már biztosan érezhető lesz. Azt pedig biztosra vehetjük, hogy a következő években fokozatosan fognak hatni és mind nagyobb mértékben lehetővé teszik a szocialista mezőgazdaságban rejlő lehetőségek realizálását. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa célkitűzéseinek megfelelően a mezőgazdaságban is haladunk a szocializmus teljes felépítése útján. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a mezőgazdaságban sikeresen fog előrehaladni az elhatározások és intézkedések megvalósítása, hiszen az új gazdasági mechanizmus egyes lépéseinek a megtételében is nemhogy elmaradt volna a mezőgazdaság, hanem elöljárt. Azt is megállapíthatjuk, hogy az átlagosnál rosszabb időjárási körülmények ellenére, éppen a reform szellemében történt gazdaságpolitikai rendelkezések nyomán következtek be az elmúlt években is azok az eredmények mezőgazdaságunkban, amelyeket ma már az egész ország közvéleménye egyértelműen megállapíthat. Ilyen biztatással és ilyen reménységgel kezdhetjük az új esztendőt, s nem kell, hogy kétségeket tápláljunk e reménységek megvalósulása iránt. Csúldugás faxot, fű egészséget kiadnunk minden kedves alixasétiknak ! A SZABAD FÖLD szerkesztősége és kiadó ir ta a talu