Szabad Föld, 1971. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-04 / 27. szám
Szövetkezeti nap Július első vasárnapján — tehát most — immár 49-edszer ünnepli mintegy 250 millió ember a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Közben indul a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége által meghirdetett „Szövetkezeti fejlesztési évtized” is. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ebben már legalább 2 milliárd ember érdekelt. Mi magyarok, jó közérzettel emlékezhetünk meg ez idén erről az eseményről, hiszen mi is tagjai vagyunk már az SZNSZ-nek. Először a SZIJVOSZ-t fogadta tagjai sorába ez az eredetileg munkások által alakított, jelentős nemzetközi tekintélyű szervezet, majd az OKISZ-t. Az idén pedig felvették a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát is, így a szervezetbe — történetének során — először került szocialista típusú mezőgazdasági termelőszövetkezeti szövetség. A szövetkezés hazánk életének igen jelentős tényezője. A szövetkezeti tagok számát ide írni sok értelme nem volna, mert a kettős tagságok miatt ez a szám torzít. Többet mond ennél, hogy Magyarországon másfél millió ember, tehát csaknem minden harmadik kereső szövetkezetben dolgozik, az ott elért jövedelem határozza meg sorsát. A közelmúlt évek ennek a másfél millió embernek és családjának életében jelentős változást hoztak. A folyamatos fejlődés eredményeként elmondhatjuk, hogy szövetkezeteink — tartozzanak azok bármely típusba — ma már valóban szövetkezetek. Cselekedeteiket a tagok határozzák meg és mint vállalatok közelebb jutottak ahhoz, hogy a gyakorlatban is egyenrangúakká nőjjenek. És a folyamatnak ezzel együtt sincsen vége. Az idén ősszel fogadja el országgyűlésünk az egységes szövetkezeti törvényt, amely — hisszük — a társadalmi rangot tovább növeli, újabb utakat nyit meg. A törvény ismeretében pedig megindul majd a szövetkezeti kongresszusok sorozata. A kisipari szövetkezetek kongresszusával kezdődik, de kitűzték már a fogyasztási szövetkezetek kongresszusának dátumát is. Azután pedig a termelőszövetkezetek következnek. Kis ország vagyunk, de az itthoni lendület nem közömbös nemzetközi szempontból sem. Tisztuló, szilárduló, erősödő szövetkezeteink fokozódó mértékben vehetnek részt a szövetkezeti fejlesztési évtized programjaiban, célkitűzéseinek valóraváltásában. A fejlett világban a kölcsönös előnyök, a fejlődő világban pedig az erőnkhöz mért önzetlen segítségnyújtás formájában. S „„ i 3szabad Fold MAGYAR XXVII ÉVFOLYAM, 27. SZÁm. 1#Wc 2# OLDAL ARA: 1,2# Ft H eti lapja 1971. JULTOS 4. „Szeged híres város, Tápéval határos” — mondja a régi nóta, nem kis önérzettel érzékeltetvén, hogy a tápéiak mindig büszkék voltak falujukra. Nos, a „Híres helységek” című sorozatunkban ezúttal Tápét mutatjuk be olvasóinknak lapunk 20. oldalán. A Kossuth rádióban pedig július 4-én, vasárnap reggel 7 óra 28 perckor a Falurádió és a Szabad Föld munkatársának közös riportja hangzik el a Tisza-parti híresnevezetes nagyközségről. Felvételünkön özv. Bodó Antalné látható, aki 15 éve kizárólag a gyékényfonásból él. Az így keresett pénzből nevelte fel és adta férjhez két leányát. A gyékényfonás egyébként Tápén, mint riportunkból is kideríthető, a legrégibb, és ma is igen elterjedt foglalkozások közé tartozik. Az immáron két évtizede működő Tápéi Háziifari Szövetkezet több mint ezer bedolgozót foglalkoztat, s évenként közel tízmillió forint értékű gyékényterméket állít elő. (MTI Fotó : Kovács Sándor felvételig