Szabad Föld, 1971. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-04 / 27. szám

Szövetkezeti nap Július első vasárnapján — tehát most — immár 49-edszer ünnepli mint­egy 250 millió ember a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Közben indul a Szövetkezetek Nemzetkö­zi Szövetsége által meg­hirdetett „Szövetkezeti fejlesztési évtized” is. Ta­lán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ebben már legalább 2 milliárd ember érdekelt. Mi magyarok, jó köz­érzettel emlékezhetünk meg ez idén erről az ese­ményről, hiszen mi is tag­jai vagyunk már az SZNSZ-nek. Először a SZIJVOSZ-t fogadta tag­jai sorába ez az eredeti­leg munkások által alakí­tott, jelentős nemzetközi tekintélyű szervezet, majd az OKISZ-t. Az idén pedig felvették a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát is, így a szervezetbe — történe­tének során — először került szocialista típusú mezőgazdasági termelő­szövetkezeti szövetség. A szövetkezés hazánk életének igen jelentős té­nyezője. A szövetkezeti tagok számát ide írni sok értelme nem volna, mert a kettős tagságok miatt ez a szám torzít. Többet mond ennél, hogy­­ Ma­gyarországon másfél mil­lió ember, tehát csaknem minden harmadik kereső szövetkezetben dolgozik, az ott elért jövedelem ha­tározza meg sorsát. A közelmúlt évek en­nek a másfél millió em­bernek és családjának életében jelentős válto­zást hoztak. A folyama­tos fejlődés eredménye­ként elmondhatjuk, hogy szövetkezeteink — tartoz­zanak azok bármely tí­pusba — ma már való­ban szövetkezetek. Csele­kedeteiket a tagok hatá­rozzák meg és mint válla­latok közelebb jutottak ahhoz, hogy a gyakorlat­ban is egyenrangúakká nőjjenek. És a folyamat­nak ezzel együtt sin­csen vége. Az idén ősszel fogadja el országgyűlé­sünk az egységes szövet­kezeti törvényt, amely — hisszük — a társadalmi rangot tovább növeli, újabb utakat nyit meg. A törvény ismeretében pedig megindul majd a szövetkezeti kongresszu­sok sorozata. A kisipari szövetkezetek kongres­­­szusával kezdődik, de kitűzték már a fogyasztá­si szövetkezetek kong­resszusának dátumát is. Azután pedig a termelő­­szövetkezetek következ­nek. Kis ország vagyunk, de az itthoni lendület nem közömbös nemzetközi szempontból sem. Tisz­tuló, szilárduló, erősödő szövetkezeteink fokozódó mértékben vehetnek részt a szövetkezeti fejlesztési évtized programjaiban, célkitűzéseinek valóra­­váltásában. A fejlett vi­lágban a kölcsönös elő­nyök, a fejlődő világban pedig az erőnkhöz mért önzetlen segítségnyújtás formájában. S „„ i 3s­­zabad Fold M­AGYAR XXVII ÉVFOLYAM, 27. SZÁm. 1#Wc 2# OLDAL ARA: 1,2# Ft H eti lapja 1971. JULTOS 4. „Szeged híres város, Tápéval határos” — mondja a régi nóta, nem kis önérzettel érzékeltetvén, hogy a tápéiak min­dig büszkék voltak falujukra. Nos, a „Híres helységek” című sorozatunkban ezúttal Tápét mutatjuk be olvasóinknak la­punk 20. oldalán. A Kossuth rádióban pedig július 4-én, va­sárnap reggel 7 óra 28 perckor a Falurádió és a Szabad Föld munkatársának közös riportja hangzik el a Tisza-parti híres­nevezetes nagyközségről. Felvételünkön özv. Bodó Antalné látható, aki 15 éve kizárólag a gyékényfonásból él. Az így keresett pénzből nevelte fel és adta férjhez két leányát. A gyékényfonás egyébként Tápén, mint riportunkból is kider­ít­­hető, a legrégibb, és ma is igen elterjedt foglalkozások kö­zé tartozik. Az immáron két évtizede működő Tápéi Háziif­ari Szövetkezet több mint ezer bedolgozót foglalkoztat, s éven­ként közel tízmillió forint értékű gyékényterméket állít elő. (MTI Fotó : Kovács Sándor felvételig

Next