Szabad Föld, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-10 / 10. szám

1974. MÁRCIUS 11. Művelődés és szövetkezet 1. A nagyváros és a holnap kapujában Óbudán vagyunk, ahol most sebesebben változik a világ mint másutt. A hajdan tejeskocsikat zötyögtető álmos utcák helyén hatalmas új városnegyed tá­­mad­t. Csákányok verik szét a nedvesfali, a világra tenyérnyi ablakon tekintő földszintes múl­tat és akkora házak épülnek a roskatag hajlékok helyén, hogy egy kisebb falu népessége ott­honra találna bármelyikben. Szakítva a gyakorlattal, mely a kedvezőtlen példák szemügyre vétele után mutat rá arra, ami biztató,­ én a holnap már ma közöttünk levő képviselőjének bemutatásával kezdem a soroza­tot. Tehát a főváros harmadik kerületének híres téeszével, az Óbuda Mezőgazdasági Kertésze­ti Termelőszövetkezettel. Napi 1 millió Amikor belépek az emeletes irodaépületbe, már könyvek fo­gadnak. A bejáratnál levő „üveg­kalitkában” dolgozik az admi­nisztráció iktatója, Szigeti Fe­­rencné. Ő a szövetkezet könyv­­terjesztője is, hát közszemlére teszi az újdonságokat. Nagy a forgalma vagy kicsiny-. Nehéz megítélni. Évi 25—30 ezer fo­rint. Ami, ha arra gondolok, hogy a fővárosban lépten-nyo­­mon könyvesboltba botlik az ember, föltétlenül valami. És könyvön akad meg a sze­me az elnök ízléssel berende­zett­ irodájában is. Egyebek közt a Magyar Nyelv Értelmező Szó­tárán, melyre csak ott adnak pénzt, ahol tudják: a pontos, vi­lágos fogalmazás ugyanolyan fontos a közösségen belül, mint a kapcsolási rajz ismertetése, ha egy rádió bonyolult szerkezeté­ben el akar valaki igazodni. Az Óbuda egyébként — bár területe csak 431 hektár — az ország legjelentősebb szövetke­zetei közé tartozik. Termelésük forintértéke 2022 tag mellett munkanaponként mintegy 1 mil­lió forint. Üvegházaik alapterü­lete 60 ezer négyzetméter. Szál­lítanak virágot Moszkvába és Londonba; saját autószervizük van, széles körű kertépítő tevé­kenységet fejtenek ki; zöldséget gyümölcsöt, gabonát termeszte­nek; vidéki téeszekkel egyszerű gazdasági együttműködés során tavaly 800 lakás padlózatához állítottak elő parkettát. A leg­utóbbi zárszámadás szerint a 10 órás munkanapra jutó mun­kadíj 142 forint volt. Milyen képzettségű gárda ér­te el ezeket az eredményeket? Megjegyzést kíván, hogy az 1972. évi szakmunkáslétszám azért csökkent oly nagyot, mert a pünkösdfürdői nagyszabású üvegházépítés szakembereinek egy részét a munka befejeztével átadták más munkaterületre. A halmozott termelési érték az előbb említett évek során így alakult: 1968-ban 91.3; 1970-ben 264.9; 1972-ben 269.6, a legutóbbi zár­számadáson pedig 325,4 millió forint. Ez utóbbi úgy, hogy az előző évit 21%-kal meghaladó termelést a korábbihoz képest csupán 7%-kal megnövelt lét­számmal biztosították. S az emberi oldala minden­nek? A kis dolgoknál kezdték. A pártszervezet például akciót in­dított, hogy azok a párttagok, akik nem végezték volna el az általános iskola nyolc osztályát, mihamarább pótolják a hiányu­kat. Önálló általános iskolai osz­tálya van a téesznek ilyen öregdiákokból. A 30 tanuló mun­kaidő-kedvezményt kap, a szö­vetkezet látja el őket a könyv­vel, füzettel, vonalzóval —min­den tanszerrel. Marci bácsi iskolában Előttem a megállapodás, amely szerint Bori Béla, a téesz okta­tási osztályvezetője (ilyen funk­ció is van itt!) megállapodást kötött Hegedűs Ferenc tanárral. E szerint a pedagógus „vállal­ja, hogy a tsz-tagok részére ren­dezett ált. isk. nyolcadik oszt. tanfolyam hallgatóinak 1974. febr. 27-től kezdve hetenként a szerdai napokon du. 5 órától kezdve három tanítási órában számtanból, mértanból, fizikából és helyesírásból korrepetálást ad..." A tanár tiiszteletdíját a téesz fedezi. A tanulók között van a 61 éves régi téesz-tag, raktáros Stumpf Márton. De beült az iskolapad­ba a 17 tagú vezetőség egyik tagja is, mert tudja: ahhoz, hogy a gazdaság bonyolult ügyeiben eligazodjék, kevés az eddigi vég­zettsége. Négy házaspár van az ily módon tovább tanulók között. Önálló marxista középiskolá­ja van a téesznek, annak anya­gát 32-en tanulják. Iskolákban és tanfolyamokon összesen 350-­­ en bővítik ismereteiket. A szö­vetkezet tagsága a TOT-on és a MSM-en keresztül versenyfelhí­vással fordult az egész paraszt­így alakult 1968-tól a téesz tagságának és alkalmazottainak iskolai végzettsége: Sághoz. Vállalták, hogy az V. ötéves terv végéig az akkor 55 éves korú, tagságig bezáróan, létszámuk 90%-a elvégzi az ál­talános iskola nyolc osztályát. Mint a karikacsapás ? Az Óbuda kulturális bizottsá­ga ügyrendjének megfelelően műszaki csoportokat szervez, munkásakadémiákat hoz létre, irányítja a közönségszervezést, különböző oktatási kereteket te­remt, s tagság világnézeti, er­kölcsi, művészeti ismere­teit gya­rapítására. Költségvetési fedeze­tet biztosít, a téesz irodalmi kör, tánccsoport, énnekkar és citera­­zenekar fenntartására. Az utób­bi már be is mutatkozott a tag­ságnak a zárszámadó közgyűlé­sen. Őszinte sikert aratott. Könyvtárat kívánnak létesíteni, kulturális tábort a fiataloknak, könnyűzenei klubot és ahhoz együttest. Megy minden mint a karika­csapás? Inkább azt mondanám: tud­ják, mi munka vár rájuk. Vagy legalábbis végiggondolják. És hogy ez mennyire nem könnyű, arra csak egy példát! Sorra kér­dezek tíz tagot, nem arról, hogy mit látott mostanában színház­ban, hanem arról, mit nézne meg szívesen. Nyolcan egyetlen színdarabot sem tudnak megne­vezni amihez jegyet váltanának. Egy idősebb férfi azt mondja: „Én Gárdonyitól A bort nézném meg a Nemzetiben.” (Istenem, ha nem tévedek, az hajdan volt, középiskolás koromban szerepelt utoljára az ország első színpa­dán!) Egy negyvenes asszony pedig kérdéssel válaszolt k­érdé­­semre: „Van kedve az ember­nek Óbudáról egész napi munka után beutazni Pestre színház­ba?” Az elnök, Varga Ferenc, aki napi 13 órát dolgozik, s akit hat elemivel ért a felszabadulás, de azóta diplomát szerzett a Vörös Akadémián, tanári képesítést a mezőgazdasági ismeretekből, s hamarosan üzemmérnöki vég­zettséggel szaporítja nem min­dennapi iskolázottságát, így fe­lel, amikor megkérdem, hány­szor volt mostanában színház­ban és moziban: „Nyolc éve amióta itt vagyok kétezer vol­tam színházban, s egyszer mo­ziban ... az utóbbinál el is aludtam a fáradságtól...” Bajor Nagy Ernő (Folytatjuk) Egyetem vagy főiskola 18 25 49 58 Felsőfokú és középfokú technikum 42 77 112 100 Gimnáziumi érettségi 25 44 98 94 Szakmunkás 389 399 769 477 1968 1970 1972 1974 Ebben az évben is meghirdették a Kis Jankó Bori matyó népművész emlékére alapított pályázatot. Képünkön Csikós Sándorné a pályaművét készíti SZABAD FÖLD . Mit csinál a gyártásvezető? — Amennyire én értek hozzá, s mint néző próbá­lom meghatározni, a gyár­tásvezető gazdasági, szerve­zési ügyekkel foglalkozó mindenes. — Majdnem jó a meghatáro­zás, csak egy kicsit „pongyola’’ — mondja Falmann Ferenc, a Televízió gyártásvezetője. Min­den műsor, produkció elkészí­téséhez, megvalósításához egy művészeti és egy gazdasági fe­lelős, irányító kell. Az előbbi maga a rendező, a második pe­dig a gyártásvezető. A rende­ző határozza meg tulajdonkép­pen a másik munkáját olyan­formán, hogy a gyártásvezető­nek kell megvalósítani a pénz­ügyi, szervezési stb. úton a ren­dező művészi elképzeléseit, kö­vetelményeit. — Hogyan kezdődik ez a munka? — A kiindulópont a forgató­­könyv. Ebből tudjuk meg ugyanis, hogy milyen stílusú, műfajú műsor készül. Ezután a szükséges feltételeket figyelem­be véve elkészítjük a gyártási tervet és a költségvetést. — Mit tartalmaznak ezek? — Elsősorban a produkció anyagi feltételeit, a megközelítő kiadásokat. Másodsorban a kü­lönböző adminisztratív dolgo­kat. Ez jelenti a közreműkö­dők, színészek egyeztetését, az operatőrök, sminkesek, ruha­tervezők beosztását, a próba­termek, stúdiók biztosítását. — S ha ez a terv esetleg meghaladja a televízió álta­lános költségvetésében elő­irányzott összeget? — Akkor természetesen meg­próbáljuk csökkenteni, úgy, hogy például kevésbé drága anyagokból készítjük el a ru­hákat, díszleteket, szóval igyek­szünk takarékoskodni, ahol csak tudunk. — Mi következik ezután? — Ha a stábértekezlet elfo­gadta a gyártási tervet, akkor elkészítjük a szerződéseket, megrendeljük a ruhákat, dísz­leteket, megszerezzük a műsor­hoz szükséges egyéb kellékeket. — Mi a teendő olyankor, ha valami nem az előirány­zott programnak megfelelő­en megy, ha valamilyen változás van? — Azonnal intézkedünk. A diszpécser osztálytól kérünk új időpontban stúdiót, operatőrö­ket, tehát technikai személyze­tet és amire még szükség van. Itt mindennek időben meg kell lennie. Apró gondatlanság vagy felelőtlenség miatt nem alvad­hat fenn a munka. Éppen ezért is vagyunk jelen végiig a fel­vételeknél, a műsor valódi meg­születésénél, hogy ezeket a kis hibákat is megpróbáljuk a leg­minimálisabbra csökkenteni. De nem fejeződik be a munkánk a már elkészült műsor után sem. Ezután készítjük el az „utaláso­kat” vagyis fizetjük ki a közre­működők tiszteletdíját, archi­váljuk a produkciót, amennyi­ben filmre rögzítették, összeál­lítjuk a már végleges költség­­kimutatást, megjelölve a külön­böző összegek rendeltetését és elkészítjük a­­zárójelentést. Itt fejeződik be tulajdonképpen a gyártásvezető munkája. — Bizonyára van segítsé­ge ebben a bonyolult és felelősségteljes munkában? — Persze. Ezt a munkakört a felvételvezetők látják el, ők a mi tulajdonképpen jobbkezünk. Belőlük is gyártásvezető lesz később, ha elvégzik a gyártás­­vezetői tanfolyamot, persze eh­hez a gyakorlaton kívül leg­alább közgazdasági technikumi érettségi kell.­­ Befejezésül hadd kér­dezzek még valamit: mint gyártásvezető, tehát gazda­sági és pénzügyi szakem­ber, otthon is Ön kezeli a kasszát? (Ez a sok pont valami olyasmit jelent, mint ami­kor a képernyőn megjele­nik. Adáshiba.) Berkes Zsuzsa

Next