Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)

1983-10-01 / 40. szám

8 SZABAD FÖLD A keszthelyi Georgikon-hallgatók a pákozdi csatában Kutatásaim eredményeként most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata történetét őrző naplóról írha­tok. A naplót családi hagyományként élete végéig Tóth­ Pál István nyugdí­jas postafőtiszt őrizte Keszthelyen. Szerzője, Szekovics Pál keszthelyi Geor­­gikon-hallgató és honvéd e hatvanoldalas naplóban irta le 1818. május 16- tól 1849. december 9-ig a vele történt eseményeket. Szekovics a forradalom eseményeit átélte és annak egyik tevékeny részesévé vált. A naplót érthe­tőbbé teszi, hogy az abban szereplő személyek életrajzi adatait is közli, s külön értéke, hogy a történet, illetve a történet minden része hiteles ada­tokon alapszik. Az 1848. március 15-i pesti ■események mozgatják és fellel­kesítik Keszthely lakóit is. Megalakul a nemzetőrség, s Kossuth hívó szavára a Geor­­gikon hallgatói tömegesen vo­nulnak a zászló alá. Sokan csatlakoztak­­ hozzájuk a gimnázium nagyobb diákjai, az iparosok és polgárok közül is. Belőlük alakult meg a keszt­helyi 57. honvédzászlóalj. Ba­logh Ferenc városbíró megszer­vezte a nemzetőrséget. A Me­gyei Bizottmány felszólítja a lakosságot, hogy minden nem­zetőr, kinek egyéb fegyvere nem volna, kapóval, vasvillá­­val, fejszével s más il­vetén eszközökkel siessen a haza vé­delmére. A keszthelyi kovácsok lázas gyorsasággal kovácsolták a lándzsákat, egyenesítették a kaszákat. Jellasics seregei a Ba­latonhoz közeledtek. A keszthe­lyiek abban a hitben, hogy a csapatok erre tartanak, sietve felkészültek a védelemre. Hat­hat ágyút állítottak fel a Gáz­dombon, a Miklós-temetőben és a plébániai földeken. Jellasics serege azonban a Balaton déli partján vonult Bu­da felé, a magyar csapatok meg a Velencei-tónál gyülekeztek a főváros védelmére. A Keszthelyen táborozó hon­­védhadsereg Tapolcán, Veszpré­men, Fehérváron át a Velencei­tóhoz sietett. Részletek a naplóból! ... „1848. május 16-án Reischer Endre lelkes tanárunk felszólí­tására, s látva hazánk veszély­be létét. 24 gazdászati gyakor­nokok Keszthelyen aláírtuk ma­gunkat, hazánkért három évig szolgálni, mint honvédek. ... Mint küldött, Kássa Lajos és Meleg Jenő pajtásaimmal mentem Égerszegre, a Várme­gyeházhoz, felkérni a vármegye urakat nyitnák meg a tobor­zást Zala megyében, a minisz­teri rendelet szerint. „.. 1848. május 25-én szentelte­tett kezembe a keszthelyi temp­lomba e város lelkes hölgyeitől nékünk ajánlott csinos nemzeti zászlónk. ... Június 20-án indultunk minden fegyver és egyenruha nélkül Bán Sándor hadnagy úr vezetésével Muraközbe a horvá­­tok ellen ... ahol nem történt semmi különös dolog. .. ■ Augusztus 10-én érkeztünk Pápára, ez lett több ideig állo­másunk helye. Sok víg napok folyása között itt szereltettek fel mezítlábas, rongyos újon­caink, nagyobbrészt a város lel­kes hölgyei és mesteremberei által készült ruhaneműekkel. Itt történt első gyakorlatunk fegy­verbe, s­­ a zászlóalj szeptem­ber 5-én végezte a felszerelést ... Szeptember 6-án Pápától, a jó magyar szívű várostól búcsút véve mentünk Devecserig. Szep­tember 22-én Veszprémbe, ahol István főherceg, Lázár és Móga és Teleky vezérek szemlét tar­tottak felettünk. Szeptember 23- án nehéz szívvel búcsút vettem Veszprém városától. ... Szeptember 26-án érkeztünk Fehérvárra, ahol 22 ezer menő csapattal valónk. 27-én Sukorón át a táborba. ... 28-án délután a Velencei-ta­vak túlsó Dinnyés határába. ... 29-én az Agárdi pusztára, s e nap volt az első csata Sukoró és Pákozd között. Tőlünk 30 elesett, 27 sebesült, az ellenfél­től 300-nál több volt a veszte­ség. Azon az éjjel a legnagyobb esőben Baracskáig húzódtunk, hol négy nap fegyverszünet adatott...” A hadilobogó útja. Most pedig szólok a keszthe­lyi 48-as zászló történetéről. Az 1848. szeptember 29-én le­zajlott pákozdi ütközetben részt vett keszthelyi Georgikon hall­gatói kezében az a zászló len­gett, amelyet 1848. május 25-én kaptak Keszthely város lelkes hölgyeitől. A nemzetőrök a haza dicsően kivívott új szabadságá­nak törvényes háromszínű lobo­gójára esküdtek fel. Ez a zászló vezette őket végig az 1848— 1849-es szabadságharc csatái­ban. Ennek a hadilobogónak, véróztatta csatákat megjárt zászlónak, különös és érdekes története van. 1849. augusztus 13-án a vilá­gosi síkon a honvédsereg zász­lóinak nagy része a cári orosz hadsereg hadizsákmányává lett, később Moszkvában a Kreml Törtérnelmi Múzeumában he­lyezték el. Visszakapott zászlók: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a hadizászlók a moszkvai Forradalmi Mú­zeum gyűjteményébe kerültek, a magyar nép dicső szabadság­küzdelmeinek szimbólumaként. Így került oda az „ÉLJEN A HAZA” — 1848 — Keszthely megye város közönsége feliratú piros-fehér-zöld színű zászló is. A zászló anyaga piros, fehér, zöld selyem. Jobb oldali lapján van az arany festésű felirat Bal oldali lapja: arany tölgy- és babérkoszorúban „1848”­ Tarto­zéka pirosra festett rúd, rézcsú­csának csak az alapja van meg. A zászló nagysága 148X 216 cen­timéter. A rúd hossza 239 cen­timéter. A második világháborúban a zászlók sorsa is tragikusra fordult. A 48-as zászlókat és ve­lük együtt a Hadimúzeum anyagát a Dunántúlra vitték. A Jánosháza melletti Somlóvár községben visszahagyott mú­zeumi anyag nagy része csak a véletlen folytán menekült meg a teljes pusztulástól. A 48-as zászlók és velük együtt a Hadi­múzeum zászlógyűjteménye a Vörös Hadsereg megőrzésébe kerültek és a Szovjetunióba szállították őket, majd az 1848. április 4-én visszakapott zász­lókat ideiglenesen a Nemzeti Múzeumban helyezték el. 1948 szeptemberében „A 100 éves HONVÉDSÉG” elnevezé­sű ünnepi hét keretében a Ma­gyar Néphadsereg vette át őket, ezzel az 1848—49-es szabadság­­harc hadizászlói végleges és méltó helyükre, az Országos Hadtörténeti Múzeumba kerül­tek. Az egykor hazát védeni in­dult Georgikon-hallgatóknak és hős hon­véd társaiknak sza­badságharcos zászlói örök pél­dául szolgálnak mindenkor az utódok előtt. Ugróczky Mihály ny. postafőfelügyelő Acélszürkében: „Kemenes '83” Valamennyi fegyveres testü­let között legifjabb a Munkás­őrség. Múltja csak huszonhét esztendős. Tagjai munkások, pa­rasztemberek, értelmiségiek, olyan férfiak és nők, akik ön­ként vállalják a fegyveres szol­gálatot. Ők esküjükhöz híven: „ ... fegyverrel, munkával, fel­­világosító szóval...” védik a néphatalmat. Több mint tízezer munkásőr visel Kiváló Dolgozó kitünte­tést! Munkahelyi kollektíváik javasolták számukra, azok az emberek, akikkel nap mint nap együtt dolgoznak. Munkahe­lyeiken részt vállalnak az újí­tómozgalomból is. Tavaly több mint kétmilliárd forint értékű újítást valósítottak meg nép­gazdaságunk különböző terüle­tein. Közéleti tevékenységük is példamutató. Ott vannak min­denütt, ahol társadalmunk fej­lődéséért dolgozni, tenni kell. Közéleti tisztséget húszezren vi­selnek, pártvezetőségekben, ta­nácsokban, népfrontbizottságok­ban és szakszervezetekben dol­goznak. Harci képzésük magas szin­ten történik. Feladataikat ké­pesek bonyolult viszonyok kö­zött is végrehajtani. Bizonyí­totta mindezt a Vas megyében szervezett „Kemenes ’83” fedő­nevű szemlegyakorlat is. Több rendeltetésű volt: vegyvédelmi, zárás — átvizsgálás, csapdaszol­gálat, bekerítés —, elszámolás, lövészeti bemutató és másfajta harcrendi elemek. Mindezt a Vas megyei parancsnokság ter­vezte, szervezte. Végrehajtásá­ra a társ fegyveres erők — hon­védség, határőrség és rendőr­ség — kijelölt alegységeivel együttműködve került sor, hi­bátlan harmóniával. Izgalmas órák voltak. A mun­kásőrök akciója természetesen, feltételezésre épült, mint a gya­korlatokon szokásos. Eszerint „diverzánsok” szivárogtak be egy megadott körzetbe, felszá­molásuk sürgős feladat. Így hát csapdaszolgálatot szerveztek az „ellenség” várható mozgásirá­nyába. Jól számítottak! Rejtve, fed­ve lopakodott három „diver­­záns”, már-már úgy látszott el­érik céljukat. Ekkor csattant egy felszólítás és még jó né­hány. Jobbról, balról, minden oldalról jöttek parancsok a fegy­ver eldobására. Csapdába estek! A silógödrök és bokrok mögül munkásőrök léptek elő és bilin­csek kattantak.­ Parancsnokuk pedig kihallgatáshoz fogott. Megtudták: ejtőernyővel „di­verziós” csoportok ledobása várható az erdő melletti uga­ron! Nemsokára valóban repü­lőgépek jelentek meg az ég ho­rizontján és gyorsan közeled­tek. Ejtőernyők nyíltak és hat­hat fős csoportokban „terroris­ták” közeledtek a föld felé. Munkásőrök zárógyűrűje övez­te a földet érés helyét. „Élve” akarták elfogni a „diverziós” csoportokat. De felszólításuknak nem lett foganatja! Golyózáport zúdítottak rájuk — vaktöltény­nyel. Ekkor szólaltak meg a munkásőrfegyverek. Ropogtak, zengett az erdő, dúlt a csata, mintha „éles” lenne a helyzet. Később kitörtek a „diverzán­sok”, menekültek az erdőren­getegben. Csakhogy akcióba lé­pett a munkásőr elfogócsoport és utolérte őket. Esőszemerkélésben ért véget a harcászati gyakorlat. Meg­ázott a talaj, sarat tapostak a munkásőrbakancsok. Kedélyál­lapotuk mégis kifogástalan ma­radt. Örültek. Borbély Sándor, a Munkásőrség országos pa­rancsnoka feladataik teljesíté­sét „kiválóra” értékelte. Tihanyi János LEVELEINKBŐL Kertek különlegességei Tíz éve vezetem a komlói Kertbarát klubot. Kezdetben 47-en voltunk, jelenleg pedig már 3100 tagunk van. összesen 179 hektár földterületen gazdál­kodunk és főleg különleges nö­vények, illetve termények előál­lításával foglalkozunk. Kert­jeinkben megtalálható többek között az amerikai bab, az ánizs, articsóka, borsfű, csicsóka, cuk­kini, no meg az istengyalulta tök és a jancsihagyma is. Több mint 9 ezer kertbarátnak küld­tünk már magot térítés nélkül, csupán azt kértük, hogy leve­leikhez mellékeljenek egy fel­­bélyegzett borítékot. Az ország különböző tájairól felkerestek már bennünket kert­barátok, látogatást tettek a komlói kertekben és kicseréltük a véleményünket, tapasztala­tainkat munkánkról. Nem csak kertjeinkbe vezetjük el a ven­dégeket, hanem megismertetjük velük a helyi és a környék ne­vezetességeit is, többek között Pécs régi emlékeit, a máriai ár­pádkori templomot és a sikon­­dai fürdőt. Dr. Berényi István Komló Hagyomány: Mány­oki-napok A verőcemarosi Nagyközségi Közös Tanács és a Hazafias Nép­front Emlékbizottsága a Mányo­­ki-napokat az idén szeptember 2. és 16. között rendezte meg a művelődési házban. A Mányoki­­szobornál dr. Losonczi Miklós művészettörténész mondott meg­nyitó beszédet, majd a Mányoki Ádám úttörőcsapat énekkara adott műsort. Ezután az ürömi általános iskola népitánc-együt­­tese és a pilisvörösvári nemze­tiségi táncegyüttes magyar és német táncokat mutatott be. A gazdag programon belül nép­művészek és népi iparművészek számára rendeztek kiállítást és vásárt. Megnyitották Gönczö Sándor fotókiállítását is. A „Kamerával a madarak nyomá­ban” c. tárlaton Péchy Tamás fotóművész munkáit tekinthet­ték meg az érdeklődők. A ren­dezők gondoltak a gyermekekre is; bohócműsorral és rajzpályá­zattal ért véget a Mányoki-na­­pok gazdag programja. Nagy Péter Budapest Könnyebb lesz a pályaválasztás A helybeliek és a városba lá­togatók figyelmet érdemlő kiál­lítást láthattak a közelmúltban. A környékbeli termelőszövetke­zetek ugyanis a város autópark­jában rendezték meg a mező­gazdasági gépek bemutatóját. A kiállított gépeknek különösen a fiatalok és a gyermekek köré­ben volt nagy sikere, e rendez­ 1983. OKTÓBER 1. vény részükre felért egy pálya­választási kiállítással. Kerékgyártó Mihály Ózd •• Öregdiákok, hiányosan Az elmúlt napokban tartotta fennállásának centenáriumi ün­nepségét az ásotthalmi Erdésze­ti Szakiskola. Az ország legré­gibb erdészeti szakiskolája indí­tott el engem is e pályán. Az­óta is mindig nagy szeretettel gondolok úgy az iskolára, mint tanáraimra és egykori osztály­társaimra. Sajnálatos, hogy a nem mindennapi ünnepség kap­csán a legöregebb szakiskolások felkutatására — ami ilyenkor szokásos — nem tettek meg mindent. Azért így is voltak az ünnepségen olyanok is, akik 1928-ban — Erdélyi János, 1931- ben — Nacsa István — és 1933- ban — Tardos Ferenc végeztek. Bizonyára többüknek — kik 50- 60 évvel ezelőtt végeztek itt — jólesett volna, ha ez alkalom­mal gondolnak rájuk. Az ün­nepség után fájó szívvel bú­csúztam Ásotthalmától, hol éle­temnek egy szép és fontos sza­kasza zárult le. Povázsay László ny. erdész Békéscsaba Újvárosiak találkozója A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának határozata alapján kilenc nagyközség: Barcs, Berettyóújfalu, Celldö­­mölk, Érd, Fehérgyarmat, Kör­mend, Lenti, Paks és Vásáros­­namény városi rangot kapott. A vásárosnaményi tömegszerveze­tek kezdeményezésére a kilenc ifjú város küldöttei először Vá­­sárosnaményben találkoztak. Évente mindig más városban tartják meg a találkozót és ren­dezvényeiket. Az idén Érden, az újdonsült városban került sor a háromnapos találkozóra, melyen szép számmal jelentek meg az ifjú városok küldöttei. Kari János Gergelyiugornya Őfelsége a zenegép Közvetlen a szomszédunkban egy vendéglő üzemel. Itt min­den szerdán, pénteken és va­sárnap este diszkóműsor van. Az a baj, hogy igen nagy hang­erővel működik a zenegép. Így ezeken az estéken a rettenetes zajtól nem tudunk pihenni. Már kértük az üzlet vezetőjét, hogy halkíttassa le a zenegépet; ő megígérte, hogy intézkedik, de a zaj csökkentésére nem tettek semmit. Nagyon elkeserít bennünket, hogy ezeken a napokon nem tu­dunk pihenni s nincs rá kilátás, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. Bezdány Frigyes Pusztamérges

Next