Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)
1983-10-01 / 40. szám
8 SZABAD FÖLD A keszthelyi Georgikon-hallgatók a pákozdi csatában Kutatásaim eredményeként most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata történetét őrző naplóról írhatok. A naplót családi hagyományként élete végéig Tóth Pál István nyugdíjas postafőtiszt őrizte Keszthelyen. Szerzője, Szekovics Pál keszthelyi Georgikon-hallgató és honvéd e hatvanoldalas naplóban irta le 1818. május 16- tól 1849. december 9-ig a vele történt eseményeket. Szekovics a forradalom eseményeit átélte és annak egyik tevékeny részesévé vált. A naplót érthetőbbé teszi, hogy az abban szereplő személyek életrajzi adatait is közli, s külön értéke, hogy a történet, illetve a történet minden része hiteles adatokon alapszik. Az 1848. március 15-i pesti ■események mozgatják és fellelkesítik Keszthely lakóit is. Megalakul a nemzetőrség, s Kossuth hívó szavára a Georgikon hallgatói tömegesen vonulnak a zászló alá. Sokan csatlakoztak hozzájuk a gimnázium nagyobb diákjai, az iparosok és polgárok közül is. Belőlük alakult meg a keszthelyi 57. honvédzászlóalj. Balogh Ferenc városbíró megszervezte a nemzetőrséget. A Megyei Bizottmány felszólítja a lakosságot, hogy minden nemzetőr, kinek egyéb fegyvere nem volna, kapóval, vasvillával, fejszével s más ilvetén eszközökkel siessen a haza védelmére. A keszthelyi kovácsok lázas gyorsasággal kovácsolták a lándzsákat, egyenesítették a kaszákat. Jellasics seregei a Balatonhoz közeledtek. A keszthelyiek abban a hitben, hogy a csapatok erre tartanak, sietve felkészültek a védelemre. Hathat ágyút állítottak fel a Gázdombon, a Miklós-temetőben és a plébániai földeken. Jellasics serege azonban a Balaton déli partján vonult Buda felé, a magyar csapatok meg a Velencei-tónál gyülekeztek a főváros védelmére. A Keszthelyen táborozó honvédhadsereg Tapolcán, Veszprémen, Fehérváron át a Velenceitóhoz sietett. Részletek a naplóból! ... „1848. május 16-án Reischer Endre lelkes tanárunk felszólítására, s látva hazánk veszélybe létét. 24 gazdászati gyakornokok Keszthelyen aláírtuk magunkat, hazánkért három évig szolgálni, mint honvédek. ... Mint küldött, Kássa Lajos és Meleg Jenő pajtásaimmal mentem Égerszegre, a Vármegyeházhoz, felkérni a vármegye urakat nyitnák meg a toborzást Zala megyében, a miniszteri rendelet szerint. „.. 1848. május 25-én szenteltetett kezembe a keszthelyi templomba e város lelkes hölgyeitől nékünk ajánlott csinos nemzeti zászlónk. ... Június 20-án indultunk minden fegyver és egyenruha nélkül Bán Sándor hadnagy úr vezetésével Muraközbe a horvátok ellen ... ahol nem történt semmi különös dolog. .. ■ Augusztus 10-én érkeztünk Pápára, ez lett több ideig állomásunk helye. Sok víg napok folyása között itt szereltettek fel mezítlábas, rongyos újoncaink, nagyobbrészt a város lelkes hölgyei és mesteremberei által készült ruhaneműekkel. Itt történt első gyakorlatunk fegyverbe, s a zászlóalj szeptember 5-én végezte a felszerelést ... Szeptember 6-án Pápától, a jó magyar szívű várostól búcsút véve mentünk Devecserig. Szeptember 22-én Veszprémbe, ahol István főherceg, Lázár és Móga és Teleky vezérek szemlét tartottak felettünk. Szeptember 23- án nehéz szívvel búcsút vettem Veszprém városától. ... Szeptember 26-án érkeztünk Fehérvárra, ahol 22 ezer menő csapattal valónk. 27-én Sukorón át a táborba. ... 28-án délután a Velencei-tavak túlsó Dinnyés határába. ... 29-én az Agárdi pusztára, s e nap volt az első csata Sukoró és Pákozd között. Tőlünk 30 elesett, 27 sebesült, az ellenféltől 300-nál több volt a veszteség. Azon az éjjel a legnagyobb esőben Baracskáig húzódtunk, hol négy nap fegyverszünet adatott...” A hadilobogó útja. Most pedig szólok a keszthelyi 48-as zászló történetéről. Az 1848. szeptember 29-én lezajlott pákozdi ütközetben részt vett keszthelyi Georgikon hallgatói kezében az a zászló lengett, amelyet 1848. május 25-én kaptak Keszthely város lelkes hölgyeitől. A nemzetőrök a haza dicsően kivívott új szabadságának törvényes háromszínű lobogójára esküdtek fel. Ez a zászló vezette őket végig az 1848— 1849-es szabadságharc csatáiban. Ennek a hadilobogónak, véróztatta csatákat megjárt zászlónak, különös és érdekes története van. 1849. augusztus 13-án a világosi síkon a honvédsereg zászlóinak nagy része a cári orosz hadsereg hadizsákmányává lett, később Moszkvában a Kreml Törtérnelmi Múzeumában helyezték el. Visszakapott zászlók: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a hadizászlók a moszkvai Forradalmi Múzeum gyűjteményébe kerültek, a magyar nép dicső szabadságküzdelmeinek szimbólumaként. Így került oda az „ÉLJEN A HAZA” — 1848 — Keszthely megye város közönsége feliratú piros-fehér-zöld színű zászló is. A zászló anyaga piros, fehér, zöld selyem. Jobb oldali lapján van az arany festésű felirat Bal oldali lapja: arany tölgy- és babérkoszorúban „1848” Tartozéka pirosra festett rúd, rézcsúcsának csak az alapja van meg. A zászló nagysága 148X 216 centiméter. A rúd hossza 239 centiméter. A második világháborúban a zászlók sorsa is tragikusra fordult. A 48-as zászlókat és velük együtt a Hadimúzeum anyagát a Dunántúlra vitték. A Jánosháza melletti Somlóvár községben visszahagyott múzeumi anyag nagy része csak a véletlen folytán menekült meg a teljes pusztulástól. A 48-as zászlók és velük együtt a Hadimúzeum zászlógyűjteménye a Vörös Hadsereg megőrzésébe kerültek és a Szovjetunióba szállították őket, majd az 1848. április 4-én visszakapott zászlókat ideiglenesen a Nemzeti Múzeumban helyezték el. 1948 szeptemberében „A 100 éves HONVÉDSÉG” elnevezésű ünnepi hét keretében a Magyar Néphadsereg vette át őket, ezzel az 1848—49-es szabadságharc hadizászlói végleges és méltó helyükre, az Országos Hadtörténeti Múzeumba kerültek. Az egykor hazát védeni indult Georgikon-hallgatóknak és hős honvéd társaiknak szabadságharcos zászlói örök például szolgálnak mindenkor az utódok előtt. Ugróczky Mihály ny. postafőfelügyelő Acélszürkében: „Kemenes '83” Valamennyi fegyveres testület között legifjabb a Munkásőrség. Múltja csak huszonhét esztendős. Tagjai munkások, parasztemberek, értelmiségiek, olyan férfiak és nők, akik önként vállalják a fegyveres szolgálatot. Ők esküjükhöz híven: „ ... fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval...” védik a néphatalmat. Több mint tízezer munkásőr visel Kiváló Dolgozó kitüntetést! Munkahelyi kollektíváik javasolták számukra, azok az emberek, akikkel nap mint nap együtt dolgoznak. Munkahelyeiken részt vállalnak az újítómozgalomból is. Tavaly több mint kétmilliárd forint értékű újítást valósítottak meg népgazdaságunk különböző területein. Közéleti tevékenységük is példamutató. Ott vannak mindenütt, ahol társadalmunk fejlődéséért dolgozni, tenni kell. Közéleti tisztséget húszezren viselnek, pártvezetőségekben, tanácsokban, népfrontbizottságokban és szakszervezetekben dolgoznak. Harci képzésük magas szinten történik. Feladataikat képesek bonyolult viszonyok között is végrehajtani. Bizonyította mindezt a Vas megyében szervezett „Kemenes ’83” fedőnevű szemlegyakorlat is. Több rendeltetésű volt: vegyvédelmi, zárás — átvizsgálás, csapdaszolgálat, bekerítés —, elszámolás, lövészeti bemutató és másfajta harcrendi elemek. Mindezt a Vas megyei parancsnokság tervezte, szervezte. Végrehajtására a társ fegyveres erők — honvédség, határőrség és rendőrség — kijelölt alegységeivel együttműködve került sor, hibátlan harmóniával. Izgalmas órák voltak. A munkásőrök akciója természetesen, feltételezésre épült, mint a gyakorlatokon szokásos. Eszerint „diverzánsok” szivárogtak be egy megadott körzetbe, felszámolásuk sürgős feladat. Így hát csapdaszolgálatot szerveztek az „ellenség” várható mozgásirányába. Jól számítottak! Rejtve, fedve lopakodott három „diverzáns”, már-már úgy látszott elérik céljukat. Ekkor csattant egy felszólítás és még jó néhány. Jobbról, balról, minden oldalról jöttek parancsok a fegyver eldobására. Csapdába estek! A silógödrök és bokrok mögül munkásőrök léptek elő és bilincsek kattantak. Parancsnokuk pedig kihallgatáshoz fogott. Megtudták: ejtőernyővel „diverziós” csoportok ledobása várható az erdő melletti ugaron! Nemsokára valóban repülőgépek jelentek meg az ég horizontján és gyorsan közeledtek. Ejtőernyők nyíltak és hathat fős csoportokban „terroristák” közeledtek a föld felé. Munkásőrök zárógyűrűje övezte a földet érés helyét. „Élve” akarták elfogni a „diverziós” csoportokat. De felszólításuknak nem lett foganatja! Golyózáport zúdítottak rájuk — vaktölténynyel. Ekkor szólaltak meg a munkásőrfegyverek. Ropogtak, zengett az erdő, dúlt a csata, mintha „éles” lenne a helyzet. Később kitörtek a „diverzánsok”, menekültek az erdőrengetegben. Csakhogy akcióba lépett a munkásőr elfogócsoport és utolérte őket. Esőszemerkélésben ért véget a harcászati gyakorlat. Megázott a talaj, sarat tapostak a munkásőrbakancsok. Kedélyállapotuk mégis kifogástalan maradt. Örültek. Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka feladataik teljesítését „kiválóra” értékelte. Tihanyi János LEVELEINKBŐL Kertek különlegességei Tíz éve vezetem a komlói Kertbarát klubot. Kezdetben 47-en voltunk, jelenleg pedig már 3100 tagunk van. összesen 179 hektár földterületen gazdálkodunk és főleg különleges növények, illetve termények előállításával foglalkozunk. Kertjeinkben megtalálható többek között az amerikai bab, az ánizs, articsóka, borsfű, csicsóka, cukkini, no meg az istengyalulta tök és a jancsihagyma is. Több mint 9 ezer kertbarátnak küldtünk már magot térítés nélkül, csupán azt kértük, hogy leveleikhez mellékeljenek egy felbélyegzett borítékot. Az ország különböző tájairól felkerestek már bennünket kertbarátok, látogatást tettek a komlói kertekben és kicseréltük a véleményünket, tapasztalatainkat munkánkról. Nem csak kertjeinkbe vezetjük el a vendégeket, hanem megismertetjük velük a helyi és a környék nevezetességeit is, többek között Pécs régi emlékeit, a máriai árpádkori templomot és a sikondai fürdőt. Dr. Berényi István Komló Hagyomány: Mányoki-napok A verőcemarosi Nagyközségi Közös Tanács és a Hazafias Népfront Emlékbizottsága a Mányoki-napokat az idén szeptember 2. és 16. között rendezte meg a művelődési házban. A Mányokiszobornál dr. Losonczi Miklós művészettörténész mondott megnyitó beszédet, majd a Mányoki Ádám úttörőcsapat énekkara adott műsort. Ezután az ürömi általános iskola népitánc-együttese és a pilisvörösvári nemzetiségi táncegyüttes magyar és német táncokat mutatott be. A gazdag programon belül népművészek és népi iparművészek számára rendeztek kiállítást és vásárt. Megnyitották Gönczö Sándor fotókiállítását is. A „Kamerával a madarak nyomában” c. tárlaton Péchy Tamás fotóművész munkáit tekinthették meg az érdeklődők. A rendezők gondoltak a gyermekekre is; bohócműsorral és rajzpályázattal ért véget a Mányoki-napok gazdag programja. Nagy Péter Budapest Könnyebb lesz a pályaválasztás A helybeliek és a városba látogatók figyelmet érdemlő kiállítást láthattak a közelmúltban. A környékbeli termelőszövetkezetek ugyanis a város autóparkjában rendezték meg a mezőgazdasági gépek bemutatóját. A kiállított gépeknek különösen a fiatalok és a gyermekek körében volt nagy sikere, e rendez 1983. OKTÓBER 1. vény részükre felért egy pályaválasztási kiállítással. Kerékgyártó Mihály Ózd •• Öregdiákok, hiányosan Az elmúlt napokban tartotta fennállásának centenáriumi ünnepségét az ásotthalmi Erdészeti Szakiskola. Az ország legrégibb erdészeti szakiskolája indított el engem is e pályán. Azóta is mindig nagy szeretettel gondolok úgy az iskolára, mint tanáraimra és egykori osztálytársaimra. Sajnálatos, hogy a nem mindennapi ünnepség kapcsán a legöregebb szakiskolások felkutatására — ami ilyenkor szokásos — nem tettek meg mindent. Azért így is voltak az ünnepségen olyanok is, akik 1928-ban — Erdélyi János, 1931- ben — Nacsa István — és 1933- ban — Tardos Ferenc végeztek. Bizonyára többüknek — kik 50- 60 évvel ezelőtt végeztek itt — jólesett volna, ha ez alkalommal gondolnak rájuk. Az ünnepség után fájó szívvel búcsúztam Ásotthalmától, hol életemnek egy szép és fontos szakasza zárult le. Povázsay László ny. erdész Békéscsaba Újvárosiak találkozója A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján kilenc nagyközség: Barcs, Berettyóújfalu, Celldömölk, Érd, Fehérgyarmat, Körmend, Lenti, Paks és Vásárosnamény városi rangot kapott. A vásárosnaményi tömegszervezetek kezdeményezésére a kilenc ifjú város küldöttei először Vásárosnaményben találkoztak. Évente mindig más városban tartják meg a találkozót és rendezvényeiket. Az idén Érden, az újdonsült városban került sor a háromnapos találkozóra, melyen szép számmal jelentek meg az ifjú városok küldöttei. Kari János Gergelyiugornya Őfelsége a zenegép Közvetlen a szomszédunkban egy vendéglő üzemel. Itt minden szerdán, pénteken és vasárnap este diszkóműsor van. Az a baj, hogy igen nagy hangerővel működik a zenegép. Így ezeken az estéken a rettenetes zajtól nem tudunk pihenni. Már kértük az üzlet vezetőjét, hogy halkíttassa le a zenegépet; ő megígérte, hogy intézkedik, de a zaj csökkentésére nem tettek semmit. Nagyon elkeserít bennünket, hogy ezeken a napokon nem tudunk pihenni s nincs rá kilátás, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. Bezdány Frigyes Pusztamérges