Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

1984. FEBRUÁR 11. Perkáta, hóval és reménnyel Hódunna alatt a falu és a mező Perká­tán, a számadás igazi ideje. Ráérős az idő, a hó nem enged kint sietést, s bent, bot támaszkodik az asztalhoz, futni azzal sem lehet. (Régi hidegek, motoron, ke­rékpáron megtett fagyos utak, esők és sze­lek mostanára „kiérdemelt” fizetsége.) — Most örülünk a hónak . .. Perkátán Magyar Lajossal, a Magyar-Kínai Barátság Termelőszövetkezet elnö­kével beszélgetünk. Munka, tudós Előbb, tulajdonképpen csak a havat di­csérjük. Jó, hogy jött, mert a húsz-har­minc centiméteres bunda alatt nyugod­tan szunnyadozhat a vetés, várhatja a ta­vaszt. S ha a vetés pihenhet, reményked­­het az ember is. Aztán a gondolatok oda­fordulnak régi havakhoz, a mostani szám­adás ideje hajdanvolt számadásokhoz. A múlt esztendő a múló élet számadásává kerekedik. — örülünk a hónak. Az őszieket meg­viselte a száraz hideg. Itt nálunk öt-hat hétig tartott az „őszi” tél. Perkátán amúgyis száraz az időjárás, nemhiába mondják a falut az itteniek „Penkátá­­nak”. Előfordul tavasszal, nyáron, me­gyek Dunaújváros irányába s látom, Hangosnál, a pusztánál már esett. Itt semmi, csak a por. Amarra, északnak, Szabadegyháza a határ. A sorompón túl volt eső, itt meg semmi. Most, amikor a legnagyobb szükség lett volna az esőre, akkor nerp volt, amikor a kukorica a leg­jobban kívánta. Szép tőállományunk volt, a földben benne volt minden, aminek benne kellett lennie. Anyag, munka és szaktudás. De jobb lett volna, ha ritkább­nak marad, a szárazság nem kínozta volna úgy meg. ötvenhét mázsás átlagot értünk el, ezerhatszáz hektáron. A nyolcvankettes évben nyolcvannyolc mázsa termett Perkátán, májusi mor­­zsok­ban számolva. Kukoricából most nyolcvanmilliónyi a kiesés. Napraforgó­ból kétmillió. Nyolcvankettőben huszon­­hárommiliós eredményt ért el a szövetke­zet, a két növény ennek most majdnem a felét vitte el. S a drágább technika, műtrágya, alkatrész, növényvédőszer — újabb hatmillió. — Jó, hogy a búzánk az utolsó pilla­natban kapott csapadékot, ötvennyolc mázsát arattunk, ezerhétszáz hektár át­lagában ... Terményeinknek szabott ára van. Nem emelhetjük az árakat fölfelé, ha többe is van a termelés. Itt, mi, csak „befelé” tudunk növekedni. És növekedtek, növekednek Perkátán szaktudásban, felkészültségben. Növe­kednek a föld mai, a korhoz illő szere­­tetében. Perkáta, haza Szárazság, aszály máskor is volt. Em­legetünk régi, száraz esztendőket. — Hatvannyolcban is volt — talán nem egészen ekkora ... Régi aszályok kisöpörték a magtára­kat, lesöpörték a padlásokat, kiürítették — már a szövetkezeti években — a fo­lyószámlákat. Most Perkátán — majd so­sem látott aszály után — nyugalomban folyik a számolás, a múlt esztendő szám­bavétele, és még inkább az idei év ter­vezése. A kiesések, a károk nem döntötték le lábáról a termelőszövetkezetet. Pedig — mondják — csak alaptevékenységet foly­tatnak. Magyarán: nincs kiegészítő üzem, ágazat, amely akkor is hozza a pénzt, amikor a határ esőért könyörög. Mi lehetett itt valaha ilyen esztendő után...? Most állva maradt a perkátai gazdaság. — Úgy gondolom, abban, hogy az or­szág is talpon maradt, ott a részünk ben­ne. Része a mezőgazdaságnak ... Legyen meg a fizetőképességünk, az országé, mint a mienk, itt. Húsz-huszonöt év alatt óriásit lépett előre a mezőgazdaság. Nem ingatja meg egy ilyen év sem. Még ha vannak is veszteségek, az ellátást bizto­sítani tudjuk. Az állatállományt is képe­sek vagyunk fönntartani. Úgy tudom, országosan most tizenegymillió sertés van ... Egy a gondunk az ország többi részével, segítünk. Az aszályos megyék­be adunk et kukoricát. A mi üzemünk­ben (itt is nagy a kukoricakiesés!), taka­rékos felhasználással száz vagon kukori­cával etetünk fel kevesebbet. Ezt átadtuk. Körülnéztünk, és ezt mással helyettesít­jük. Nem tudom (illetve: tudom ...), vala­ha ismert kifejezés lehetett-e itt a „fi­zetőképesség”, s számadásra készülőben vajon elhangzott-e az ország fizetőképes­ségének ügye? Hogy az ország és Perkáta azonos, hogy a haza­tér ... Szárazság után, mi lehetett itt, korábbi években? Most, országos gondokban, se­gítésre is képes ez a táj, ez a közösség. — Nyugodtan nézünk az idei esztendő elé,... — És az első perkátai évek? — Hatvanhat, március tizennyolcadi­kén választottak meg elnöknek. Az első két évem nehéz volt. Tízezer-háromszáz­­harminchárom forint volt az első évben az egy tagra jutó részesedés, csak a re­mény, hogy majd jobb lesz... És én ma­gam semmit sem tehetek, csak együtt, velük ... Nélkülük nem ... Azóta a tizennyolcadik­­ év is a végé­re jár, együtt. Még előbb, a még korábbi években? A most ötvenkét éves Magyar Lajos úgy kezdte a mezőgazdaságot, hogy Lengyelen mezőgazdasági iskolát végzett, és agronó­­mus lett, legelső helyén, az iszkaszent­­györgyi állami gazdaságban. — Hatezer hold, lovasfogatok. Néhány kormos traktor. Ez ötvenkettőben volt. És ott megedződtem ... Beszél a hajdani G—35-ösökről az ál­lami gazdaságban, aztán csak kezdek je­­gyezgetni néhányat a mostani, Perkátán dolgozó gépek közül. A „kormos” már csak az emlékek gépe ... ilyeneket mond: Becker vetőgép, pneumatikus, szemenkén­­ti vetés ... Dominátor. Rába—Stei­ger... — Száznyolcvan-kétszáz lóerős trak­torok szolgálnak nálunk, öt nagyteljesít­ményű erőgép az összes talaj­munkát megoldja. A kemizálás ... repülőgéppel, helikopterrel. (És: hétszázötven vagonos tárház, hatszáznyolcvan férőhelyes tehe­nészeti telep Alfa—Laval rendszerű köz­ponti fejőházai.) Régi fogalmainkat messze meghalad­ta már — nemcsak a „szántóvetőt”, a a „földművelőt”, a „növénytermesztő” mai értelme. — Jóformán negyven személy, aki mint régen, fogatosként, gyalogosként dolgozik a növénytermesztési ágazatban, ők is legtöbbet a háztájikban, a kertekben dol­goznak, vagy farosok a vetőgépeken, fel­­öntők ... A növénytermesztők kimondot­tan jól képzett szakemberek, géphez ér­tők. Százharmincan, főleg fiatalok. Fiatalok, kezükben Perkáta jövője. És az országé. Puszták helyén Változtak a gépek, változott a hozzá­juk illő felkészültség, tudás. Változott az élet minősége Perkátán. — Százharminc fiatal szakember, a gé­pészgárda ... Ha elindul az aratás, két­ezer hektárról két hét alatt betakarítanak. Egyszer, találkozom a Tüske utca táján egy idős nyugdíjassal, nézelődik ki a Széchenyi utcára. Azt mondja, elnök elvtárs, nem látom a kocsikat, hogy hor­danák a magot. Mikor kezdünk aratni? Mondom, Pista bácsi, holnap végzünk is. Nem „látványos” mostanában már. Nyolc kombájnos és a maghordók elvég­zik. Ezer vagon gabona, kukorica „pilla­natok alatt” bent van. A kenyér már kevesebb verejtéket kí­ván. — Nem kívánja már a kenyér — az ezen a tájon hajdanában honos — pusz­tai életmódot sem, a velejáró sárral, hó­val befújt utakkal, elmaradottsággal. — Mélyvölgy puszta már hatvanhét­­hatvannyolcban megszűnt, mint lakó­hely, amikoriban idekerültem. Bárányjá­ráson húsz-huszonkét család élt, Parra­­gon is jó néhányan. Hatvankilencben a tanács, az OTP segített, házhelyet kap­tak a pusztaiak, építettek, lakáshoz ju­tottak a községben. Mi is adtunk segélyt, fuvarral segítettük őket. A fiatalokat kü­lönösen segítjük, most is. Bárányjáráson lakik még négy család, de ott a villany, a korszerű tehenészeti telep, és az autó­­buszjárat, a gazdaságé. Parragon csak egy növendékistálló van, és a puszta he­lyén búza, kukorica terem ... Remény, aratásban Hódunna alatt a falu, a mező. A szám­adás ideje: esztendőé, életé. Az esztendőé, amelyben lebírták az aszályt, az életé, amelyben Magyar Lajos — végül is egy bot árán... — a föld, a perikátai határ minden örömét a magáénak is mondhat­ja. Örömet jelentő (és kedves) a mai hó is. — Jó, hogy esett. Alatta a vetés pihen­het. Reménykedhet az ember. Reménykedhet, aratásban. Vincze István Kistraktor gyártót keres A fotók tanúsága szerint megszületett a kertészkedők és háztáji gazdálkodók által any­­nyira óhajtott 26 LE-s kistrak­tor, amely a legkülönfélébb mezőgazdasági munkák elvégzé­sére képes. Az eddigi gyakorlat azt igazolja, hogy szántásra, tár­csázásra, fűnyírásra, permete­zésre, szőlőültetésre, különféle talajmunkára éppen úgy alkal­mas, mint hóeltakarításra, be­tonkeverésre, forgógyalázásra, fafeldolgozásra, sőt a nádbeta­karításban is rendkívül hasznos szolgálatot nyújthatna. Részt vehet a közúti forgalomban. A hidraulikakapcsoló segítségé­vel az 500 kg teher szállítására alkalmas rakfelület kívánság szerint billenthető hátra, vagy oldalirányba. _ Háztáji állattartók, kertész­kedők legnagyobb gondját, a ta­karmány szállítását és a terme­lés begyűjtését megoldja, ugyan­akkor más jellegű szállításra, akár az építkezés alkalmával is jól hasznosítható. Ez a gép tehát sokkal több, mint az eddig ismert rotációs kapuk. Általános vélemény sze­rint, ilyen típusú, gépre lenne szüksége a lakosságnak. Eszté­tikus, könnyen kezelhető és ve­zethető, nem borulékony, a zárt vezetőfülke pedig az időjárás viszontagságai ellen is védelmet nyújt. Neve: Kombimas 16. Trabant 601-es motorból és Moszkvics-személygépkocsi fu­tóművek felhasználásával ké­szítette Kovács Sándor. Szaba­dalmi száma: H/2637 — KO 3021. Miután a MÉM funkcioná­lis vizsgálata is elkészült, a KPM Autófelügyelete 100—1793. sz. típusbizonyítványban megadta az engedélyt, hogy a közúti for­galomban mint lassú jármű ve­het részt. Engedély van, a gép iránti ér­deklődés pedig már a határain­kon túl is számottevő. A lipcsei vásáron már úgy tervezik a gép bemutatását, hogy nyomban leadják a megrendeléseket is. A szovjet és NDK-partnerek vár­ják a további tartozékmegren­delést, és a kész traktorokat. Tehát minden adott, ami egy sikeresnek mondható gép karri­erjéhez szükséges, csak éppen a gyártócég hiányzik. Ez ideig ugyanis, még nem talált gyár­tót a gép konstruktora, jóllehet akár egy ipari szövetkezet szá­mára is hosszú távon olyan ter­méket jelentene, amely itthon és külföldön jó piacra találna. Tehát gyártók jelentkezését vár­juk, szerkesztőségünk címére. Kérjük a borítékon feltüntetni: „KOMBIMAS 16.” S. F. (ifj. Bohanek Miklós felvétele) A pékvirágú vetélytárs A krizantémról a temető jut az eszünkbe. A halottak virága, illata az elmúlást lopja a szoba levegőjébe. Pedig J­apánban minden év őszén a tavaszi cse­resznyevirágzás ünnepéhez ha­sonlóan megtartják a krizantém­ünnepélyeket, hol mindig vizs­gáznak az új és új fajták. Fő törekvésük is, a virág nagysá­gának a növelése. A ritka és magas színvonalú krizantémsze­retet miatt sokan arra gondol­nak, hogy a virág őshazája Ja­pán. Pedig Dél-Kínából, Indiá­ból indultak hódító útra a kri­zantémok. Amikor Kínából Európába került az ősi virág csodálatos nemesített változata, először a hollandok „vették ke­zelésbe”. A lébénymiklósi kerttéváll­­inál találkoztunk a nemesített változattal, ide pedig a szapo­rítóanyag a szentesi Termál Tsz­­ből érkezett, ugyanis a termál szövetkezet foglalkozik az elő­állításával. Így tehát Lébény­­miklóson vetélytársa nőtt a szegfűnek és a gerberának. Ez a vetélytárs pedig lényegében hagyományt bontó virágú, a ha­gyománytól ugyancsak eltérő színnel és formával. Hagyományt bontó, mert most már a krizan­tém éven át való termesztéséről van szó. Mi indította arra a lé­­bénymiklósiakat, hogy a szegfű és gerbera közé krizantémot is tegyenek, mégpedig nem ha­lottak napjára, hanem vágott virágként árusítva, télen át? Horváth Tibor főkertész so­rolja az érveket: először is az exportlehetőség kutatása, más­részt annak a félévnek a ter­mesztéssel való kihasználása, ami van a szegfű és gerbera ne­velése között. Júniusban telepí­tették a krizantémot, november­ben már virágozni kezdett. El­virágzás után a töveket felsze­dik, levermelik és indítják, il­letve telepítik ismét júniusban. Vagyis tökéletesen beillik ez a virág a forgóba, persze időzíte­ni lehet az év bármely szaká­ra. Például Budapesten a Roz­maring Tsz a nemesített krizan­tém cserepes változatát neveli, éven át díszíti a virágzó, elága­zó növény. A kerttéváll kétezerötszáz négyzetméteren (bruttó) vízfüg­­gönyös fóliában termeszti a pók­­virágú fajtákat, rásegítő fűtés mellett. Csodálatosan szépek, itt hétféle színnel találkozhatunk, van közte vajsárga, rozsdabar­na, piros, bronz... Lébénymiklóson a pókvirá­­gúak valamennyi szála export­ra kerül. Heteken át a követke­ző a menetrend: péntek éjjel utazik a virág a ferihegyi repü­lőtérre, tíz órakor pedig már a moszkvai virágboltokban bókol. Várhatóan hetvenezer szál lesz a termés. Az extra minőségért — itt a virág átmérője nagyobb mint tizenhárom centiméter, a szál hossza pedig hatvan centi — több mint kilenc forintot kap szálanként a főváll. Az első osz­tályú, aminek a virág átmérője tíz centinél nagyobb és ötven centi hosszú a szára­z hét fo­rintot ér szálanként. Körülbe­lül fele-fele arányban oszlik meg az extra és az első osztá­lyú. Jó üzlet. És micsoda lát­vány! G. Szabó M. SZABAD FÖLD 5

Next