Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-11 / 6. szám
1984. FEBRUÁR 11. Perkáta, hóval és reménnyel Hódunna alatt a falu és a mező Perkátán, a számadás igazi ideje. Ráérős az idő, a hó nem enged kint sietést, s bent, bot támaszkodik az asztalhoz, futni azzal sem lehet. (Régi hidegek, motoron, kerékpáron megtett fagyos utak, esők és szelek mostanára „kiérdemelt” fizetsége.) — Most örülünk a hónak . .. Perkátán Magyar Lajossal, a Magyar-Kínai Barátság Termelőszövetkezet elnökével beszélgetünk. Munka, tudós Előbb, tulajdonképpen csak a havat dicsérjük. Jó, hogy jött, mert a húsz-harminc centiméteres bunda alatt nyugodtan szunnyadozhat a vetés, várhatja a tavaszt. S ha a vetés pihenhet, reménykedhet az ember is. Aztán a gondolatok odafordulnak régi havakhoz, a mostani számadás ideje hajdanvolt számadásokhoz. A múlt esztendő a múló élet számadásává kerekedik. — örülünk a hónak. Az őszieket megviselte a száraz hideg. Itt nálunk öt-hat hétig tartott az „őszi” tél. Perkátán amúgyis száraz az időjárás, nemhiába mondják a falut az itteniek „Penkátának”. Előfordul tavasszal, nyáron, megyek Dunaújváros irányába s látom, Hangosnál, a pusztánál már esett. Itt semmi, csak a por. Amarra, északnak, Szabadegyháza a határ. A sorompón túl volt eső, itt meg semmi. Most, amikor a legnagyobb szükség lett volna az esőre, akkor nerp volt, amikor a kukorica a legjobban kívánta. Szép tőállományunk volt, a földben benne volt minden, aminek benne kellett lennie. Anyag, munka és szaktudás. De jobb lett volna, ha ritkábbnak marad, a szárazság nem kínozta volna úgy meg. ötvenhét mázsás átlagot értünk el, ezerhatszáz hektáron. A nyolcvankettes évben nyolcvannyolc mázsa termett Perkátán, májusi morzsokban számolva. Kukoricából most nyolcvanmilliónyi a kiesés. Napraforgóból kétmillió. Nyolcvankettőben huszonhárommiliós eredményt ért el a szövetkezet, a két növény ennek most majdnem a felét vitte el. S a drágább technika, műtrágya, alkatrész, növényvédőszer — újabb hatmillió. — Jó, hogy a búzánk az utolsó pillanatban kapott csapadékot, ötvennyolc mázsát arattunk, ezerhétszáz hektár átlagában ... Terményeinknek szabott ára van. Nem emelhetjük az árakat fölfelé, ha többe is van a termelés. Itt, mi, csak „befelé” tudunk növekedni. És növekedtek, növekednek Perkátán szaktudásban, felkészültségben. Növekednek a föld mai, a korhoz illő szeretetében. Perkáta, haza Szárazság, aszály máskor is volt. Emlegetünk régi, száraz esztendőket. — Hatvannyolcban is volt — talán nem egészen ekkora ... Régi aszályok kisöpörték a magtárakat, lesöpörték a padlásokat, kiürítették — már a szövetkezeti években — a folyószámlákat. Most Perkátán — majd sosem látott aszály után — nyugalomban folyik a számolás, a múlt esztendő számbavétele, és még inkább az idei év tervezése. A kiesések, a károk nem döntötték le lábáról a termelőszövetkezetet. Pedig — mondják — csak alaptevékenységet folytatnak. Magyarán: nincs kiegészítő üzem, ágazat, amely akkor is hozza a pénzt, amikor a határ esőért könyörög. Mi lehetett itt valaha ilyen esztendő után...? Most állva maradt a perkátai gazdaság. — Úgy gondolom, abban, hogy az ország is talpon maradt, ott a részünk benne. Része a mezőgazdaságnak ... Legyen meg a fizetőképességünk, az országé, mint a mienk, itt. Húsz-huszonöt év alatt óriásit lépett előre a mezőgazdaság. Nem ingatja meg egy ilyen év sem. Még ha vannak is veszteségek, az ellátást biztosítani tudjuk. Az állatállományt is képesek vagyunk fönntartani. Úgy tudom, országosan most tizenegymillió sertés van ... Egy a gondunk az ország többi részével, segítünk. Az aszályos megyékbe adunk et kukoricát. A mi üzemünkben (itt is nagy a kukoricakiesés!), takarékos felhasználással száz vagon kukoricával etetünk fel kevesebbet. Ezt átadtuk. Körülnéztünk, és ezt mással helyettesítjük. Nem tudom (illetve: tudom ...), valaha ismert kifejezés lehetett-e itt a „fizetőképesség”, s számadásra készülőben vajon elhangzott-e az ország fizetőképességének ügye? Hogy az ország és Perkáta azonos, hogy a hazatér ... Szárazság után, mi lehetett itt, korábbi években? Most, országos gondokban, segítésre is képes ez a táj, ez a közösség. — Nyugodtan nézünk az idei esztendő elé,... — És az első perkátai évek? — Hatvanhat, március tizennyolcadikén választottak meg elnöknek. Az első két évem nehéz volt. Tízezer-háromszázharminchárom forint volt az első évben az egy tagra jutó részesedés, csak a remény, hogy majd jobb lesz... És én magam semmit sem tehetek, csak együtt, velük ... Nélkülük nem ... Azóta a tizennyolcadik év is a végére jár, együtt. Még előbb, a még korábbi években? A most ötvenkét éves Magyar Lajos úgy kezdte a mezőgazdaságot, hogy Lengyelen mezőgazdasági iskolát végzett, és agronómus lett, legelső helyén, az iszkaszentgyörgyi állami gazdaságban. — Hatezer hold, lovasfogatok. Néhány kormos traktor. Ez ötvenkettőben volt. És ott megedződtem ... Beszél a hajdani G—35-ösökről az állami gazdaságban, aztán csak kezdek jegyezgetni néhányat a mostani, Perkátán dolgozó gépek közül. A „kormos” már csak az emlékek gépe ... ilyeneket mond: Becker vetőgép, pneumatikus, szemenkénti vetés ... Dominátor. Rába—Steiger... — Száznyolcvan-kétszáz lóerős traktorok szolgálnak nálunk, öt nagyteljesítményű erőgép az összes talajmunkát megoldja. A kemizálás ... repülőgéppel, helikopterrel. (És: hétszázötven vagonos tárház, hatszáznyolcvan férőhelyes tehenészeti telep Alfa—Laval rendszerű központi fejőházai.) Régi fogalmainkat messze meghaladta már — nemcsak a „szántóvetőt”, a a „földművelőt”, a „növénytermesztő” mai értelme. — Jóformán negyven személy, aki mint régen, fogatosként, gyalogosként dolgozik a növénytermesztési ágazatban, ők is legtöbbet a háztájikban, a kertekben dolgoznak, vagy farosok a vetőgépeken, felöntők ... A növénytermesztők kimondottan jól képzett szakemberek, géphez értők. Százharmincan, főleg fiatalok. Fiatalok, kezükben Perkáta jövője. És az országé. Puszták helyén Változtak a gépek, változott a hozzájuk illő felkészültség, tudás. Változott az élet minősége Perkátán. — Százharminc fiatal szakember, a gépészgárda ... Ha elindul az aratás, kétezer hektárról két hét alatt betakarítanak. Egyszer, találkozom a Tüske utca táján egy idős nyugdíjassal, nézelődik ki a Széchenyi utcára. Azt mondja, elnök elvtárs, nem látom a kocsikat, hogy hordanák a magot. Mikor kezdünk aratni? Mondom, Pista bácsi, holnap végzünk is. Nem „látványos” mostanában már. Nyolc kombájnos és a maghordók elvégzik. Ezer vagon gabona, kukorica „pillanatok alatt” bent van. A kenyér már kevesebb verejtéket kíván. — Nem kívánja már a kenyér — az ezen a tájon hajdanában honos — pusztai életmódot sem, a velejáró sárral, hóval befújt utakkal, elmaradottsággal. — Mélyvölgy puszta már hatvanhéthatvannyolcban megszűnt, mint lakóhely, amikoriban idekerültem. Bárányjáráson húsz-huszonkét család élt, Parragon is jó néhányan. Hatvankilencben a tanács, az OTP segített, házhelyet kaptak a pusztaiak, építettek, lakáshoz jutottak a községben. Mi is adtunk segélyt, fuvarral segítettük őket. A fiatalokat különösen segítjük, most is. Bárányjáráson lakik még négy család, de ott a villany, a korszerű tehenészeti telep, és az autóbuszjárat, a gazdaságé. Parragon csak egy növendékistálló van, és a puszta helyén búza, kukorica terem ... Remény, aratásban Hódunna alatt a falu, a mező. A számadás ideje: esztendőé, életé. Az esztendőé, amelyben lebírták az aszályt, az életé, amelyben Magyar Lajos — végül is egy bot árán... — a föld, a perikátai határ minden örömét a magáénak is mondhatja. Örömet jelentő (és kedves) a mai hó is. — Jó, hogy esett. Alatta a vetés pihenhet. Reménykedhet az ember. Reménykedhet, aratásban. Vincze István Kistraktor gyártót keres A fotók tanúsága szerint megszületett a kertészkedők és háztáji gazdálkodók által anynyira óhajtott 26 LE-s kistraktor, amely a legkülönfélébb mezőgazdasági munkák elvégzésére képes. Az eddigi gyakorlat azt igazolja, hogy szántásra, tárcsázásra, fűnyírásra, permetezésre, szőlőültetésre, különféle talajmunkára éppen úgy alkalmas, mint hóeltakarításra, betonkeverésre, forgógyalázásra, fafeldolgozásra, sőt a nádbetakarításban is rendkívül hasznos szolgálatot nyújthatna. Részt vehet a közúti forgalomban. A hidraulikakapcsoló segítségével az 500 kg teher szállítására alkalmas rakfelület kívánság szerint billenthető hátra, vagy oldalirányba. _ Háztáji állattartók, kertészkedők legnagyobb gondját, a takarmány szállítását és a termelés begyűjtését megoldja, ugyanakkor más jellegű szállításra, akár az építkezés alkalmával is jól hasznosítható. Ez a gép tehát sokkal több, mint az eddig ismert rotációs kapuk. Általános vélemény szerint, ilyen típusú, gépre lenne szüksége a lakosságnak. Esztétikus, könnyen kezelhető és vezethető, nem borulékony, a zárt vezetőfülke pedig az időjárás viszontagságai ellen is védelmet nyújt. Neve: Kombimas 16. Trabant 601-es motorból és Moszkvics-személygépkocsi futóművek felhasználásával készítette Kovács Sándor. Szabadalmi száma: H/2637 — KO 3021. Miután a MÉM funkcionális vizsgálata is elkészült, a KPM Autófelügyelete 100—1793. sz. típusbizonyítványban megadta az engedélyt, hogy a közúti forgalomban mint lassú jármű vehet részt. Engedély van, a gép iránti érdeklődés pedig már a határainkon túl is számottevő. A lipcsei vásáron már úgy tervezik a gép bemutatását, hogy nyomban leadják a megrendeléseket is. A szovjet és NDK-partnerek várják a további tartozékmegrendelést, és a kész traktorokat. Tehát minden adott, ami egy sikeresnek mondható gép karrierjéhez szükséges, csak éppen a gyártócég hiányzik. Ez ideig ugyanis, még nem talált gyártót a gép konstruktora, jóllehet akár egy ipari szövetkezet számára is hosszú távon olyan terméket jelentene, amely itthon és külföldön jó piacra találna. Tehát gyártók jelentkezését várjuk, szerkesztőségünk címére. Kérjük a borítékon feltüntetni: „KOMBIMAS 16.” S. F. (ifj. Bohanek Miklós felvétele) A pékvirágú vetélytárs A krizantémról a temető jut az eszünkbe. A halottak virága, illata az elmúlást lopja a szoba levegőjébe. Pedig Japánban minden év őszén a tavaszi cseresznyevirágzás ünnepéhez hasonlóan megtartják a krizantémünnepélyeket, hol mindig vizsgáznak az új és új fajták. Fő törekvésük is, a virág nagyságának a növelése. A ritka és magas színvonalú krizantémszeretet miatt sokan arra gondolnak, hogy a virág őshazája Japán. Pedig Dél-Kínából, Indiából indultak hódító útra a krizantémok. Amikor Kínából Európába került az ősi virág csodálatos nemesített változata, először a hollandok „vették kezelésbe”. A lébénymiklósi kerttévállinál találkoztunk a nemesített változattal, ide pedig a szaporítóanyag a szentesi Termál Tszből érkezett, ugyanis a termál szövetkezet foglalkozik az előállításával. Így tehát Lébénymiklóson vetélytársa nőtt a szegfűnek és a gerberának. Ez a vetélytárs pedig lényegében hagyományt bontó virágú, a hagyománytól ugyancsak eltérő színnel és formával. Hagyományt bontó, mert most már a krizantém éven át való termesztéséről van szó. Mi indította arra a lébénymiklósiakat, hogy a szegfű és gerbera közé krizantémot is tegyenek, mégpedig nem halottak napjára, hanem vágott virágként árusítva, télen át? Horváth Tibor főkertész sorolja az érveket: először is az exportlehetőség kutatása, másrészt annak a félévnek a termesztéssel való kihasználása, ami van a szegfű és gerbera nevelése között. Júniusban telepítették a krizantémot, novemberben már virágozni kezdett. Elvirágzás után a töveket felszedik, levermelik és indítják, illetve telepítik ismét júniusban. Vagyis tökéletesen beillik ez a virág a forgóba, persze időzíteni lehet az év bármely szakára. Például Budapesten a Rozmaring Tsz a nemesített krizantém cserepes változatát neveli, éven át díszíti a virágzó, elágazó növény. A kerttéváll kétezerötszáz négyzetméteren (bruttó) vízfüggönyös fóliában termeszti a pókvirágú fajtákat, rásegítő fűtés mellett. Csodálatosan szépek, itt hétféle színnel találkozhatunk, van közte vajsárga, rozsdabarna, piros, bronz... Lébénymiklóson a pókvirágúak valamennyi szála exportra kerül. Heteken át a következő a menetrend: péntek éjjel utazik a virág a ferihegyi repülőtérre, tíz órakor pedig már a moszkvai virágboltokban bókol. Várhatóan hetvenezer szál lesz a termés. Az extra minőségért — itt a virág átmérője nagyobb mint tizenhárom centiméter, a szál hossza pedig hatvan centi — több mint kilenc forintot kap szálanként a főváll. Az első osztályú, aminek a virág átmérője tíz centinél nagyobb és ötven centi hosszú a száraz hét forintot ér szálanként. Körülbelül fele-fele arányban oszlik meg az extra és az első osztályú. Jó üzlet. És micsoda látvány! G. Szabó M. SZABAD FÖLD 5