Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-22 / 51-52. szám
1984. DECEMBER 22. law. íreyrao-. -aigamaam;* .vuraggmre: iflfillKERESKEDELEIt: HASZNOS KIEGÉSZÍTŐ ÁG „Az állami vállalatok és szövetkezetek meghatározó szerepét biztosítva a jövőben is támogatjuk a lakosság igényeinek kielégítésében jelentős szerepet játszó kisipart és kiskereskedelmet.” (Az MSZMP KB irányelvei a párt XIII. kongresszusára) Az utóbbi években szemmel láthatóan megsokasodtak a különböző magánkereskedések az országban. Ez korántsem véletlen; a vállalkozó kedv növekedését alapvetően a gazdaságpolitika változása ösztönözte, elismerve a kiegészítő, kisegítő gazdaság szerepét, jelentőségét. Politikai és állami határozatok, valamint az ezek alapján kiadott jogszabályok és más intézkedések segítették a magánkereskedői üzletek nyitását. A hatvanas-hetvenes években 10-12 000 magánkereskedőt tartottak nyilván, a legfrissebb adat szerint pedig az idén a számuk 23 550-re emelkedett Különösen erőteljes volt a vállalkozók érdeklődése a korábban zárolt szakmák — mint a divatáru- vagy a műszaki kereskedés — iránt, és az újonnan engedélyezett üzletkörökben is mind többen találnak fantáziát Ez utóbbit bizonyítja, hogy már számos penzió, kemping nyílt és — főleg a turisták jobb kiszolgálására, kölcsönzők, megőrzők, teniszpályák, lovaglóiskolák és más, hasonló vállalkozások is működnek. A statisztikából az is kitűnik, hogy — úgy, mint korábban — a legtöbb magánkereskedő zöldség- és gyümölcsárusítással foglalkozik (a számuk csaknem háromezer), utánuk a divatárukereskedők következnek (2820-an), majd a virágárusok (1750-en). A további sorrend: dohányárusok, sütögetők, vegyeskereskedők, ajándékárusítók, használtcikk-kereskedők, de szakmák mindegyikében legalább ezren tevékenykednek. Kölcsönzéssel több mint 450-en foglalkoznak. Az idén nyáron 52 magánpenzió és 31 magánkemping működött, s e helyeken egyidőben összesen 2133 személyt lehetett elszállásolni. A magánvállalkozások bővülése természetesen megmozgatta a lakosság pénzeszközeit. Ez a többi közt azért is fontos, mert az állami és a szövetkezeti kereskedelemben beruházásokra,fejlesztésekre mostanában lényegesen kisebb összeg jut, mint korábban. Azt ugyan nem tudni, hogy a magánkereskedők mekkora összeget áldoztak üzleteik létrehozására, csinosítására, beindítására, ám az figyelemre méltó adat, hogy évről évre erőteljes ütemben növekszik a beruházásra, illetve az áruvásárlásra felvett magánkereskedői hitelek összege. A KISOSZ adatai szerint 1981-ben 20 millió forint, 1982-ben 80 millió forint, tavaly pedig már 190 millió forint hitelt vettek igénybe a kiskereskedők.. Természetesen az sem mindegy, hol nyíltak, nyílnak meg a magánkereskedések. Az különösen kedvező, hogy jelenleg a községekben tevékenykedik a magánkereskedők egyharmada. A falvakban dolgozó élelmiszerkiskereskedők úgyszólván az alapellátást biztosítják, az üdülőhelyek szezonális magánüzletei pedig szintén mind fontosabb szerepet töltenek be az áruellátás, a vásárlási körülmények javításában. A városokban és Budapesten ugyancsak egyre népszerűbbek a magánkereskedőik boltjai, hiszen ezekben a vásárlók többnyire a megszokottól eltérő, színesebb áruválasztékot találnak. Ez pedig igazán nem véletlen. A magánkereskedők ugyanis tavaly 26 milliárd forint értékű árut forgalmaztak, ám ennek csak kisebb része — 6,4 milliárd forint értékű áru — származott a központi árualapokból, főleg a nagykereskedelemtől. A nagyobbik részét a kisüzemi termelőktől szerezték be. Azaz, például a ruházati és a műszaki kiskereskedők kisiparosoktól, gazdasági munkaközösségektől, kisszövetkezetektől is vásároltak, a zöldség-gyümölcs magánkereskedők pedig a háztáji gazdaságoktól vagy akár a lakosságtól átvett cikkekkel is bővítették kínálatukat. A magánszektor részesedése a kiskereskedelmi forgalomból még ezzel együtt is szerény, mindössze öt százalék. Az azonban bizonyos: a magánkereskedők legnagyobb gondja éppen az árubeszerzés. Ez nagyon is érthető, hiszen közvetlenül érdekeltek abban, hogy minél jobban kiszolgálják a vevőiket — elvégre ebből élnek. A vásárlók pedig tulajdonképpen el is várják, hogy e kis üzletekben olyan cikkek is kaphatók legyenek, amelyek másutt nincsenek. Ugyanakkor a magánkereskedők még mindig sokkal nehezebben juthatnak áruhoz, mint az állami vagy a szövetkezeti kiskereskedelem boltjai. Ennek számos oka van. A nagykereskedelem még mindig nem készült fel eléggé a kis üzletek kiszolgálására, ellátására. Az utóbbi években létrehozott önkiszolgáló raktárak enyhítettek ugyan valamelyest e helyzeten, de — éppen a magánvállalkozások kiteljesedésével — ez már kevésnek bizonyul. A termelők is vonakodnak kiszolgálni a magánkereskedőket, részben, mert úgy vélik, kis tételekkel nem érdemes foglalkozni,, részben, mert a kistételű vásárlás is „nagytételű” adminisztrációval jár, és ezeket a „megfontolásokat” gyakorta még tetézik a maszekokkal szembeni előítéletek is. És vannak központi korlátozások is a beszerzéseknél, például a tőkés importáruk nagy részét a nagykereskedelem nem adhatja tovább a magánkereskedőknek, vagy egy másik példa: építőanyagot, gépkocsialkatrészt csak különböző kötöttségekkel vásárolhatnak, illetve értékesíthetnek. A beszerzési gondok és egyes termékek hiánya esetenként visszaélésekhez is vezet, így például a nagykereskedelmi vállalatok raktáraiban, csúszópénz ellenében, viszonylag több hiánycikket szereztek be a magánkereskedők. Ezenkívül a keresett, ritkán kapható árukból — szabályellenesen — nagy tételben vásároltak az állami kiskereskedelmi üzletekben, s e cikkeket saját boltjaikban ,aránytalanul drágán, tisztességtelenül magas haszonnal adták el. Az ilyen magatartás pedig joggal bosszantja az embereket — a vevőket éppúgy, mint a becsületesen dolgozó kiskereskedőket. A káros jelenségek visszaszorítására az illetékesek megszigorították az ellenőrzéseket és más intézkedéseket is hoztak, így például meghatározták a szabad árformába tartozó cikkek árképzésének szabályait. Persze, az előbb említett visszaéléseknek az áruellátás javulása és az import bővülése lesz majd az igazán hathatós ellenszere. De ezek a „vadhajtások” nem takarhatják el a lényeget, azt hogy a magánkereskedelem hasznos funkciót tölt be: állami pénzeszközök nélkül gyarapítja az üzlethálózatot, gazdagítja a választékot, jelentős szerepet játszik a lakosság áruellátásában. Hiszen a magánkereskedelem eddigi tevékenységével bebizonyította: az állami és a szövetkezeti kereskedelemnek jő kiegészítője, sőt több tekintetben a versenytársa is. Medve Piroska Gyümölcsöző befektetés: pénz sem kell hozzá Milyen egyszerű! Hát ezt mi is kitalálhattuk volna. Így kiáltott fel az egyik igazgató, amikor az általa vezetett gyárban megjelentek a külföldi szervezők, akik osztottak-szoroztak, gépeket, munkapadokat, íróasztalokat tologattak ide-oda, annak megfelelően, hogy a munkafolyamat sima, zavartalan legyen, a munkás ne pazarolja feleslegesen az erejét. Az eredmény: száz ember mehetett máshova dolgozni, esetleg oda, ahol olyan árut készítenek, amelyről azt szoktuk mondani: hiánycikk. Még ennél is egyszerűbben csinálták az átszervezést a mozsgói Zrínyi Tsz-ben. Nem hívtak külföldi szervezőket. Szétnéztek a házuk táján és úgy látták, hogy szemük előtt van a mozgósítható nagy tartalék , az ember. Így okoskodtak: jóval többre megyünk, ha mindegyik szövetkezeti gazda igazán gazda módjára dolgozik. Szabó Imre, a téesz elnöke így beszél erről: — Ehhez megfelelő szervezeti keret is kellett. Ez szinte készen állt nálunk a munkahelyi közösségekben. Ezeket alakítottuk át önelszámoló egységekké. Emlékeztetőül: a munkahelyi közösségek létrehozását jó néhány évvel ezelőtt írta elő a módosított téesztörvény abból a meggondolásból, hogy ezekben a kisebb egységekben jobban kiteljesedik majd a szövetkezeti demokrácia. Így is történt. A Zrínyi Tsz-ben most tovább léptek. Ezeket a már meglévő szervezeti formákat tartalommal töltötték meg. Persze kis szervezeti módosítás is történt: a tizenkét munkahelyi közösségből tizenöt lett. Az önelszámoló egységek több olyan döntési jogot megkaptak, amelyeket eddig a téesz vezetősége gyakorolt. Most önállóan terveznek, természetesen összeegyeztetve a gazdaság tervével, de tévedés ne essék, ez nem gépies tervlebontás. Döntenek abban is, hogy kit fogadnak be maguk közé, kit nem. Határoznak szociálpolitikai ügyekben is,például: kit kell segélyezni, kit nem. A nagy birodalmon — tízezer hektáron — belül tehát egy kis önálló birodalom. Mégis, meddig terjed az önállósága ennek a kis birodalomnak? — Ameddig nem sérti, hanem inkább elősegíti a nagyobb közösség érdekeinek érvényesülését — hangsúlyozza az elnök. — A kis közösségnek is érdeke, hogy a nagy közösség erős, szilárd, jól jövedelmező gazdaság legyen, mert így nekik is több jut. A fejlesztésre fordítható anyagi javakról például a téesz vezetősége dönt. A téesz bevételének hetvenöt százalékát a növénytermesztés adja. Ennek van a legnagyobb nyereségtartalma is. Következésképpen az itt működő önelszámoló egységek kapják a legtöbb fejlesztési pénzt, a legmodernebb gépsorokat, a legfejlettebb technológiákat, a legjobban fizetett szakembereket. Megéri? Lássunk egy növénytermesztő önelszámoló egységet. Az eredetileg száztagú egység vezetője, Kakuk Imre. A fiatal szakember így kezdi: — Most kilencvenketten vagyunk. Nagyon fejlett technikával dolgozunk, de azért arra ügyelünk, hogy a technika ne nőjön az ember fölé. A létszámot oly módon csökkentjük, hogy aki nyugdíjba megy vagy távozik tőlünk, nem veszünk fel helyettük másokat, de szervezünk új munkahelyeket is, ha azok kifizetődőek. A munka termelékenységének növekedéséről az eredmények vallanak. Említsünk egyet, olyat, amelyhez anyagi befektetés sem kellett, csak egy jó ötlet megvalósítása. Mivel a téesz vetőmagtermesztő gazdaság, nagyon ügyelni kell arra, hogy fajtakeveredés ne történjék. Eddig tavaszonként mintegy kétszáz munkanapot kellett arra fordítani, hogy a táblából a fajtaidegen töveket kitéphessék. Most ezt a tevékenységet áttették őszre, a vetés idejére. Fajtaváltáskor a gépeket és a vetéshez használt más eszközöket különös gonddal, alaposan kitakarítják, hogy még véletlenül se történhessék keveredés. Ehhez elegendő tizenöt munkanap. De mi lesz a feleslegessé, várt munkanapokkal ? — Ez nehezebbé teszi a vezetők dolgát is —, nyilatkozik Modenszinen János párttitkár —, mert nem lehet csak úgy egyszerűen kiadni az útját az embereknek, de azt sem lehet, hogy két ember végezzen annyi munkát, amennyit egy embernek kell elvégezni. Ez utóbbi ugyanolyan megalázó az embert tekintve, mint a munkanélküliség. Mi ezt a kérdést úgy igyekszünk megoldani, hogy jövedelmezőnek ígérkező új munkahelyeket vagy termelési ágazatokat szervezünk. Egy példát említve: míg fel nem derítettük, nem is hittük volna, hogy az eléggé elfeledett és lebecsült termény, a köles, milyen kitűnő exportnövény. Figyelemre méltó, hogy ebben a közös gazdaságban mennyire ügyelnek arra, hogy munkabért csak kimondottan hasznos munkáért fizessenek. A kis közösségek tagjai erre igen kényesek és tudják is ellenőrizni, hogy ki mit végez és mennyit érdemel, és ez nem megy az emberség rovására. Csupán arról van szó, hogy a szociálpolitikát nem keverik össze a gazdaságpolitikával. Aki segítségre szorul, azt segítik, de nem oly módon, hogy látszatmunkát adnak neki. A téesz átlaga búzából hektáronként hat tonna lett. Igen jó terméseredmény ez, de azért úgy tűnik, mégsem ez a fő forrása a jól jövedelmező gazdálkodásnak, hanem a költségek csökkentése, a veszteségforrások elzárása, a kis közösségekben a jobb munkaszervezés, a fukarságig menő takarékosság. Így aztán a sok kicsi részletből összeállt a nagyszerű eredmény: a termelési költségek állandó növekedésének közepette a téesz 1983-ban száznyolcvanhárommillió forint, 1984-ben pedig kettőszázhúszmillió forint tiszta jövedelmet ért el. Hogy érzi magát ebben az új helyzetben az egyes ember? Szentpál János traktoros a következőket mondja: — Könnyebb is, nehezebb is, mint korábban. Régebben sem szerettem tétlenül heverészni, de azért, ha például kompresszor hiányában leállt a gépem, csak odáig mentem el, hogy sürgettem a szerelőket. Aztán türelmesen vártam, hogy jöjjenek a szerelők, akik üzemképessé teszik a gépem. Most kénytelen vagyok gondolkodni, egy kicsit előre látni a munka nehézségeit és lehetőleg megelőzni a hibákat. Ehhez gyakran az is kell, hogy vitatkozzak, ellentmondjak a munkahelyi közösségünkben. A már említett kompresszor ügyében is felszólaltam. Azt mondottam: hát nem éri meg, hogy tartozékként kapják ehhez az óriási teljesítményű géphez egy kompresszort? Ha emiatt csupán félórát kell vesztegelni, máris óriási kárunk származik belőle. Gyorsan lett kompresszorom. — Visszakívánja a régi állapotot? — Hát azt azért nem, most többet is kereshetek, meg önállóan dolgozhatok. Most például felvállaltam száznegyven hektáron az őszi mélyszántást. Így sem dolgozom kevesebbet, hogy nem áll a hátam mögött a brigádvezető. Van rá eset, hogy hajnali kettőkor már kezdem a szántást a Rába-Steigerrel. — Jövedelme? — Tavaly nyolcvan-kilencvenezer forint között mozgott és kaptam három és fél ezer forint nyereségrészesedést. — Ez utóbbi több lett volna — teszi hozzá az elnök —, de hát az átlagbérszínvonal rendszere nem engedte. A jövő évben már másképpen lesz. Teszkó Sándor SZABAD FÖLD 21 Jövőre: 93 ezer személygépkocsi December 17-én kezdte meg a Merkúr 2400 Skoda 120 L kiadását. A személygépkocsin különböző módosításokat hajtottak végre, ezért a beszerzési ára emelkedett. A fogyasztói ára: 122 500 forint. Kérdésünkre elmondták a Merkúrnál, hogy 1985-ben 93 ezer személygépkocsit importálunk. Lada 1200-ból 10 500, Combiból 1500, Lada 1300-ból 6500, Lada 1500-ból 6000, Nivából 500, Moszkvicsból 400, Volga Limousine-ből 600, Volga Combiból 200 db érkezik. Wartburgokra és Trabantokra a műszaki változások miatt csak az első félévre kötöttek szerződést. Az első félévben tehát a következő számú NDK gépkocsik érkeznek: Wartburg Limousine: 1500, Wartburg de Luxe: 3000, Wartburg tolótetős: 700, Wartburg Tourist: 1800 darab. Trabant Limousine-ból 8800, Combiból 1450, Daciából 7000, Zastavából pedig 2000 kocsira van érvényes szerződéskötés. Polski Fiat 126-osból 4600 db-ot küldenek. Skodából egyelőre csak az 1985-ös év első negyedére történt megállapodás. Eszerint a Skoda 105 S-ből 400, a 120 Tűből 1900, a GLS-ből pedig 150 darab kerül leszállításra. A Polski Fiat 1500-asok helyett az új típusú FSO érkezik, ám egyelőre csak 88 darab várható. Az év második felére várják az új típusú Wartburgokat és Trabantokat. A Wartburg Limousine-ból 4500, Wartburg de Luxe-ból 4000, a tolótetősből 300, a Touristból pedig 1200 kocsi érkezik. Trabant Limousine-ból a második félévben jön még 8400, Combiból 1500, Daciából 6000, Zastavából 730, a Skoda 105 S-ből 1100, a 120 L-ből 6000, a GLS-ből pedig 350 darab várható. (1.)