Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-03-17 / 11. szám

16 Subád Mid Anyanyelvi őrjárat Grétsy László rovata NYELVÜNK MÁSFÉL ÉVSZÁZADA Akik rendszeresen figye­lemmel kísérik rovatunkat - és remélem, sok ilyen olva­sónk van azok talán még emlékeznek arra, hogy az Anyanyelvi őrjárat egyik ta­valyi, egy évvel ezelőtti cikkét a magyar nyelv hete-mozga­­lom bemutatásának szentel­tem. Előadtam, hogy az e cí­met viselő rendezvénysorozat több mint harminc éve, 1967 áprilisában indult el hódító útjára. Azt most teszem hoz­zá, hogy az első alkalommal ez a rendezvény még csupán öt előadást jelentett, de azután évről évre nőtt az ismertsége, a népszerűsége, s volt olyan esztendő is, amikor a magyar nyelv hetén, szerte az ország­ban, összesen több mint két­ezer előadásnak vagy egyéb rendezvénynek volt a tárgya anyanyelvünk múltja, élete, mai állapota. A veszélyeztetett anyanyelv volt a tavalyi köz­ponti téma. Ezúttal egy nagyobb, öt nemzedéken átívelő korszak változásai állnak a közép­pontban. Az idei fő téma ez: Anyanyelvünk útja a márciusi forradalom óta. Vagyis majd­nem pontosan másfél évszá­zad változásairól van, azaz­hogy lesz szó. Erre a helyesbí­tésre azért van szükség, mert e számunk megjelenésének napján, március 17-én még csak az egy nappal korábbi, március 16-i megnyitóünnep­ségen leszünk túl, amelynek Glatz Ferenc, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke az ünnepi szónoka. (Az ünnepé­lyes megnyitó színhelye egyébként Kaposvár.) Az elő­adások többségét csak az elkö­vetkező napokban hallgathat­ják meg az érdeklődők. Az elő­zetes jelzések azt mutatják, hogy a legtöbb megyében meg­rendezik a magyar nyelv hetét, s az előadások és egyéb rendez­vények száma ezer körül jár majd. Ami pedig magát az 1848-as márciusi forradalom óta eltelt másfél évszázadot illeti, bát­ran mondhatom: gyönyörű szép anyanyelvünk minden rá leselkedő veszély ellenére nemhogy veszített volna kife­jezőerejéből, gazdagságából, hanem egészében véve sokat fejlődött, gyarapodott ez idő alatt. Bizonyos elemei, sajátsá­gai ugyan kihulltak, eltűntek vagy elhalványulóban van­nak - például a zárt­é, amely egyre kisebb területre szorul vissza más, új sajátságok vi­szont meghonosodtak, s bár ezek között akadnak nemkí­vánatosak is, ebből a változás­folyamatból inkább győzte­sen kerül ki, mint vesztesen. Ha anyanyelvünk hordo­zóiban és továbbvivőiben, te­hát bennünk és utódainkban továbbra is él a nemzeti tudat, akkor ez a nyelv az új, egye­sült Európában, indoeurópai népek gyűrűjében is meg fog maradni, évszázadokon át is­­ magyarnak. Csabai emlékek festője Él Békéscsabán egy ember, úgy hívják: Lipták Pál. Hetvenöt éves, és ebből az alkalomból ki­állítást rendezett a tiszteletére a városi múzeum. Mert Lipták Pál nemcsak Kossuth-díjas könyv­táros, festőművész is, és melles­leg nélküle (hite, elszánt akarata nélkül) nem épült volna fel Bé­késcsabán 1985-re az emeletes, modern eszközökkel felszerelt megyei könyvtár. A festőművészt összegző kiállí­tásra kérte a múzeum, így lett a cí­me Lipták Pál régebbi és újabb ké­pei. A nagy kiállítócsarnok egy (lát­szólag) különös művész sajátos vi­lágát mutatja meg az embereknek, új és régi ismerőseinek, barátainak, akik tisztelik és szeretik őt. S akik­nek - hozzá hasonlóan - a szülőhe­lyük az életük középpontja, vetőd­jenek bár a világ vagy az ország bármely tájára innen, gondolataik, emlékeik visszajönnek a kistemp­­lom környékére, vissza a csabai mezőkre, a város utcáira, ahonnan a legvadabb házbontó korszak sem űzhette el az emlékek, a múlt nyo­mait. A kiállításon az olaj- és pasztell­képek, akvarellek, grafikák és bronzérmék ritka érzékletességgel mutatják fel Lipták Pál egy-egy kor­szakát, s miközben a történelem eseményei is kapcsolódnak ezek­hez, a csabai emberek, a békéscsa­­baiság meghatározó jegyei is ott vannak a műalkotásokon: ismerős, nem felejthető hangulatok a parasz­ti, a városi élet jelöletlen mezsgyéi­ről, időszakairól. Egyszer azt mondta e sorok írójá­nak: - Minden új kép, amit festek, visszakérdez egy régi képre, hogy azt a régit vállalom-e. Minden kor­szakomat (ha szabad így monda­nom) vállalom. A mostaniban is benne vannak a hatvanas években kezdett törekvéseim, akkor találtam rá arra a stílusra, ami nekem jó. Nem is stílusra talán, hanem a festői fel­adatok megoldásának módjára. Nem szeretem a „komplett képe­ket", mindig kerestem valami prob­lémát, konfliktust, és hogy benne le­gyen maga a festő. Első önálló kiállítása 40 évvel ez­előtt volt, ugyancsak a békéscsabai múzeumban, aztán Gyulán, Ceglé­den, Orosházán, Debrecenben, Szekszárdon, Budapesten, Miskol­con, Hódmezővásárhelyen,­és még hosszan sorolhatnánk. Gyönyörű, költői címeket ad. Visszazengi dicséretét a békés vi­lág - írja például egy családi kép alá: Lovasok az esti szürkületben, Feltű­nik a hold egy fényes felhőben, Vén pásztor őrzi nyáját és némaságát, A fű már déltől fehérült, Elmerült haj­nalok emléke, Jön már a tél lopakod­va és így tovább. A terem közepén két vitrinben illusztrált naplójának néhány oldala. Bölcsességtermő percek beleolvasni: „Sietős korunk mintha csak a mindent mérni akaró technikának kedvezne. Mintha megfeledkez­nénk a gondolatról és érzelmekről. Kicsinyes hétköznapi célok nyetik el vágyainkat, reményeink egyre fogynak, nem jut idő arra, hogy vé­giggondoljuk, amit kell. Az érzéket­lenség sivataga fenyeget bennün­ket. Egymástól elfordulva élünk, egymás mellett..." A festőművész írásművészeté­nek gyöngyszemei, hetvenöt esz­tendő magasából. Milyen igaza van. Sass Ervin Jön már a tél lopakodva KÖNYVSAROK Felelj, ha tudsz! Tavaly februári országjárásunk színhelye a Tápió mente volt. Ak­kor adtunk közre egy érdekes beszélgetést dr. Dusek Lászlóval. Interjú­alanyunk, a tápiószentmártoni általános iskola földrajz-történelem szakos tanára széles érdeklődési körű, tevékeny férfi. A falu szülötte, ehhez ezer szállal kötődik. Sokrétű tevékenységét felsorolni is nehéz: a Földrajztudományi Kutatóintézet külső munkatársaként az egész Tápió mente földrajzát kutatja. Műveli a földjét, kertjét, a sakkcsapat tagja, önkormányzati képviselő, a táj turizmusáért cselekvő közösség aktív résztvevője, a honismereti szakkör irányítója. A tudós kutató jól megfér a játékos elmével: Dusek Lászlót a Vágó István vezette vetélkedőkből, de elsősorban a Mindent vagy sem­mit! adásaiból ismeri az ország. Sikeres szereplései után a játékvezető megkérte, segítsen neki a kérdések összeállításában. Ez volt a kiinduló­pontja és a keletkezéstörténete most megjelent, Felelj, ha tudsz! című kér­dés-felelet kötetének. Egy-egy hívószó köré csoportosítva öt kérdés, te­hát ötször ötszáz kérdés - s természetesen felelet­­ található a kötetben. A szerző szándéka szerint mindenkinek készült a kötet: „kis-, nagy-, végzős és öregdiáknak egyaránt, a különböző szellemi erőfeszítésekre, a mérhető és fokozható teljesítményekre törekvő, képességeit próbára tevő játékos ember, a homo ludens számára - szinte korhatár és iskolai végzettség megjelölése nélkül." Nagy és nehéz vállalkozás, de élvezetes, emberi­ elmét próbáló feladat összeállítani ilyen könyvet, amelyet rengeteg búvárkodás, el­lenőrzés előzhetett meg. Kvízjátékkötetről csak rendhagyó könyv­ajánlót tudok írni. A Felelj, ha tudsz! kérdéseit nem elolvasni, hanem kipróbálni kell. Játszottuk baráti körben többen, otthon felváltva kér­­dezve-felelve kettesben, majd saját - sokéves, Egri János Elmebajnok­ságán edzett - játékos kedvemet és memóriámat tettem próbára lá­nyom segítségével, aki kérdezett és ellenőrzött. A szerző végzettségé­nek megfelelő és érdeklődési köréhez közel álló témakörök a földrajz, a történelem, a csillagászat, a sport, a politika. Ezeken a területeken sokkal mélyebbre hatol, nehezebb kérdéseket tesz fel, kimerítőbben és részletesebben ismeri a témát, mint a humán tudományok terén. Összevetve saját bölcsész végzettségemmel és érdeklődésemmel, úgy látom, az irodalom, a képzőművészet, a zene területével foglalkozó kérdések sokkal könnyebbek, felszínesebb tudást tükröznek. A szín­ház, a film - általában a művészet vagy például a néprajz, a mitológia - elvétve szerepel. M­indezek alapján az a véleményem, hogy e témakörökkel kibővít­ve kiegyensúlyozottabb, arányosabb lehetne a kötet újabb ki­adása. Mert biztos vagyok benne, hogy nagyon kapós lesz a könyvpia­con a Felelj, ha tudsz!, s több kiadásban is megjelenik. (Korona Kiadó) Lovass Ildikó HÜLYEIM 1998. MÁRCIUS 17. ­ • Nagymama meséi Hogyan találja meg a hallás és tisztaszívű ifjú királyfi a szerelmét, Porcelánkisasszonyt, Seholsincs or­szág királyának a leányát? És ho­gyan indulnak el együtt keresni a boldogságot? Három tündérszívű anyóka bölcs tanácsait követve megismerik a szenvedést, a kitar­tást és a türelmet is, míg végül a ki­rályfi legyőzi a Gonoszt, a király­lány pedig megismeri a nagy titkot: csak az tesz igazán boldoggá valakit, ha másokért tud élni, Így jutnak el ők ketten - s velük együtt, harmadik­ként Ajándék is - Boldogországba. Igen, ez klasszikus mese. Évek óta fekszik íróasztalfiókban, írója egy tüneményes nagymama. A nyugdíjas tanítónő, Kovács Paula kilenc esztendővel ezelőtt hallatott először magáról a könyvpiacon. A Móra Ferenc Kiadó jó szimattal dob­ta piacra a Nagymama mesél című, szépen illusztrált mesekönyvét, amit két hónap alatt 41 ezer pél­dányban kapkodtak el. A hajdani Hungaroton Hanglemezkiadó há­rom (!) bakettkorongon és kazettán jelentette meg a meseben királyi csa­lád történetét. A narrátor Pártos Erzsi színésznő volt, akit teljesen lenyű­göztek az epizódok, és boldogan állt mikrofon elé a lemezstúdióban. A Nagymama mesél hiába volt si­kerkönyv, soha többé nem nyom­tattak belőle újabb példányokat, pe­dig még ma is „labdába rúghatna", volna benne fantázia. Kovács Paula nem keseredett el, folytatta az írást. Elkészült a második kötetével, a Porcelánkisasszonnyal. Nem volt könnyű könyvkiadót találnia. Szek­szárdon ért célba, a régebben szebb napokat megért Babits Kiadónál. El­jutott a szerződéstől a nyomdai kor­rektúráig, mígnem egyszer csak be­csapott a mennyke. Vissza az egész, még sincs könyv. Azóta az íróasz­talfiókban lapul a gyönyörű mese­regény. Paula néni kesereg, hogy nem talál könyvkiadót, pedig ha ke­zében tarthatná második könyvét, az bearanyozná az életét. Hátha lesz valaki, aki az értékeket fontos­nak tartja, és a gyerekek kezébe tün­dérmeséket is szeretne adni. Kecs­keméten akad egy jólelkű nyomda, ahol kedvező feltételek mellett nyomtatnák ki a kötetet. Akik könyvkiadással foglalkoznak, jól tudják, mit jelent a háromhavi fize­tési kedvezmény... A Nagymama mesél és a Porce­lánkisasszony akár két kötetben, díszkiadásban is uralhatná a követ­kező év karácsonyi börzéjét. Pártos Erzsi néhány évvel ezelőtt a követ­kezőket írta Kovács Paula meseíró­nak: „Az új mesesorozatod az elő­zőnél is különlegesebb. És tanítóbb! Egyszerűen bölcs! Én imádtam!" Kiadó kerestetik, mi pedig öröm­mel közvetítünk. (Korzák) VAN MÁR PROGRAMJA? Rendezvények vidéken Fegyvernek, Műv. Ház: Weö­res Sándor orsz. gyermekszínját­szó találkozó (21-én de. 10). Gödöllő: Tavaszi napok - Pe­tőfi Sándor Műv. Központ: Pest megyei népműv. együttesek gá­laműsora (21-én este 6). Hajdúböszörmény: Gazdana­pok '98 - Sillye Gábor Műv. Köz­pont: előadások, mezőgazd. szakkiáll. (20., 21-én de. 10). Karcag, Déryné MK: Éneklő If­júság - kórushangv. (20-án du. 5). Légy jó mindhalánig - a Miskolci Guruló Színház előa. (25-én 4). Kisújszállás, Városi MH: hagyományos Árvácska-bál (21- én 8). Mezőtúr, GATE Főiskolai Kara: tavaszi bál (25-én 8). Tatabánya, Jászai Mari Színház: Charley nénje, premier (23-án 7). Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház: Rostand: Cyrano de Ber­­gerac, premier (20-án este 7). A budapesti kínálatból Budapesti Kongresszusi Köz­pont: a 100 tagú Cigányzenekar hangv. (20-án este fél 8). Zeneakadémia: a Debreceni Film. Zenekar hangv., vez. Kollár Imre, zongorán közrem. Jean-Claude Pen­­netier, Franciao. (19-én fél 8).

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék