Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-04-27 / 17. szám

Rehabilitációs szövődé Megkezdődött a próbaüzem Dunaföld­­váron a rehabilitációs dolgozókat foglal­koztató szövődében. Tizenhat csökkent munkaképességű hölgynek szövőtanfo­lyamot szervezett a Tolna Megyei Munka­ügyi Központ támogatásával a Bau-Paks Oktatási Kft., majd a sikeresen vizsgázó­kat alkalmazottként felvették. A frissen végzett szövőnők a mesterséget egy tex­tiltechnikustól és egy népi iparművésztől tanulták, s vizsgamunkáikból kiállítás nyílik a helyi könyvtárban. Otthon sérült embereknek Csaknem hétszázmillió forintos költség­gel felújítják Gacsályban az ápoló-gondo­zó otthont. A kilencvenéves épületegyüt­tes korábban határőrlaktanyaként, majd kórházként szolgált, s mára teljesen elöre­gedett. Ezért is döntött a széles körű re­konstrukció mellett az intézmény fenntar­tója, a Szabolcs Megyei Önkormányzat. A felújításnak és bővítésnek köszönhetően százhúszról százötvenre emelkedik a fé­rőhelyek száma a súlyos értelmi fogyaté­kosokat gondozó intézetben. A munkával még az idén végeznek az építők. Cifra nyomorúság Lehangoló képet mutat a kecskemétiek büszkesége, a cifrapalota. A szecessziós műemlék épület alagsori főfalai vizesek, tetőszerkezete beázik, homlokzatáról pattog a vakolat, és veszélybe kerültek a majolikadíszek is. Az épület gazdája, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat száz­harmincmillió forintból tudná megmente­ni a csodás ékszerdobozt. A felújításhoz szükséges engedélyek már érvényben van­nak, ezért pályáznak, hogy legalább a be­ázást megszüntessék. Felújítják a szabadkígyósi kastélyt Békés megye egyik büszkesége a szabad­kígyósi Wenckheim-kastély és a körülöt­te lévő park. Már régóta felújításra szorul az épület, melyben mezőgazdasági szak­iskola működik. Az idén végre hozzákezd­hettek a műemlék rekonstrukciójához: már folyik a kastély tornyának és tetőte­raszainak a rendbetétele, tizenhétmillió forintos költséggel. A tervek szerint még az idén hozzáfognak a parkon átvezető út felújításához. Horvát nyelven vetélkedtek Három korcsoportban rendezték meg a hor­vát nemzetiségi általános iskolások versenyét a Győr-Moson-Sopron megyei Kimlén. A há­zigazda diákok mellett Bezenye, Felsőcsatár, Horvátzsidány, Kópháza, Und és Szentpéter­­fa fiataljai a szülőföld, a család és az iskolai tantárgyak témakörét felölelő vetélkedőn adtak számot felkészültségükről, természe­tesen horvátul. A kisebbek között Kimle, a nagyobbak mezőnyében pedig Szentpéterfa győzött. A tetőzésre emlékeztek Szolnokon az egy esztendővel ezelőtti árvízi tetőzésre emlékeztek. Akkor a Tisza vízállá­sa 1041 centiméter volt, ez minden idők leg­magasabb vízállásának számít Szolnokon. Most 1041 méteres emlékfutást rendeztek a ligettől a hídon át a főtérig, majd a városháza falán emléktáblát avattak. Egyházi kapcsolatok A tiszántúli és az erdélyi református egy­házkerület hagyományosan jó kapcsolatá­nak további ápolásáról egyezett meg Deb­recenben a két egyházi szervezet püspöke a napokban. Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök és Pap Géza erdélyi püspök első hivatalos megbeszélésén egyeztették, milyen közös álláspontot képviseljenek a nemzetközi egyházi szer­vezetekben. A mezítlábas templomot nem érte a víz Félezernél is több ház dőlt össze a márciusi árvíz nyomán Berekben. A romokat sok helyen már eltakarították, lassan kezdődik az újjáépítés. J­ándon is csak az épen maradt házfalak­ra ragadt koszos csíkok, s az üresen ásí­tó telkek emlékeztetnek a szörnyű na­pokra. A templom környékét leszámít­va gyakorlatilag mindent elöntött a víz. Volt olyan ház, ahol plafonig ért az ár, s a víz vissza­húzódása után halak maradtak a padlón. Most azonban senki nem örült nekik. Toldi Ferencék házába ugyan nem téved­tek be a halak, de víz volt bőven. A fiatal há­zaspár portája egy széles holtágra nyúlik, amellyel emberemlékezet óta nem volt sem­mi baj. Azon a március eleji napon viszont folyóvá duzzadt. A Tarpánál kiszakadó Tisza vize másfél nap alatt ideért, és nem lehetett tenni ellene semmit. Hetvennégy házzal együtt Toldiék laká­sa is odalett. De a nagy bajban nem maradt magára a falu: kamionok sokasága hozta a ruhát, az ennivalót, a tisztítószereket. Most már ruhára, ennivalóra nemigen van szükség, de bútorra, szőnyegre, háztartási eszközök­re igen. S persze leginkább pénzre, hiszen a károsultak többségének szinte mindenük odalett. A segítséget nyújtók között találjuk a Magyar Rádiót is. A Kossuth adó munkatár­sai például néhány nap alatt 266 ezer forintot gyűjtöttek össze, s hoztak el Jándra. A falu vezetőinek javaslatára a pénzt Toldi Ferenc és a családja kapta, a feleség legnagyobb örö­mére s meglepetésére. - Én gyeden vagyok, a férjem meg autó­fényező, de most segédmunkásként dolgo­zik - magyaráz a fiatalasszony. - Rá vagyunk szorulva minden fillérre... Jaj, a férjem fog még csak nagyot nézni, ha elmondom, mi tör­tént! Még most sem igen akarja elhinni, hogy Kondor Katalintól, a Kossuth adó főszer­kesztőjétől ők vehették át a csinos kis össze­get. Zavartan kalauzolja vendégeit a portán, akik láthatóan megrendülten nézelődnek. Pedig tapasztalt rádiósok. - Nehéz szavakat találni e szörnyűségek­re - mondja a főszerkesztő. - Gyermekként majd minden nyarat a szomszédos Vásá­­rosnaményban töltöttem, és később is gyak­ran megfordultam erre. Álmomban se gon­doltam, hogy így látom viszont e szeretett tájat. A fiatal, kétgyermekes házaspár tizenegy éve vette a házat, de annak ma már nyoma sincs. Pár napja takarították el, csak néhány gerendát, cserepet sikerült megmenteni be­lőle. A melléképületek, köztük a gyönyörű, fehérre meszelt nyári konyha még állnak, de életveszélyes a megközelítésük. Bármelyik pillanatban összerogyhatnak. - Le kell bontani mindent - simogatja a romba dőlt portát még mindig hűségesen őrző kutyájuk fejét a fiatalasszony. - S már aligha épülnek újjá. De még így is örülhetünk, hogy a régi házak helyett újat kapunk. Ha nincs az állami segítség, akkor bizony siral­mas lett volna a helyzetünk. A lakásterveket - melyek figyelembe ve­szik a beregi népi építészet hagyományait - a károsultak zöme már ismert, sokan már vá­lasztottak is belőlük. Az ígéret szerint min­denki a réginek megfelelő alapterületű, és komfortfokozatú házat kap, de a nagyobb igények kielégítésének sincsen akadálya, ha megfizeti a különbözetet. Májusban kezdődnek a munkák, szep­temberre pedig minden háznak állnia kell. De olyan falvak is vannak, ahol még javá­ban bontanak. Tákoson is tucatnyi porta burkolózik porfelhőbe. A régi főutcán most éppen a parókia van soron. Hatalmas gépek feszülnek az öreg falaknak, de a súlyosan megsérült, évszázados épület csak nehezen adja meg magát. Ellenállt a víznek, s ellenáll a dózeroknak is. A falakon szaladó repedések azonban árulkodóak: az árvíz nem is bírta ugyan ledönteni, de halálos sebet ejtett rajta. A dózerokkal folytatott csatát persze a gépek nyerik meg: nagy robajjal zúdulnak le a vastag, szürke falak. Óriás porfelhő gomolyog az égnek, fújja, kavarja a szél, tele lesz vele az ember orra, szeme. Még az edzett munkások is erősen könnyeznek. Mintha siratnák a vén parókiát. A tiszteletes, Nagy Gábor is leverte a táblá­ból, ő itt már nem tehet semmit. Még szeren­cse, hogy délelőtt istentisztelet volt, addig se kellett néznie az öreg otthon haláltusáját. - Ha belegondolok, hány boldog ember élt annak a háznak a falai között... - csóválja a fejét szomorúan. - Most meg vége. Csak egyetlen dolog vigasztal: a templom legalább megmaradt. Ám a beregi népi építészet gyöngyszeme, a mezítlábas Notre Dame pusztulásához is néhány centiméter hiányzott csupán. Ha csak egy arasznyival is magasabb a víz, akkor már nemigen gyönyörködnénk a paticsfalú épü­letben meg a csodás, két és fél évszázada fes­tett kazettáiban. A híres kazetták a napra utalnak, a nap pedig a feltámadt Krisztust jelképezi. Sokan hiszik, hogy a kazettás mennye­zet a falu, a Bereg feltámadásának jelképe lesz egyszer. Tákoson tucatnyi portát kellett lebontani HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Aki megtanította a brazilokat is a szőlőtermesztésre Hatvanéves korában kezdett portugálul tanulni Lakatos András szőlész-borász, hogy tudását Brazíliában kamatoztassa. Tizennégy évi munka elismeréseként tavaly megkapta a legmagasabb brazil állami kitüntetést, amit külföldi kaphatj­a Dél Keresztjét. ___ BOZSIK JÓZSEF_____ A hetvenöt éves mester szőlészszakköny­­vet írt portugál nyelven a trópusi szőlő­­termesztés titkairól. Hazatérve a Szent István Egyetem szőlészeti tanszékén ismerteti meg a hallgatókat a brazíliai eredményekkel. A neves szőlész életútjáról, szakmai és emberi hitval­lásáról nyilatkozott lapunknak. - Kalocsán születtem 1925-ben. A szülői ház döntő szerepet játszott abban, hogy ker­tész legyek. Családomban mindenki jogász volt: édesapám ügyvéd, fiútestvéreim jogászok, lánytestvéreim bíróhoz, ügyvédhez mentek fe­leségül. Nekem elegem lett a jogászkodásból. Édesapám látta ezt rajtam, és a szőlészpályára terelt: gyakran magával vitt a nagybátyám pirtói szőlőskertjébe. A homokbuckák szerettették meg velem ezt a szakmát. A diploma megszer­zése után Villányban és Bogláron dolgoztam. - Diplomáját a kertészetin 1943 és 1947 között szerezte. - Belgiumban, féléves gyakorlati munkán ismertem meg 1947-48-ban az üvegházi sző­lőtermesztést. Akkor virágzott, ma már a múl­té, nem tudnak konkurálni a dél-amerikai sző­lővel, melynek szállítása olcsóbb, mint ott a fű­tés. De azért a trópusokon is felhasználtam az ott szerzett ismeretanyagot. - Később tanári diplomát is szerzett a ker­tészeti mellé. - Kineveztek Balatonarácsra, a szőlésze­ti-borászati szakközépiskolába. Tanári diplo­mát 1949-ben szereztem. Közben áthelyeztek Villányba a megalakuló állami gazdaságba. - Úgy tudom, hat évet töltött ott. - Katona József és Bakonyi József kollé­gámmal együtt ott tanultuk meg a vörösborké­szítés csínját-bínját. Ott kezdtük el a vörösbor­palackozást, úgy forgalmaztuk. - Milyen a magyar vörösbor híre a világban? - Nagyon jó. A villányi borászcsaládok családi birtokain termelt vörösbor vetekszik a francia, a kaliforniai, a dá-afrikai vörösborok­kal. Fő gond a tőkeszegénység, ez hátráltatja a marketingmunkát, a piaci pozíciók megszer­zését. - Villány után Balatonboglár következett.­­ Ránk bízták 1955 decemberében a szőlőszaporító telep létrehozását, s hogy a gazdaságot vegyes helyett kertészeti profilú­vá alakítsuk át. Tizenöt évbe telt. A hetvenes évek elejére a csemegeszőlőnk, a borunk, a szőlőlevünk Ausztriában is hódított, kajszi­­barackunk és szilvánk megjelent Londonban, fehér- és roséborainkat New Yorkban is meg­ismerték, német területre is nagy mennyisé­gű bort exportáltunk. Ez meglátszott a jöve­delmezőségen is. Mi hoztuk be Magyaror­szágra a jelentős szőlővilágfajtákat. Sokan rosszallták, hogy 1963-ban betört a Char­­donnay és a Cabernet. De ugyanakkor a Ki­rályleánykát, ezt a régi magyar fajtát is nép­szerűsítettük. A hungarikumokon túl a világ­fajtákkal taroltak a magyar borászok. - Jó helyre került az Állami Díj 1973-ban. - A díj indokolása: a Balatonboglári Álla­mi Gazdaság európai hírűvé vált, és olyan szín­vonalon termeltünk, ami versenyképessé tette a termékeinket a vitág bármely pontján.­­ Később szaktanácsadóként az Agro­­berhez, majd az Agroinvesthez szerződött, így került Brazíliába, ahol Petrolina térségében vi­­rágoztatta föl a szőlőtermesztést. - Újdonság volt számomra, hogy nem a tavasz produkálja a rügyfakadást, és nem ak­kor érkezik el a szüret ideje, amikor ősz van, hanem a metszéstől számított száz-száztíz nap elteltével. A termelő belátása szerint idő­zíti az érést: a vízutánpótlással, a metszés­sel megindítja a vegetációt, és három-négy hónap elteltével szüretel. Nagy szakmai ki­hívás volt, de vállalkoztam arra, hogy ilyen módon termeljük a csemegeszőlőt. Ma már hat magyar szőlész-borász dolgozik ott. - Brazília éshazánk sem fukarkodott az el­ismeréssel - Augusztus 20-án kaptam meg a Tisz­­tikeresztet, ennek előtte a Dél Keresztjét, a külföldieknek adható legmagasabb brazil el­ismerés. Mi, magyarok Brazíliában maradan­dót alkottunk. Pontosan meghatároztunk minden összetevőt, a víz adagolását milli­literre, a tápanyagét dekagrammra, szőlőfaj­tánként. - Emléktáblát is avattak az ön tiszteletére. - Az ottani mezőgazdasági technikum­ban tíz éven át tanítottam. Ezer szőlész-tech­­nikus oktatásában vettem részt, könyvet is írtam portugálul a trópusi szőlőtermesztés­ről. Meglepetésemre az egyik iskolai ünnep­ségen bejelentették: a technikum auláját ró­lam nevezik el. -Voltak keserű pillana­tok is: egy szőlész­­próféta sem kedves a maga hazájában. - Bűnömül rótták fel 1975-ben, hogy, ,ka­pitalista” vagyok, mert Balatonbogláron öten vettünk fél-fél holdnyi területet, és betelepítet­tük szőlővel. Megirigyelték a jó termést meg a jó árat. Megróttak bennünket azért, mert a nyu­gati gépeket, technológiát, fajtákat részesítjük előnyben, ráadásul templomba járunk. Való igaz, kevés párttagot számlált a gazdaság, rá­adásul én sem léptem be a pártba. Kisütötték, alkalmatlan vagyok a poszt betöltésére. Brazí­lia mindenért kárpótolt.

Next