Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-02-21 / 8. szám

2 2003. FEBRUÁR 21. Csőd helyett milliárdos élményfü­rdő Kehidakustányban A­mikor a feleségem megtudta, hogy meghívót kaptam valamilyen falu­si fü­rdőavató ünnepségre, azon­­­­nal vezetett velem egy­ fürdőkö­­penyt, és gondosan becsomagolta a hajszárítót is. Mint kiderült, fölöslegesen, mert mindkét dolog szerves tartozéka a négycsillagos szállodai szobának. Minderre persze csak azután derült fény, amikor a portán kézhez kapott plasztik­lapocskát elhúztam a nem létező kulcslyuk előtt, és mintegy varázsütésre kitárult az ajtó. De nem ez volt az első meglepetés. Ha­nem amikor megérkeztem Kehida nemtu­­domhova, és áthajtva ezen a zalai dombok kö­zött meghúzódó, csendes, kis falun, meglát­tam a fürdő épületét. Mi tagadás: leesett az ál­lam a látványos, igényesen épített, méreteiben is imponáló épületsor láttán. Rögtön kiderült, nem valami kis falusi fürdővel állok szemben, hanem egy olyan nagyszabású vállalkozással, amely a gyógy- és fürdőturizmus jegyében született. És aminek okán nem lehet immár nem megjegyezni az ezeregyszáz lelkes tele­pülés nevét Kehidakustány. A szálloda a szolgáltatásairá persze csak a keret, a lényeg az élményfü­rdő maga. Az ösz­­szesen 2600 négyzetméternyi vízfelület az átla­gosan 27-29 fokos vizével. (A gyógymedencék vize 35-40 fokos.) Az ember csak úszka a langymeleg vízben, szigeteket kerül, hidak alatt visz át az útra. És közben mindig történik vaami. Például, vaamelyik szögletben hatal­­mas erővel bugyogni kezd a víz válságos mozgó, masszírozó ágyat alkotva, ami jól meg­­dögönyözi azt, aki ráfekszik. Máskor pedig a tányér alakú állványokból kezd ömleni a vízsu­gár olyan erővel, hogy ha vaaki huzamosabb ideig alátartja a fájós hátát, nyakát, úgy megdö­­gönyözi, hogy szinte izomláza lesz tőle. Egy kör­fakú medencében pedig időnként olyan erejű vízáram kezd körforgásba, hogy szinte magá­vá repíti a vállalkozó szellemű fürdővendéget. (A hatalmas teljesítményű vízmozgató vil­lanymotorok energiaigénye - teljes kapacitás­ban - nagyobb, mint az egész fáné.) És akkor még nem szóltam a kilencven méter hosszú, vízfüggönyös óriáscsúszdáról, ami a fedett für­dők sorában egyedülálló az országban. Középkorú, barátságos tekintetű, sűrű, fekete szakállába rejtőzködő férfi saját készíté­sű mézes pálinkává kíná. Elfogadom, és be­szélgetni kezdünk. Kiderül, hogy nemcsak a különleges pálinka az ő szerzeménye, hanem ez az egész szállodakoplexum is. Mert ő a tu­lajdonos: Horváth Tihamér. - Nagy nap ez a mai? - Természetesen. Azzá, hogy hivat­osan is fölavatjuk a fürdőt, amelyre egyébként Orbán Viktor volt miniszterelnököt is ide várjuk, min­denképpen lezárul a Kehida Terma Gyógy- és Élményfü­rdő történetének eddigi legnagyobb fejezete. Izgalmas, k­andos események után jutottunk el idáig, nevezetesen, hogy befejeztük ezt a 2,5 milliárd forint értékű beruházást - Akkoron egy szerencsés és gazdag ember.­­ Ehhez azért lenne néhány szavam. Nos, ami a szerencsét illeti, az egész úgy kezdődött, hogy jó hét esztendővel ezelőtt elváll­tuk a testvéremmel, Horváth Sebestyénnel a fák szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítését. Amikor a munka kellős közepén jártunk, elfo­gyott a község pénze. Két út áll előttünk: vagy­ felszámolási eljárást indítunk a fák ellen, hogy a pénzünkhöz jussunk, vagy vanhogyan tápra állítjuk az önkormányzatot, hogy rend­ben befejezhesse, amit elkezdett. Az utóbbit váasztottuk, amit úgy oldottunk meg, hogy magánszemélyként megvásároltunk három és fél hektárnyi termőföldet a már akkor is ki­csiben létező kehidakustányi fürdőtől délre. A nagy trükk az volt, hogy nem piaci áron, ha­nem annak többszöröséért, tízmilló forintért, így miután az önkormányzat pénzhez jutott, állami támogatást is kaphatott, és befejezhette a szennyvízberuházást. Ezt követően közmű­­vesítettük a háromhektáros területünket azzá a céllá, hogy eladjuk, de a kutyának sem kel­lett. Időközben a fák fürdője befuccsolt, az önkormányzat jegyzője pedig engem, a „sze­rencsés” embert kért meg, hogy vegyem át az üzemeltetését. Amivel igen nagy fejtörést oko­zott nekem, mert korábban csak építkezéssel foglalkoztam, fürdőüzemeltetéssel még soha. - A jelek szerint végül elvállalta... - Igen, mert világossá vál, hogy ha bezár a létesítmény, akkor a szomszédban vásárolt, közművesített telkünk végképp értékét veszti, sőt eladhatatlanná válik. Nem maradt más vá­lasztása a cégünknek, mint előre menekülni. Megalakítottuk a Kehida Termo Kft.-t és pró­baképpen egy évre bérbe vettük a fürdőt az ön­­kormányzattól hat és fél millió forintért. Némi­leg fölújítottuk, és mi lepődtünk meg a legjob­ban, hogy nyereségesen zártuk az évet. Ekkor ütött szeget a fejünkbe a gondolat mi lenne, ha az egykori kis, fausi fürdő helyén, bevonva a saját háromhektáros ingatlanunkat is, világ­­színvonaú termálfürdőt hoznánk létre.­­ És létrehozták. Amiben Horváth Tiha­mér személy szerint is oroszlánrészt vállalt. Munkában, anyagiakban egyaránt. - Ez mind igaz, de előrebocsátom, hogy ez a 2,5 milliárd forint értékű beruházás nem születhetett volna meg a Széchenyi terv nél­kül, amelynek keretében összesen 790 millió forintos páyázati támogatást és 640 millió fo­rint értékű bankhitelt kapott a vállalkozás. Mindehhez a cégem, a Horváth-Ép Kft. 1,070 milliárd forint saját erőt adott.­­ Mégiscsak igaz, hogy Horváth Tihamér gazdagember... - Ami az adósságaimat illeti, feltétlenül. Még a legutolsó nadrágomon is jelzálog van. Nem álhatom meg, hogy ide ne idézzem a mostani kormányszóvivő úr kedvenc mondá­sát, aki szerint a Széchenyi terv nem más, mint közpénzek magánzsebbe vándorlása. Ha a szóvivő úr tudná, hogy mennyi munka, küzdelem, csatározás, mennyi álmatlan éjsza­ka és mennyi kockára tett saját vagyon van ab­ban, míg valami jó és nagyszerű dolog meg­születik, nem mondana ilyen hágaságot. - Büszke arra, amit elért? - Mondjuk úgy, hogy elégedett vagyok. És örülök, hogy ezt elértük, és annak, ahogyan el­értük. Mert ha megnézi az épületet, annak min­den tégláját a környéken lakó kőművesek lak­ták, összes lakatosmunkáját, a szobák festését, bútorzatát környékbeli iparosok készítették Nyugodtan mondhatom: kiváó minőségben.­­ Lázár István polgármester úr szerint a most megnyíló termálfürdő száz új munkahelyet teremtett, így Kehidakustányban lényegében megszűnt a munkanélküliség. A fürdő által fize­tett bérleti díjnak és iparűzési adónak köszönhe­tően pedig a falu ma már messze került a csődtől a korábbi évek tízmillió forintos költségvetési hiá­nyát idén nyolcmillióra csökkentették.­­ Igen, ez is öröm. Meg az is, hogy föllen­dülőben van a fürdőre lapozott fausi ven­déglátás, szobakiadás, hogy a kevésbé tehetős gyermekes cs­ndok, nagymamák és nagypa­pák is élvezhessék az élményfü­rdő örömét, különleges gyógyvizünk ádásos hatását Mielőtt hazaindulnék, nem állhatom meg hogy ne lubickoljak még egyet. Állok az égig érő üvegfa előtt a langyos melegben. Körülöt­tem a csobogó víz dajkáló nyugalma. Az üveg­falon túl alkonyodik­ havas háta fehérült a messzi dombnak, néhány hatalmas fa a közel­ben áll őrt az erdőszélen. Az egyik ágán várm­ölyvféle ül, az éjszakára készülődik Az égen ké­totyakos vadlúd száll, délnek tartanak Fölesz­mélek, eljött az indulás ideje. És megfogadom hogy ide még visszatérek, de csakis a gyerme­keimmel együtt. Mert ezt nekik is látniuk kell VALLÓ LÁSZLÓ A beruházás nyomán megszűnt a munkanélküliség a faluban a szerző felvétele Radarállomás vagy bánáti bazsarózsa? PALÁGYI EDIT F­elváradon tiltakozássá, Nagyvisnyón aggodaommá, Békéscsabán beletörő­déssel fogadták a helybeliek, hogy nánk tele­pítik a NATO új radarállomását. A kiörege­dett orosz lokátorok helyett 2006-tól ezek pásztázzák majd a magyar eget. - Mintha nem is radart, hanem szanató­riumot építenének a közelünkbe, úgy dicsérik­­ csóvája a fejét Nagy Ádámné nagyvisnyói önkormányzati képviselő. Aggodalmává nem vált egyedül azon a tájékoztatón, amelyet a honvédelmi tárca képviselője tartott a bükki, Bánkút melletti falucskában. A népszerű sípá­lya szomszédságában attól tartanak, hogy a turistákat elrettenti a tervezett lokátorá­­lomás. Ráadásul mit sem tudnak arról, káro­sítja-e az egészséget az a sugárzás, amit a még­oly korszerű radar is kibocsát. - Nem csak a sugárzástól félünk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ami védelmet bizto­sít, az célpont is lehet az ellenség számára. Ha már tűrünk és szenvedünk, leglább kapjon vaamit cserébe Nagyvisnyó. S akkor meg­hajtjuk a fejünket a magasabb érdekek előtt - vetette fel Molnár Albertné polgármester. Ma­gyarázta aztán, mit szeretnének, hogy a NA­­TO-beruházás részeként építsék meg azt az utat, amelyre régóta vágyik a fáu, s amely köz­vetlenül összekötné őket Bánkúttá. Van-e minderre esélye a legszebb bükki völgyek szomszédságában fekvő községnek? Erre nem adott határozott választ Bocskai Ist­ván, a honvédelmi tárca kommunikációs fő­igazgató-helyettese. Arról beszélt inkább, mik a három hazai helyszínen tervezett loká­torállomás katonai előnyei. Szavai szerint ki­vételes lehetőséget biztosított a NATO, ami­kor közös költségvetéséből hozzájárult a „szovjet hagyaték” korszerűsítéséhez, s e be­ruházások jóvoltából csatlakozhatunk a kato­nai szövetség integrát légvédelmi rendsze­réhez. Az Aranysas nevű szaklap egyenesen a jövő radarjainak nevezi azokat az an­gol-olasz gyártmányú­­ külsőre legjobban futball-labdára emlékeztető, húsz méter át­mérőjű­­ szerkezeteket, melyek építését már tavassza elkezdik. A lokátorállomást Bánkú­­ton és Békéscsabán egy meglevő katonai ob­jektumon vakítják ki, ahol már eddig is szol­gált egy Varsói Szerződés­ korabeli orosz be­rendezés. A sugárzás nem haladja meg a hat­van kilowattot, kevésbé káros az egészségre, mint egy mobiltelefon-torony - nyugtatta a kedélyeket a kommunikációs szakember. Magyarázta aztán, hogy a települések csak maguknak árthatnak az ellenszegüléssel, hogyha maguk gerjesztik azokat a rossz híre­ket, amelyek aztán elriasztják a kirándulókat a radarok tövéből. - Bár a minisztérium meg­egyezésre törekszik a településekkel, a tárca nem köteles egyeztetni az önkormányzatok­ka arról, hol kapjanak helyet a honvédelmi jellegű építmények - szögezte le Bocskai Ist­ván. A katonák valójában csak gesztust tesz­nek a tájékoztatássa. A békéscsabáak már hozzászoktak a für­­jesi laktanya orosz lokátorához. Baji Lajos, az aföldi város apolgármestere szerint az új vé­delmi rendszer növeli a civilek biztonságát. Nem tart a sugárzástól sem, hisz amúgy sincs más választásuk, most megszokni a láthatat­lan, elektronikus felhőkört. - Mióta New York két felhőkarcolóját megsemmisítették, azóta tudjuk, hogy bármi lehet célpont - summázta ellenvéleményét Pécsvárad polgármestere, Zsák­ János. Mint mondta, a Zengő Dél-Dunántúl legmagasabb csúcsa, egyedülálló turisztikai látványosság, ahol háborítatlanul virítanak a mediterrán növények: a bánáti bazsarózsa és az illatos hu­nyor. Ha itt katonai objektum lesz, az vissza­fordíthatatlanul károsítja a természetet, véli a polgármester, aki bízik benne, hogy a törvé­nyek módot adnak még a fellebbezésre. A ba­ranyai városka és a közeli Hosszúhetény lakói attól tartanak, odavész a környék idegenfor­galmi vonzereje, ezért civil szervezeteik akár a polgári engedetlenségre is készek. Szabadföld HAZAI ÉLET Vízminőség-védelmi készültség Hajdúböszörményben BALOGH MÁRIA M­int arról már részletesen beszámoltunk, Hajdúböszörményben egy helyi vállal­kozó a Kovács Albert utca 24. alatti házának udvarán, nyolc éven át engedély nélkül tárolt 26 tonna veszélyes hulladékot. Az üggyel kap­csolatosan a fidesz országgyűlési képviselő­­csoportja a közelmúltban bejelentette, hogy Il­lés Zoltán és Kiss Attila fideszes képviselők be­advánnyal fordultak Polt Péter legfőbb ügyész­hez. A politikusok azt kérik, vizsgálat döntse el, történt-e környezetszennyezés Hajdúböször­ményben az egészségre káros anyag tárolása során. Ülés Zoltán tudni szeretné azt is, hogy Medgyessy Péter, illetve a kormány fizet-e kár­térítést az érintett területen lakóknak, akik kö­zül többen megbetegedtek, illetve hozzátar­tozóikat temették el. Napvilágot látott az a la­kossági levél is, amelyikből kiderül, egy hajdú­­böszörményi, jelenleg MSZP-s önkormányza­ti képviselő korábbi cége szállította 1995-ben a Kovács Albert utca 24. alatti telephelyre a több tonna veszélyes hulladékot. Illés Zoltán úgy vé­li, a szocialista pártnak az ügy kapcsán szemé­lyi következtetéseket kellene levonnia. Időközben a szakhatóság határozata alapján a telek tulajdonosa január végén el­­szállíttatta a kilenc hordó trafóolajat az Eco- Missio Kft. tiszaújvárosi égetőjébe. A négy­­konténernyi, 174 hordóból átcsomagolt galvániszapot pedig a PYRUS Rt. aszódi lera­kójába vitték. Az eddigi vizsgálatok azt mutat­ják, hogy a fellelt 26 tonna, nehézfémtartalma miatt veszélyes hulladéknak minősülő anyag­ban nem volt a poliklórozott difenil (PCB) né­ven ismert rákkeltő anyag. A Tiszántúli Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség (Tiköfe) igazga­tójától, Pápai Páltól megtudtuk, a szakhatóság nem zárta le ezt az ügyet. - Az újabb vizsgálatok során mintát ve­szünk a telephely burkolata alól. Onnan, ahol nyolc éven át szabálytalanul tárolták a 183 hordó veszélyes hulladékot - jelentette ki az igazgató, kérdésünkre pedig hozzáfűzte, a sé­rült hordókból kiszóródott, az egészségre sú­lyosan káros nehézfémtartalmú, homokszerű anyag porzás útján a levegőbe, belégzéssel pe­dig a szervezetbe is kerülhetett. Arról viszont még nincsenek adatok, hogy ez milyen mér­tékben lehetett jelen a levegőben, s okozha­­tott-e megbetegedéseket. A Bálint Analitika Kft. szakemberei megál­lapították, az ásott kutakból vett vízminták to­xikus fémtartalma alacsony a Kovács Albert ut­cában. A vizsgált helyszínhez legközelebb levő két ásott kút azonban igen magas nitrátot tar­talmaz. Ez a probléma felhívta a figyelmet arra, hogy Hajdúböszörmény jegyzője tavaly július 29-én, a Tiköte és a Tivizig felszólítására, egy ipari eredetű szennyezés miatt, a sekély mély­ségű ásott és fürt kutak vizének felhasználását letiltotta a város egész területén. Az illetékes ha­tóságok a legfrissebb vizsgálati eredmények birtokában a legmagasabb, harmadfokú víz­minőség-védelmi készültséget rendeltek el feb­ruár 7-én a 32 ezer lelket számláló hajdúsági vá­rosban. A nemrégiben beindult kárelhárítási munkálatok nincsenek összefüggésben a Ko­vács Albert utcában feltárt szabálytalansággal. Kóthay László, a Tiszántúli Vízügyi Igaz­gatóság (Tivizig) és Pápai Pál, a Tiköfe vezetői arról tájékoztattak, hogy a G. E. Lighting Hun­gary Rt. hajdúböszörményi telephelyén, a környékbeli lakott területet is érintve, a leg­újabb elemzések elsősorban tetraklór-etilén és szén-tetraklorid szennyezést mutattak ki a talajvízben. A laboratóriumi mérések azt iga­zolják, hogy a szennyező anyag koncentráció­ja a legkritikusabb helyen ezerszeresen meg­haladja a szennyezettségi határértéket. Infor­mációink szerint az érintett lakóterület a Kini­zsi tér, Perczel-, Kövi- és az Apacy utca által ha­tárolt térségre korlátozódik. A tavaly nyáron megkezdett elemzések azt is megerősítették, hogy Hajdúböszörmény vizsgált tótjaiban a kommunális eredetű nitrátszennyezettség is határérték feletti. A Tivizig és a Tiköfe vezetői hírül adták, hogy a korábban elvégzett vizsgálatokkal fel­tárták a szennyezés eredetét a gyár területér Ez egy nagy átmérőjű, 18 méter mély, téglafa­lú kút, amelyet a jelenlegi G. E. Lighting Hun­gary Rt. területén korábban működő üzeme­t technológiai szennyvíz elhelyezésére hasz­náltak. A G. E. Rt. képviselői úgy vélik, a veszé­lyes hulladékot a telep előző tulajdonosa, Tungsram-gyár gyűjtötte erre a helyre. Az újabb vizsgálatokat az indokolta, hol a G. E. Lighting Hungary Rt.-nek a Tiköfért tavaly nyáron benyújtott mérési eredményé­ből nem derült ki egyértelműen, milyen mé­tékben vált szennyezetté a rétegvíz Hajdútö­szörményben. A pánikhangulat elkerülése é­dekében a szakemberek már akkor hangsú­lyozták, a lakossági ivóvízbázist semmily­ veszély nem fenyegeti. A nitrátos szennyezi ami már 1994-ben ismert volt a város vezet előtt, csak a sekély mélységű ásott és fürt k­­ak vizét támadta meg. Ezért az ilyen kutató kiemelt víz évek­ óta nem alkalmas emberi f­gyasztásra, főzésre, öntözésre, jószágok itat­jára, illetve mosásra, mosogatásra. A kertes részeken élő idős emberek, al többsége a hajdúböszörményi családokh hasonlóan a hajdúvidi vízbázisról kapja a minőségű ivóvizet, takarékosságból még vagy ősszel is használt a szennyezett réteg­­ből. Mára óvatosabbak és fegyelmezettebb a lakosok. Azt mondják, sok a rossz példa el­tűri, félnek a megbetegedésektől. Pápai Pál, a Tiköfe igazgatója tanuls­­képpen elmondta, a lakosok a szennyvize jövőben mindenkor a kijelölt helyre szállít, de fontos az is, hogy a trágyatárolók szabály építmények legyenek. Megtudtuk azt is, de a G. E. Lighting Hungary Rt. felvállalta az éli­te által okozott, tetemes költséggel járó­­ mentesítést. A szakhatósággal való egyezte után a mintegy ötven köbméter szén-hid­gén megsemmisítését február 15-én kezd meg a gyár területén. A hajdúböszörményi tajvíz megtisztítása speciális módszerrel ho­szú éveket vesz igénybe. A munkálatok tö költsége pedig több százmillió forint lesz.

Next