Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-02 / 1. szám

SZABADFÖLD 2 A magyar vidék lapja 2009. január 2. Véres bosszú Gázában A TÁMADÁS NAPOK ÓTA a levegőben lógott, mégis váratlan volt. December 27-én többtucatnyi izraeli harci gép zúdított rakétákat a Gázai övezetet birtokló Hamasz szervezet célpontjaira. A­z izraeli légierő F-16-os gépei szombaton lepték el az övezet légte­rét. Előbb jól összehangolt, három percig tartó villámak­ció keretében a Hamasz kato­nai kiképzőtáborait, fegyver­raktárait, rendőrőrseit, kü­lönleges alakulatainak köz­pontjait lőtték szét, később módszeresen vettek célba egyéb célpontokat, rakétaki­lövő helyeket. Vasárnap reggel a hírügy­nökségek csaknem három­száz halottról számoltak be, a BBC brit televízió pedig hírül adta, hogy a sebesültek szá­ma meghaladja a 700-at. Iz­rael szóvivője bejelentette, hogy a támadásnak nincs vé­ge, a légierő akciója addig tart, amíg a palesztinok nem hagynak fel az izraeli terüle­tek elleni rakétatámadások­kal. „A nyugalomnak és a harcnak is megvan a maga ideje - most a harc ideje jött el” - mondta Ehud Barak iz­raeli védelmi miniszter. A Gázai övezetben főleg rendőrök, fegyveresek, a Ha­­masz-szervezet tagjai haltak meg, de az áldozatok között nők és gyermekek is vannak. A palesztinok nem különítik el a katonai rendeltetésű és a polgári létesítményeket, erre sokszor a zsúfoltság miatt sincs lehetőség. Máskor vi­szont éppen a polgári negye­dek szolgálnak álcázásul. Ban Ki Mun, az ENSZ fő­titkára elítélte az „aránytala­nul nagy” izraeli megtorlást, de a palesztin rakétatámadá­sokat is, és követelte az erő­szak azonnali beszüntetését. A nemzetközi közösség ön­mérsékletre intette a feleket, de Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter - akárcsak Izrael - a Hamaszt tette fele­lőssé a történtekért. A Hamasz azonnal bosz­­szút esküdött, és még szom­baton újabb 15 rakétát lőtt ki Izraelre, ahol egy nő meghalt, néhányan megsebesültek. A palesztin szervezet - amelyet az Egyesült Államok és az Eu­rópai Unió is terrorista cso­portként tart számon - 2007 júniusában szerezte meg a hatalmat a Gázai övezetben. Nem is akárhogy: demokrati­kus választásokon győzte le az addig mindenhatónak tar­tott Fatah szervezetet, és szo­rította ellenzékbe a paleszti­nok elnökét, az Izraellel béké­re hajló Mahmud Abbaszt. A Hamasz elutasít minden tárgyalást Izraellel. A palesz­tinok megosztottsága végül fegyveres összecsapásokhoz vezetett: a Hamasz egyszerű­en kiűzte a Fatah és Abbasz embereit a Gázai övezetből­­ és elkezdte rakétákkal lőni Iz­raelt, amely ezek után lég­mentes blokádot vont a terü­let köré. 2008 júniusában született ugyan egy tűzszü­­neti megállapodás, de min­denki tudta: csak idő kérdése, mikor bomlik fel. Fel is bomlott december közepén, a Hamasz pedig új­ra teljes gőzzel lövöldözi ra­kétáit. Az amerikai Time ma­gazin szerint ezeknek a kez­detleges, alig célozható raké­táknak a száma néha elérte a napi kétszázat. Károkat okoz­tak, embereket sebesítettek meg, s volt néhány halálos áldozatuk is. Izrael nem tűr­hette, hogy a Gázai övezet szomszédságában élő polgá­rai életét minden egyes nap ezek a lövedékek fenyeges­sék. Ráadásul a rakéták idő­vel egyre pontosabbak lettek, hatótávolságuk egyre nőtt, és felsejlett a veszély, hogy a Hamasz olyan rakétákat vá­sárol­­ esetleg Irántól ame­lyek akár Jeruzsálemet vagy Tel-Avivot is fenyegethetik. Izrael a tűzszünet felbom­lása után egy hetet várt, majd támadott: a hivatalos bejelen­tés szerint csak katonai cél­pontokat. Ebben a háborúban azonban lehetetlen a fegyve­reseket, katonákat és a civile­ket egymástól elválasztani. Iz­raelben iskolákat értek palesz­tin rakéták. A Gázai övezet­ben a blokád miatt éheznek az emberek - gyerekek és nők is. Az öngyilkos palesztin me­rénylők ellen szinte lehetetlen védekezni - az izraeli F-16- osok rakétái sem válogatnak. A. F. Gy. FOTÓ: HATEM MUSZA, MTI/AP Hasonló arányú megtorló akcióra negyven év óta nem volt példa MIÉRT MOST? Izraelben, akárcsak az Egyesült Álla­mokban, politikai vákuum van. Ehud Oimert kormány­fő a korrupciós botrányai miatt kénytelen volt lemon­dani. Választások csak februárban lesznek, d­i Livni jelenlegi külügyminiszter nem tudott kormányt alakíta­ni pártja, a Kadima élén, ezért „bizonyítania” kellett el­tökéltségét a Hamasz ellen, az ugyancsak kormányra törő és a Hamasz elleni fellépést követelő riválisával, Benjamin Netanjahuval, a Likud vezetőjével szemben. Az USA lényegében tehetetlen, amíg be nem iktatják az új elnököt, Barack Obamát. Washingtontól ebben a helyzetben nem is várható el, hogy erélyesen lépjen fel szövetségese, Izrael ellen. Még az sem zárható ki, hogy ebben a légüres - így alkalmas - térben Izrael nagysza­bású szárazföldi akciót is indít a Gázai övezetben, meg­próbálván semlegesíteni vagy éppen felszámolni a Hamaszt, mert akkor később jobb pozícióban kezdhet újra tárgyalni. A Hamasz kihasználja „áldozat” szere­pét, és igyekszik elhódítani Mahmud Abbasztól az el­nök híveit: a palesztinok is előbb-utóbb választani kényszerülnek. A Gázai övezetben zajló események minden érintett fél számára kockázatosak, de a nemzet­közi szervezetek, külföldi hatalmak egyelőre kénytele­nek kívülről és tehetetlenül szemlélni az eseményeket. VÁROSNAK ÉS A VILÁGNAK. XVI. Benedek pápa karácso­nyi Urbi et Orbi üzenetében békét sürgetett a Közel-Kele­ten, és sürgette a stabilitást Afrikában. Imádkozik a Szentföldön szemben álló fe­lekért, akik áldozatul estek a konfliktus és az erőszak torz logikájának. Nem hagyta szó nélkül a világ állapotát, és szolidaritásra szólította fel a mind nagyobb bizonytalan­sággal szembesülő népeket: „Ha az emberek mindig csak saját érdekeiket tartják szem előtt, akkor világunk minden bizonnyal darabjaira hullik szét.” A pápát rendkívüli mértékben aggasztja Afrika tűrhetetlen állapota, ezért márciusban Kamerunba és Angolába is elutazik. ALELNÖKI „REFORM". Joe Biden, az Egyesült Államok megválasztott alelnöke be­vallotta Larry Kingnek, a CNN hírtelevízió sztárripor­terének, hogy ő ki akar törni a hagyományos alelnöki sze­repből, nemcsak protokoll­­eseményekre, temetésekre akar járni, hanem bele akar szólni az érdemi döntésekbe is. Úgy véli, hogy az alelnöki szerep nagyrészt attól függ, hogy milyen viszonyban van az elnökkel és milyenek a po­litikai körülmények. Amikor Barack Obama felkért az alel­nöki posztra, megmondtam neki: minden egyes esetben ott akarok lenni abban a szo­bában, ahol éppen kritikus döntéseket hoz - mondta Joseph Biden. Krónika Újabb év hordaléka HARDI PÉTER Akár unalmasnak is ígérkezhetne 2009. Sem olimpia, sem amerikai elnökválasztás, Putyin sem távozik úgy, hogy valójában marad, de a csillagok pillanatnyi állása szerint még csak egy hazai népszavazásnak sem nézünk elébe, ha csak az európai parlamenti választásokat nem vesszük annak... 2009 természetesen ettől függetlenül minden lesz, csak nem semmitmondó év - még ha so­kan kiegyeznének is egy kis eseménytelenséggel. Két­szer azonban nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, ezt már az ókori bölcsek megtanították nekünk, a mögöt­tünk lévő esztendővel valószínűleg végérvényesen lezá­rult valami. Ez a valami pedig a negyed század óta tartó gaz­dasági fellendülés időszaka volt. A lendület 1995 és 2000 között érte el a csúcsot, ebben az időszakban az amerikai részvények értéke meg­háromszorozódott - hogy aztán azóta 60 száza­lékot essen. Volt már ilyen a világtörténelem­ben, éppen a harmincas évek nagy világválságát megelőzően. A különbség csak annyi, hogy ak­kor a részvények a korábbi értékük egyötödére estek vissza. Lehet, hogy mi még ez előtt állunk? Mondom, minden lesz 2009, csak nem semmit­mondó év. S ránk, magyarokra mi vár? A magyar gazdaságot a másfél százalékos visszaeséssel a húsz leggyengébben teljesítő közé várják az elemzők. Ha esetleg vigasztal valakit, olyan illusztris társaságába keveredtünk evvel, mint Nagy-Britannia, Írország vagy Dánia, amely or­szágokban mindenütt hasonló csökkenéssel számolnak. A kedvezőtlen listát szegény Izland vezeti, ahol közel tíz százalékkal kevesebbet fognak 2009-ben termelni. A növekedés Kínában is fékeződik, be kell érniük szerény hét és fél százalékkal... Az igazi gond azonban az Egye­sült Államok egyszázalékos visszaesése lesz. A világ ne­kik termel, a dolgok általában ott mentek igazán jól ed­dig, ahol amerikai kereskedőtől érkezett a megrendelés. A világ gazdasága vélhetően tehát akkor fordul növeke­désbe, amikor Barack Obama országa ismét lendületet vesz. Az előttünk lévő esztendő Magyarországon is izgalmasnak ígérkezik. Mert például dönthe­tünk arról, hogy melyik párt milyen mértékben képviseljen bennünket Európában. Ez azonban - sajnos - még keveseket hozna izgalomba, ha szavazatukkal nem fejeznék ki egyben a véle­ményüket az ország élén állók munkájáról is. Akármi is lesz az eredmény, annyi bizonyos, hogy végre megmozdulnak az évek óta meg­merevedett frontvonalak. S ez mindenképpen örvendetes. Ettől azonban még 2009 vélhetően nálunk is a köny­­nyek esztendeje lesz, csökkenő jövedelmek, elvesztett munkahelyek jellemzik majd. Józan ésszel gondolkod­va ilyenkor a sorokat inkább zárni kellene, a közössé­geknek, családoknak összetartani, egymást segíteni - ám ehelyett a szorongás, az egymásnak feszülés, a ki­­látástalanság érzése szokott eluralkodni - mint ahogy az a rendszerváltás utáni munkahelymegszűnések idő­szakában is történt. Mások­­ az idei karácsony tanúsá­ga szerint a korábbi évekhez képest sokkal többen - az egyházakhoz fordulnak útmutatásért. Az egyházak pe­dig segítenek is szellemi, lelki, karitatív értelemben - amennyire a lehetőségeik engedik. Tennének ugyan többet is, ám helyzetük nem könnyű. Várják például, hogy az általuk fenntartott iskolák számára átutalja végre az állam a Számvevőszék által meghatározott 2,6 milliárd forint hátralékot. Erre azonban semmiféle jel nem utal, sőt még az ország helyzetéről tárgyaló nemzeti csúcsra sem kaptak meghívót. Kár. Egyszer ta­lán elérkezik az az időszak, amikor a mindenkori kor­mány partnert lát az egyházakban, s nem ellenfelet. Saját helyzetét is könnyítené evvel.

Next