Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)
2010-09-10 / 36. szám
Házunk tája Naná, hogy megnyerte! A 96. MAGYAR UGETODERBIT KASZÁS GERGŐ LOVA NYERTE! Az Egerben játszó színész egyben lótenyésztőmérnök, és büszke arra, hogy a Naná névre hallgató jószág saját tenyésztésű kanca. Kaszás Gergő se a színházról, se a „lovakról" nem tud lemondaniSzínházi hasonlattal élve igazi katarzist jelentett Kaszás Gergő színművész számára a legutóbbi ügetőderbi. A negyedik helyről az élre törő győztes kanca, Naná gazdája arcán könnyek csorogtak az örömtől, ám ő állítja, inkább csak izzadság volt az... Az egri színtársulat tagjának neve tehát felkerülhetett a Magyar Derbi 1884 óta tartó dicsőséglistájára. • Melyik volt előbb, a színpad vagy a lovak? - Egészen 29 éves koromig közöm sem volt a lósporthoz. Nagyapám testvére Ludovikát végzett huszártiszt volt, innen ered a lovas „vérvonal”, így aztán természetes volt, hogy tizenévesen megtanultam lovagolni, majd a lovastornász-csapat tagjaként országos bajnokságot is nyertem. Azután viszont magába szippantott a színház. Csak jóval később, amikor a Katona József Színház társulatában játszottam, ötlött fel bennem, hogy milyen jó volna, ha valami másról is szólna az életem. Kiderítettem, hogy Kaposváron éppen indul egy lótenyésztő-mérnöki másoddiplomás képzés, és jelentkeztem rá. - Gondolom, első diplomának nem éppen a színművészetin szerzett oklevelet képzelték el... - Általában állatorvosok és agrármérnökök vettek részt a kurzuson, de a lovas előéletem miatt engem is befogadtak. Utána jött a fejtörés, hogy Pest belvárosában lakva hogyan tudnék lovak közelébe jutni. Mígnem Újlaki Dénes kollégám, aki amatőr hajtóként akkor már sokat járt versenyekre, levitt az ügetőre, így reggelente - még a színházi próba előtt - ott kezdtem. Először kicsit gőgösen, mivel az ember mégis a ló hátán érzi jól magát, és nem mögötte. Az első lovamat, Nana nagyanyját, aki még Svédországban született, 1996-ban vettem meg, és egy barátom birtokán neveltem. Fontosnak tartom, hogy az idei derbinyertes kancám magyar tenyésztésből származik. - Naná, akinek névadója Görög László színművész volt, idén a Kanca-díjat is megnyerte. Milyen képességekkel rendelkezik? - Végtelenül kiegyensúlyozott, együttműködő és intelligens állat. Nagy bizalommal fordul az emberek felé, s ez jórészt trénere, idomára és hajtója, Fazekas Imre munkáját dicséri. Naná valahogy tiszteletet parancsoló egyéniség, ugyanis hároméves létére akkor is kivívja az előkelő helyet a hierarchiában, ha idősebb kancákkal tartózkodik a karámban. ígéretesnek tűnik a másik lovam, Naná öccse is, akit úgy hívnak: Ollyan Nincs. Kincsemnek volt egy hasonló nevű ivadéka, remélem, e névadás most is szerencsét hoz. Ollyan Nincs egyelőre még egy kajla kamaszra emlékeztet, de a mozgása ígéretes. A lósport nem olyan, mint ahogy a westernfilmekben látjuk, hogy ripsz-ropsz betűrjük az állatot. Itt minden a türelemről szól, a ló lassacskán szokja meg, hogy neki a kocsit kell húznia. - Az ügetőderbi most többmilliós fődíjat hozott. Ám adódik a kérdés, egy színésznek vajon jövedelmező lehet a lótartás? - Nem úgy tekintek a lovaimra, mint gazdasági vállalkozásra. Ez inkább egy nagyon komolyan vett hobbi. Ha valami díj beesik, akkor azt ajándéknak veszem. Azzal, hogy Naná ilyen remek kanca lett, és háromévesen ilyen jól keres, nagyjából a negyedét hozta vissza annak, amit eddig az istállómban nevelkedő lovakra költöttem. Nincsen feleségem, családom, nem kell senkit eltartanom. Sőt, még autóm sincsen, így még azt a pénzt is, amit más a kocsijára költ, én a lovaimra áldozhatom. Ez bizony inkább szerelem számomra, mint üzlet... Palágyi Edit BOZSIK GAZDA Gutaütött kajszik Idén sokan panaszkodtak arra, hogy elpusztult a sárgabarackfájuk, s nem tudják, miért. Nos, ennek egyik oka lehet a gutaütés. A népi bölcsesség precízen fogalmazta meg a látvány alapján, hogy gutaütés érte a kajszit. Mint amikor az ember lebénul egy agyvérzést követően, a fa pedig részben vagy egészen elszárad. Azt tapasztaljuk, hogy az ültetvényben teljesen kiszámíthatatlanul éri gutaütés a fákat. Nem egy pontból terjed az ültetvényben, és nem is az egymás melletti fák halnak meg láncreakció-szerűen, tehát nem járványról van szó. Gutaütés akkor lép fel, ha valamilyen ok miatt megszakad a növényben a nedvkeringés. Az egyik a kórtani ok: egy baktérium- és egy gombafaj együttes fertőzése. A fertőző kórokozók eltömítik a szállító edénynyalábokat, s ezután a fa részben vagy egészben elszárad. Ezért javasolja a szakma a tavaszi késleltetett metszést, vagyis a nedvkeringés megindulása utánit, mert ha késő ősszel vagy télen, illetve kora tavasszal metszünk, akkor a sebzések kapukként tátongnak a kórokozók előtt. Továbbá javasolják a kajszi zöldmetszését, illetve augusztus végi, szeptember eleji metszését. Minden esetben élet-halál kérdése a sebkezelés! Nagyon fontos a monília elleni virágzáskori permetezés, a fertőzött, elpusztult hajtások, vesszők, ágrészek azonnali eltávolítása, valamint a sebkezelés. A komplex tápanyag-utánpótlás és a rendszeres öntözés is elengedhetetlen a gutaütés elleni harcban. Sóskúti gazdáktól hallottam, hogy évről évre a fák egy része kipusztul. Magyarázatot nem találnak rá. Vett valaki öt egyforma arany nemes kombinációjú barackfát, ebből négy tíz éven belül meghalt. De az ötödik húsz év után is él. Ennek magyarázata az lehet, hogy az alany is magonc, így mindegyik alany külön-külön egyed, más és más génsorssal, illetve más és más kompatibilitással az adott nemes fajta iránt, amit rászereztek. Idős kertészek azt mondják, hogy a jól összeforrt oltvány is olyan, mint a jó házasság, amely a megpróbáltatásokat is kibírja. Ellenben, ha valami lappangó baj volt, például nem forrt össze jól az alany és a nemes, akkor a fa elpusztul. Ezért vírusmentes kell legyen a szaporítóanyag, nem is szólva az alany nemes kombinációról. Ha mindent elkövetünk, akkor is gutaütést kaphat a fa, hiszen továbbra is vannak „fehér foltok” a betegség elleni küzdelemben. Surányi Dezsőtől, a híres ceglédi fajtakutatótól hallottam az ősi kínai bölcsességet: a sárgabarack a rövid élet szimbóluma. Ez lehet a génsors - de nem eleve elrendelt a végzet, ugyanis a fák esetében igen sokat tehet a gondos kertbarát. 2010. szeptember 10. ♦ A vidék családi hetilapja KUTYAPOSTA Ha a Kutyapostás nagy néha „beruccanhat” innen, a 30. oldalról a lap belsejébe, a bőség zavarával küzd. Ahogy történt ez ezen a héten is, hiszen agaras riportunkkal megszálltuk az egész 14-15-ös oldalpárt. A bőség zavara aztán gyorsan el is múlik, ugyanis azonmód kiderül, mennyi minden maradt ki a megírandók közül. Ezért aztán hivatalos rovatunk is még az agarakkal foglalkozik, remélem, nem bánják, hiszen róluk eddig nemigen olvashattak. Az agarakat a préda követésére és elkapására tenyésztették ki. Nagy sebességük lehetővé teszi, hogy a leggyorsabb vadakat is elkapják, akár inaszakadtukig üldözik azt. Képesek nyulat, rókát, szarvast, de akár farkast is elkapni, ilyenkor többen mennek rá a nagytestű ragadozóra. Testük az évezredek során egyre jobban átalakult, hosszú lábaik 60-70 kilométeres sebességet biztosítanak nekik, mellkasukban a kutyákhoz mérten szokatlanul nagy szív dobog. Némelyikük szelíd, de vannak olyanok, akik minden idegenre rátámadnának. Jó, ha megjegyezzük: vadászösztönük a mai napig megmaradt. Az agár, a kutyákkal ellentétben, vadászat közben a látására, nem pedig a szaglására hagyatkozva üldözi kiszemelt áldozatát, épp ezért „látó kutyának” is nevezik. Bármilyen jól is alkalmazkodnak a városi életmódhoz, a feltétlen mozgásvágy bennük él. Mihelyst elengedjük őket a pórázról, azonnal féktelen vágtába kezdenek, és üldözőbe vesznek mindent, ami mozog, legyen az a szomszéd macskája, vagy egy szárnyas, vagy éppen egy kisebb kutya. Miközben „alapjáraton” szelíd természetű, mégis erősen él benne a vadászösztön, ezért jobb, ha csak szájkosárral engedjük szabadon. Nekünk is van agarunk, a kilenc őshonos magyar kutya egyike a magyar agár. Vagyis az agár - magyar is. Meg még: spanyol, afgán, perzsa, orosz, olasz, arab, afrikai, angol, aztán a fáraókutya, a whippet, az Azawakh és a hatalmas ír farkas is agár, s ők valamennyien ázsiai származásúak. Az agár az ősi sztyeppék kutyája. Mielőtt az ember az íjat és a nyilat megszerkesztette, már rendelkezett olyan gyors járású, a száguldó vadnál is sebesebben futó kutyafajtával, amely megszerezte számára a zsákmányt. S végül egy mondat a kutyapostás kedvencéről, az afgán agárról. Ő a négylábúak világában a topmodell, aki szépségét tökéletesen képes viselni. A legendák szerint ez volt az a kutyafajta, melyet Noé felvett a bárkájába, így ő lenne a kutyafaj megmentője. Ez ugyan nem biztos, de az viszont igen, hogy Afganisztánban lopni is tanították. S ez a tulajdonsága bizony máig megmaradt, úgyhogy egy afgán agár gyorsan rászoktatja gazdáját a rendrakásra, mert ami elöl van, az előbb-utóbb biztosan eltűnik... Szűcs Gábor