Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)

2010-09-10 / 36. szám

Házunk tája Naná, hogy megnyerte! A 96. MAGYAR UGETODERBIT KASZÁS GERGŐ LOVA NYERTE! Az Egerben játszó színész egyben lótenyésztőmérnök, és büszke arra, hogy a Naná névre hallgató jószág saját tenyésztésű kanca. Kaszás Gergő se a színházról, se a „lovakról" nem tud lemondaniS­zínházi hasonlattal élve igazi ka­tarzist jelentett Kaszás Gergő színművész számára a legutóbbi ügetőderbi. A negyedik helyről az élre törő győztes kanca, Naná gazdája arcán könnyek csorogtak az örömtől, ám ő állítja, inkább csak izzadság volt az... Az egri színtársulat tagjának neve tehát felkerülhetett a Magyar Derbi 1884 óta tartó dicsőséglistájára. •­­ Melyik volt előbb, a színpad vagy a lovak? - Egészen 29 éves koromig közöm sem volt a lósporthoz. Nagyapám testvére Ludovikát végzett huszártiszt volt, innen ered a lovas „vérvonal”, így aztán természe­tes volt, hogy tizenévesen megtanultam lo­vagolni, majd a lovastornász-csapat tagja­ként országos bajnokságot is nyertem. Az­után viszont magába szippantott a színház. Csak jóval később, amikor a Katona József Színház társulatában játszottam, ötlött fel bennem, hogy milyen jó volna, ha valami másról is szólna az életem. Kiderítettem, hogy Kaposváron éppen indul egy lóte­nyésztő-mérnöki másoddiplomás képzés, és jelentkeztem rá. - Gondolom, első diplomának nem éppen a színművészetin szerzett oklevelet képzelték el... - Általában állatorvosok és agrármérnö­kök vettek részt a kurzuson, de a lovas elő­életem miatt engem is befogadtak. Utána jött a fejtörés, hogy Pest belvárosában lakva hogyan tudnék lovak közelébe jutni. Míg­nem Újlaki Dénes kollégám, aki amatőr haj­tóként akkor már sokat járt versenyekre, le­vitt az ügetőre, így reggelente - még a szín­házi próba előtt - ott kezdtem. Először ki­csit gőgösen, mivel az ember mégis a ló hátán érzi jól magát, és nem mögötte. Az első lovamat, Nana nagyanyját, aki még Svédországban született, 1996-ban vettem meg, és egy barátom birtokán neveltem. Fontosnak tartom, hogy az idei derbinyertes kancám magyar tenyésztésből származik. - Naná, akinek névadója Görög László színművész volt, idén a Kanca-díjat is meg­nyerte. Milyen képességekkel rendelkezik? - Végtelenül kiegyensúlyozott, együtt­működő és intelligens állat. Nagy bizalom­mal fordul az emberek felé, s ez jórészt tré­nere, idomára és hajtója, Fazekas Imre munkáját dicséri. Naná valahogy tiszteletet parancsoló egyéniség, ugyanis hároméves létére akkor is kivívja az előkelő helyet a hierarchiában, ha idősebb kancákkal tartóz­kodik a karámban. ígéretesnek tűnik a másik lovam, Naná öccse is, akit úgy hív­nak: Ollyan Nincs. Kincsemnek volt egy ha­sonló nevű ivadéka, remélem, e névadás most is szerencsét hoz. Ollyan Nincs egye­lőre még egy kajla kamaszra emlékeztet, de a mozgása ígéretes. A lósport nem olyan, mint ahogy a westernfilmekben látjuk, hogy ripsz-ropsz betűrjük az állatot. Itt minden a türelemről szól, a ló lassacskán szokja meg, hogy neki a kocsit kell húznia. - Az ügetőderbi most többmilliós fődíjat hozott. Ám adódik a kérdés, egy színésznek vajon jövedelmező lehet a lótartás? - Nem úgy tekintek a lovaimra, mint gazdasági vállalkozásra. Ez inkább egy na­gyon komolyan vett hobbi. Ha valami díj beesik, akkor azt ajándéknak veszem. Azzal, hogy Naná ilyen remek kanca lett, és há­romévesen ilyen jól keres, nagyjából a ne­gyedét hozta vissza annak, amit eddig az is­tállómban nevelkedő lovakra költöttem. Nincsen feleségem, családom, nem kell sen­kit eltartanom. Sőt, még autóm sincsen, így még azt a pénzt is, amit más a kocsijára költ, én a lovaimra áldozhatom. Ez bizony inkább szerelem számomra, mint üzlet... Palágyi Edit BOZSIK GAZDA Gutaütött kajszik I­dén sokan panaszkodtak arra, hogy el­pusztult a sárgabarackfájuk, s nem tud­ják, miért. Nos, ennek egyik oka lehet a gu­taütés. A népi bölcsesség precízen fogal­mazta meg a látvány alapján, hogy guta­ütés érte a kajszit. Mint amikor az ember le­bénul egy agyvérzést követően, a fa pedig részben vagy egészen elszárad. Azt tapasztaljuk, hogy az ültetvényben teljesen kiszámíthatatlanul éri gutaütés a fákat. Nem egy pontból terjed az ültetvény­ben, és nem is az egymás melletti fák hal­nak meg láncreakció-szerűen, tehát nem járványról van szó. Gutaütés akkor lép fel, ha valamilyen ok miatt megszakad a nö­vényben a nedvkeringés. Az egyik a kórta­­ni ok: egy baktérium- és egy gombafaj együttes fertőzése. A fertőző kórokozók el­tömítik a szállító edénynyalábokat, s ezután a fa részben vagy egészben elszárad. Ezért javasolja a szakma a tavaszi késleltetett metszést, vagyis a nedvkeringés megindu­lása utánit, mert ha késő ősszel vagy télen, illetve kora tavasszal metszünk, akkor a sebzések kapukként tátongnak a kórokozók előtt. Továbbá javasolják a kajszi zöldmet­szését, illetve augusztus végi, szeptember eleji metszését. Minden esetben élet-halál kérdése a sebkezelés! Nagyon fontos a monília elleni virágzás­kori permetezés, a fertőzött, elpusztult haj­tások, vesszők, ágrészek azonnali eltávolí­tása, valamint a sebkezelés. A komplex táp­anyag-utánpótlás és a rendszeres öntözés is elengedhetetlen a gutaütés elleni harcban. Sóskúti gazdáktól hallottam, hogy évről évre a fák egy része kipusztul. Magyaráza­tot nem találnak rá. Vett valaki öt egyforma arany­ nemes kombinációjú barackfát, ebből négy tíz éven belül meghalt. De az ötödik húsz év után is él. Ennek magyarázata az lehet, hogy az alany is magonc, így mind­egyik alany külön-külön egyed, más és más génsorssal, illetve más és más kompatibili­tással az adott nemes fajta iránt, amit rásze­reztek. Idős kertészek azt mondják, hogy a jól összeforrt oltvány is olyan, mint a jó há­zasság, amely a megpróbáltatásokat is ki­bírja. Ellenben, ha valami lappangó baj volt, például nem forrt össze jól az alany és a nemes, akkor a fa elpusztul. Ezért vírus­mentes kell legyen a szaporítóanyag, nem is szólva az alany­ nemes kombinációról. Ha mindent elkövetünk, akkor is guta­ütést kaphat a fa, hiszen továbbra is vannak „fehér foltok” a betegség elleni küzdelem­ben. Surányi Dezsőtől, a híres ceglédi fajta­kutatótól hallottam az ősi kínai bölcsessé­get: a sárgabarack a rövid élet szimbóluma. Ez lehet a génsors - de nem eleve elrendelt a végzet, ugyanis a fák esetében igen sokat tehet a gondos kertbarát. 2010. szeptember 10. ♦ A vidék családi hetilapja KUTYAPOSTA Ha a Kutyapostás nagy néha „beruc­canhat” innen, a 30. oldalról a lap belse­jébe, a bőség zava­rával küzd. Ahogy történt ez ezen a héten is, hiszen agaras riportunkkal megszálltuk az egész 14-15-ös oldalpárt. A bőség zavara aztán gyorsan el is múlik, ugyanis azonmód kiderül, mennyi minden maradt ki a megírandók közül. Ezért aztán hivatalos rova­tunk is még az agarakkal foglalko­zik, remélem, nem bánják, hiszen róluk eddig nemigen olvashattak. Az agarakat a préda követésére és elkapására tenyésztették ki. Nagy sebességük lehetővé teszi, hogy a leggyorsabb vadakat is el­kapják, akár inaszakadtukig üldö­zik azt. Képesek nyulat, rókát, szar­vast, de akár farkast is elkapni, ilyenkor többen mennek rá a nagy­testű ragadozóra. Testük az évezre­dek során egyre jobban átalakult, hosszú lábaik 60-70 kilométeres se­bességet biztosítanak nekik, mell­kasukban a kutyákhoz mérten szo­katlanul nagy szív dobog. Némelyikük szelíd, de vannak olyanok, akik minden idegenre rátá­madnának. Jó, ha megjegyezzük: vadászösztönük a mai napig meg­maradt. Az agár, a kutyákkal ellen­tétben, vadászat közben a látására, nem pedig a szaglására hagyatkoz­va üldözi kiszemelt áldozatát, épp ezért „látó kutyának” is nevezik. Bármilyen jól is alkalmazkodnak a városi életmódhoz, a feltétlen moz­gásvágy bennük él. Mihelyst elen­gedjük őket a pórázról, azonnal fék­telen vágtába kezdenek, és üldözőbe vesznek mindent, ami mozog, legyen az a szomszéd macskája, vagy egy szárnyas, vagy éppen egy kisebb kutya. Miközben „alapjáraton” szelíd természetű, mégis erősen él benne a vadászösztön, ezért jobb, ha csak szájkosárral engedjük szabadon. Nekünk is van agarunk, a kilenc őshonos magyar kutya egyike a ma­gyar agár. Vagyis az agár - magyar is. Meg még: spanyol, afgán, perzsa, orosz, olasz, arab, afrikai, angol, aztán a fáraókutya, a whippet, az Azawakh és a hatalmas ír farkas is agár, s ők valamennyien ázsiai szár­mazásúak. Az agár az ősi sztyeppék kutyája. Mielőtt az ember az íjat és a nyilat megszerkesztette, már ren­delkezett olyan gyors járású, a szá­guldó vadnál is sebesebben futó ku­tyafajtával, amely megszerezte szá­mára a zsákmányt. S végül egy mondat a kutyapos­tás kedvencéről, az afgán agárról. Ő a négylábúak világában a topmodell, aki szépségét tökéletesen képes visel­ni. A legendák szerint ez volt az a kutyafajta, melyet Noé felvett a bár­kájába, így ő lenne a kutyafaj meg­­mentője. Ez ugyan nem biztos, de az viszont igen, hogy Afganisztánban lopni is tanították. S ez a tulajdonsá­ga bizony máig megmaradt, úgy­hogy egy afgán agár gyorsan rá­szoktatja gazdáját a rendrakásra, mert ami elöl van, az előbb-utóbb biztosan eltűnik... Szűcs Gábor

Next