Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-08 / 14. szám

2 A választási program teljesítéséért Gyelcén (Köbölkút) az elmúlt év­ben a polgárok a párt 50. évforduló­ja, a XIV. kongresszus és a választá­sok tiszteletére 690 egyéni és 7 kol­lektív kötelezettségvállalást tettek. Vállalásaikat sikerrel teljesítették és mintegy 4 millió korona értéket hoz­tak létre. A rendkívül jó eredmények a köz­ség lakosságának összefogásából fa­kadtak. A község földmű­vesszövetke­­zete főleg a gyümölcs- és szőlőter­mesztéssel országos méretben is a legjobbak közé tornászta fel magát. De más szakaszokon is jelentős ered­mények­­ születtek. A hnb mindent megtett a lakoság élet- és munkakö­rülményeinek javítására. A közszol­gáltatás keretében asztalosok, üvege­zők, képkeretezők állnak a lakosság rendelkezésére. A nemzeti bizottság mozgósítására a lakosság közel 3 mil­lió korona értékű munkát végzett utak és járdák építésén. Felépült már a fürdő, és az iskola tornaterem­mel gazdagodott. Környékét parkosí­tották. A háztartási cikkek áruháza és a vendéglátó üzem a környékén párját ritkítja, az új téglagyár pedig a legkorszerűbb technológiával dol­gozik. Fokozatosan minden családi házba bevezetik majd a vízvezetéket. Családi házak sokasága és a 18 szö­vetkezeti lakásegység is a fejlődésről tanúskodik. Az elmúlt választási időszakban te­hát szép eredmények születtek és az új képviselők mindent megtesznek, hogy az új választási programot lakossággal együtt" teljesítsék. A kul­a­turális és népművelő tanács úgy ál­lítja össze a kultúregyesületek műso­rát, hogy az elősegítse a falu problé­máinak megoldását is. Megalakították a lektorok és agitátorok csoportját, amelyek beszélgetéseket, vitaesteket szerveznek a lakossággal. Különös­ gondot fordítanak a szocialista haza­fiasság formálására, a proletár nem­zetköziség elmélyítésére, a szocialista munkaviszony megerősítésére, de sok szó esik termelési problémákról és a falu szépítéséről is. A szolgáltatásokat tovább bővítik. A legközelebbi időszakban vízvezeték és autószerelő műhelyt nyitnak, ké­sőbb parketta tisztító és csiszoló részleg is létesül. A kereskedelmi há­lózatot élelmiszerüzlettel felvásárló központtal és étkezdével bővítik. Az ötéves terv végéig az úthálózat javítására és pormentesítésére 3 mil­lió koronát fordítanak. Tovább bőví­tik a vízvezeték hálózatot és átadják rendeltetésének a hab székházát. Ös­­­szesen 24 szövetkezeti és 50 családi ház épül. Az egységes földműv­esszövetkezet tovább törekedik a belterjességre. A kötelezettségvállalások szerint az ár­pa hektárhozamát 11, a búzáét 16, a kukoricáét szintén 11 és a többéves takarmányokét 20 százalékkal növe­lik. A tejhozamot tehenenként évente 525 literrel emelik, a hústermelést pedig 75 tonnával. Az egységes föld­művesszövetkezet nyerstermelését 25,6 millió koronáról 28,2 millió koronára emelték. A tervek szerint az ofsz­­tagok havi átlagkeresete eléri az 1946 koronát. A község lakói még további köte­lezettségvállalásokat tesznek a sokat ígérő választási program teljesítésé­re, mert látják, hogy az mindannyiuk felemelkedését irányozta elő. —tj— 800 millió korona értékű vállalás Bohuslav Večera szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat az efsz-ek VIII. kongresszu­sának előkészületeiről. Megállapította, hogy a kongresszus mindkét vita­anyagához egyének, csoportok, szövetkezetek, sőt járási konferenciák nyilvánítottak véleményt. Az efsz-tagok aktivitása nemcsak megjegyzések­ben, bírálatokban nyilvánult meg, hanem konkrét javaslatokban a több­­termelés érdekében. A kötelezettségvállalások és a javaslatok túlnyomó többségben a helyi tartalékok feltárására irányulnak. A mezőgazdasági dolgozók a legtöbb megjegyzést, bírálatot a mezőgaz­daság anyagi-technikai ellátásával kapcsolatban tették, valamint a mező­­gazdasági szolgáltatások bővítését szorgalmazták. Vállalásaikban ígéretet tettek pártunknak és kormányunknak, hogy a vitaanyagokban kitűzött feladatokat teljesítik, sőt egyes szakaszokon túl is szárnyalják, de elvár­ják, hogy az ipar és a kutatóintézetek nagyobb segítséget nyújtsanak munkájukhoz. Eddig a szövetségi minisztériumba 24 2­18 megjegyzést és javaslatot küldtek be, ebből 17 083 helyi jellegű. Összesen 28 107 kötelezettséget vállaltak, amelyeknek értéke már meghaladja a 800 millió koronát, és mintegy 295 millió korona értékű terven felüli árutermelést eredményez. SZABAD FÖLDMŰVES Békekampány hazánkban Az Európai Biztonsági Értekezlet összehívásáról világszerte sok szó esik. Ismeretes, hogy Helsinkiben máris folynak az előkészületek a küldöttsé­gek fogadására és a tárgyalások zavartalan lefolytatásának biztosítására. Olyan javaslatok is elhangzottak már, hogy talán más városban is meg lehetne tartani az értekezletet. Nem is a város, a hely a lényeg, hanem az, hogy végre létrejöjjön ez a sokat ígérő értekezlet. Ennek jegyében kezdődik meg hazánkban is áprilisban és májusban az európai bizton­ságért és együttműködésért című mozgalom. Az európai biztonság cseh­szlovák bizottsága nyilatkozatban szólította fel az állampolgárokat, az egész nyilvánosságot, hogy a kitűzött időszakban társadalmi szervezeteik gyűlései tanácskozzanak a Szovjetunió és a többi szocialista ország béke­kezdeményezéseiről, amelyek rendkívül nagy fontosságúak Európa további fejlődésének szempontjából. Kijelölte azokat a feladatokat, amelyek össze­függnek az európai közvélemény képviselőinek június 2—5-én Brüsszel­ben megtartandó gyűlésével. A brüsszeli gyűlés egyengetése az európai biztonsági értekezlet össze­hívásának. A felek igyekszenek összehangolni nézeteiket és eltávolítani az akadályokat az értekezlet összehívása elől. Ismeretes, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívására a kedvező feltételeket a szovjet béke­­offenzíva, a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet és a berlini négyhatalmi egyezmény teremtette meg. Azonban a szerződések megköté­sével nem ért véget a harc, mert a revansista jobboldali erők Nyugat- Németországban egyre nagyobb erővel hallatják hangjukat. Különböző fondorlatokkal, vádaskodásokkal akarják megbuktatni Brandt kormányát. Volt fasiszták, revansvágyók lázítják a népet, és nyomást gyakorolnak a parlamentre, hogy az ne ratifikálja a szovjet—nyugatnémet szerződést, s azt hangoztatják, hogy Brandték keményebb „keleti politikával“ nagyobb eredményeket érnének el. Viszont ismeretes, hogy a hidegháborúra épí­tett nyugatnémet keleti politika csődbe jutott, és elszigeteltségbe sodorta az országot. Megromlottak a kapcsolatai a szocialista államokkal, de még nyugati szövetségeseivel is. Ezért volt kénytelen Brandt kormánya új poli­tikát kezdeni a szocialista országokkal. A brüsszeli értekezlet egyesítve Európa békeszerető erőit, esetleg olyan hatással lehet a nyugat-németországi belpolitikai életre, hogy visszahúzód­hatnak a revansvágyó, háborús uszító erők. Sztrájkok Észak-írországban Az észak-írországi polgárháborúnak már számtalan áldozata van. A gaz­dagok és szegények háborúja óriási károkat okozott már az ott élő népek­nek. Rombadőlt házak, frissen ásott sírok tanúskodnak a borzalmakról. A harc pedig azért folyik, hogy a szegényebb sorsban lévő katolikus kisebbség is hasonló jogokat élvez­hessen úgy politikai téren, mint a gaz­dasági életben, mint a református többség. A polgárjogi harcosok szám­talan tüntetést, felvonulást szervez­tek már. Ismeretes, a legutóbbi véres vasárnap, amikor az angol ejtőernyő­sök 13 tüntető életét oltották ki. Azonban a­­ legnagyobb áldozatok sem rettentik el a jogaikért küzdő katoli­kusokat a további küzdelmektől, még annak ellenére se­m, hogy az angol katonaság a reformátusokat támogat­ja. Észak-Írországot joggal nevezték Anglia Vietnamjának, hisz ha sokkal kisebb mértékben is, angol fegyverek oltották ki a békés polgárok életét. Az elmúlt napokban óriási felháboro­dást váltott ki az a bejelentés, hogy az angol kormány teljesen kisajátítja Észak-Írországot, úgyszólván bekebe­lezi, és megszünteti az ottani parla­ment működését. Az észak-írországi unionisták erre hatalmas általános sztrájkkal feleltek. A 470 ezer aktív lakosság közül 300 ezer vonult fel, vagy szüntette be a munkát. Észak-Írországban tehát továbbra sincs béke, mégpedig azért, mert az angol kormány nem akarja megol­dani az alapvető politikai és gazda­sági problémákat. A megoldás kulcsa az lenne, ha Észak-Írország minden pogára egyenjogúságot élvezne, és létrejönne egy koalíciós kormány. Mi a különbség a szocialista integráció és a monopóliumok társulása között? Az elmúlt hetekben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) a sajtó­kommentárok központi témája volt. Mindkét társulásról számtalan hír, elemzés, távlati jóslás jelent meg. A sajtó érdeklődése nem véletlen, mert a társulások egyre ak­tívabb tevékenységet fejtenek ki és koordinálva terveiket, hosszabb időre megszabják gazdaságfejlesztési prog­ramjukat. Mielőtt rátérnénk a részle­tesebb elemzésre, beszélnünk kell ar­­ról, hogy miért jöttek létre ezek a közösségek és mik a céljaik. Mindkettőt a tudományos technikai forradalom sürgette, mert a tudo­mány legújabb vívmányait már nem lehet teljes sikerrel megvalósítani egy ország keretében. Ezért szükséges, sőt követelmény a szakosítás, amely megköveteli a nemzetközi munka­­megosztást. Ma már nemzetközi vál­lalatok, intézmények jönnek létre, amelyek igyekeznek a legújabb f­i­­találásokat integrációs, kooperációs üzemekben megvalósítani. A társulá­sokat tehát a nemzetközi munkameg­osztás szükségessége hozta létre, azonban le kell szögezni, hogy a KGST kölcsönös előnyök alapján lévő szocialista integráció, a Közös Piac pedig monopolista integráció. Az utóbbiban a monopóliumoké a szó, ők sürgetik a nemzetközi kooperációt a nagyobb nyereség érdekében, elte­kintve az egyes országok dolgozóinak érdekeitől. A KGST törekvése pedig épp ellenkezőleg minden közös erő­feszítés gyümölcsöztetése a dolgozó nép életszínvonalának emelésére. A KGST különböző bizottságai a komplex program elfogadása óta egy­re gyakrabban üléseznek, és intézke­déseket tesznek a távlati tervek tel­jesítésére. A társulás célja a tudomá­nyos és technikai forradalom fel­­használása a termelés meggyorsításá­ra és a munkatermelékenység növe­lésére, a nép boldogságára. Óriási közös művek jönnek létre. A Szovjet­unió például nélkülözhetetlen segít­séget nyújt a szocialista államoknak. A Barátsági Kőolajvezetéken keresz­tül 140 millió tonna olajat juttat évente négy szocialista államba. A befejezés előtt álló Barátsági Gázve­zeték lényegesen hozzájárul majd a termelés önköltségének csökkentésé­hez és a lakosság tüzelőanyaggal való jobb ellátásához. Évente 12 milliárd kilowattóra villanyenergiát kapunk a Szovjetuniótól. A tudományos techni­kai együttműködés évről évre szoro­sabbra fűződik. A tagállamok tudó­sai, kísérleti intézetei mintegy 150 ezer tudományos kutatómunkát fejez­tek be és újabb 2000-en dolgoznak. Az utóbbi években a tagállamok nem­zeti jövedelme átlagosan évente 8,2 százalékkal növekedett, az ipari ter­melésé pedig 10 százalékkal. Ugyan­ebben az időszakban a Közös Piac országainak nemzeti jövedelme csak évi 4,4 százalékkal, ipari termelése pedig 5,3 százalékkal növekedett. Ezek az adatok beszédesen bizonyít­ják, hogy a KGST-ba tömörült orszá­gok fejlődése sokkal gyorsabb, mint az Európai Gazdsági Közösség orszá­gaié. A monopóliumok integrációjába, mivel az a kapitalisták érdekeit szol­gálja, egyre jobban éleződnek a külső és belső ellentétek. A „nyugati lapok“ lépéseit egyre jobban befolyásolja az amerikai tőke beáramlása. Az utóbbi tíz évben például az amerikai bankok és társaságok beruházása 3,2 milliárd­­ról 20,5 milliárd dollárra emelkedett. Persze az európai kapitalista államok monopolistái ezt nem nézték jó szem­mel. Ha sikertelenül is, igyekszenek gátat vetni az amerikai tőkebeáram­lásnak. Kérlelhetetlen konkurrencia­­harc alakult ki a világon a három imperialista ökonómiai központ kö­zött, amelyek az utóbbi években ala­kultak ki. Az egyik Nyugat-Európa, a másik az USA és a harmadik Japán. Bár a­z Amerikai Egyesült Államok nagy gazdasági nehézséggel küzd és tekintélyét lényegesen csökkentette a legutóbbi dollár­válság, hatalmas katonai erejével igyekszik hatni a többi imperialista államra. Tehát az előző évek gazdasági nyomása he­lyett most már katonai nyomással igyekszik fenntartani a maga számá­ra a kedvező egyensúlyt. Az Európai Gazdasági Közösségben egyre jobban nő a tőke és a munka közti ellentét, amit bizonyítanak az erősödő sztrájkhullámok is. Amíg az egyik oldalon az integrációban a mo­nopolisták nagy nyeresé­gekhez jut­nak, a másik oldalon fokozódik a dolgozók nyomora. Hivatalos adatok szerint a közösségben 3,5 millió mun­kanélküli van. Tehát az Európai Gaz­dasági Közösség tipikus imperialista rendszeren alapszik, amelynek egyik ismertető, kísérő jelensége a munka­nélküliség. Brüsszelben óriási harcok folynak a közös valuta­alap megteremtésére. A Közös Piac közgazdászai egyre ke­vésbé bíznak a dollárban, és olyan hangok is hallatszanak, hogy a nyu­gatnémet márka venné át a helyét. Fellángoltak a küzdelmek mezőgaz­dasági vonalon is. Csak nagy nehezen sikerült megteremteni „az agrár össz­hangot“. Sicco Mansholt az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági bizottságának elnöke nagy befolyásá­val végülis közös nevezőre hozta a véleményeket és a felek megegyez­tek abban, hogy az újévben az állati termékek felvásárlási árát 8, más mezőgazdasági termékekét pedig öt százalékkal emelik. Kérdés, hogy ez az áremelés milyen mértékben hat majd ki az élelmiszerek fogyasztási árára, valószínű, hogy újabb megter­helést jelent a dolgozók számára. Az Európai Gazdasági Közösség nemcsak gazdasági integráció, hanem imperialista politikai tömörülés is. Az utóbbi időben egyre agresszívabb politikát folytat a KGST országai el­len­. Nagyon óvatosan reagál például a két társulás közötti együttműkö­désre, de ugyanakkor elszigetelve ajánlatokat tesz egyes országoknak az együttműködésre. A cél világos: ilyen aknamunkával igyekszik bontani a szocialista országok meg­egy­ségét. Nem lebecsülendő a közösség tagállamainak katonai ereje sem, amelyhez sajnos, hozzá kell már szá­mítanunk az angol haderőt is, ezért a KGST tagállamainak egyre jobban fokozniuk kell védelmi erejük ütőké­pességét, politikai, gazdasági és ka­tonai erőfölénnyel kell féken tartani, illetve meghátrálásra kényszeríteni a monopolkapitalizmus nemzetközi szö­vetségét. BALLA JÓZSEF 1972. április 8 a világ haladó közvéleményének nyomására Angela Davist az ame­rikai néger filozófiai tanárnőt sza­badon bocsátották a börtönből, azonban ezzel nem ért véget kál­váriája. Sok huzavona után végre összeállították ítélkezik majd a bíróságot, amely a bátor kommu­nista harcosok fölött. A tárgyalás nagy felhajtással kezdődött már­cius 28-án. A San José-i épületet magas vasráccsal bíróság vették körül. Ezzel is bizonyítva, hogy nagyon „veszélyes“ vádlottról van szó. Viszont a néger lakosság na­gyon fegyelmezetten kíséri a tár­gyalást és óvakodik minden pro­vokációtól. Épp a tárgyalás meg­kezdésének napjaiban mentették fel azokat a rabokat, akiket azzal vádoltak, hogy megöltek egy fehér börtönőrt, és akik kiszabadításáért Angela Davis küzdött. Kissé fur­csa, hogy a törékeny lányt viszont minden módon újra börtönbe akarják juttatni. De mit is várha­tunk az olyan rendszertől, amely­ben 10 millió négernek nincs joga, ahol a fehér ember nem ül le a feketével egy vendéglőben ebédel­ni, sőt még egy szállodában sem hajlandó vele lakni. Ahol a nége­reket hatványozottabb mértékben kizsákmányolják, bár Nixon több­ször utal már a „néger kapita­lizmusra“ a helyzet az, hogy csak néhány áruló néger jutott nagyobb konchoz, a többség viszont nyo­morban tengődik. Mit várhatunk olyan rendszertől, ahol még az államfők statisztikái sincsenek biztonságban: adatok szerint leg­alább 90 millió amerikainak van fegyvere, de ez nem fedi teljesen a valóságot, mert Amerikában pos­tán keresztül is lehet utánvéttel rendelni fegyvereket. Egyeseknek már géppisztolyaik, géppuskáik, kimustrált ágyúik és tankjaik is vannak. Szinte hihetetlen ez az európai ember számára. Ezek az adatok bizonyítják, hogy Ameriká­ban tényleg vadnyugati állapotok uralkodnak, és egyre jobban ér­vényesül az erőszak, ami rányomja a bélyegét a bíróságokra is. Hét­­próbás gengszterek, gyilkosok, nem nyerik el büntetésüket, azon­ban a szabadságharcosoknak, akik a társadalmi változásért küzdenek, golyó vagy börtön jár. Ha a bíró­ságok nem juttatják őket erre a sorsra, akkor orvgyilkosok végzik el a piszkos munkát. Hónapokig kísérhetjük még fi­gyelemmel a kommunista Angela Davis perét, amely lényegében a rothadó kapitalista rendszer igazi arcát mutatja majd be, amely úgy belpolitikai síkon, mint világmé­retben a demokratikus intézkedé­sek, politikai küzdelmek helyett az erőszak politikáját választotta. Ezt bizonyítja a vietnami háború, ahol a pusztító fegyverekkel irtják a szabadságukért küzdő lakosságot. Nemrég járta be a hír a világot az amerikai bombákról, amelyek kö­zel a földhöz, a levegőben robban­nak és 1 km-es körzetben minden élőlényt elpusztítanak. Közel-Kele­ten is az amerikai fegyverszállít­­mányok mérgesítik el a helyzetet. Amikor arról volt szó, hogy Izrael csak késve, vagy egyáltalán nem kap amerikai­­ fegyvereket, az ag­­resszornak mindjárt halkabb volt a a hangja, de mihelyt megérkeztek phantom vadászbombázók, az izraeli katonaság nemsokára be­tört Libanonba, ahol szadista mód­ra gyilkolta a lakosságot és rom­ba döntött néhány települést. A fasizálódó amerikai imperializmus tehát megmutatja igazi arcát. A küzdelem nem lesz könnyű. Angela Davisért világméretben hallatják a hangjukat a haladó erők és csakis az egyre szélesebb körű nemzetközi tiltakozás ment­heti meg őt a börtönrácstól vagy a hóhéroktól. A per mindenféle­képpen a kapitalista rendszer szé­gyene és bizonyítja, hogy a világ leghatalmasabb imperialista álla­mában lábbal tiporják az emberek jogait. Megkezdődött Angela Davis pere « 's

Next