Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-03 / 26. szám
A Csehszlovák Nemzeti Front Központi választási bizottságának összetétele Elnök: Jan Baryl, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára, alelnökök: Tomás Trávníček, a Nemzeti Front Központi Bizottságának ügyvezető alelnöke és Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, titkár, Emílián Valla, a Nemzeti Front Központi Bizottságának osztályvezetője, tagjai: Ivan Bajcurá, a prešov! Šafárik Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatója, Ján Bandiák, a Szabadságpárt központi titkára, Stanislav Benniik, a plzesti Skoda Művek marósa, Pongrácz Anna, a calovói Nagyhizlalda bérelszámolója (Dunajská Streda-i járás), Ján Capko, a Szocialista Munka Hőse, a komicet Keletszlovákiai Vasmű szerelője, Beata Cihová, a bratislavai Komenský Egyetem Természettudományi Karának hallgatója. Václav David, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a Népi Kamara elnöke, a CSSZBSZ KB elnöke. Helena Fibingerová, érdemes sportmester, az Ostravai Klement Gottwald Új Kohóipari Szaktanintézetének szakelőadója. Jiff Flejberk, a Csehszlovák Szocialista Párt központi titkára, Vladimir Hajko, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke, a Csehszlovák Tudományos Akadémia alelnöke, Josef Hampl, a párgai építővállalat munkása, Libule Havelková színésznő, érdemes művész, a Zeneművészeti Főiskola Színművészeti Karének dolcense, Zdena Havlová, a prágai CKD öntödéjének munkása. Antonin Him), a CSSZTSZ KB elnöke. Jaroslava Holanová, a Szocialista Munka Hőse, a tanvaldi Seba fonónője. Václav Horácek, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnöke. Božena Hronková, a Dublinai Barátság Efsz tagja (Ceské Budéjovice-i járás), Milade Hudcová, a jihlavai Motorpal munkása, Marie Kabrbelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség KB elnöke, Bedrich KaCírek, az SZKT Elnökségének tagja, az SZKT titkára, Ľudovít Kokolus, a kolbel Keletszlovákiai Vasmű lakatosa, Stanislav Kondztolka, a Glos ludu főszerkesztője, a Lengyel Kulturális Népművelési Szövetség főbizottságának elnöke, Jám Kozák, az írószövetség Csehszlovák Bizottságának elnöke, a Cseh írószövetség elnöke, érdemes művész, Jaroslav Koželník, a Szocialista Munka Hőse, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, Ctibor Ledl, a prágai Mezőgazdasági Főiskola rektora, Terézia Lakiová, a prelov Nálepka Ruhatzem munkása, Lörincz Gyula érdemes művész, a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöke, Jifina Michlová, az Újed pH Chocni i Béke Efsz elnöke (Úst nad Orlicí-i járás), František Mileje, az SZSZK pénzügyminisztere, a Fasisztaellenes Csehszlovák Szövetsége Harcosok Központi Bizottságának elnöke, Adam Neha), a Kotenovái Efsz elnöke (Žilina járás), Vladimir Novotný, a Szocialista Munka Hőse, a tábori Jiskra kutató dolgozója, Jaromir Obzina, a CSSZSZK belügyminisztere, JiHna Pálková, a brnói Mostlano munkása, Herbert Panster, a Prager Volks Zeitung főszerkesztője, a Csehszlovákiában élő német nemzetiségű polgárok kulturális szövetségének elnöke, Ková, a žateci fotóüzlet Marie Popvezetője (leunyt járás), Jozef Polák, a Szlovák Megújhodás Pártjának központi titkára, Jindfich Poledník, a CSKP KB Titkárságának tagja, a SZDSZ KB elnöke, Frantisek Pospl 111 érdemes sportmester, a kladnói kőszénbánya technikusa, Eubomir Procházka, a CSKP KB osztályvezetője, Ivan Prokipčák iskolaigazgató, Humenné, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, Randová, a Knéževési Efsz Milule tagja (Prága-nyugati járás), Miroslav Suchopárek, a kladnói Egyesült Acélművek mestere, Milana Stibrtová nemzeti művész, a prágai Nemzeti Színház Operájának szólistája, Viliam Thurso, az Onkológiai Kísérleti Intézet igazgatója, a Csehszlovák Békebizottság alelnöke, Rudolf Tká6, az Ostravai Klement Gottwald Új Kohó munkása, Kraniiek Toman, a Csehszlovák Néppárt alelnöke, Viliam Záhorský művészeti nemzeti művész, a Zene- Főiskola dékánja, a Szlovák Filmművészek Szövetségének elnöke. A Nemzeti Front szlovákiai választási bizottságának összetétele Elnök: Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára; alelnökök: Ladislav Abrahám, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZKT alelnöke, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnöke. Jozef Mjartan, a Szlovák Megújhodás Pártjának elnöke, Michal Ďákovic, a Szabadságpárt elnöke, titkár: Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front KB vezető titkára, a bizottság tagja: Anna Berošová, a Driekovcei Állami Gazdaság (košicei járás) munkása, Helena Bergerová, a partizánske! Augusztus 29. Cipőgyár munkása, Elena Bernátová, a bratislavai Műszaki Főiskola Kémiai-technológiai Karának hallgatója, Ján Boros, a Szocialista Munka Hőse, a Vinnél Efsz (michalovcei járás), elnöke, Vladimír Cernulák, a CSZSZSZKB elnöke, Stefan Сокам, a szocialista Munka Hőse, a Handlová Szénbánya komplex fejtőbrigádjainak művezetője, Frantisek Fazekas, a kolbel kelet-szlovákiai Gépgyár öntője, Dániel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője, Jozef Gála, a Szocialista (galántai Munka Hőse, a Koporfíai járás) Győzelmes Február Efsz elnöke, Olga Gallová, a bratislavai Új Színpad színésznője, Milana Harineková, a Nicrai Tanárképző Főiskola tanársegédje, Jozef Kováčik, a keleti katonai körzet politikai csoportfőnöke, Matilda Kováčová, a Dubovanyi Efsz (trnavai járás) szarvasmarha-tenyésztő csoportjának vezetője, šarlota KraJfinvicíová, a bratislavai Ш. számú Poliklinika igazgatója, Štefan Kvietik, érdemes művész, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház tagja, Štefan Lazar, a Szlovák Szocialista Köztársaság belügyminisztere, Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Csehszlovák Nőszövetség KB alelnöke, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnöke, Mária Medvecká, nemzeti művész, festőművész, Helena Mulatová nevelőnő, V. 1. Lenin Gyapotipari Vállalat, Ružomberok, Anton Ondrus, a csehszlovák labdarúgóválogatott tagja, Judita Pajdlhauzerová, a Banská Bystrica-i Slovenka vállalat varrónője, Ludmilla Pajduláková, az SZTA Köpalakítói Asztronómiai Intézetének igazgatója, Marta Petrová, a Szocialista Munka Hőse, a kežmarcki Tatra Lenipari Vállalat szövőnője, Ivan Reichel, a martini Tatra Bútorgyár géplakatosa, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke, a CSSZBSZKB alelnöke, a CSSZBSZ SZKB elnöke, Karol Savés, a CSSZBSZ SZKB vezető titkára, Ján Tomašovič, Szocialista Munka Hőse, a bratislav val Slovnaft vállalat üzemvezetője, Jozef Zachar, az SZTA Patalógiaifiziológiai Intézetének vezető tudományos dolgozója, Anton Zaťko, a voderadyi (trnavai járás) Szovjet Hadsereg Efsz kombájnosa, Michal Zozulák, a SZISZ KB elelnöke, a SZISZ SZKB elnöke. -M SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 3. Olaszország választott Majt össze az ír parlament # A baloldali pártok támogatása nélkül nem alakulhat «j kormány # Az olasz valóság tükröződése a választási eredményekben # Rendkívül felfütött választási légkörben, viharos választási hadjárat előzményei után járult mintegy 40 millió olasz választó az urnákhoz, hogy voksával kifejezze akaratát: kire akarja bízni a jövőben az ország vezetését. Az idő előtt kiírt választások eredményei nem jelentettek meglepetést. Annyira biztos volt a baloldali erők, elsősorban a kommunisták sikere, hogy az óceánon túl már meghozatták a vészharangot. A legsötétebb jobboldali erők, a neofasiszták pedig nemcsak gyűléseken hangoskodva kérkedtek vélt vagy felnagyított lehetőségeikkel, hanem gyilkoltak is, mint ez Genovában és Lenzében történt. A választások végleges eredményei azonban önmagukért beszélnek. kommunisták képviselete 48 képviselőházi és 25 szenátusi mandátummal bővült; 12 millió 600 ezer szavazatot kaptak, százalékarányban a szavazatok 34,5 százalékát s így 228 képviselői mandátumot nyertek. Az ország második legnagyobb pártjaként még inkább megerősítették pozícióikat. A kereszténydemokraták 14 millió 200 ezer szavazatot kaptak, vagyis az összes szavazatok 263 képviselőházi 38,7 százalékát és mandátumhoz jutottak. A kommunisták a szenátusban is tért hódítottak, azon, sajnos, a szenátus összetétele jobboldalibb képet ad. A kommunisták itt a szavazatok 34 százalékát kapták meg és 177 mandátumot vívtak ki maguknak, azzal szemben, hogy a kereszténydemokraták a szavazatok 40 százalékának birtokában 135 mandátumhoz jutottak. Az olasz kommunisták választási sikerének értékelése azonban nemcsak a számadatokat tartja mérvadóknak. Valaki ugyanis ellenvethetné, hogy mégsem az Olasz KP szerepel az első helyen, hogy eredetileg a kommunisták fölényesebb győzelmét, várták, hogy ők alakítanak kormányt stb. Meddő okoskodás volna ezen rágódni, mert az eredményeket csakis az ország reális helyzetéből, a feltételekből, külső és belső összefüggésekből kiindulva lehet reálisan megítélni. Először is emlékeztetünk arra, hogy a kommunisták nem szorgalmazták a választások idő előtti kiírását. Ez a szocialisták és a szociáldemokraták műve volt, a komunisták más utat jártak az olaszországi társadalmi viszonyok demokratizálására. Másodszor, az egyes politikai pártok nem egyenlő esélyekkel szerepeltek a választási küzdelemben. Bár óriási tömegek állnak a kommunisták mögött, a korrumpált, levitézlett Damocrazia Cristiana a nagytőke és a külföldi monopóliumok támogatását s nem utolsó sorban egy olaszországi viszonylatban nem lebecsülendő erő, a katolikus egyház gyámkodását élvezi. A választásoktól a nagy tömegek a kommunista pártnak a kormányba való bejutását várták. Számítottak erre Washingtonban és a NATO berkeiben s ezért eleve riadót fújtak. Tekintélyes washingtoni körökből indult ki a kezdeményezés, hogy „anyagilag támogatni kell Olaszországot a kommunista veszéllyel szemben“ s hogy meg kell „védeni demokráciát“. Egy Olaszországban a kommunista választási győzelmet eleve „az amerikai érdekek kihívásaként“ könyveltek el a Fehér Házban, így könnyen kitalálható, ki pénzelte a jobboldal választási kampányát. A másik tényező, amely bizonyos mértékben negatívan befolyásolta a választásokat, a neofasiszták terrorja volt. Az általuk kiprovokált incidensek során emberéletet oltottak ki és a lövöldöző, gyilkossággal vádolt, mandátumától megfosztott Sandro Saccucci neofasiszta képviselő szökésének lehetővé tétele, majd angliai kiadatásának elhúzódása arra enged következtetni, hogy a rendőri és biztonsági szerveknél szolgálatot teljesítő vezető emberek (különösen a SID biztonsági szolgálat embereire vonatkozik) a neofasiszták többé-kevésbé nyílt szövetségesei. Kétségkívül befolyásolta a választások kimenetelét a pápa megnyilatkozása is, amely a vallásos tömegeket eltiltotta a kommunistákkal való együttműködéstől, attól, hogy rájuk szavazzanak. Ilyen körülmények között alakultak ki a választások már ismert eredményei. Jellemző, hogy a kommunistákkal való együttműködés kérdésében politikai tojástáncot járó szocialisták, valamint az együttműködést eleve elvető szociáldemokraták választási vereséget szenvedtek, aminek következtében több vezető személyiség lemondott posztjáról. Az olasz pártok most már konkrét feladat előtt állnak azzal kapcsolatban, hogy július 5-én összeül az új törvényhozás és meg kell választani a parlament vezető testületeit. A parlament bizalmát élvező új kormányt kell állítani az eddigi ügyvezető helyére. A kereszténydemokraták csak úgy alakíthatnának kormányt, ha szövetkeznek a neofasisztákkal, ez azonban politikailag és erkölcsileg lehetetlen. Ezért tehát meg akarják nyerni a szocialisták szövetségét, ezek azonban az egész baloldal kormányzati szerepléséhez ragaszkodnak, amit egyébként a kommunista párt is követel. A helyzet alakulása tehát még a pártok vezetőinek további tanácskozásától függ. Egy bizonyos: a kommunistákat, a baloldalt nem lehet többé kizárni a kormányzásból. Bármilyen hasonló kísérlet önmagában hordozná egy közeli súlyos kormányválság csíráit. A kommunisták álláspontja ismert és változatlan: nem politikai egyeduralom, (amelyet harminc éven át a kereszténydemokraták gyakoroltak), hanem minden baloldali erő nemzeti összefogásának kormánya, amely képes lenne kivezetni az országot a mély politikai válság jelenlegi zsákutcájából. Lőrincz László Parlamentünk elfogadta a hatodik ötéves terv törvényjavaslatát A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK 23. EGYÜTTES ÜLÉSE A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának és Nemzetek Kamarájának 23. együttes ülésén Alois CSKP Központi Bizottsága Indiának, a elnökségi tagjának, Föderációs Nemzetgyűlés elnöke vezetésével megemlékeztek annak 35. évfordulójáról, hogy a hitleri Németország galádul megtámadta a Szovjetuniót s ezzel megkezdődött a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja. A szónok, Alois Indra elvtárs népünk háláját fejezte ki a Szovjetuniónak és kommunista pártjának azért, hogy 31 éve békében építhetjük szocialista hazánkat. A fő napirendi pont hatodik ötéves tervünk törvényjavaslatának megvitatása és elfogadása volt. Napirenden szerepelt még több külpolitikai vonatkozású törvényjavaslat, így a külföldi képviseletek, a kozmikus tárgyak okozta károkért való nemzetközi felelősség, továbbá a külföldi örökségek kérdésére vonatkozó megállapodások kérdése, amelyekkel kapcsolatban előterjesztett javaslatokat Bohuslav Chnoupek külügyminiszter, illetve Andrej Barčák külkereskedelmi miniszter indokolta meg. A népgazdasági terv törvényjavaslatát Václav Hula miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke indokolta meg. Hela elvtárs ismertette az előző ötéves terv teljesítésének főbb eredményeit, majd kidomborította azt az új jelenséget, hogy a csehszlovák gazdaság bekapcsolódott a nemzetközi munkamegosztás legfejlettebb formájába , a szocialista gazdasági integrációba. Terjedelmével és sokrétűségével döntő fontosság számunkra az a tény, hogy a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk továbbra is gazdaságunk fejlesztésének fontos tényezője marad. Az 1976—1980. évi hatodik ötéves terv fő célkitűzéseiről szólva Hála elvtárs megállapította, hogy a párt gazdasági és szociális politikájának célja az, hogy a szocialista életmód erősítésével összhangban biztosítsuk a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, szociális és létbiztonságának további szilárdulását, a társadalmi termelés állandó fejlesztését, nagyfokú hatékonysága és mindennemű munka jó minősége alapján. Az új ötéves tervben további 40 százalékkal fokozódik a dolgozók technikai ellátottsága. Következetesebben fogjuk alkalmazni a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás szociális elvét, biztosítani fogjuk, hogy a bérek növekedése arányban legyen a munkatermelékenység növekedésével. A lakosság reáljövedelmének növelésében minden más formával szemben előnyben részesül pénzbeli díjazás formája. A lakosság a reáljövedelme 1980-ig megközelítőleg 25 százalékkal nő. Hála elvtárs hangoztatta, hogy ez a körülmény fokozottabb igényeket támaszt majd a belpiac és a szolgáltatások biztosításával szemben. Az anyagi érdekeltség nem csupán a munkajövedelmen keresztül érvényesült, hanem annak lehetőségén keresztül is, hogy dolgozóink a kereskedelemben és a szolgáltatások terén is érvényesíthessék érdekeiket. Ebben az értelemben a kiskereskedelmi forgalom 25 százalékos növekedésére számítunk, az iparcikkek eladása pedig előreláthatóan 30 százalékkal nő. Az SZLKP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) M. Hrušková elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy az említett kedvező eredmények ellenére vannak még komoly problémák és fogyatékosságok, amelyekkel fokozott figyelemmel kell foglalkozni. Ezzel kapcsolatban rámutatott az irányítási munka minőségének és hatékonyságának nagy jelentőségére, s hangsúlyozta, hogy a pártszerveknek és szervezeteknek nagyobb politikai aktivitást kell kifejteniük. Az SZSZK képviseleti testületbe való általános választások előkészítéséről Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára számolt be. Rámutatott a szocialista demokrácia állandóan mélyülő, egyre tökéletesebb folyamatára. Elmondotta, hogy a választások előtti időszakban fokozni kell az igényeket a párt politikai-szervezési munkájával, a pártszervek és szervezetek és minden egyes kommunista munkájával szemben. A választások előkészítése és megtartása szervesen összefügg a kongresszusi feladatok lebontásával és megvalósításával, amelyeket majd a Nemzeti Front választási programjaiban is konkretizálnak. Kiemelte, hogy e programok alkotásában és végrehajtásában következetesen érvényre kell juttatni az egész társadalom érdekeit. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a nemzeti bizottságok politikai-nevelő és kulturális tevékenységének, nagyobb hatást kell gyakorolni a dolgozók szocialista öntudatának elmélyítésére. Az SZLKP KB délutáni tanácskozását Elena Litvanová, az SZLKI KB Elnökségének tagja vezette. A vitában felszólalt Vladimír Pirosík, Alojz Kisalik, Ján Brondus, Rudolf Domin, Ján Janovic, Alžbeta Grmanová, Ondrej Kuli!, Štefan Lazar, Terézia Surová, Ján Brôska, Karol Šavel és Ondrej Horváth. Az elvtársak a népgazdasági feladatoknak az iparban és a mezőgazdaságban a 6. ötéves tervidőszak első évében való teljesítéséről szóltak. Nagy figyelemmel foglalkoztak a párt tagsági alapja további javításával és a képviseleti testületekbe való általános választások előkészítésével. Cestmír Lovčtinský elvtárs, a CSKP KB Titkárságának tagja felszólalásában a párt növekedés néhány kérdésével foglalkozott. Az SZLKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el, amely tartalmazza a legfontosabb intézkedéseket az idei terv rendszeres teljesítésére, valamint a tagsági alap javításáról szóló CSKP KB határozat megvalósítására vonatkozóan. Az SZLKP Központi Bizottsága meghagyja a pártszerveknek és a szervezeteknek, hogy teremtsék meg a legkedvezőbb politikai feltételeket a CSKP gazdasági programjának sikeres teljesítésére, következetesen érvényesítsék a párt vezető szerepét, és a népgazdaságban az irányítási munka állandó tökéletesítésére törekedjenek. Az SZLKP Központi Bizottsága jóváhagyta: 1. az SZLKP KB Elnökségének, Titkárságának és bizottságainak a legutóbbi ülés óta eltelt időszakban kifejtett tevékenységéről szóló jelentést; 2. az SZLKP Központi Bizottsága albizottságainak létesítését és összetételét: — ideológiai bizottság — elnöke Ľudovít Pezlér elvtárs, — gazdasági bizottság — elnöke Miloslav Hruskovič elvtárs, — mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság — elnöke Ján Janik elvtárs, — az ifjúsággal való foglalkozási bizottság — elnöke Ján Janik elvtárs. A zárszót Jozef Lenért elvtárs mondotta. Az SZLKP KB ülése az Internacionáléval ért véget.