Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-03 / 26. szám

A Csehszlovák Nemzeti Front Központi választási bizottságának összetétele Elnök: Jan Baryl, a CSKP KB El­nökségének póttagja, a KB titkára, alelnökök: Tom­ás Trávníček, a Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának ügyvezető alelnöke és Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, titkár, Emí­lián Valla, a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának osztályvezető­je, tagjai: Ivan Bajcurá, a prešov! Šafárik Egyetem Marxizmus-Leni­­nizmus Intézetének igazgatója, Ján Bandiák, a Szabadságpárt közpon­ti titkára, Stanislav Benniik, a plzesti Skoda Művek marósa, Pon­­grácz Anna, a calovói Nagyhizlal­da bérelszámolója (Dunajská Stre­­da-i járás), Ján Capko, a Szocia­lista Munka Hőse, a komicet Kelet­szlovákiai Vasmű szerelője, Beata Cihová, a bratislavai Komenský Egyetem Természettudományi Ka­rának hallgatója. Václav David, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a Népi Kamara elnöke, a CSSZBSZ KB el­nöke. Helena Fibingerová, érdemes sportmester, az Ostravai Klement Gottwald Új Kohóipari Szaktanin­­tézetének szakelőadója. Jiff­ Flej­­berk, a Csehszlovák Szocialista Párt központi titkára, Vladimir Hajko, a Szlovák Tudományos Aka­­­­­­démia elnöke, a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia alelnöke, Jo­sef Hampl, a párgai építővállalat munkása, Libule Havelková szí­nésznő, érdemes művész, a Zene­művészeti Főiskola Színmű­vészeti Karének dolcense, Zdena Havlová, a prágai CKD öntödéjének mun­kása. Antonin Him), a CSSZTSZ KB elnöke. Jaroslava Holanová, a Szo­cialista Munka Hőse, a tanvaldi Seba fonónője. Václav Horácek, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnöke. Božena Hronko­­vá, a Dublinai Barátság Efsz tagja (Ceské Budéjovice-i járás), Milade Hudcová, a jihlavai Motorpal mun­kása, Marie Kabrbelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Cseh­szlovák Nőszövetség KB elnöke, Bed­rich KaCírek, az SZKT Elnök­ségének tagja, az SZKT­ titkára, Ľudovít Kokolus, a kolb­el Kelet­szlovákiai Vasmű lakatosa, Stani­slav Kondztolka, a Glos ludu fő­­szerkesztője, a Lengyel Kulturális Népművelési Szövetség főbizottsá­gának elnöke, Jám Kozák, az író­szövetség Csehszlovák Bizottságá­nak elnöke, a Cseh írószövetség elnöke, érdemes művész, Jaroslav Koželník, a Szocialista Munka Hőse, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, Ctibor Ledl, a prágai Mezőgazdasági Főiskola rektora, Terézia Lakiová, a prelo­­v­ Nálepka Ruhat­zem munkása, Lörincz Gyula érdemes művész, a CSEMADOK Központi Bizottságá­nak elnöke, Jifina Michlová, az Újed pH Chocni­ i Béke Efsz elnöke (Úst­ nad Orlicí-i járás), František Mileje, az SZSZK pénzügyminisz­tere, a Fasisztaellenes Csehszlovák Szövetsége Harcosok Központi Bizottságának elnöke, Adam Ne­ha), a Kotenovái Efsz elnöke (Žili­na­ járás), Vladimir Novotný, a Szocialista Munka Hőse, a tábori Jiskra kutató dolgozója, Jaromir Obzina, a CSSZSZK belügyminisz­tere, JiHna Pálková, a brnói Most­­lano munkása, Herbert Panster, a Prager Volks Zeitung főszerkesztő­je, a Csehszlovákiában élő német nemzetiségű polgárok kulturális szövetségének elnöke, Ková, a žateci fotóüzlet Marie Pop­­vezetője (leunyt járás), Jozef Polák, a Szlo­vák Megújhodás Pártjának közpon­ti titkára, Jindfich Poledník, a CSKP KB Titkárságának tagja, a SZDSZ KB elnöke, Frantisek Pospl 111 érdemes sportmester, a kladnói kőszénbánya technikusa, Eu­bomir Procházka, a CSKP KB osztályve­zetője, Ivan Prokipčák iskolaigaz­gató, Humenné, az Ukrán Dolgo­zók Kulturális Szövetsége Közpon­ti Bizottságának elnöke, Randová, a Knéževési Efsz Milule tagja (Prága-nyugati járás), Miroslav Suchopárek, a kladnói Egyesült Acélművek mestere, Milana Stibr­­tová nemzeti művész, a prágai Nemzeti Színház Operájának szó­listája, Viliam Thurso, az Onkoló­giai Kísérleti Intézet igazgatója, a Csehszlovák Békebizottság alel­nöke, Rudolf Tká6, az Ostravai Klement Gottwald Új Kohó munká­sa, Kranii­ek Toman, a Csehszlo­vák Néppárt alelnöke, Viliam­­ Zá­horský művészeti nemzeti művész, a Zene- Főiskola dékánja, a Szlovák Filmművészek Szövetsé­gének elnöke. A Nemzeti Front szlovákiai választási bizottságának összetétele Elnök: Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára; alelnökök: Ladislav Abrahám, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZKT alelnöke, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnöke. Jo­zef Mjartan, a Szlovák Megújhodás Pártjának elnöke, Michal Ďákovic, a Szabadságpárt elnöke­, titkár: Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front KB vezető titkára, a bizott­ság tagja: Anna Berošová, a Drie­­k­ovcei Állami Gazdaság (košicei járás) munkása, Helena Bergero­­vá, a partizánske! Augusztus 29. Cipőgyár munkása, Elena Bernáto­­vá, a bratislavai Műszaki Főiskola Kémiai-technológiai Karának hall­gatója, Ján Boros, a Szocialista Munka Hőse, a Vinnél Efsz (mi­­chalovcei járás), elnöke, Vladi­mír Cernulák, a CSZSZ­SZKB elnö­ke, Stefan Сокам, a szocialista Munka Hőse, a Handlová­ Szén­bánya komplex fejtőbrigádjainak művezetője, Frantisek Fazekas, a kolb­el kelet-szlovákiai Gépgyár öntője, Dániel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője, Jozef Gála, a Szo­cialista (galántai Munka Hőse, a Koporfíai járás) Győzelmes Feb­ruár Efsz elnöke, Olga Gallová, a bratislavai Új Színpad színész­nője, Milana Harineková, a Nicrai Tanárképző Főiskola tanársegédje, Jozef Kováčik, a keleti katonai körzet politikai csoportfőnöke, Ma­tilda Kováčová, a Dubovanyi Efsz (trnavai járás) szarvasmarha-te­nyésztő csoportjának vezetője, šarlota KraJfinvicíová, a bratislavai Ш. számú Poliklinika igazgatója, Štefan Kvietik, érdemes művész, a bratislavai Szlovák Nemzeti Szín­­ház tagja, Štefan Lazar, a Szlovák Szocialista Köztársaság belügymi­nisztere, Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Cseh­szlovák Nőszövetség KB alelnöke, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnö­ke, Mária Medvecká, nemzeti mű­vész, festőművész, Helena Mula­­tová nevelőnő, V. 1. Lenin Gyapot­ipari Vállalat, Ružomberok, Anton Ondrus, a csehszlovák labdarúgó­­válogatott tagja, Judita Pajdlhau­­zerová, a Banská Bystrica-i Slo­venka vállalat varrónője, Ludmilla Pajduláková, az SZTA Köpalakí­tói Asztronómiai Intézetének igazga­tója, Marta Petrová, a Szocialista Munka Hőse, a kežmarcki Tatra Lenipari Vállalat szövőnője, Ivan Reichel, a martini Tatra Bútorgyár géplakatosa, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke, a CSSZBSZ­KB alel­nöke, a CSSZBSZ SZKB elnöke, Karol Savés, a CSSZBSZ SZKB ve­zető titkára, Ján Tomašovič, Szocialista Munka Hőse, a bratisla­v val Slovnaft vállalat üzemvezetője, Jozef Zachar, az SZTA Patalógiai­­fiziológiai Intézetének vezető tu­dományos dolgozója, Anton Zaťko, a voderadyi (trnavai járás) Szov­jet Hadsereg Efsz kombájnosa, Michal Zozulák, a SZISZ KB elel­­nöke, a SZISZ SZKB elnöke. -M SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 3. Olaszország választott Ma­jt össze az ír­ parlament # A baloldali pártok támogatása nélkül nem alakulhat «j kormány # Az olasz valóság tükröződése a választási eredményekben # Rendkívül felfütött választási lég­körben, viharos választási hadjárat előzményei után járult mintegy 40 millió olasz választó az urnákhoz, hogy voksával kifejezze akaratát: ki­re akarja bízni a jövőben az ország vezetését. Az idő előtt kiírt választások ered­ményei nem jelentettek meglepetést. Annyira biztos volt a baloldali erők, elsősorban a kommunisták sikere, hogy az óceánon túl már meghozat­ták a vészharangot. A legsötétebb jobboldali erők, a neofasiszták pedig nemcsak gyűléseken hangoskodva kér­kedtek vélt vagy­­ felnagyított lehető­ségeikkel, hanem gyilkoltak is, mint ez Genovában és Lenzében történt. A választások végleges eredményei azonban önmagukért beszélnek. kommunisták képviselete 48 képvise­­­lőházi és 25 szenátusi mandátummal bővült; 12 millió 600 ezer szavazatot kaptak, százalékarányban a szavaza­tok­ 34,5 százalékát s így 228 képvise­lői mandátumot nyertek. Az ország második legnagyobb pártjaként még­ inkább megerősítették pozícióikat. A keresztény­demokraták 14 millió 200 ezer szavazatot kaptak, vagyis az ös­­­szes szavazatok 263 képviselőházi 38,7 százalékát és mandátumhoz ju­tottak. A kommunisták a szenátusban is tért hódítottak, azon, sajnos, a sze­nátus összetétele jobboldalibb képet ad. A kommunisták itt a szavazatok 34 százalékát kapták meg és 177 man­dátumot vívtak ki maguknak, azzal szemben, hogy a kereszténydemokra­ták a szavazatok 40 százalékának bir­tokában 135 mandátumhoz jutottak. Az olasz kommunisták választási sikerének értékelése azonban nem­csak a számadatokat tartja mérvadók­nak. Valaki ugyanis ellenvethetné, hogy mégsem az Olasz KP szerepel az első helyen, hogy eredetileg a kom­munisták fölényesebb győzelmét, vár­ták, hogy ők alakítanak kormányt stb. Meddő okoskodás volna ezen rágód­ni, mert az eredményeket csakis az ország reális helyzetéből, a feltéte­­lekből, külső és belső összefüggések­ből kiindulva lehet reálisan megítélni. Először is emlékeztetünk arra, hogy a kommunisták nem szorgalmazták a választások idő előtti kiírását. Ez a szocialisták és a szociáldemokraták műve volt, a komunisták más utat jártak az olaszországi társadalmi vi­szonyok demokratizálására. Másod­szor, az egyes politikai pártok nem egyenlő esélyekkel szerepeltek a vá­lasztási küzdelemben. Bár óriási tö­megek állnak a kommunisták mögött, a korrumpált, levitézlett Damocrazia Cristiana a nagytőke és a külföldi monopóliumok támogatását s nem utolsó sorban egy olaszországi vi­szonylatban nem lebecsülendő erő, a katolikus egyház gyámkodását élvezi. A választásoktól a nagy tömegek a kommunista pártnak a kormányba va­ló bejutását várták. Számítottak erre Washingtonban és a NATO berkeiben s ezért eleve riadót fújtak. Tekinté­lyes washingtoni körökből indult ki a kezdeményezés, hogy „anyagilag támogatni kell Olaszországot a kom­munista veszéllyel szemben“ s hogy meg kell „védeni demokráciát“. Egy Olaszországban a kommunista vá­lasztási győzelmet eleve „az amerikai érdekek kihívásaként“ könyveltek el a Fehér Házban, így könnyen kitalál­ható, ki pénzelte a jobboldal válasz­tási kampányát. A másik tényező, amely bizonyos mértékben negatívan befolyásolta a választásokat, a neo­fasiszták terrorja volt. Az általuk ki­­provokált incidensek során emberéle­tet oltottak ki és a lövöldöző, gyil­kossággal vádolt, mandátumától meg­fosztott Sandro Saccucci neofasiszta képviselő szökésének­ lehetővé tétele, majd angliai kiadatásának elhúzódása arra enged következtetni, hogy a rendőri és biztonsági szerveknél szol­gálatot teljesítő vezető emberek (kü­lönösen a SID biztonsági szolgálat embereire vonatkozik) a neofasiszták többé-kevésbé nyílt szövetségesei. Kétségkívül befolyásolta a választá­sok kimenetelét a pápa megnyilatko­zása is, amely a vallásos tömegeket eltiltotta a kommunistákkal való együttműködéstől, attól, hogy rájuk szavazzanak. Ilyen körülmények között alakul­tak ki a választások már ismert eredményei. Jellemző, hogy a kommu­nistákkal való együttműködés kérdé­sében politikai tojástáncot járó szo­cialisták, valamint az együttműködést eleve elvető szociáldemokraták vá­lasztási vereséget szenvedtek, aminek következtében több vezető személyi­ség lemondott posztjáról. Az olasz pártok most már konkrét feladat előtt állnak azzal kapcsolat­ban,­ hogy július 5-én összeül az új törvényhozás és meg kell választani a parlament vezető testületeit. A par­lament bizalmát élvező új kormányt kell állítani az eddigi ügyvezető he­­lyére. A kereszténydemokraták csak úgy alakíthatnának kormányt, ha szö­vetkeznek a neofasisztákkal, ez azon­ban politikailag és erkölcsileg lehe­tetlen. Ezért tehát meg akarják nyer­ni a szocialisták szövetségét, ezek azonban az egész baloldal kormány­zati szerepléséhez ragaszkodnak, amit egyébként a kommunista párt is kö­vetel. A helyzet alakulása tehát még a pártok vezetőinek további tanács­kozásától függ. Egy bizonyos: a kommunistákat, a baloldalt nem lehet többé kizárni a kormányzásból. Bármilyen hasonló kísérlet önmagában hordozná egy kö­zeli súlyos kormányválság csíráit. A kommunisták álláspontja ismert és változatlan: nem politikai egyedura­lom, (amelyet harminc éven át a ke­reszténydemokraták gyakoroltak), ha­nem minden baloldali erő nemzeti összefogásának kormánya, amely ké­pes lenne kivezetni az országot a mély politikai válság jelenlegi zsák­utcájából. Lőrincz László Parlamentünk elfogadta a hatodik ötéves terv törvényjavaslatát A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK 23. EGYÜTTES ÜLÉSE A Szövetségi Gyűlés Népi Kamará­jának és Nemzetek Kamarájának 23. együttes ülésén Alois CSKP Központi Bizottsága Indiának, a elnökségi tagjának, Föderációs Nemzetgyűlés elnöke vezetésével megemlékeztek annak 35. évfordulójáról, hogy a hit­leri Németország galádul megtámadta a Szovjetuniót s ezzel megkezdődött a szovjet nép Nagy Honvédő Háború­ja. A szónok, Alois Indra elvtárs né­pünk háláját fejezte ki a Szovjetunió­nak és kommunista pártjának azért, hogy 31 éve békében építhetjük szo­cialista hazánkat. A fő napirendi pont hatodik ötéves tervünk törvényjavaslatának megvita­tása és elfogadása volt. Napirenden szerepelt még több külpolitikai vonat­kozású törvényjavaslat, így a külföldi képviseletek, a kozmikus tárgyak okozta károkért való nemzetközi fele­lősség, továbbá a külföldi örökségek kérdésére vonatkozó megállapodások kérdése, amelyekkel kapcsolatban előterjesztett javaslatokat Bohuslav Chnoupek külügyminiszter, illetve Andrej Barčák külkereskedelmi mi­niszter indokolta meg. A népgazdasági terv törvényjavas­latát Václav Hula miniszterelnök­­helyettes, az Állami Tervbizottság el­nöke indokolta meg.­­ Hela elvtárs ismertette az előző öt­éves terv teljesítésének főbb eredmé­nyeit, majd kidomborította azt az új jelenséget, hogy a csehszlovák gazda­ság bekapcsolódott a nemzetközi mun­kamegosztás legfejlettebb formájába , a szocialista gazdasági integráció­ba. Terjedelmével és sokrétűségével döntő fontosság számunkra az a tény, hogy a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk továbbra is gazda­ságunk fejlesztésének fontos tényező­je marad. Az 1976—1980. évi hatodik ötéves terv fő célkitűzéseiről szólva Hála elvtárs megállapította, hogy a párt gazdasági és szociális politikájának célja az, hogy a szocialista életmód erősítésével összhangban biztosítsuk a lakosság növekvő anyagi és szelle­mi szükségleteinek kielégítését, szo­ciális és létbiztonságának további szi­­lárdulását, a társadalmi termelés ál­landó fejlesztését, nagyfokú haté­konysága és mindennemű munka jó minősége alapján. Az új ötéves tervben további 40 szá­zalékkal fokozódik a dolgozók tech­nikai ellátottsága. Következetesebben fogjuk alkalmazni a munka mennyi­sége és minősége szerinti jutalmazás szociális­ elvét, biztosítani fogjuk, hogy a bérek növekedése arányban legyen a munkatermelékenység növe­kedésével. A lakosság reáljövedelmé­nek növelésében minden más formá­val szemben előnyben részesül pénzbeli díjazás formája. A lakosság a reáljövedelme 1980-ig megközelítőleg 25 százalékkal nő. Hála elvtárs han­goztatta, hogy ez a körülmény­ foko­zottabb igényeket támaszt majd a belpiac és a szolgáltatások biztosítá­sával szemben. Az anyagi érdekeltség nem csupán a munkajövedelmen ke­resztül érvényesült, hanem annak le­hetőségén keresztül is, hogy dolgo­zóink a kereskedelemben és a szol­gáltatások terén is érvényesíthessék érdekeiket. Ebben az értelemben a kiskereskedelmi forgalom 25 százalé­kos növekedésére számítunk, az ipar­cikkek eladása pedig előreláthatóan 30 százalékkal nő. Az SZLKP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) M. Hrušková­ elvtárs felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az említett ked­vező eredmények ellenére vannak még komoly problémák és fogyaté­kosságok, amelyekkel fokozott figye­lemmel kell foglalkozni. Ezzel kap­csolatban rámutatott az irányítási munka minőségének és hatékonyságá­nak nagy jelentőségére, s hangsúlyoz­ta, hogy a pártszerveknek és szerve­zeteknek nagyobb politikai aktivitást kell kifejteniük. Az SZSZK képviseleti testületbe va­ló általános választások előkészítésé­ről Ján Janik, az SZLKP KB El­nökségének tagja, a KB titkára szá­molt be. Rámutatott a szocialista de­mokrácia állandóan mélyülő, egyre tökéletesebb folyamatára. Elmondotta, hogy a választások előtti időszakban fokozni kell az igényeket a párt po­litikai-szervezési munkájával, a párt­szervek és szervezetek és minden egyes kommunista munkájával szem­ben. A választások előkészítése és megtartása szervesen összefügg a kongresszusi feladatok lebontásával és megvalósításával, amelyeket majd a Nemzeti Front választási program­jaiban is konkretizálnak. Kiemelte, hogy e programok alkotásában és végrehajtásában következetesen ér­vényre kell juttatni az egész társada­lom érdekeit. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a nemzeti bizottságok politikai-nevelő és kultu­rális tevékenységének, nagyobb ha­tást kell gyakorolni a dolgozók szo­cialista öntudatának elmélyítésére. Az SZLKP KB délutáni tanácskozá­sát Elena L­i­t­v­a­n­o­v­á, az SZLKI KB Elnökségének tagja vezette. A vitában felszólalt Vladimír Piro­­sík, Alojz Ki­salik, Ján Brondus, Ru­dolf Dom­in, Ján Janovic, Alžbeta Grmanová, Ondrej Kuli!, Štefan La­zar, Terézia Surová, Ján Brôska, Ka­rol Šavel és Ondrej Horváth. Az elv­társak a népgazdasági feladatoknak az iparban és a mezőgazdaságban a 6. ötéves tervidőszak első évében való teljesítéséről szóltak. Nagy figyelem­mel foglalkoztak a párt tagsági alap­ja további javításával és a képvise­leti testületekbe való általános vá­lasztások előkészítésével. Cestmír Lovčtinský elvtárs, a CSKP KB Titkárságának tagja felszólalásá­ban a párt növekedés néhány kérdé­sével foglalkozott. Az SZLKP Központi Bizottsága hatá­rozatot fogadott el, amely tartalmaz­za a legfontosabb intézkedéseket az idei terv rendszeres teljesítésére, va­lamint a tagsági alap javításáról szó­ló CSKP KB határozat megvalósítá­sára vonatkozóan. Az SZLKP Közpon­ti Bizottsága meghagyja a pártszer­­veknek és a szervezeteknek, hogy te­remtsék meg a legkedvezőbb politikai feltételeket a CSKP gazdasági prog­ramjának sikeres teljesítésére, követ­kezetesen érvényesítsék a párt veze­tő szerepét, és a népgazdaságban az irányítási munka állandó tökéletesí­tésére törekedjenek. Az SZLKP Központi Bizottsága jóvá­hagyta: 1. az SZLKP KB Elnökségének, Tit­kárságának és bizottságainak a leg­utóbbi ülés óta eltelt időszakban ki­fejtett tevékenységéről szóló jelen­tést; 2. az SZLKP Központi Bizottsága albizottságainak létesítését és össze­tételét: — ideológiai bizottság — elnöke Ľudovít Pez­lér elvtárs, — gazdasági bizottság — elnöke Miloslav Hruskovič elvtárs, — mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság — elnöke Ján Janik elvtárs, — az ifjúsággal való foglalkozási bizottság — elnöke Ján Janik elv­társ. A zárszót Jozef Lenért elvtárs mon­dotta. Az SZLKP KB ülése az Internacioná­­léval ért véget.

Next