Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-16 / 50. szám

A másterjesztés befejeztével —, különösen a még ki­sebb gyakorlatú borosgazdának —, a legnagyobb gondja: mikor, mit, hogyan tegyen az „újszü­löttel“, hogy az egészségben szép borrá fejlődhessen. He­lyénvaló a körültekintés, mert talán ekkor kísért a legtöbb helytelen szokás, régi mondás, tudománytalan tanács, mint pél­dául „előrehagyott“ (vagyis víz­zel soha nem mosott, kevés ta­valyi seprőt tartalmazó) hordó­ba, kénezés nélkül fejteni az újat. Csak a helyes tudás tesz lá­tóvá. Lássuk: milyen, a borke­zelés első teendőit befolyásoló anyagok vannak az újborban? A helyesen kierjedt újborban található többek között: alkohol (konzerváló hatású), savak (konzerváló hatásúak), esetleg cukrok (utóerjedésre képesítők, beteges elváltozások okai lehet­nek), szénsav (oxigéneltávolító hatású), mikroszkópikus lények (gombák, baktériumok, enzi­mek, amelyek nagyrészt a bor romlását okozzák), redukáló a­­nyagokat közömbösítő kémiai vegyületek (acetaldehid, piros­­szőlősav stb., amelyek a kéne­­zést hatástalanítják, a redukál­tan kifejlesztendő illatanyagok kialakítását megakadályozzák, nemkívánatos ún. aldehidízt fej­lesztenek), zavarosító anyagok, közös néven seprő, amelynek 1—2 százaléka elhalt élesztősejt (zavarosító hatású, könnyen bom­ló és így íz- és zamathibát okozó anyag). Elöljáróban jegyezzük meg, amelyre Pasteur tanította meg a bortermelő világot: „a borban végbemenő minden kívánatos — nemkívánatos változás elindítója, kiváltója a levegő“. Az éppen kierjedt újbor telí­tett széndioxiddal, nincs benne oxigén (az erjedés során széndioxid tökéletesen „kimos­a­ta“) a must­ korában adagolt szabad kénessav gyakorlatilag eltűnt (lekötődött). Az erjesztőedényben magára­­hagyott, átlagos összetételű új­­bor segítségünk nélkül nem ké­pes tartósan megőrizni egészsé­gét. Miért? Széndioxid már nem képződik, hiszen az erjedés be­fejeződött. A bor nagy szabad felszínét takaró széndioxidpár­na vastagsága a környezeti ha­tásokra lassan nullára csökken, így egyrészt a borban levő oxi­dáló-, törést okozó enzimek, gombák (borvirág stb.), bakté­riumok (ecetbaktérium stb.), „levegőhöz jutnak“. Másrészt az elhalt élesztősejtekben, amelyek működését az életfolyamatok már nem szabályozzák, ön­emésztés (autolízis) áll be. En­nek következtében kellemetlen szagú, ízű anyagok, fehérje­­bomlástermékek is kerülnek a borba. A nagyobbrészt kelle­metlen folyamatok ütemét magasabb alkohol- és savtart­­a­lom kissé fékezi. Bizonyos mű­veleteket tehát mindenképpen el kell végezni. Ha pedig a bor fejlődését irányítani is kívánjuk — s ez a korszerű törekvés —, többet kell törődnünk vele. AZ ELSŐ TEENDŐ a bor elzárása a levegőtől. Az erjedés végeztével, az első fej­tésig gyakorlatilag el kell zárni az újbort a levegőtől. Erre a következő módszerek használ­hatók: Az erjesztőedényt teletöltjük azonos vagy hasonló minőségű borra­. A dugót csak lazán il­lesztjük vagy fordítva helyez­zük a szájnyílásra. Utóerjedésre számolva előnyös a kotyogó vagy utógerjesztő akona (át­fúrt dugó) használata. De ha az erjesztéskor nem gondoltunk a töltögetésre (a nagyobb és ki­sebb űrtartalmú edényekben va­ló mustelhelyezésre), nincs töl­­tögető borunk, akkor a bor dur­va üledék feletti részét zártan (a fejtőcsövet a fogadó edény aljára vezetjük, vagy a bort a csapnyíláson át fejtjük a hor­dóba) fejtjük kisebb űrtartalmú edénybe vagy edényekbe, így állítjuk elő az előző pont sze­rinti tele állapotot. Ha ez vala­milyen okból kivihetetlen, ak­kor az erjedési űrből kiszorít­juk a levegőt, s ezt az állapotot ellenőrzötten fenntartjuk (töltö­getjük gázzal). Sokáig megőriz­hetjük az erjedési űrben a szén­dioxidot, ha kotyogóval erjesz­tettünk vagy ha most — amikor a legnagyobb hasznát vehetjük ennek a segédeszköznek — fel­illesztünk ilyen vízzárat a hor­dóra. Aki rendelkezik szénsavpa­lackkal és reduktorral, az kö­rülbelül egy 1­att-ra redukált nyomású széndioxiddal gázpár­nát helyezhet a bor felszínére. Tizenöt-húsz cm vastagságú gázpárna elégséges. Egy liter széndioxid gáz térfogatsúlya kereken két gramm (0 C fokon, egy­ütt nyomáson). A műveletet hét-tíz naponként megismétel­hetjük. Kisebb mennyiségű bor felüle­tét is megvédhetjük széndioxid­dal. Erre legcélszerűbb szóda­szifont használni. A szifonból a vizet teljesen eltávolítjuk. A pa­lackra csavart patronnal a szi­font gázzal töltjük. A szifon ki­folyócsövére gumicsövet hú­zunk. A gumicső szabad végét a bor felszínére vezetjük. A szeton szelepének megnyitásával — szabályozható mennyiségben — gázt eresztünk a bor felületére (egy patronban 3—4 liter szén­dioxid van). TÖRÉSI PRÓBA A fejtés megkezdéséig — bár­hogy jártunk is el az erjedést megelőzően! — vizsgáljuk meg a bor viselkedését szabad leve­gőn. Törési próbára a borral egy poharat vagy fehér palackot körülbelül jó félig megtöltünk. A palackot nem dugjuk be, hogy a levegő a borhoz hozzáférhes­sen. A mintát szobahőmérsékle­tű helyen állni hagyjuk és vi­selkedését egy-két napig figyel­jük. A jól kierjedt, egészséges bor szépen megtisztul, színe nem változik. A hibásan erjedt vagy törésre hajlamos bor a le­vegőn még inkább megzavaro­­sodik. A bor felső részén barna gyűrű jelenik meg, amely lefelé vastagszik, az egész bor törötté, kávébarna színűvé változik, íze kellemetlen. Miért nem elegendő a bor vi­selkedését a pincében, a hordó mellett azonnal elbírálni? A tö­résre hajlamos bor a hordóban teljesen tiszta szokott lenni, s a törés jeleit rendszerint nem mu­tatja. Ez azért van, mert a hor­dóban levő bor többé-kevésbé tele van széndioxiddal, amely a levegőt a bortól távol tartja. A káros változás csak akkor ta­pasztalható, amikor a bor leve­gőre kerül, mint a törési pró­bánál. Dr. Mercz Árpád (Kertészet és Szőlészet) Mikor fejtsük a bort? A kiskertészek szolgálatában Már nyolc éve működik Nit­­rán a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének Kertészeti Szolgáltató Vállalata. Az SZGYKSZ Járási Bizottságá­val együttműködve legfőbb fel­adatuknak a járás kertbarátai igényeinek minél jobb kielégí­tését tartják. Kezdve a megfele­lő minőségű és kellő mennyisé­gű vetőmagvak és ültetőanya­gok beszerzésétől a kertészeti kellékekig. Ezen kívül a vegy­szerek, a növénytápok, a mű­trágyák stb. beszerzéséről is gondoskodnak. Igaz, a vegysze­rek beszerzése nem kis gondot jelent számukra, mert különö­sen a külföldi gyártmányúakat legjobb akaratuk mellett is sok­szor csak kis mennyiségben kapják. Így sokszor a kívülálló talán azt gondolná, hogy ez az illetékesek felületes munkájá­nak eredménye, pedig ez ko­rántsem így van. Az idei év első felében töb­bek között 956 ezer korona ér­tékű műtrágyát, 49 ezer korona értékű szerves trágyát, 85 ezer korona értékű permetanyagot és más kémiai anyagot, 76 ezer korona értékű ültetőanyagot és vetőmagot forgalmaztak. Ez bi­zony nem jelentéktelen összeg, ha a járás egy kiskertészére számoljuk át. A Kertészeti Szol­gáltató Vállalat két önálló kis­kereskedelmi üzlethelyiséggel rendelkezik, melyek közül külö­nösen a nyitrai nagyon mostoha környezetben kapott helyet. Fél­reeső helyen, egész pici eladó- és raktártérség van. A másik üzlethelyiség Topolčiankyban található. Jelentős részt vállalnak kertbarátok által felkínált zöld­­­ség- és gyümölcsmennyiség ér­tékesítéséből is. Ez azonban ed­dig elég sok gondot okozott számukra, mert a kertbarátok nem a jelenlegi piaci követel­ményeknek megfelelő termé­nyeket termelik. Így történt ez az idén is, amikor a járásban a legtöbb gondot a fokhagyma értékesítése okozta. A saik után­járás csak nemrégiben hozta meg az eredményt, s most már a fokhagymatermelők remény­kedhetnek, hogy munkájuk gyü­mölcse nem vész kárba. A Kertészeti Szolgáltató Vál­lalatok egyik fő küldetése a szakoktatás, tanácsadás. Eddig ezt a nitraiak különféle módon oldották meg. Az egyik és a legelterjedtebb forma, hogy az alapszervezeteik vezetősége szakelőadásra hívja meg őket, a így egyenes kapcsolat jön létre kertbarátok és a vállalat szakemberei között. Az előadás után az arra rászoruló tagok­nak bővebb tájékoztatást is ad­nak vagy más ügyes-bajos dol­­gokban­ segítenek. Egyes szerve­zetek már hagyományosan leg­alább egy ízben taggyűlésre vagy az évzáró taggyűlésre hív­ják meg őket, ahol az általános növényvédelmi és hasznosítási tudnivalók ismertetésén kívül amolyan „kérdezz-felelek“ vitá­ban oldják meg a gondokat vagy legalább­is tanácsot ad­nak. Akiknek egyénileg akad­nak problémái, az illetékeseket a járási székhelyen is felkeres­hetik, akik a lehetőségekhez mérten készségesen segítenek. A leggyakoribb problémák növényi és állati kártevők elle­n­ni védekezés, a termékek érté­kesítési lehetőségei és a védő­anyagok beszerzése körül me­rülnek fel. A Nitrai Kertészeti Szolgálta­tó Vállalat az SZGYKSZ Járási Bizottságával együttműködve a közeljövőben problémamentesen szeretné megoldani a kisterme­lők által felkínált termékek fel­vásárlását, mégpedig az alap­szervezetekkel az előre megkö­tött szerződések alapján. Ter­vükben a felvásárló központok létrehozása is szerepel. Tovább­ra is számolnak a szaktanács­­adás fejlesztésével, elsősorban az alapszervezetek vezetőségé­vel való szoros együttműködés révén. Jelentős hangsúlyt fek­tetnek a fiatalok beszervezésé­re is. Vágyuk egy tágas üzlet­­helyiség, ahol a kertbarátok megvásárolhatnák az összes­­ szükséges anyagokat, kelléke­­­­ket. (P. M.) Az élet- és munkakörnyezet javításáért Nemrégiben Süttő Mátyás elvtárssal, az Érsekújvári (No­vé Zámky) Műszaki Szolgáltatá­sok részlegének igazgatójával beszélgettem, aki elmondotta, hogy Érsekújvár a felszabadulás előtt mezőgazdasági város volt. A hatvanas években nagy ipari fejlődésnek indult. Ma már több nagy gyár, üzem található a vá­rosban. Éppen ezért fontos, hogy a gyárakból, üzemekből hazatérő dolgozók élvezhessék a szép virágok pompás színeit, illatát és a rendben tartott zöldövezetet. A Műszaki Szolgáltatások részlegének vezetősége már ré­gebben foglalkozott azzal gondolattal, hogyan lehetne sa­a­ját forrásból a város utcáit, te­reit szebbé, virágosabbá tenni. Az előző igazgató, az elhunyt Kecskés Imre, 1977 megszervezte a város tavaszán virágok­kal, dísznövényekkel, rózsákkal stb. való önellátásának alapját. Ezt a megkezdett utat Süttő elvtárs folytatja. Ez ideig mindössze 0,8 hektár ez a terület, amelyet 1977 tava­szától e célból művelnek, két Érsekújvárott pillanatnyilag szakképzett kertész — Benkó negyvenhat hektár zöldterület Ferenc és Móriczová Éva — i­á­ van. Az újabb építkezések bele­­nyitása mellett­ Jezése után még mintegy húsz hektárnyi területet kapnak gon­dozásra a Műszaki Szolgáltatá­sok részlegének kertészei, dol­gozói. Benkó Ferenc és Móriczová Éva kertészek elmondották, hogy a város zöldövezetének, parkjainak karbantartásán, ápo­lásán és a kertészetben húsz nyugdíjas dolgozik. Fiatalokat erre a munkára egyáltalán nem kapnak. Megjegyezték azt is,­­hogy a díszcserjéket és a fákat még nem saját maguk szaporít­ják, de a jövőben ezzel a tevé­kenységgel is számolnak. Egy 1,7 hektár kiterjedésű területen faiskolát és fűthető üvegháza­kat létesítenek. Az élet- és munkakörnyezet szennyeződésének ellensúlyozá­sára különösen a műszaki for­radalom idején van nagy szük­ség, hogy városainkban minél több zöldövezet legyen. Ezért a célkitűzésért fáradoznak az Ér­sekújvári Műszaki Szolgáltatá­sok részlegének vezetői és ker­tészei, a parkok és zöldöveze­tek gondozói. (hofer) Az Érsekújvári Műszaki Szolgáltatások részlegének dolgozói a melegágyakban előnevelt fenyőcsemeték kiültetésén fára­doznak. Fotó: Horváth Gy. u II A­z elmúlt évek tapasztala­tai alapján ma már bát­ran állíthatjuk, hogy a fóliasátrak az ablakos meleg­ágyakat teljes mértékben, a növényházakat pedig részben helyettesítik. Gyakorlati meg­figyelések szerint a műanyag fóliával fedett termesztőberen­dezések hőgazdálkodása kettős fóliatakarással lényegesen ja­vítható. Elsősorban a téli idő­szakban fontos ez, amikor ily módon lényegesen csökkenthe­tő a fűtési költség. Mérések szerint a kettős takarás követ­keztében egy-öt Celsius-fokkal melegebben tartható a termesz­­tőberendezés légtere. A kettős takarás elsősorban a fólia-hajtatóágyak és a fólia­sátrak esetében jöhet számítás­ba. Ennek legegyszerűbb mód­ja, amikor a szabályosan elké­szített létesítmény fölé 2—3 méterenként vendégbordát he­­lyezünk el, lehetőleg ugyan­abból az anyagból, mint ami­lyent tartóváznak is használ­tunk. A vendégbordák két vé­gét úgy helyezzük a talajba, hogy a borda és a takarópa­lást között 2—4 cm távolság legyen. Az így elhelyezett bor­dákra rugalmas földeléssel az elsőhöz hasonló takarót helye­zünk. A két takaró között így néhány cm-es légréteg alakul ki. Amint a kettős takarás fe­leslegessé válik, a felső palást és a vendégbordák leszedhe­tők, majd felhasználhatók ön­álló létesítmények készítésére is. A takarópalástnak állan­dóan olyan feszesnek kell len­nie, mint a dobnak. Ezt a sza­bályt egy percre sem szabad megszegni, ugyanis sohasem tudható, mikor jön forgószél, vagy nem várt zivatar. Szeles napokon, ha a hőmérséklet csak a létesítmény egyik végé­nek kinyitását teszi indokolttá, mindig a szél irányával ellen­kező végét kell kinyitni. Csök­kenthetjük a szél kártételét a helyes irányú felállítással is. A hossztengely lehetőleg az uralkodó szelek irányával pár­huzamosan legyen. Az elmúlt években több ter­melő próbálkozott a szél elle­ni mesterséges palánkok épí­tésével. Ezek azonban nem vál­tották be a hozzájuk fűzött reményeket. A tömör falak mö­gött ugyanis a szél szívó hatá­sa rendszerint rossszab, mint­ha nem is építettünk volna fa­lat. A fólia alatti termesztés egyik legfontosabb és legtöbb élőmunkát igénylő művelete az öntözés. Számos helyen ennek ellenére még ma is a gumi­tömlő, illetve az erre szerelt öntöző rózsa jelenti a fejlett technikát. A fóliasátrak alatti öntözés­ben a műanyag-szórófejes meg­oldás hátrányai nem vagy csak kisebb mértékben jelentkeznek. A fóliasátrakat nem vándorol­­tatjuk, ezért a tiszta víz elő­teremtése egyszerűbb. Az eset­leges dugulások azonnal észre­vehetők és könnyen elhárítha­­tók. Leghelyesebb, ha a szóró­fejeket az öntözőgerincre egy­mástól másfél méter távolságra szereljük. Az egy szórófej által beöntözött terület nagysága 3,4—4,2 négyzetméter. A szó­rási sugár a víznyomástól füg­gően 1,2—2,6 m. A szükséges víznyomás 1,5—2 atmoszféra. A fóliaházak alatti öntözés a fóliasátrakhoz hasonló szóró­fejekkel jól megoldható, azzal a különbséggel, hogy a széles­ségtől függően két, esetleg több öntözőgerincet kell kiala­kítani. A fóliasátrak fűtésére a nö­vényházakban alkalmazott va­lamennyi rendszer tekintetbe jöhet. Az eddigi tapasztalatok szerint mégis elsősorban a me­legvizes fűtés látszik a legal­kalmasabbnak. A talajfűtést ön­állóan is, de a légfűtés kiegé­szítésére is használhatjuk. A talajfűtésre általában a fém vagy műanyagcsőben keringő 40—60, a talajmelegítésre pe­dig a 25—30 C-fokos víz szol­gál. Tapasztalataink szerint ta­la­jfűtéssel mintegy 10—15 C- fokos hőlépcsőt (a belső és a külső hőmérséklet közötti kü­lönbség) lehet kialakítani, és ehhez négyzetméterenként és óránként mintegy száz—száz­ötven kalória szükséges. A csak talajmelegítésű fóliás létesítmények március eleje előtti használatát nagyon meg­nehezíti az a körülmény, hogy a fólia alatti légtérben nagy a páratartalom. Ilyenkor nagy figyelmet fordítsunk a megelő­ző növényvédelemre. A légfűtés alkalmazásának egyre nagyobb szerepe van. A meleg levegő felhasználása növényházak fűtésére már régi elgondolás. Ezzel a megoldás­sal ugyanis kiküszöbölhetők a drága fűtőcsövek és gyorsan lehet alkalmazkodni a termé­szetes hőmérsékleti viszonyok­hoz. A fólia alatti légtér ugyan­is a napsütés hatására gyorsan felmelegszik. Ilyenkor a fűtés­re nincs vagy csak nagyon kis mértékben van szükség. A me­legvizes fűtés hátránya, hogy a víz lassan melegszik fel és lassan hűl ki, így nem tudja gyorsan követni az időjárás változásait. A légfűtés sok előnyével szemben jelentős hátránya,­­hogy a berendezés belső hő­mérsékletének fenntartásához viszonylag nagy mennyiségű meleg levegő keringtetése szük­séges, ami csak ventillátorral, tehát elektromos berendezéssel oldható meg. Ebből követke­zik, hogy a motor meghibáso­dása vagy áramszünet esetén a fűtés azonnal megszűnik. A le­vegőnek kicsi a hőtartaléka, ezért hideg időben már arány­lag rövid idő alatt is nagy ká­rok keletkezhetnek. Ezek meg­előzése céljából mindig gon­doskodni kell megfelelő tarta­lék áram- vagy hőforrásról. Az eddigi tapasztalatok alap­ján azt javasoljuk, hogy a kály­hát ugyanabban a légtérben ál­lítsák fel, amelynek a fűtésé­re szolgál. Így a levegő beszí­­vása, illetve kifúvása nem okoz sem hőveszteséget, sem nyo­máskülönbséget. Dr. László László : fóliatakarással kapcsolatos tudnivalók

Next