Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

gyümölcstermesztés Októberben legfontosabb mun­ka a gyümölcsszedés. Ezzel a munkával két oknál fogva siet­ni kell. Egyik az időjárás, ami még lehet szép, napfényes, de lehet esős is, ami a munkát nagy mértékben hátráltathatja. Sőt, októberben már korai fagy is előfordulhat, ami sok kárt okozhat. A másik ok a­ termés túlérésében rejlik. Igaz, a fán teljesen beérett alma ízlete­­sebb, de az ilyen alma csak rövid ideig tárolható. Az alma és a körte szedését lehetőleg a hónap közepéig fejezzük be. A leszedett gyümölcsöt nagyság és minőség szerint osztályoz­zuk. Így ugyanis jobb áron ér­tékesíthetjük. Az almaminősítés szabályai: Az a gyümölcs hibátlan, a­­melyen nem észlelhető elválto­zás, a fajtára jellemző színű és alakú. Nagysága megfelel a mi­nőségi osztályban feltüntetett méretnek. Szépséghibának számít min­den kisebb hiba, ami a gyü­mölcsben nem okoz romlást. Ilyen a párásodás, a perzselés és a forradás, de csak­ akkor, ha a gyümölcs felületének csak kis részére terjed ki. A „Jonat­­thán“ almafajtánál például hi­bának számít a foltosság, a taplófolt, a ráncosság, a kásás­­ság stb. Az ilyen alma már nem annyira értékes, mint az előbbi, de még fogyasztható. A romlott, hibás (férges, rot­hadó, foltos, ládanyomásos, sé­rült stb.) alma tartósan már nem tárolható. Az almát deszka-, újabban pedig műanyag ládákba csoma­goljuk. Szépen és jól csak az egyforma nagyságú gyümölcsöt lehet előkészíteni a szállításra. Az északi államok keménypapír dobozba, abban pedig papír re­keszekbe kívánják az almát csomagolni. A jó és rugalmas kereskedelem mindig figyelem­be veszi a vevő kívánságát. A fejlettebb áruelőkészítést alkal­mazó országokban a leszedett almát azonnal 3 C-fok hőmér­sékletű vízben lehűtik, megmos­sák (úsztatják), majd osztá­lyozák, megszárítják és viaszol­ják, így védik meg a romlástól, a kiszáradástól és a ráncoso­­dástól. Ügyeljünk arra, hogy a lesze­dett gyümölcs ne maradjon lá­dákban a fák alatt. Még aznap vigyük a tárolóba. A nagyüze­mekben a szállításra speciális, lapos rakterületű pótkocsikat használnak. A kiskertészek ese­tében jól hasznosítható a „Ves­­po“ jelzésű kézikocsi, amelyre négy-hat láda fér. A szállítás során arra is ügyeljünk, hogy a gyümölcs ne rázkódjon, ne tör­jön. Raktározási célra minden he­lyiség megfelel, ami száraz, a tiszta, jól szellőztethető, benne levegő hőmérséklete nem süllyed a C-fok alá. Októberben a raktározásnál még inkább a meleg ellen kell védekezni, ezért az ablakot éjszakára hagyjuk nyitva, nappalra pedig zárjuk be. Természetesen, az ablakon legyen rács és dróthá­ló. A gyümölcsraktárban más anyagokat (például burgonyát, hagymát stb.) ne tároljunk, mert azoktól a gyümölcs kelle­metlen ízt és szagot kaphat. Jobban tárolható az alma, ha még a fán a Kuprikol 0,8—1 %-os töménységű oldatával megpermetezzük, a raktárban pedig kéthetenként egy kénla­pot elégetünk, például egy na­gyobb virágcserépben a helyi­ség közepén. Az így kezelt gyü­mölcs mosás után azonnal fo­gyasztható, ártalmatlan. Az első fagyok beállta után a levelek rendszerint nak a fákról. Ilyenkor lehull a­minél előbb szedjük le a fákról a megmaradt gyümölcsmúmiákat. Mivel az idén sok helyütt nagy volt a moníliafertőzés, sok volt a rothadt gyümölcs, nem árt, ha levélhullás után azonnal a Sulka 5 vagy a Novenda 2 szá­zalékos oldatával permetezünk. Levélhullás után van az ideje a trágyázásnak, műtrágyázás­nak is. A kiszórt trágyát azon­nal szántsuk, kisebb kertekben pedig ássuk le. A föld felületét nem kell elmunkálni, mert így az őszi kiadós csapadék jobban bejut a talajba. A tarackos fü­vek irtására kiskertekben ásó helyett inkább ásóvillát hasz­náljunk. A műtrágyákat közvet­lenül az ásás, szántás előtt szórjuk szét. Főleg a lassan ha­tó műtrágyákról —­ a kálisóról és a szuperfoszfátról — van szó. Ezekből hat-tíz kilót ad­junk száz négyzetméterenként. Istálótrágyából akár 500—600 kilót is adagolhatunk. Sajnos, ez utóbbiból egyre kevesebb áll rendelkezésre, ezért a szerves anyag pótlására vásároljunk legalább tőzeget, és ezt műtrá­gyákkal kiegészítve ássuk be a talajba. Ezen kívül használhat­juk még a Vitaliumot vagy a komposztot. Még most is léte­síthetünk komposzttelepet. A hónap végén — az ültetési terv szerint — megkezdhetjük a gyümölcsfák ültetését, pótlá­sát. Most van az ideje az eset­leges idősebb gyümölcsfák át­ültetésének is. Biztonságosan még a 6—8 cm törzsátmérőjű fák is átültethetők. Az ennél vastagabb fák átültetéséhez már erre a célra szerkesztett felsze­relés szükséges. Átültetés előtt a fa koronáját ifjítsuk meg. Az átültetést követően a fa törzsét­­— a párolgás csökkentése cél­jából — mohával vagy szalma­kötéllel takarjuk be. A gyöke­reket 200—300 liter vízzel ala­posan iszapoljuk be. A málna telepítésének leg­­megfelelőbb ideje is októberben van. Erre a célra jó fajtát és csak egészséges szaporítóanya­got használjunk. Ribiszkét és köszmétét még mindig szaporít­hatunk, dugványozással vagy tőosztással. A gyümölcsfák magvait homokban rétegezve fagymentes helyen tároljuk, mert így őrzik meg legjobban csíraképességüket. A kiskertek­be magas törzsű fa nem való, ezért inkább törpefákat ültes­sünk. Az almát például M—< IX-es alanyon. Nagy előny, hogy a törpefákat sűrűbben (a sor­ban akár 2 m távolságra) is ültethetjük, s már a harmadik évben jó termést adnak. SZŐLŐTERMESZTÉS Folytassuk a csemege- és bor­­szőlőfajták szüretelését és a borkészítést. A minőségi borvi­déken a szőlőt sok esetben hagyják túlélni, hogy minél za­matosabb legyen a belőle ké­szített bor. A 24 mustfoknál édesebb mustból erjesztett bo­rok rendszerint édesek marad­nak, ezek az úgynevezett tér*­­Folytatás a 3. oldalon) tennivalók „Rubína“ sárgarépafajta. „Starking“ almafajta. ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ❖ ♦Я ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦Я ❖ *t* *!• *t* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦ [UNK] [UNK] ♦ [UNK] [UNK] ♦> ♦ [UNK] [UNK] *> ♦ [UNK] [UNK] ♦ [UNK] [UNK] «*. tennivalók (Folytatás a 2. oldalról) mészetes csemegeborok. A gyenge mustból csak gyen­ge minőségű bor lesz. Míg a gyenge mustok tíz nap alatt teljesen kierjednek, a magasabb cukortartalmú mustok 3—4 hé­tig is utóerjedésbe vannak. A must 16—18 Malligand-fokig er­jedhet ki. Az emelkedő alkohol­­tartalom ugyanis gátolja a to­vábbi erjedést. Ha 14 M-foknál megáll az erjedés, a bor édes marad, de az ilyen borok a kö­vetkező év tavaszán újból er­jedni kezdenek. Ha nem akar­juk, hogy cukor maradjon a borban, akkor a seprőt kavar­juk fel és az erjedés rendsze­rint újból megindul, folytató­dik. A túl savanyú bor savtartal­mát is mérsékelhetjük a seprő felkavarásával, mert ezáltal jobban elősegíthetjük az alma­­savbontó baktériumok tevékeny­ségét. Az erjedő anyagot a fe­lületén levő szénsav védi a ká­ros baktériumoktól. Ha az erje­dés már megszűnt, a bort de­rítsük, fejtsük le, a hordót pe­dig töltsük fel és könnyedén dugjuk be. A bor egyik legfontosabb ér­tékmérője az alkoholtartalom. Ezt pontosan a Malligand-féle készülékkel állapíthatjuk meg. A készülék működése a víz és az alkohol forráspontja közötti különbségen alapul. A víz for­ráspontja 100, az alkoholé 78,4 C-fok, a boré valahol a kettő között van. A készülék egy kis szeszégőből, hűtőből, derékszög­ben meghajlított hőmérőből és az előtte mozgatható skálából áll. A mérés menete a követ­kező: 1. A készüléket beállítjuk a víz forráspontjára, vagyis tartá­lyába vizet öntünk az alsó ka­rikáig, s meggyújtjuk a szesz­égőt. Amikor a víz forrni, kezd, a hűtő csövén gőzfejlődés mu­tatkozik, a mozgatható skála „0“-vonalát a hőmérő higany­szálának végére toljuk és csa­varral rögzítjük. A szeszégőt el­oltjuk. 2. Csavarjuk le a fedőt, a vi­zet kiöntjük, a tartályt borral kiöblítjük, majd azt is kiönt­jük, utána a felső karikáig a megvizsgálandó borral feltölt­jük. A szeszégőt újból meg­gyújtjuk, a forraló tartály fö­lött levő hűtőbe vizet töltünk. Néhány perc múlva a bor forr­ni kezd, a hőmérő higanyszála kezd távolodni a „0“­ponttól, ami a víz forráspontját jelenti. Minél magasabb a bor alkohol­­tartalma, annál távolabb álla­podik meg a higanyszál a „O“­­ponttól. sa után 20 másodperc elteltével a bor alkoholtartalmát közvet­lenül leolvashatjuk a skáláról. Ha a hibátlan étkezési szőlőt száraz időben szüreteljük, kö­tözéssel hónapokig eltarthatjuk. Ez úgy történik, hogy a fürt csúcsi részére raffiát kötünk. Legcélszerűbb két szép fürtöt összekötni és azokat kifeszített dróthuzalra vagy rúdra felag­gatni. Ha nagyobb mennyiséget tárolunk, ajánlatos a helyiség­ben kéthetenként egy kénlapot elégetni. További munkák, amelyeket a szüret után, de még a fagyok beálltáig kell elvégezi. A tőke­hiány pótlása. Ez homoktalajo­kon bajtással történhet. Az olt­ványszőlőben ültethetünk ala­nyokat, amelyeket majd a jövő évben zöldoltással beoltunk. Lombhullás után kezdhető az őszi mély talajművelés, aminek a célja: a talaj szellőztetése és vízbefogadó képességének nö­velése, valamint az istálló- és a műtrágyák talajba dolgozása. Ez történhet ásással vagy szán­tással. A trágyát legcélszerűbb 60 cm-re a tőkesoroktól és 25 cm mélyen, vagy még ennél is mélyebben a talajba dolgozni. Ha trágyát nem használunk, a művelés mélysége 15—20 cm legyen. Fagy ellen a tőkéket fedéssel vagy takarással véd­­hetjük meg. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Folytathatjuk a termés beta­karítását és azok eltevését a hosszú téli időszakra, így vág­juk ki a fehér és piros káposz­tát. A kelkáposztát és a kara­lábét legcélszerűbb tövestől fel­szedni és pincében homokba el­ültetni. Szedjük ki továbbá a sárgarépát, a petrezselymet, a zellert, a céklát stb. A paprikát és a paradicsomot legalább azon a részen, ahol még sok termés mutatkozik, az éjszakai lehűléstől és az esetle­ges korai fagyoktól fóliataka­rással védjük meg, így sokszor még november elején is jó mi­nőségű, friss termést takarítha­tunk be. Erre a célra a selejt fólia is jól hasznosítható, a da­rabokat vasalóval ragaszthatjuk össze.­­A fokhagymát legcélszerűbb októberben ültetni. Négyzetmé­terenként fél kiló ültetőanyagra van szükség, amit közvetlenül az ültetés előtt a Fundazol 50 WP 0,2 %-os oldatában 30 per­cig csáváztunk. Az ültetés mélysége 2—3, a sor- és tőtá­volság pedig 30, illetve 12 cm legyen. Októberben ültethetünk még tormát úgy, hogy a ce­ruzavastagságú, 25—30 cm hos­­­szú gyökerek felső része 2 cm­­re legyen a föld felszíne alatt. Folytathatjuk a fejes saláta és a hagyma ültetését. Még spenó­­tot is vethetünk ebben a hó* napban. VIRÁGTERMESZTÉS A fák, bokrok és a virágok ültetése, valamint a gyep tele­­­pítése előtt ismerni kell ezek tulajdonságait, tehát azt, hogy milyen nagyra nőnek, mikor vi­­rágoznak, milyen a virág színe,­­milyen talajt igényelnek stb.­­Fontos szabály: azt a sok szé*­pet, amit valahol láttunk, ne akarjuk a kertünkbe kis terű* létén összezsúfolni! A kert át* rendezésének, az utak áthelye* zésének is most van a legmeg* felelőbb ideje. A hónap elején még új pázsitot is telepíthet­tünk. A tél előtt még egyszer érdemes lekaszálni, mert a hosszú fű a hó alatt kipusztul* hat. Az élősövényeket és az örök* zöldeket is gondozni kell. A tuja, a puszpáng, a kecskerágó és a tiszafa gyakran kifagy, el* pusztul. A valóságban azonban nem az elfagyás, hanem az el* száradás miatt. Ezért az örök* zöldeket ősszel jól öntözzük meg, a tövük körüli földet pe­­dig takarjuk be, így ugyanis megvédhetjük a talajt a na­­gyobb átfagyástól. A levelek le* hullása után megkezdhetjük a díszfák és díszcserjék ültetését. A jácint- és tulipánhagymákat a fagyok beálltáig ültethetjük. A rózsákat októberben még ne takarjuk be, de a dáliát és a kálnaféléket szedjük ki a földből, tisztítsuk meg a tövet két és fagymentes, sötétebb, de nem túl nedves helyen homok­­ba ágyazva tároljuk. A fagyérzékeny növényeket, így a cikláment, a kankalint, a papucsvirágot stb. vigyük mi­­nél előbb fedél alá. A krizanté* mókát védjük meg az erős éj­­szakai fagyoktól, lehűléstől, hogy még sokáig viríthassanak a kertekben. VARSÁNYI GÁBOR mérnök 3. A higanyszál megállapodá­„CE-PM-78“ paprikafajta. Fotó: —blm Diel vajkörte.© «

Next