Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-06 / 36. szám

8 H­úsz évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete tíz pontból álló nyilatkozatban foglalta ös­­­sze a gyermekek legalapve­tőbb jogait. A nyilatkozat első pontja szerint a gyer­meknek joga van együttér­­zésre, szeretetre és megér­tésre. A GYERMEK Hogy hívnak? Lukács Istvánnak, gyakran Öcsinek is szólíta­nak. — Hány éves vagy? — tíz. — Miért jöttél Kassára? — Látni akartam, hogy milyen az édesapám. — Láttad? — Igen! Magas, derék em­ber. — S még milyen? — A nagyapám és az édesanyám mindig azt mond­ta, hogy nem jó ember. Én is azt hiszem, hogy rossz ember, mert látni sem akart engem. Elfordította a fejét. Rám sem nézett. — S miért nem akart lát­ni téged? — Biztos azért, mert még kicsi vagyok. — Szerettél volna beszél­ni vele? — Igen! — Mit mondtál volna ne­ki? — Azt, hogy én nagyon szeretem őt. S megkérdez­tem volna azt is, hogy ő mi­ért nem szeret engem? A NAGYAPA — Nyolc évvel ezelőtt, a­­mikor Istvánka édesapja el­vált a lányomtól, nagyon haragudtam. De a harag nem tart örökké. Csak ret­tenetesen dühít az, ami a gyermekkel történik. Hiszen ő olyan ártatlan ... — Mi történt? — Istvánka nagyon érzé­keny és okos. Tavaly fogal­mazást kellett írnia az isko­lában az édesapjáról. Azóta nincsen nyugodt napja. Meg­figyelte, hogy a többiek úgy emlegetik az apjukat, hogy „édesapám“, s előállt a kér­déssel: — Ha minden gyermek­nek édesapja van, nekem miért van csak apukám? n­ — S a kérdésre válaszol­niert kellett: Azért Istvánka, a te apukád neked csak mostohaapád. Ő nevel téged. De van neked egy édesapád is, akit elvitt mel­lőled a sors. — Most hol van? — Kassán. — Milyen ember az én édesapám? — Derék, ügyes mester­ember. 1 — Így faggatott bennün­ket nap-nap után, s mindig azzal fejezte be, hogy ő lát­ni akarja az édesapját. De mi történt? Az édesapja rá sem nézett. A fejét is elfor­dította, hogy ne lássa a gyermeket... Legalább an­­­nyit tett volna, hogy a kicsi kezét megfogja. De ő nem! Hát most tessék elképzelni, mit érez szegényke ... Reg­gel négykor már talpon volt, biztos volt benne, hogy megismeri az apját, az édes­apját ... az Édesapa — Láttam, délelőtt a kis­fiát. — Igen, — na és ha lát­ta, mi van vele?! — Ön nem látta? — Nem! — Istvánka pedig látta magát! — A volt fiamat én nem láttam, csak a „drága“ volt apósomat láttam, meg a töb­bieket. De erről nem beszé­lek magával. Nekem dolgom van.­­Írjon, amit akar... — Mit tud a kisfiáról? — Az én volt fiamról? — Istvánka édesfia! — Ha nincs mellettem, nem tarthatom annak. — Mikor látta utoljára? — Hetvenkettő ... Igen, hetvenkettőben. — Miért nem látta azóta? — Mert a volt apósom késsel fenyegetett. Most is csak azért nem mentem oda, mert ők ott voltak. Nem akartam, hogy „cirku­­szoljanak“. Mindig fenyeget­tek, azért költöztem el a faluból, hogy békességem legyen tőlük. — Meggyőződésem­­ hogy önnel senki sem akart „cir­­kuszolni". A kisfiát azért hozták Kilisára, hogy talál­kozzanak, ismerjék meg egymást, s beszélgessenek. — Ez mind mellékes. Ma­ga higgye azt, amit akar. Én nem foglalkozom ilyes­mivel. Ha majd a fiúnak lesz annyi esze, és megérti, hogy miért váltunk el, ak­kor majd megtudja azt is, hogy kinek van igaza. — Ön nem tudja, hogy Istvánka okos, sok mindent­­ megért. — Egy gyermeket kön­­­nyen el lehet ámítani. Azt mondja, amire tanították ... Különben maga csak csinál­ja nyugodtan azt, amit jó­nak lát. Írjon bármit, hogy teljék az újság. ISTVÁNKA­ ­* Hallottam, hogy jó ta­nuló vagy. Milyen az előme­neteled? — Kitüntetett tanuló va­gyok. A bizonyítványom mindig tiszta egyes. — Melyik a kedvenc tan­tárgyad? , — A számtan és a rajz. — Miért éppen a szám­tan? — Mert könnyű. — S miért a rajz? — Mert szeretek rajzolni. —■ Mit szoktál rajzolni? — Embereket és virágo­kat. Illés Bertalan i SZABAD FÖLDMŰVES 1980. szeptember B. Megérzi az egész ház, az egész Család, a rokonság, de még a szomszédság is, ha valaki megbetegszik, ha rosszul érzi magát. A fiatalok és a hozzá nem értők zavartan jönnek-mennek, tanácstalanul álldogálnak vagy kelletlenül végzik munkájukat. A tapasztaltab­bak és az öregebbek azonban egytől egyig se­gíteni akarnak és akarva nem akarva taná­csokkal hozakodnak elő. CSOKONAI FOGADÁSA Csokonai Vitéz Mihály a költő diákkorában azt találta mondani, hogy a debreceniek kö­zött nagyon sok a doktor. Fogadtak is vele. Másnak a költő felkötött arccal bandukolt az utcán és akivel csak találkozott, mindenki ja­vasolt valamit a fogfájása ellen. Végre jött az is, akivel fogadott, és szintén tanáccsal állott elő. Erre Csokonai nevetve emelte le arcáról a kendőt, mert megnyerte a fogadást: bizonysá­got nyert, hogy Debrecenben mindenki doktor. De nemcsak Debrecenben... A magyar em­ber jószívű, szeret és akar segíteni. Ez teszi doktorrá. Csak az a hiba, hogy néha olyat ja­vasol, aminek helyességéről ő maga nincs meggyőződve. AKI GYORSAN AD, KÉTSZER AD A közmondás — tagadhatatlanul igaz. Nem egy olyan rövid ideig tartó rosszullét, fájda­lom, betegség jelentkezhet, amely csak pár óráig vagy pár napig kínozza az embert. Ilyen esetekben a jól alkalmazott borogatás, egy csésze tea, egy ismert tabletta vagy akár a tökéletes nyugalom is gyógyítóan hat a beteg­re, s­ a kínzó fájdalmaktól is megszabadítja. Más esetekben azonnal orvost kell hívni vagy sürgősen kórházba kell szállítani a beteget. Azért szükséges, hogy minél több egészségtani ismeretet szerezzen az ember, hogy az ilyen kétes esetekben eligazodjék és ne engedje szóhoz jutni a mindentudó — a legtöbb eset­ben jóakaratú, — embereket, akiknek a tudo­mánya nem a tapasztalatokra és a megfigye­lésekre, hanem a mendemondákra épül. NAGY HGHO SEMMIÉRT Lármát sohase csapjon, kétségbe sose essen, mindig nyugodtan, megfontoltan viselkedjék az ember. A súlyos balesetekkel, sérülésekkel, szülé­sekkel és a nőgyógyászati bajokkal kapcsola­tos vérzések, sürgősen orvos kezébe valók. Azonnal orvost kell hívni akkor is, ha valaki erős, szúró­ fájdalmat érez hasüregében, hány­ingere van,­­ esetleg hány és csuklani kezd. A hirtelen fellépő bénulások és az eszméletlen állapot is azonnal orvosi beavatkozást igényel. Magas láz esetén ugyancsak orvoshoz kell fordulni, de az a soron kívüli orvosi kiszállást nem indokolja. Éppen így nem szükséges a sápadtsággal járó ájulás, vagy a kisgyermekek rángógörcse miatt azonnal orvost hívni, mert elmúlik mire megérkezik az­­ orvos. A beteget, ha csak lehet, vigyék be az or­vosi rendelőbe, mert így hamarabb vizsgálatra kerül. Házhoz csak akkor hívjanak orvost, ha a beteg képtelen járni, vagy igen magas a láz. Ilyenkor lehetőleg már reggel jelentsék be a beteget, mert így az orvos az idejét gazda­ságosabban beoszthatja. Az orvos hívásával ne várakozzanak, de vigyázzanak, hogy soha ne csapjanak vak­lármát. A BETEG OTTHON ÉS A BETEG OTTHONA A gyógyulás titka a nyugalom. A beteg ál­­­latról vegyünk példát, amely félrehúzódik. Vackot készít magának, és sok esetben simán kiheveri a baját. Teremtsünk tehát otthont a beteg ember számára is. Ha csak lehet, különítsük el. Fektessük kü­lön szobába. Látogatót is csak akkor engedje­nek be, ha a beteget nem fárasztja, ha a láto­gatást szívesen veszi. A gyerekeket okvetlenül tartsák távol a betegtől. Beteggel egy ágyban aludni szigorúan tilos. A betegnek is terhére van, és az egészséges­nek sem tesz jót. Gondoskodjunk a betegszoba szellőztetéséről és megfelelő fűtéséről is. A beteg a családé, és az otthoné. Ha otthon érzi magát családja körében, hamarabb gyógyul. A GYÓGYÍTÓ KÉZ A beteg a gyógyító orvos kezében van, sza­va parancs. Tanácsa meg nem fellebbezhető utasítás. Tudnia kell, hogy amit rendel, miért teszi. Persze jó, ha a beteg, és a hozzátartozói is tudják. De, ha nincs ideje a magyarázga­­tásra, akkor is pontosan be kell tartani az utasításait. Leghelytelenebb, a több orvos módszere. Ilyenkor nem tudja a jobb kéz, mit csinál bal, nem tudja az egyik orvos, hogy mit akar a a másik. Előfordulhat, hogy a gyógyulás ér­dekében szakorvost kell igénybe venni, de őt is a kezelőorvos tudtával hívják. Különben is az igazán rendes orvos csak akkor szól bele a gyógyításba, ha a beteg kezelőorvosa tud róla. A gyógyszereket, a borogatáso­­­at, az ételt és az italt a lehető legpontosabban az orvosi tanácsoknak , megfelelően kell adagolni. A gyógyszerek pontatlan adása, a kenőcsök és a borogatások rendszertelen alkalmazása vagy a nem megfelelő, nehéz fűszeres ételek egyes esetekben az orvos egész iparkodását tönkre­teheti. Ha valaki megbetegszik, megérzi az egész család. Iparkodjék tanulni, művelődni, tájéko­zódni minden egészséges ember, hogy ha szük­ség adódik, okosan, szakszerűen segíthessen bajba jutott hozzátartozóin. Dr. Buga László Kosit hamarabb meggyógyoljanak Pionírtett Lajos vegyes érzésekkel telve nyi­totta fel a postaládából kihalászott borítékot. Lassan, vontatottan, min­den szót átrágva kezdte olvasni a halványsárga papírosra rótt sorokat: „Kedves Lali!" ígéretemhez híven, beszámolok mbindarról, ami a pionírt­áborban töl­tött idő alatt történt velem ...“ Aztán már falta a sorokat, alig ügyelve a szavak értelmére, legyőzve a tér s az idő akadályait, emlékét a Magas-Tátra fenyvesekkel borított he­gyei közé repítette, a halkan csobogó hegyi patak partján emelkedő sátor­­rengeteg különös világába... S az emlékek mozaikkockáin át megeleve­nedtek az úttörőtáborban töltött há­rom hét kellemes élményei... Látta önmagát, a félénk, a megille­­tődöt kisfiút, akibe apukája az in­dulás napján bátorságot igyekszik ön­teni: — Már nagyfiú vagy, fel a fejjel! Légy jó és becsületes, akkor majd szerzel barátokat . ..! Kétszemélyes sátrakba kerültek, társa Józsi lett. A rendezkedést köve­tően megkínálta társát gyümölccsel s Józsi úgy nekilátott, hogy alig ha­gyott valamit a nylonzacskóban. Ami­kor sáta­,érsa a málnásüvegében egy csöppet sem hagyott, tágra nyílt a szeme: — Milyen furcsa fiú­ ez a Józsi?! Megeszi, megissza az enyémet, ő meg nem kínál sem semmivel... Az egyik kellemesen meleg napon, amikor már mindnyájan nyári az atlétikai verseny lázában éltek, a fu­tószámok után a rajvezető magához hívatta: — Tegnap este mindjárt elaludtál? Józsi is? Ő mikor ment aludni? Köz­ben nem hagyta el a sátrat? Megszeppenve állt a kérdés renge­teg zuhatagában, levegő után kapko­dott, és sűrűn, nagyon sűrűn pislo­gott ... Végül kibökte, hogy nem tud semmiről. — Csak azért kérdeztem mindezt, mert az őrség az éjjel a patakparton látott egy fiút, s amikor rákiáltottak, az állítólag a ti sátratokba ugrott be. Szeretném tudni, ki felejtette el, hogy az őr felszólításának köteles engedel­meskedni ... ! De ha valóban aludta­tok, és semmiről sem tudsz, akkor mehetsz biztatni a többieket. Ő azonban a sportpálya helyett a sátrat választotta. Valami különös, szorongó érzés kerítette hatalmába: Józsi az éjjel valóban kilopódzott, és pár perccel az őrség odaérkezése előtt ugrott a sátorba. Az ügyeletes felszólítására egyikük sem válaszolt. Az őr zseblámpával pásztázta végig őket, de a szemük csukva volt. A rajvezetőtől távozva a sátorban megeredtek a könnyei... — Miért bőgsz? — kérdezte a be­lépő Józsi, kezében a szüleitől ka­pott csomaggal. — Mert..., mert azt mondtam a vezetőnek, hogy az éjjel senki sem ugrott a sátrunkba ... — Próbáltál volna mást mondani! A csomaghoz meg ne nyúlj, mert rá­csapok a kezedre ...! A hirtelen kirobbant feszült hely­zetet Attila, a raj legerősebb tagjá­nak megjelenése oldotta fel. Minden bizonnyal meghallhatta Józsi kijelen­tését, mert alaposan összeszidta, La­josnak pedig meghagyta: ha valami baj lesz, csak szóljon ... Jólesett neki a pártoló, biztató szó. Megkönnyebbült szívvel, felszabadul­tan mesélte Attilának a sportpálya felé haladva, hogy fél órája a rajve­­zetőt becsapta, s ez nagyon bántja őt. — Hát, ezt tisztázni kell — mond­ta biztatóan Attila. — Előbb megvár­juk a futószámok eredményhirdetését, azt hiszem, te is kapsz valamilyen jutalmat, hiszen harmadik lettél... Aztán megyünk a rajvezetőhöz .. Az eredményhirdetés után Józsi azonnal hozzájuk szegődött, barátsá­gukat, sátortársi viszonyukat emle­gette, de csak Attilát kínálta meg. — Én az igazság mellett, nem egy szelet csokiért álltam ki — hangzott Attila válasza. Az igaz pionír ezt pionírbecsületből teszi... Ha annyira kínálsz, jó, török egy darabot, aztán gyerünk a rajvezetőhöz ... Akkor, ott a táborban megfogadta, hogy mindezt elmondja az osztály­ban, hogy idén, amikor ők is leteszik a pionírfogadalmat, ilyen pionírokká váljanak. Levélpapírost keresettyl leült, hogy mire szülei a munkából hazaérkez­nek, Attila levelére a válasszal elké­szüljön. Pénzes István btÜ3>. 'Cü я о яа *­о о П Y Á VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. képző. 8. Kicsinyítő 9. Elektro­mos töltésű atom. 10. Energia. 11. Névelő. Tirolban. 12. Folyó 13.. Len­gyel város. 14. Ket­tős mássalhangzó. 16., Arra a helyre. 18. Könyörög. 19. Francia névelő. 20. A beszéd Jolly Jok­­kera. 22. Autórész. 24. Nemzetközi se­gélykérő jel. 25. Takarmánytároló. 21. Ik­ 28. Elha­gyatott. 29. Ró­mai ezerötszáz. 30. Részvénytársaság. 32. Alumínium vegyjele. 33. Nem egészen agg. 34. Szláv férfinév. 35. Barlangrész. 36. Orrvégek. 38. Fran­cia arany. 40. Mor­zejel. 41. A techni­kai atmoszféra rö­vidítése. 42. Kom­ponista. 44. Olaj angolul. 46. Könnyű lábbeli. 48..........Diavolo, Auber ope­rája. 49. Oszlásban van. 51. Duhaj. 52. Erna Olga. 53. Illetőleg rövidítve. 54. Levegő. 56. Az Arai is az. 57. Vér­edény. 58. Ollórész. 60. Nem halt meg. 61. Igekötő. 63. Római ezeregy. 65. Lekvár. 66. Föléje. 67. Személyem. 68. Orvosi recept. FÜGGŐLEGES: 1. Nátrium vegyje­le. la. Fiatal ökör. 2. Csúnya. 3. Szov­jet repülőgép-jelzés. 4. Menet eleje. 5. Csurgó. 6. Egyfajta szín. 7. A ga­­lántai autók jelzése. 8. A rejtvény második része. 15. Korhol. 17. Török férfinév. 18. E. A. I. 19. Paripája. 21. Lélegzik. 23. Jókedvű. 24. Sorvégek. 26 Gyógyász. 28. Foglalkozás. 31. Pus­karész. 32. Művészet franciául. 37. Lónév. 39. A Föld túlnyomó részét teszi ki. 41. Termést betakarít. 43. Argon vegyjele, ford. 44. Európai fő­város. 45. Azonosak. 47. Avatás kez­dete. 49. Tyúklakás. 50. Az első em­berpár névjele. 53. Női név ék. hiba. 55. Kötszer. 59. Négylábú. 62. Lángol. 64. Gyógykenőcs. 65. Izomszalag. 66. Végnélküli rét. Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 8. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 33. számában megjelent keresztrejtvény helyes Vigyázzunk a természetre, megfejtése: mert ez az élet és az egészség alapja. Sorsolással könyvet nyertek: Nagy Mihály, Diószeg (Sládkovičovo), Szal­ma István, Nagyölved (Velké Ludín­­ce), Kovács László, Rimaszécs (Ri­mavská Seč).

Next