Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-14 / 45. szám

z idei növényvédelmi Április elejétől október végéig az idén is működött a növényvédelmi tanácsadó (címe: Mestský výbor SZZ, Malinovského 88, 831 04 Bratislava, tel- 661 60), me­lyet főleg a brati­­slavaiak és a kör­nyékbeliek látogat­tak Postán viszont egész területéről Szlovákia kap­tunk beteg növé­nyekről vett min­tákat. Az idei vegetá­ciós időszak első része nagyon csa­padékos és hűvös, a nyár és az ősz viszont száraz és meleg volt. Az idő­járásnak megfele­lően tavasszal a kórokozók, a meleg beálltával pedig a kártevő rovarok sza­porodtak el. A gyümölcsfákon a gombás betegségek közül a legnagyobb károkat az alma- és a körte- Varasodás okozta. A károsodás mértéke azért volt olyan erős, mert a fertőzés rögtön az el­virágzás után megtörtént, és így már a fiatal gyümölcsön jelentkezett. A varas foltok be­száradtak, ezáltal a gyümölcs felrepedezett, és később moní­liás rothadásban tönkrement Ugyanarra a sorsra jutott az almamoly által károsított alma és körte vagy a barackmoly, illetve keleti gyümölcsmoly hernyói által megfúrt ősziba­rack is. Ezért gyakran hang­zott el a tanácsadóban az a kérdés: hogyan lehet a moní­liás gyümölcsrothadás ellen védekezni? A válasz egyértel­mű: a szignalizáció alapján jól időzített permetezéssel nem­csak a gyümölcs férgesedése ellen harcolunk, de megakadá­lyozzuk a gomba gyümölcsbe történő behatolását is A Mo­­nilia ugyanis a gyümölcsöt csak a sebeken keresztül tudja megfertőzni. Sokan hoztak a tanácsadóba olyan őszibarack- és szilvale­vél mintát, melyeken a Claste­­rosporium carpophilum okozta levéllyukacsosodás tüneteit ta­láltuk Az említett gomba — apró, lila szegélyű fehér fol­tok formájában — sok esetben az őszibarack gyümölcsét is károsította. A vírusos megbetegedések közül a szilvahimlő nemcsak a szilvaféléken, hanem a kaj­szi- és az őszibarackfák gyü­mölcsén is hatalmas károkat okozott. A beteg szilvafák gyü­mölcse korábban kezdett érni, és idő előtt le is hullott A kártevők közül legtöbbet a levéltetvekkel foglalkoztunk. Gyakoriak voltak a ribiszkén, őszibarackon és az almafá­kon. A nyár végén az amerikai fehér szövőlepke kártételéről is meggyőződhettünk. A lom­­bosfa-fehérmoly is károsított, de kártétele a tavalyinál vala­mivel gyengébb volt. Sajnos, olyan módszer, amely segítsé­gével a permetezés szükséges­ségének pontos időpontját je­lezni lehetne, még mindig nincs kidolgozva. A szőlőn még a június folya­mán erős peronoszpóra fertő­zés alakult ki. Később, az a­­múgy is gyengébb termésen, a lisztharm­at és végül pedig a szürkepenész hatalmasodott el Külön említést érdemel a kajszi gutaütéses pusztulása, amire az idén nagyon sok ker­tészkedő panaszkodott. Sajnos, itt is szoros az összefüggés az erős téli fagyokkal. A beszél­getések során kiderült, hogy a téli fagyoktól a tavaly átlagon felüli termést hozó fák erőseb­ben károsodtak, és gyakrabban pusztultak el tavasszal guta­ütésben. A melegigényes zöldségfélék (uborka, dinnye, paprika, pa­radicsom) a májusi és a jú­niusi hűvös időben nagyon gyengén fejlődtek. Sok esetben a kiültetett növények java ré­sze el is pusztult. A fóliasát­rakban hajtatott paradicsomot ebben az időben a szürkepe­nész támadta meg, mivel a termelők a hideg miatt a haj­­tatóberendezéseket nem szel­­lőztették. Az uborkát az inten­zív vegyszeres kezelések elle­nére is megfertőzte az uborka­­peronoszpóra. Az idei tapasz­talatok azt mutatják, hogy Ridomii plus 48 WP még ak­­­kor is féken tudja tartani kórokozót, ha már a betegség a első tünetei megjelentek. Az a veszély azonban fennáll, hogy­ha sokszor fogjuk használni, akkor vele szemben a kóroko­zó előbb-utóbb rezisztenssé vá­lik, és uborkaperonoszpóra elleni határát elveszíti,, ezért más hatóanyagú készítmények­kel felváltva kell alkalmazni. Sokan érdeklődtek a káposz­­­tafélék sárgulásának, pusztu­lásának okai iránt is. Ezt a pusztulást a tavaszi káposzta­­légy okozta. Ezzel kapcsolat­ban meg kell jegyezni, hogy a vegyszeres védekezést a pa­lánták kiültetése után 10—14 nappal beöntözés formájában (Diazinon 60 EC, Basudin 60 EC, Metation E 50) kell elvé­gezni. Majlák György agrármérnök tanácsadó tapasztalataiból Almavarasodás A CLasternspirium foltok őszibarackon carpophilum nevű gomba által okozott (A szerző felvételei) Más a fagyos belta előttN­ éhány­­ zöldségféle veté­sével a tapasztalt ker­­tészkedők késő ősszel, sőt még télen is próbálkoznak, s így tavasszal általában né­hány hét előnyre tesznek szert. Ha némely zöldségfajta magját ez idő tájt vetjük el, akkor a téli fagyok beállta előtt ezek már nem csíráznak ki, s a ta­lajban jól áttetelnek. Tavaszi fejlődésük már azokban a na­pokban megindul, amikor a kertbe szinte még be sem lép­hetünk, és a talajjal dolgozni nem lehet Ezek a növények a csírázás és a fejlődés terén előnyre tesznek szert és előbb válnak fogyaszthatóvá. Termé­szetes azonban hogy ez az’ ag­rotechnika) módszer bizonyos kockázattal jár Megtörténhet, hogy a téli hőmérséklet a várt­­nál másképp alakul. Fölmele­­genés ion a magvak kicsíráz­­n­ak s az Ismételten vagy kés­ve beálló fagvok veteményfin­­ket ’Irisztít­ák ffSzvnfteníH a fagyok előtt legbiztonságosabban a gyökér­zöldség magvai vethetők. A kifagyással szemben — még a korai csírázás esetén­ is — a legnagyobb viszonylagos ellen­állóságot a petrezselyem tanú­sít. Őszi-téli vetésének sikerét az is biztosítja, hogy magvai­­nak a csírázáshoz hossszú nyu­galmi időre van szükség, s egy időnap előtt csak a legritkább esetben hajt ki. Kivethetjük a répa és a vö­röshagyma magvait is. E két növény magyarnak azonban a fagyek előtt nem szabad kicsí­rázniuk, mert így a jarovizáció még a tavasz beállta előtt le­zajlik. Ebben az esetben — még ha a növények áttelelnek is — nem érnénk el célunkat, hiszen a növények nagy része virágba menne Késő őszi vetésüknél nagyjá­ból hasonlóképpen járunk el, mint a tavaszinál Hasonlóan készítjük elő a talajt, azonos módon trágyázunk és a sorszé­lesség ((0—30 cm) sem eltérő. A magok azonban fel). 1 cm-rel mélyebbre kerüljenek a talaj­ba, mennyiségüket pedig 10— —20 százalékkal növeljük. A talajt a vetés után gondosan hengerezzü­k le E munkákat lehetőleg a fagyok beállta előtt 14 nappal végezzük el.­­Szlovákia déli területein ezek ideje általában december ele­jére, az északibb területeken pedig november második felé­re esik l­­e, ha a napi és a hosszú távú időjárás­ jelentést is megfigyeljük. sak Nem árt azonban, ha óvato­vagyunk, hiszen ez a módszer bizonyos kockázattal jár, s ezért az adott zöldség­­kultúra termesztésére szánt területnek csak egy részét vet­ítik be Az őszi vélemény a ve­getációs időszak kezdetén a tavaszihoz viszonyítva általá­ban jóval sűrűbb, ezért igye­keznünk kell, hogy még ken, 3—5 cm távolságúra idő­ki­ritkítsuk. Ezt elmulasztva, a növények erősen megnyúlnak, és könnyen elfeküsznek a ta­lajon. Ettől eltekintve hasonló gondoskodást igényelnek, mint a tavasziak, de felhasználásu­kat, illetve betakarításukat már 2—3 héttel korábban megkezd­hettük. Hasonlóan a fagyok előtt, ese­teg a téli felmelegedések idején, vethető el a mák is. Őszi-téli vetésével — gyakran a vegyszeres védekezés te­jas mellőzésével — elker­ü i­hetik a máktokarmányax hynechus maculaalba) (Ceutori­­kár)éte­­lét, amely a mák férgességét és jelentős károkat okoz . Az őszi, téli hónapokban tör­ténő vetés bizonyos tekintet­ben különlegességnek számít, amely — ha sikeres — nem­csak „gazdasági“ eredményt, de örömet is jelent. (Záhradkár 1986/11) Az első lejtés a seprő leülepedése után, amikor a bor nagyjából meg­tisztul, fejtsük le, ne kívánjuk, hogy az újbor teljesen tiszta legyen. Az első fejtés célja az, hogy a bort a sűrű seprőtől időben elválasszuk. Ideje álta­lában a zajos erjedés után 2—8 hét múlva érkezik el. Korábban fejtjük a lágy­­ fsavszegényt, az egyszerű, a fajélesztővel erjesztett és a rothadt termésből származó borokat. Később fejthetjük a kemény, savas, testes, nagy al­koholtartalmú, esetleg erjedet­­len cukrot is tartalmazó, vala­mint a vörösborokat. Általában a túl kései fejtés nagyobb hi­ba, mint a korai. Az első fejtés pontos idejét a bor íze és viselkedése hatá­rozza meg a­­ legjobban. A le­fejthető bor közepéből, de elő­nyösebb, ha még mélyebbről mintát veszünk. "A bor tiszta­sága, enyhe kesernyés íze és megfelelő savtartalma a fejtés szükségességét jelzi. TÖRÉSI PRÓBA A fejtés előtt vizsgáljuk meg borunk viselkedését levegőn. Ezt nevezzük a szabad törési próbának. Törési próbára a borral egy poharat vagy fehér palackot félig megtöltünk. A palackot ne dugjuk be, a mintát szoba­hőmérsékletű helyen hagyjuk és egy-két napig állni fi­gyeljük. A hibásan erjedt vagy törésre hajlamos bor a levegő hatására megzavarosodik, felső részén barna gyűrű jelenik meg. A gyűrű lefelé vastag­szik, és lassan az egész bor kávébarna színűvé változik, íze kellemetlen lesz. Ha a bor erjedetlen cukrot tartalmaz, az erjedésnek indulhat, ami egy­szerű zavarosodással jár. Minden esetben végezzük el a törési próbát, még ha szü­retkor a leggondosabban jár­tunk is el, képeztük a mustun­kat, egészséges szőlőt dolgoz­tunk fel. AZ EGÉSZSÉGES BOROK KEZELÉSE Ha a törési próbánál hozunk semmilyen bámulást, rendelle­nességet nem mutat, akkor nyíltan fejtsük le. A fogadó hordót vízzel öblít­sük ki, és 100 literenként fél szál azbeszt kénszelettel ké­­nezzük. Az egészséges újborokat is alapkénezésben kell részesíte­ni. Ehhez 100 literenként, egy­szerűbb boroknál 1 dkg, teste­sebb, édeskés borok esetében 2 dkg borkén szükséges. A borként néhány liter borban feloldjuk, és a fogadó hordóba öntjük. Erre Fejtjük rá a bor tisztáját. A hordót annyira tölt­sük tele, hogy a­z­akonanyí­­lásba szorított dugó vége a borba érjen. Ha a bor még édes­kés, a pincénk meleg, és utó­­erjedés várható, akkor a hor­dót csak 2—3 ujjnyi híjjával töltsük meg, és használjunk utóerjesztő­ akonát. Ennek hiá­nyában a dugót fordítva he­lyezzük az akonanyílásra. A megürült hordóból az aljat kiöntjük. A híg seprőt kisebb edényben helyezzük el. Időn­ként megülepedett seprő fö­lötti bort leszivornyázzuk. Ha már több liter hiányzik az edényből — a romlás elkerü­lésére — kisebb edénybe önt­ve tovább színeljük a seprőt. A kiürült hordót azonnal mossuk ki, és gyengén kénez­­zük meg. A KÉNEZÉS Ha a törési próba azt mutat­ta, hogy borunk többé-kevésbé hajlamos a barnatörésre, nem fejthetjük le a szokott módon, mert az egész borunk barna­törött lesz. A törés egyszerű és biztos ellenszere a kénezés. Meg kell kénezni az ilyen bort színre és minőségre való tekintet nélkül. Ugyanis nagyobb­­ baj az, ha a bor megtörik, mint ha átme­netileg kénes ízű, vagy ha a vörösbor halványabb színű lesz. Ha a bor a törési próba során 48 óra múlva kezd meg­törni, a barna gyűrű csak 1—2 mm, akkor 2 dkg, ha 24 óra múlva jelentkezik a bámulás, 3 dkg, és ha 12 órán belül erőteljes a színváltozás, akkor 4 dkg borkénnel kell számol­nunk 100 literenként. A fejtést egyébként a már leírtakkal azonosan végezzük. (Kertészet és Szőlészet 1986/47) Szakszerű keltezéskor a kénszelet a hordó Fejtés gumicsővel közepén helyezkedik el. A metélőhagyma és a hajtatott salátacikória osztályozása A metélőhagymát a kis hagy­mákkal együtt vagy cserepek­ben mint hajtatott zöldséget, továbbá pedig a szárát — cso­móba kötve, — vásárolják fel. A cserépben hajtatott és hagymás növény legyen sűrű, a egyenes, zöld levelekkel ellá­tott A levelek — 5 százaléku­kat kivéve — nem lehetnek fonnyadtak, sárgásak, törede­zettek, virágszár nélküliek. Mindkét minőségi osztályra érvényes, hogy az elbokroso­­dott metélőhagyma átmérője 60, hossza pedig 100 mm le­gyen. A másodosztályú áru le­velei lehetnek kicsit fonnyadtak, töredezettek, kis virág­­szárúak, de nem sárgásak. A hajtások 10 százaléka lehet olyan, amely nem fejlődött ki jól, vagy károsított, de fo­gyasztásra még alkalmas. Az I. osztályú vágott, cso­móba kötött metélőhagyma friss, zöld és nedvdús, nem töredezett vagy összenyomott, virágos szár nélküli, valamint nem sárgás. A levelek hossza 150 mm. A csomóban a levelek 5 szá­zaléka lehet sárgás végű, fon­­­nyadt vagy összenyomott. Nem baj, ha a II. osztályba sorolt áru egy kissé fonnyadt vagy töredezett, ha rövid, virá­gos szára van. Levelei azonban legyenek zöldek, hosszuk érje el a 100 mm t. Kevésbé fejlett vagy károsított 10 százalékuk lehet, de fogyasztásra ezeknek is alkalmasnak kell marad­niuk. A hajtatott salátacikóriát 3 osztályba sorolják , és az I. osztályút A minőségi darabra, a I. osztályú árut pedig kiló­ra vásárolják fel. A minőségi osztályba tartozó levél­rózsáknak szilárdan zár­taknak, minden károsodástól mentesnek kell lenniük. Hos­­­szuk 140—170, átmérőjük 40— 60 mm, a súlyuk pedig 130 gramm legyen. A minőségi osztályon belül 5 százalék lehet az I. osztály­ba sorolható vagy az előírtnál 10 százalékkal kisebb súlyú. Az I. osztályú salátacikória jól zárt, de lehet kevésbé is. Nem baj, ha a levelek kissé összenyomottak és valamelyest megrepedezettek A levélrózsák hossza 120—200, az átmérőjük 30—80 mm, a súlyuk pedig 130 gramm legyen. Megengedett, hogy az áru 5 százaléka a II. osztály köve­telményeinek feleljen meg vagy, hogy 10 százalékának súlya az előírttól elmaradjon. A minőség­­i és az I osz­tályba sorolandó salátacikk m­á­­ra érvényes, hogy a levélró­zsák színe fehér, sárgás, zöl­des legyen. Egy ládába egyfor­ma nagyságú gyökér és virág­szár nélküli növények kerül­jenek. Minden egyes példányt csomagoljunk papírba, ez u­­gyanis védi őket a fénytől. A II. osztályú áru kevésbé tömött, nem egészen zárt levél­­rózsájú ,amely azonban a fe­létől jobban nem nyílik szét­ legyen, blem baj, ha van rajta virágos szár, ha sérült, kissé zöldes vagy esetleg bámuló. Egy ládába különböző nagysá­gú levélrózsákat is tehetünk. Védjük őket azonban a fény­től. Nagyságuk, átmérőjük és súlyuk nincs megszabva. Sérült vagy kissé fonnyadt 10 százalékuk lehet, de ezek­nek is fogyasztásra alkalmas­nak kell maradniuk. Magdaléna Vali­ková agrármérnök, kandidátus

Next