Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-14 / 45. szám
z idei növényvédelmi Április elejétől október végéig az idén is működött a növényvédelmi tanácsadó (címe: Mestský výbor SZZ, Malinovského 88, 831 04 Bratislava, tel- 661 60), melyet főleg a bratislavaiak és a környékbeliek látogattak Postán viszont egész területéről Szlovákia kaptunk beteg növényekről vett mintákat. Az idei vegetációs időszak első része nagyon csapadékos és hűvös, a nyár és az ősz viszont száraz és meleg volt. Az időjárásnak megfelelően tavasszal a kórokozók, a meleg beálltával pedig a kártevő rovarok szaporodtak el. A gyümölcsfákon a gombás betegségek közül a legnagyobb károkat az alma- és a körte- Varasodás okozta. A károsodás mértéke azért volt olyan erős, mert a fertőzés rögtön az elvirágzás után megtörtént, és így már a fiatal gyümölcsön jelentkezett. A varas foltok beszáradtak, ezáltal a gyümölcs felrepedezett, és később moníliás rothadásban tönkrement Ugyanarra a sorsra jutott az almamoly által károsított alma és körte vagy a barackmoly, illetve keleti gyümölcsmoly hernyói által megfúrt őszibarack is. Ezért gyakran hangzott el a tanácsadóban az a kérdés: hogyan lehet a moníliás gyümölcsrothadás ellen védekezni? A válasz egyértelmű: a szignalizáció alapján jól időzített permetezéssel nemcsak a gyümölcs férgesedése ellen harcolunk, de megakadályozzuk a gomba gyümölcsbe történő behatolását is A Monilia ugyanis a gyümölcsöt csak a sebeken keresztül tudja megfertőzni. Sokan hoztak a tanácsadóba olyan őszibarack- és szilvalevél mintát, melyeken a Clasterosporium carpophilum okozta levéllyukacsosodás tüneteit találtuk Az említett gomba — apró, lila szegélyű fehér foltok formájában — sok esetben az őszibarack gyümölcsét is károsította. A vírusos megbetegedések közül a szilvahimlő nemcsak a szilvaféléken, hanem a kajszi- és az őszibarackfák gyümölcsén is hatalmas károkat okozott. A beteg szilvafák gyümölcse korábban kezdett érni, és idő előtt le is hullott A kártevők közül legtöbbet a levéltetvekkel foglalkoztunk. Gyakoriak voltak a ribiszkén, őszibarackon és az almafákon. A nyár végén az amerikai fehér szövőlepke kártételéről is meggyőződhettünk. A lombosfa-fehérmoly is károsított, de kártétele a tavalyinál valamivel gyengébb volt. Sajnos, olyan módszer, amely segítségével a permetezés szükségességének pontos időpontját jelezni lehetne, még mindig nincs kidolgozva. A szőlőn még a június folyamán erős peronoszpóra fertőzés alakult ki. Később, az amúgy is gyengébb termésen, a lisztharmat és végül pedig a szürkepenész hatalmasodott el Külön említést érdemel a kajszi gutaütéses pusztulása, amire az idén nagyon sok kertészkedő panaszkodott. Sajnos, itt is szoros az összefüggés az erős téli fagyokkal. A beszélgetések során kiderült, hogy a téli fagyoktól a tavaly átlagon felüli termést hozó fák erősebben károsodtak, és gyakrabban pusztultak el tavasszal gutaütésben. A melegigényes zöldségfélék (uborka, dinnye, paprika, paradicsom) a májusi és a júniusi hűvös időben nagyon gyengén fejlődtek. Sok esetben a kiültetett növények java része el is pusztult. A fóliasátrakban hajtatott paradicsomot ebben az időben a szürkepenész támadta meg, mivel a termelők a hideg miatt a hajtatóberendezéseket nem szellőztették. Az uborkát az intenzív vegyszeres kezelések ellenére is megfertőzte az uborkaperonoszpóra. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy Ridomii plus 48 WP még akkor is féken tudja tartani kórokozót, ha már a betegség a első tünetei megjelentek. Az a veszély azonban fennáll, hogyha sokszor fogjuk használni, akkor vele szemben a kórokozó előbb-utóbb rezisztenssé válik, és uborkaperonoszpóra elleni határát elveszíti,, ezért más hatóanyagú készítményekkel felváltva kell alkalmazni. Sokan érdeklődtek a káposztafélék sárgulásának, pusztulásának okai iránt is. Ezt a pusztulást a tavaszi káposztalégy okozta. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a vegyszeres védekezést a palánták kiültetése után 10—14 nappal beöntözés formájában (Diazinon 60 EC, Basudin 60 EC, Metation E 50) kell elvégezni. Majlák György agrármérnök tanácsadó tapasztalataiból Almavarasodás A CLasternspirium foltok őszibarackon carpophilum nevű gomba által okozott (A szerző felvételei) Más a fagyos belta előttN éhány zöldségféle vetésével a tapasztalt kertészkedők késő ősszel, sőt még télen is próbálkoznak, s így tavasszal általában néhány hét előnyre tesznek szert. Ha némely zöldségfajta magját ez idő tájt vetjük el, akkor a téli fagyok beállta előtt ezek már nem csíráznak ki, s a talajban jól áttetelnek. Tavaszi fejlődésük már azokban a napokban megindul, amikor a kertbe szinte még be sem léphetünk, és a talajjal dolgozni nem lehet Ezek a növények a csírázás és a fejlődés terén előnyre tesznek szert és előbb válnak fogyaszthatóvá. Természetes azonban hogy ez az’ agrotechnika) módszer bizonyos kockázattal jár Megtörténhet, hogy a téli hőmérséklet a vártnál másképp alakul. Fölmelegenés ion a magvak kicsíráznak s az Ismételten vagy késve beálló fagvok veteményfinket ’Irisztíták ffSzvnfteníH a fagyok előtt legbiztonságosabban a gyökérzöldség magvai vethetők. A kifagyással szemben — még a korai csírázás esetén is — a legnagyobb viszonylagos ellenállóságot a petrezselyem tanúsít. Őszi-téli vetésének sikerét az is biztosítja, hogy magvainak a csírázáshoz hossszú nyugalmi időre van szükség, s egy időnap előtt csak a legritkább esetben hajt ki. Kivethetjük a répa és a vöröshagyma magvait is. E két növény magyarnak azonban a fagyek előtt nem szabad kicsírázniuk, mert így a jarovizáció még a tavasz beállta előtt lezajlik. Ebben az esetben — még ha a növények áttelelnek is — nem érnénk el célunkat, hiszen a növények nagy része virágba menne Késő őszi vetésüknél nagyjából hasonlóképpen járunk el, mint a tavaszinál Hasonlóan készítjük elő a talajt, azonos módon trágyázunk és a sorszélesség ((0—30 cm) sem eltérő. A magok azonban fel). 1 cm-rel mélyebbre kerüljenek a talajba, mennyiségüket pedig 10— —20 százalékkal növeljük. A talajt a vetés után gondosan hengerezzük le E munkákat lehetőleg a fagyok beállta előtt 14 nappal végezzük el.Szlovákia déli területein ezek ideje általában december elejére, az északibb területeken pedig november második felére esik le, ha a napi és a hosszú távú időjárás jelentést is megfigyeljük. sak Nem árt azonban, ha óvatovagyunk, hiszen ez a módszer bizonyos kockázattal jár, s ezért az adott zöldségkultúra termesztésére szánt területnek csak egy részét vetítik be Az őszi vélemény a vegetációs időszak kezdetén a tavaszihoz viszonyítva általában jóval sűrűbb, ezért igyekeznünk kell, hogy még ken, 3—5 cm távolságúra időkiritkítsuk. Ezt elmulasztva, a növények erősen megnyúlnak, és könnyen elfeküsznek a talajon. Ettől eltekintve hasonló gondoskodást igényelnek, mint a tavasziak, de felhasználásukat, illetve betakarításukat már 2—3 héttel korábban megkezdhettük. Hasonlóan a fagyok előtt, eseteg a téli felmelegedések idején, vethető el a mák is. Őszi-téli vetésével — gyakran a vegyszeres védekezés tejas mellőzésével — elkerü ihetik a máktokarmányax hynechus maculaalba) (Ceutorikár)ételét, amely a mák férgességét és jelentős károkat okoz . Az őszi, téli hónapokban történő vetés bizonyos tekintetben különlegességnek számít, amely — ha sikeres — nemcsak „gazdasági“ eredményt, de örömet is jelent. (Záhradkár 1986/11) Az első lejtés a seprő leülepedése után, amikor a bor nagyjából megtisztul, fejtsük le, ne kívánjuk, hogy az újbor teljesen tiszta legyen. Az első fejtés célja az, hogy a bort a sűrű seprőtől időben elválasszuk. Ideje általában a zajos erjedés után 2—8 hét múlva érkezik el. Korábban fejtjük a lágy fsavszegényt, az egyszerű, a fajélesztővel erjesztett és a rothadt termésből származó borokat. Később fejthetjük a kemény, savas, testes, nagy alkoholtartalmú, esetleg erjedetlen cukrot is tartalmazó, valamint a vörösborokat. Általában a túl kései fejtés nagyobb hiba, mint a korai. Az első fejtés pontos idejét a bor íze és viselkedése határozza meg a legjobban. A lefejthető bor közepéből, de előnyösebb, ha még mélyebbről mintát veszünk. "A bor tisztasága, enyhe kesernyés íze és megfelelő savtartalma a fejtés szükségességét jelzi. TÖRÉSI PRÓBA A fejtés előtt vizsgáljuk meg borunk viselkedését levegőn. Ezt nevezzük a szabad törési próbának. Törési próbára a borral egy poharat vagy fehér palackot félig megtöltünk. A palackot ne dugjuk be, a mintát szobahőmérsékletű helyen hagyjuk és egy-két napig állni figyeljük. A hibásan erjedt vagy törésre hajlamos bor a levegő hatására megzavarosodik, felső részén barna gyűrű jelenik meg. A gyűrű lefelé vastagszik, és lassan az egész bor kávébarna színűvé változik, íze kellemetlen lesz. Ha a bor erjedetlen cukrot tartalmaz, az erjedésnek indulhat, ami egyszerű zavarosodással jár. Minden esetben végezzük el a törési próbát, még ha szüretkor a leggondosabban jártunk is el, képeztük a mustunkat, egészséges szőlőt dolgoztunk fel. AZ EGÉSZSÉGES BOROK KEZELÉSE Ha a törési próbánál hozunk semmilyen bámulást, rendellenességet nem mutat, akkor nyíltan fejtsük le. A fogadó hordót vízzel öblítsük ki, és 100 literenként fél szál azbeszt kénszelettel kénezzük. Az egészséges újborokat is alapkénezésben kell részesíteni. Ehhez 100 literenként, egyszerűbb boroknál 1 dkg, testesebb, édeskés borok esetében 2 dkg borkén szükséges. A borként néhány liter borban feloldjuk, és a fogadó hordóba öntjük. Erre Fejtjük rá a bor tisztáját. A hordót annyira töltsük tele, hogy azakonanyílásba szorított dugó vége a borba érjen. Ha a bor még édeskés, a pincénk meleg, és utóerjedés várható, akkor a hordót csak 2—3 ujjnyi híjjával töltsük meg, és használjunk utóerjesztő akonát. Ennek hiányában a dugót fordítva helyezzük az akonanyílásra. A megürült hordóból az aljat kiöntjük. A híg seprőt kisebb edényben helyezzük el. Időnként megülepedett seprő fölötti bort leszivornyázzuk. Ha már több liter hiányzik az edényből — a romlás elkerülésére — kisebb edénybe öntve tovább színeljük a seprőt. A kiürült hordót azonnal mossuk ki, és gyengén kénezzük meg. A KÉNEZÉS Ha a törési próba azt mutatta, hogy borunk többé-kevésbé hajlamos a barnatörésre, nem fejthetjük le a szokott módon, mert az egész borunk barnatörött lesz. A törés egyszerű és biztos ellenszere a kénezés. Meg kell kénezni az ilyen bort színre és minőségre való tekintet nélkül. Ugyanis nagyobb baj az, ha a bor megtörik, mint ha átmenetileg kénes ízű, vagy ha a vörösbor halványabb színű lesz. Ha a bor a törési próba során 48 óra múlva kezd megtörni, a barna gyűrű csak 1—2 mm, akkor 2 dkg, ha 24 óra múlva jelentkezik a bámulás, 3 dkg, és ha 12 órán belül erőteljes a színváltozás, akkor 4 dkg borkénnel kell számolnunk 100 literenként. A fejtést egyébként a már leírtakkal azonosan végezzük. (Kertészet és Szőlészet 1986/47) Szakszerű keltezéskor a kénszelet a hordó Fejtés gumicsővel közepén helyezkedik el. A metélőhagyma és a hajtatott salátacikória osztályozása A metélőhagymát a kis hagymákkal együtt vagy cserepekben mint hajtatott zöldséget, továbbá pedig a szárát — csomóba kötve, — vásárolják fel. A cserépben hajtatott és hagymás növény legyen sűrű, a egyenes, zöld levelekkel ellátott A levelek — 5 százalékukat kivéve — nem lehetnek fonnyadtak, sárgásak, töredezettek, virágszár nélküliek. Mindkét minőségi osztályra érvényes, hogy az elbokrosodott metélőhagyma átmérője 60, hossza pedig 100 mm legyen. A másodosztályú áru levelei lehetnek kicsit fonnyadtak, töredezettek, kis virágszárúak, de nem sárgásak. A hajtások 10 százaléka lehet olyan, amely nem fejlődött ki jól, vagy károsított, de fogyasztásra még alkalmas. Az I. osztályú vágott, csomóba kötött metélőhagyma friss, zöld és nedvdús, nem töredezett vagy összenyomott, virágos szár nélküli, valamint nem sárgás. A levelek hossza 150 mm. A csomóban a levelek 5 százaléka lehet sárgás végű, fonnyadt vagy összenyomott. Nem baj, ha a II. osztályba sorolt áru egy kissé fonnyadt vagy töredezett, ha rövid, virágos szára van. Levelei azonban legyenek zöldek, hosszuk érje el a 100 mm t. Kevésbé fejlett vagy károsított 10 százalékuk lehet, de fogyasztásra ezeknek is alkalmasnak kell maradniuk. A hajtatott salátacikóriát 3 osztályba sorolják , és az I. osztályút A minőségi darabra, a I. osztályú árut pedig kilóra vásárolják fel. A minőségi osztályba tartozó levélrózsáknak szilárdan zártaknak, minden károsodástól mentesnek kell lenniük. Hosszuk 140—170, átmérőjük 40— 60 mm, a súlyuk pedig 130 gramm legyen. A minőségi osztályon belül 5 százalék lehet az I. osztályba sorolható vagy az előírtnál 10 százalékkal kisebb súlyú. Az I. osztályú salátacikória jól zárt, de lehet kevésbé is. Nem baj, ha a levelek kissé összenyomottak és valamelyest megrepedezettek A levélrózsák hossza 120—200, az átmérőjük 30—80 mm, a súlyuk pedig 130 gramm legyen. Megengedett, hogy az áru 5 százaléka a II. osztály követelményeinek feleljen meg vagy, hogy 10 százalékának súlya az előírttól elmaradjon. A minőségi és az I osztályba sorolandó salátacikk mára érvényes, hogy a levélrózsák színe fehér, sárgás, zöldes legyen. Egy ládába egyforma nagyságú gyökér és virágszár nélküli növények kerüljenek. Minden egyes példányt csomagoljunk papírba, ez ugyanis védi őket a fénytől. A II. osztályú áru kevésbé tömött, nem egészen zárt levélrózsájú ,amely azonban a felétől jobban nem nyílik szét legyen, blem baj, ha van rajta virágos szár, ha sérült, kissé zöldes vagy esetleg bámuló. Egy ládába különböző nagyságú levélrózsákat is tehetünk. Védjük őket azonban a fénytől. Nagyságuk, átmérőjük és súlyuk nincs megszabva. Sérült vagy kissé fonnyadt 10 százalékuk lehet, de ezeknek is fogyasztásra alkalmasnak kell maradniuk. Magdaléna Valiková agrármérnök, kandidátus