Szabad Hazánkért, 1953 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1953-07-01 / 6. szám
KODÁLY-BARTÓK EST A SZTÁLIN AKADÉMIÁN Akadémiánk eddig rendezett összes zeneestéi közül magasan kiemelkedett a június 28-án megtartott Kodály-Bartók-est. A zsúfolásig megtelt nagyteremben az Akadémia hallgatói, beosztott tisztjei és hozzátartozói tapsviharral köszöntötték a Magyar Állami Népiegyüttest és különösen nagy szeretettel ünnepelték Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjast, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, aki klubtanácsunk meghívására ellátogatott hozzánk. Az állami Népiegyüttes Kodály és Bartók műveiből ének- és zeneszámokat s ezenkívül népi táncokat mutatott be. Az Akadémia hallgatói és beosztott tisztjei a klubesteken is egyre inkább megismerkednek Kodály és Bartók műveivel, az általuk gyűjtött népdalokkal s a népi táncokkal. Ez az este még közelebb hozott mindnyájunkat a magyar nép legigazibb művészetéhez. Különös jelentőséget adnak ennek az estnek Kodály Zoltán szavai, melyeket bevezetőül elmondott: „önkéntelenül is visszagondolok az ötven évvel ezelőtti időre, amikor a népzenét nem leheted megtalálni még a vidéki városokban sem. Bálok alkalmából a falusi cigánybandákban lehetett valamit megtalálni a népzenéből, de itt is csak keveset. Különböző művészek, színészek léptek fel, de nem értette őket a nép, noha magyarul beszéltek. Nem értette őket azért, mert a néptől idegen műveket adtak elő. Ebben az időben nem lehetett megtalálni Magyarországot Magyarországon. Így határoztuk el magunkat feledhetetlen barátommal, Bartók Bélával, hogy megkeressük Magyarországot Magiarországon, és meg is találtuk az egyszerű népben. Természetesen ma már gyökeresen más a helyzet, amit ez a mostani est is bizonyít, de ez még mindig csak kezdet — ahhoz, hogy az igazi magyar népzene teljesen kivirágozzék, az szükséges, hony mindenki egyre aktívabban vegye ki részét műveléséből.“ A magyar nép igazi kultúráját a múltban Horthyék ,,kultúrpolitikája“ teljesen elnyomta. A magyar népzene és népi tánc felkarolása helyett a néptől idegen, tartalomnélküli zenét és táncot segítették. Kodály Zoltán bevezető szavai s az a beszélgetés, melyet az est szünetében és utána a tisztekkel és hallgatókkal folytatott, arra lelkesített bennünket, hogy méginkább részt vegyünk népi kultúránk fejlesztésében. Az Állami Népiegyüttes kiváló, tartalmas műsora után a tiszt elvtársak nagy megelégedéssel mentek haza. Nemcsak kellemesen szórakoztak, hanem sokat tanultak is, közelebbről megismerték a magyar népzenét és az olyan nagyszerű zeneszerzők munkáját és életét, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán. Mákos István főhadnagy Kodály Zoltán beszél a Sztálin Akadémia zenei estjén ! A HÍRADÓ dal ZENÉJÉT SZEREZTE: KÁBÁN BÉLA SZÖVEGÉT ÍRTA: TÓTH SÁNDOR 2. Édes komám, hallod-e a szavamat, Hogy érzed a hideg szélben magadat? Ne félts, komám, még egy huzalt felhúzok, Pár csavarás, egy-kettőre megvagyok. 3. Hát az a kis telefonos leányka, Gondol-e még a híradó elvtársra? Hideg dróton forrón jön az üzenet, Kedves elvtárs, te se feledj engemet. 2.